Eugéniusz: Boldog-talan-ok I.

Az önsorsrontó és önvédtelen,

az előszerettei és felebarátai életét

sem segítő, de károsító "csodalény"...

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

pppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifju pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne égy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

x

p 1.

p

p A szirénhangú fejvadász: elesetten beszervez, rabosít a szektájába

p

p Aki jól elveszi az étvágyad, csak hogy neki így sokkal több maradjon

p

p Aki irigy kutyaként nem élvezi étkét, a másik tálját figyelve morog

p

p Egy eleve, elvből szomorú alkat, s elvárja: mindig más vidámítsa fel

p

p Aki önképében oly „tökéletes”, hogy ezért másokhoz -is – kegyetlen…

p

p A váláskor ártatlan angyali tekintettel ördögnek festi le bűnbak-társát

p

p Ő segítséget ajánl ugyan, de a test-beszéde elárulja: nem szívesen teszi

p

p Ő rajtad kísérletezik ki soha el nem fogyó hülyébbnél hülyébb ötleteivel

p

p Ő csak sok pénzért ad tovább ingyen kapott örömhírt, életbölcsességet

p

p Aki élősködve sokkal inkább a sportból, másokból, de nem érte-értük él

p

p Aki viszályt szít, összeugrasztja a jó felebarátokat: a nevető harmadik

p

p Ő ősétől/honjától csak javakat örökölne, de adósságterheket már nem

p

p Ő önként és kéjjel öl, vagy „csak” külső parancsra, nem végszükségből

p

p Aki orvosi-patikusi tudásával nem gyógyító-szert készít, de mérget főz

p

p A sunyi „bölcs” hallgatásával cinkosságot vállal: a csalásban bűnsegéd

p

p A saját kudarcaiba beletörődő, cinikus pesszimizmusával életkedvszegő

p

p A pofátlan, aki odaszarik az ablakom elé, majd bedörömböl vécépapírért

p

p Nem hasal le a fűbe, nem járja be a szülőföldjét, neki csak térkép e táj

p

p Az amúgy is nehéz kezdetet csak halogatja, tologatja: az tovább nehezül

p

p Ő a mindennapi kenyerét termelő paraszt nevét sértésként használja

p

p Az első bűnt már jóvátehetetlennek érzi: neki annyi, most már mindegy

p

p Ő jobb híján az öröm- és ünneprontásban igazán leleményes, találékony

p

p Aki az ünnep közeledtével csak annak furfangos megúszásáról töpreng

p

p Ő azért tetteti magát butának, hogy legyen, aki elveszi: de úgy is marad

p

p Azt a csónakot fúrja ki, amin ő maga is utazik – a saját fészkébe rondít

p

p Az édes sajátjait kilökdöső kakukkfiókák áldozatos táplálója, gondozója

p

p Aki azt a sajgó lelki sebét tépi fel és mélyíti, amely még be sem hegedt

p

p Ő előszeretettel jár azokra helyekre jár, amik kudarcaira emlékeztetik…

p

p Neki a bántó-sértő szó, a léleksebző fegyver pusztán csak egy légrezgés

p

p Annál rosszabb a tényeknek: őt a lélekölő kényszermunka is nemesíti…?

p

p Aki azt hiszi, és úgy érzi: az élete kész átverés, de csak ő nincs beavatva

p

p Aki hiszi, bérlete lett a szerencséhez: így a jó óhatatlanul balra fordul…

p

p Ő itt és most azzal áltatja magát: majd „nyugdíjban” hegedül és festeget

p

p Ő az Írás holt betűit követve hiszi, hogy üdvözül, ha szétosztja mindenét

p

p x

x

Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

x

p 2.

p

p Aki azt hiszi: a szükséges feltétel egyben az elégséges is – és a kegyelem?

p

p Aki pont, igen rosszul azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen visszajön

p

p Pont azért kesereg sokat, amit erőszakkal vettek el tőle, s idővel visszajöhet

p

p Aki tévhitben él: „barátja” csak igazat, ellensége meg csak hamist szól róla

p

p A tékozló fiút „nevelő”, pedig magához is egy életen át oly fösvény pénzimádó

p

p A végtelenül naiv felszarvazott balek: nem a szemének, de „hű” nejének hisz

p

p A papírpénzéből is papírrepülőt/hajót hajtogató elkényeztetett hülye-gyerek

p

p Aki úgy fitogtatja a gazdagságát, hogy bankós fidibusszal gyújt rá a pipájára

p

p Idegent ölelgető részeg disznó, vagy másnapos, szeretteivel goromba „kétéltű”

p

p A pofont jól tűrő, még a másik arcát is kínáló, a rúgáshoz még kedvet is csináló

p

p Társas körét/éltét sznobságból stb. beszűkítő kóros előítéletű személyválogató

p

p A társait nem válogató, így korpa közé keveredő és disznóvá váló „társaslény”

p

p Bajelhallgató, mismásoló, bagatellizáló: az időzített bombán nyugiban ücsörgő

p

p A szúnyogcsípést is dramatizáló – a kígyómarására már közönyösen reagálnak

p

p Az ún. barátait főleg/csak vallási vagy politikai hovatartozása alapján szelektálja

p

p Ő a belső barátai közé nem való, mindenes olcsó házicselédnek tartja becses nejét

p

p Ő csak azt nézi, keresi, erősíti, ami a szövetségesétől az elválasztó, nem összekötő

p

p Ő pont azért veszíti el, ami/aki értékes, mert olyan görcsösen markolta kezében…

p

p Csak azért nem választ egy izgalmas élethivatást, mert az most szegénysorsot ígér

p

p Ő azért vonul nyugodtan kolostorba, mert Jézus menyasszonya nem lehet vénlány!?

p

p Ő pont a saját hajót süllyeszti el - a saját fészkébe rondít, s maga alatt vágja a fát

p

p Ő azt hiszi: a kárörvendőnek azért sokkal jobb, mert így dupla örömforrású az élete…

p

p Aki bagóért/ingyen óvhatta volna egészségét és most nagy vagyona se állítja vissza

p

p Aki bamba birkaként hagyja magát terelni, nyírni, fejni, hizlalni, vágóhídra hajtani!

p

p Ő képes még az aranyból is szart, jószerencséből balt csinálni: pl. három kívánság…

p

p Bármit elhisz, csak azt nem, hogy állat, gyerek, vén, koldus, ellenség is taníthatná

p

p Ő azt tanítaná, amit maga se tud: pl. az orvosi tanácsot adó örökké betegeskedő

p

p Ő bőven beéri uraságtól levetett kulturális javakkal, divattal, cipővel, életformával

p

p Aki pont az őt segítőre haragszik meg, mert megalázóan egyoldalú ez a kapcsolat!?

p

p Neki minden kegyelemből van: azt várja, hogy a sült galamb berepüljön a szájába

p

p Az elemi szükséges lépéseket mulasztó: kegyelem-hazárdjátékos (száraz puskapor)

p

p Aki az egyszeri kegyelmi ajándékra innentől már jogos követelést akarna formálni

p

p Ő úgy tartja, hogy az idő múlásával a nem emlegetett baráti kölcsön már ajándék

p

p Aki balhitével mozgatja a hegyeket, de hiába, vagy maga vesztére és mások kárára

p

p x

x

Reviczky Gyula:

Bünhődés

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat.

Oh, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szivemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amig telt, semmisem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kinált az alkalom.

Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amig egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.

x

p 3

p

p Kazuisztika - aki azt szeretné, ha minden lehető esetre lenne szabály vagy ukáz

p

p Aki be nem tartható szabályokkal gyárt éhbéres alkalmazottainak bűntudatot…

p

p Baj, ha van a katona fején sapka, de az is, ha nincs: bármikor raportra rendelhető

p

p Ő azt kívánja, bárcsak mindig kedvenc csokoládét ehetne: így lesz - meg is utálja

p

p A munkamániás, aki hitte: a háza felépülésével már egyből otthona is lesz (válás…)

p

p Aki bagatellizálná a bűnét, pl. „abortuszát”, de majd a sors/karma dramatizálja azt!

p

p Aki ügyesen eltitkolja, nem kúrálja nagyothallását: tragikus félreértés forrása lehet

p

p Ő ugyan az orránál nem lát tovább, de hiúságból nem hord szemüveget: nyaktörő…

p

p Ő úgy véli, hogy bármit megtehet azzal, aki nincs vele - mert az csak ellene lehet

p

p A barátja bizalmas gyónását rohan híresztelni, sőt beárulni: örökre magára marad

p

p Aki úgy néz rá egy Teréz anyára, hogy szemmel vetkőzteti és majd le is degradálja

p

p Beszáll a szerencsejátékba: ha nyerésben van, azért, ha vesztésben, azért marad…

p

p Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz - csak jottányi a különbség

p

p A király bolondja privilégiumait féltékenyen őrző, féligazságot mondó óvatos duhaj

p

p Aki a kis tüzet még ráérősen még nem akarja, a nagyot meg már nem tudja oltani…

p

p A könnyebb ellenállás iránya: ő aprópénzre váltja talentumait: reklámszlogen- „író”

p

p Aki a kéznél levő könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol és szeretkezik…

p

p Ő a legbiztosabb módon szeretné, nulla rizikóval a lehető legnagyobb hasznot elérni

p

p A rizikóvállaló, de ugyanakkor kis munkával jó nagy pénzt kereső: pl. bérgyilkos

p

p Aki egy stréber seggnyaló volt: elsőként rúgja a legnagyobbat a döglött oroszlánba

p

p Aki zavart kelt, kavar: a leginkább a zavarosban szeretne, mert így tudna halászni

p

p A „nagy térítő”: ő kerüli a prostikat stb., más gyülekezetből, vödörben lélekhalász

p

p Aki egy unfair play nagymester: a leginkább hátulról vagy övön alul szeret ütni…

p

p A legősibb mesterséget űzi: hisz csak testét árulja, a lelke ettől nem lesz kevesebb

p

p Aki az itt-most levert lécet vagy abszurd magasra, vagy lazán átléphetőre teszi

p

p Az ál/érdekbarát, aki a másikra „a békesség kedvéért” ráhagyja önhitt hülyeségét

p

p Ő a megalkuvását még maga előtt is ésszerű kompromisszumnak álcázza, hazudja

p

p Kerüli a próbát/tesztet, de az éles/végső megmérettetéseknél könnyűnek találtatik

p

p Akinek mindegy, hogy szónok tanítványa ékesen szóló igazmondó vagy hazug lesz

p

p Ő evésben-ivásban, szerelemben stb. a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

p

p Aki selejtet gyárt ugyan, de abból megfeszített munkával tömérdeket, tömkeleget

p

p Aki a Mestert mindenhova követi- a kút fenekére, de még az örök kárhozatba is…

p

p Aki a mindennapok dicstelen bliccelő, trükköző piti csatáiban őrlődik és kopik el

p

p Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, régi tömlőbe új bort és nem érti…

p

p x

x

Reviczky Gyula

Késő bánat

A jó családot, kedves arczokat,

A kört, hol mindig nyájas szó fogadt,

Nem láttam sok, sok éve már!

A hang, mely visszahítt, nem ért utól,

S lettem rajongó, büszke ifjuból

Tévelygő lantos, kósza proletár.

Ah, én akartam ezt igy, én magam,

Hogy elhagyott, bitang, boldogtalan

Legyek s hazátlan, mint a szél.

Üzött a vágy egy szebb világ után:

Pedig, hogy ezt elveszti, jól tudám,

Ki oda tart, s az is, ki oda ér.

Mentem... forró láz tarka képeket

Rajzolt elém; szivem nem érezett

Se csüggedést, se bánatot.

Igy van, hogy néha mély sebet kapunk,

S nem érezzük mindjárt, nem jajgatunk:

De később annál fájóbban sajog.

Egy rossz szó nem sok: köztünk nem esett.

A ház, a hol mindenki szeretett,

Nem ismert haragot soha.

S mégis jobb, - szóltam, - hogy haragszanak

Csak legalább ne szánakozzanak;

Szánásnak megvetés a rokona.

Csak áltatás volt! Könnyeket rabol

Szemembül most az önvád s valahol

Szeretnék sírni, mint az ég.

A jól ismert, barátságos szobák

Hivnak: »Jer, itt mindenki megbocsát!

Csak valld be: Gyermek, oktalan valék!«

A néninek nincsen haragja rád.

Jóságos arczát, szép ezüst haját,

Kérleld meg, újra nézheted.

S két szép leánya, - kedves két rokon! -

Titkolni fogja majd, habár zokon

Vevé hosszas közömbösségedet.

Minek mentél el, kába, önfejű!

A társaságnak tisztes, egyszerű

Munkása volnál most te is.

Komoly egyént és jó családapát

Birhatna benned most a társaság,

S nem álmodót, ki éber is, nem is!«

De én a hívást nem követhetem!

Elég volt egy világot vesztenem;

Óh, dalvilág, maradj enyém!

Magános éltem késő bánatán

Enyhítek-é, ha vádolom hazám',

Hogy költőjét lenézi, mert szegény?

x

p 4.

p

p Ő a mocskos mosdóvízzel együtt a gyereket, egy alávaló pappal a Jóistent is kiönti…

p

p A munkába csak nyers erejét kölcsönző: a nem szabadidős önmagával ő nem azonos

p

p Aki a nyájemberségtől, nyárspolgári pszeudo léttől taszítva a különcködésnél köt ki

p

p Aki az anya/idegennyelvi korlátjai miatt nem tudja elmondani: milye fáj és mi bántja…

p

p Aki átvizsgálandó, minden szokását felfüggeszti, mint aki a nyílt vízen épít át a hajót

p

p A neki rendelt szűk ösvény helyett széles úton önfeledten ugrándozik a szakadékba

p

p Aki a romokban csak a végpusztulást, és nem az új és szebb, jobb ház esélyét látja

p

p Vandál - aki kíméletlen, esztelen rongáláson keresztül fejezi ki, „vezeti le” dühét…

p

p Aki a rossz alapra, homokra, lápra épített házat próbálja toldozni, foltozni, tákolni…

p

p Aki nem kezdi elölről, inkább enélkül a rosszul gombolt mellényen babrál, kínlódik

p

p Akit csak ez „boldogít”: a rossz/rémhíreket várja, gyártja, színezi és kéjjel terjeszti

p

p Nincs szellemi látása: a rozzantnak látszó gebében nem fedezi fel a táltosparipát

p

p A csinovnyik nem hiszi el: elnézést kap: addig zaklatja a bedühödő Urat, míg belehal

p

p A rajta esett kis sérelemért, lábára léptek, is várja a bosszúalkalmat: frontot nyit…

p

p Aki a sikert az érdemének tartja, a kudarcot másra/a kormányra hárítja: nem okul…

p

p Aki a sok és felesleges ugatásával az akaratán kívül el is árulja, hogy ő nem harap

p

p Megvallás: süllyedő hajó, égő ház - a gyereke/neje előtt kincses ládát, könyvet ment

p

p A szájából segget csinál - nem tartja meg szavát, nem váltja be hangzatos ígéretét

p

p Nehéz egy seggel két nyerget ülni: pl. egy időben két hivatalt tisztességgel ellátni

p

p Egész életén át seggel, de a fejét alig használja: „Műve” csak hiábavaló életáldozat

p

p Aki nem érzi-tudja, meddig és mennyit kel segítenie: járó/beszédképtelen a gyereke

p

p Aki technikailag brillírozva játszik a hangszerén, de nincs megszenvedett létüzenete

p

p Akinek üresen cseng a patetikus igehirdetése, nem áll mögötte sorsa aranyfedezete

p

p A szükségállapoti életmentőt a vész után is életmegkeserítőn tartja: pl. piti spóroló

p

p Aki a szülei szavát sokáig szentírásnak veszi, majd holtáig csak tömény hülyeségnek

p

p A szülői felelősségtől menekülő fogamzásgátló: mindörökre sterilizálva/kiherélve…

p

p Aki okkal/ok nélkül nem kívánt gyereknek tartja magát: bizonyítási kényszeres élet

p

p Ők egy zsarolási játszmában a társukkal egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik

p

p Aki a rossz teljességre vágyik: pl. egyszerre akar férfi és nő is lenni - egyik sem lesz

p

p Aki az ál tékozló fiú: „fenegyerek” tombolása után haza/megtér a gazdag apucijához

p

p Aki a tengert szeretné látni, ezért gyötri magát – a pocsolyában nem is gyönyörködik

p

p Akinél „a haza minden előtt!”, de csak a multiknál szerzi be a napi szar élelmiszereit

p

p A szomorú: topmodell (trükk)képéhez hasonlítgatja vele szépkorúsodó asszonykáját

p

p A tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató, bűnbörtön éveit meghosszabbító

p

p x

x

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszúságod,

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát,

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod ég,

Csak hiúság, buborék.

Óh, pedig hány perced, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott,

S kiderült rá szíved, arcod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed;

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta?... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved,

Semmiségek üdvezítnek,

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet;

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhítod,

S holnap küzdve élni jobb.

Ember! Önző vágy vezérel!

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szíved:

Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Míg, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe',

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod búban éled;

S csak ha lelked szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő szív sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája?

Csak magadnak képe, mása.

Ki sóhajtoz, ki mulat.

A világ - hangulat

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a társainak, de még önmagának is ártó teremtmény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese most sem másról, de pont terólad szól –

p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

pppppppppp