Eugéniusz: Régi jó és új intelmek – II.

Parainézis ifjaknak, bátor keresőknek

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/halál

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák?

pppppppppppppppppp

Váci Mihály

Még nem elég!

Nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell!

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el;

jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell!

A jószándék kevés!

Több kell: - az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell: - az érzelem!

Ám nemcsak holmi érzés,

de seb és szenvedély,

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!

Több kell: - a nemzetért!

Nem elég - a Hazáért!

Több kell most: - népedért!

Nem elég - Igazságért!

- Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!

Váci Mihály

p Akit nem értenek meg, pedig csak jó akar: csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, s menekül, akkor dühében a végén majdnem agyonveri…

p

p Aki mindent újra fel akar találni – spanyolviaszt, meleg vizet stb. -,

p még a kereket is: addig nem is használja, ha nem övé a szabadalom

p

p Aki többet él az erejével, mint az eszével: meg is szakad, mert

p nem használja az egyszerű gépeket: kerék, emelő, csiga stb. stb.

p

p Aki viszolyog mindentől, ami túlságosan egyszerű,

p mindig bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is

p

p Akire, a balekra mindent vackot, bóvlit rásózhatnak:

p nem lát át a szélhámos trükkön – hiszi: a javát akarja (el is veszi)

p

p Aki csak a lelkét tartja tisztán – testét, ruháját, lakását lustaságból

p vagy már elvből sem – egyáltalán nincs tekintettel embertársaira se…

p

p Aki elindul és felgyorsul az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak

p az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki…bűz-lesz!

p

p Aki egy piperkőc, egy dandy, egy világfi, aki mire „szalonképesre”

p felöltözik, már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…

p

p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt

p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…

p

p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez javakat,

p ő mindent beruház…mint egy puritán protestáns, vagy „zsugori uram”

p

p Akinek az önmagával való állandó alapelégedetlensége

p a mindig újabb és újabb dolgok után sóvárgásban ölt rossz testet

p

p Aki pecázva, halászcsónakkal kényelmesen élt, de rábeszélték:

p legyen halászflottája, és majd azután nyugodtan kedvére horgászhat…

p

p Aki csúnya, bántó, sértő szavak nélkül, de szellemi fölényével,

p gyilkos iróniával tud más elevenébe vágni, alázni, nevetségessé tenni…

p

p Aki egy mindig a távolba, mindenhova-sehova vágyódó kincskereső –

p aki nem látja a szemétől, hogy a háza tája egy feneketlen aranybánya!

p

p Aki betegesen spórol-ment: mindig az épp már rohadó almát eszi meg,

p és így sosem eszik épet – a vészkorban indokolt szokása így megrögzült…

p

p Aki csupa csudaszépet ígér, de mindig csak olyat, aminek betartása

p nem tőle függ, rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…

p

p Aki mindig azok társaságát keresi, a kipróbált régiek rovására is,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek most éppen jól megy-felment a sora

p

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:

p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok…

p

p Aki egy Didergő király, aki az egész teste/lelke megmelegítéséhez

p eltüzel egy erdőt, sőt...mert nem tud szeretni, szeretetre méltónak lenni…

p

p Aki önleértékelését kompenzálva mindig úgy érzi: Ő különb ember

p mindenki másnál - vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…

p

p Aki már egy szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!

p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…

p

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre esküszik örök hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…

p

p Aki, ha már ő páratlan maradt, legalább éket ver társak, párok közé,

p begurítja a rút viszály almáját, és az éket még szakadékká is tágítaná…

p

p Aki, ha már ő – önhibájából – kudarcot vallott a családalapítással,

p akkor cinikus-pesszimista „bölcsen” hirdeti: a házasság a szerelem halála…

p

p Aki, mint a korsó, addig jár a kútra, míg el nem törik,

p aki egy alkalom szülte tolvaj volt, de vérszemet kapott…

p

p Aki, mint a részeg és így, vagy másként őrült, aki nem tudja,

p hogy mit tesz: pont a rablók előtt dicsekszik a nála levő sok pénzével…

p

p Aki egy frappáns, eklatáns élő példa lenne az áldozattani nagykönyvből:

p hogyan kell valakinek magát a neki tetsző (!) az áldozat szerepre felkínálni

p

p Aki elzárja vagy eltiltja egykéjétől a magyar népdalt-mesét-táncot,

p helyette mai műmesékkel, világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti

p

p Aki előbb az ún. frigid nő játszmával kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…

p

p Aki mintha elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik

p és háromesélyes, és a papírforma borulhat – pláne, ha ő elbízza magát…

p

p Aki olyan, mint a hetvenkedő nyúl, aki a teknőssel (!) fut versenyt,

p de annyira elbízza magát, hogy menet közben lepihen és elszunyókál…

p

p Aki előre iszik a medve bőrére, nem is keveset, a fejébe is száll,

p így azután a döntő pillanatban célt téveszt, s a medve eszik belőle…

p

p Aki embergyűlölő, aki magával viszi örök sírjába az életjobbító-

p könnyebbítő találmányi titkait nem tartva kötelességének az osztást…

p

p Aki nem tudja titokban tartani találmányát, felfedezését, és így abból

p vagy csak más profitál, vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…

p

p Aki egy humán szakbarbár, aki még arra is büszke, szinte tüntet vele,

p hogy ő még egy autókereket se tud cserélni, villanykörtét sem becsavarni

p

p Aki egy büszke munkaalkoholista: nem is tud róla, hogy ez is egy

p szenvedélybetegség, így azután miért is keresné a gyógyulás útjait…

p

p Aki mögé már nem kell olykor csak-csak kijátszható hajcsár:

p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál, magát zsákmányolja ki…

p

p Aki beléphetne az oázisba, ha előbb vesz egy, az előtte levő sivatagi

p helyzetben teljesen feleslegesnek látszó nyakkendőt – így szomjan hal…

p

p Aki múzeumba teszi a Bibliát, az ó- és középkori bölcseket stb.

p hiszen telefonból/bölcsességből is mindig a legújabb lehet a legjobb…!?

p

p Aki erőnek erejével leszoktatná az ő drága, szeretett gyerekét

p a veleszületett balkezességről: lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.

p

p Aki azért csúfolja a gyerek osztálytársat, amiről az nem tehet,

p s amitől ő különben érzi magát: szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.

p

p Aki nagy igyekezettel fogja meg a törököt – de aki ezután meg

p már őt nem ereszti el… mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka…

p

p Aki azt hiszi, hogy diadalt arat, hisz sikerült meghódítania a Nőt,

p nem is sejti, hogy nem ő választott – ő tanítaná meg a halat úszni…

p

p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,

p de már végleg úgy marad, és a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…

p

p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,

p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)

p

p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –

p ő maga önként hagyja – legtöbbször végleg – az éltető/védő otthont/hazát…

p

p Aki itthon ingyen, másoknak a vállán állva szerzett tudását

p idegen országban, akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…

p

p Aki jól szórakozott és most szórakozottan-szétszórtan vezet,

p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…

p

p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,

p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…

p

p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva

p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik

p

p Akit Isten – a tudomása szerint - a maga képmására formált,

p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…

p

p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő nem épít,

p csak rombol: pár perc alatt felrobbantható a híd is… Pl.: egy szabotőr.

p

p Aki járatlan a szellemvilágban, és óvatlan, és így könnyen a szaván

p fogja az ördög: pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…

p

p Aki elanyátlanodásom, elesettségem láttán levadászik a szektájának,

p és mindaddig még támogat anyagilag is, amig vele és csak oda járok…

p

p Aki nem piszkolja be a kezét, Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,

p hiszen Ő „csak” egy felbujtó és tippadó a testi és lelki kifosztásodhoz

p

p Aki jobban keres, ha hétköznap csak alva láthatja a gyermekeit –

p majd ők őt esetleg, és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…

p

p Aki a - talmi - aranyra mutogat, hogy te ne lásd meg a ketrecet,

p ahova be akar csalni, hogy majd ott levagdoshassa a sas szárnyaidat

p

p Aki mintha egy marslakó lenne itt e Földön, olyan idegenül mozog

p a „való világban” – vagy aki az összezavart nyelvű Bábel toronyban él…

p

p Aki ravaszul átver, mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast,

p a te válladról mászik ki a veremből. kútból, de téged a sorsodra hagy…

p

p Aki jó adottságait, talentumait nem ássa el, szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja, ha az itt és most jobban fizet…

p

p x

Váci Mihály:

Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,

– valamit mindennap elmulasztunk.

Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,

– s valamit minden tettben elmulasztunk.

Áldozódunk a szerelemben egy életen át,

– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,

– minden csókból hiányzik valami.

Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,

– minden szerelemből hiányzik valami.

Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,

– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,

– az életedből hiányzik valami.

Hiába vágysz az emberi teljességre,

– mert az emberből hiányzik valami.

Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,

– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,

– a Mindenségből hiányzik valami.

A Világból hiányzik a mi világunk,

– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,

– felőlünk hiányzik valami.

A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,

– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:

– „Valahol! Valamikor! Valami!”

Hitették a bölcsek, hitték a hívők,

– mióta élünk, e hitetést hallani.

De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!

– s a mi dolgunk ezt bevallani,

s keresni azt, amit már nem szabad

senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,

– minden szót újra kimondani.

Újra kezdeni minden ölelést,

– minden szerelmet újra kibontani.

Újra kezdeni minden művet és minden életet,

– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,

– megteremteni, ami nincs sehol,

de itt van mindnyájunkban mégis,

belőlünk sürgetve dalol,

újra hiteti, hogy eljön

valami, valamikor, valahol…

*

Váci Mihály:

Mintha

.

Ez a folyó itt mintha folyna,

az éj is mintha éjjel volna;

- az ember mintha olyan volna,

milyennek lenni lenne dolga.

.

Mintha élet lenne az élet,

éltetne is, míg csak leéled,

s mintha elég is lenne néked

mindaz, mivel végül beéred.

Én is mintha önmagam lennék,

sugárzik bennem néhány emlék,

pedig más vagyok régesten rég,

nem az mi voltam, s mi lehetnék.

.

És te is mintha csak te lennél,

mikor nevetsz , mintha nevetnél,

s mert felderengsz még, hogyha fény ér,

éppen olyan vagy, mintha élnél.

.

Minden dolog teszi a dolgát,

az érdem elnyeri a zsoldját,

a szó olyan, ahogy kimondják,

Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

.

A szeretet mintha szeretne,

a szerelem mintha lehetne,

a hit mintha még hitegetne,

s mintha hinni lehetne benne.

.

Minden dolog épp olyan mintha

öntökélyére lenne minta;

tökéletes hinta a hinta,

a kulcs az ajtókat kinyitja.

.

Ami van mintha tényleg lenne,

a teremtés mintha teremne,

a lét mintha tényleg létezne,

a rend is mintha rendbe lenne.

p Aki pumpol, tarhál és a te pénzeden még le is részegít,

p hogy azután szabadon rabolhasson, kifoszthasson: markecoljon…

p

p Aki jó színészi képességű és jó emberismeretű,

p de ezt házasságszédelgő, hozományvadász céljára hasznosítja…

p

p Aki sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal szeretne/akarna

p nemcsak jót tenni, de mindig mindenki előtt még jónak is látszani

p

p Aki jogosnak tartja a társai, vagy a társadalom bűnbak igényét,

p sőt: ő maga jelentkezik is rá, mert szeret áldozat lenni, mártírkodni…

p

p Aki jól, legjobban tudta, hogyan kell(ene) gyereket jól nevelni –

p tartott ez egészen mindaddig, amíg neki nem született meg az első…

p

p Aki úgy kapaszkodik az életfelmentő, emberi-társas kötelességei

p teljesítését felfüggesztő betegségbe, mint a fuldokoló a mentőövébe

p

p Aki fölöslegesen kardot ránt és kard által vész el,

p és így a maga vesztére besurranó tolvajból rablógyilkost „csinál”

p

p Akinek a szemét is ki lehet lopni, vagy nem ismeri/érzi:

p mi az arányos önvédelem – és áldozatból tettessé „lép elő” ….

p

p Aki másnak vermet ás, az maga is pont ebbe eshetik bele,

p ahogy pl. ez történik, amikor Hamletre mérgezett tőrt fennek…

p

p Aki a csalt, lopott, rablott javakból ad, osztogat kis alamizsnát,

p amiért a kifosztottak hálálkodását várja, és még ki is oktatja őket…

p

p Aki feltűnési vágyból, vagy nem is tudatosult rossz szokásból

p folyamatosan csak kényeskedik, szenveleg, negélyez - affektál

p

p Aki oly előkelő kényeskedő, hogy nem az alátett tíz párnát élvezi,

p de még azokon át is „megérzi” azt az egyetlen árva borsószemet…

p

p Akinek olyan elvei-szokásai vannak, mintha valaki mondjuk

p kényszer-zubbonyban akarna ölelkezni, és gúzsba kötve táncolni

p

p Aki képes lenne társát/szerelmét Dunába belökni, és menteni,

p ha így imponálhat neki, vagy kitüntetett híres életmentő hős lehet…

p

p Aki képtelen egy életútra elszántan és következetesen rátérni,

p hátha a másik még jobb lenne … Így azután örökre egyhelyben jár…

p

p Aki nem is törekszik, pláne nem jó kapcsolatra a szomszéddal,

p és még azon is veszekszik/pereskedik, hogy kinek fütyül a fülemile…

p

p Aki ún. jóbarátként szétaggályoskodja a legjobb terveidet is,

p amúgy meg hülyeségre biztat, istenkísértésbe visz/hajszol bele…

p

p Aki képtelen, lelkileg lusta, gyenge felmászni a humor magaslatára,

p pedig onnan lenézve eltörpülnének a lentről óriásinak tűnő gondjai…

p

p Aki mindenből ki tudja hozni a maximumot - akivel vitád miatta

p szinte mindig veszekedéssé, sőt nem ritkán még verekedéssé fajul…

p

p Aki képtelen a párbeszédre, mert mint Echó, vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja (visszhang), mintha ott se lennél…

p

p Aki, éppen azért, mert elég közelről ismer, nagyon hihetőnek tűnő,

p gyorsan szétröppenő ravasz rágalmakkal alattomban rontja jó híred

p

p Aki képtelen szertelenül, az ön- és társszeretet isteni erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/kábítószer függő roncs…

p

p Aki buzgón és kitartóan keres, s könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, életszemléleti/viteli bajai ún. medikalizációs játszmáihoz…

p

p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,

p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…

p

p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…

p

p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…

p

p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,

p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt

p

p Aki mindig minden munkájával csak bíbelődik – igen lassan,

p aprólékosan, küszködve, kitartóan foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p

p Aki úgymond „a hamarosan közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…

p

p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem

p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p

p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…

p

p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:

p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?

p

p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de csakis olyat,

p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. látszódhat…

p

p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p

p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik

p

p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p

p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig - csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak

p

p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p

p Aki korán és egy egész életre beskatulyázza, stigmatizálja,

p elkönyveli, leírja magát… és „barátai” szemében is csak egy lúzer…

p

p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond

p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.

p

p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni

p

p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kell fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.

p

p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,

p de nehezen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p

p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör: nem korrigál,

p nem néz szét – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba

p

p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántás

p nem tápi ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p

p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…

p

p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és

p körében kimondja, mert ismeri a bölcs közmondást: beverik a fejed…

p

p Aki „az igazság bajnoka”, aki nagy igazságával irgalmatlanul

p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza családját (Kohlhaas)

p

p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes

p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista

p

p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni

p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…

p

p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát: ő egymást kizáró dolgot

p és egyszerre állít – A csak vagy-vagy, s nem is-is életlogika ismerő.

p

p Aki úgy lenne maximalista, hogy külön nőt tart a konyhában,

p a hálóban és a társalgóban (és nagyon vigyáz rá: elkerüljék egymást…)

p

p Aki kvázi hibernálva az akkori önmagát, az ott és akkor

p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p

p Aki vagy elvárja, hogy mindig más derítse jó kedvre, vagy ha neki

p épp rossz van, elrontja a jó kedvedet, és megkeseríti a szád jó ízét…

p

p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún, idealizált képet hazudik,

p de birtokon belül, a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik

p

p Aki csak azért tesz fel kérdést és szól „okosan” hozzá, hogy a vita

p lehetőleg parttalan legyen, vagy így húzzák a felelésre szánt iskolai időt…

p

p Aki felnőve is vakhitű ősbizalmas marad: ő látatlanban még akár

p a saját halálos ítéletét is önként, beleegyező szignóval, kézjeggyel látja el

p

p Aki látatlanban odaígéri az ördögnek azt, amiről ő még nem tud:

p az otthon, távollétében, előtte még titokban fogant/születendő gyermekét

p

p Aki kész helyzet elé állít, s már csak a házasságkötés után vallja be:

p krónikus beteg, ramaty a vagyoni helyzete, babát vár és nagy a múltja...

p

p Aki úgymond látná már a medvét, és ezt hangosan zavarva be is kiáltja,

p mert a színházban vagy az operában is csak egy jó véres állatheccre vár…

p

p Aki az a farkas, aki halad a korral és ő már „meg is indokolja”, hogy

p most miért falja fel a neki kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…

p

p Aki „örökifjúként” lázad sok/minden régi szokás és forma ellen,

p de újat és jobbat viszont nem alkot, így most ezért nincs tehermentesítve

p

p Aki lebecsüli a szokás hatalmát, és nem reflektoroz rá a rossz,

p de vak megszokásokra, mert nem is lát mást: se élőben, se művekben…

p

p Aki egyszerre akar minden szokást, életszabályt stb. felülvizsgálni…

p Ezért azok érvényét felfüggeszti – mint ki a nyílt vízen építené át a hajóját…

p

p x

Váci Mihály:

Szelíden, mint a szél

Szőkén,

szelíden, mint a szél,

feltámadtam a világ ellen,

dúdolva szálltam, ténferegtem,

nem álltam meg – nem is siettem,

port rúgtam, ragyogtam a mennyben,

cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

minden levéllel paroláztam;

utamba álltak annyi százan

fák, erdők, velük nem vitáztam:

– fölényesen, legyintve szálltam

ágaik közt, szép suhanásban,

merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

nem erőszak, s akarat által,

ó, szinte mozdulatlan szárnnyal

áradtam a világon által,

ahogy a sas körözve szárnyal:

fény, magasság sodort magával,

szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

a dolgok nyáját terelgettem,

erdőt, mezőt is siettettem,

s a tüzet – égjen hevesebben,

ostort ráztam a vetésekben:

– így fordult minden vélem szemben,

a fű, levél, kalász is engem

tagad, belémköt, hogyha lebben,

a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;

nem lehetett sebezni engem:

ki bántott – azt vállon öleltem,

értve-szánva úgy megszerettem,

hogy állt ott megszégyenítettem

és szálltam én sebezhetetlen:

– fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,

jöttömben csendes diadal van,

sebet hűsít fényes nyugalmam,

golyó, szurony, kín sűrű rajban

süvített át, s nem fogott rajtam,

s mibe naponkint belehaltam,

attól leszek pusztíthatatlan,

s szelíden győzök, mint a szél.

pppppppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p Életminőség-rontás Jenciklopédia: ötletgyűjtés

p Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

p aki oly boldog is lehetne, mégis nagyon boldogtalan lesz…!?

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x