Eugéniusz: Boldog-talan-ok - IV.

Az önsorsrontó és az önvédtelen,

és az előszerettei/felebarátai életét

sem segítő, de károsító "csodalény" ….

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

pppppppppppppppppppp

József Attila

KÉSEI SIRATÓ

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

.

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

.

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. december

*

p 1

p

p Nyugodtan tombold ki magad, majd már az életed vége felé megtérsz...!?

p

p Életed végén a napi jó pontjaidat majd mind beválthatod a Paradicsomban

p

p Isten nem ver bottal – az egész bűnös életed ki van rajzolva az arcodra…

p

p Legyen egy Példaképed és kövesd őt, még akkor is, ha ő épp a kútba ugrik

p

p Legjobb meg sem születni, de ha ez már késő, akkor halj meg mielőbb…!?

p

p Akit Isten szeret, az fiatalon halhat meg, mert a csúcson kell abbahagyni

p

p Ami nem megy elsőre, azt ne erőltesd - mondj le egyszer s mindenkorra

p

p Miért olvanál végig egy önismereti tükröt, ami nem lektűr-ponyvaregény?

p

p Orzott, meglopott titkaiddal zsarolható vagy – te örökre rab maradsz!?

p

p A kínos nyílt bűnvallást jól elkerülve oly aljas dolgokra lettél rávehető…

p

p Megtanult az ellenfél előtt póker arcot vágni, de a vesztére így is maradt

p

p Ő csak a másik rovására akar/szeret nyerni, győzni, „diadalt aratni”

p

p Nem rendeltetésszerűen használja testét-lelkét: ezért dögrováson van

p

p Mint süketnéma „pár-beszéd” a vaksötét éjben: ő így „kommunikál”

p

p Mintha ő időkorlát nélkül házi őrizetben, kijárási tilalomban „élne” …

p

p Mindig valami fontos ügyben odakint nyüzsög, nm várja békés otthona

p

p Mögötte állt az Isten: de ő érte a Földet kerülő „heroikus” pótcselekvő

p

p Nagy nyers igazságaival agyonveri és elüldözi még a hű jóbarátait is

p

p Örülsz, ha ellened „nagylelkűen” trójai falovat hagy neked ajándékba

p

p Nem úgy él: pedig minden, pl. éppen a mai napja is lehet a legutolsó

p

p Ha tudja, kevés van hátra, akkor kezd úgy élni, ahogy eddig kellett volna

p

p Halogatja a bűnei rendezését, azok feltorlódnak, s halálosan ráomolnak

p

p Ő olyan léha, könnyelmű, mintha csak egyetlen egy nap lenne a világ

p

p Ő álnokul szembe dicsér, csak hogy te önkárodra túl elbízzad magad

p

p Ő csak „javadat akarva” tukmál rád drága szert, szirszart/mérget

p

p Presztízskérdés: így egyikük sem enged, mind szamárként szenved

p

p Rafinált (ön)áltató: trükkösen kikerül(tet)i az igazi megmérettetést

p

p Sok hűhó semmiért: nagy hegyek vajúdnak, de csak kisegérke születik

p

p Ő kény-uralkodna a természeten: ki is irtja, pusztítja saját éltető közegét

p

p Aki a jó és a rossz szellemiség harcában örök semleges akar maradni

p

p Aki nem kér/fogad el beavatkozást a válsághelyzetben: bele is pusztul

p

p A krízisben vak: nem látja az előző állapotnál még jobb minőségű kiutat

p

p Aki a házasságával sorvadni hagyja egyéb létfontos baráti kapcsolatait

p

p Ő a gyermekszülések után már szinte kizárólag (magára maradó) anya

p

p x

Budai Ilona

(A szivtelen anya)

Budai Ilona ablakba könyökle,

Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.

Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,

S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,

Hajadon küs lányát jobb kezin vezette,

Futkosó küs fiát bal kezire vötte.

Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn,

Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.

Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én leányom tégödöt:

Mert leány helyibe leányt ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi futkosó küs fiát.

Futkosó küs fia ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd:

Mert fiu helyibe fiut ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn.

Az elhagyott úton, sütét röngetegön,

Míg eljuta végre egy szép tágas rétre,

Hát egy bivaltehen azon jődögél le,

Az idei bornyát szarva között hozta,

A tavalyi bornyát maga után rítta.

Ezt hogy megpillantá Budai Ilona,

A földre borula, keservesön síra,

Keservesön síra, kárhoztatá magát:

– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát.

Istenem, Istenem, én édös Istenem,

Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?!

Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn,

Az elhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra:

Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;

Aki ott elmönyön, ágaimot rontja,

Ágaimot rontja s a sárba tapodja.

Udvarhelyszék

Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák.

(Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Bp. 1911., 426-428.

p 2

p

p Aki a fegyvert hibáztatja, noha ő töltötte, és tartotta a kezében s a célra!

p

p Aki a dögunalmas élettől félve inkább istent kísértve önveszélyesen élő

p

p Aki a „csata” előtt már kész kudarca magyarázatával - önbeteljesítő jós

p

p Olcsó vigasz: a boldogság hamis illúzió, vagy csak egy gyerekkori ábránd

p

p Neki a biztonság a fő: nem vág el lelki köldökzsinórt, s nem dob el mankót

p

p Ő azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen vissza is jön: pl. szabadság

p

p Sorsdöntő jótanácsot kér barátjától, de pont a lényeges tényt elhallgatja

p

p Kéri a barátját, hogy akár fájó igazat is mondjon, de utána megharagszik

p

p Aki azt hiszi: a barátja csak igazat, de ellensége csak hazugot/hamist szól

p

p A léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan: teher alatt nőne a pálma

p

p Szeretné, ha minden egyes lehetséges esetre lenne fix szabály vagy ukáz

p

p Aki úgy ülne le kártyázni, hogy nem ismeri/tartja be a játékszabályokat

p

p Aki azt tanítaná, amit maga se tud - orvosi tanácsot adó beteg (orvos)

p

p Akit kiköp az Úr, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg: mindig langyos

p

p Akinek kompromisszum: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák

p

p Aki azt hiszi, féli: pont olyan tűz-forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!

p

p Aki kívánja: bárcsak mindig csak csokoládét ehetne/minden abból lenne

p

p Ő azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete (több a szennyes forrás)

p

p Azt hiszi: van isten háta mögötti ócska hely, de legalább nincs szem előtt

p

p Azt hiszi: üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut

p

p Aki az a gazdag ifjú, kinek Jézus a vagyontól szabadulást javasolja: hiába…

p

p Ő azt hiteti: majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül s képeket fest…

p

p Aki sietteti a mihamarabbi felnőttségét, de csak egy kiégett koravén lesz

p

p Ő hiszi: felnőve semmit nem veszít a gyermeklétből, csak nyerhet hozzá

p

p Aki felnőve nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a mentendőket

p

p Aki nem akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor boldog (infantilis)

p

p Aki sokallja a szabadsága árát, olcsóbban megússza mint örök szolga

p

p Aki hiszi: a szabadság a boldogság szükséges és elégséges feltétel is

p

p Ő az emberiség nagy barátja, de hidegen hagyja a mellette szülő hitvese

p

p Aki irgalmatlanul előadott igazsággal szűkít, nullára redukál baráti kört

p

p Ő nem ismeri/érti: kegyes hazugság – ő szinte egy szalonképes szadista

p

p Aki az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalizmusként tartja

p

p Ő az egyszeri kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot akar formálni

p

p Ő lemosolyogta a kis Széchenyi kézcsókját az asztalnál ülő jobbágyának

p

p x

Hová mégy, te három árva

(Három árva)

– Hová mégy, te három árva?

– Hosszú útra, szolgálatra!

– Ne menj el, te három árva,

Hosszú útra, szolgálatra.

Adok nektek három vesszőt,

Verjétek meg a temetőt…

– Kelj fel, kelj fel édesanyánk,

Elszakadt már ingünk, ruhánk.

– Nem kelhetek három árva,

Koporsóba vagyok zárva,

Vagyon nektek mostohátok,

Aki gondot visel rátok.

– Mikor fésüli a fejünk,

Sarkunkon foly piros vérünk;

Mikor kenyeret ad kézbe,

Hét ördög van a szemébe.

Kolozsvár (Kolozs)

Magyar Népköltési Gyűjtemény.

I. Székelyföldi gyűjtés. Bp. 1882., 185.

p 3

p

p A mindennapi élelmét megtermelő paraszt nevet csak sértésként használó

p

p Aki egyszerre fúj hideget-meleget, az egyik szavával agyonüti a másikat

p

p Aki az Égre köpköd: visszahull az arcába, átka is bumerángként tér vissza

p

p Aki az egész emberiséged megveti, de közben/a legvégén legfőként magát

p

p Aki az amúgy nehéz, de fél sikert jelentő kezdetet folyton csak halogatja

p

p Ő az egyoldalúan képzelt életekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot

p

p Pont arra büszke, azzal henceg, amit csakis a szerencséjének köszönhet

p

p A hálátlan tarháló: állomásfőnöktől kér cigit, bakternak köszöni a tüzet

p

p Ő addig issza kedvenc kakaóját, míg látni se bírja – jóból is megárt a sok

p

p Ő annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él

p

p Aki annyira titokban áll ellen, hogy „csak megtévesztésből” karriert csinál

p

p Annyira tiszteli az anyját: őt soha az életben nem előzheti meg a párja

p

p Bosszúsan ámul-bámul, mint Csipike: hát nélküle is jól működik az erdő!?

p

p A lebukás Damoklész kardja alatt nem lehet képes önfeledten szeretkezni

p

p A mérlege: egy (hó)nap dolce vita, majd a több, sok év börtön, majd priusz…

p

p Inkább - vesztére – csak lapít, kussol, hátha éppen most hülyeséget mond?

p

p A kéziféktelen ember: nincs ön-társkontroll és így a züllés lejtőn gyorsuló…

p

p A kiköpött szavait rögtön visszaszívná, mintha azokat ki se mondta volna?

p

p Ami az eszébe jut, az rögtön a száján van – a szívével már nem is mérlegel

p

p Felmenti önmagát: ő azért nem lehet boldog, mert oly nehéz gyerekkora volt

p

p Érzi, majd még tudja is: nem kívánt gyerek – ezért ő triplán is bizonyítana…!?

p

p Ő tud(hat)ja legjobban, mi a jó neki: mert Isten őt nem ismeri, túl messze van…

p

p Túl sokáig paternalista szülő, ő döntene/vétózna a pálya/párválasztásban is…

p

p Részegen se hagyja a beavatkozást életébe: így ott is fagy meg az árokban…

p

p Ő magát húzná ki hajánál fogva a lápból: ő „büszkén” nem szorul segítségre…!

p

p „Önellátó” - senkire sem hallgat, legfeljebb úgy tesz, mintha tanácsot kérne…

p

p Mindenki másra hallgat, és mindig arra, akitől éppen utoljára kért tanácsot…

p

p Minden szükséges szó ott van a mondatában, „csak+ épp a sorrend rossz…

p

p Kicsire nem ad, a nagy nem számít – mindegy: amnéziát/amnesztiát kap…!?

p

p Elesetten a szekta lekenyerez/rád ijeszt – be is szippant, majd nem ereszt…

p

p Nem dobja ki az életléghajóból a lehúzó ballasztokat: fájó kényszerlandolás…

p

p A „se vele, se nélküle” csapda: nem tudsz leválni, és nem tudnak elengedni

p

p Naponta tömegben utazol a távoli dologházba s vissza: sok a negatív stressz

p

p Rövid távú, átmeneti előnyökért a hitelét romboló, magát a becsületét áruló

p

p x

Szegény Szabó Erzsi

(A gyermekgyilkos leányanya)

Szegény Szabó Erzsi

Mind elveszté magát:

Az asztagos ker’be

Az ő kicsi fiát

Aprán összevágta,

Csihán közé hánta,

Csihán közé hánta,

Disznyóknak ajálta…

Király-úrfi István

Az ablakból látta,

Ennek küs gyermeknek

Keserves halálát.

Hamar kütte vala

Ő az katanáit,

Lefogatta Erzsit,

Rekeszbe vitette.

Rekeszbe vitette,

Talpig vasba tette,

Meghallta az anyja,

S az ő édesapja.

Futnak a rekeszhez,

Lássák meg lányukat.

Odaért az anyja,

Kérdi az ablaknál:

– Erzsim, Szabó Erzsim,

Élsz-e vaj megholtál?

– Élek, édesanyám,

De immá sok sincsen.

Szorítnak a vasak

Szűvemet teszik el.

Anyám, édesanyám,

Azt láttam álmomba,

Két sing selyem sinor

Fejem fölött jára,

Két fekete holló

Körme közt hordozta.

– Erzsim, édes Erzsim,

Az a te halálod,

Két fekete holló

Az lesz a halálod.

Dehát ne sírj magad,

Ne sírj, s ne keseregj.

Meek a királyhoz,

Kérlek ki tégedet.

El es ment az anyja,

Elment a királyhoz,

Kérje ki leányát,

Kérje ki rekeszből.

Térdre ese szegény,

Szegény édesanya,

Úgy fog könyörgeni

Ő a király előtt.

– Király-úrfi, István,

Essék meg a szüved,

Essék meg a szüved,

Csapd ki leányomat!

Csapd ki a rekeszből,

Szorítják a vasak,

Szorítják a vasak,

Majd mingyán vége lesz.

– Nem csapom, nem csapom,

Nem tudom kicsapni,

Met halálét halált

Igértem én neki.

Hogy nem sajnálta meg

Az ő kicsi fiát!

Hogy tudta megölni,

Aprán összevágni;

Aprán összevágni

S disznyóknak ajánlni?

Az nem édesanya,

Ki megöli fiát!

Szenvedjen ő es már

Halálért egy halált! –

Odaért az apja

Oda a rekeszhez,

Kérdve kérdezgeti,

– Erzsim, édes Erzsim,

Élsz-e, vaj meghótál?

– Élek, édesapám,

Élek édesapám,

De immán sok nincsen,

Szorítnak a vasak,

Szüvemet eszik el.

– Ne sírj fiam, ne sírj,

Ne sírj, ne keseregj,

Mert megyek királyhoz

Kérlek én ki téged. –

Akkor abba helybe

Odaér a bátyja,

Kérdi az ablaknál:

– Húgom, édes húgom,

Húgom, édes húgom,

Élsz-e, vaj meghóttál? –

Nem tuda már szólni,

Nem, neki a húga.

Akkor mene már ki

Belőle a lelke.

Akkor abba helybe

Futa a királyhoz,

Hát mit láta ő ott,

Apját s anyját sírva,

Térden könyörgöttek

Engedjék ki lányik…

Akkor mondá vala

Az édes bácsija:

– Király-úrfi, István

Kicsaphassa immán,

Immán kicsaphassa,

Met nem él ő többet.

– Nahát, ha úgy mondod,

Menyek, hogy lássam meg.

Menyek, hogy lássam meg,

S én adjam ki nektek. –

Odamenének már,

Oda, a börtönhöz.

Bemene a király, –

Hát ő meg van halva…

Fődig esett anyja

S nagy jajszókval síra:

– Istenem, Istenem,

Nincs a lányom nekem! –

Király István úrfi

Azt felelé néki:

– Ne sírj, asszony, ne sírj,

Ne sírj s ne keseregj,

Met nem érdemli meg,

Rontsad a szűvedet!

Met nem vót már neki

Nem vót az a szűve,

Amelyik neked van,

Nem sajnálta fiát.

– Már te nem ölted meg,

Méges hogy sajnálod,

Hogy volt az a kutya,

Hogy ő nem sajnálta?

Hogy megölje fiát,

Egyetlen egy fiát,

Hogy vitte rá esze,

Hogy ezt cselekedte?!

Gerlén (Moldva)

Kallós Zoltán: Balladák könyve, Bukarest, 1970., 181-186.

*

p 4

p

p

p Ahol a „kincse”, ott a szíve: félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár stb.

p

p Csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban holmiját, szajréját/életét…

p

p Neked nem lehet titkod: minden kiíródik az arcodra - ha akarod, ha nem?

p

p Fapofákat vágott és úgy maradt: kifejezéstelenül elsorvadnak az érzelmei

p

p Öröm helyett üröm – a kiprovokált, vagy másként jól elszúrt ajándékozások

p

p A múltat végképp eltörlöd – és rabszolgasorba indulsz eme „tiszta lapon”

p

p A korszellem agyhalottja: úgy látod: aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…

p

p Nem tudj az értelmet átvinni: pl. a testi és a lelki épség (fizika és metafizika)

p

p Tüntető materialista ateista, de mintha titkon mégis csak a csodában bízna

p

p Még/naponta nem csodálja meg, hogy ő is mily tökéletesre van megteremtve

p

p Aki a testét csak bonyolult gépnek veszi, amit beadhat a dokijához megszerelni

p

p A boldogtalanság-jelző „testi bajait” nem radikálisan, csak tünetileg kezel(tet)i

p

p Minél távolabb kerül a szép ifjúkori álom, annál közelebb-több a pálinkáspohár

p

p Módszeresen bemószerol: az erkölcsi hullámon áttaposva a helyemre kerülne

p

p A bankár egyik kezével kilakoltat, a másikkal ingyen-látványkonyhát üzemeltet

p

p A közlegelők csapdája, avagy az együtt nem működés méregdrága ára: sivatag

p

p Nem zavarja: nincs sportértéke győzelmének: Góliát Dávid, felnőtt gyerek ellen

p

p A világképe: mindenki harca mindenki ellen az élet? Ember embernek farkasa!?

p

p A csónakotokban csak egyetlen ember evez, de hét is kormányoz, sőt hétfelé…

p

p A fertőzésfóbiás, aki nem fog kezet, nem simogat, nem szív mással egy levegőt…

p

p A hipochonder aggkori halálával „cáfolja” a kételkedőket: sírfelirata: na ugye!

p

p Mámorosan köt hitelszerződést – de viszont színjózanul mulat, szeretkezik…

p

p Nőuralom – a papucsférj a fizetett, eltartott házisárkány napi terrorja alatt

p

p A gazdag beszűkülve mindig egyre gondol: most épp ki/hogy lophatja meg őt

p

p Kakaó-effektus: minden túlzásba visz - jóból is megárt a sok: öröm/üröm

p

p Gyáva népnek nincs hazája – a gyávának nincs szerencséje: az a bátraké…

p

p Aki merne, nyerne – de ő papírforma néző, és eleve felteszi kezét: kapitulál

p

p Lendületesen, jó tempóban és kitartóan halad, csak épp nem a jó irányba…

p

p Még mindig sokkal közelebb lenne a céljához, ha egyhelyben maradt volna

p

p Büszkén spórolva az épp már rohadó almát eszi, az épbe így soha nem harap

p

p Egy egzotikus útra spórol: nagykabátban ül spórolásból fűtetlen „otthonában”

p

p A vészhelyzetben jól megtanult a végletekig spórolni – de végleg úgy maradt…

p

p Tanult tehetetlensége rosszul értett büszkeséggel párosítva: megsegíthetetlen

p

p Makacs önsajnáltatása nehezíti kikerülni a hátrányos helyzetek ördögi köréből

p

p x

Szegény árva asszony

(A szivtelen anya)

Szegény árva asszony

Hogy megszabaduljon

Keserű fogságtól,

Tatár rabságtól,

Jobb karjára vette

Síró fiucskáját,

Bal karjára vette

Síró lányecskáját.

– Istenem, Istenem,

Szerelmes Istenem! –

Fohászkodni kezde,

– Melyiket tegyem le?

Talán csak leteszem

Síró lányecskámot;

Magamval elviszem

Kedves fiucskámot. –

Ő es csak letevé

Síró lányecskáját.

– Ülj le ide, ülj le,

Síró galambocskám,

Hogy menjek el én es

Rózsavirág-szedni

Ki rózsamezőbe,

Rózsabokrok közé.

Sírva elindula

Ki rózsamezőbe,

Egybetalálkozék

Egy barom űnővel,

Ez idei borját

Szájába felvette,

De tavalyi borját

Utána eresztette…

– Istenem, istenem,

Szerelmes Istenem!

Ez egy barom űnő,

Én egy lelkes állat,

Mégsem hagyá el ő

Még egyik borját sem.

Én sem hagyom itt el

Egyik gyermekem sem. –

Mire visszatére:

Körmibe es vette

Három fene farkas.

Van asszony mit sirass!

Legnagyobb azt mondja:

– Szakasszuk háromba. –

Középső azt mondja:

– Mi hasznunk van abba? –

Legküssebb azt mondja:

– Ne tépjük háromba,

Jobb lesz, vigyük szegényt

Apánk barlangjába,

Neveljük fel ott őt

Gyenge bárányhússal,

Ne töltsük be mezőt

Ártatlan sirással! –

Ők hárman elvivék,

Ők es felnevelék

Gyenge bárányhússal,

Farkas ordítással.

Kéredzeni kezdék:

– Apám, édesapám,

Édes farkas apám!

Eresszen el ingem

Erdőbe jácodni,

Mezőbe nyargalni,

Virágokat szedni.

– Ne menj el, ne menj el,

Te síró lányecskám,

Elfoghatnak téged

Vadak kergetői. –

Nem lén mit csináljon,

El kelle eressze,

Kedves szép lánykának

Szovát nem szeghette.

Őt es csak meglátá

Szülő édesanyja;

– Itt vagy-e angyalkám,

Te síró lányecskám.

Jere hezzám immár,

Te síró lányecskám.

Nézd be szépen megnőtt

Kedves szép fiucskám!

– Hallgass asszony, hallgass,

Nem vagy nekem anyám,

Anyám lettél lenne,

El nem hagytál lenne!

Klézse (Moldva)

pppppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese most sem másról, de pont terólad szól –

p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

pppppppppppppppppppppppppppppp