Eugéniusz: Bölcsðbalga lelkek

boldogðboldogtalan életű emberek – V.

ppppppppppppppp

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat,

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki - majmot alkotott.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég...

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

p 1

p

p Aki

p finnyásan

p válogat a „testi” ételből,

p patikamérleggel és szinte

p vallási áhítattal táplálkozik,

p de a kultúr-mocskot falánkul zabálja

p

p

p Aki

p fizetésnapon

p tivornyázik, dorbézol,

p utána viszont akár egy hónap

p kínos koplalás jöhet: hopp-kopp…

p

p

p Aki

p felülfizetett

p dilettáns fűzfapoétával irat

p és egy ripaccsal adat elő magáról

p név/születésnapi köszöntőt, dicshimnuszt

p

p

p Aki

p tologatja,

p felhalmozza a restanciákat –

p be is van havazva, rázúdul a lavina

p

p

p Aki

p amúgy jogos

p felháborodása

p utáni haragtartással

p önmagát bünteti más vétkeiért

p

p

p Aki

p a szmogról hallva

p vegyvédelmi védőruhában

p és gázálarcban megy ki az utcára

p (vagy fertőzésfóbiásan maszkot tesz a szájára:

p a saját elhasznált, rossz levegőjét szívja vissza)

p

p

p Aki

p addig

p nem megy ki az utcára,

p míg nem lehet benne 100%-ig biztos,

p hogy az ő fejére nem eshet rá egy tégla…

p

p

p Aki

p a kullancs-

p veszélytől és

p az ún. Lyme kórtól

p félve, sőt már-már rettegve

p nem mer a mezőn-erdőben sétálni…

p

p

p Akinek

p kevés az,

p ha van egy ember,

p aki őt feltétlen szereti –

p non stop háborog a lelke,

p hogy a többiek miért nem…

p

p

p Aki

p nagyon

p nem érti, hogy

p Oidipusz király miért

p magát okolja a romlásért,

p amikor ő nem szándékosan,

p és teljes jóhiszeműséggel stb.

p vagy pedig jogos önvédelemből

p követte el azokat a régi bűneit…

p

p

p Aki

p nem érti,

p hogy Hamlet

p miért nem hisz

p apja szellemének,

p aki megnevezi a gyilkost,

p és miért nyomoz még tovább,

p amiben pl. a csalétek szerepet vállaló

p Ofélia végül az öngyilkosságba menekül…

p

p

p Aki

p a Tündérlaki

p lányok történetében

p nem a magát feláldozó,

p kitartott kurtizánként élő,

p de inkább a rajta élősködő,

p és őt ezért még meg is vetők

p szerepét vállalná, játszaná…

p

p

p Aki

p évenként

p egyszer egy nagyot segít,

p de közben nap mint nap sok

p kis apró, de mégis oly lényeges

p törődést, figyelmességet mulaszt

p

p

p Aki

p úgy erősítené

p a gyenge érvét, indokát, hogy

p hétszer és egyre hangosabban

p mondja, ismétli el újra ugyanazt…

p

p

p Aki

p hídégető:

p az ex élettársának

p az ő kedvenc állatából

p főzi meg a búcsúvacsorát…

p

p

p Aki

p sokkal

p többet tud pl.

p a zsidók történetéről,

p ill. amit annak tanítanak,

p mint népe őseiről és hőseiről

p (nem is beszélve a saját családjáéról)

p

p

p Aki

p itt-most

p épp fájdalmas

p élete elöl gyáván

p az ún. fájdalommentes

p kivégzésbe/eutanáziába menekül

p

p

p Aki

p faluját,

p portáját és

p életmódját,

p viselkedését

p (és a lányát…)

p a fizető vendég,

p a külhoni turista

p igényekhez igazítja…

p

p

p Aki

p abban

p fárad holtáig:

p hogyan lehetne

p egy jó pillanatot

p úgy megragadni,

p örökkévalóvá tenni

p

p

p Aki

p szinte fél

p magával egyedül

p sokáig csendben maradni –

p mindig szól, sőt bömböl valami,

p nehogy meghallja lelke halk hangját…

p

p

p Aki

p fel sem fogja:

p a legeslegtöbbet

p soha nem más, de

p ő maga ő árthatja

p saját magának: így

p nem is tartja szükségesnek

p a folyamatos magábaszállást…

p

p

p Aki

p nem

p hiszi el:

p pont jószándékú

p édes szülő/nevelőanyja

p kövezheti ki útját a pokolba,

p hiszen ő tényleg sohasem

p akart neki rosszat…!

p

p

p Akinek

p feltétlen

p bizalma van

p a diplomás és elhivatott,

p és lelkiismeretes orvosában –

p nem is gondol rá, hogy éppen

p a rossz tudás jó alkalmazásával árthat…

p

p

p Aki

p előbb

p tanulná

p a gyökvonást

p az összeadásnál:

p s ha ez nem megy,

p egy életre feladja a matekot

p

p

p Aki

p előbb

p kórósan

p túlértékeli magát,

p majd meg a kudarc után,

p a túl magas lécet leverve

p károsan kevésre/semmire…

p

p

p Aki

p előre

p s.k. aláír

p egy biankó

p falhatalmazást,

p amit a párja/pártja

p majd bármikor/mivel kitölthet…

p

p Aki

p előre iszik

p a medve bőrére –

p ez az ittas elbizakodottság

p csökkenti az ő, növeli a medve esélyét,

p s így valószínűbb, hogy belőle falatozik…

p

p

p Aki

p egy rókáról

p több bőrt is lenyúzna,

p egy libát létszer kopasztana

p Egy dologból szeretne kétszer,

p minimum duplán is hasznot húzni.

p

p

p Aki

p első házát

p az ellenségnek építi,

p a másodikat a szomszédnak,

p és csak a harmadikat magának,

p de ő mégis örökre az elsőbe költözik be…

p

p

p Aki

p elszúrja

p a soha vissza nem térő,

p vagyis egyszeri alkalmat,

p nem ragadja üstökén a szerencséjét,

p pl. az ún. jótündér három kívánságát,

p sőt abból egyenesen balszerencsét kovácsol…

p

p

p Aki

p elvből

p soha nem

p alkalmazhat

p fizikai erőszakot, így

p ő mindig meghunyászkodik,

p sőt kínálja magát az áldozat szerepre?

p

p

p Aki

p élvezi

p a tűz melegét,

p a rózsa illatát,

p de toporzékol,

p vagyis dühösen,

p de tehetetlenül tiltakozik:

p a füstje ne csípje a szemét,

p a tövis ne szúrja meg a kezét!

p

p

p Aki

p emberhez

p méltatlanul

p önmagát rab-

p szolgásítja el

p a munkaadó Cégnek,

p vagy a hitelező Banknak –

p átadja az irányítást még

p az ún. magánélete felett is

p

p

p Aki

p az eredendően

p emberszabású lakból

p egy elvarázsolt kastélyt,

p vagy egy kísértetházat varázsol,

p ahol nap mint nap kellemetlen,

p sőt ijesztő meglepetések érhetik…

p

p

p Aki

p engedi, hogy

p az öreg profi szakik

p mindörökre elvegyék

p az ő hályogkovács bátorságát

p

p

p Aki

p engedi, hogy

p az ádáz ellensége

p válasszon csataidőt,

p csata-helyet, fegyvernemet stb.

p

p

p Aki

p engesztelhetetlenül

p gyűlölködik, ez élteti?

p (A válóperben csak az a bizonyos

p engesztelhetetlen gyűlölség volt fölhozva…)

p de közben gyűlik, halmozódik benne is az „ölet” –

p nemcsak mást, de magát sem lesz képes szeretni…

p

p

p Aki

p az ún. frigid

p nő játszmájával

p impotenssé teszi férjét,

p majd nem várt mellékhatásként

p sokáig, vagy végleg ő is úgy marad…

p

p

p Aki

p előbb

p egy embert

p bálványoz, istenít,

p majd persze csalódik

p és akkor meg a sárba tapos

p

p

p Aki

p naivan

p elfogadja

p a manipulált kínálatot,

p s azt hiszi: ez a teljes választék -

p és így azt tartja, hogy így tényleg ő,

p és tényleg szabadon választhatott…

p

p

p Aki

p csak

p az autómárkák

p és karosszériák stb.

p kínálati sokféleségét látja,

p és nem veszi észre, hogy ezek

p lényegében egyek, ugyanazok:

p ár, fogyasztás, üzemeltetési

p és javítási költség, férőhely,

p beépített elavulás stb.

p

p

p Aki

p viszonylagosan

p elégedett a fizetésével,

p mert nem tudatosodik benne,

p hogy ez az összes havi jövedelme,

p ami kevés házépítésre, lakfelújításra,

p utazásra, orvosra, szülésre-temetésre,

p ruha-cipővásárlásra, rezsire, belépőkre stb.

p

p

p Aki

p nem

p akar háborút,

p ezért el is megy

p „fehér abrosz” mellett

p a béke érdekében tárgyalni,

p diplomáciai úton egyezkedni

p a rókák nyúlvédő tagozatával…

p

p

p Aki

p elhiszi,

p hogy pont ő fogja

p az ún. piramisjátékban

p megsokszorozni a vész-tartalékát,

p és így esik a szálhámosok martalékául…

p

p

p Aki,

p kitől mástól,

p pont az ellenségétől

p kér egy-két jó tanácsot:

p minő taktikát kövessen ellene…

p

p

p Aki

p életkedv-

p hiánybetegségét

p sarlatánnal, vegyszerrel,

p önjelölt spirituális guruval,

p kókler motivációs trénerrel stb. kúrálná

p

p x

*

Juhász Gyula:

Thonuzoba

Megyek meghalni, párom, jer velem,
A német Isten nem lesz Istenem.

Az öreg Istent hittem eddig én,
Ki mennydörög a magas ég ivén.

Az öreg Istent, akinek szeme
Arany nyilával tűz e földre le.

A német Isten komoly és szelíd,
De vasba önti harcos híveit.

Keresztje kard, oltára félhomály,
Mennykő helyett a sípja orgonál.

A német Isten szőke idegen.
Az öreg Isten jó uram nekem.

Ha magyar földön híve nem marad,
Megyek pihenni magyar föld alatt.

Megyek meghalni, párom, jer velem,
Föld ősanyánk ölébe csendesen.

*

Tonuzóba sírja felett

Abádi rév táján ha jártok
Tarajos felhőrom alatt,
Mondjatok valami fohászt ott,
Hogy lenn nyugodjanak!

Ez a fohász oly mélyből jöjjön,
Mint ezer esztendő maga,
Lélekből, mely borong örökkön,
Mert leszállt csillaga!

Lélekből, amely egy velük,
Kik párosan ott alszanak,
Tonuzóba, a gőgös ük
S felesége alant.

Mert ősi hitükért vesztek ők,
Mely öreg, mint e kehes világ,
Vén, mint őserdők, legelők
És az örök csirák.

Abádi rév táján ha jártok,
Mondjátok el az ősi fohászt,
A fohászt, amely nem búg homályban,
Mint ódon orgonák.

A fohászt, amely lélekből buggyan,
Mely süvölt, harsog és dadog,
Melyre Kelet taníta hajdan,
Néhai magyarok!

*

p 2

p

p Aki

p előbb

p csak az orrát

p nem fújja ki és

p nem is törli meg,

p de elhagyva magát

p hamarosan meg már

p a kakis fenekét se ki…

p

p

p Aki

p elegánsan, tisztán,

p és nem madárijesztőnek öltözött

p és még szépen és bölcsen is szól,

p „csak” pl. folyton az orrát piszkálja,

p vagy pedig a fenekét/fütyijét vakarja…

p

p

p Aki

p éjt nappallá téve

p mindhiába keresi-kutatja

p a góllövés, a sláger, a remekmű

p szerinte létező, de titkos receptjét, szabályát

p

p

p Aki

p egyszerre akar

p egymást kizárót:

p pl. szűz is maradni és/

p de ugyanakkor férfival is hálni

p

p

p Aki

p elakad

p a kezdetek

p első nagyobb nehézségein,

p és így juthat túl az első holtponton,

p és ezért sosem lendülhet át és bele…

p

p

p Aki

p túlterheli

p a kapcsolatot:

p élettársától elvárja,

p hogy tényleg a mindene:

p kollega, sporttárs, ügyvéd,

p játszótárs, barát, testvér,

p pótanya/apa, szomszéd,

p klubtárstag stb. is legyen

p

p

p Aki

p szégyelli,

p amiről nem tehet,

p hogy becsületessége miatt

p szegényes, lelakott a lakása,

p ezért nem is hív oda vendéget,

p és inkább ő sem megy sehová…

p

p

p Aki

p szélcsendben

p nem imádkozik vagy olvas,

p de hiperaktívan, „majd én meg-

p mutatom!” jelmondattal kiszáll

p megtolni/szájból fújni a hajót…

p

p

p Aki

p széltől is óvja,

p mindentől kíméli,

p és így nem edzi elég erőssé

p gyereke ellenállóképességét,

p és nem képezi őt életrevalóvá…

p

p

p Aki

p úgy gondolja,

p mint Raszkolnyikov, hogy

p a nem közönséges embernek joga van

p lelkiismeret-furdalás nélkül átlépni bizonyos akadályokon,

p de csak abban az esetben, ha eszméjét talán az egész emberiség

p számára üdvös eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja…

p

p

p Akinél

p a cél szentesíti az eszközt,

p és ehhez idézi Hebbel Juditját:

p „És, ha Isten közém és a nekem rendelt

p tett közé a bűnt helyezte volna – ki vagyok én,

p hogy ez alól magamat kivonhatnám?”

p

p

p Aki

p egy illuzionista,

p egy szemfényvesztő

p és még nagy kincsünket,

p a szemünket is kilopná,

p de legalább elvakítaná…

p

p

p Aki

p nem szégyelli, hogy

p egy szenvedélybeteg,

p nem is tud róla és így

p nem is keresi a kiutat,

p de még büszkélkedik is:

p ő egy munkaalkoholista,

p aki éjt nappallá téve gürcöl…

p

p

p Aki

p súlyos

p szereptévesztésben van:

p pl. a szülő helyett a gyermeke

p barátja vagy a testvére lenne,

p pedig a gyerekének jó apára/anyára lenne szüksége

p

p

p Aki

p szeretné

p a gyermeki lét előnyeit

p a felnőttségéivel összepárosítani –

p maximális szabadságot élvezni

p de a minimális felelősséggel…

p

p

p Aki

p fél, tart

p a bizonytalantól,

p feszült lesz attól,

p ha neki egyedül kell döntenie,

p vagy egy új helyzetre megoldást

p találni, kreálni – ő azt szeretné,

p ha minden lehetséges esetre lenne

p egy egyértelmű szabály vagy ukáz…

p

p

p Aki

p szerint

p a Sátán az úr a Földön,

p így itt mindenki neki szolgál,

p kár ez ellen lázadozni – Isten halott…

p A másik szerint nincs Gonosz szellem,

p vagy csak a mesében egy Krampuszka…

p

p

p Aki

p szerint

p a szellemi

p arisztokrácia és

p a lelki nemesség

p is egy születési kaszt,

p oda csak beleszületni lehet…

p

p

p Aki

p úgy véli,

p hogy bármi

p megtehet azzal,

p aki épp nincs vele –

p mert az mind ellene van…

p Aki nem jóbarátja, szövetségese

p vagy engedelmes szolgája, vagy

p fizetett alkalmazottja: az ellensége…

p

p

p Aki

p úgy tartja,

p hogy minden

p eleve el van rendelve –

p az ő szabadsága abból áll,

p hogy felismeri e szükségszerűséget,

p és fatalista beletörődéssel viseli balsorsát…

p

p

p Aki

p szerint

p mindent lehet,

p csak nagyon akarni kell –

p a voluntarista életfilozófia híve:

p ha akarja, akkor ő nem fiú, de lány…

p

p

p Aki

p az életben

p szinte mindenben

p egészen jó jegyre áll,

p „csak” éppen akaratgyenge –

p ezért nem repíti, de vonszolja a Sors…

p

p

p Aki

p szerint

p csak az az övé,

p amit megeszik/iszik,

p vagy ami a magántulajdona

p (bankjegy fidibusszal gyújt pipára…)

p Pedig csak jó tudása, sok szép élménye,

p és jelleme, jó lelkiismerete stb. elvehetetlen…

p

p

p Aki

p színjózanul

p egy megátalkodott

p emberkerülő mizantróp –

p de tökrészegen egy mindenkit

p a keblére ölelő nyájas-nyálas filantróp…

p

p

p Aki

p szinte

p gyártja,

p szaporítja az ellenségeit –

p és egyszerre több frontot nyit meg,

p akinek a folyamatos hadakozás

p a teljesen átmilitarizált élete…

p

p

p Aki

p illúziótlanul

p szeretne élni:

p szisztematikusan

p rombolja le a magáról

p és az embervilágról keltett

p nem hamis, de igaz illúziókat is…

p

p

p Aki

p szíves

p örömest

p maga cipeli be

p mentsvárába, otthonába,

p házi szentélyébe a trójai falovat,

p az ingyen kapott ördögi ajándékot…

p

p

p Aki

p szó nélkül tűri,

p nem is próbálja kivédeni,

p hogy ő és családja élelmiszernek

p látszó művi táplálékon vegetáljon…

p

p

p Aki

p szó szerint

p érti a meséket:

p van eleve és örökre

p rossz, illetve jó ember,

p és ő is így skatulyáz be mindenkit…

p

p

p Aki

p a vitában,

p a szópárbajban

p csúsztat, nem reagál,

p vagy az oda illő és jó érv

p helyett csak személyeskedik,

p netán övön alul üt, letorkoll, elnémít…

p

p

p Aki

p tautológiát állít,

p helytelenül következtet,

p a bizonyítandóval bizonyít,

p vagy logikai bukfencet vet,

p önmagával ellentmondásba keveredik…

p

p

p Aki

p a szülei szavát

p előbb szentírásnak veszi,

p később meg hülyeségnek,

p vagy dafke, dacból csak

p azért is az ellenkezőjét teszi…

p

p

p Aki

p dacos -

p többnyire/például

p sértődöttségből eredően

p makacs ellenszegülő, önfejű,

p csökönyös, nyakas - kihívó, konok dacos

p

p

p Aki

p a saját

p fészkébe piszkít,

p aki a szülőhazáját

p nagyhangon ócsárolja –

p hogy így könnyebb legyen

p számára a kivándorlás

p és a kint-maradás…

p

p

p Aki

p konokul

p tagadja, hogy

p ő most veremben van –

p ha nem tud kikecmeregni,

p akkor sem kér segítséget:

p ott tartósan be is rendezkedik…

p

p

p Aki

p találomra,

p sorsolással stb.

p választ élettársat,

p majd istent káromolja:

p miért nem illenek ők össze,

p hisz a házasságok az Égben köttetnek

p

p

p Aki

p tálcán kínálja

p magát baleknak,

p ideális áldozatnak:

p beinvitálja az ügynököt,

p de még a tolvajt/betörőt is

p (kiírva: kulcs a lábtörlő alatt)

p

p

p Aki

p azt tanítaná,

p amit maga sem tud –

p a másnak orvosi tanácsot adó

p krónikus beteg (és a beteg orvos)

p

p

p Aki

p tanulni

p akarja azt,

p amikre születni kell,

p pl. táltostanfolyamra jár -

p és megfordítva: aki hiszi,

p hogy elegendő a tehetsége,

p ezt nem kell képzeni, fejleszteni…

p (öröklés és/vagy környezet-gondozás…!?)

p

p

p Aki

p tartósan

p kirakatpolitikát folytat:

p „fenn az ernyő, nincsen kas” –

p amibe hosszabb távon belerokkan…

p (mint aki sokáig erején emel fel súlyzókat)

p

p

p Akinek

p a teljes

p önlefegyverzése,

p az elvi erőszakmentessége

p agresszióra, fosztogatásra stb.

p bátorítja a rossz szomszédokat…

p

p

p Aki

p tényleg

p mindenre

p és túl kíváncsi,

p mindenbe bele-

p üti az orrát, és

p mindenbe beleártja magát

p ezért azután tényleg nagyon

p hamar öregszik, és korán hal…

p

p

p Akit

p kinevetve,

p kigúnyolva,

p nevetségessé téve

p a szülők-tanítók-papok

p hamar és elég sikeresen

p leszoktattak a kérdezésről,

p a gyermeki kíváncsiságról –

p maradt válaszokat magoló „robot” …

p

p x

*

Pogányos hitvallás magyarul

Hol vagy erős pogány sereg,
Hős Vata, bálványos berek?
Hol alszol bátor Bocskay?
Kossuth dicső csapatjai?!

A bősz magyar vér nem buzog?
Mint gyáva, hitvány koldusok
Könyörgünk  már az életér'?
Hadúr öszvérként mendegél?

Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

Szegődjünk hát nyomába mi
A gyávaságot irtani,
Álljuk helyünket emberül -
Ki kűzd megél, más elmerül.

Megáll Isten meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar.

József Attila - 1922. júl.

*

POGÁNY KÖSZÖNTŐ

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!

Radnóti Miklós

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia