Eugéniusz: Boldog-talan-ok II.

Az önsorsrontó és önvédtelen,

és az előszerettei, felebarátai életét

sem segítő, de károsító "csodalény" ….

pppppppppppppppp

Egy emberélet mennyisége, sőt minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Ön/társismeret-szeretet: segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…!?

pppppppppppppppppppp

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki - majmot alkotott.

.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

.

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég...

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

.

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

*

EGY FŐPAPNAK

Apage Satanas*

Hazugság apja volt a Sátán;

Hazugság papja! Most a hátán

Nyargalsz te fene-szilajon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Kilátszik a lóláb, papom!

Eszményiség! Ez hát a jelszó,

A hímporos szárny, - ámde hernyó

Lebeg a csilló szárnyakon.

Gyönyörű mez! De hát a lényeg

Csak undok, éhes, satnya féreg...

Kilátszik a lóláb, papom!

Az Evolúciót lihegve

Megtámadád, titkon szepegve,

Szemed a zsíros koncokon.

Tanítni mersz? Előbb te menj hát

A belső evolúción át!...

Kilátszik a lóláb, papom!

Ismerjük a szemforgatósdit,

Így védte kasztod mind az ósdit,

Legelve buja maszlagon.

Vesd le előbb a reverendát,

Az ósdi vallás ócska rongyát!...

Kilátszik a lóláb, papom!

Kardot ragadni, dalra kelni,

Eszményekért hevülni, tenni:

Barbár vagy ehhez, paflagon.

Ne affektáld az Eszme gondját,

Magadba járjad a bolondját!...

Kilátszik a lóláb, papom!

A Szabadságért harcra kelni,

Népet szeretni, fölemelni,

Hogy éljen méltón, szabadon:

Minderre szűk a reverenda.

Ám dividete dividenda!...

Kilátszik a lóláb, papom!

"Divide et impera!" Régen

Hatott, de az új nemzedéken

Nem fog ki jelmezes barom.

E faj a cifra színen átlát,

Hiába bíbor és a skárlát...

Kilátszik a lóláb, papom!

Fölszabadítni minden embert,

Ragadva zsarnokokra fegyvert:

Dicső dolog vón, mondhatom!

Ez ám az Eszmény! De a gátra

Ember kell, ki ne nézzen hátra!...

Kilátszik a lóláb, papom!

Szabadságot minden paránynak!

Ezt hirdetik a jók, a bátrak,

Hogy ne heverjen parlagon

A Mindenségnek egy atomja...

Utópia! Kinek mi gondja!...

Kilátszik a lóláb, papom!

Sötétség apja volt a Sátán;

Sötétség papja! most a hátán

Nyargalsz te furfang-utakon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Elárul a lóláb, papom!

___________________________

*Távozz tőlem Sátán!

*

p 1.

p

p Ő az egyik szavával agyonüti a másikat, így lesz/marad egy nagy semmitmondó

p

p Az artikulált beszéd helyett, felnőttként is csak óbégat, jajveszékel, sőt sipákol

p

p Ő pont arra tör, ami nem végcél, mert csak eszköz lehet: hírnév, pénz, hatalom

p

p Ő annyira „gyerek-centrikus”: Liliputot varázsol az otthonából – de ő Gulliver

p

p Aki sosem lesz szép, arányos felnőtt, csak egy koravén és gnóm, liliputi törpe

p

p Aki stabil szereptévesztésben van: anyja helyett ő a lánya testvére/barátnője

p

p Aki holtig kíméli és menti magát: így újszerű állapotban rohad el a földben…

p

p Ő nem használta el jól magát: egy mihaszna, felesleges, sőt káros lény maradt

p

p A barátai hiába intették: méltatlanra pazarolta a fiatalságát/legszebb éveit

p

p Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit míg végül, hamar bele nem csömörlött

p

p Aki az áldozatból egy tettestárs lesz, mert szégyenérzetből stb. cinkosan falaz…

p

p Aki aljas gonosz: arra számít, hogy áldozata szégyenkezene nyíltan vádolni őt

p

p Aki az önsajnáltatásban szeretne verhetetlen maradni, mindig elhozza a fődíjat

p

p Abban versenyez: ki tud jobbat mondani-lódítani önmagáról, s majd el is hiszi

p

p Aki abban igen kiváló, hogy másokat a lehető legrosszabb színben állítson be

p

p Aki büszke tüntető: önmagát ócsárolja, pocskondiázza, piszkolja, leértékeli

p

p Ő azért oly álszerény önleértékelő, hogy erre majd más az egekbe magasztalja

p

p Aki bizonytalan műve értékében: egy „lebukástól” félve túlteljesítő „imposztor”

p

p Aki a legszegényebb vevőre bízza fő vagyona: lakóháza forgalmi értékbecslését

p

p Aki bedől a látszatnak/kábult: nem látja, hogy a báránybőrbe egy farkas bújt

p

p Aki a veszett farkas szelídségét egy új földi paradicsom mai előjelének veszi

p

p Aki a válságban/betegségben nem látja a jóval jobb folytatás reális esélyét is!

p

p Ő egy türelmetlen vadmalac/vagy birkatürelmes: hátából szíjat hasogathatnak

p

p Ő a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből „ismeri/szereti” a hazáját, szülőföldjét

p

p Aki a tudóstól-szakembertől elvárja: adja meg neki az ő egyetlen élete Célját

p

p Ő a tökéletes élettársakra vár, nem tudja szeretni a gyarló élőket - mizantróp

p

p Aki a többi barát rovására fűz szorosabbra kapcsolatot a felmenő, sikeres ágon

p

p Az ún. tékozló fiú testvére: ő most már nagyon bánja, hogy eddig oly jó fiú volt…

p

p Aki büszkén tüntetve nem tanulta az oroszt – sajnos helyette más nyelvet sem…

p

p Aki tárgyrongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: a törő és zúzó vandál

p

p Aki a szeretni vélt utódaira hagyja eltitkolt sötét múltja rejtegetett csontvázait

p

p Ő még a szájából is segget csinál, és így szavainak akár végleg elveszik a hitele

p

p Ő csak a sok semmittevésben „fárad ki”, így nem édes: keserű utána a pihenése

p

p Ő a rövid karját/kardját nem meri megtoldani egy kis lépéssel sem: kincsvesztő

p

p x

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

*

Ady Endre: A hőkölés népe

A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

p 2

p

p Ő sok és felesleges ugatásával el is árulja: ez a kutya ártalmatlan, nem harap

p

p Aki semmiért nem vállal felelősséget és a világ össze bűnét a magára vállaló

p

p Ő olyannyira szemérmes koldus, hogy nagy titokban éhezik, majd meg éhen hal

p

p Ő annyira szeretné magát, legalább testét mutogatni: exhibicionista pucérkodó

p

p Ő perverz: a fütyije mutogatásával botránkoztat, s így nyer szexuális élvezetet

p

p Ő ennyire önellátó: ő önmaga bírája és dicsérője - még ebben sem szorul másra

p

p Ő, mint Nárcisz ennyire „szereti” /imádja magát: a saját tükörképébe szerelmes

p

p Ő annyira imádja/gyűlöli ex szerelmét, hogy még az ördöggel is összefog ellene

p

p Aki annyira gyáva nyúlember, hogy se istene, se hazája - se párja, se otthona

p

p Akinek minden dolga félbe van hagyva, ő ráér - mintha csak ő élne mindörökké

p

p Aki olyannyira bolond, hogy alapjában nem az örökkévalóságra rendezkedik be

p

p Aki úgy – maradt - ősbizalmas anyjával, hogy ő választhat neki hivatást és párt

p

p Ő olyan földhözragadt, lehajtott fejű: nem látja-csodálja Ikarosz szárnyalását

p

p Ő folyton csak az Eget szemlélő merengő, nem vető-arató, szakadékba zuhanó

p

p Ő az anyja szoknyája mögé-alá bújik, ha most legény kell a gátra: miért pont ő?

p

p Ő öl/belehal, ha az általa rég kiszemelt nő nem pont őt, de bárki mást választja

p

p Ő állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni/feküdni a földre pl. az eperért

p

p Amíg beteg, bármit megfogad, ilyenkor-eddig az ördög is szerzetes akart lenni

p

p Áldozatból cinkos tettestárs lesz: hamis szégyenérzetéből falaz a gazembernek

p

p Ő egy nagy nulla, de alattomban él erejével, hiszen ártani-rontani még ő is tud

p

p Nála titkos jelszó, hogy mindenki egyért, vagyis értem - de én meg senkiért

p

p Addig válogat, míg hoppon/vénlány-agglegény marad, vagy már bárkit elfogad

p

p Ágyúval lő a verébre: vele, vagy akár helyette öreg diófát/lakóházat is elpusztít

p

p Ahova lép, ott fű többet nem terem – még az írmag is kipusztul: elsivatagosodás

p

p Egy ajtófélfa ember: ő sehol sincs se bent, se kint: csak a küszöbön, átmenőben

p

p Még akkor sem eszik húst, ha ezzel megmenthetne egy embert: tiltja a vallása…

p

p Ő hiperaktív az örvényben, ill. minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse

p

p Ő olyan alacsony tűrésküszöbű: még egy piaci légy is kihozza a béketűréséből

p

p Aki addig várja az anyasága ideális feltételei alakulását, míg már túl késő lesz

p

p Ő addig söpöri szőnyeg alá lelki szemetét, míg el nem bukik s a nyakát nem töri

p

p Addig piszkálódik, kötekedik, ingerli az alvó vérebet, míg ki nem húzza a gyufát

p

p Mindaddig nem vall színt, nem voksol, míg nem tudni biztosan: ki lesz a győztes

p

p Nem tudja: hol az ő helye a családban/csoportban: csak helytelenül viselkedhet

p

p Aki a jó és a rossz szellemiség élet-halálharcában örök semleges akar maradni

p

p x

Juhász Gyula:

Thonuzoba

Megyek meghalni, párom, jer velem,
A német Isten nem lesz Istenem.

Az öreg Istent hittem eddig én,
Ki mennydörög a magas ég ivén.

Az öreg Istent, akinek szeme
Arany nyilával tűz e földre le.

A német Isten komoly és szelíd,
De vasba önti harcos híveit.

Keresztje kard, oltára félhomály,
Mennykő helyett a sípja orgonál.

A német Isten szőke idegen.
Az öreg Isten jó uram nekem.

Ha magyar földön híve nem marad,
Megyek pihenni magyar föld alatt.

Megyek meghalni, párom, jer velem,
Föld ősanyánk ölébe csendesen.

*

Tonuzóba sírja felett

Abádi rév táján ha jártok
Tarajos felhőrom alatt,
Mondjatok valami fohászt ott,
Hogy lenn nyugodjanak!

Ez a fohász oly mélyből jöjjön,
Mint ezer esztendő maga,
Lélekből, mely borong örökkön,
Mert leszállt csillaga!

Lélekből, amely egy velük,
Kik párosan ott alszanak,
Tonuzóba, a gőgös ük
S felesége alant.

Mert ősi hitükért vesztek ők,
Mely öreg, mint e kehes világ,
Vén, mint őserdők, legelők
És az örök csirák.

Abádi rév táján ha jártok,
Mondjátok el az ősi fohászt,
A fohászt, amely nem búg homályban,
Mint ódon orgonák.

A fohászt, amely lélekből buggyan,
Mely süvölt, harsog és dadog,
Melyre Kelet taníta hajdan,
Néhai magyarok!

p 3.

p

p Ő gőgösen nem kér, ill. fogad el beavatkozást válsághelyzetben: bele is pusztul

p

p Ő lelki-társas krízisben nem lát meg az előző állapotnál is jobb minőségű kiutat

p

p Ő nem veszi észre, hogy mostantól már pont az vezeti, aki őt nem tudta legyőzni

p

p Ő a házasságával, vesztére sorvadni hagyja egyéb létfontos baráti kapcsolatait

p

p Aki mindent az élettárstól várva iszonyúan agyonterheli a viszonyukat: eltörik…

p

p Ő a gyermekszülések után már szinte kizárólag (végül magára maradó) anya…

p

p Aki a fegyvert hibáztatja, noha ő töltötte meg, és tartotta a kezében és a célra!

p

p Aki a dögunalmas élettől félve inkább istenkísértő: egy ön/közveszélyesen élő

p

p Ő a „csata/ütközet” előtt már kész kudarca magyarázatával - önbeteljesítő jós

p

p Aki a boldogságot vagy hamis illúziónak, vagy csak gyerekkori ábrándnak veszi

p

p Akinél a biztonság a fő dolog: nem vág el lelki köldökzsinórt, nem dob el mankót

p

p Ő sorsdöntő jótanácsot kér a barátjától, de pont a lényeges tényeket elhallgatja

p

p Ő kéri a barátját, hogy akár fájót, de igazat mondjon, de utána megharagszik rá

p

p A téves hiszemű: barátja mindig igazmondó, ellensége csak hazugot/hamist szól

p

p Az ő léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan: teher alatt nem nő a pálma

p

p Akit kiköp az Úr is, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg, de mindig langyos

p

p Akinek ez a kompromisszum: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák

p

p Ő infantilisen azt kívánja: bárcsak minden csokiból vagy aranyból abból lenne

p

p Ő hiszi: amiről önként mond le, az könnyen vissza is jön: pedig épp ellenkezőleg!

p

p Ő lemond szabadságáról a létbiztonságért, majd így azt is elvehetik a börtönben

p

p Ő felettébb sokallja a szabadsága árát, olcsóbban megússza mint örök szolga…

p

p Azt hiszi: bizton üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut

p

p A gazdag ifjú, kinek Jézus a vagyontól szabadulást javasol: de hiába, eloldalog…

p

p Azzal áltatja magát: majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül, képeket fest…

p

p Ő nagyoskodva sietteti a felnőttséget, de csak egy kiégett koravén lesz belőle…

p

p Ő hiszi: felnőve semmit nem veszít, csakis nyerhet hozzá: fejlődik (de vissza is)

p

p Ő felnőve nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a mentendőt, menthetőt

p

p Ő nem is akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor lehet boldog – infantilis…

p

p Ő úgy hiszi: a szabadság a boldogság szükséges és egyben elégséges feltétel is

p

p Aki azt hiszi, ha jó az erkölcsi bizonyítványa, feddhetetlen, akkor már boldog is

p

p Az emberiség nagy barátja, de hidegen hagyja a mellette szenvedő hitvese (K.F.)

p

p Ő irgalmatlanul közölt igazságaival leszűkít, nullára redukál baráti védő kört

p

p Nem ismeri a bűvös igéket, nem mormol egy sor Petőfit, nem teremt varázskört

p

p Ő nem ismeri/érti: tapinttat, kegyes hazugság – ő egy ún. szalonképes szadista

p

p x

Pogányos hitvallás magyarul

Hol vagy erős pogány sereg,
Hős Vata, bálványos berek?
Hol alszol bátor Bocskay?
Kossuth dicső csapatjai?!

A bősz magyar vér nem buzog?
Mint gyáva, hitvány koldusok
Könyörgünk  már az életér'?
Hadúr öszvérként mendegél?

Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

Szegődjünk hát nyomába mi
A gyávaságot irtani,
Álljuk helyünket emberül -
Ki kűzd megél, más elmerül.

Megáll Isten meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar.

József Attila - 1922. júl.

József Attila

A szent jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet -
A mai nap az örökéltü Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb

Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -
Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.

De ti, pogány ősöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki -
E kéz apáinkat halomra ölte

S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.

1922. aug. 18.

p 4.

p

p Az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalizmusként tartja maga elé

p

p Ő az alkalmi isteni kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot akar formálni

p

p A hálátlan tarháló: az állomásfőnök úrtól kér cigit, de bakternak köszöni a tüzet

p

p Ő a mindennapi kenyerét megtermelő paraszt nevét csak sértésként használja

p

p Aki az Égre köpköd: visszahull az arcába – az átka is bumerángként tér vissza

p

p Aki az egész emberiséget megveti, de közben/a legvégén legfőként önmagát is

p

p Aki az amúgy is nehéz, de fél sikert jelentő jó kezdetet folyton csak halogatja

p

p Aki az egyoldalúan képzelt életekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot…

p

p Aki szinte bárki mással cserélne, mert úgymond ő annyira hátrányos helyzetű

p

p Ő pont arra büszke, azzal henceg, amit csakis a vak szerencséjének köszönhet

p

p Ő addig issza kedvenc kakaóját, míg végleg megutálja – jóból is megárt a sok

p

p Ő annyira zsugori, hogy még önmagát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él

p

p Ő annyira titokban áll ellen, hogy - csak megtévesztésből - nagy karriert csinál

p

p Ő annyira tiszteli az anyját, hogy őt soha az életben nem előzheti meg a hitvese

p

p Bosszúsan ámul-bámul, mint cezaromán Csipike: nélküle is jól működik az erdő

p

p Nem képes önfeledten szeretkezni: a kínos lebukás Damoklész kardja alatt van

p

p „Keresztény” igékkel, vagy hiúságára apellálva kiéneklik szájából a napi sajtot

p

p Ő a bírótól már rég nem igazságosság-, maximum csak jó jogszolgáltatást vár…

p

p Ő a fülemile hangjáért perre megy szomszédjával, és megvesztegeti a falubírót

p

p Aki vagy csak a vagy-vagy, vagy csak az is-is igazságokat ismeri – együtt nem

p

p Ő lesz az altruista nagy lemondó, mert a boldogságkeresés tömény egoizmus…

p

p Aki mindenki mást nagyon szeretne szeretni, miközben magát sem jól szereti

p

p Ő azért menthetetlen, mert nem érzi, hogy tanácsra van szüksége: a Megmentő

p

p Akinek pl. egy bolti számla ellenőrzése már-már sértő gyanúsítgatással ér fel

p

p Ő a kisgyerekét még szelíd erővel sem kényszeríti, majd csak rájön, mi jó neki…

p

p Ő nem akadályoz meg erővel szeme előtti öngyilkost, hisz ő tudja, mi jó neki…

p

p Szerinte a gyermekáldás istentől van, ezért a fogamzás sehogy nem gátolható

p

p Ő már 18 évesen tudni véli: soha nem akar szülni – ezért sterilizáltatja magát

p

p Hiszi: a házasság az Égben köttetik, ember azt nem oldhatja fel, holtig érvényes

p

p Szerinte a férje által elhagyott, elvált nő nem mehet férjhez - várja vissza Őt

p

p Aki naivan hiszi: a köztévé szolgáltat összes fontos hírt/helyes magyarázatot

p

p Ő ősbizalmas mindenkivel: kulcsot a lábtörlő alá teszi, és még ki is írja, hol van

p

p Ha egyszer becsapták, betegesen gyanakvó, rosszhiszemű lesz és marad, míg él

p

p Letudva nála az ügy: évente a nőnapra egy szál virág és egy kis bók és kézcsók

p

p x

Reményik Sándor

Pogány vers

Ó - -

Az ember is, ha jó,

Ha csak egy cseppet jó,

Siet segíteni.

Szűk mellét, keskeny homlokát,

Ösztövér erejét,

Üveg gyanánt

Elpattanó vékony akaratát

Szembefeszíteni

A sorssal és halállal.

Az ember is, ha jó...

S az Isten, ó

Mindenható - -

Mindenható.

Mennyboltmellű és naphomlokzatú,

Hallatlan erejű,

Örök akaratú.

És jó.

Jó.

És nézi ezt.

A kínok tengerét.

Mindenütt, és a szomszédban is, itt.

.

És nem segít.

És nem segít.

Holott, mint mondják, eltörülheti

Egyetlenegy szemrebbenéssel

A kínok tengerét.

De nem teszi.

Mert minden, ami itt vigasztalan:

Dicsőségére van.

Dicsőségére van.

Ó, furcsa igaz Isten,

Aki kedvét

Önnön dicsőségében így leli.

S nekem, neked,

Minden így vergődőnek

Vigasz helyett

A rőt puszta-homokból felszökő

Zord, szikla-szürke talányt feleli,

Melytől a vér megalvad

S az árva szív még árvábban remeg:

"Az én gondolataim

Nem a tieitek."

1933 május 3

*

Reményik Sándor

Napsugár pogány templomban

Ó, ma hiába jössz,

Aranysugár sok szürke nap után.

Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat.

Nézd meg jól, - látod? majdnem mind kopárak.

.

Ó, ma hiába jössz.

Az erdő fakó, hangulattalan - :

Vak indalatok pogány temploma.

Oszlopai rendetlen tömegén

Nyom nélkül suhansz által, drága fény:

Sugár, egy más világnak sugara.

.

Ó, ma hiába jössz.

Egy-egy levélke csillog csak az ágon,

Mint a nem-jóval biztató mosoly

Keserű, száraz és szótalan szájon.

.

Látod, ennyi csak, amit ma elértél.

Világon-túli kincses-kamarádból

Ma is pedig be bőkezűen mértél.

.

Hiába pazaroltad meleged.

Mert adni, adni csak annak lehet,

Ki elfogadni bírja lelkedet.

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a társainak, de önmagának is ártó/önvédtelen lény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, de talán mégsem utolsósorban a rejtett világhatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese most sem másról, de pont terólad szól –

p ismerj jól magadra és itt és most jól változtass az életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

pppppppppp