Turi Dani és a walesi herceg feleségének igen valószínűtlen találkozása a búzatábla végénél Karinthy Frigyes Így írtok ti című, 1912-ben megjelent stílusparódiájában, (remek)művében Móricz Zsigmond írásmódját volt hivatva kifigurázni, s nekem a nagylöttyös indulat kifejezés maradt meg belőle a leginkább. „Egyetlen, morczos mozdulásával a körmefeketéjének, felhasgatta végig a hercegasszony hasát. Ugy hagyta ott, kibuggyanva. Az még akkor is szerelmetesen tátogott, tinpegett utána. Ugy ment el döngve. Vitte a nagylöttyös indulat. A férfit.” – ugye. A félliterköpő Turi Danit igazából minden ok nélkül szállta meg ez a bizonyos indulat, de néha mi is érzünk valami hasonlót, mondjuk autóvezetés, esetleg futballozás közben. Jómagam kispályás bajnoki meccseink után hazatérve két sztenderd kérdést kapok a feleségemtől: „Megsérültél? Összevesztél valakivel?” Az első értelemszerűen az ötven év feletti izomzat húzódására, szakadására utal, amire sajnos többször volt példa az utóbbi időben, a második pedig az állítólagos habitusomra. Azért mondom, hogy állítólagos, mert civilben nyugodt természetű vagyok, s a (mű)füvön is fejlődtem ezen a téren, lassan már nem Turi Dani, hanem – hogy egy másik klasszikus magyar művet, Petőfi Sándortól A helység kalapácsát említsem – a béke barátja, Bagarja szerepét játszom. Ezt ugyan a kedves nejem nemigen hiszi el, mindenesetre az eredményre a legritkább esetben kérdez rá, mondjuk a tendenciát látva nem is annyira bánom...
Mindez arról jutott az eszembe, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) hat évre eltiltotta Busai Attilát, miután a BKV Előre–Kisvárda II harmadosztályú mérkőzésen egyrészt kiállították, másrészt többször tettleg inzultálta a játékvezetőt. Mégis, a korábbi korosztályos válogatott, U17-es és U19-es Eb-szereplő, majd többek között ferencvárosi és diósgyőri, Svájcban és Indiában is légióskodó játékosra ugyan miért jött rá az a bizonyos nagylöttyös indulat 34 évesen, az NB III Keleti csoportjában, két középcsapat különösebb téttel nem bíró küzdelmében? Ezzel ugyanis gyakorlatilag végleg és dicstelenül lezárta a pályafutását. Nézzük a tényállást az MLSZ fegyelmi bizottsága tolmácsolásában: „Busai Attila a BKV Előre–Kisvárda II mérkőzés 75. percben történt kiállítását követően a pályán, majd a mérkőzés lefújása után a pályán és az öltöző felé vezető úton is rátámadott a mérkőzés játékvezetőjére, akit lefejelt és ököllel is megütött. A játékvezető utóbbi támadásnál elesett, a lábát és a csípőjét is megütötte. A labdarúgó több kirívó fegyelmi vétséget is elkövetett, valamint tettlegességével veszélyeztette a játékvezető testi épségét. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen a labdarúgás alapelveivel, valamint az emberi viselkedés alapvető normáival. A FEB ezért olyan büntetést szabott ki, amely kétszeresen meghaladja a Fegyelmi Szabályzat vonatkozó pontjában rögzített tételkeret felső határát.”
Nem egészen értettem, miképp lehet egyáltalán túljutni a felső határon, nemhogy kétszeresen meghaladni, ezért Sipos Jenőtől, az MLSZ szóvivőjétől kértem telefonos segítséget. Ő készséggel elmondta, ez amolyan halmazati büntetés, amikor minden vétséget egy eljárásban tárgyalnak, s ilyenkor a tételek összeadódnak. Busai tehát duplán megvalósította a maximális eltiltáshoz vezető cselekményt... Az öltöző előtti bíróverést nem láttam, a meccs összefoglalóját viszont igen, ennek alapján Busai kiállítása több mint jogos volt: sárga lappal a tarsolyában páros lábbal beleszállt a kimozduló vendégkapusba, még meg is köszönheti Büki Gábor játékvezetőnek, hogy nem azonnali pirossal, hanem „csak” második sárgával szórta ki. Oda is ment hozzá, s valamit egy centiről az arcába ordított, de szerintem nem azt, hogy „Köszi, spori, korrekt volt...” Nyilván negatívan befolyásolta a hangulatát az is, hogy előtte már két csapattársa és az edzője is a kiállítás sorsára jutott. Az affér után mindenesetre eltelt több mint negyedóra, a kisvárdai vendégek a hármas emberelőnyt kihasználva a hajrában fordítottak, ekkor gurult el másodszor Busai gyógyszere, jött a lefejelés, az ökölcsapás, majd – némileg logikátlanul – néhány perc múlva a bocsánatkérés a bírói öltözőben. Hogy Büki magánemberként megbocsátott-e, nem tudom, de ez a fegyelmi ítéletre bizonyára szerény befolyást gyakorolt. A történteket érdemben senki sem vitatta, a BKV Előre hivatalosan mind a csapatkapitányát, mind a bírót kritikával illette: „A BKV Előre vezetősége elhatárolódik minden olyan cselekedettől, ami nem a sportpályára való. Az esetet kivizsgáljuk, és amelyik játékos viselkedésével, cselekedetével árt az egyesület jó hírnevének, attól megválunk!”, valamint „Hihetetlen sok téves ítéletet, botrányos játékvezetést mutatott be az ifjú játékvezető. Folyamatosan provokálta a hazai játékosokat beszólásaival, kritizálta őket játékuk miatt.”
Ha minden rossz ítéletet verés követne, tele lenne a baleseti sebészet játékvezetőkkel, ebben megegyezhetünk. Persze ha minden pontatlan passzt vagy kihagyott helyzetet is, akkor meg focistákkal... Ráadásul egy 24 éves fiatalembernek nem olyan egyszerű 22 „gladiátort” kordában tartania, akik nehezen fogják fel, hogy az NB III-ban nem BL-szintű bírók működnek, hiszen ők maguk sem BL-szintű játékosok. Ettől még egy tapasztaltabb, empatikusabb „sípos” különböző praktikákkal a hangulat szítása helyett képes nyugtatni a kedélyeket. Ha kell, elengedi a füle mellett a káromkodást, esetleg csak a megszólítás módját hallja meg, s azt mondja, „Ne tegezzen a sporttárs!” A Puhl Sándor-féle rögtönzés tényleg csak a legnagyobbak sajátja: a megboldogult bírólegenda a már szintén elhunyt, de éltében igencsak vehemens ősfradistát, Simon Tibort állította meg azzal, hogy „Simi, kikötődött cipője”, ami persze nem volt igaz, de a rárontó cséká megállt, lenézett, mintegy meghajolt előtte. S el is felejtette, miért akart reklamálni... Büki Gábor korábban a paksi NB III-as csapatba alászálló, s ott jó nagy könyököst kapó Böde Dánielt is kiállította, mert kevéssé irodalmi stílusban kérte számon rajta az elmaradt ítéletet, no, itt tökéletes lehetett volna a már említett „Ne tegezzen a sporttárs” válasz, főképp ha sejti, valami fontosat tényleg nem vett észre.
A téma sok helyen felvetődött a magyar labdarúgás berkeiben, nemrég a Sportrádió stúdiójában két tapasztalt szakíró kollégámmal, Somogyi Zsolttal és Gyenge Balázzsal is beszélgettünk róla. Megegyeztünk abban, ha nem lett volna a Sport utcai balhé, most arról írhatnánk, hogy Mátyus János, a budafoki edző (s korábbi válogatott védő) fia a BKV kapujában két büntetőt is kivédett, ám ez elsikkad, helyette erkölcsi és fegyelmi ítéletekkel foglalkozunk. Busai tettére, tetteire nincs mentség, 34 éves tapasztalt játékosként, csapatkapitányként, NB I-es bajnokcsapat egykori tagjaként épp az ellenkezőjét csinálta annak, mint amit kellett volna, erre a vélt vagy valós sérelem sem magyarázat. A hat év elsőre sokkoló mértékű eltiltás, de bizonyos szempontból érthető a példastatuálás az MLSZ részéről, no meg ha fellebbez a klub és a vétkes, bőven van miből engedni. Maradjunk annyiban, a nagylöttyös indulat sosem jó tanácsadó, akár Turi Danit, akár Busai Attilát szállja meg.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
