Eugéniusz:
Az elit hiba/bűnlajstroma - III.
A poklot nem járó dudások
Az áruló ún. írástudók korholása
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
.
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
.
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
.
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
.
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
.
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
.
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
p 1
p
p Aki nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják…
p
p Fejben mindent csak szétszed/szételemez, de összerakni már nem tud/akar
p
p Ő mindent megtesz, hogy a helyén te el ne mondhassad az ellenvéleményed
p
p Aki majd mindent jól megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el…
p
p Egyszerre mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarná átépíteni a hajót
p
p Aki mindent elkövet azért, hogy azért ne nagyon vegyék őt túl komolyan…
p
p Aki mindig úgy szól, ír stb., hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét
p
p Aki mindent csak imitáló, és ezt a mentalitást szánt szándékkal terjesztő
p
p Aki a nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő
p
p A mindenkit megnyugtató: a Tudomány-isten minden problémát megold
p
p Aki egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást
p
p Aki bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt
p
p Az áldott magányból házisárkány-kormánya alá menekülő költő, tudós
p
p Aki felhagy a bölcselkedéssel: a pártpolitizálásban vél megváltást találni
p
p Akinek elviselhetetlen kín, ha egy ideig magára marad a külön-véleménye
p
p Aki szelektíven oszt áldást, s nem nyit ki templomot koszos hajléktalannak
p
p Ő „nem politizáló” Egyházfő: pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben sem
p
p Aki nyíltan rajtad röhög(tet)ő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén
p
p Aki mindenki mást is megállítana, ha őneki már itt van a Kánaán bősége
p
p Aki a legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgot
p
p Térítő: csak egy kicsit térít el az igazságtól s a tempód fokozását javallja
p
p Aki mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni
p
p Minden tanulmányút/zarándoklat csak tivornya alkalom a leépülésére
p
p Magától ingyen az alkotmány szellemében jogszabályt nem vizsgál át…
p
p Nem is vizsgálja meg a börtön társadalmi intézményének rossz hatásfokát
p
p Amíg ő nem kerül pár napra börtönbe, addig nem tudósít a közállapotáról
p
p Aki abba bele se fog, amire itt és most nincs leelőlegezett megrendelése,
p
p Aki nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: „szerződés” kp. nélkül!?
p
p Ő szakmai jótanácsot nem fontolgat, s döntést sem hoz: majd úgyis eldől…
p
p Aki a napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló
p
p Ő minden művet/alkotót stigmával skatulyáz: elit-tömeg, könnyű–komoly…
p
p Aki a közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként
p
p Mintha egy kis isten lenne ő: a lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat
p
p Akinek minden kezedet túl nehéz: a világ jobbítását sem önmagán kezdi el
p
p x
Arany János
A RÉGI PANASZ
„Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?
Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?...”
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.
Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?
(1877. július 26.)
p 2
p
p Aki nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot
p
p Ő minden hagyományt a magáénak vall: akár még az egymást kizárókat is…
p
p Aki az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre
p
p Ő az ígéretes civil kurázsis kezdeményezéseket szétcincáló/aggályoskodó
p
p Aki rendőri, megélhetési, önigazolási stb. kényszer nélkül nem tanúskodik
p
p Akinek mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz, csak beszéljenek róla…
p
p Aki zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is
p
p Aki zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t)
p
p Aki a legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni
p
p Ő a rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből pl. a cigánybűnözés szót
p
p Aki önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra
p
p Ő nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket
p
p Aki kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen
p
p Akinek a nép szava isten szava: a „népítélet”, lincselés is az, helyesli is azt
p
p Aki nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait
p
p Övé a mikrofon-erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget
p
p Aki miközben megkerüli, úgy tesz, mintha megválaszolná a lényegi kérdést
p
p Aki meddő órákat tölt írógépénél, miközben felesége szül, főz, mos, takarít…
p
p Aki nem akar alázattal-fáradtsággal jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni
p
p Ő épp rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy
p
p Az ő bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég a megalkuvása álruhái
p
p Aki stréber tanítvány: mihelyst bajba kerül Mestere, ő tagadja meg először
p
p Miért is lenne pont ő egy tisztességes értelmiségi? Hisz kiterítik őt is úgyis!
p
p Aki a hiányzó egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen!
p
p A közbaj okát kinyomozó (újság)írót nyíltan megbélyegző: „a nép ellensége”
p
p Ő nem mindig tud üzenni: a börtön falára minek írjon utolsó csepp vérével?
p
p Ő mindig „összekeveri”: civilizáltság/kulturáltság – s így fejlődést vél látni…
p
p Aki sandán magáról rád vetíti a gyanú árnyékát: Te a Hatalom embere vagy
p
p Aki le nem írná, legfeljebb négyszemközt mondja – másként meg letagadja
p
p Ő az utolsó pillanatig hitegető, majd pont a vészben cserbenhagyó, lelécelő
p
p Ha nagy bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: ahogy anno Péter…
p
p Ő a fő riválisa hibáit jól felnagyító, viszont az erényeit meg le-lekicsinyítő
p
p Ő a szájából is segget csináló – akinek csak egy disznóláb az adott keze…!
p
p Aki a szájhős nagy „oroszlánvadász”, akire már egy patkány is frászt hoz
p
p x
ARANY JÁNOS
ÍRJAK? NE ÍRJAK?
I
Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.
.
Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.
.
A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...
.
No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."
.
II
Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.
.
Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...
.
III
Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
.
"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.
.
Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...
(1856)
p 3
p
p Aki a felfelé seggnyaló, oldalt könyöklő, és lefelé taposó bősz karrierista
p
p Ő egy sportszerűtlenségei miatt világhírhedt unfair play díjas ún. vérprofi
p
p Aki csak az állami/kormánypárti védettségben lett oly nagy „fenegyerek”
p
p Ő elvállalja a főhóhér Haynau szerepét: a kíméletlen megtorló „szabad kéz”
p
p Ő a zabigyereksége miatt ért (vélt) sérelmeiért az egész világon áll bosszút
p
p Aki haraggal és elfogultsággal igazságtalanul ítél még főbenjáró ügyben is
p
p Aki a bátor „kiszivárogtató” – így törekszik hitelesíteni a dezinformálását…
p
p A naiv, gyanútlan kis fogyasztók átverési trükkjeinek avatott nagymestere
p
p Ő az a végrehajtó, aki nem szól/figyelmezteti jogaira a kifosztandó polgárt
p
p Ő a kisajátítási eljárásban a független értékbecslővel összejátszó ügyvéd
p
p Ő szándékosan vagy gondatlanul, de nem gyógyszer-, hanem méregkeverő
p
p Aki a lázas semmittevéssel hatékonyan szabotálja a szellemi közmunkákat
p
p Az óriási jótékonykodó cégérrel álszentül takargatja a sötét sátáni üzelmeit
p
p Aki bujtogat, felbiztat stb., majd időben felszívódik, és ki is hátrál mögüled
p
p Aki kéretlenül is osztogatja – a kalács helyett – az oly „bölcs” tanácsait
p
p Aki úgy „győz le”, hogy egy-két idegen óriást hív be magának segítségül
p
p Aki elcsábít, majd eldob, hogy lelki vergődésem közelről tanulmányozza
p
p Aki elfoglalja, okkupálja házam-hazám, majd a kedvére átírja történetem
p
p Ő támadja meg a hazámat, majd háborús bűnösnek kiáltja ki az áldozatot
p
p Aki előbb másol, leutánoz, majd meg még engem vádol meg plagizálással
p
p A menten élünkre álló zsidó Pál apostol, ha másként nem tudott legyőzni!?
p
p Ő engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt ő még aktív botrányhős is
p
p Ő csak annyira enged egy icipicit érvényesülni, hogy őt el ne homályosítsd
p
p Aki az építő-tápláló szellemi eledel helyett álkérdést-gumicsontot lök eléd…
p
p Ő a rabság kis körében mutatja meg: így kell a rabosítást nagyban is csinálni
p
p Ő nem mutatja be a teljes választékot: ő így korlátozza a döntési szabadságot
p
p Ő a(z ál)tekintélyével visszaélve rávesz szellemi aranyaid elkótyavetyélésére
p
p Aki a „Beszélni nehéz” címmel egy nagyon rossz üzenetű rádióműsort vezető
p
p Aki papírtalpú bakancsot stb. küld a téli frontra, ilyen áron gazdagszik meg…
p
p Ő csak egy tudásvágy-lehűtő, igazság-szomjúság kioltó képesítetlen tanerő
p
p Aki arra képesített, hogy bármelyik csodagyerekből hülye-gyereket csináljon
p
p Aki egy kibúvó, kifogás kereső-ajánló, alibiszállító kényszer-kisvállalkozó
p
p Aki hipnotizőri képességű: fizikai erőszak nélkül is kifoszt, megaláz stb. stb.
p
p Ő az emberek gondolkodását a balek-birka szerepre sunyin átprogramozó
p
p x
Arany János:
A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
.
Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
.
Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
.
Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának :
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
.
Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.
.
"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! -
- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."
.
S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
.
Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"
.
"Mi tagadás" - mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."
.
Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.
(1847)
p 4
p
p Akinek a közünnepek államosítása, kiüresítése vagy elszabotálása a célja
p
p Az erkölcsi balek-törvényt hozó: ha ütik egyik arcod, tartsd oda a másikat is...
p
p Aki az örök hallgatási fogadalmát (pl. omerta) be is tartó cinkos bűnpártoló
p
p Aki az élő fába is belekötő, a kákán is csomót kereső felbérelt profi fikázó
p
p Aki a „Csak a kísértésnek ne állj ellen!” cinikus „bölcs” igének a hirdetője
p
p Ő abortuszt mond latin tolvajnyelven: magzatgyilkosságot szépítő, tussoló
p
p Aki a kisebbrendűségi érzése miatt olyan betegesen hiú, allergiás mimóza
p
p Aki pártállami-állampárti rendelésre gyárt, hamisít/kozmetikáz, töröl hírt
p
p Aki az ingyen kegyelmet nem ismerő/tagadó/kicsinyítő érdemelvű egyházfi
p
p A kereszténymentő – sok/kevés? – zsidót soha nem díjazó, ki nem tüntető…
p
p Aki szigorú erkölcsi alapon áll, a „titkos” Talmudén: a gój csak egy állat!?
p
p Ő egy professzor, aki profi a rafinált hazudozásban, a rabulisztikában stb.
p
p Aki a kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazol vagy cáfol”
p
p A mondandóját magyartalan, képzavaros, konfúzus mondatban fogalmazó
p
p A kisgyerek rajzoló, mesélő képzelőerejét sorvasztó, csonkító szülő/óvónő
p
p Ő a „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” –féle „állásfoglaló”
p
p Aki nem a mindenséggel méri magát – ő oly „szerény”: a kevéssel is beéri…
p
p Aki a „pogány” magyar imát/népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédekből
p
p Aki a keresztény istentiszteletet mindig egy ótestamentumi „igével” kezdi
p
p Az Ó/Újszövetség közt nem gyökeres szakítást, de folytonosságot lát(tat)ó
p
p Aki egy szellemi meddő, aki hegységként vajúdva max. egy kis egeret szül
p
p Aki az a hadvezér, aki soha nem azt mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!”
p
p Ő egy szakbarbár: nem látja a nagy Egészet, így a részről se tudhat eleget
p
p Ő csak még töredezettebbé teszi, ha már úgyis „Minden Egész széttörött”?
p
p Aki az egyetemes műveltséget összerakhatatlan kid puzzle-ra szedi szét…
p
p Aki babonának minősíti le a népi csillagjóslást, bölcseletet/asztrológiát…
p
p Aki egy harcos antiklerikális és istentagadó: neki a vallás a nép ópiumja…
p
p Aki a szentségek és az egyházi méltóságok árulója és vevője (szimónia)
p
p Akik az ún. bűnbocsátó cédulák ötletgazdái és annak templomi kufárjai
p
p Aki egy nihilista „bölcs”: nincs abszolút érték, relatív, hogy mi a jó/rossz
p
p Örül, ha indiszponált/gyenge napot fogott ki a nagy (sport stb.) ellenfele
p
p Aki a kápók csapatkapitánya: haláltáborban hívja ki meccsre a rabokat
p
p Aki a szólásszabadság nagy híve: de ő az országos tévében, te a blogodon
p
p Akivel „vitáztok”, de nála van a mikrofon ki-, s a süllyesztő bekapcsolója
p
p x
Arany János
Epilogus
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, --
Félreálltam, letöröltem.
.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hírnév, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
.
Kik hiúnak és kevélynek -- Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irígy nélkül még ki látott?
.
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe!...
.
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
Áruló elitek
A hivatása alján levő,
és a pokoljárást kerülő,
az alkalmatlan, hitvány,
értelmiségiek-vezetők típusai,
és azok korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|