Eugéniusz: Boldog-talan-ok - VII.

Az önsorsrontó és az önvédtelen,

és az előszerettei/felebarátai életét

sem segítő, de károsító "csodalény" ….

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

pppppppppppppppppppp

Madách Imre

Életbölcseség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

p 1

p

p Aki egyszer hol pótolhatatlannak, hol meg abszolút feleslegesnek tartja magát

p

p Aki holtig töri az idegen konyhanyelvet: lebutított beszéd/életforma: vegyesházas

p

p Aki hét nyelven is tűrhetően jól beszél ugyan, de egyik sem az ő édes anyanyelve

p

p Kevés nyelven beszél, keveset ér: a tánc, a zenei, a képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p

p Aki hisz az ördögi sugallatnak: a tiltott gyümölcs jobb ízű, sőt maga az isteni étek

p

p Aki jobb híján legalább hírhedt lenne: indiszkréten a netre teszi fel nászéjszakáját

p

p Aki non stop hazudik ugyan, de amúgy jól (be) tudja (bizonyítani), ez (miért) rossz

p

p Aki zsebét/eszét nézve hazát csereberél, majd azóta is csak a „szívátültetésre” vár

p

p Aki hamiskártyásokkal ül le szinte/teljesen nyílt kártyákkal nagy pénzre játszani

p

p Aki csak hamis alternatívák elé állítva kötelezné magát sok-sok álválasztásra

p

p Aki hol szégyelli a (csak vélt?) leszbikusságát, hol pedig melldöngetőn büszke rá

p

p Aki (amúgy rövid) élethosszan kisajátítja magának az ún. Nagybeteg hálás szerepét

p

p Aki a halottas ruhájára nagy - rejtett - zsebeket varrat és azt előre tele is tömködi

p

p Aki a hálás közönség/személyzet, másként a kölke nem produkálná hisztizve magát

p

p Aki egyre csak halmozza az önként választott krónikus ún. lelki hiánybetegségeit

p

p Ő hagyja: belőle neki se jó „bezzeg gyerek” lehessen, és így közutálatnak is „örvend”

p

p Aki hagyja, hogy újra és újra ugyanúgy becsapják, kilopják-kiszúrják a szemét stb.!

p

p Aki hagyja, hogy vén szakik elvegyék, megingassák ifjúkora hályogkovács bátorságát

p

p Aki az a mesebeli Jancsi, akinek nincs egy Juliskája figyelmeztetni: ne sokat egyen!

p

p Aki hagyja magát felhizlalni, hogy így kövéren majd a vágóhídra/frontra stb. hajtsák

p

p Aki leeszi-leissza maga körül a mézeskalács házikóját: hajléktalan koldusbotos lesz

p

p Az eladó lány, aki hagyja leértékeltetni, vég-kiárusítani magát: még örül is, ha elkel…

p

p Aki háborog, ha az ő megvesztegetési ügyében netalán éppen egy korrupt bíró jár el

p

p Aki, ha ő egy jó sárkányrepülő, másban is megmondja a frankót, és nem kér tanácsot

p

p Aki a szakmája, tudomány stb. kiválósága – neki nincs is szüksége bölcs könyvekre…

p

p Aki, ha törik, ha szakad, megteszi/téteti azt, amit már egyszer konokul a fejébe vett

p

p Aki, ha egyszer itt és most nem tehet meg mindent, akkor inkább semmit sem tesz

p

p Aki, ha hajótörést szenvedne, magára utaltan igen hamar, hetek alatt éhen halna

p

p Aki fagy/éhhalálra van ítélve, ha épp nincs villany-gáz, és bezárnak a multis boltok…

p

p Aki, ha egyszer látványosan „megtért”, már be van védő-oltva minden kísértés ellen…

p

p Ő, ha épp bal lábbal kel fel, akkor aznap már semmi - nagyobb - dologba nem kezd…

p

p Ő gyűlöli a legkisebb bizonytalanságot is: ezért kápéért vesz a piacon csókot, ölelést

p

p Aki az égszakadás után veszi fel - több - köpönyeget: az ő késő bánata eb-gondolat

p

p Aki villámgyorsan benne van abban a százban, akit az egy bolond tényleg csinálhat…

p

p x

Madách Imre

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

p 2

p

p Ő nagyon fél este a sötétben kimenni az utcára, mert attól tart: hátha ő leüt valakit…

p

p Aki gumival, szíjjal és hózentrágerrel is be- és túlbiztosítja a nadrágját és az életét

p

p Aki félvállról vette ellenfelét/feladatát: menet közben már nem tud újítani, fordítani

p

p Ő a gordiuszi csomókat bogozgatja hiába, ahelyett, hogy egyszerűen átvágná azokat

p

p Aki váltig értetlenkedő: hát a magyar nyelvet rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?

p

p Az ő élete az őrjítő tétlenség, vagy lázas semmittevés nagyon rapszodikus hullámzása

p

p Aki bolondnak tetteti magát: a rövid büntetés helyett határidőtlen diliház lesz a sorsa

p

p Kiválasztott párja nem részben, de teljesen hasonló, vagy épp így ellentétes hozzá/vele

p

p „Homo ludens” – aki már a jó barátainál is eljátszotta az ő kisded játékait: game over…

p

p Aki folyton nagy bajban van, mert van egy hiteles próbája az ő pudingjának: az evés…

p

p Ő a fejlett kritikai készségét csak másokon kamatoztatta, az önkritikája így elsatnyult…

p

p Ő más szemében még kis szálkát is észrevesz, de magáéban még a gerendát sem látja

p

p Elővigyázatlan, óvatlan: már csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki, hogy gyenge-rossz a fék

p

p Ha nem sikeres az új havi feleségvizsga, akkor ki is toloncolod bukott nejedet a házból…

p

p Ha hitvesed nem felel meg mindenben az eszményednek, tovább állsz, tovább keresel…

p

p Ha egyszer elvette az eladó lányt, akkor Ő a magántulajdona, így vele bármit megtehet

p

p Ő a minden konfrontációt csak kerülő nő, aki mire tiltakozna, már régen ingyen cseléd

p

p Ha naponta bele is döglik házasságába, ezt is kibírja, mert odaát ezért nagy jutalma lesz

p

p Az egyre nehezebb logikai feladatokhoz ő egyre kevesebb gondolkodási időt ad magának

p

p Ő az élet-feladványai megoldása helyett non stop mások által kiagyalt rejtvényeket fejt

p

p Aki értelmetlen időpocsékolásnak tart minden „öncélú” nyelvi-logikai (társas)játékot…

p

p Aki imád rejtélyeskedni, és rébuszokban fogalmazni: imponál neki, ha nem nagyon értik

p

p Olyan, mint a gőgös, egyre jobban felfuvalkodó, majd hirtelen halállal kipukkanó béka…

p

p Maga festette önképe: ő egy született vesztes, lúzer, csődtömeg - napi öncsőd bejelentő

p

p Aki minden ellentmondást akadékoskodásnak vesz, ő inkább mindenkinek engedelmes…

p

p Nem nyíltan, viszont titkon magában majd mindennek ellent mond: így lesz cukorbeteg…

p

p A szigorú ész mindenekfelett, a szívirgalom női gyengeség - ő magához is könyörtelen…

p

p A hiba beismerés, bűnei megvallása neki csak a gyengeség jele lenne: ő így tökéletes

p

p Azért is nehéz/lehetetlen őt szeretni, mert röstelli megvallani az emberi gyarlóságait

p

p Úgy mentegeti, tagadja, takargatja esendőségét/bűneit, mint kit az ellensége vallatna

p

p Otthonában semmi melegség, kedvesség, csakis a pattogó vezényszók hűvös légköre

p

p Zsarold meg, tedd élesben próbára Istent egy nagy követeléssel: átmegy-e a vizsgán?

p

p Ha Isten itt-most nem teljesíti a követeléseid, úgy keress egy másik, bőkezűbb Urat

p

p Nyújtózkodj mindig tovább, mint amíg a te takaród ér – majd csak levágják a lábadat…

p

p x

Madách Imre

Ifjan haljak meg

Csak azt adná az Isten,

Hogy ifjan haljak el,

Nem már midőn kifáradt,

Elfásult a kebel.

.

Míg veszteség nem érte

Ifjúi lelkemet,

S a hitnek tengerében

Hajóm a szeretet.

.

Mert aki kétkedik már,

Hajós a tengeren,

Ki egy-egy árut eldob,

Hogy mentve más legyen.

.

S egymásután kidobja

Kincsét mind, míg magát

Is puszta csolnakával

Hullámsír fogja át.

.

Vesszek mint tűzgolyó, mely

Midőn legszebben ég,

Midőn szomszédos éggel,

Akkor hull szerteszét.

.

S ha lelkem mint a csillag

A síron túl ragyog,

Legyen kinek vesztem fáj,

Ki érettem zokog.

.

Ne fogyjon, mint a mécses,

Mely elfeledve áll,

Lelkem, míg hamvadozva

Eloltja a halál.

.

Ha csúszva föld porában

Egy hosszú korszakot,

Veszejté szent zománcát,

Mit Istentől kapott;

.

Hogy bűn és számolásnak

Mocskával terhesen

Ha látná önmagát a

Hajdan ifjú kebel:

.

Borzadna önmagától,

S az ítéletnapon

Isten sem ismerné fel,

Hogy képe volt azon.

p 3

p

p Életmottó: majd csak lesz valahogy: úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna

p

p Mire vagy képes! Te kihozod a vadállatot még a sarokba szorított párhetes kiscicából is…

p

p Vakon megbízol a vadidegen, a maximum egyszer, először-utoljára látható kereskedőben

p

p Akiket csak otthon éri a kellemetlen meglepetés: a zsákban csak egy kóbor macska van…

p

p Neki mindig/sokkal inkább az ezermilliméteres kell, nem a csak háromméteres kolbász

p

p Ő elvakítható a fizetése névleges értékével – ő nem nézi a vásárlóerőt, nem jár boltba…

p

p Te pont a kecskére bízod a káposztádat… Sőt: pont egy pedofil kéjencre a kisgyereked?

p

p Abbamaradna az idétlenkedő gyerekadás, ha nem lennél rá olyan hálás vevő-közönség

p

p A kitűnni akaró, akinek csak „tréfálkozása” kap erős reakciót: az osztály bohóca marad

p

p Nem látja be: ő egy a magát éretlen bolondozásával nevetségessé tevő társasági pojáca

p

p Ő egy projektor: az egyik falra vetíti a diafilmeket, a másikra meg az ő ellenségképét

p

p Kis dolgok, telefonbetyárkodás stb. indíthat el a nagy bűnlavinákat – vérszemet kap…

p

p A hecchívás – a dolgozat halasztó bombariadó, már nem diákcsíny, de bűncselekmény

p

p Te mire vigyázol a legeslegjobban? Szüzességre/pénztárcádra: a bármikor pótolhatóra

p

p A nagyban hazárdjátékos, hátha egyszer csak bejön a mindenért kárpótló főnyeremény

p

p Mintha űrhajón lenne, ahol nem lehet sütni főzni: finom étel helyett tablettákat kap be…

p

p A permanens önsorsrontó gondolat/hiedelem-érzésvilága jó táptalaj a „testi bajokra”

p

p A teljes gyógyulásodban van egy nagyon hiányzó láncszem: és ez pontosan Te vagy…!

p

p Levetkőzik ő akár még meztelenre is, de azt nem engedi, hogy az orvos lelkébe lásson

p

p Mintha egy Robinzon lenne: palackpostán elküldi a „panaszait”, és várja az orvosságot

p

p Aki aktív-passzív partner az élethosszig tartó orvos-beteg medikalizációs játszmában.

p

p Ha hagyja, hogy rendszeresen hülyét csináljanak belőle, akkor jöhet akár agyvérzés is

p

p Önleértékelt: a zöldszemű szörny él benne, az átkozott féltékenység gyötri éjjel-nappal

p

p Ha te még csak féltékeny sem vagy rám, akkor lehet: te nem is igazán szeretsz engem!

p

p Szertelenül szerettél volna élni – és ma mégis altatószerek/serkentők a napi betevőid

p

p Ő egy bosszankodó, zsörtölődő, mérgelődő - ez nála az igényesség-kritikusság jele…!?

p

p Ő más hibája, vétke miatt legfőképpen/kizárólag önmagát bünteti: önmérgező mérges

p

p Aki azzal indokolja, hogy ő egy rossz sorsú boldogtalan, hogy ő mindenkinek az áldozata

p

p Ő az ország-világ minden bűnéért legfőként önmagát okolja: magából csinál bűnbakot

p

p Akik csak békés egymás mellett élők, (el)táncolók - ennek csúcsa a páros önkielégítés

p

p Aki egy bajkeverő, de illetlenséget semmi „pénzért” el nem követ, akkor inkább meghal?

p

p Aki az áldozatával még bűncselekménye közben is végtelenül igen előzékeny, udvarias…

p

p Aki egy mindent túlélő: még a saját erkölcsi halálát, a drámai becsületvesztését stb. is

p

p Aki olyan, mint egy farizeus: kívül illatosított, fehérre meszelt, de belül büdös, rothadó…

p

p x

Madách Imre

A csapodár átka

Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,

Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,

Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,

Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.

.

Most újra felvevéd szerelmem is,

Ez egykor oly fehér ruhát magadra,

Bár azt feledve új gyönyör között

Régen pihenni lökted a porondra.

.

Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?

Jobb annak ott pihenni elfeledve,

Napsúgarakból volt az szőve, és

Most lássam az idők mocskát felette?

.

Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,

Szerettél egykor őszintén, leányka,

S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,

A csók, mosoly igaz szívből lőn adva -

.

Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,

Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,

Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,

Hogy akkor is csalatkozám tebenned. -

.

Miért nem hagytad e sírt meg nekem!

Kacér mosollyal mit csábítsz felette?

Nagy a világ győzedelmidnek, miért

Nyúltál szentségtörően e kebelbe? -

.

Ha szívednek szerelme lámpa csak,

Mely új olajjal ujolag föléled,

Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy

Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.

.

De azt se féljed, hogy kísérteni

Jár fel talán majd megvetett szerelmem,

És eltiport üdvét követeli,

Melyet mosolyogva esküvél te nékem!

.

Nem, mint e szív képedtől puszta lett,

Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,

Te nem tanultál, csak tetszelkedést,

Közted s szíved közt hízelgő had álla:

.

Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott

E had, szived kietlenét megérted,

És életúntan és örömtelen

Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;

.

De hivatásod vesztve, úgy leszesz,

Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,

Testetlen lélek, árván, hontalan

A semmiség örvényében bolyongva.

.

Az édes házi kör helyett csupán

Hideg halottjait leled a multnak,

Míg ólomsúllyal a sír hantjai

Siratlan puszta kebeledre hullnak.

p 4

p

p Távolítsd, vadítsd el a (potenciális) szövetségeseid: emberben ne bízz, csak magadban

p

p Szaporítsd s növeszd nagyobbra az ádáz ellenségeidet, így értékesebb lesz a győzelem

p

p Ha előre felnagyítod az ellenséget, akkor menthetőbb lesz a kishitűen várható vereség…

p

p Tanulj az állatoktól: légy ökörkövetkezetes, gyáva nyúl, szélkakas, kaméleon, álnok cica

p

p Akkor legalább híres (igazából: hírhedt) lesz, ha feltűnősködő – egy pár percig, pár napig

p

p Különbözz mindenáron: (öncélúan) különcködő: nappal nyárspolgár, de éjjel csodabogár!

p

p Ő már kétségbe esik, ha valamiben is eltér a véleménye/életformája a nagy többségétől

p

p Tetszhalott” - beolvad a környezetébe: folyamatos a mimikrije, mintha világon se lenne

p

p Aki a véges erőit pont a legrosszabbra fordítja: önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p

p Sokára/soha sem ért meg, pláne nem élvez viccet/humort, nem esik le neki a tantusz…

p

p Másokon még csak-csak szörnyülködik vagy nevet, de hogy saját balgaságán derüljön?

p

p Mindig szellemesen, sőt viccesen beszélj, menj biztosra: magad nevess rajta legjobban

p

p A humor annyira sajátosan emberi adottság: csak ironizálj, gúnyolódj a többiek rovására

p

p Mindenki halandó, kivéve téged – csak a te halálod elképzelhetetlen (mindenre ráérő…)

p

p A teremtés botrányának tartja az ember halandóságot, de eközben az élete dögunalom

p

p Bármikor fejére eshet egy tégla: ő egy halálfóbiás, örök rettegő életképtelen önbetegítő

p

p Egy rossz pillantásra lecsap, és kihozza az „inszinuációból” a maximumot: kardpárbaj…

p

p Rossz elvi, és/vagy presztízs-okokból belemész sok önfelőrlő piszlicsáré csetepatéba

p

p Egy királyi madár, pl. sas nem kapkod legyek után – fénytelen harcokban lassan elkopsz

p

p Vak tyúk is talál szemet? De legalább tudná ő, hogy mit keressen és körül-belül hol is…

p

p Hogyan is repülhetne: az élet-léghajó tele van fölös-káros, kidobni sajnált ballaszttal?

p

p Hogyan repülhetne szabadon magasra, ha társa az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p

p Vagy a sárba ragadó, disznó dagonyázó - vagy fel- és belerepül a Napba, és szénné égő?

p

p Fölös-káros hősködő: ő a gyávaságát cáfolandó, bátorságát bizonyítandó vakmerőt tesz

p

p Ő az Életmentő érdemrend reményében ott vizslat a parton, hátha most beleesik valaki

p

p Bárki kimenthetné a fuldokolót, de mindenki közönyös: miért pont én, hátha mélybe ránt!

p

p Nem kell ide trükkös lopás/erőszakos kirablás: te, az áldozat önként adod át a javaid…!?

p

p Előbb rád ijeszt, megfenyeget a „maffia”, majd a védelmi pénzedért megvéd önmagától

p

p Előbb rád ijeszt az állam: vírus mumus, majd közpénzen beoltat ellene (sok a nyugdíjas…)

p

p Te ne légy senki mástól függő: te dicsérd és jutalmazd, vagy épp büntesd te önmagadat

p

p Soha ne maradj senkinek se „adósa” - sőt: a rosszat duplán fizesd vissza, torold meg…!

p

p Az oda-vissza bosszúhadjáratokkal vegyél részt a Föld ember-néptelenné tételében…!

p

p Amit ma még megbosszulhatsz, azt ne is halaszd holnapra (éjjel elpárologhat haragod)

p

p A szeretete telepatikus: érzi, ha most fáj a testvérnek – ő is jajgat, de nem siet segíteni

p

p x

Madách Imre

Boldog óra

Megcsitult arcád küzdelme végre,

S mint az ég vihar után, kigyúladt,

Kebled reng csak, amint reng a tenger.

Hogyha elfáradt a szél dühében.

Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,

Mint borostyán cserfa derekára,

Esdve súgod: gyönge lettem állni,

Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.

Ábrándos szemed félig lezárod,

Félig szóra nyíló ajkaidnak

Hangja elhal, mintha félne, a szó

Felrettenti szűd költői álmát,

S felforralt lélekzetté szürődik,

Melynek édességét arcom érzi.

Győzött hát a természet feletted,

Megszüntél, nő, élni önmagadban,

Szíved egy veréssel, egy reménnyel

Szívemben dobog csak. - -

Keblemen túl nincs számodra élet.

Hogyha mostan elszakítna a sors,

Lelkedet is elvinném magammal

S te halott maradnál. - -

Elborúl a mindenség körűlünk,

Nincsen élet kívülünk e földön,

Illem és hiú társas szabályok

Kisszerű korlátai lehullnak,

Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,

Mely ez édes percen túl repülne.

S mint a lélek, mely kikél a testből,

Egyesülve Isten szellemével

Boldog, mert most lett csak még egésszé,

Nem tépik szét többé szűk sorompók,

Mik közt oly soká sírt:

Lelkeink közt is lehullt a korlát,

S boldogok, hogy ekként egyesülve

Közelebb jutottak Istenükhöz;

Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak

A világ lelkével. -

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Élvezénk egy percet édenéből,

Mely mint csillag hullt alá a földre.

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Ilyen boldogság után nagyobbat

Adni nincs úgyis elég hatalma.

Óh talán hogy ébredjünk fel újra.

És körűlünk vesszen az igézet,

Míg világunk költőitlen arccal

Bámul újra ránk le! -

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese most sem másról, de pont terólad szól –

p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

pppppppppp