Eugéniusz:

Emberélet-minőség ABC – I.

pppppppppppppp

Egy életünk mennyisége és minősége,

annak őrzése-javítása vagy rontása a tét

Egy kis és nagy szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek-boldogságkeresőknek

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga szellemű, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipa és/vagy állatorvosi ló!?

Aranykor/Isten országa és/vagy vaskor-földi pokol!?

Életminőség vizsgálódások jó magyarán szólva-írva

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák…

pppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

Ifju pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne égy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

*

p Az ellenség haszna

p Húzz hasznot ellenségeidből.

p Értened kell hozzá, hogy

p mindent a jó végén fogj meg,

p ne a pengén, hogy megvágjon,

p hanem a markolatán, amely megvéd.

p Kivált, ha ellenségről van szó.

p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

p mint az ostobának barátaiból.

p A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,

p melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.

p Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

p A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,

p mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

p melyeket amaz elhallgat.

p Az okos tükörnek használja a kajánságot,

p mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,

p és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

p vagy kijavítja azokat.

p Aki a torzsalkodás, vagy rosszindulat

p mezsgyéjén él, nem lehet eléggé résen.

p (Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)

p

p

p Személyválogató

p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –

p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,

p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,

p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó

p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy valaha is helyes önismerete legyen,

p és hogy életében jó döntéseket hozzon…

p

p

p Önhitt

p személyválogató

p A taníthatatlan/nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,

p képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.

p Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,

p és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül

p a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…

p Társas köröd/életed kórosan előítéletes beszűkíted …

p

p

p Via activa -

p via contemplativa

p ideje van a láblógatásnak

p és van a tenger-átúszásnak…

p Ideje van, illetve ideje lenne,

p ha megéreznéd ezt, de te pont

p akkor „szemlélődsz” /bambulsz,

p amikor dönteni, lépni/ugrani kellene,

p és pont akkor güzülsz, jársz csúcsra,

p amikor a töltekezés/ihletre várás ideje van…

p

p

p Aki

p sajnálja

p a drága idejét

p a szemlélődésre,

p a sétára, feltöltődésre,

p akinek ez naplopás, mert

p ő mindig leadó üzemmódú, s

p mérgezett egérként rohangál

p az így soha felül nem vizsgált

p eredendően rossz, vagy netán

p az erőltetett menet közben

p elromlott nagy céljai után…

p

p

p Nem

p zökken ki

p a nyugalmából,

p csak közönyösen

p nézelődik, szemlélődik,

p hiszen hát nem az övé,

p csak a szomszéd háza ég.

p Vagy aki borzongva élvezi,

p ha egy szörnyűség történik:

p egy tipikus katasztrófa turista

p

p

p Örvényben

p vagy csapdában

p hiperaktívan rángatózol,

p így biztos lehúz a mélység,

p így szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esve már nem

p tudsz élni: szabadulási alkalom…

p Ideje van a passzív/aktív ellenállásnak…

p

p

p Az

p állatkirály

p ön-kényéből,

p unalomból egeret öl,

p (ahogyan sok ember

p egy hangyát eltapos):

p és így nem lesz majd,

p aki kirágja őt a háló-

p csapdából és cirkuszi

p oroszlánként végzi életét…

p

p

p Jótett

p helyébe jót várj

p A népmesék szerint

p azon állhat vagy bukhat

p a mesehős szerencsepróbálása,

p hogy segített-e például útja elején

p egy hangyának kimászni a pocsolyából,

p amikor még nem tudta/tudhatta róla,

p hogy később majd ő fog rászorulni,

p mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.

p Csak úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus.

p

p

p Követések

p Ne a Mestert kövesd,

p hanem azt, amit Ő követ -

p úgy is felfoghatjuk ezt a mondást,

p hogy maga az a lelkület, az a szellemiség

p van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,

p aminek azzal a gesztussal tanúbizonyságát adja,

p hogy pl. kisegít egy kis hangyát a bajból -

p ez csinált csodát, ahogy ennek hiánya okozza

p azon testvéreinek vesztét, akik pontosan

p le akarják másolni az ő lépéseit, de csak

p pusztán technikailag kopírozva...

p

p

p Utánzó sánta majom

p Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

p s megkérdi a púpost:

p - Mi van a hátadon púpos?

p - Egy púp…

p - Kell az neked?

p - Nem.

p A púpos hirtelen felegyenesedik,

p s boldogan sétál keresztül városon.

p Szembejön vele a sánta,

p akinek elmeséli mi történt.

p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

p elé is odaugrik a törpe.

p - Mi van a hátadon te sánta.

p - Semmi...

p - Akkor nesze itt egy púp!

p

p

p Mintha

p egy hasonmás-

p imitátor versenyre

p vagy egy fix állású

p ún. dublőr-szerepre

p készülnél az egész életedben,

p ami így ezért ez nem eredeti lesz,

p de másvalakinek a gyenge utánzata…

p

p

p Nem

p ön-azonos

p Ha másnak

p ki magadat,

p de nem tréfából

p vagy haszonszerzésből

p nem szorultságban, vagy

p netán vészhelyzetben,

p nem csak ideig-óráig,

p nem csak átmenetileg -

p de úgy: magad sem tudsz róla –

p holtodiglan más „szerepét játszod”

p (bár még saját szerepeiddel sem

p lehetnél soha teljesen azonos)

p

p

p Utánzó majom

p Móricka állatkertbe

p megy a mamájával.

p Megállnak a majomketrec előtt.

p A majmok szörnyű illetlen

p dolgokat művelnek odabent.

p Móricka megkérdi:

p - Igaz, hogy a majmok utánozzák az embereket?

p - Igaz, kisfiam.

p Mire Móricka megvetően:

p - Na, szép kis alakok járhatnak ide!

p

p

p A szajkóról.

p Szajkó egyszer fel ékesíté magát a pávának tallaiba,

p és mikoron magának ő maga szépnek láttatnék,

p meg utálá az ő feleit, és mene a pávák közibe.

p Amazok mikoron meg ösmerték volna az ő csalárdságát,

p a balgatag madarat meg foszták a nem ő talljától,

p és vereséggel illeték, osztán el haza szégyengeték.

p Értelme.

p Mindennek ő magát jól meg kell rostálni,

p És önnen feleit meg nem kell utálni,

p Ha szégyent fejére nem akar szirkálni.

p Esopus – Pesti Gábriel

p

p

p Biflázás

p Egy szerepet szóról

p szóra be lehet magolni,

p pl. egy udvarló sablont,

p vagy Cyrano bókversét,

p „csak” akkor van baj,

p ha netán kizökkentenek,

p és kiesel a szerepedből,

p mert akkor már spontán

p reagálni, rögtönözni kell

p (ilyenkor már bajban van

p a papagáj, a szajkó)

p

p

p Van, amikor

p a legjobb túlélési stratégia,

p ha egy jó ideig hülyének tetteted magad –

p persze a barátaiddal ellenőrizd magadat,

p mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz…

p (v. ö.: Jaroslav Hasek: Svejk, a derék katona…)

p

p

p Fent és lent

p Az emberiség jótevője az,

p aki az este folyamán jól el tudja

p játszani Napóleon jól megírt szerepét,

p De az már egy kötözni való bolond,

p barát/feleségűző, gyerekrontó stb.,

p elviselhetetlen agresszív zsarnok,

p aki az előadás után úgy marad…

p

p

p Kis bajból

p fut, rohan a nagyba

p Büntetés, kényszermunka helyett

p valami „dilis” viselkedést színlelsz,

p hogy így azt kényelmesen megússzad.

p De itt vagy hospitalizálódsz, illetve

p akivel folyamatosan bolondként

p bánnak, az akár azzá is válhat,

p vagy lázadsz, és akkor jöhet

p a „nyugtató”, az elektrosokk,

p sőt még az ún. lobotómia is

p (Száll a kakukk fészkére)

p

p

p Diliház

p A szabad élet

p kihívásai elől megfutamodva

p agyad valami „elmebajt” produkál,

p mert neked most nem ér a neved…

p Netán még be is kéredzkedsz egy

p létbiztonságot nyújtó intézetbe,

p és inkább elviseled a főnővér

p lelki terrorját, drogterápiáját

p (Száll a kakukk fészkére…)

p

p

p Drága

p neked a szabadság,

p értsd úgy: túl nagy az ára.

p Nem akarsz télen a híd alatt hálni,

p inkább elkövetsz valamit, hogy így

p bekerülj az ingyen meleg börtöncellába,

p de ahol a „meleg” főnök köcsögnek használ…

p

p

p Aki

p úgy érzi,

p hogy torkig van

p a jógyerek szereppel,

p felnőtté akar ő is válni,

p akkor ő ezentúl dafke

p mindent pont fordítva

p csinálva ő így akár egy

p dackorszakba beleragadó,

p egy örök ellenkező lehet

p (például mint a népmese

p már felnőtt székely asszonya)

p

p

p Addig jár

p a korsó a kútra,

p amíg el nem törik –

p egyszer rálép egy banánhéjra…

p Az alkalom szülte vérszemet kap,

p és merészen áttér a könnyebb útnak

p látszó, kecsegtető bűnöző életpályára…

p Rabként lesz ideje fatális tévedésén tűnődni…

p

p

p A kleptomániás ember

p ellenállhatatlan késztetést érez arra,

p hogy számára értéktelen tárgyakat ellopjon.

p Amúgy unalmas életének ez merész kaland-pótlékja.

p Az ellopott tárgyakat a „beteg” gyakran eldobja, vagy

p elajándékozza vagy tömegesen elraktározza.

p A lopást jellemzően halmozódó feszültség előzi meg,

p amely a tette során oldódik és megelégedettséggé alakul.

p Ő amúgy érti: amit tesz, az társadalmilag nem elfogadott,

p ezért a lopásait gyakran a mély szégyenérzet, az önvád stb.

p és a következményektől való félelem követi… (Wiki nyomán)

p

p

p Hiába,

p hogy ingyen

p sugároz a rádió

p többek közt zenei

p kulturális kincset is:

p de ha egyszer neki

p nincs erre vájt füle,

p nincs fogékony lelke,

p akkor erre nem fog rezonálni…

p

p

p A

p hiú

p „dalnok”,

p a kornyikálásáért

p tapsot, dicséretet váró

p önismeretlen holló szájából

p a ravasz hízelgő róka igen

p könnyen kiénekli a sajtot…

p

p

p Az

p egyik

p nem tud

p színészkedni,

p minden az arcára van írva,

p idegen-ellenség is olvashatja,

p vagy sokat gyakorolva megtanul

p póker arcot vágni, és úgy is marad,

p ami visszahat: érzelmi élete elsatnyul…

p

p

p Addig

p -addig söpöri

p a szőnyeg alá szemetét,

p míg azok kupacokká nőnek,

p és vagy már nem lehet tőlük

p a lakásban, otthonában közlekedni,

p vagy még rosszabb: elbukik bennük

p és kitöri a bokáját, lábát, sőt: a nyakát…

p (analógiásan igaz ez a lelki élet dolgaira:

p mert szemét minden, ami nincs a helyén…)

p

p

p Nem

p figyelve,

p nem érzékelve testjeleit,

p a neki éppen alkalmas időben

p ráül a bilire, és órákig hiába vár,

p vagy nagyon erőlködik, úgymond

p „mindent lehet, csak akarni kell!”,

p de ennek nem (be)kakilás,

p de sérv stb. lesz a vége…

p

p

p Sehogy

p nem tudja

p elfogadni természetes

p antropológiai korlátait:

p pl.: hogy nem láthatja háta közepét,

p s addig csavargatja. tekergeti nyakát,

p míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul-trükkösen

p kikerüli a megmérettetést

p Addig mond egyre nagyobbakat,

p de kínosan kerülve a megmérést,

p amíg egyszer a szaván fogják őt:

p itt és mostan bizonyíthat, ha tud…

p …de csak felsül: blama, leégés

p (Hic Rhodus, hic salta)

p

p

p Ehet is,

p és ihat is,

p alhat is, és ölelhet is stb.,

p de nem a mindenséggel méri magát!

p Minden élet-tantárgyból megelégszik

p a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…

p Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…

p

p

p Jaj neki,

p ha ő a – végső –

p nagy megmérettetésnél

p amikor már nincs javítás

p habkönnyűnek találtatik,

p mert elszórakozta életét,

p elásta-elvesztegette, vagy

p épp rosszra használta talentumát,

p el-életművész-kedte kötelességeit…

p

p

p Neki

p nincs,

p elsorvadt

p a humorérzéke,

p az életének nedve/sava-borsa,

p minden pillanata kötelesség-ízű,

p mint egy rutinosan robotoló gépé,

p semmi önfeledt móka, kacagás,

p vagy, ami talán még rosszabb:

p egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

p

p

p Teher

p alatt nő,

p nőne, nőtt

p volna a pálma:

p de az ő önkímélt,

p hivatáskerülő és

p család nem alapító léte

p elviselhetetlen könnyűségű,

p csak egy tőke, vagy fajsúlytalan

p lebegés és sodródás, hánykódás…

p

p

p Az

p ő élete

p nagyjából

p és egészében

p kb. így írható le:

p sok hűhó semmiért:

p óriás hegyek vajúdnak,

p de csak egy kisegérke születik

p

p

p Sors-

p közösség?

p Az irigy átka

p és ön- „vigasza”:

p ha már neki sincs,

p akkor inkább dögöljön

p meg a szomszéd tehene is…!?

p Így nem lesz, aki rajta segíthet…

p

p

p Ha

p itt-

p most

p önmaga

p korlátjai miatt

p nem tudja még-

p már elérni, azt,

p amire vágyik, akkor:

p savanyú ez a szőlő…!?

p Öreg, csúnya, kurva az a nő…

p

p

p Olyan

p szekér/

p nő után

p futkos hiába,

p amelyik nem veszi fel:

p a hajlandó meg már oda,

p aki még illett is volna hozzá,

p az már nem várt rá tovább –

p ő két szék közt pad alá esett…

p

p

p A

p csak

p képzelt

p veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi a valósat-komolyt

p Vagy egy kis veszélytől

p már fejvesztve menekülsz,

p és rohansz így bele a jó nagyba…

p

p

p Nem

p elvi, de

p mégis presztízskérdés:

p egyik házasfél se enged,

p mindkettő szamárként szenved

p Két kicsi kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki, mind

p a szakadékban végzik

p

p

p Ő

p „jól nevelten”,

p vagyis illemtudóan,

p a vendéglátót meg nem bántva

p halálos ellenségénél is mindent

p megeszik, amit éppen elé raknak…

p Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája

p

p

p Ő

p azt tanulta,

p hogy neki is mindig

p igazat kell mondani –

p nem ismer kivételeket:

p nem ismeri a tapintatot,

p se a kegyes hazugságot,

p se az ellenség esetét…

p

p

p Jó-

p barátodnak

p harapófogóval

p kellene kiszedni belőled azt,

p amit egy vadidegen utastársnak

p kéretlenül is bármikor kifecsegsz!?

p Persze abban a hiszemben, hogy

p őt az életben többé már nem látod…

p Vagy ezt elmondod, azt elhallgatod –

p de mégis várod a tőle a jótanácsot…

p

p

p Vétkes

p Az Őszinteség

p ellen vét mindenki,

p aki nem önmagát adja,

p vagy nem adja magát oda egészen.

p Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink

p hatástalanok maradnak vagy éppen

p ellenkező hatást érnek el.”

p (Karácsony Sándor:

p Ocsúdó magyarság)

p

p

p Titkosító

p Ő úgymond

p nem teregeti ki

p a „családi szennyest”,

p még bizalmasnak vett,

p közeli barátjának sem –

p a mocskos vízben tartogatja azt,

p a saját szemében látná önmagát.

p Vagy ellenkezőleg: szinte mindent

p elmond, ha pl. az óvónéni kérdezi

p a csoportos foglalkozáson…

p

p

p Ölel/öl

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p De a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

p

p

p Saját hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p mint állítólag Münchhausen báró

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra!?

p Vagy agresszív kismalacként

p harapj bele a segítő kézbe…

p

p

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz

p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)

p

p

p Későn

p már felesleges,

p vagy még kár is…

p Eső után köpönyeg

p Jól bezárni az ajtót,

p ha már megtörtént a baj

p (esetleg így pont azokat kizárni,

p akik kármentőnek segíteni jönnének…)

p

p

p Aki

p a haszonban részesült,

p az viselje a károkat is –

p gyönyörködsz a rózsában,

p élvezed a színét, illatát stb.,

p de ne téged szúrjon meg tövise,

p mert akkor reklamálsz, panaszkodsz…

p Ahogy még a feleséged is visszaküldöd,

p ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!?

p

p

p A

p mértékkel

p fogyasztott jó bor

p élesíti az elmédet, és

p old káros görcsöt-gátlást is.

p A mértéktelenül vedelt viszont

p elveszi az ember eszét, és így ön-

p és közveszélyes őrültet csinál belőle

p

p

p

p Ha

p a bús

p bújában megrészegszik,

p búsabb lesz, ha kijózanodik.

p (pláne, ha még ki is fosztják,

p vagy egy súlyos balesetet okoz,

p vagy teherbe ejt egy rút banyát…)

p

p

p A

p nyomor

p sem csak „szívás,”

p mert imára is tanít:

p betegen még az ördög

p is szerzetes kíván lenni…

p (amíg meg nem gyógyul…)

p Szükségben közeli a segítség,

p megtapasztalod az isteni gondviselést,

p ha bölcsen, illő alázattal viseled sorsod…

p Nem mellékes haszna, hogy ez teszteli

p az ún. barátokat is, ki az igazi, ki az ál…

p

p

p Veszélyben

p a természetes ész is

p engedi az önvédelmet,

p a támadás elhárításához

p szükséges, arányos mértékben

p (már amennyire egy felzaklatott

p idegállapotban mérlegelni lehet,

p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…)

p

p

p Ad

p absurdum vinni:

p egy amúgy helyes,

p pl. keresztényi elv

p túl merev alkalmazása:

p pl. nem csak a végsőkig

p törekszel a békés megoldásra,

p de már eleve, elvből lemondasz

p az arányos önvédelmi erőszakról…

p

p

p Egyenlő

p felek között

p nemigen tör ki háború –

p de aki erőszakmentes amis,

p vagy „bulányista” katolikus,

p az egy bevonzó szabad préda,

p az a másikat kísértésbe hozza,

p a provokáló agresszív lépésre…

p

p

p Mindenki

p seperjen előbb

p a saját háza előtt,

p (és a lakásában is,

p de ne a szőnyeg alá)

p s csak utána kifogásolja,

p ha netán bűzlő, szemetes

p a szomszéd portája, az utca

p (szó szerint/átvitt értelemben)

p

p

p Ad

p maiorem

p Dei gloriam/

p Isten nagyobb dicsőségére

p (akár a legnagyobb titokban,

p sőt a bűn látszatát is vállalva)

p tenni, cselekedni, szolgálni stb.

p (és nem pedig az én fényezésemre,

p a magam kiválóságának bizonyságául…)

p

p

p Amit

p erővel

p elvesznek,

p azt a jósors visszaadhatja,

p az önként lemondott jogokat

p nagyon nehéz visszaszerezni -

p pl. feladni a szabadságodat

p az átmeneti jólétért cserébe…

p

p

p Boldog

p ember lehet az,

p aki áldott magányosan élhet,

p aki választhatja az egyedüllétet,

p csendet: hallva isteni sugallatot,

p amikor pont erre van szüksége,

p s nincs non stop a piaci nyüzsgésbe,

p vagy más nyilvánosságba vetve…

p

p

p Az

p ún. jó beteg,

p aki együttműködő

p és soha nem „akadékoskodó”:

p kérdés nélkül bevesz mindent,

p aláveti magát minden tortúrának,

p és az orvos javára végrendelkezik…

p

p

p A

p betegbe

p előbb mindig

p reményt kell önteni

p és nem a diagnózis

p sokkjával letaglózni,

p a sanyarú helyzetű ember

p nyomorúságát még fokozni…

p Elvenni-elvonni hitét és erőit

p az okkutatás-megszüntetés

p létező lehetősége, esélye elől,

p s a protokoll vágóhídjára küldeni…

p

p

p Csapdában vagy,

p és te vagy feleslegesen, sőt

p károsan hiperaktívan rángatózol,

p és így csak szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esel, feladod a reményt,

p nem vagy résen, és így nem tudsz élni

p a kínálkozó szabadulási alkalommal…

p

p

p Inkább

p viseljük,

p mint kövessük

p el a jogtalanságot,

p az igazságtalanságot,

p ha már más választás nincs,

p akkor ez a jobb, a kisebb rossz…!?

p De azért gyanakodjunk magunkra,

p ha csak ilyen alternatívát látunk…

p

p

p Mindent

p vagy semmit?

p Ha nem választom

p a jóval kisebbik rosszat,

p és például nem egyezem bele,

p hogy levágják pl. a kisujjamat,

p akkor se, ha ez a kis rész épp

p az egész életem veszélyezteti

p

p

p x

Reviczky Gyula

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok!

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Emberélet-minőség vizsgálódás

A Nagy Életminőség Jenciklopédia

előmunkálatai, szabad ötletgyűjtése

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!