Eugéniusz: Bölcsðbalga lelkek

boldogðboldogtalan éltű emberek – III.

ppppppppppppppp

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat,

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Ady Endre

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója,

Aki az ismeretlen lángra

Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva

Fogadta szent munkája bérét:

Még ma is minden bátor ember

Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,

Kényes bőrét gyáván nem óvja:

Mint ős-ősére ütött Isten:

A fölséges Tűz csiholója.

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

Ady Endre:

A papok istene

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

Tőle jött minden kénes átkunk,

Sok meg nem hallott imádságunk,

Földi poklunk, ős kárhozás,

Szolga-voltunk, szegény sorunk

És hogy mi még mindig csak - várunk.

Ne dőljünk a szent Kába-kőre,

Várjon égi csodát a dőre.

Nekünk az élet a malaszt,

A mi üdvünk a változás,

A mi imánk: mindig előre.

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

*

p Aki

p sajnálta

p a tanulási időt,

p és most életfogytiglan

p egy ujjal pötyögve gépel…

p

p

p Aki

p savanyúnak

p mondja azt a szőlőt,

p amit itt és most nem ér el

p (és csúnyának, kurvának a lányt,

p akitől már egyszer kosarat kapott…)

p

p

p Aki

p mindent

p és mindenki fumigál,

p lekicsinyel, semmibe sem vesz

p Fumigálja az emberi társaságot,

p elvonul mizantróp remetének….

p

p

p Aki

p se alvást,

p se evést nem tud,

p amikor még jól esik,

p de már csak a lustaság

p diktál/a szeme kívánja:

p pont akkor abbahagyni –

p túlaludja, túleszi magát…

p

p

p Aki

p se nem hideg,

p se nem meleg –

p de még-már langyos,

p akit kiköp még az Úristen is…

p „Tudok cselekedeteidről, hogy

p nem vagy sem hideg, sem forró.

p Bárcsak hideg volnál, vagy forró.

p Így mivel langyos vagy, és sem forró,

p sem pedig hideg: kiköplek a számból.”

p (Jelenések Könyve 3, 15-16)

p „Kik ott álltatok, »nem tehetve másképp«,

p mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,

p mert a langyosat kiköpi az Isten”,

p Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt

p

p

p Aki

p egy szájból fúj

p hideget is, meleget is…

p Télen melegíti a kezét,

p nyáron meg hűti a levesét…

p "Tóth Mihály emberbarát is,

p szanatóriumot tart fenn, ahol

p a gyárában megbetegedett munkásait gyógyítják.

p Egy szájból hideget és meleget fújni és bezsebelni

p az emberek elismerését nemtelen dolog. Vagy

p a gyárakat kell becsukni vagy a szanatóriumot."

p (Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú este Tóth Marival)

p

p

p Aki

p kettős szájú ember,

p egy szájból fú hideget/meleget -

p értsd: aki szemedbe szépet szól,

p de hátul meg eszen, az veled

p együtt soha sokáig nem leszen.

p Az erdei istenről és úton járó emberről

p (Pesti Gábor, 109.)

p

p

p Aki

p már se ott nincs otthon,

p ahol született, ahonnan elindult,

p se még ott, ahova kivándorolt, érkezett –

p aki most csak egy tour-retour örök idegen...

p

p

p Aki

p sem játékban,

p sem az életében

p nem él a meglepetés erejével,

p nem tud kellemes meglepetést

p szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –

p minden következő lépése kiszámítható…

p

p

p Aki

p szinte már

p tüntet is vele, hogy

p ő mennyire nem kiszámítható,

p hogy ő mennyire külüncködően szeszélyes

p (ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra)

p

p

p Aki

p mindig

p csak utólag,

p már túl későn okos,

p csak már kifelé menet a lépcsőházban,

p akkor jut eszébe, hogy mit kellett volna mondani…

p

p

p Aki

p elvárja, hogy

p mindig csak élettársa,

p ill. a másik fél alkalmazkodjon hozzá,

p mintha pl. mindig nagybeteg volna,

p és így egy szükségállapot lenne:

p mindent hozzá kéne igazítani…

p

p

p Aki

p Nagybeteg

p lesz és marad, hogy

p ezzel terrorizálja-zsarolja

p non stop kivételes bánásmódért

p az állítólag szeretett családtagjait…

p (például: Moliere - A képzelt beteg)

p

p

p Aki

p mindig

p idegen pályán

p játszaná a meccseit,

p mert szereti a kihívást,

p szereti fokozni a nehézségeket,

p és csökkenteni a nyerési esélyeit…

p

p

p Aki

p mindig

p szándékosan

p kétértelműen fogalmaz:

p így is, úgy is magyarázható lesz,

p akár éppen szöges ellentétesen is…

p „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz,

p ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.”

p

p

p Aki

p nagy elődök

p nyomdokain indult,

p de szigorúan a nyomvonalon,

p a járt utat soha el nem hagyva

p De másképp hogyan fedezhetne fel

p új csodákat, új kapcsolatokat, vagy

p új szemléletformáló élményeket?

p Az elődök tiszteletével mentegeti,

p hogy fél a bizonytalan ismeretlentől…

p

p

p Aki

p folyton

p újítani akar,

p nem fogadja el

p az egyszers s mindenkorra

p jól bevált utakat, módszereket –

p ő az örök egyénieskedő, eredetieskedő stb.

p

p

p Aki

p nagy

p és tartós

p erőfeszítéssel

p egy küzdelmes életen át

p küszködte fel magát egy nagy Senkivé…

p (Odüsszeusz az óriás fogságában csak

p cselből vállalta, találta ki a „Senki” nevet…)

p

p

p Aki

p elszántan,

p nagy lendülettel,

p de rossz szerszámokkal,

p vagy alkalmas eszköz nélkül

p gyürkőzik neki a nagy melónak,

p kis bicskával vágná ki a tölgyfát,

p vagy így takarítaná ki például

p Augiász istállóját…

p

p

p

p Aki

p nagykabátban

p megy és marad

p az orvosi vizsgálaton,

p és egy szót sem húznak ki

p belőle még harapófogóval sem –

p találják ki, hogy neki mi a baja…

p (hisz minden az arcára van írva…)

p

p

p Aki

p tetőtől talpig

p páncélruhában, sisakban

p megy a nudista strandra leselkedni –

p hogy ő mindenkit és mindent láthasson,

p de őt - inkognitóját is őrizve – senki sem…

p

p

p Aki

p magát képezve

p és sokat gyakorolva

p igazi nagymesterévé vált

p a gonosz heccelésnek, a durva

p cukkolásnak, az ugratásnak stb.,

p aki közönyös/nem érzékeli

p az áldozat teherbírását…

p

p

p Aki

p egy nyámnyila,

p túlérzékeny mimóza,

p aki rögtön megsértődik,

p és duzzogva ki/félrevonul,

p ha a fiúöltözőben mókásan

p zrikálják, tréfásan ingerlik,

p játékosan bosszantják stb. stb.

p

p

p Aki

p naiv

p békeközvetítőként

p mindkét fél részigazát látva

p végül mindkét felet magára haragítja,

p és a köztük levő viszályt is tovább mérgesíti…

p

p

p Aki

p mindig

p csak maga a probléma,

p de soha nem a megoldás része

p Aki mindig azon a szinten akarja

p megoldani a problémát, ahol keletkezett

p

p

p Aki

p semminek

p nem tud itt-most

p önfeledten örülni,

p neki mindig fenntartása van –

p hiába süt most a Nap, ő nem derül,

p mert akár már pár órán belül beborulhat az ég…

p

p

p Aki

p szinte

p semmire

p nem képes –

p mert nincs képben

p és nincs képzelőereje,

p mert hagyta elsorvadni -

p nincs semmi elképzelése…

p

p

p Aki

p semmiről

p nem mond le végleg:

p egyszerre akar balett-táncos

p és női súlyemelő, bokszoló is lenni –

p így biztos, hogy egyik sem lesz belőle,

p illetve csak amatőr-dilettáns szinten…

p

p

p Aki

p szinte

p már csak

p egy élő halott,

p annyi mindenről

p mondott már le végleg:

p nem gyakorolja hivatását,

p nem szerelmes/házas/családos,

p már nem énekel, táncol, mulat, játszik stb.

p

p

p Aki

p semmit

p nem ad írásban,

p mert akkor azt nem

p tagadhatja akár rögtön is le…

p (A szó elrepül, az írás megmarad)

p

p

p Aki

p semmit

p nem akar élvezni,

p bűntudata van, és

p szigorú önvizsgálatot tart,

p ha itt-most éppen nem szenved,

p mert akkor nem nemesedik a lelke…

p

p

p Aki

p egy élveteg,

p vezérelve az élv -

p ő az a hedonista,

p aki mindent élvezni akar,

p aki vadul hajszol érzéki élveket,

p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit,

p ha azok nem illenek életművészkedésébe…

p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség,

p a kínzó életuntság stb.

p

p

p Aki

p egy szadista,

p aki azt élvezi,

p ha mást szenvedni lát,

p ha neki testi-lelki fájdalmat okozhat

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a gyötrelem szemlélésében nagy élvezetet,

p sőt akár még nemi kielégülést is talál…

p

p

p Aki

p semmit

p nem bíz a véletlenre:

p csak azért ront, gyújtja fel a kész házát,

p hogy a helyére egy vadonatújat építhessen,

p hogy a munkamániáját a végsőkig kiélhesse…

p

p

p Aki

p semmit

p nem koronáz meg,

p sose teszi ki az i-re a pontot,

p csak félig kész házak maradnak utána…

p Vagy aki csak udvarolgat, de nem nyilatkozik:

p nincs lánykérés, házasság, nász, gyerekutód stb.

p

p

p Aki

p semmit

p nem tud ingyen elfogadni –

p mindenért azonnal fizetni akar,

p és mindig annak, akitől kapott valamit:

p elviselhetetlen kín például a számára,

p ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja

p az elveszett pénztárcáját, iratait…

p

p

p Aki

p semmitmondó –

p pedig túl sokat is beszél,

p de tényleg semmit nem mond…

p Mert például nem megválaszolja,

p hanem ravaszul megkerüli a kérdést…

p

p

p Aki

p senkiben

p nem bízva

p nem osztja meg

p másokkal a nagy munkáját,

p és így jó eséllyel beleszakad,

p vagy csak a végkimerülésig

p kontárkodik, mintha ő is

p egy Robinzon lenne…

p

p x

ADY ENDRE:

AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit, eszmény és szerető.

Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kinál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképen kiárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,

Túladok én is minden kincsemen...

... De nincs erőm ily nyomorulttá válni.

Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...

Ady Endre

SEREGESEN SENKIK JÖNNEK

Minden semmirevalónak,

Gácsnak, svábnak és zsidónak:

Grádics adatott:

Itt alant már csak egyedül

Maradok...

Sürög a vad, magyar élet,

Még a némák is beszélnek

S uccám ellepik

S bárki taknyost egy bősz iram

Fölrepit.

Seregesen senkik jönnek,

Megrabolnak, elköszönnek

Gúnnyal, szabadon,

Mi bennem gyült, mindenkié.

A vagyon.

Mind a szépet, amit hoztam

S ami új, nagy, átkozottan

Sok, pazar ige:

Úri, léha nullák raja

Söpri be.

Álmagyarok s jöttment népség

S címeres, ronda cselédség

S nagyúri nagyok:

Ez időben, itt, valaki:

Én vagyok.

Új igéim tán nem hatnak,

Rossz frigyesim elhagyhatnak

S nőhet a fülem,

De nem lesz itt semmi, soha

Nélkülem.

*

p Aki

p senkihez

p -semmihez

p nem kötelezi el magát:

p „szabad ember” marad,

p aki nem fogad hűséget

p se elvekhez, se hazához,

p se államhoz, se élettárshoz…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p vagy letagadja,

p hogy minden ajándék elfogadása

p egyben egy kis/nagy leköteleződés is,

p már akkor is, ha ez nem vesztegetés jellegű…

p Jutalom, kitüntetés, kinevezés, előléptetés stb.

p Minden olyan dolog, ami nem jár, csak adható…

p

p

p Aki

p senkinek

p nem árulja el

p féltett/szégyellt titkait,

p legjobb barátjának sem,

p csak vonaton vadidegennek,

p vagy mint Midasz, a mezőnek…

p De ami azután úgyis/mégis kiderül,

p de akkor már bumerángént csap le rá…

p

p

p Aki

p senkit

p sem szolgál,

p vagy ha igen,

p akkor rosszul,

p de mindenkitől

p fizetését lop, csal, zsarol ki,

p mint pl. a protokoll-rab orvos…

p

p

p Aki

p soha

p nem a magáét,

p de mindig más bőrét

p viszi a vásárra, a háborúba.

p Aki mindig mással kapartatja ki

p magának a tűzből a forró gesztenyét…

p

p

p Aki

p soha

p senki és semmi

p előtt nem hajt fejet,

p így veri be azt az ajtófélfába,

p és üti ki ájultra saját magát…

p

p

p Aki

p soha

p nem támaszt

p eszmei kárigényt,

p mert fel sem fogja: mi az?

p (Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

p De azon nagyon meglepődik, háborog,

p ha rajta hajtják be a védett állat vagy

p növény elpusztításáért kirótt büntetést…

p

p

p Aki

p úgy tudja,

p úgy gondolja,

p hogy a kutyája

p az ő magántulajdona,

p akivel bármit megtehet,

p mint pl. az állati bőrökből

p készült cipőjével, kabátjával –

p ehhez senkinek semmi köze nincs…

p

p

p Aki

p sohasem

p szólal meg,

p hogy ne fájjon

p az ő fejecskéje -

p inkább csak a szíve…

p Ne szólj szám, nem fáj fejem…!?

p Óvatosan-közönyösen elnézni

p a rosszat, az igazságtalanságot?

p Vagy remélni: majd más valaki szóvá teszi…

p

p

p Aki

p sok és

p többnyire

p jó zenét hallgat,

p de örömét-bánatát még

p vagy már nem képes, nem meri

p hangosan egyedül-társasan kiénekelni

p

p

p Aki

p olyan ügyről

p akar, akár vétójoggal is

p szavazni, voksolni, dönteni,

p aminek a következményeit,

p pl. az adóterhek növekedését,

p nem ő viseli – ő csak egy kibic,

p akinek nincs a játékban tétpénze stb.

p

p

p Aki

p egy jó,

p együttműködő,

p a fehér köpenyt tisztelő,

p már-már vakbizalmas „beteg”,

p aki igen sok felesleges és káros,

p kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést büszkén kibír…

p

p

p Aki

p sokáig

p és nagyon haragszik,

p és így magát jó alaposan

p bünteti meg mások vétkeiért?

p Vagy: aki haragszik, annak rendszerint

p nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.

p (Feleki László)

p

p

p Aki

p amikor

p haragszik a másikra,

p nem a másikra haragszik.

p Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,

p és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut

p a saját szerencsétlensége és gyávasága.

p (Csernus Imre)

p

p

p Aki

p sok mindenről

p tud-tudogat valamit,

p de nincs egyetlen egy sem,

p amiről szinte/majdnem mindent

p Vagy aki az a szakbarbár, aki épp

p azért nem találja az egyről a teljes igazat,

p mert oly szegényes az általános műveltsége…

p

p

p Aki

p elfogadja,

p és bele is törődik,

p hogy minden egész eltörött,

p és egy énként sem próbálja

p a humán-reál, test-lélek stb. stb.

p közötti mesterséges falakat lerombolni…

p

p

p Aki

p sokszor

p és hosszan unatkozik:

p pl. nem utolsósorban ezért is

p nem tud önmagán jóízűen nevetni…

p

p

p Aki

p az a szerencsejátékos,

p aki minden vagy semmi

p fogadási forma preferálója,

p amikor a játékos az összes tét

p összegének megfelelő téttel fogad

p va banque: mindent egy lapra tenni →

p olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)

p

p

p Aki

p sosem

p fakad már dalra,

p mert végelenül szomorú,

p amiért ő nem lett profi énekes,

p inkább irigykedve fumigálja a sikereseket…

p

p

p Aki

p sosem

p fog meghalni,

p ezért mindenre ráér:

p az égvilágon semmi sem sürgeti,

p és így végleg elmulasztja a rendelt időket…

p (nem akkor és addig üti a vasatm amíg meleg)

p

p

p Aki

p sosem

p tudhatja meg,

p hogy vajon nem

p csak a pénzéért „szeretik”-e:

p legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy..

p (pl. Karády K.-Ajtay A.: Boldog idők c. film)

p

p

p Aki

p spórol a vízzel

p és akerti mukával:

p műfűvel „veti be” kertjét,

p elhelyez benne művirágokat,

p és naponta ráfúj egy finom illatot…

p

p

p Aki

p újgazdag

p sznobizmusból

p státusz szimbólumokért

p iszonyatos költségekbe veri magát,

p és fölösleges nélkülözésbe a családját…

p

p

p Aki

p süni

p létére

p újra és újra

p úgy akar a hegyet mászni,

p sziklákon ugrálni, mint a zerge:

p garantálja magának a kudarcélményeket…

p

p

p Aki

p sűrűbben

p váltogatja az elveit,

p mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:

p olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…

p

p

p Aki

p szabadnak

p hiszi magát,

p de kétségbe esik,

p ha elmegy reggel a villany:

p akkor úgy érzi: megállt az élet,

p ha így marad, mindennek vége…

p

p

p Aki

p egy jó,

p szakértő,

p megbízható, szorgalmas stb.

p bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,

p rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen…

p

p

p Aki

p informatikai,

p számítógépes stb.

p tudást bírva úgy véli:

p aki előtte élt, hülye lehetett,

p és a mesterséges intelligencia

p majd bölcsebb életvezetési tanácsokat ad,

p mint Arisztotelész, a sztoikusok vagy Jézus stb.

p

p

p Aki

p elvileg-

p gyakorlatilag

p számonkérhetetlen ígéreteiért

p söpri be már most a hálálkodást

p (a meg nem nyert lottó ötösét osztó,

p vagy az üdvözülést garantáló pap,

p vagy a demagóg politikus stb.)

p

p

p Aki

p ugyan

p teátrálisan

p szánja-bánja

p a rovott múltját,

p de a zsákmányát

p azért nem adja vissza,

p annak előnyeit ma is élvezi…

p

p

p Aki

p százszor

p inkább elköveti,

p semmint egyszer is

p elszenvedi az igazságtalanságot…

p

p

p Aki

p szégyell

p az általa rangon alulinak

p tartottól kérni vagy kérdezni…

p Pedig még az Arisztotelész tanítvány

p Nagy Sándor is felkereste a koldus-

p szegény, hordóban lakó Diogenészt…

p

p

p Aki

p azért

p megy bele

p az ún. mésalliance-ba,

p a visszás, rangon aluli

p házastársi szövetségebe,

p hogy koldus férjét holtáig

p papucs alatt tartsa, megalázhassa

p

p

p Aki

p szégyell

p bűnbánóan

p végleg hazatérni

p és megtérni a „száműzetéséből”

p a csúnyán, rútul elárult övéi közé,

p inkább tovább ócsárolja a hazáját…

p

p

p Aki

p szégyelli

p a magyarságát,

p ha épp rossz a kormányos,

p és passzív-aktív ellenállás helyett

p egy gyökértelen, súlytalan világpolgár lesz…

p

p

p Aki

p hagyta

p átmosni az agyát,

p és maga is azt vallja,

p hogy a magyar egy utolsó csatlós,

p egy született örök vesztes, egy széthúzó,

p pártoskodó, viszálykodó stb. szolganép…

p Vagy egy örök dzsentri, aki szorgos

p munka helyett eltékozolja kincseit…

p

p

p Aki

p magyarként

p eleve leértékeli magát,

p mert nem ismeri népének

p nem ellenség-írta történetét,

p múltjának oly dicső fejezeteit

p és a világraszóló kultúrkincseit

p

p

p Aki

p szégyell sírni,

p mert őt úgy nevelték,

p hogy az nem katonadolog,

p és nem tud így természetes

p úton-módon megkönnyebbülni…

p

p

p Aki

p szégyelli

p a balekságát,

p és így másoknak

p elmesélni az átverését,

p ezért barátai és ismerősei

p könnyen új áldozatok lesznek

p

p x

*

Ady Endre

A TAVALYI CSELÉDEKHEZ

Árpáddal jött, magyarul élt,

Anjouknál kopját nem törött,

Tán török előtt megfutott

S hamar koldusra vetközött.

De érteni mindig tudott,

De magyarul mindig tudott

S tán tépetten és nem hősön,

De tisztán adott át a Jelennek

Engem az én ősöm.

De jött egy kóbor ivadék,

Rabló, szerencsés ritterek

Népe, akiknek sarj-során

Ma tán zsandár-miniszterek

Tobzódnak az Idő torán,

Igazi magyarság torán.

Ma gróf-sorban ők diktálnak,

De vannak, kik még emlékeznek

S ha kell, ki is állnak.

Én, koldus jobbak gyermeke,

Miként ezer éve, tavaly,

Testvéremül elfogadom,

Ki tiszta ember és magyar.

S a nyavalyásnak nem adom,

Mert gróf, jobbomat nem adom.

Mondják csak, hogy ők nem értnek,

Ne is értsenek grófi senkik,

Tavalyi cselédek.

Kirabolt, szegény, kis magyar,

Kitárul a felé karom,

Kit magyarrá tett értelem,

Parancs, sors, szándék, alkalom.

Magyar Sors jósoltat velem:

Grófok nem jöhetnek velem,

Egy-két harcot most már állunk,

De új értelem, új magyarság

Lesz most már minálunk.

Ady Endre

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra

Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban

Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is.

pppppppppppppppppp

p Életminőség Jenciklopédia

p Az emberi lény negatív unikuma:

p a még önmagának is ártó teremtmény,

p ő oly boldog is lehetne, mégis oly boldogtalan lesz…

pp Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x