Eugéniusz: Boldog-talan-ok - V.

Az önsorsrontó és az önvédtelen,

és az előszerettei/felebarátai életét

sem segítő, de károsító "csodalény" ….

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

pppppppppppppppppppp

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

*

p 1

p

p Lépcsőházi gondolat: mindig ott jut csak eszébe, mit kellett volna bent mondania

p

p Késő bánat, ebgondolat – csak az eső után vesz fel köpönyeget, de akkor többet is

p

p Szó szerint/átvitt értelem: örök támaszra szoruló labilis, dülöngélő, tántorgó stb.

p

p „Összetéveszti” az isteni kegyelmet a kormány/oligarcha-kegyenc helyzetével

p

p Érdemtelen engedi: nagyon magasra emelik, majd váratlanul a mélybe vetve

p

p Szimultán nyüzsögne, mint százkarú isten - így egy dolgot se fejez be

p

p Levágni még az aranytojást tojó tyúkot is, mintha csak egy nap lenne a világ

p

p Gondol ő egy „merészet és nagyot” és mindenét felteszi egy rulett számra…

p

p Ha egy baja van, „a biztonság kedvéért” minimum tíz orvoshoz is fordul (agybaj)

p

p A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítja: szerelmi bánatra például csak iszik…

p

p Maga helyett mást küld vizsgázni, fodrászhoz, lelethez vért adni, sőt udvarolni…

p

p Más helyett mész az orvoshoz elmondani a „panaszát” és kérni rá „gyógyszert”

p

p Hiszel annak a jósnak, aki a „honorárium” arányában jósol jót, és egyre jobbat…

p

p Egy dodonai jóshoz fordulsz? Értsed úgy, ahogyan éppen most te azt akarod!?

p

p A „jóslat”, amik legalább nem köt gúzsba: ugyanúgy élsz tovább, mint eddig…

p

p A fatalista babonás, aki készül a társa halálára, mert ezt ő már megálmodta

p

p Metamorfózis: a majdnem Angyalka esküvő után már szinte egy Házisárkány

p

p Semmit se bíz a: véletlenre a vajas kenyeret direkt úgy ejti le: ő peches ember

p

p Rosszul döntött, nem korrigált kezdése már fél sikertelenség, majd egész kudarc

p

p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz

p

p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós

p

p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…

p

p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…

p

p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre - a sétád, a szeretkezésed stb. stb.

p

p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?

p

p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló

p

p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el

p

p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …

p

p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú

p

p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja halottja

p

p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …

p

p Egyszer élünk! - a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet

p

p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet

p

p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje

p

p x

Jóakarat

"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

Mellyel a szív magának ád halált,

S önnön hajába markol szaggatón

A Kétségbeesés?!

.

"Én jót akartam.

Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

S az megindult alattam,

Mint a horkanó paripa, vadul.

Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

.

Én jót akartam"

Mikor eljő az ítéletnek napja,

A végső nap

S a maga jussát minden szív kikapja,

Mikor a Bíró rátekint merőn:

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

Egy hópehely a másik serpenyőn;

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

.

Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

Reményik Sándor

p 2

p

p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…

p

p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer

p

p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta

p

p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház

p

p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg közösülne vele…

p

p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, uralni nem

p

p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz

p

p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…

p

p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik

p

p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?

p

p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev - embere vagy

p

p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…

p

p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha kerülgeted, nem buksz fel/el…!?

p

p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…

p

p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is

p

p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se

p

p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ily „őszinte” vagy újsághíres akar lenni

p

p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyereked anyját is?

p

p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát

p

p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod

p

p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”

p

p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p

p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2x2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja

p

p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…

p

p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja

p

p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)

p

p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt

p

p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája

p

p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata

p

p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem

p

p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…

p

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?

p

p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium

p

p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…

p

p x

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

.

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

p 3

p

p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik

p

p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül rablógyilkos lesz

p

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik

p

p Aki, mint a részeg, vagy pénzittas: pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

p

p Aki még az istennek se mond le ez idáig dédelgetett öngyilkos élethazugságairól

p

p Aki úgy leplezi le más önáltatását, hogy az igazmondása tragédiát szül (Vadkacsa)

p

p Az ő – tapintatlan, irgalmatlan – nagy őszintesége csak „szalonképes szadizmus”

p

p Aki egy partra vetett, tátogó hal, de az őt csak simogatónak még hálapénzt is fizet

p

p Ő csak simogatni szeretné a menekülő nyulat, majd a dühében már agyonverné

p

p Aki addig nem ír naplót-verset/fest képet/prédikál, amíg nincs ehhez diplomája

p

p Aki egy, sajnos buzgó kontár: vagyis nem a mestere, de a hóhérja a szakmának

p

p „Fejlődés”: nem kell már mögéje egy rabhajcsár: ő már önként önkizsákmányoló

p

p „Otthonban” demarkációs vonal: házaspárbajos lak-elválasztó virtuális falak…

p

p A „Kérem! - Köszönöm! - Elnézést! - Bocsánat!” stb. varázs-igétlen balga lény

p

p A „Kinek van igaza” kérdést - jobb híján? - kar-birkózva eldöntők (szkander)

p

p A beavató bátorság próbákat gyáván messzire kerülő/azokon rendre elbukó

p

p Becsületsértési ügyében párbaj helyett lapul, perel, vagy övön alul, sunyin üt…

p

p A városi bíróságra jár pereskedni, ahol egy tyúkért legalább egy disznót veszt

p

p A borban a társas öröm, az igazság, a vigasz - de ő absztinens vagy részeges

p

p A bűz miatt rögtön nem szóló újonc, majd azt elviselő, sőt megszokó törzstag

p

p Gyereke hiába kér testvért szülinapra, helyette tovább kényezteti-rontja őt

p

p A hálátlansága miatt magát fokozódó nehézségbe navigáló, ott lehorgonyzó

p

p A hamissal együtt pl. a szerelem igaz illúzióit is porig romboló lélek-vandál

p

p A hiú holló vagy: szájadból a ravaszdi könnyen kiénekli a sajtot/betevő falatot

p

p Aki előbb a te pénzeden lerészegít, hogy így könnyen kifoszthasson: markecol

p

p Jót tesz akkor, ha éppen látják: ő mindenekelőtt látszatfenntartására ügyel

p

p A képmutató, hipokrita, álszent: de így, ezzel legalább még hódol az erénynek

p

p Aki a bűnével büszkélkedik: pl. a háborúban hány védtelen nőt erőszakolt meg

p

p A még csak nem is restelkedő rest, sőt, de így ő majd legalább kétszer fárad

p

p A sok vaklárma miatt akár az életébe kerülhet a már elveszített szóhitele…!

p

p A képet véleményező suszter nem marad a kaptafánál, de kioktatja festőt

p

p A szemesnek/szemtelennek áll a vásár, de a vaknak csak alamizsna jut…!?

p

p A csak képzelt „óriási veszélyed” eltereli a figyelmed, és elfedi a most valóst

p

p A tudásod tényleg nem vehetik el tőled, mert abból neked valódid nincs is…

p

p x

Reményik Sándor:

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek,

Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,

Együtt: a katonák.

.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik

Beleborzadna, mikor öldököl,

Együtt: egy rettentő, véres ököl.

.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek,

Itt-ott csillan a lángjuk tétován,

Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

.

Magukra mind külön kis életek,

Fáradt ívük magasból mélybe száll,

Együtt, jaj együtt: a halál.

Reményik Sándor

Fagyöngyök

Ha könny a gyöngy:

A fagyöngyök az erdő könnyei,

Parányi könnyek, mozdulatlanok,

Fák sudarára fagyott sóhajok,

Az erdő gyöngybefagyott bánata,

Élősködők, mint minden bánat,

Amely az élet üterére támad

És lassan, észrevétlen

Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

p 4

p

p Igaz: mindenki tévedhet, de ő valahogy mindig a maga javára és a te károdra…

p

p Ő „bebizonyítja”: a gójnak semmilyen szellemi munkához semmi tehetsége

p

p Előbb a hátadon kapaszkodik fel, fejedre áll, majd levegőként átnéz rajtad…

p

p Ő addig üt-vág harcképtelenül, amíg még meleg vagy (ez nem buzit jelent…)

p

p Aki pont akkor altatja el magát, mikor éppen életbevágó lenne az éberség…

p

p Amiről eddig még Te nem hallottál, akkor az szinte holtbiztos, hogy nincs is…!?

p

p Anyád, kedvesed finom főztje helyett menza, moslék, méreg a napi betevő

p

p Az agyára megy a jólét – a nagy jódolgában lesz veszett a kutya és a nép is…

p

p Az ő nagy és „szentnek” vélt céljához bármilyen eszközt/bűnt igénybe vevő

p

p Aki léppel becsal az aranykalickájába, és ott majd levagdossa a szárnyaidat

p

p Akit te szeretettel befogadtál, mire ő „hálából” kitúr a házadból/hazádból

p

p Aki azért mocskol be engem, hogy ő így némileg tisztábbnak látszódjon

p

p A betegség játszma folytatója: egy öngyilkos szeretet-zsarolási potenciál

p

p Iskola felszámoló: a diák, aki megbukik/oda se ballag, még jutalmat is kap

p

p Az elbirkásító iskolába járás ma nemcsak alanyi jogod, de kötelességed is…

p

p Aki egy kitartó-buzgó értő segítő a lelked jobbik része útra engedésében

p

p Ő öreges cinizmusával törné meg eredendő ifjonti optimista életlendületed

p

p A téged „szerető” csak mintegy szex-bábúként használ, de amúgy letagad

p

p A csak pirrüszi győzelmet arató, de magát a nagy háborút pont így elvesztő

p

p Dafke mindent pont fordítva csináló, a fixált dackorszakos örök ellenkező

p

p Dolgozni csak pontosan, szépen… stb., bár a munkádon jól csak más keres!?

p

p Építő-alkotó (házi) munka helyett csak pénzkeresgélés: napi lélekölő robot

p

p Tét-ütközetek hőse helyett csak piti csatákban lassan, de biztosan elkopó

p

p Ehet, ihat, alhat, ölelhet, de semmiben nem a mindenséggel méri magát

p

p Édes-békés otthonból családi tűzfészek, „harctér”, dologház, kórház stb. stb.

p

p Aki az elveszettségem stb. láttán így „segít”: levadászik az ő szektájának

p

p Emelő, ösztönző társaslét helyett kóros magány, vagy rosszabb: korpa közt…

p

p Én csak/csak én vetek-aratok és majd ő fizeti alul vagy lopja el a termést

p

p Erőn felüli, izzadtságszagú, mert nem rátermett bölcselő, viccelő stb. stb.

p

p Értékes hírek-jó tájékozódás helyett ő álhír, rémhír, dezinformálás vevője

p

p Évhosszan-holtig tartó nemi Élet helyett szex nyomor, kín, perverzió stb.

p

p Freudi elszólás: akaratlan is kiadod magad, pont a mélyen szégyellt titkod

p

p Ő a lappangó gyűl-öletet felszítja benned, hogy ez majd az önlelked is ölje

p

p Ami ingyen van, azt nem becsülöd: épség-egészség, mint isteni életajándék

p

p x

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

.

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

pppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese most sem másról, de pont terólad szól –

p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

pppppppppp