|
Eugéniusz: Boldog-talan-ok - III.
Az önsorsrontó és az önvédtelen,
és az előszerettei/felebarátai életét
sem segítő, de károsító "csodalény" ….
pppppppppppppppp
Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,
annak őrzése-javítása vagy rontása a tét
Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek
pppppppppppppppppppp
Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek
Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?
Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?
Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva
pppppppppppppppppppp
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?
pppppppppppppppppppp
Komjáthy Jenő
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!
.
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!
.
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
.
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.
.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
p 1
p
p Egy közös nevezőn, egyistenhiten vagytok, de ti mégis százfelé széthúztok
p
p A megtévesztő sokféleségnek bedőlsz: lényegi az egység: párt/autópiac stb.
p
p Egyszer mondtam már, hogy szeretlek - ha változás lesz, akkor majd szólok
p
p Sok cifra beszéde aljas: szó-szeméthegye eltakarja az egyszerű igazságot
p
p Egyben elmondhatnád, de két-három stb. mondat lesz belőle: időhúzó/rabló
p
p Életszegényítő: nincs tartozása/hiánya: ő sem hív senkit, ő sem megy senkihez
p
p Ha megütnek, akkor te menten, automatikusan odatartod orcád másik felét is
p
p Hallgatni neki mindig arany, pedig épp szar, ha az itt most cinkos bűnpártolás
p
p Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna - visszaszívhatatlan hebehurgya szó
p
p A hosszú, üres, udvariassági társalgási menetekből „jólnevelten” nem kilépő
p
p Bájcsevegő – aki a kedve ellenére színlelt, tettetett kedvességgel beszélget
p
p Heti 1 óráig mellverő keresztény, de 167 órában meg pénzisten-imádó álszent
p
p Egyszerre nyitsz több frontot is, amivel megosztod, elfecsérled véges erőidet
p
p Életstratégia: igyekezz észrevétlen a hátérbe beleszürkülni – ebből nincs baj
p
p Az aktuális háttér színben rejtőző préda-ember (mimikri/szklerózis multiplex)
p
p Holtáig semmivel nem rukkolt ki, nyomtalan tűnik el, mintha itt se lett volna…
p
p Nem álruhás, de javaival hencegő keres feleséget: érdekházasság a rossz vég
p
p Élete az őrjítő tétlenség vagy a lázas semmittevés rapszodikus hullámzása
p
p A magát bolondnak tettető: kalkulálható büntetés helyett határidőtlen diliház…
p
p Nem prózában, de verseben beszélő, aki a rímkényszer miatt mond badarságot
p
p Hetvenkedő katona ő a békében, aki még át sem esett át a tűzkeresztségen
p
p A politikai pankráción késhegyig marakodó kisemberek és a nevető leuralók
p
p Ő szűznemzéssel szaporodna, hogy utódja kiköpött Ő legyen, majd így is neveli
p
p Párja sem nem részben hasonló, sem nem ellentétes vele: idegesítő hasonmás
p
p Csak előkelő családjukon belül házasodnak: a belterjesség korcs utódot nemz
p
p „Homo ludens” – már a jóbarátaidnál is eljátszottad kisded játékaidat: vége…
p
p Érdemes lenne rád figyelni, ha közben nem turkálnád orrod, vakarnád fütyid…
p
p Ha úgymond „nem a ruha teszi az embert”, akkor ő madárijesztőnek öltözik
p
p Nagy bajban van, rémüldözik, mert van hiteles próbája a pudingjának: az evés…
p
p Pont arra az egyre nem figyel, aki egyedül mutat rá a hibáira: az ellenségére
p
p Csak balga magadtól mentsen meg a Jóisten, az ellenséggel magad is elbánsz
p
p Aki 19-re mindig még egy új lapot kér, és lássatok csodát: ő lám be is fuccsol…
p
p Aki hosszú távon a hazárdjátékra alapozza a család mindennapi megélhetését
p
p Aki a pókerből azt tanulta: az életben is csak a ravasz blöffölők a nyertesek
p
p x
Komjáthy Jenő
A MÚLTBÓL
Mosolygott rám sok szép leányajk,
Szeretkezém sok szép leánnyal,
Élvet kinált a lomb, a rózsa,
Sok titkos-édes pásztoróra.
.
Pazar fényt szórt reám az égbolt,
A mindenség ködfátyolkép volt,
Ezüst folyam, arany virágok,
Lábom mesés kincsekre hágott.
.
Ittam a kéjek poharából,
Ittas valék az ifjuságtól:
De ím a serleg inog, lendül,
Reszketve ejtém el kezembül.
.
Pezsgő gyönyörre jött a bánat,
Mely maga ellen törve támad;
S én élvunottan, kéjgyötörten
A habzó kelyhet összetörtem.
.
Majd új gyönyör ragadt el engem,
S az életet kockára tettem.
Perdült a köb, baljós a száma,
Búkedv köszönte vak nyomába.
.
Ó, én botor, osztályi részem
Eladtam csengő álompénzen!
Árnyképeimnek csábölébe:
Dobáltam mindent lázban égve!
.
De vége, vége! Már nem vágyom
Pihenni púha rózsaágyon;
A rózsaláncot is letéptem,
Nem sorvadok már szolga-kéjben.
.
Már csak az vonz, mi lehetetlen,
Ragyognak kéjnapok felettem:
De én keresek titkos árnyat,
Ahol lelkem magába szállhat.
.
Magából szőjön új világot!
Mindegyre szítom benn a lángot.
Mélység, magasság szava lettem,
Istennek lett visszhangja lelkem.
.
S visszhangja lett a fergetegnek,
Mitől a gyöngék úgy remegnek.
Fejem a Vész keblére hajtván,
Vad viharének vitte sajkám.
.
Lángviharok zúgtak felettem,
Az örök fény visszfénye lettem,
Visszfénye új, dicsőbb napoknak -
A régiek már haldokolnak...
.
Napszínen kába tündököljön,
Pillangószárnyat hernyó öltsön:
Keresem én a titkos árnyat,
Ahol lelkem magába szállhat.
.
És köd előttem, köd utánam,
Megközelítlen, szűz magányban:
Szövöm a csodás, égi regét,
Mélyeid járom, isteni lét!
.
S hol a szent liget árnya béfed,
Új, csodaszép életet élek,
Tündérsziget ölébe fogad,
Álmodom boldog, mély álmokat.
p 2
p
p Önvasfegyelmezett-önrémuralmas: saját parancsszóra megrendül, kacag stb.
p
p A homlokára, arcára szégyenbélyeget süt a rossz magaviselete/lelkiismerete
p
p A nemi élete szexnyomor a köbön: egy önkielégítő, egy voyeur, egy frottőr stb.
p
p Kukkoló: más nemi szervei, szeretkezése kilesése útján kielégülő perverz alak
p
p Tényleg a legeslegjobb szándékkal buzgón kövezed gyerekeid útját a pokolba…
p
p Oly jó anya ő: csak nem adja nőül egy vadidegenhez az egyszem fiú- „gyerekét”
p
p A puhány még sosem feküdt, aludt a szabadban/sátorban, a csillagos ég alatt
p
p Az álarcosbál után sem veted le az álarcod, maszkod/jelmezed – úgy maradsz…
p
p Érzi, tudja, hogy ma rossz napja van, de mégis kimegy a jégre: a peches ember
p
p Nem - jól - keresed/találod meg a – nem tolvaj - kulcsot a szeretteid lelkéhez
p
p Körtét hasonlítgat össze az almával – pedig a „rút kiskacsa” szép hattyú lenne
p
p Inkommenzurábilis – az életed, egy ember értékét akarod pénzben kiszámolni
p
p Ha nem – rögtön - piacképes, akkor minek is írjál naplót, verset, fess képet stb.
p
p Isten kör/gömb alakú helyét, a léket négyszögletes idomokkal töltené ki: süllyed
p
p Jobb ügyhöz méltó e szorgalom-ügyesség: ő a maga vagy mások alatt fát vágó
p
p Rejtett, nem őszinte alkoholista: itt-most absztinensként büszkén veri a mellét
p
p Óvatlanul: már csak a lejtőn lefelé derül ki, hogy gyenge, rossz az autó/bringafék
p
p Előírt a havonta sikeres feleségvizsga – különben szabadlistás vagy kitoloncolás
p
p Úgy él és hal, mintha tényleg szigorú szobafogságban, vagy házi őrizetben lenne
p
p Biztosra megy, ő ma sokat akar nyerni: ezért jó nagy tétben önmaga ellen fogad…
p
p Ügyvédzsebet töm degeszre: a tyúkért perelő, akinek így már nincsen malaca se
p
p Látáshibás: más szemében szálkát is észrevesz, magáéban még a gerendát sem
p
p Annyira messzire kerülnéd az „örökölt” prüdériát, hogy a trágárság karjába esel
p
p A szereplési viszketegségből stb. addig hülyéskedő, míg végleg úgy is maradó
p
p Sok haragvó, utálkozó, kaján, kárörvendő arckifejezése csúfító: árt szépségének
p
p A mindenáron élni akaró, a mindent túlélő, még a becsületvesztés gyalázatát is
p
p Egyre nehezebb a feladata, mégis egyre kevesebb gondolkodási időt ad magának
p
p A fanatikus kemény magba keveredve nem önleplező: az ellenfélnek szurkoló
p
p Ő „Szabadiskola” preferáló: itt nincs követelmény, nincs lecke/számonkérés stb.
p
p Az egyre jobban blöffölő, felfuvalkodó, majd hirtelen halállal kipukkanó béka…
p
p A tücsök és a hangya mese neki hazug, a gaz-dögöket látva nem szorgalom-hívő
p
p Azt hiszi: minden az igyekezeten múlik, és nincs antennája az isteni kegyelemre
p
p Aki egyre fokozott önkizsákmányolással pótolná az alapadottságainak a hiányait
p
p Sors bona, nihil aluit: jószerencse, semmi más nem számít? Élethazárdjátékos…
p
p x
Komjáthy Jenő
SZÁLLJ MAGADBA!
Szállj magadba, könnyü lélek!
Ifju, csillapítsd le véred!
Jobb, ha lángra gyúl az agy.
Nézz magadba éles szemmel,
Ősmivoltod ásd fel, ember,
Gondold által, hogy mi vagy!
.
Szállj magadba, élv betegje!
Eszményekért lelkesedve
Jobb, ha a jövőnek élsz.
Élve élsz majd s többszörözve;
Átfinomul tűzkörödbe
És megolvad minden érc.
.
Szállj magadba, bűn halottja,
Ki magad körűl forogva,
Önimádva elbukál!
Szívből szívbe öntsd a véred,
S int, ha a bűn köre széled,
Új magasság, új sugár.
.
Szállj magadba, s törj előre!
Az igazság levegője
Jól tudod, hogy edz s emel.
Győzd le, győzd le szenvedélyed,
Nyugasztald meg lázad véred:
Szíved szívért esdekel.
.
Szállj magadba, szállj a mélybe!
Járj a lelki, benső égbe,
Mely sokáig volt pokol!
Ragyogd be az éjek éjét,
És meglátod tiszta kékjét,
Melyből derü s fény omol.
.
Szállj magadba, szállj magasba!
A magasnak mély a magva,
Mélység az, mi szárnyra kél;
Ott honol a tiszta mellben
Az erdő, mitől a szellem
A magasba visszatér.
.
Szállj magadba, és magadbol
Irtsd ki, ami benned tombol,
S összeroncsol szívet, észt!
A gyávára vár a nemlét,
Egy istennő tárja keblét,
S várja hévvel a merészt!
[1893. július 21.]
p 3
p
p Ha neki sikerült párszor drágán venni és olcsón eladni, akkor kalmárpályás lesz
p
p Úgy akar meggazdagodni, hogy a neki eladót elszegényítse, a vevőit meg átverje
p
p Az önképe predesztinálja: született vesztes, lúzer – ő egy napi öncsőd bejelentő
p
p Ő nem kérte, mint a nyuszi, hogy a medve törölje a halállistájáról: eledele is lesz
p
p Nem szimbiózisban él a természettel, de élősködve, önvesztére kizsákmányolja
p
p Csak egy kis szemet/dominót irt ki a természet láncolatából, és bedől az egész
p
p A szabály az szabály: merev katonai reglama szerinti kínos-feszes családi „élet”
p
p Semmi melegség, kedvesség, csak a pattogó vezényszók szigorú, jéghűs légköre
p
p Ahol annyi a tilalomfa, és oly kevés a megengedett, hogy csaló-hazudozót nevel
p
p A jutalom vágya, de főleg a könnyen kiérdemelhető büntetés elkerülése irányítja
p
p Ahol a szigorú ész van mindenekfelett - a szívirgalom csak a női gyengeség jele
p
p A hibabeismerés, a bűnmegvallás neki a barátja előtt is csak a gyengeség jele
p
p Úgy mentegeti, tagadja, takarja bűneit, mint akit most épp az ellensége vallatna
p
p Mintha rabláncon lenne, sötét lyukában képzeli, milyen lehet az erdő illata stb.
p
p A bulvárlap napi gagyi horoszkópja szabja meg a pár/pályaválasztási döntéseit
p
p Formásan csinos volt - szerelmi csalódása után széle, hossza egy: bánathájas
p
p Az étele/élete nagyjából rendben van, csak ízetlen: éppen a sava-borsa hiányzik
p
p Az ingerkedő pimaszt túlreagálja, s kijön a sodrából - aki ettől vérszemet kap
p
p Ő sok/nagy áldozatot hoz, de hiába, vagy rossz ügyek manipulált balekjaként
p
p Nem csak ritkán nagyon hülye/ostoba, de nem okulva rendszert is csinál belőle
p
p Túl sokat mutogattál és így rászoktál a lopásra (anno: mutogatás = átokverés!?)
p
p Az alkalom megszülte a tovább kísérthető tolvajt, s ő még vérszemet is kapott
p
p Mikor cigit kunyerál, állomásfőnöknek szólít, ha már rágyújtott, csak bakternak
p
p Szellemóriások hátán ugrabugráló, melldöngető kivagyiságú öntelt epigon törpe
p
p A jót egyáltalán nem, ill. nagyon rosszul, de a rosszat meg nagyon is jól csináló
p
p Nem használt- edzett bokád „bosszút áll”: egy rossz mozdulattól ripityára törik
p
p Intő jelek ellenére sem óvakodó: görögök ajándékát, trójai falovat visz lakjába
p
p Sasként gőgösen gyönyörködsz abban a színaranyban, amiből a te kalitkád van
p
p Pénzed az ablakban – a lakáskulcsod a lábtörlő alatt: előzékenyen még ki is írod
p
p Imponálsz a doktori címmel, fizetéssel, de te csak csinos fiatal nőket vizsgálnál…
p
p Pont a segítő kézbe jól beleharapó, de közben a keblén mérges kígyót melengető
p
p Te nem törsz össze, ha mély gödörbe esel, nem – te ott tartósan berendezkedsz…
p
p A vészhelyzet szülte ideiglenes, kényszermegoldásokat holtodiglan állandósítod
p
p Amiben tényleg ő a legjobb: zseniálisan tud minden felelősségét el- és áthárítani
p
p x
Komjáthy Jenő
EUTHANÁZIA
Dib-bád öröm s ti tünde élvek,
Ragyogó, gúnyos semmiségek
Suhanjatok el nyomtalan!
Rajongó szívem egyet áhít:
Meghalni boldogan!
.
Rohanjatok, ti pásztorórák!
Tiszavirág kéj, fürge nóták
Csak múljatok, csak múljatok!
S ti néma, hosszu, zordon árnyak,
Szivembe nyúljatok!
.
Dobjátok ki a léha kedvet!
Te vérgyönyör s ti vak szerelmek,
A tűzre mind, a tűzre mind!
Lelkemnek itt már szűk a pálya,
Csak fölfelé tekint.
.
Feledve minden földiséget
Egy gondolatnak lángja éget,
Hatalmas vágya megrohan:
Az üdvözítő kínok árán
Meghalni boldogan!
.
Ó, mondhatatlan lesz, mit érez,
Ha tisztamélyű kútfejéhez
E büszke szellem visszatér!
Dicső Halál! Ha üt az óra,
Jövel majd fiadér!
.
Jövel, jövel, rajongva várlak,
Hogy titkaid honába szálljak,
El nem riaszt már semmi vész!
S merészen, gyorsan, szent erővel
Ragad egy égi kéz.
.
Ragadj, ragadj dicső egedbe,
Szépségeit hogy lelkesedve
Kutassam és daloljam én!
Lelkem csak lelked szomjuhozza,
Világok üdve, Fény!
.
Repülve mindig magasabban,
Itt hagyom az omló salakban
A földi vágyat, földi kínt;
A mindenségnek napja süt rám,
Szellője meglegyint.
.
S repülve mindig sebesebben,
Fürdöm a zajló fényelemben,
Ó, mérhetetlen gyönyörök!
Meglátom arcod, titkos Isten,
Fönséges és örök!
.
S mit hasztalan kutattam én lenn,
Egyszerre mind előmbe lebben,
Föltárod, ó, dicső Halál!
Igazság, látom szűzi arcod,
Ölellek, Ideál!
.
Igy akarok meghalni bátran!
Enyém lesz, mit e zabolátlan,
E nagyralátó szív kiván;
Nem lészen veszteség a nemlét,
Hanem boldog hiány.
.
Igy akarok meghalni tisztán!
Áttörni sírom sűrü titkán
Láng lelkem már repül, rohan!
Eldobni létem tört alakját,
Meghalni boldogan!
.
Igy akarok meghalni büszkén!
Lobogva töltött élet üszkén
Elégni gyorsan, könnyedén!
Nem siratom, mi összeomlott,
Örökké élek én!
.
Elégek én ragyogva fényben,
Szétáradok az összeségben,
Magamat égbe ragadom,
Az ősi honba visszatérek
Tisztán és szabadon.
[Szenic, 1890. szeptember 18.]
Rabbi portré
p 4
p
p Nagyon szabad szerettél volna lenni, de csak a velejáró felelősségteher nélkül
p
p Ő is csak egy kft, egy egyszemélyi korlátolt felelősségű társaság, „jogi személy”
p
p Minden-mindenki eladó, van az ára: ő is, neki is – ezt tagadva próbálja felverni
p
p A gyerekétől von meg betévő falatot, amivel pont ellenséget hizlal (kakukkfióka)
p
p Ha már elkezd „menstruálni”, akkor már el is kezdődhetne is a szexuális élete…
p
p Egy tüntetően ateista gondolkodó, aki mellesleg „ártalmatlan” babonákban hisz
p
p Ördögadta gondolatolvasó parafenomén vagy- így az élettől is elmegy kedved
p
p Gyáva „férfinak” biztosan nem lesz se hivatása, se párja, se otthona, se utódja
p
p Messziről méregetitek egymást, de még szóba se elegyedtek: megszólítatlan…
p
p Még csak nem is táncoltatok együtt: nem volt idejekorán ilyen „próbaházasság”
p
p Kölcsönad, de rosszul, és így elveszett nemcsak a sok pénz is, de a régi barát is
p
p Ismerőseidnek se szeri, se száma – de senki, aki kezességet is vállalna érted?
p
p Rossz társaságba, korpa közé keveredsz, és így ott fel is falnak a disznók…
p
p Felül a rémhíreknek - vevő rá és fontoskodva, kiszínezve még terjeszti is
p
p Befogadod a cigányt, a zsidót, a tótot és kitúr a saját házadból/hazádból!?
p
p Te nem akarsz semmiben sem kilógni a sorból, te is cifrán káromkodsz…
p
p Sok kárt is okozol, de fel sem fogod, hogy még nagyobb az elmaradt haszon…
p
p Csak addig volt (ál)szent a családi béke, amíg egy öröklési ügyetek nem lett
p
p Az a nagy, szent barátság elbukik az első komoly próbán: ha elszegényedik
p
p Ne hallgass soha senkire, menj csak rögeszmésen csak a saját jó fejed után
p
p Mindig a többségnek van igaza, annyi légy a szaron csak nem tévedhet!?
p
p Egyél-igyál, zabálj, ami beléd/beledbe fér, a pukkanásig, pláne a potya kaját…
p
p Az a tied, amit megeszel - azt már nem vehetik el tőled/legfeljebb kihányod
p
p Ami ízlik, az csak jó lehet, amit a két szép szemed még kíván, az nem árthat
p
p „Táplálkozz” mindig a legeslegutolsó „tudományos” eredmények alapján…
p
p Az élet legfőbb célja semmi más, mint a jó (nagy) evés és jó nagy ivás...!?
p
p Böjtölj, ha kell, ha nem – legyél „aszkéta”: ha valami ízlik, azt köpjed is ki
p
p Spórold meg azt a hosszas ebédidőt, kapkodjál be inkább tablettákat stb.
p
p A gyorsétkezdébe gyorsan kapj be valami mű-kaját, attól el is hízol majd
p
p Add meg a módját: étkezésedből csinálj pót vallási ceremóniát, kultuszt
p
p Ne is gyógyítsd a testkép-zavarod: éheztesd magad a végelgyengülésig…
p
p Az önkínzó hülye fogyókúrák után kényeztesd magad: folyamatos nassolás
p
p Gyűjtögesd szorgos kiscserkészként a napi jótetteket: így majd üdvözülsz…
p
p Ne életedet tereld helyes irányba: a napi karitatív tett könnyítsen lelkeden
p
p x
Komjáthy Jenő
VA BANQUE!
Hazárd valék én világéletemben,
Gyönyör volt mindent egy kockára tennem,
A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot,
Ujjongva láttam tűnni egy világot.
.
Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal
Szórtam a pénzt s az életet halommal.
Ki már a mélybe s a magasba láték,
Nekem e bús-vidám lét csupa játék!
.
Va banque! Véremre menjen most a játszma!
A kapzsi bankár százszor is kijátssza,
Lehullt szememről régesrég a hályog,
Kacagva látok tűnni egy világot.
.
Kacagva látok mindent füstbe menni,
Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi
Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda,
Hisz ez az élet csupa merő tréfa!
.
E buborék-tusát nevetve nézem,
A csilla álmot elfuvom merészen.
Meg mások jőnek, és ujjongva látok
A semmiből támadni egy világot.
.
Ujjongva látom, milyen mély a forrás,
Melyből buzog ez andalító zsongás,
Milyen kifogyhatatlan öblü mélye,
Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye.
.
Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek,
Az anda légbe tüstént elvegyülnek;
Meg mások jőnek és kacagva látok
A semmiből támadni egy világot.
.
Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal
Játszom a gúnyos, örök hatalommal.
Mindent ragyogni s összetörni láték,
Nekem e bús-vidám lét csupa játék.
.
Va banque! A szívemet teszem e lapra.
Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja?
Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott
Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?!
[Szenic, 1890. november 3.]
*
Va banque!
1.
(szerencsejáték)
minden vagy semmi →
fogadási forma, amikor
a játékos az összes tét
összegének megfelelő téttel fogad
2.
(átvitt) mindent egy lapra tenni →
olyan lépés, ami rendkívül kockázatos
pppppppppppppppppppp
p Életminőség Jenciklopédia
p Az emberi lény negatív unikuma:
p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,
p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p A mese most sem másról, de pont terólad szól –
p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!
p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x
pppppppppp
Shylock - báró Mednyánszky László
|
