ÁTVETTE A HIVATAL a hétvégi futballprogramozást, a mostani, ünnepi hétvégén szombaton és vasárnap, ha jól számoltam, 37 mérkőzést zúdítanak ránk a televíziós csatornák. Sőt. Még hétfőn sincs pihenő, a locsolkodásban megfáradt elszánt drukkerek mielőtt kialudnák magukat, még láthatják a másodosztályú Győr–MTK-t – este nyolctól. Valamennyi tétmeccs, bajnoki, hol van már az az idő, amikor kifejezetten a húsvét köszöntésére lekötött találkozókat játszottak Európa-szerte a csapatok.
Igen, a húsvéti tornák, szűkebben a Húsvéti Torna, amelynek vannak hagyományai nálunk, azaz csak voltak. A klasszikus felállás, amikor a Ferencváros, az Újpest (Dózsa), a Rapid és az Austria küzdött meg egymással, azaz Bécs és Budapest, szűkebben zöld-fehérek és lila-fehérek onnan is, innen is. A leginkább bevált módi szerint nagyszombaton Bécsben mérkőztek meg a csapatok, hétfőn pedig Budapesten.
Persze jócskán akadt kivétel is, például 1937-ben, amikor mind a négy meccset a hütteldorfi Rapid-pályán játszották. A 20 ezres létesítményben nagyszombaton is összejöttek 16 ezren.
Leginkább a Ferencváros játszott, hiszen az első napon az Austriát lépte le (7:2), a másodikon a Rapid ellen nyert biztosan (4:2) A Nemzeti Sport kirobbanó sikernek titulálta a tornagyőzelmet, főként az Austria elleni fölényt méltatta, összehasonlítva a legendás Matthias Sindelart (Der Papirien, a Papírember) Sárosi Györggyel. Kicsit méltatlanul, hiszen az osztrák klasszis már 34 esztendős volt, „Gyurka” pedig csak 25, aki elmondta, hogy ez még semmi, három év múlva lesz majd a legjobb.
Nem mindennapi közjáték zavarta meg a Rapid-meccset az első félidő lefújása előtt. Polgár Gyula beleszállt Hans Pesserbe, Rosenberger játékvezető azonnal kiállította. Mire Kemenessy Sándor, a Fradi főtitkára berohant a pályára, kikérte magának, hogy első faultra leküldte Polgárt, majd kilátásba helyezte, hogy szünet után nem folytatja csapata. És láss csodát: a bíró visszaengedte Polgárt. Megjegyzendő, a Fradi ekkor már 3:1-re vezetett.
Különleges volt 1955 húsvétja is. Akkor is volt Fradi, igaz, Kinizsi néven, és az Európa egyik legjobb csapatának tartott Bp. Honvéd volt a másik magyar résztvevő, soraiban Lóránt Gyulával, Bozsik Józseffel, Kocsis Sándorral, Tichy Lajossal, Puskás Ferenccel és Czibor Zoltánnal. Budai László a sportszerűség jegyében hiányzott, kölcsönadták a Kinizsinek, mert nem volt épkézláb jobbszélsője a csapatnak. Budai tehát 1950 után újra a régi társakkal játszhatott.
Jól. Neki is főszerepe volt abban, hogy a Kinizsi a Népstadionban (70 ezer néző) legyőzte az Austriát (4:2), majd Bécsben döntetlent (2:2) játszva a Rapiddal megnyerte a tornát.
A bécsi mérkőzés sporttörténeti jelentőségű. A Fradi ugyanis, dacolva azzal, hogy Kinizsi és vele piros-fehér lett belőle, zöld-fehérben lépett pályára a Práter Stadionban (55 ezer néző). Onódy Lajos szakosztályvezető titokban csomagoltatott be zöld-fehér szerelést, még az elnök, Száraz István sem tudott róla. Lett is nagy haddelhadd, Onódyt leváltották, hogy aztán 1956-ban ő legyen az, aki hivatalosan bejelenthette, hogy a Fradi az Fradi, a színe pedig zöld-fehér.
A forradalom után esztendőkre megfagytak a magyar–osztrák sportkapcsolatok, jellemző, hogy az akkoriban még természetes, esztendőnkénti két magyar–osztrák válogatott meccsre is 1960 novemberéig kellett várni (2:0). A Húsvéti Tornára pedig 1962-ig. Akkor a Ferencváros kettős győzelemmel (Rapid: 3:1, Austria: 3:2) lett győztes. A legjobb meccs a budapesti (35 ezer néző) Fradi–Austria volt. Ahogy a Képes Sport írta: „Igazi nagy finálé. Petárdával, görögtűzzel, vastapssal.” A görögtűz és a petárda persze csak hangulati elem a megállapításban, de a vastaps járt a Fradinak.
Mert az ellenfélnél nem akárkik játszottak, a kapuban a micisapkás Gernot Fraydl, a védelemben a „kopasz kőszikla”, Karl Stotz, a fedezetek között Ernst Ocwirck, elől pedig Horst Hirnschrodt, Horst Nemec és Ernst Fiala. Persze a Fradit sem kellett félteni, hiszen a csapatban ott volt Novák Dezső, Mátrai Sándor, Albert Flórián, Rákosi Gyula és Fenyvesi Máté. Ám talán a legérdekesebb a csapat „meze” volt. Sötétzöld, elöl végig gombos rövid ujjú inget (!) viseltek a fiúk. Hogy ki találta ki az öltözetet, rejtély, mindenesetre volt belőle fehér változat is, szerencsére nem sokáig.
Egy évvel később (1963) teljes csőd. A Ferencváros Bécsben kikapott az Austriától (1:3), itthon döntetlent játszott a Rapiddal (3:3), az Újpesti Dózsa mindkétszer kikapott (Rapid 1:2, Austria 0:2), az Austria lett a tornagyőztes. Mentség persze volt, a Népsport szerint: „Helytelen volt, hogy az évek óta bevált gyakorlattól eltérően most osztrák játékvezetők működtek Bécsben.”
A következő húsvéton (1964) helyreállt a rend, magyar bírók Bécsben, osztrákok a Népstadionban. Ehhez képest a Rapid–Fradin (3:3) Emsberger Gyula megadta Max Schmid lesről lőtt gólját, Schopp Károly (Austria–Újpesti Dózsa 3:3) pedig nyakra-főre tévedett. Itthon aztán már simán ment minden, a Dózsa legyőzte a Rapidot (3:0), az FTC az Austriát (2:1), gólaránnyal (6:3, illetve 5:4) nyertek az újpestiek a Fradi előtt. A Népstadion 45 ezres közönségének zöme nem győzte kifütyülni – a gólarányt.
Sokak szerint ez volt az utolsó húsvéti torna, pedig nem. A klasszikus felállásban (Fradi, Újpest, illetve Rapid, Austria) valóban, de 1965-ben is hivatalosan Húsvéti Torna volt az Újpesti Dózsa, a Bp. Honvéd, az Austria és a Rapid vetélkedése. A Honvéd beugróként nyert Bécsben (Austria 2:1) és a Népstadionban (Rapid 5:3) egyaránt, így lett győztes. Nem mellesleg a Ferencváros azért nem vállalta a fellépést, mert a húsvét utáni szerdán Bilbaóban játszott Vásárvárosok Kupája-negyeddöntőt. Az itthoni 1:0 után ott 1:2, majd a harmadik meccsen a Népstadionban 3:0 – és aztán előre a Manchester Uniteden és a Juventuson át egészen a kupagyőzelemig. Ebből itt csak az az érdekes, hogy a Fradi hiánya látszott a nézőszámon. A húsvéti két meccsen 18 ezren voltak a Népstadionban, az FTC–Atlético Bilbaót pedig 38 ezren látták.
A futball csodákra képes, még arra is, hogy előrehozza az ünnepet. Ugyanis amikor 1986. március 16-án 3–0-ra legyőzte Mezey György válogatottja Brazíliát, szinte pillanatok alatt megszületett a rigmus: „Itt a húsvét, itt a nyúl,/ Magyar–brazil három null!” Azóta is ismételgetik az egyszerű rímet, amely előrehozta az ünnepet, hiszen a húsvét abban esztendőben a hónap utolsó hétvégéjére esett.
Az FTC és az Újpesti Dózsa ekkor is „tornázott” húsvétkor, ám csupán egy meccs erejéig, az NB I-ben ugyanis a derbi volt műsoron. Két gyengélkedő társaság (Ú. Dózsa: 7. hely, Ferencváros: 8.) feszült (vagy inkább feszülgetett) egymásnak, a Fradi 3–1-re nyert, a tudósítás szerint időnként remekelt, legalábbis ha leszámítjuk, hogy Divinyi Béla bíró „benézte” Pölöskei Gábor hasra esését. Ezzel lett 2–1 a Fradinak, így nehéz leszámítani a bíró alakítását.
Hogy ünnep volt, azt csupán néhány edzői nyilatkozatból derül ki. Az FTC mestere, Dalnoki Jenő úgy vélte, hogy a Dózsa elleni sikerrel kellemes ünnepeket szereztek híveiknek, Puskás Lajos, a Szombathelyt nagy nehezen legyőző (1–0) Debrecen edzője gyengén humorizálva, némi kegyeletsértéssel megállapította, hogy a húsvét ellenére nehéz „feltámadásuk” volt. Az NB II-ben a szolnoki Lódi László viszont valósan rögzítette, hogy a súlyos vereséggel (Veszprém 0–3) nem csak az ünnepeket rontották el.
És hogy legyen némi hepiend, álljon itt, hogy a dokumentumok szerint az első hivatalos televíziós sportközvetítés az 1957-es Húsvéti Torna első napja volt (MTK–Vojvodina 2:1, Ferencváros-Partizan 1:0). A Népszabadság szerint kísérleti adás, de végül is innen indult a magyar néző, aki ma és holnap ugyebár 37 meccsre kattinthat rá.
Nyúlból igazi tenyészet, de tojásból is rengeteg.
Lásd még: koleszterin (határérték: 5.2 mmol/liter).
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
