Eugéniusz:

Bölcsðbalga szellemű

boldogðboldogtalan lelkek

aranyðvaskori életminőségek - – VII.

ppppppppppppppp

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat,

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

ÉLETSOR

Futó gyönyörben, hosszu gyászban

Éltem az emberpusztaságban,

Nem tudva mibe kezdeni.

Világ zugában elfeledve,

Csupán magamnak énekelve, -

De fönnen tudtam érzeni!

Bár megtiport az élet átka;

S kietlenűl, az út sarába,

Hosszú homályban éltem én:

A végzet éles, zord csapásit,

Bár egyre sújt még, egyre kábit,

Rovásra sohasem szedém.

Szivembe nyúlt a szomorúság,

Huzattam is, de csak a búsát,

Vigadtam sírva, bús magyar.

Hadat üzentem óriásnak,

S a törpék síri gödröt ásnak, -

Csak vissza még, ne oly hamar!

Fölöttem elrohant a kába,

Gyémántot, országút porába

Nem látott engem senki sem;

Vad télvizek árjai mostak,

A nyegle hősök rám tapostak,

Csillogva fönt a semmiben.

Teremtő szó után epedtem,

De visszahullt a szárnyi szellem,

Közhelybe fúlt a gondolat.

Ha róla szép mezét letéptem,

Mindjárt a puszta űrbe léptem,

Vázat fedett a foglalat.

Képzeltem eszmét tetterősnek,

Költőt világjavítva hősnek,

Költőnek képzelém a hőst.

És láttam az eszmék királyát

Szegényen, trónuson a gyávát,

Koldulni láttam az erőst.

Embert kerestem. Földi társat,

Kinek a szíve szívbe áthat,

Lelkében él az ideál.

S láttam sok emberarcu szörnyet,

Zsarnok előtt sok szolga görnyed,

Minden tekintetük halál.

Embert kerestem. Fönnen érzőt,

A költő álmait megértőt:

De nyomban éles gúny fogad;

Kacagnak rajtam emberárnyak,

És meggyülöltem mindahányat,

Nem leltem én, csak korcsokat.

Istent kerestem. Szolga-arcok

Sápadtak, hogyha neve hangzott

S betölte minden csarnokot.

De én haragtól megremegve

Kiálték fel a fellegekbe:

Nem tűr a szívem zsarnokot!

Istent kerestem. S mutogatták

Pőrén nekem az istenadták;

Az áhitat undorba fúlt.

Utáltam őket istenükkel,

Sosem nyilik az ő szemük fel, -

S kezem most önszivembe nyúlt.

S egyszerre mindent megtaláltam,

És ragyogó szinekre váltan

Levetlek, hosszu, méla gyász!

Örök gyönyörben, gyors viharban

Kizengem mélyid én a dalban,

Lelkem, te istenlakta ház!

Komjáthy Jenő

p 1

p

p Aki

p mindig

p csak akkor jelentkezik,

p ha neki van szüksége a másikra,

p bagy éppen nagyon jól megy sorod –

p amúgy eltűnik, szinte elérhetetlen,

p kiváltképp akkor, amikor sejti: bajban vagy…

p

p

p Aki

p csak neked,

p akire nem is tartozik,

p ill. nem veled kapcsolatos,

p elmondja-megosztja szégyellt titkát,

p ezzel mintegy át is ruház a felelősségből,

p de nem kér, nem fogad meg intést, tanácsot…

p

p

p Akinek

p bőven elegendő

p ez az olcsó vigasz:

p ha ő még-már nem éri el,

p akkor az a szőlő savanyú még

p (vagy a lány még éretlen/kurva stb.)

p

p

p Akinek

p bármely gaztett

p elkövetésére elegendő indok:

p ő ezt apja/elöljárója parancsára tette –

p el se tudja képzelni a parancsmegtagadást…

p

p

p Akinek

p hamis bókokkal,

p hiúságának hízelegve

p nemcsak a sajtot lehet

p kiénekelni a szájából,

p pénzt a zsebéből stb.

p

p

p Akinek

p minden halál

p szörnyű, tragédia,

p maga az emberi halandóság

p is a teremtés hibája, botránya –

p magát a témát is tabuváé teszi…

p

p

p Akinek

p mindig

p tiszta a keze,

p de nagyon mocskos

p a – férfi/női – szája,

p ami a lelke egyik tükre…

p

p

p Akinek

p nincs egy

p őszinte, jóízlésű

p barátja, aki szóljon:

p ez neked nem áll jól

p (ruha, frizura, smink stb.)

p

p

p Akinél

p csak egyszer

p lehet egy kicsit hibázni,

p utána már szóba sem áll veled,

p mert önmagát oly tökéletesnek tartja,

p aki soha nem fog rászorulni elnézésre,

p irgalomra, könyörületre, bocsánatra stb. stb.

p

p

p

p Akitől

p nemcsak

p a könnyen,

p de a nehezen jött is

p nagyon könnyen megy el –

p csak egy nap a világ alapon

p könnyelműen nagy lábon élő, tékozló…

p (nyáron lébecol, télen alamizsnáért koldul)

p

p

p Akivel

p mindig van

p valami gond,

p akinek soha semmi

p nem pont így jó, ahogy lett –

p neki mindenbe bele kell avatkoznia,

p mint a rossz főnöknek, aki csak ront…

p

p

p Aki

p újra és újra

p ki akarná érdemelni

p a legjobb emberi dolgot,

p (ami amúgy ingyen van!?):

p az evilági-földi boldogságot,

p és/vagy a túlvilági üdvösséget,

p és ezért gyűjtögeti a jópontokat…

p

p

p Aki

p elvágja

p ön-kezével

p a saját éltető gyökereit

p és így azon az idegen földön

p hervad el, ahova kivirulni ment…

p

p

p Akinek

p ily kevés

p a háza és hazája,

p és világpolgárként

p mindenütt otthon akar lenni –

p így lesz belőle hontalan futóbolond…

p

p

p Aki

p nem megy le

p nehézbúvárként

p az igazgyöngyért

p a lélek legmélyére,

p csak a felszínen evickél,

p nem is szembesíti magát

p olyan műalkotásokkal, amik

p tükröt tartanának a bűnei elé,

p és katarzis-tisztítótűz járna vele…

p

p

p Aki

p értékes,

p mert ritka kincseit

p bóvlikért is elkótyavetyéli,

p becsületét egy demagóg ígéretért,

p szüzességét ziziért, hamisgyöngyért…

p

p

p Aki

p addig evez,

p magányosan és

p céltalan ténfereg

p az Élete tengerén,

p míg végleg ki nem köt

p ön-sajnáltatva a Bánat szigetén

p

p

p Aki

p addig

p hajszolta-halmozta

p telhetetlenül az élvezeteit,

p pl. magát hánytatva csinált helyet

p az új ínycsiklandó lakomának stb.,

p míg bele nem csömörlött az életbe…

p

p

p Aki

p csak addig

p Jézus nagy barátja,

p amíg Őt le nem fogják,

p el nem ítélik, meg nem ölik…

p Akkor azt is letagadja, hogy

p valaha látta is volna Őt…

p

p

p Akiben

p nap mint nap

p lélekölő robotolásában

p csak az tartja a lelket, hogy

p majd nyáron két hétig üdülhet,

p egy távoli egzotikus helyen

p kitombolhatja magát…

p

p

p Aki

p addig-addig

p keresi a testi

p halhatatlanság titkát,

p míg végleg lepereg élete,

p és nyomtalanul, utódok nélkül

p ő tényleg porrá, semmivé válik

p

p

p Aki

p addig

p kíméli és

p menti magát

p minden ember-

p próbáló feladattól,

p hogy újszerű állapotban

p már tetszhalottként rohad el…

p

p

p Aki

p addig

p nem segít,

p amíg az a másik

p nem tér át az ő hitére –

p ez az ő minimális feltétele…

p

p

p Aki

p keveset „tud”,

p de azt is rosszul,

p vagy ha sok rosszat,

p azt nagyon jól csinálja,

p vagy ha egy keveset jól,

p az meg rosszul alkalmazza…

p

p

p Akinek

p a feje/agya

p a fölösleges,

p sőt káros ismeretek

p rumlis nagy tárháza –

p oly stréber tanuló volt…

p (summa cum laude diplomás)

p

p

p Akinek

p csak játék

p az egész élete:

p ha épp nem nyer,

p akkor ki is szállna,

p mert mondhatja, hogy

p neki már nem ér a neve…

p (káposzta a feje…)

p

p

p Aki

p az egy életen át

p építgetett jó hírnevét

p egy rossz döntéssel dönti le,

p és a mínuszból kezdheti újra…

p

p

p Aki

p csak

p egyszer

p esett kísértésbe,

p és bukott is el rajta,

p de egy életen át fizet érte

p (pl. asszony/gyerektartást stb.)

p

p

p Akinél

p az alkalmi

p „kis” félrelépés,

p egy „kóbor numera”

p ára, következménye:

p egy nem kívánt gyerek

p és válás, kisemmizés stb.

p

p

p Aki

p csak

p a bajban

p döbben rá, hogy

p sok a haver, a szesz.

p testvér, de nincs egy jóbarát…

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy ha egyszer

p neki szerencséje volt,

p akkor onnantól fogva bérletes lesz…

p

p

p Aki

p nem

p fogja fel:

p minden megszületett

p emberi lény halandó is,

p e természettörvény alól

p senki, még ő sem kivétel…

p

p

p Aki

p a Teremtőt

p átkozza halandósága miatt,

p de közben egy dögunalom az élete,

p hiábavalóságokra fecsérli drága idejét…

p

p

p Akit

p lebénít,

p és lebetegít

p a halálfóbiája,

p életvégessége nem serkentő,

p és pont ezért nincs teljes élete:

p ennek kiteljesítésére nem marad ereje…

p

p

p Aki

p úgymond

p belülről akar

p bomlasztani:

p de lassan-biztosan

p beépül-beszerveződik

p az aláásni tervezett Hatalomba…

p

p

p Aki

p egy behódoló,

p egy meghunyászkodó,

p egy elvből az erősebbhez dörgölődző,

p a mindig-rögtön a győztes mellé álló,

p akit se maga, se más nem sokra becsül…

p

p

p Aki

p biztonságba helyezi,

p elássa és őrzi a pénzét,

p és istentől kapott talentumait

p de az így nem hasznosul, nem terem,

p sőt: értékét veszti, inflálódik, elkorhad, elsatnyul!

p

p

p Aki

p közvetlenül,

p vagy áttételekkel,

p de fizet a „szex szolgáltatásokért” –

p vagy a kuplerájban, nyilvános házban,

p vagy egy életen át az érdekházasságban…

p (A pénzért vett szerelemnek ecet az alja…)

p

p

p Aki

p a munka-

p vállalóiban

p csak fizetett,

p rafinált belső ellenséget,

p vagy egy potenciális tolvajt lát…

p

p

p Akinek

p a pápája

p és a prímása

p napi szócsöve:

p az odahelyezett

p papja szava isten szava -

p a magán- és az ún. közéletben is

p

p

p Aki

p a papi-

p politikai

p demagógia balekja:

p a menny/jövő szebb lesz,

p de addig, „ideiglenesen”

p nadrágszíj-meghúzás,

p siralomvölgy van…

p

p x

Komjáthy Jenő

BARÁTAIMHOZ

- Szenic, 1890. nov. 20. -

Elhagytál, hűtlen lepkehad,

Hogy gazdag kelyhemet kiszívtad:

Sebaj! Szabad vagyok, szabad!

És vissza téged sose hívlak.

Korlátlanul, fönnen csapongva

Magán, de úr vagyok honomba.

Ha itt siváran veszni hagynál,

Nem nyögne zokszót ajakam:

Minél magányosabbnak, annál

Nagyobbnak érzem önmagam.

Légy üdvözölve, dús magány!

Nem siratom a völgy szerelmét.

Legyek, mint kövi sas magán,

Magasból tartva büszke szemlét!

Bajtársaim a villám és a felhő,

Nap csókját én érezzem első!

Lelkem! Ha egyszer elragadtál,

Adj innom üdvöt, széditőt!

Minél magányosabb vagy, annál

Hatalmasabb, annál dicsőbb.

S ha jő a vész, a játszi-zord,

Dicső haragját fönnen érzem;

Nem hint az én szemembe port,

Szilaj szerelme lesz a részem.

És a lakatlan sziklaháton

Megalkotom szellemvilágom;

Belátom innen az egészet,

S rideg lakom benépesül,

És ott alant minél sötétebb,

Annál világosb itt felül.

Magamba nézek mélyen én,

S teremtek új, pazar világot;

Szivem termékeny rejtekén

Fogannak örök ideálok.

S egyetlenségtől ittasodva

Fürdöm a metsző sugarakba. -

Csak hagyjatok, ha nem szerettek!

Lelkem magától felhevül;

Künn zúg a tél, s ő még se reszket,

Csak annál melegebb belül.

Nincs többé számotokra hely,

Ti hűtelen érdekbarátok!

Nincs lakma, gyöngyöző kehely,

Mi mosolyogna, várna rátok.

De, ha van szív, olyan magányos,

Oly büszke és olyan talányos,

Oly gazdag, oly boldogtalan nagy

És olyan forró mint enyém,

Kit istenálmok elragadnak:

Jöjjön, szívemre zárom én!

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

p 2

p

p Aki

p udvariasan

p a sorban mindenkit

p mindig maga elé enged,

p ő meg a végén mindenről lemarad

p

p

p Aki

p elhiszi, hogy

p a tanára azért

p kapott diplomát, hogy

p jól és igazat tanítson neki

p

p

p Aki

p úgy hiszi,

p hogy a vezetőket,

p a Hivatalt is a Jóisten adta –

p soha nem kritizál, nem tiltakozik,

p de mindig feltétlenül engedelmes…

p

p

p Akinek

p az emberi,

p pozitív, írott

p törvény annyira szent,

p hogy azt még végszükség-

p helyzetben sem lépi át,

p akkor se, ha ez akár

p még életébe is kerül…

p

p

p Akinél

p a hívatlan

p potyavendég

p akkor is pazarul lakomázik,

p ha ezt majd a családja megkoplalja

p

p

p Aki

p azt teljesen

p természetesnek

p veszi és hamar felejti,

p ami sok jót vele tettek,

p de arra nagyon is emlékezik,

p és sűrűn és hangosan emlékeztet is,

p amit ő valaha valaki másért „önzetlenül” tett…

p

p

p Aki

p végleg

p beletörődött abba,

p a világ rendének tekinti,

p vagy előző élete büntetésének,

p hogy neki még a létminimumért is

p maximális teljesítményt kell nyújtani…

p

p

p Aki

p a visszaéléstől,

p vagy tévedéstől tartva

p nem mer élni gyereke feletti

p szülői, nevelői, gondviselői jogaival –

p semmit nem követel, semmit nem parancsol,

p csak kér, ajánl, javasol, vitára bocsát, könyörög stb.

p

p

p Aki

p egy büszke

p szenvedélybeteg,

p egy családjáért gürcölő

p munkaalkoholista, aki így

p pont a családját alig látja -

p későn és fáradtan, morcosan ér haza…

p

p

p Aki

p a vendégségben

p olyannyira „illemtudó”,

p hogy sosem jelzi, ha éhes,

p max. egyszer és keveset vesz -

p hazafelé hálátlanul szidja a házigazdát…

p

p

p Aki

p egy szerényke,

p aki még azért is

p bocsánatot kér, hogy

p egyáltalán van és él még,

p hogy egy kis helyet ki is tölt,

p és más elől elszívja a levegőt,

p de igyekszik mihamarabb eltűnni…

p

p

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p őt vadidegenként

p finom cukorral kínálja,

p az csakis jó felebarát/bácsi lehet…

p

p

p Aki

p hamis

p istenképe miatt

p könnyen manipulálható

p saját érdekei ellen munkálkodó,

p másnak bőven termő bamba diófává…

p

p

p Aki

p úgy véli,

p hogy aki lop tőle,

p az biztos bajban van,

p csak röstellt tőle kérni –

p ezért ezt nem is kifogásolja…

p

p

p Aki

p ha elcsípi

p a besurranó tolvajt,

p rablógyilkost csinál belőle -

p vagy ő még azt is megkapja tőle,

p amit siettében még itt hagyott,

p ettől várja, hogy ő jó útra térjen…

p (mint Jean Valjean/Nyomorultak)

p

p

p Aki

p még

p megerőszakolt

p vétlen áldozatként is

p bűntársi bűntudatot érez –

p ő vonzotta be ezt az eseményt,

p ő hozta a másikat ily nagy kísértésbe…

p

p

p Aki

p soha nem

p kopog az ajtón,

p nem akar ezzel zavarni,

p hátha éppen rosszkor jönne –

p egyszer majd csak kinyitják

p és majd csak behívják őt is…

p

p

p Aki

p egy

p római

p katolikus

p nagycsaládos,

p de neki ne adjanak

p ezért családi pótlékot,

p mert ő ezt nem ezért vállalta…

p

p Aki

p az ígéretét

p feltétlen betartja,

p ha törik, ha szakad,

p bármi jött is közbe,

p még ha belepusztul is…

p (a másik fél sem oldhatja fel)

p

p

p Aki

p ha részegen,

p hülyéskedésből stb.

p tett ostoba fogadalmat,

p akkor sem oldja fel alóla magát,

p őt – szerinte – az adott szava kötelezi…

p

p

p Aki

p nagyon

p lazán veszi,

p ha valamit ígér –

p ez nála csak annyit jelent,

p hogy nincs kizárva ez sem,

p de ha mégsem, nem kell indokolni…

p

p

p Aki

p szerint

p kizárólag

p az ő önjelölt papja,

p karizmatikus prédikátora

p mondja és értelmezi jól

p az épp aktuális Igéket,

p mindenki más hamis…

p

p

p Aki

p csak

p azt az igehirdetőt

p hajlandó meghallgatni,

p és halálkomolyan venni,

p aki egy főiskolát is végzett,

p és diplomás/felszentelt pap…

p

p

p Aki

p még

p azért is

p örökre hálás,

p ha éppen nem

p kapott két nagy pofont –

p ezt már jutalomnak is veszi,

p amiért egy „kérést” teljesített…

p

p

p Aki

p bármit

p és bárkinek kölcsönad,

p soha nem mond nem!-et,

p és soha semmit nem kér vissza:

p úgy veszi, mintha örökbe adta volna…

p

p

p Aki

p azért

p nem ad

p senkinek

p semmit kölcsön,

p mert sem azt a dolgot,

p sem azt a személyt/barátot

p nem akarja végleg elveszíteni…

p

p

p Aki

p beinvitálja

p a „tótot” a házába,

p még ha tudja is, hogy

p az ki is túrhatja őt onnan…

p Vagy csak már túl későn jön rá,

p hogy egy álszenttel volt vendégszerető,

p s Tartuffe le- és megrontja családját, házát…

p

p

p Aki

p kidobott

p békekölcsönökkel

p segíti az agresszív

p háborús készülődést,

p ami a saját fiai közeli

p hősi halálát is magával hozza…

p

p

p Aki

p elsőként,

p önként, hazafias

p lelkesedéssel megy a frontra,

p mint Ady Endre Mesebeli Jánosa,

p távoli idegen földre „hősi halottnak”

p

p

p Aki

p elvből,

p szektás hitből

p nem ment honvédnek,

p inkább vállalta a börtönt –

p de akkor a gyereke se próbálja meg:

p családfői terrorral teszi erőszakmentessé…

p

p

p Akinek

p ha állatot

p kellene ölni,

p hogy itt-most

p egyáltalán ehessen valamit,

p akkor ő inkább a gyerekeivel

p nemcsak böjtöl-koplal, de éhen is hal…

p (vagyis inkább embert, sőt gyerekeit öli meg)

p

p

p Aki

p buzgó kis/

p nagycserkészként

p jóval erő felett is jótékonykodó,

p már-már a gyerekétől is megvonja a falatot…

p

p

p Aki

p rögtön

p el is hiszi, ha hallja:

p nála mindenki más

p sokkal rászorultabb

p a segélyre, segítségre…

p Vagy egy szemérmes koldus,

p aki röstelli, hogy kéregessen,

p így lassan, de biztosan éhen is hal…

p

p

p Aki,

p ha munkabére

p a rezsire se elég,

p akkor csak egy megoldást lát:

p az esti vagy hétvégi túlmunkás

p ön/családpusztító kizsákmányolást

p

p

p Aki

p naivan

p cinkelt lapos

p hamis kártyásokkal

p ül le nagy pénzre játszani –

p ő tiszta lapokkal... Vagy elhiszi,

p hogy ő is nyerhet az itt a piros,

p hol a piros szerencsejátékban…

p

p

p Aki

p nem szól,

p ha a boltos

p újra és nem

p kicsit becsapja,

p azt inkább ráhagyja, nem

p akarja kínos helyzetbe hozni –

p de ha egyszer az ő javára téved,

p akkor azonnal szól és visszaadja…

p

p

p Aki

p soha

p nem avatkozik

p be mások életébe -

p ha verik/ölik egymást,

p vagy a gyereket a szomszédban,

p akkor közönyös/a kibékülésért imádkozik

p

p

p Aki

p már azért

p nagyon hálás,

p és köszöngeti,

p ha a bank sok év után

p legalább névértékben

p visszaadja a betétét…

p

p

p Aki

p hamar

p szimpatizál,

p majd azonosul

p a terrorista elrablói eszméivel,

p később (ex) túszként már rajong is értük

p (ez igaz lehet akár egy megszállt népre is…)

p

p

p Aki

p hálás azért,

p fizet is érte,

p ha „humánusan”

p sokáig simogatják őt,

p a partra vetett, vergődő halat…

p Az fel sem merül benne, hogy

p az igazi segítség az lenne,

p ha visszajuttatnák a vízbe,

p ahol vidáman lubickolhatna…

p

p x

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

A régiek már haldokolnak...

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a még önmagának is ártó teremtmény,

p ő oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

ppppppppppppppppppppppppppppp