Eugéniusz: Boldog-talan-ok - V.
Az önsorsrontó és az önvédtelen,
és az előszerettei/felebarátai életét
sem segítő, de károsító "csodalény" ….
pppppppppppppppp
Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,
annak őrzése-javítása vagy rontása a tét
Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek
pppppppppppppppppppp
Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek
Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?
Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?
Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva
pppppppppppppppppppp
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?
pppppppppppppppppppp
Reményik Sándor: Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
*
p 1
p
p Lépcsőházi gondolat: mindig ott jut csak eszébe, mit kellett volna bent mondania
p
p Késő bánat, ebgondolat – csak az eső után vesz fel köpönyeget, de akkor többet is
p
p Szó szerint/átvitt értelem: örök támaszra szoruló labilis, dülöngélő, tántorgó stb.
p
p „Összetéveszti” az isteni kegyelmet a kormány/oligarcha-kegyenc helyzetével
p
p Érdemtelen engedi: nagyon magasra emelik, majd váratlanul a mélybe vetve
p
p Szimultán nyüzsögne, mint százkarú isten - így egy dolgot se fejez be
p
p Levágni még az aranytojást tojó tyúkot is, mintha csak egy nap lenne a világ
p
p Gondol ő egy „merészet és nagyot” és mindenét felteszi egy rulett számra…
p
p Ha egy baja van, „a biztonság kedvéért” minimum tíz orvoshoz is fordul (agybaj)
p
p A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítja: szerelmi bánatra például csak iszik…
p
p Maga helyett mást küld vizsgázni, fodrászhoz, lelethez vért adni, sőt udvarolni…
p
p Más helyett mész az orvoshoz elmondani a „panaszát” és kérni rá „gyógyszert”
p
p Hiszel annak a jósnak, aki a „honorárium” arányában jósol jót, és egyre jobbat…
p
p Egy dodonai jóshoz fordulsz? Értsed úgy, ahogyan éppen most te azt akarod!?
p
p A „jóslat”, amik legalább nem köt gúzsba: ugyanúgy élsz tovább, mint eddig…
p
p A fatalista babonás, aki készül a társa halálára, mert ezt ő már megálmodta
p
p Metamorfózis: a majdnem Angyalka esküvő után már szinte egy Házisárkány
p
p Semmit se bíz a: véletlenre a vajas kenyeret direkt úgy ejti le: ő peches ember
p
p Rosszul döntött, nem korrigált kezdése már fél sikertelenség, majd egész kudarc
p
p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz
p
p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós
p
p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…
p
p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…
p
p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre - a sétád, a szeretkezésed stb. stb.
p
p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?
p
p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló
p
p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el
p
p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …
p
p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú
p
p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja halottja
p
p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …
p
p Egyszer élünk! - a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet
p
p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet
p
p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje
p
p x
Jóakarat
"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A Kétségbeesés?!
.
"Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S az megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
.
Én jót akartam"
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn;
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
.
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
Reményik Sándor
p 2
p
p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…
p
p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer
p
p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta
p
p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház
p
p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg közösülne vele…
p
p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, uralni nem
p
p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz
p
p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…
p
p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik
p
p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?
p
p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev - embere vagy
p
p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…
p
p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha kerülgeted, nem buksz fel/el…!?
p
p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…
p
p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is
p
p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se
p
p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ily „őszinte” vagy újsághíres akar lenni
p
p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyereked anyját is?
p
p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát
p
p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod
p
p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”
p
p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”
p
p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2x2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja
p
p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…
p
p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja
p
p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)
p
p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt
p
p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája
p
p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata
p
p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem
p
p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…
p
p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?
p
p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium
p
p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…
p
p x
REMÉNYIK SÁNDOR
Ha számbavetted...
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
.
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -
És eltapostuk, mint egy bogarat.
.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.
p 3
p
p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik
p
p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül rablógyilkos lesz
p
p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik
p
p Aki, mint a részeg, vagy pénzittas: pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével
p
p Aki még az istennek se mond le ez idáig dédelgetett öngyilkos élethazugságairól
p
p Aki úgy leplezi le más önáltatását, hogy az igazmondása tragédiát szül (Vadkacsa)
p
p Az ő – tapintatlan, irgalmatlan – nagy őszintesége csak „szalonképes szadizmus”
p
p Aki egy partra vetett, tátogó hal, de az őt csak simogatónak még hálapénzt is fizet
p
p Ő csak simogatni szeretné a menekülő nyulat, majd a dühében már agyonverné
p
p Aki addig nem ír naplót-verset/fest képet/prédikál, amíg nincs ehhez diplomája
p
p Aki egy, sajnos buzgó kontár: vagyis nem a mestere, de a hóhérja a szakmának
p
p „Fejlődés”: nem kell már mögéje egy rabhajcsár: ő már önként önkizsákmányoló
p
p „Otthonban” demarkációs vonal: házaspárbajos lak-elválasztó virtuális falak…
p
p A „Kérem! - Köszönöm! - Elnézést! - Bocsánat!” stb. varázs-igétlen balga lény
p
p A „Kinek van igaza” kérdést - jobb híján? - kar-birkózva eldöntők (szkander)
p
p A beavató bátorság próbákat gyáván messzire kerülő/azokon rendre elbukó
p
p Becsületsértési ügyében párbaj helyett lapul, perel, vagy övön alul, sunyin üt…
p
p A városi bíróságra jár pereskedni, ahol egy tyúkért legalább egy disznót veszt
p
p A borban a társas öröm, az igazság, a vigasz - de ő absztinens vagy részeges
p
p A bűz miatt rögtön nem szóló újonc, majd azt elviselő, sőt megszokó törzstag
p
p Gyereke hiába kér testvért szülinapra, helyette tovább kényezteti-rontja őt
p
p A hálátlansága miatt magát fokozódó nehézségbe navigáló, ott lehorgonyzó
p
p A hamissal együtt pl. a szerelem igaz illúzióit is porig romboló lélek-vandál
p
p A hiú holló vagy: szájadból a ravaszdi könnyen kiénekli a sajtot/betevő falatot
p
p Aki előbb a te pénzeden lerészegít, hogy így könnyen kifoszthasson: markecol
p
p Jót tesz akkor, ha éppen látják: ő mindenekelőtt látszatfenntartására ügyel
p
p A képmutató, hipokrita, álszent: de így, ezzel legalább még hódol az erénynek
p
p Aki a bűnével büszkélkedik: pl. a háborúban hány védtelen nőt erőszakolt meg
p
p A még csak nem is restelkedő rest, sőt, de így ő majd legalább kétszer fárad
p
p A sok vaklárma miatt akár az életébe kerülhet a már elveszített szóhitele…!
p
p A képet véleményező suszter nem marad a kaptafánál, de kioktatja festőt
p
p A szemesnek/szemtelennek áll a vásár, de a vaknak csak alamizsna jut…!?
p
p A csak képzelt „óriási veszélyed” eltereli a figyelmed, és elfedi a most valóst
p
p A tudásod tényleg nem vehetik el tőled, mert abból neked valódid nincs is…
p
p x
Reményik Sándor:
A katonák
Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.
.
Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.
.
Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.
.
Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.
Reményik Sándor
Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
p 4
p
p Igaz: mindenki tévedhet, de ő valahogy mindig a maga javára és a te károdra…
p
p Ő „bebizonyítja”: a gójnak semmilyen szellemi munkához semmi tehetsége
p
p Előbb a hátadon kapaszkodik fel, fejedre áll, majd levegőként átnéz rajtad…
p
p Ő addig üt-vág harcképtelenül, amíg még meleg vagy (ez nem buzit jelent…)
p
p Aki pont akkor altatja el magát, mikor éppen életbevágó lenne az éberség…
p
p Amiről eddig még Te nem hallottál, akkor az szinte holtbiztos, hogy nincs is…!?
p
p Anyád, kedvesed finom főztje helyett menza, moslék, méreg a napi betevő
p
p Az agyára megy a jólét – a nagy jódolgában lesz veszett a kutya és a nép is…
p
p Az ő nagy és „szentnek” vélt céljához bármilyen eszközt/bűnt igénybe vevő
p
p Aki léppel becsal az aranykalickájába, és ott majd levagdossa a szárnyaidat
p
p Akit te szeretettel befogadtál, mire ő „hálából” kitúr a házadból/hazádból
p
p Aki azért mocskol be engem, hogy ő így némileg tisztábbnak látszódjon
p
p A betegség játszma folytatója: egy öngyilkos szeretet-zsarolási potenciál
p
p Iskola felszámoló: a diák, aki megbukik/oda se ballag, még jutalmat is kap
p
p Az elbirkásító iskolába járás ma nemcsak alanyi jogod, de kötelességed is…
p
p Aki egy kitartó-buzgó értő segítő a lelked jobbik része útra engedésében
p
p Ő öreges cinizmusával törné meg eredendő ifjonti optimista életlendületed
p
p A téged „szerető” csak mintegy szex-bábúként használ, de amúgy letagad
p
p A csak pirrüszi győzelmet arató, de magát a nagy háborút pont így elvesztő
p
p Dafke mindent pont fordítva csináló, a fixált dackorszakos örök ellenkező
p
p Dolgozni csak pontosan, szépen… stb., bár a munkádon jól csak más keres!?
p
p Építő-alkotó (házi) munka helyett csak pénzkeresgélés: napi lélekölő robot
p
p Tét-ütközetek hőse helyett csak piti csatákban lassan, de biztosan elkopó
p
p Ehet, ihat, alhat, ölelhet, de semmiben nem a mindenséggel méri magát
p
p Édes-békés otthonból családi tűzfészek, „harctér”, dologház, kórház stb. stb.
p
p Aki az elveszettségem stb. láttán így „segít”: levadászik az ő szektájának
p
p Emelő, ösztönző társaslét helyett kóros magány, vagy rosszabb: korpa közt…
p
p Én csak/csak én vetek-aratok és majd ő fizeti alul vagy lopja el a termést
p
p Erőn felüli, izzadtságszagú, mert nem rátermett bölcselő, viccelő stb. stb.
p
p Értékes hírek-jó tájékozódás helyett ő álhír, rémhír, dezinformálás vevője
p
p Évhosszan-holtig tartó nemi Élet helyett szex nyomor, kín, perverzió stb.
p
p Freudi elszólás: akaratlan is kiadod magad, pont a mélyen szégyellt titkod
p
p Ő a lappangó gyűl-öletet felszítja benned, hogy ez majd az önlelked is ölje
p
p Ami ingyen van, azt nem becsülöd: épség-egészség, mint isteni életajándék
p
p x
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
.
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
pppppppppp
p Életminőség Jenciklopédia
p Az emberi lény negatív unikuma:
p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,
p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és
p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p A mese most sem másról, de pont terólad szól –
p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!
p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x
pppppppppp
|