Eugéniusz: Bölcsðbalga lelkek

boldogðboldogtalan életű emberek – II.

ppppppppppppppp

Táltos paripa helyett állatorvosi ló

Istengyermekből ördög/sátánfajzat,

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Komjáthy Jenő

VA BANQUE!

Hazárd valék én világéletemben,

Gyönyör volt mindent egy kockára tennem,

A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot,

Ujjongva láttam tűnni egy világot.

Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal

Szórtam a pénzt s az életet halommal.

Ki már a mélybe s a magasba láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék!

Va banque! Véremre menjen most a játszma!

A kapzsi bankár százszor is kijátssza,

Lehullt szememről régesrég a hályog,

Kacagva látok tűnni egy világot.

Kacagva látok mindent füstbe menni,

Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi

Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda,

Hisz ez az élet csupa merő tréfa!

E buborék-tusát nevetve nézem,

A csilla álmot elfuvom merészen.

Meg mások jőnek, és ujjongva látok

A semmiből támadni egy világot.

Ujjongva látom, milyen mély a forrás,

Melyből buzog ez andalító zsongás,

Milyen kifogyhatatlan öblü mélye,

Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye.

Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek,

Az anda légbe tüstént elvegyülnek;

Meg mások jőnek és kacagva látok

A semmiből támadni egy világot.

Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal

Játszom a gúnyos, örök hatalommal.

Mindent ragyogni s összetörni láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék.

Va banque! A szívemet teszem e lapra.

Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja?

Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott

Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?!

[Szenic, 1890. november 3.]

*

Va banque!

1.

(szerencsejáték)

minden vagy semmi →

fogadási forma, amikor

a játékos az összes tét

összegének megfelelő téttel fogad

2.

(átvitt) mindent egy lapra tenni →

olyan lépés, ami rendkívül kockázatos

*

p Aki

p nem tudja,

p vagy „elfelejti”,

p hogy a halottas ruhán nincs zseb,

p és a révész csak anyaszült meztelenül visz odaátra

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy milyen jó

p gyalogolni, lépésről

p lépésre, meg-megállva

p bejárni a szülőföldet és/

p vagy két keréken szabadon

p a szabadban suhanni…

p

p

p Aki

p csak annyit lát

p a világból, a természetből,

p és a kertjüket művelő szomszédokból,

p amennyit az autó vezetése közben lehet…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy most hol, mikor

p és kiket szeretne evangelizálni,

p de örökké lesben vár „áldozatára” …

p

p

p Aki

p nem tudja,

p milyen útra indul,

p de örökké pakolja holmiját,

p vagy be is van csomagolva bőröndje,

p mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…

p

p

p Aki

p nem vágja ki,

p fojtja el csírájában:

p és így a kis hazugsága,

p elburjánzik, el is rákosodik…

p

p

p Aki

p besegít

p a „Jóistennek”,

p ne végezen félmunkát,

p a jégeső már úgyis elverte a szőlő nagyját

p (Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)

p

p

p Aki

p nem veszi

p a fáradtságot, hogy

p kitalálva teljesítse titkos vágyad:

p nem tud/akar kellemes meglepetést szerezni

p

p

p Aki

p nemcsak

p disznóból kolbászt,

p de kolbászból disznót előállítana,

p neki minden visszafordítható folyamat…

p

p

p Aki

p nemcsak

p légvárépítő és -lakó,

p de a magán pszichiáternek

p még rendszeres lakbérfizető is…

p

p

p Aki

p nemcsak

p mindig odatartja

p a másik arcát is a pofonért,

p de még önmaga is ostorozza

p

p

p Aki

p nemcsak

p vészhelyzetben,

p ideiglenesen blöfföl,

p mint az oldalazó, és így

p magát nagyobbnak mutató macska

p de mindig

p

p

p Aki

p egy neofita túlbuzgó,

p „hitetlen” évei kompenzálva

p ő pápább akar lenni a pápánál is…

p

p

p Aki

p soha

p nincs jelen,

p igazolatlan hiányzó:

p sosemvolt fiktív múltban,

p vagy képzelt jövőben „él” –

p vagyis csak passzívan henyél…

p

p

p Aki

p nincs

p tisztában

p a szülői hatalom-

p felelősség nagyságrendjével,

p vagy ha rádöbben, megriad tőle,

p mint a felvilágosított hályogkovács

p (a „szemünk fénye”)

p

p

p Aki

p nincs tisztában vele,

p hogy a konyhakés, a humor stb.

p milyen veszélyes kétélű fegyver,

p amivel önmagát/mást akár még

p súlyosan/halálra is lehet sebezni…

p (szó szerint, vagy átvitt értelemben,

p illetve: öngyilkosságba hajszolni…)

p

p

p Aki

p nősüléskor

p leépíti, vagy hagyja

p elveszni baráti köreit:

p bezárul és bezápul, amivel

p időzített bomba kerül a ház alá,

p mert túl nagy terheteket raknak egymásra…

p

p

p Aki

p nyalizó,

p és ezért csak olyat kérdez,

p amire tanára biztosan tud válaszolni –

p erősítve a „mindentudó” tanító imázst…

p

p

p Aki

p olyan, mint

p a bűnrossz tanár –

p a válaszban magát hallaná vissza,

p aki el sem tudja képzelni, hogy ő is

p tanulhatna a diákoktól (nem is keveset)

p

p

p Aki

p nyeglén

p fittyet hány

p Rómában/eszkimóknál

p az ott élők szokásaira, sőt

p esetleg ostobán még gúnyolja is,

p ha az eltér attól, amit ő eddig ismert…

p

p

p Aki

p nyitott

p kapukat dönget,

p vagy zörgetés nélkül

p a végtelenségig csak vár –

p vagy pedig ajtóstól beront…

p

p

p Aki

p nyugodtan ül

p a régi babérjain,

p a tegnapi sikerből élne ma –

p vagy aki előre iszik a medve bőrére,

p de ittasan a medve fog belőle lakomázni…

p

p

p Aki

p odakint

p a barikádok

p rettenthetetlen utcai harcosa –

p otthon viszont egy lekvár, egy papucs

p (övé az utolsó szó joga: - Igenis, drágám!)

p

p

p Aki

p az utcán,

p idegenekkel,

p vagy a megrendelőkkel

p egy földre szánt angyal,

p otthon viszont egy ördög,

p egy pokróc, egy goromba fráter…

p

p

p Aki

p abszolút

p pofátlanul

p odakakál az ablakom elé

p és még be is kopog vécépapírért…

p

p

p Aki

p - a szülők

p tetszésére -

p oly aranyosan

p selypített, beszélt

p pöszén, raccsolt stb.,

p hogy végül úgy is maradt…

p

p

p Aki

p olyannyira

p földhözragadt,

p hogy még csak

p nem is látja Daidalosz

p és Ikarosz szárnyalását

p (se az utóbbi bukását - hübrisz)

p

p

p Aki

p a vagyonát

p a tolvajoktól féltve

p olyan magas szögesdrót kerítést

p és oly sok biztonsági rácsot rak fel,

p mígnem az otthonából egy fogház lesz…

p

p

p Aki

p olyan birka,

p hogy minimális ráfordítással,

p szinte már-már etetés nélkül

p is lehet nyírni, majd meg levágni…

p

p

p Aki

p olyan

p bűnökre döbben rá,

p amit már jóvátehetetlennek érez -

p mert ezek halálosak, nem bocsánatosak…!?

p

p

p Aki

p egy olyan

p gyenge jellemű „férfi”,

p aki a kocsmában hőbörög,

p de már egy beígért pofontól

p szinte bármit és bárkire bevall

p

p

p Aki

p olyan gőgös,

p teljhatalmú kényúr,

p annyira fent hordja fejét, hogy

p a logika és grammatika előtt sem hajol meg –

p így válik önerőből érthetetlenné és nevetségessé…

p

p

p Aki

p egy olyan

p ún. hasbeszélő,

p aki nem cirkuszi mutatványos,

p de mindig a hasára ütve mond valamit,

p pedig a pontos adatközlés életmentő lenne…

p

p

p Aki

p olyan udvarias,

p vagy olyan szerény stb.,

p hogy folyton bocsánatot kér,

p mert él, mert egy kis levegőt szív,

p mert egy kis helyet még ő is elfoglal…

p

p

p Aki

p olyan jellegtelen,

p alig azonosítható,

p mint egy körözött,

p vagy eltűnt személyről

p sebtében felskiccelt rendőrségi fantomkép

p

p

p Aki

p csak olyannal

p „barátkozik”, házasodik,

p akivel egymás bűneit fedezik,

p egymásnak cinkosan falaznak –

p ideig-óráig ez tartja össze a kapcsolatot…

p

p

p Aki

p olyannyira

p „megfontolt”,

p okoskodó, agyaskodó,

p és szerfelett aggályoskodó, hogy

p így el- és meghalasztja a Tetteit…

p Lásd Hamlet (alaptalan?) önvádját…

p

p

p Aki

p egy Hűbele Balázs -

p hebehurgya személy,

p aki elhamarkodottan,

p szelesen cselekszik, viselkedik

p Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!",

p azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

p nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

p

p

p Aki

p mindent,

p olyasmit is akar tudni,

p ami túlterheli, vagy netalán

p még halálos veszélybe is sodorja

p

p

p Aki

p eminens tanuló,

p summa cum laude diplomás,

p „csak” éppen a rossz tudást sajátítja el,

p és pl. orvosi gyakorlatában ezt alkalmazza „jól” …

p

p

p Aki

p orvosi,

p patikusi tudásával,

p illetve tekintélyével visszaél:

p mérget főz, vagy csalásban bűnsegéd,

p fölösleges-káros „gyógyszerekre”, vagy

p (kemo)terápiára, vagy műtétekre beszél rá

p

p

p Aki

p ott keresi,

p vagy keresteti

p az emberi boldogságot,

p ahol az nincs és nem is lehet –

p pl. a soha nem volt régi szép idők

p utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…

p

p

p Aki

p a bírhatót

p eladja álompénzen,

p cserébe ábrándvilágba,

p csalfa távoli ködvárba költözik,

p „Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”

p

p x

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled'

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj',

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod'.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe' majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád' ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

Ady Endre

A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

*

p Aki

p az első hívó

p csalogató csalfa szóra

p otthagyja falusi portáját,

p önellátó paraszti életformáját

p a bérmunkás élethez adott

p lakótelepi panellakásáért

p („munkásszállóért” …)

p

p

p Aki

p ő maga

p akarna örökké élni,

p nem pedig a (remek)műveiben,

p illetve a felnevelt utódaiban stb.

p (ha teljesül a kívánsága, attól koldul…)

p

p

p Aki

p ön- és

p közveszélyesen száguld haza,

p hogy majd otthon unatkozzon, vagy

p hiábavalóságokra fecsérelje idejét…

p

p

p Aki

p önerőből,

p támogatás nélkül életképtelen –

p mintha vastüdős vagy rokkant lenne,

p aki élete végéig magatehetetlenül

p mindig mások segélyére szorul…

p

p

p Aki

p nem

p biorobot-katona,

p ő önként és kéjjel öl

p ellenségnek kikiáltott

p ifjakat, és család-apákat,

p nem csak parancsra, vagy

p végszükségből, önvédelemből…

p

p

p Aki

p önként lemond

p az emberi méltóság rangjáról

p és lemegy csicskásnak, kutyába,

p pedig annak is bizonytalan a vacsorája…

p

p

p Aki

p önként

p megy külföldre

p kinézett és kihasznált, és

p bármikor ki is toloncolható

p vendég-aljamunkásnak,

p „szegény rokonnak” …

p

p

p Aki

p Párizsba ment

p megcsodálni Európát,

p majd a háború kitörésekor

p megtapasztalhatja, hogy milyen

p francia internálótáborban senyvedni

p (Kuncz Aladár: Fekete kolostor)

p

p

p Aki

p önként visz

p kis lakásába

p egy kis aranyos

p bernáthegyi kutyát,

p aki lassan, de biztosan

p ki fogja túrni az „otthonából” …

p

p

p Aki

p örökkén

p örökké rászorul

p az ún. nemi nyomorenyhítő akciókra,

p vagy maga segít magán önkielégítve,

p gumigésával, vagy olcsó utcalánnyal…

p

p

p Aki

p még pornófilmek

p nézésével is dagasztja

p amúgy se kis kisebbségi komplexusát,

p vagy megundorodva veszi el örökre a kedvét…

p

p

p Aki

p jeles ősétől

p csak a javakat

p és a címeket örökölné,

p az adósságterheket, ill.

p a „noblesse oblige” dolgait már nem…

p

p

p Aki

p Őszinte:

p egy szalonképes szadista,

p aki nem ismeri a tapintatot,

p a diszkréciót, a kegyes csalást stb.

p

p

p Aki

p őszintének

p hiszi/tartja magát,

p mert amit elmond, az igaz,

p pedig igazából egy ordas hazug:

p a lényeges dolgok Nagy Elhallgatója…

p

p

p Aki

p össze

p akarja

p békíteni/

p házasítani

p a tüzet a vízzel,

p a farkast a báránnyal,

p az angyalt az ördöggel,

p a rendmániást a trehánnyal…

p

p

p Aki

p passzív-

p aktív közre-

p működésükkel

p összeugrasztja

p a jóbarátokat, vagy

p a házaspárokat, hogy

p ő legyen a nevető harmadik

p (ahogy Csongor a kisördögöket)

p

p

p Aki

p öt perc

p esetleges

p kéjmámorért

p fél életen át fizetheti

p a gyerek/asszonytartást,

p miközben házasságtörő,

p és ezért így elvált férfiként

p akár az utcán is találhatja magát…

p (Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)

p

p

p Aki

p patika-

p mérleggel főzicskél,

p de az orvosságát nyakló nélkül zabálja

p (kismértékben gyógyszer, nagyban méreg!?)

p

p

p Aki

p úri huncutságot,

p és piszkos politikát emlegetve

p önként mond le a helyi civil közéletről,

p a civil kurázsis kezdeményezések segítéséről…

p

p

p Aki

p pragmatikusan

p elvet minden elvet,

p neki csak érdekei vannak, –

p vagy pedig doktriner módon,

p ökörkövetkezetesen elvhű…

p

p

p Aki

p sikeresen próbál

p tartósan rosszban lenni

p a nem választható-cserélhető

p kert-, vagy lakásszomszédokkal,

p fenntartva az örök hidegháborúzást…

p (az nyugtatja: távol jó rokonai vannak)

p

p

p Aki

p próba-szerencse,

p vagy sorshúzás „módszerével”

p választ foglalkozást, életpályát,

p és esetleg még egy életre társat is…

p (szereti a zsákbamacska meglepetést)

p

p

p Aki

p púpot vesz a hátára,

p naphosszat görnyedve,

p a belerokkanásig cipeli más keresztjét

p

p

p Aki

p ész nélkül

p másolná más szerencséjét –

p rohan a csodatevő törpéhez,

p aki levette ismerőse púpját,

p hogy segítsen az ő sántaságán:

p ehelyett megkapja a fölös púpot…

p

p

p Aki,

p mint a népmese

p nem szorgos, de rest lánya,

p csak formálisan utánozza elődjét,

p de éppen szellemiségében nagyon nem,

p és mégis azt várja, hogy gazdag jutalma legyen…

p

p

p Aki

p rabló-

p gazdálkodást folytat

p a belső és külső természet ellen –

p kizsákmányolja, lepusztítja mindkettőt,

p és csak rokkantság, halál, sivatag marad utána…

p

p

p

p Aki

p rejtett,

p bevallani nem

p akart/mert bűnei miatt

p sokáig, akár életfogytiglan is

p a saját lelkiismeret kínpadjára vonódik

p (nem is beszélve a zsarolhatóságról,

p ami új szégyellt bűnök eredője lehet)

p

p

p Aki

p rém-

p történeteivel

p lebeszéli baráti vagy

p tisztelői, figyelői körét

p a szülésről, gyerekvállalásról

p (az elképzelhető legrosszabb

p kimenetel, mint egyedüli lehetőség!?)

p

p

p Aki

p retteg

p minden egyes

p új élethelyzettől,

p pláne a krízistől,

p és csak valahogy

p megúszni akarja azt:

p nem is látja bele, hogy

p ezzel, illetve ez után jobb,

p szebb, igazabb élete lehetne…

p

p

p Aki

p csak egy

p betanított munkás,

p aki betanított életet él(ne) –

p vagyis egyszer s mindekorra

p mondják meg, hogy mit kell csinálni,

p minden lehető esetre legyen kész szabály…

p

p

p Aki

p rettegve

p a szabadság felelősségétől

p egy regulás Rendbe menekül,

p vagy óriáscsecsemő marad otthon,

p vagy férjhez megy egy atyáskodó társhoz…

p

p

p Aki

p egy rossz

p formaidőzítő –

p a kellő időpontban

p még az átlagot sem hozza,

p indiszponáltság, lámpaláz miatt

p éppen a döntő pillanatban mond csődöt…

p

p

p Aki

p rosszallóan nézi,

p ha a helyi tűzoltóknak

p éppen nincs munkájuk,

p és ezért csinál nekik –

p ha piromániás, akkor

p ez neki dupla élvezet…

p

p

p Aki

p egy Pató Pál,

p aki mindenre ráér,

p semmilyen munka nem sürgős,

p és csak akkor hajlandó mozdulni,

p ha már minden kötél szakad,

p ha már dől a fal/ég a ház…

p („tűzoltómunka”)

p

p

p Aki

p rossz

p kedvében

p jó rosszat alkotva

p teszi rosszabbá a világot,

p és ezzel is „bizonyítja”, hogy

p már minden végleg el van rontva…

p

p

p Aki

p röstelli

p a boldogtalanságát,

p és ezt elfedve, sérvet kapva

p mégis némi boldogságot színlel

p

p

p Aki

p szinte

p már tüntet is

p az ő nagy boldogtalanságával,

p és bár titokban várja, de mégis

p nagyon megnehezíti, hogy bárki

p jótanáccsal, bölcs gondolattal stb.

p segítő kezet nyújtson neki…

p

p

p

p Aki

p még

p a saját tulajdon

p árnyékától is félve

p egyfolytában és persze

p mindhiába menekül előle –

p ő egy ilyen üldöztetési mániás…

p

p

p Aki

p a saját

p szükséges

p illúzióját rombolja,

p evése-színházi élményét rontja

p minden kulisszatitok feszegetésével…

p

p

p Aki

p sajnálja

p az időt az evésre, és ivásra,

p ezért űrhajós tablettákat kapkod be,

p vagy pedig akkora feneket kerít neki,

p mintha az egy nagy istentisztelet lenne…

p

p

p Aki

p sajnálja az időt

p a nagycsaládi összejövetelekre,

p saját élettörténete megismerésére,

p legfeljebb csak temetésre jár,

p ahol már nincs halotti tor,

p így búcsú-összejövetel se…

p

p x

Komjáthy Jenő

EUTHANÁZIA

Dib-bád öröm s ti tünde élvek,

Ragyogó, gúnyos semmiségek

Suhanjatok el nyomtalan!

Rajongó szívem egyet áhít:

Meghalni boldogan!

Rohanjatok, ti pásztorórák!

Tiszavirág kéj, fürge nóták

Csak múljatok, csak múljatok!

S ti néma, hosszu, zordon árnyak,

Szivembe nyúljatok!

Dobjátok ki a léha kedvet!

Te vérgyönyör s ti vak szerelmek,

A tűzre mind, a tűzre mind!

Lelkemnek itt már szűk a pálya,

Csak fölfelé tekint.

Feledve minden földiséget

Egy gondolatnak lángja éget,

Hatalmas vágya megrohan:

Az üdvözítő kínok árán

Meghalni boldogan!

Ó, mondhatatlan lesz, mit érez,

Ha tisztamélyű kútfejéhez

E büszke szellem visszatér!

Dicső Halál! Ha üt az óra,

Jövel majd fiadér!

Jövel, jövel, rajongva várlak,

Hogy titkaid honába szálljak,

El nem riaszt már semmi vész!

S merészen, gyorsan, szent erővel

Ragad egy égi kéz.

Ragadj, ragadj dicső egedbe,

Szépségeit hogy lelkesedve

Kutassam és daloljam én!

Lelkem csak lelked szomjuhozza,

Világok üdve, Fény!

Repülve mindig magasabban,

Itt hagyom az omló salakban

A földi vágyat, földi kínt;

A mindenségnek napja süt rám,

Szellője meglegyint.

S repülve mindig sebesebben,

Fürdöm a zajló fényelemben,

Ó, mérhetetlen gyönyörök!

Meglátom arcod, titkos Isten,

Fönséges és örök!

S mit hasztalan kutattam én lenn,

Egyszerre mind előmbe lebben,

Föltárod, ó, dicső Halál!

Igazság, látom szűzi arcod,

Ölellek, Ideál!

Igy akarok meghalni bátran!

Enyém lesz, mit e zabolátlan,

E nagyralátó szív kiván;

Nem lészen veszteség a nemlét,

Hanem boldog hiány.

Igy akarok meghalni tisztán!

Áttörni sírom sűrü titkán

Láng lelkem már repül, rohan!

Eldobni létem tört alakját,

Meghalni boldogan!

Igy akarok meghalni büszkén!

Lobogva töltött élet üszkén

Elégni gyorsan, könnyedén!

Nem siratom, mi összeomlott,

Örökké élek én!

Elégek én ragyogva fényben,

Szétáradok az összeségben,

Magamat égbe ragadom,

Az ősi honba visszatérek

Tisztán és szabadon.

[Szenic, 1890. szeptember 18.]

pppppppppp

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852 - 1919)

Rabbi portré

*

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki oly boldog is lehetne, mégis nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

pppppppppppppppppp

Shylock - báró Mednyánszky László