Eugéniusz:

Emberélet-minőség ABC – II.

pppppppppppppp

Egy életünk mennyisége és minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Egy kis és nagy szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…

pppppppppppppppppppp

Wass Albert:

Nagyapám tanítása

"- Idefigyelj, mondta komoran -,

ha egyszer megígérted valakinek, hogy

ekkor és ekkor itt vagy amott leszel,

és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet:

meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!

Hogy nem haltál meg, azt látom.

Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.

Nagyapám szó nélkül végighallgatott.

Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.

Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön,

akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket,

hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.

Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk.

Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő.

Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is,

ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem - hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -,

de elmagyarázom úgy, hogy megértsed.

Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát?

Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem.

Amikor leérettségizel, a tied lesz.

Ez az óra számomra

minden csecsebecsénél értékesebb.

De ellophatod. Visszaadhatod,

vagy megtérítheted az árát.

Ellophatod valakinek a lovát,

a tehenét, ökrét, vadászpuskáját.

Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint,

vagy megtérítheted az árát.

Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől,

nem térítheted meg soha.

S ez az idő!

Ha valakinek az idejét lopod,

azt úgy megloptad,

hogy soha jóvá nem teheted.

A várakozásban eltelt időt

semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.

Nincs, eltelt, vége.

Örökre elveszett, és te voltál az,

aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve,

ha valakinek szavamat adom, hogy

ekkor és ekkor itt vagy amott leszek,

akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt,

még ha vénasszonyok esnek is az égből,

ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani.

Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.

Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.

Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből,

amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli,

mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember

a társadalom sziklaköve, amire országot lehet

építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."

*

p Idő.

p Szólás-mondás

p A búnak is van ideje.

p Az eltöltött idő soha vissza nem jő.

p Az idő a bolondot is eszére hozza.

p Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly.

p Az idő jár, senkit sem vár.

p Az idő járton jár, semmi szóra nem vár.

p Az idő mindent kiderít.

p Az idő mindent megorvosol.

p Az idő mindent napfényre hoz.

p Az idő néha anya, néha mostoha.

p Az idővel és pénzzel takarékosan bánj.

p Addig tanulj, mig időd van.

p Állhatatlan mint az őszi idő.

p Dicséri a régi időt, de a mostani szerint él.

p Egy idő a másikat tanitja.

p Egyik idő a másiknak mestere.

p Egyik idő ellensége a másiknak.

p Eljön az idő, ha megázik a tüdő.

p (Elmehetünk, ha eleget ittunk.)

p Elmúlt idő soha vissza nem jő.

p Elmúlt időt ne sirass.

p Ember barátival könnyen időt veszthet.

p Hogy holnap jó idő legyen.

p (Ürítsük ki a tálat; kinálás.)

p Hol tisztul, hol borul az idő.

p Az idő mindent megemészt.

p Idejét multa.

p Idő próbálja meg a barátot.

p Idő, alkalmatosság mutatja ki a jó szolgát.

p Idő szolgál, senkit nem vár.

p Időtől kell várni, tanácstól hallgatni.

p Ily időben a kutyát sem kell kiverni.

p Jár az idő, senkire sem várakozik.

p Jó munkának idő kell. (Német.)

p Kemény legény lágy időben.

p Későbbi idő a másiknak (az előbbinek) tanitványa.

p Ki sokat beszél, van ideje.

p Kinek bő az idő, még kifogy belőle.

p Kurta az idő a szerencsés embernek,

p de a szerencsétlennek hosszu.

p Kuruc idő.

p Legjobb barátod legjobb idődet vesztegeti.

p Legjobb orvos az idő.

p Legjobb gazda az idő.

p Magyar volnék, ha idő volna hozzá.

p Más idők, más erkölcsök.

p Megorvosolja az idő,

p a mit az ész meg nem gyógyithat.

p Megtanit az idő.

p Még az eszterág is megismeri az ő idejét.

p Mindennek megvan a maga ideje.

p Mindennek rendelt ideje vagyon.

p Ne gondoljunk az idővel, csak a házunk tetejével.

p Nincs annak ideje,

p ki mindenkor időre várakozik.

p Nincs drágább az időnél.

p Oda immár az arany idő.

p Örömidők, aranyidők.

p Reggeli időnek arany a szájában.

p Reggeli időnek sok pénz a szájában.

p Sirásnak is van ideje.

p Sok idő eltellik, mig a gyermekből ember válik.

p Sok idő elmulik, mig belőle jó válik.

p Szaporábban megy az időnél.

p Szolgál az idő, de senkire nem várakozik.

p Szomoru az idő is.

p Tanácsra hallgass, időtől várj.

p Tudja a juhász, ha idő változik.

p

p

p Időmilliomos vagy,

p vagy lehetnél te is…

p Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat

p Ha elhárítanád a vérszívó időrablókat

p Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre

p Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni

p Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst)

p Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni

p Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni

p Ha nem cipelnéd mások keresztjeit

p Ha nem ellenségeskednél, nem hideg-háborúznál

p Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre

p Ha nem futkosnál távoli diszkont boltokba

p Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb.

p Ha nem hordanál vizet a Dunába

p Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal

p Ha nem kárhoztatnád tétlenségre magad

p Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért

p Ha nem küszködnél roncs autókkal

p Ha nem lenne tisztaságmániád stb.

p Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek

p Ha nem lennél rabja tárgyaidnak

p Ha nem lennél rest, aki kétszer fárad

p Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál

p Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra

p Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra

p Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten

p Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz

p Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást

p Ha rendbe lennének dolgaid és lakásod

p Ha tudnád, hogy most mi fontos és mi nem

p stb. stb.

p

p

p Carpe diem

p Ragadd meg a napot,

p de ne vágd le a tyúkot,

p amelyik aranytojást tojik…

p Mintha csak egy nap lenne a világ,

p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn –

p mindegy mi lesz, utánunk a vízözön?

p Bolond, aki nem az örökkévalóságra rendezkedik be…

p

p

p Majd holnap?

p Időm van temérdek!

p Pedig már születésedkor,

p vagy még hamarabb elkezdődik

p a végső visszaszámlálás,

p és sosem tudhatjuk,

p hogy éppen hol tart...

p Ej, ráérünk arra még?

p Bármely napod lehet utolsó!

p Az első komolyabb betegséged,

p vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála

p döbbent csak rá: mily rosszul gazdálkodtál,

p eddig mennyit tékozoltál, vesztegettél el

p hiábavalóságokra, vagy hagytad rabolni azt...

p

p

p Ízlések

p és pofonok

p Drága, véges időtöket

p ön-ismétlődően, rendszeresen

p ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el,

p pl.: ami az öltözködést/lakberendezést illeti...

p (mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak,

p és ne adjisten még pofonok is elcsattannak)

p

p

p Elfajulás

p (Vita-veszekedés

p -verekedés és…)

p Ifjú pár veszekedése

p - Édesanyám, megvolt

p az első komoly veszekedés közöttünk! -

p mondja az ifjú feleség anyjának.

p - Ne keseregj leányom,

p minden házasságban előfordul az ilyesmi.

p - Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

p

p

p Most

p vagy soha

p A ritka, olykor/

p sokszor egyszeri,

p soha vissza nem térő

p jó alkalmat lazán elszórakozó

p A jó tündér három kívánsága:

p nem él, sőt rosszul él vele,

p rosszabb helyzetbe kerül,

p még ha ugyanúgy marad is,

p mert tudja, hogy mit veszített…

p

p

p Jókor

p A lejtő elején

p még megállhattál volna

p De ahogy lejjebb kerülsz,

p egyre jobban felgyorsulsz,

p S már csak életveszélyes

p manőverekkel próbálkozhatsz,

p Vagy végképp elhagyod magad,

p és ahogy lesz, úgy lesz a végén...

p

p

p Buridán szamara

p Amikor a szamár nem tud

p itt-most, kell időben dönteni,

p két egyforma nagyságú/illatú széna között

p mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg -

p s a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

p (mint az, aki két szék között a pad alá esik,

p két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,

p és a végén mégis/pont ezért agglegény marad...)

p

p

p Időtényező

p Helyrehozhatóság

p Pl. olyannak mondasz félreérthető,

p vagy egyenesen durva, bántó szavakat,

p akivel már nem/csak évek múlva találkozol,

p nem tudod, hol lakik, vagy nem válaszol levélre,

p és addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Itt-most élj a jó alkalommal,

p holnap már messze jár a tündér

p Addig üsd a vasat, amíg az meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Ez a földi élet

p neki még nem

p az igazi „fellépés”,

p ez csak gyakorlás,

p és csak kísérletezgetés,

p ez még csak a (fő)próbaidő –

p folyamatos mindennapi vizsga,

p kiválasztódás az igazi örök életre…

p

p

p Moslék-zaba

p Aki nagyokosan

p úgy hiszi: tisztában van

p az emberi test anatómiájával,

p az emésztéssel, anyagcserével,

p s mivel úgyis minden egy helyre megy,

p praktikusan moslék formában étkezik,

p hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg,

p s lemond a kóstolás, evés, ízlelés,

p ízvilág-bejárás stb. napi örömeiről…

p

p

p A

p vég-

p rendelkezés,

p a végső elbúcsúzás

p és lelked megbékítése,

p dolgaid elrendezése stb.

p helyett: „Sose halunk meg!”

p És inkább újabb vegyszereket,

p sőt kábító csillapítókat tömsz magadba,

p hogy már ne is légy az eszméletednél…!?

p

p

p Ön-

p túlélő

p Nemcsak

p egy életveszélyt,

p egy súlyos betegséget,

p de horribile dictu, vagyis

p még kimondani is szörnyű:

p önmagad is túl lehet élni?!

p A „Száll a kakukk fészkére”

p filmben az indián kegyelem-

p döféssel megöli a lobotómia

p után már csak roncs főhőst…

p

p

p Cseles

p öngólt lövő

p „taráshibás” …

p Ha ünnep közeleg,

p akkor ő egyből annak

p az „olcsó” megúszásán,

p elbliccelésén stb. agyal –

p mivel nem tartja meg ünnepeit,

p így azok sem tudják megtartani őt…

p (elgörbül, görnyed a lelke és a teste…)

p

p

p Ön-

p beteljesítő jós

p Tanult tehetetlenségét

p a nagyon rosszul értelmezett

p „büszkeségével” összepárosítva

p igencsak megnehezíti magának,

p hogy valaha is ki is kerülhessen

p a halmozott és még halmozódó

p úgynevezett hátrányos helyzetei

p zártnak tűnő ördögi köréből

p

p

p Pályatévesztő

p Áldott kezű autó-

p szerelő lehetnél, lehettél volna -

p de csak lopott autók gazdái átkoznak,

p mert képességeidet rosszra használod

p Ahogy a rablóból egy jó pandúr lehetne...

p Ahogyan Néri Szent Fülöp egyik nagyon

p tehetséges neveltje így végzi az akasztófán

p (Legyetek jók, ha tudtok)

p

p

p Önismeretlen

p Aki túl erősnek hiszi magát,

p nincs tisztában gyönge pontjaival,

p és így nem óvatos, és nem kerüli el

p a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

p és így óvatlanul lépre is megy,

p bekapja a csábos csalétket…

p (pénz, rang, nő stb.)

p

p

p Udvarlásod,

p lánykérésed,

p és házaséleted

p is meghatározza,

p hogy először arra figyelsz:

p vajon mit gondolnak rólad,

p és mit szólnak majd hozzá

p az ún. jóbarátok, jó szülők,

p a szomszédok és a rokonok?

p Vagy senkire nem hallgatsz:

p pedig minden jó barátod

p nyíltan ellenzi a házasságod,

p - de te senkire sem figyelsz,

p mert te tudod, mi a jó neked -,

p és így elvakulva kitöröd a nyakad...

p

p

p Drukk

p A külső

p elvárásoknak való

p megfelelési kényszered miatt

p izgulva, görcsölve ott és akkor

p mindig csak alulmúlod magad –

p nem pozitív doppingént hat rád,

p hogy itt a lehetőség megmutatni,

p hogy mit tudsz – ehelyett leblokkolsz…

p

p

p Diliflepni

p A szabad

p szólásod jogáért

p túl nagy árat fizettél –

p mondhatsz bármit, de

p nem vesznek komolyan

p Bolond lyukból bolond szél fúj…

p

p

p Fél láb

p Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

p -Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.

p - Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

p -De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.

p -Na igen, mert a csata után megtaláltam!

p

p

p Mankós

p Aki úgy maradt…

p Aki a szükséghelyzetben,

p vagy aktuális kora/egészsége miatt

p rászokott a fizikai/szellemi mankóra,

p és már annak elmúltával sem mer

p a saját két lábán állni és járni,

p a saját fejével-szívével dönteni…

p

p

p Mimikri

p A préda-

p állatok csak

p vészhelyzetben,

p te egész életedben:

p beolvadnál a háttérbe,

p mintha tetsz-halott lennél,

p mint aki „Nem ér a nevem”

p öngyilkos életjátszmát folytatsz:

p ennek figyelmeztető következménye

p lehet akár a szklerózis multiplex is…

p

p x

Életbölcsesség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

Madách Imre

Madách Imre

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

Madách Imre

*

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p forrón a hamu közepéről.

p Aki még nem látja át, hogy

p ő milyen igen bőven termő

p de igen nagyon bamba diófa

p Aki egy „hasznos idióta’, aki

p egy cseppet sem kételkedve

p meg van győződve róla, hogy

p megmenti a népét, ha vállalja,

p hogy megölje a „zsarnokot”

p

p

p Kisajátítod,

p lestoppolod magadnak

p az ún. Nagybeteg szerepet, hogy

p eltartsalak, csak veled törődjek...

p Vagy éppen, hogy belém beszéled,

p hogy én milyen súlyos beteg vagyok,

p hogy aztán életem végéig ápolhass,

p hogy így szorosan tőled függjek...

p

p

p Létminimum

p Ép testben még épp’ hogy élek

p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

p Vagy csak takarékon, sosem csúcsra járatva

p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.

p

p

p Ácsingózó

p „nekem a kérés nagy szégyen,

p adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

p Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

p de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

p vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

p ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…

p

p

p „Könyöradomány”

p Ami az ajándékban jó:

p váratlan, kellemes meglepetés -

p Amit nem lehet kiérdemelni

p a szorgosan gyűjtött jó pontokkal...

p (Amint a legnagyobb jót, az üdvösséget,

p illetve a e/túlvilági boldogságot sem...)

p Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

p mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen....

p De amit te magadnak nem adhatsz,

p csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…

p (Pl.: János király - Milne verses meséje...)

p

p

p Biztosra menni

p A legjobb dolgok

p tényleg ingyen vannak?

p Például: szerencséből,

p ajándékból, kegyelemből?

p Egyfelől ez megnyugtató,

p hisz ilyenje bárkinek, még

p a szegény embernek is lehet.

p Másfelől meg nyugtalanító,

p hisz annyira nem tőlünk függ!

p Szeretnénk ezt bebiztosítani:

p babona, jogot formálás, követelőzés,

p zsarolás, megvásárolhatóság…

p

p

p A babona

p az ostobák vallása?

p Saját sikeres vállalkozásunkat

p Még mi magunk sem tudjuk

p pont ugyanúgy megismételni,

p hiszen nincs két egyforma gól -

p Legfeljebb babonássá tehet minket,

p ha a tegnapi gólszerzés minden részét

p pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,

p kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

p

p

p Isten

p nem alkuszik…

p Pénzért vásárolni "szerelmet"?

p Betegséggel kizsarolni a törődést?

p Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

p Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?

p Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

p Amit egyszer megengedtek, arra ezután jogot formálni?

p

p

p Kegyből

p járandóságot formálni?

p A tanulságos anekdota szerint

p amikor F. J. császár eljárt vadászni,

p a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

p mindig maga mellé, a hintóba szólította -

p mindaddig, mígnem ő egy alkalommal

p már magától is egyből be is ült mellé,

p nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

p Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...

p

p

p Semmis/

p nem semmis

p Leitatva, elkábítva,

p hipnotizálva, manipulálva,

p kiszolgáltatottságodra vagy

p balga bírvágyadra bazírozva

p íratnak alá veled szerződést -

p bekapod a csábító banki csalétket.

p és lépre mész, és majd tönkre mész...

p

p

p A

p hiba

p az ön készülékében van...

p Ha pl. a szemüvegeden pl.

p egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy

p a világban van a hiba.

p Ha netán sötét az üvege,

p akkor mindent sötétnek látsz.

p És a pesszimista magára

p operált fekete szemüvege…

p

p

p Fekete szemüveg

p Mindent szürkének

p vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert pont

p a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg

p - „letiltja”, hogy meglásd a millió

p színárnyalatot és színkombinációt

p

p

p Félsz

p Annyira

p letompítod

p a veszélyérzéked,

p hogy istenkísértésben élsz:

p mint aki még keresi is a veszélyt...

p Pl.: az extrém „sportok” preferálója.

p Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -

p vagy még az utcára se mersz kimenni,

p hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?

p

p

p Adat

p és hír-

p beszolgáltatás

p Az emberek önként

p szolgáltatnak adatokat,

p s kiszolgáltatják magukat…

p A mobil telefon, a blog, az sms,

p az FB, a Messenger és netposta stb.

p felfedi a politikai, sőt párt-kötődésüket,

p az eszmei hovatartozásukat, a kapcsolataikat,

p fogyasztási szokásaikat, jövedelmi helyzetüket,

p betegségeiket, szerelmi életüket, identitásaikat,

p s hogy merre jártak, mit gondolnak, mire készülnek

p

p

p Freudi elszólás

p Amikor az igazság

p akaratod ellenére kibukik,

p mert megbotlik a nyelved -

p de persze nem véletlenül,

p és nem is akárhogyan: elszólod magad,

p pont a takargatott igazat vallod így be...

p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p

p

p Vízözön

p Lehet olyan

p a mi teremtő

p és gondviselő

p Jóistenünk, hogy

p a minden emberi életet elpusztító

p természeti csapást küldjön a Földre?

p És e kataklizmából ne legyen kivétel?

p Az ótestamentum irgalmatlan istene

p megkegyelmezett volna a totál bűnös

p Szodoma és Gomorra városának,

p ha legalább tíz igaz embert talál…

p

p

p A pokoljáró dudás sors

p Képzeljük el, hogy valaki,

p mint egykor egy Noé nevű férfiú,

p egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

p amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

p és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

p sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

p

p

p Üdv

p A pap

p és a buszsofőr

p egyszerre kopogtatnak

p a mennyország kapuján.

p Kijön Szent Péter,

p röviden elbeszélget velük,

p majd beengedi a buszsofőrt.

p A pap fölháborodva kérdezi:

p - És én?

p - Engem, aki egész életemben

p Isten szavát hirdettem,

p nem engedsz be? Hogy lehet ez?

p - Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

p mindenki aludt. Bezzeg amíg

p ez a buszsofőr vadul vezetett,

p addig mindenki imádkozott….

p

p

p A nép ellensége

p Ibsen drámája egy közíró polgárról,

p aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

p aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

p ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –

p hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,

p állását veszti, még családja is elfordul tőle...

p Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,

p hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…

p

p

p Felvilágosítás

p - Tudod, hogy kistestvéred lesz? –

p kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.

p A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:

p - Anyu, hol van a kistestvérem?

p - Itt a hasamban.

p A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.

p - Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.

p

p

p Kisgyerekként

p obszcén módon,

p pornó filmekkel stb.

p szex’ „felvilágosítva”

p meg is botránkoztatsz,

p jóval nyolc napon túl

p gyógyuló lelki sebet okozva!

p Vagy az álkeresztény, prűd

p családi légkörben tabu a téma,

p s a nemi életet, utódnemzést

p valami szégyenletes, undorító,

p ocsmány dolognak képzeled…

p

p

p

p Önbeskatulyázó

p Ő egy peches ember, aki

p semmit nem bíznak a véletlenre –

p A vajas kenyeret is direkt úgy ejti le,

p hogy mindenki előtt bizonyítsa az igazát…

p Az örökké képzelt beteg hipochonder,

p akinek a sírfelirata a végleges cáfolata

p az életképtelenségében kételkedőknek:

p Na, ugye!

p

p

p Vendég-

p barátságtalan

p Vendégségbe hívja,

p de ott úgy bánik vele

p mintha ingyen-konyhára

p jött volna egy potyaleső -

p még ahhoz is feltételt szab,

p hogy odalökje neki, és elé

p az ún. kegyelemkenyeret.

p Pl.: az ő szája íze szerint

p el kell mondani egy imát.

p

p

p Tantaluszi kín 1.

p Amikor úgy kínoznak, hogy

p a terített asztal mellé ültetnek,

p ahol mindenki jóízűen falatozik,

p és neked semmit sem adnak,

p sőt még gúnyolódnak rajtad,

p vagy még meg is aláznak:

p pitiztetnek, rimánkodni kell...

p Elhúzzák a mézes madzagot,

p de csak majdnem adnak stb.

p

p

p Tantaluszi kín 2.

p A görög mitológiában

p Tantalosz, Zeusz fia,

p hogy próbára tegye

p az istenek mindentudását,

p vendégségbe hívta őket,

p amelyen a saját megölt fia,

p Pelopsz húsából készült

p ételt tálalta fel nekik.

p Bűneiért az alvilágban örök időkig

p a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie

p Egy tóban áll, nyakig érő vízben,

p s valahányszor kortyolni akar belőle,

p szája elől eltűnik a víz.

p

p

p Vendégbarátság

p A hagyományosan kötelező

p szíves barátság, amellyel valaki

p mint házigazda a hozzá betérő

p idegent, vándort vendégként fogadja,

p oltalmat, védelmet és segítséget nyújt neki,

p ill. a köztük ennek folytán létrejött kölcsönös

p baráti, szövetséges viszony, amely még

p a leszármazottaikra is kiterjed, öröklődik.

p

p

p

p Távok

p Török átok…

p Jó testvéreid oly távol,

p rossz szomszéd oly közel,

p s ő nap, mint nap, sőt éjjel

p is sok bosszúságot okozhat…

p Házat vennél, de már a közeli

p szomszédokat nem nézed meg?

p Pedig azokat már-még nem

p cserélheted el, válthatod le…

p Egy aktív gonosz, komisz

p rossz szomszéd nagy átok,

p - pláne, ha te is lesüllyedsz

p csatározni az ő színvonalára -

p pont amekkora áldás lenne

p ennek az ellenkezője –

p megtérítő gesztus híján

p marad az örök perpatvar:

p pl. Arany János: Fülemile

p

p

p „Kölcsönkérés”

p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

p de már eleve rosszhiszemű előítélettel,

p így közben azt gondolod: úgyse adja oda,

p vagy letagadja, hogy van neki stb. stb. -

p S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

p Kell a francnak a te rohadt kaszád!

p

p

p Mert

p te itt és most

p nem vagy boldog,

p s életgyávaságod miatt

p titkon érzed, hogy így maradsz,

p nincs lélekbátorságod változtatni -

p arra fecsérled drága, mert véges időd,

p és a korlátos szellemi-lelki energiáidat,

p hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

p

p x

Rohan az idő

Szörényi-S. Nagy István

Rohan az idő, elmúlik a nyár, közeleg az ősz.

Elmúlnak a szép napok hamar,

jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák.

Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.

Megállítanám, de nem lehet,

mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

Jöjj el hát, ne várjak rád.

Amíg lehet veled leszek,

és úgy szeretlek én, mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

vissza nem jő ez az idő,

és nem pótolhatod sohase már.

Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.

Megállítanám, de nem lehet,

mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

Jöjj el hát, ne várjak rád.

Amíg lehet veled leszek,

és úgy szeretlek én, mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

vissza nem jő ez az idő,

és nem pótolhatod sohase már.

Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.

Megállítanám, de nem lehet,

mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

Jöjj el hát, ne várjak rád.

Amíg lehet veled leszek,

és úgy szeretlek én, mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

vissza nem jő ez az idő,

és nem pótolhatod sohase már.

https://www.youtube.com/watch?v=GHgHjWFgRjk



A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,

csak ő lehet önerőből végtelenül boldog/boldogtalan…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

pppppppppppppppppppppppppp