Eugéniusz:

A jó vagy rossz elit – II.

Szellemi, segítő, vezető hivatások,

áruló írástudók és pokoljáró dudások



A legnemesebb hivatások és dudássorsok,

avagy a leghitványabb ördögi mesterségek

A fejétől bűzlő hal: aranykor helyett vaskori poklok

Pár-mondatos, a lényegre törő jellemzések jegyzéke



Petőfi Sándor

Apostol

11

"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,

Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.

A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,

S ha a kis szőlőszemnek egy nyár

Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,

Amíg megérik? ez belékerűl

Évezredek vagy tán évmiljomokba,

De bizonyára meg fog érni egykor,

És azután az emberek belőle

Világvégéig lakomázni fognak.

A szőlő a napsugaraktul érik;

Mig édes lett, hány napsugár

Lehelte rája élte melegét,

Hány százezer, hány miljom napsugár?...

A földet is sugárok érlelik, de

Ezek nem nap sugárai, hanem

Az embereknek lelkei.

Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de

Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;

Hogyan kivánhatnók tehát, hogy

A föld hamar megérjék?...

Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,

Amely segíti a földet megérni.

Csak egy nap tart a sugár élete,

Tudom, hogy amidőn megérkezik

A nagy szüret,

Akkorra én már rég lementem,

S parányi művemnek nyoma

Elvész az óriási munka közt,

De életemnek a tudat erőt ad,

Halálomnak pedig megnyúgovást,

Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -

Munkára hát,

Föl a munkára, lelkem!

Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,

Nagy a föladat, az

Idő röpűl, s az

Élet rövid. -

Mi célja a világnak?

Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!

Szabadságért kell küzdenem,

Mint küzdtek érte oly sokan,

És hogyha kell, elvérzenem,

Mint elvérzettek oly sokan!

Fogadjatok, ti szabadság-vitézek,

Fogadjatok szent sorotok közé,

Zászlótokhoz hűséget esküszöm,

S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,

Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,

Habár szivemnek közepén lesz is!"

Ily vallomást tett... nem hallotta ember,

De meghallotta odafönn az isten,

Fölvette a szent könyvet, melybe

Jegyezve vannak a martírok,

S belé irá a Szilveszter nevet.

p Nem tudok

p tüntetően vagy

p bölcsen hallgatni,

p nehogy hülyének,

p vagy kukának nézzenek

p (József A.: „Okos urak közt

p játszottam a bambát.”)

p

p

p Akik

p gyógyítás,

p fájdalomenyhítés címén

p kábító hatású szerekkel

p kezelik a haldoklót, vagy

p fölös-káros gépre kapcsolják,

p hogy így ő nem tudjon búcsúzni,

p esetleg még bűnt rendezni stb.,

p de az emberi méltóságát,

p személyi identitását vesztve

p kómában/biomasszaként

p múljon ki ebből a viágból…

p

p

p Aki

p soha nem

p téged segít abban,

p hogy egyedül kelj útra

p a szellem birodalmában,

p de magához akar kötni, hogy

p az ő kezét soha ne engedd el,

p és mindig az ő újabb előadását

p kelljen meghallgatnod, másként

p egy elveszett ember leszel…

p Nem pótolhatatlanná, de sőt:

p sokkal inkább feleslegessé

p akarjuk tenni magunkat!

p

p

p Nem

p tudok

p hallgatni arról,

p amiről nem lehet beszélni,

p mert vagy gyónási titkot őrzök,

p amit kínvallatással sem adhatok ki,

p vagy a tudásom még nem oszthatom,

p mert az most még rossz kézbe kerül,

p vagy olyasmit fejeznék ki verbálisan,

p amit „csak” festeni, táncolni, zenélni lehet…

p

p

p Nem

p tőlünk függ, hogy

p babér- vagy tövis-

p koszorút tesznek-e a fejünkre…

p Nekünk „csak” az a dolgunk, hogy

p szent meggyőződésünket követve

p a legjobb képességünk stb. szerint

p csak jót, szépet, igazat alkossunk…

p Ma dicsérnek, holnap gyalázhatnak…

p

p

p Nem

p titkolva

p „szubjektivitását”:

p fikarcnyit sem enged

p az objektív igazságból,

p nem mondja, hogy ez itt

p csak az én magánvéleményem,

p de ennek ellenkezője is lehet igaz -

p miközben nem tartja magát sem

p tévedhetetlennek, és mindent

p meg is tesz, hogy saját igazát

p cáfolási próbákkal erősítse…

p

p

p Nem

p tiltakoztam

p nyilvános fórumon

p pl. a szamizdat kiadványok,

p vagy a kiadatlan kéziratok,

p vagy a betiltott könyvek stb.

p elkobzása, elégetése ellen –

p max. magánbeszélgetésben

p rosszallóan csóváltam fejem…

p

p

p Nem

p tesszük

p a kirakatba,

p hogy folyamatosan

p beszéljenek rólunk,

p de nem is szégyelljük

p a magánéletünket, sőt!

p Tudjuk, hogy vállaltuk:

p mi üvegházban lakunk…

p

p

p Nem

p tér ki a hitéből,

p se kecsegtető jutalom,

p se fenyegető korbács

p nem térítheti el Útjából -

p így református prédikátorként

p egy hadigálya rabevezőse lesz

p (de nem a római birodalomban,

p hanem már a XVII. századi (!)

p keresztény Magyarországon…)

p

p

p Nem te,

p az üldözött vad,

p a szabad préda,

p de a hajtó, a vadász kap

p ún. veszélyességi pótlékot!

p Ki vagy közösítve, átkozva,

p bárki büntetlen megölhet,

p a fejedre vérdíjat tűztek ki…

p Nem lenne jobb feladni már

p ezt a keserves bujkálást,

p ezt a lélekőrlő illegalitást…!?

p

p

p Nem

p te vagy

p az ideális férj, apa,

p szomszéd, testvér,

p barát, polgártárs…

p Mert te mindenekelőtt

p az emberiség barátja vagy…

p A hivatásod van mindenek és

p mindenki előtt – előszeretteidre

p csak a maradék erőd-időd jut…!?

p

p

p Nem

p tanítalak

p meg tanulni,

p nem is látod

p ezt érdemesnek,

p mert idejekorán

p beskatulyáztalak,

p így ezért is akkora

p kínszenvedés ez neked -

p és még te örülsz, hogy

p mihamarabb abbahagyod,

p és a nyers erődet árulod

p igen olcsón, éhbérért

p a munkaerő-piacon…

p

p

p Nem

p taktikai okokból,

p kampányszerűen foglalkozunk

p például a szegény/cigánykérdéssel,

p amíg ez jó imázst ad a szakmai és/vagy

p a politikai karrierünkhöz – vagy netán

p a választásokat megelőző időszakban,

p ha már egyszer oly rendszert éltetünk,

p ahol minden polgár szavazat egyet ér…

p

p

p Nem

p takarom

p el az arcom

p és nem változtatom

p el a hangom, ha nyilatkozok

p (nem vagyok egy Anonymus)

p És nem írok névtelen feljelentést,

p és nem álnéven kommentálgatok…

p A honlapomra is kiírom nevem/címem,

p és minden más elérhetőségem…

p

p

p Nem

p rettent

p a szabadság,

p sőt, az igazságot

p keresem, ami még

p szabadabbá is tesz…

p Én nem félek felelni

p minden egyes szavamért,

p tettemért-művemért stb. stb.

p Nem bujkálok névtelenségben,

p álnévvel stb., ha nincs vészhelyzet.

p Nem hárítom a felelősségem másra,

p nem mentegetőzöm a körülményekkel,

p netán bolond/részeg stb. állapotommal…

p

p

p Nem

p tájékoztatlak

p minden lényeges,

p téged érintő dolgokról,

p vagy messze nem teljes-körűen:

p így azután az, amiről te nem tudsz,

p az nem is hiányzik…!? nem is fogod

p tudni, hogy mi mindenről maradsz le,

p mi mindenből maradsz ki… és milyen

p jogokkal/lehetőségekkel nem élsz…

p

p

p

p Nem

p stikában

p a gatyán át,

p de trambulinról vizel

p a közös fürdőmedencébe

p Vagy csak egy csepp mérget

p tölt a pohárba/kútmérgező…

p (a szó szoros/átvitt értelmében)

p

p

p

p Nem

p rejtjük el,

p de gondosan, féltve őrizzük

p természeti és művi értékeinket,

p az anyaföldet és a műemléket,

p a honi tájat és műalkotásokat,

p és riadót fújunk, ha úgy látjuk,

p hogy veszélyben vannak…

p

p

p Csak

p tenned kell

p a Dolgodat,

p rendületlenül,

p megalkuvás nélkül,

p díjat-elismerést nem várva,

p sőt ezektől sokszor tartózkodva:

p ellenállva a hatalom csábításainak…

p Még az amúgy kikezdhetetlen és

p feddhetetlen Arany János is

p azt írhatta az Epilógus-ban:

p „Pályám bére éget,

p mint Nessus inge” …

p

p

p Az

p örök

p értetlenkedő:

p hisz te csak a kisujjadat

p adtad oda az ördögnek!?

p Te nem szerződtél vele,

p mint például Faust doktor,

p csak egy kicsit álltál szóba,

p és alkudoztál erkölcsben…

p és lám: mégis bedarált…!?

p

p

p Nem tudok

p tüntetően hallgatni,

p ami olykor a legtöbb,

p mint egy kínvallatásnál,

p vagy egy jutalmat ígérő

p árulkodásra biztatásnál,

p vagy amikor parancsra

p meg kéne tagadnom,

p és mocskolnom

p elvbarátaimat…

p

p

p Én

p vagyok,

p vagy lehetek

p az a vén gazember,

p akit mindenki tolvajnak tart,

p pedig a dzsentri földesuramat

p nem saját zsebre dolgozva csapom be,

p de hogy az ő unokái ne nincstelenként

p kezdjék el a felnőtt életüket…

p (lásd Mikszáth kisregényét)

p

p

p Nem

p rombolom le

p a káros illúziókat,

p (Nagymagyarország=menny)

p ami hosszabb távon támadó

p háborúba, és mészárszékre

p visz-vitet ifjakat, család-apákat,

p akik után özvegyek és árvák sírnak,

p és egy kirabolt-leigázott ország marad…

p

p

p Nem

p rakom helyre,

p nem korrigálom

p az ízlésficamokat

p mondván, hogy az ízlések

p és pofonok különbözőek…

p Meg se próbálom érvekkel

p meggyőzni a „befogadóka”,

p hogy mennyire nem mindegy:

p egy giccsben, avantgárd blöffben,

p vagy egy pl. egy Csontváry képben

p talál műélvezetet és ön/honismeretet…

p

p

p Nem oly

p becses az irhád,

p hogy érett fővel

p szótlanul kibírnád

p a szellemi és/vagy

p gazdasági stb. rabságot!

p Ki kell mondani az igazat,

p akkor is, ha ezért betörik a fejed…

p És akkor is, ha ezért pont azok,

p akikért ezt te megteszed

p akár hülyének is néznek…

p

p

p Nem

p nyugodhatunk,

p amíg a szellem napsugara

p nem süt be minden ház ablakába…

p Azon vagyunk, hogy csak alkalmas,

p és elhivatott emberek tanítsanak és

p neveljenek az óvodában, iskolában,

p és így majd a legfontosabb helyen,

p a családokban is… És hogy bölcseleti,

p vallási, irodalmi, művészeti műveink

p a lehető legközérthetőbbek legyenek…

p

p

p Nem

p nagymellénnyel

p papol a „bűnösnek”,

p amitől a „delikvens”

p csak kisebbnek érzi magát,

p és a menekülési utat keresi –

p de önsegítő csoportot szervez,

p ahol a „bűnösök”, „betegek”

p sorstársi empátiával

p magukon segítenek…

p

p

p Felfedezteti

p az embertársaival,

p hogy a népmese-kincsünk

p nem arra való, hogy a kicsiknek

p erkölcsi prédikációkat tartsunk velük,

p pl. a lebutított „Jótett helyébe jót várj”

p igazságot szimplifikálva, amit majd

p felnőve megmosolyognak. De ebben

p van „elrejtve” a mi „Ószövetségünk” …

p

p

p Aki

p maga,

p mint szülő

p olvas ugyan

p népmesét a gyerekének,

p de maga is csak dajkamesének,

p sőt csacskaságnak tartja, és ezt

p a gyerek előtt hiába is leplezi, hogy

p van táltosparipa és ő parazsat eszik,

p és ráadásul oly gyors, mint a gondolat,

p és hogy egy szegénylegényből király lehet…

p

p x

Petőfi Sándor

Apostol

12

A gyermek ifjuvá lett

S az ifju férfivá.

Esztendő esztendő után

Jött a földet meglátogatni,

S bucsút sem véve, távozának.

Őt sem kerűlték ki az évek,

Elment hozzája mindenik,

S nyomott hagyott arcán, szivén.

Túl volt immár az iskolákon,

Régen kijárta azokat,

És benn volt a világban,

Az életben, az emberek között,

Hol minden lépten meglökik az embert,

S minden lökés egy darabot töröl le

A lélek zománcából

S az orcának szinéből.

Be másnak látta e világot,

Mint amilyennek képzelé!

Naponta kisebbnek tetszett előtte,

Mélyebben sűlyedettnek

Az ember, akit isten

Saját képére alkotott,

Az ember, akinek szemével

A napba kéne néznie,

És e helyett a porba néz,

Mikéntha férgeket keresne,

Hogy tőlök a csuszást tanulja.

És mentül kisebbnek tetszett előtte

Az ember, annyival nagyobbnak

Látá a munkát, amire

Hivatva érezé magát.

De el nem csüggedett.

Tán oly parányit végzett, mint a hangya,

De mint az, olyan fáradatlan volt.

Szűk volt köre,

De e kört teljesen betölté

Lelkének fényivel.

Erkölcse, tudománya néki

Nevet szerzett még iskoláiban,

S midőn e pályát végezé,

Több úr hivá meg őt

Nagy s gazdag hívatalra

Ilyen kecsegtetéssel:

"Szegődjél hozzám; szolga lész, igaz,

De ily urat szolgálni, mint én,

Dicsőség, és azért, hogy

Előttem meghajolsz,

Előtted ezren hajlanak meg.

Más dolgod nem lesz, mint ez ezreket

Nyúznod tehetséged szerint, s e

Könnyű munkából meg fogsz gazdagodni."

Szilveszter megköszönte szépen

E könnyű munkát és így válaszolt:

"Azért, hogy énnekem

Szolgáim legyenek,

Én más szolgája nem leszek.

Én nem kivánom, hogy előttem

Embertársim hajlongjanak,

De ne kivánja tőlem más se, hogy

Előtte én hajoljak;

Nem ismerek nálam kisebbet

S nem ismerek nálam nagyobbat.

S a gazdagságot illetőleg, az

Nekem talán ingyen se kellene,

Annál kevésbbé kell olyan nagy áron,

Hogy érte nyúzzak másokat!"

Ekkép szokott beszélni ő

Levett kalappal, de fölemelt fővel.

El nem fogadta a nagy hívatalt,

De jöttek hozzá szegény emberek,

És meghivák őt falujokba

Jegyzőnek, és az ifju ment,

Ment örömest és boldogan.

S midőn elért a faluba,

S körülvevék őt a lakók,

Igy szólt hozzájok lángoló szemekkel:

"Üdvöz légy, nép! ugy nézz szemembe,

Tanítód és atyád leszek.

A bölcső óta mit vertek fejedbe?

Kötelességidet;

Én megtanítlak jogaidra!"

És teljesíté, amit ígért.

Nem a kocsmába jártak ezután

A munkavégzett gazdaemberek,

Mint jártak eddig világkezdet óta;

A faluház előtt karéjba

Állottak, és az ifju jegyzőt

Hallgatták a vén emberek,

És jobban hallgaták, mint papjokat, mert

Papjoknál jobbakat beszélt.

S mit ott tanultak, elvivék haza,

És elbeszélték fiaiknak,

S a jegyző tiszteletben állt.

De két ház volt a faluban, mely

Az ifju apostol fejére

Átkot mondott áldás helyett,

Az a két ház, hol a pap és

Az uraság lakott,

A kastély s a parókia.

Naponta gyűlöltebb és rettegettebb

Lett e két házban a

Jegyző gazdálkodása,

S elpusztulását tervezék, mert

Látták, ha a jegyző marad,

Ugy ők pusztulnak el.

(…)

p Aki

p maga

p sem érti,

p ezért nem is

p tudja megértetni,

p hogy a népmeséink

p milyen ősi, kipróbált

p alapos bölcsességet tartalmaznak,

p aminek megértése-elsajátítása nélkül

p elképzelhetetlen, hogy mi itt és most

p teljesértékű, vagyis boldog életet éljünk…

p Ő inkább posztmodern filozófusokat tanít,

p akikből sok munkával kevés bányászható ki…

p

p

p Aki

p fogyatékos,

p mert csak a fogalmi

p nyelvet ismeri-tiszteli,

p és nem is képes a magvas,

p de igen elvont igazságait

p a hallgatósághoz is igazítva

p példabeszédekkel illusztrálni,

p vagy azt másként ábrázolni,

p konkrét példákkal megértetni

p illetve életképben elképzeltetni…

p

p

p Nem

p mond nemet –

p nem tud válogatni

p felkérések, megbízatások között,

p mert ő csak bevétel-maximalizáló.

p Így nem csak elaprózza, amortizálja magát,

p de méltatlan/ön-lejárató feladatokat is vállal.

p Ugyanakkor kevés honoráriumért/gázsiért

p már nem megy el abba a kisfaluba, ahol

p szegények szomjaznak az igazra/szépre…

p

p

p Aki

p maga előtt

p az egyszerűsítés

p varázsigéjét lobogtatva

p vagy szimplifikálja a dolgokat,

p vagy épp bonyolítja az életünket,

p és ráadásul magánéletünk egyre

p több területét teszi ellenőrizhetővé…

p Pedig ő úgymond szabadságfok-növelő…

p

p

p Nem

p minden

p álomfejtő

p egy Zsidó József,

p (akiből, az idegen rabból

p az ország első embere lesz,

p aki kifosztja az ország ősi népét,

p és nyakukra hozza a rokonságát,

p akiknek előtte kegyesen megbocsát…

p …és őbelőle csinál a mai, agymosott

p pap egy proto-keresztény példaképet)

p sokan ott rohadnak meg a tömlöcben,

p ahova koncepciós vád-ítélet miatt kerültek…

p

p

p Nem merek

p leereszkedni az alvilágba,

p fentről, a kávéházból „tudósítok”

p Vagy legfeljebb az örömlányok közé,

p de a honismereti-szereteti falujárás,

p és/vagy a népi kultúra gyűjtése

p örökre távol marad tőlem…

p

p

p Nem

p másokat

p zaklat, hogy gyónjon,

p de minden készen áll,

p és megbízhatóan őrzi azt,

p ami így a tudomására jut –

p Ő papként elöl jár és kiáll…!

p A közösség ellen elkövetett bűneit

p nem a gyóntatófülke magányában,

p de nagy nyilvánosság előtt vallja be…

p És nem akarja e fájdalmas műtétet

p azzal könnyen megúszni, hogy ezt majd

p a szabadkőművesek ellene fordíthatják…

p

p

p Nem

p lehetnek

p olyan titkaid,

p mint netán más

p közönséges halandónak

p amivel te magad esetleg

p itt-most/bármikor zsarolható lennél –

p minél előbb át kell esni a vallomáson,

p hogy megelőzd: a bűnöd más olvassa rád,

p vagy ebben a fenyegetettségben tartva

p újabb bűnökre vehessen rá…

p

p

p Nem

p magyar(os)

p vendégbarát

p vendéglátóként,

p vendégszeretőként

p konzervet, moslékot stb. kínálok?

p Még az idegen vándort is fogadom.

p Nem bánok úgy a vendéggel, mint

p ingyen-konyhára jött koldussal…

p Nem szabok feltételeket: imádkozz…

p Nem a maradékot, de a javát kínálom.

p Olykor még a saját szájamtól vonom el…

p stb.

p

p

p Aki

p azt tanítja,

p arra neveli

p gyerekét-diákját,

p hogy nem lehet elég óvatos,

p ha idegent fogad be házába,

p mert lám mire figyelmeztet

p a közmondás is: Fogadd be

p a tótot, és kitúr a házadból!

p És akkor jöhet Tartuffe…

p Nem kellő éberségre

p és jogos önvédelemre,

p de beteges gyanakvásra,

p sőt idegengyűlöletre képez ki…

p

p

p Nem

p létcél,

p hogy hős,

p vértanú légy -

p nagyon ritka lehet,

p ha van egyáltalán,

p olyan alkalom,

p hogy te magadat

p nyilvánosan elégeted…!

p De soha nem zárhatod ki,

p hogy ha nem alkuszol meg,

p és a zsarnok kényszerít,

p akkor ez lehet a vége…

p

p

p Nem

p kötünk bele

p külsőségekbe,

p az imaformákba stb.,

p ha azt látjuk, hogy a vízen jár!

p Szélső esetben még az is lehet,

p hogy nem áldás, de átok jön ki a száján,

p de a lelkében, a szándékában az előbbi van

p (lásd pl.: Vörösmarty: A szent ember c. versét)

p

p

p Nem

p kötöztetted ki

p magad az árbochoz,

p mint ahogy Odüsszeusz,

p és így egyszer s mindekorra

p ott ragadtál a szirénszigeten…

p (az „iskolában”, szektában stb.)

p Vagy te is betömetted a füled,

p ezért így meg sem hallhattad

p a szellemi kihívó-izgató stb.

p ún. szirénhangokat…

p

p

p Nem

p könnyű

p magadban

p legyőzni az autodidakta

p ún. kisebbrendűségi érzését,

p amit a diplomás, „avatott” stb.

p pályatársak igyekeznek is erősíteni,

p mert féltik tőled a vajas kenyerüket,

p és mert a tehetségeddel megvilágítod

p az ő középszerűségüket, avultságukat stb.

p

p

p Nem

p korlátolt,

p de teljes

p erkölcsi-anyagi

p felelősséggel tartozol

p minden egyes baklövésért,

p például minden egyes téves

p amputációért, láblevágásért!?

p Minden irreverzibilis károkozásért,

p ami jelentős-végleges életminősőség-

p romlást okoz a benned bízó paciensnek…

p (Magyarország élen jár a ki tudja milyen

p részben fölös-káros végtag eltávolításban,

p amiben a kórház anyagi érdekeltsége is ludas…)

p

p

p Naiv

p idealistának

p hiszed pályatársaidat is,

p mint az ún. szellemi fogyatékosok.

p Abban a hitben működsz, mintha mindenki,

p pl. minden tudós az emberiség jobblétét szolgáló

p igazságok kutatásán/közkinccsé tételén dolgozna.

p És ha előbb-utóbb rájössz, hogy nagyon nem így van,

p akkor feladod, és rezignáltan-cinikusan félreállsz…!?

p

p

p Naiv,

p felvilágosító attitűddel,

p vagy a pokollal riogatva

p térítgetem az utcalányokat,

p és nagyon zokon veszem, ha

p ők ezt nem segítségnek veszik,

p de pont bennem látják ellenségüket,

p aki itt és most meg akarja fosztani őket

p ettől a biztos és igen jó megélhetéstől…

p

p

p Komparatív

p Nagyvilági kitekintést,

p és így összehasonlítási

p alapot ad annak megítéléséhez,

p hogy hogyan élnek másutt, mások,

p hogy más országokhoz/nemzetekhez képest

p hogyan állnak most a mi életminőség mutatóink.

p Anyagi, erkölcsi, egészségügyi stb. életszínvonal…

p Hol, mennyire és miért boldogabbak az emberek…

p

p

p Nagyszájú,

p szájhős kérkedő,

p aki az ütközet alatt lapul,

p majd mások hőstettét orozná el

p Vagy aki a zsarnokságban is jól élt,

p de most titkos ellenállóként villog,

p akinek nagy része volt a „rab nemzet”

p felszabadításában (ami igazából csak

p egy rafináltabb elnyomást és

p kizsákmányolást hozott…)

p

p

p Nagyra-

p becsülésed jeléül

p emancipálod a tanítványt:

p vagyis egyenrangúként kezeled,

p és a maximumot követeled tőle,

p de így azután ő is magától,

p hiszen ez ösztönzi, hogy ő

p méltó legyen e „szerepre” …

p

p

p Jóval

p nagyobb erővel

p keressük-kutatjuk

p tételünk, állításunk cáfolatát,

p mint annak az ún. igazolását…

p Nem tekintélyünk csorbítójának,

p jóbarátnak és nem ellenségnek

p tekintjük azokat, akik ezt teszik,

p mert közös érdekünk az igazság,

p még ha ki is derül, hogy oly sokáig

p nagy tévedésben voltunk…

p

p

p

p Nagy-

p dobra veri

p az örömhírt:

p nem hiába a bánat –

p tudjuk: van bocsánat,

p és hirdeti az evangéliumot

p jó és rossz, vagyis minden időben

p (de nem a kiherélt, csonkított verziót)

p

p

p Nagybani

p adócsalóknak,

p ÁFA-csalóknak stb.

p tárok fel kiskapukat,

p adok titokban „jótanácsokat”,

p hogy a bérből-fizetésből élők

p rovására ők minél kisebb részt

p vállaljanak a közteherviselésből

p

p

p Ő

p az értelmi szerző,

p a jó emberlélek-ismerő,

p aki a legjobb ötleteket adja,

p hogy milyen embert pont mivel

p lehet a legjobban megzsarolni,

p és/vagy megkínozni, büntetni…!

p A hírzárlattól a sötétzárkán át

p a megerőszakolásig, vagy éppen

p a gyökérvesztő száműzetésig stb.

p

p

p Nagy

p zajt csap

p körülötted az életpiac,

p és te is nyüzsögsz, szerepelsz,

p fontoskodsz, nyilatkozol stb. stb.,

p amikből a kevesebb jóval több lenne,

p de attól félsz: másként elfelejtenek…

p Így alig hallod az isteni sugallatokat,

p amik nélkül pedig sosem készülhet el

p az ércnél maradandóbb remekműved…

p

p

p Nagy

p ötleteket,

p újításokat,

p felfedezéseket

p és találmányokat

p ha lehet, ellopok,

p de ha nem sikerül:

p felvásárlok, begyűjtök,

p majd zárolok, eltemetek,

p vagy én szabadalmaztatom,

p és az én nevemen futtatom,

p és nekem hoz pénzt és sikert…

p

p

p Én

p hálózom be

p pl. a nagy atomtudóst,

p hogy meggyőződésből,

p vagy mesés prémiumért,

p vagy jobb kutatási lehetőségért,

p vagy saját/családja élete miatti

p aggodalomból ne a hazájának,

p de akár még az ellenségnek is

p dolgozzon…

p

p

p Nagy idők,

p és gazságok

p nagy tanúja ő,

p épp ezért veszélyben…

p Az ilyen esetekre nincsen

p ún. tanúvédelmi program?

p És: ő jól tudja, hogy bárkit

p bármikor likvidálni lehet

p nemcsak koncepciós perrel,

p mártírt és Ügyet is csinálva, de

p balesetnek, infarktusnak álcázva…

p

p

p

p Nagy idők

p kis-nagy tanújaként

p akkor is csak igazat írj,

p ha ez tkp. önfeljelentés!?

p Akkor lenne csak hiteles

p az emlékiratod, életrajzod,

p ha van merszed és lelked,

p hogy ne csak másokról

p írj igazat/rántsd le a leplet –

p másként inkább bele se kezdj…

p

p x

Petőfi Sándor

Apostol

13

Még ez nap a leány atyjával

Egy egészen más jelenése volt.

Fölhivatá a büszke földesúr őt

S megleckéztette irgalmatlanúl,

Amért jobbágyait

Tévutra vezeti,

És pártütőket, lázadókat

Csinál belőlök; s azzal végezé,

Ha még tovább is bujtogat,

El fogja csapni őt.

Méltósággal felelt az ifju:

"Uram, kikérem a leckéztetést,

Kinőttem már az iskolából,

De ahhoz szokva még ottan se' voltam.

Ha vétkem van, ha lázitó vagyok,

Ott a törvény, az majd itél fölöttem;

Ha vétkes nem vagyok, mi joggal

Dorgál ön engemet?

És ami az ijesztést illeti,

Az elcsapástól meg nem ijedek;

Annyit mindenhol keresek,

Amennyiből megélek.

De innen én el nem megyek,

Mert itt hasznosnak érzem magamat,

S ön, hogy elcsapjon engemet,

Nem fogja megkisérteni

Saját javának érdekében,

Mert vagy velem jön az egész falu

Vagy ön lesz, aki távozik...

Nem mondom ezt, miként fenyegetést,

Ugy mondom ezt inkább, mint jó tanácsot,

Ki a lakókat ismerem,

S tudom, hogy engem mennyire szeretnek,

És mit nem lesznek értem tenni készek."

Igy szólt az ifju, meghajtá magát s ment.

Következő vasárnapon

Őróla szólt a prédikáció,

Borzadva mondta a hiveknek a pap,

Hogy milyen istentagadó ez ember,

Istentagadó s lázitó!

S ha még tovább is tűrik őt magoknál,

El vannak veszve mind a két világon,

Mert amért lázitóval cimborálnak,

Legyilkoltatja őket a király,

S az istentagadó barátait

Halál után az ég be nem fogadja.

Intette, kérte őket, hogy

Javuljanak, míg van idő,

Mig rájok nem jön a vész, az itélet.

Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi

És másvilági boldogságukat,

Ne válasszák a halált és a poklot

Az élet és az üdvesség helyett!

Bőszülten hagyta el a nép

A templomot,

(Az isten és a béke házát)

S vadállatként rohant az ifjuhoz,

Kit tennap még atyjának nevezett,

S reáparancsolt: holnap ilyen tájig

Ha itt látják, tüstént agyonverik.

Beszélt az ifju, amint tőle telt,

Beszélt oly lelkesen, mint még soha.

Hiába. Ahol pap emelt szót,

Ott az igazság megfeszíttetik,

Az igazság szörnyethal ott. A pap

Minden szavára

Egy ördög áll elé,

S az ördög nem hatalmasabb,

De ékesebb szólásu, mint az isten,

S ha tettel győzni nem tud,

Tud elcsábítani. -

Káromkodó fenyegetéssel

Hagyá el az ifjút a nép.

Egy pillanatra meg volt lelke törve,

Kétségbeejtő eszmék ültenek

Megnehezűlt fejére,

Mint a holttestre a hollósereg.

"Ez hát a nép!" kiálta föl,

"Ez hát a nép, amelyet én imádok,

Amelyért élek s halni akarok!

Ilyen volt ezredév előtt...

De semmi, semmi, ezredév után

Majd nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit

El lehet könnyen bolondítani,

Majd meg fog érni, férfi lesz belőle,

S éppen mert gyermek, gyámolítni kell.

Nincs mit csodálni, ősidőktül óta

Azon valának papok és királyok,

E földi istenek,

Hogy vakságban tartsák a népet,

Mert ők uralkodni akarnak,

S uralkodni csak vakokon lehet.

Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt,

S ha eddig küzdtem érte, ezután

Kettős erővel fogok küzdeni!



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.

Szent Bertalan apostol mártíromsága...