Eugéniusz: Igazlátó tükör  Boldog(talan) életek minősége

Eugéniusz: Igazlátó tükör  Boldog(talan) életek minősége – III.

Írta: Jenő

2023. március 20. hétfő, 19:34

Kincskereső kisködmön, A magyar paraszt, Ének a búzamezőkről-Móra Ferenc- Könyv-Magyar Közlöny-Magyar Menedék Könyvesház

Eugéniusz: Igazmondó tükör:

Boldog(talan) életek minősége – III.

pppppppppppppppppp

Könyv: Letűnt paraszti világ Zabolán (Fejér Miklós)

Az emberélet mennyisége/minősége

Poézis, bölcselet és (társas) lélektan

A létjavítás/romlás Nagy Jenciklopédia

magyarán írt előmunkálatai, mag-csírái

pppppppppppppppppppp

Könyv: Szenti Tibor - Parasztvallomások

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppppppp

Wladyslaw Reymont: Parasztok | könyv | bookline

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyetlen út: a magyar paraszt | könyv | bookline

Orczy Lőrinc

A szegény parasztnéphez beszéd

Akit ártatlanul az irígy kevélység

Vetett kisded sorsra, kibe nincs dicsőség,

Ki második ízen nem tudod atyádat

S munkáddal szolgálod hazád s királyodat.

Sok hasznos polgárból álló díszes község!

Kit becsül bölcs, megvét udvari nemesség,

Ó szegény paraszt nép! múljon bosszúságod,

Hallgasd, megmutatom a te méltóságod.

Mások hízelkednek a fényes nagyoknak:

Én tenéked írok, megvetett csoportnak.

Mikor te megnézed urak fényességét

És hozzájuk veted magad szennyességét:

Irígy mord kedvedből szerencsét átkozod.

Nem tudod, nyomorult saját boldogságod:

Te vagy, országoknak ki súlyát viseled,

Bőség s dicsőségét egyedül te hinted.

Akár a szerencsés király uralkodjon,

S igaz törvény által népet kormányozzon,

Akár pedig község régi szabadságból

Nem szenved hatalmast s kiment jobbágyságból.

Akár erőszakos nyertes fegyverével

Székét támasztotta kiontott sok vérrel

És maga magának adott oly hatalmat,

Hogy törvényt megvetvén bírjon sokadalmat:

Te karod, te munkád tartja mindezeket

Te adsz királyoknak erőt és népeket:

Sok száz fejedelem sok nemes országnak

Mit adott egyebet, vasat a lábának.

Nagy háborúk által földet pusztítottak,

Melyet te kezeid plántáltak, arattak:

Akárki mondja bár: aljas a mesterség,

Nem hiszem, sőt tartom, tied az emberség.

Te kapád; te ásód, te baltád, gereblyéd

Lemez vasad, villád, ostorod és ekéd

Szebben fénylik nálam mint arany bárányka,

Arany kulcs, csillagok, korona s pántlika.

Melyeket szerencse elhány trónus körül,

Kinek csak balgatag, de okos nem örül,

A te mesterséged első a világban,

Eredete vagyon a Paradicsomban.

Hát ha a mezőről kit kezed munkája

Megrakott kévékkel s fénylik az adója,

Néked hízelkedni bémegyek városra,

És szememet vetem csinos utcájára;

Nézek felhőt érő házakat, tornyokat,

Benne élő, mozgó, futosó urakat,

A sokféle színben öltözött papokat,

Műhelyeket, drága partékás boltokat:

A föld kevélykedik ezen lakosiban,

Fényességét pedig neveti titokban,

Itt minden mesterség vagyon virágjában,

Kincs a kincset szüli, vagy arany folytában.

Mert akár van olyan, kit csak a kevélység

Kigondolt, de hasznos az ilyen mesterség,

Akár pedig olyas, kit büszke embernek

Ezer móddal világ tett már szükségesnek:

Mindezen mesterek te általad élnek,

Nálad nélkül pedig városok éheznek,

A te kalapácsod zuhog vashámorban,

Te zörögsz, csikorogsz lisztelő malmokban.

Te simítod amaz erős bálványokat

Te fejed, te nyírod, a szelíd juhokat,

És ha gyolcs ing, selyem ruhában járhatunk,

Simább daróc, bársony leplet hordozhatunk,

Fonalát lányodnak orsóján pergették,

Te csire társodnak rokkájáról szedték.

Márvány kezed által jő isten házában,

Az arany általad fénylik palotában.

És a te csákányod vágja ezt mélységben,

Te mi hivságunkért olvadsz melegségben,

És nem elégedel jót hozni hazádra:

Terjeszted munkádat az egész világra.

Hidat versz tengeren, a kincset meghozod,

Kereskedés által mutatod jóvoltod,

Ha a fejedelem földet akar nyerni,

A te fiaidnak kell azért perelni.

A te csemetéid országok bástyája,

Te vagy a hanyatló trónusnak istápja;

Akár elbírt hazát tűztől kell menteni,

Akár hív fegyverrel erőt kell kiverni.

De kisded előttem a kevély uraság,

Kinek dicsősége a lusta puhaság,

Ki alszik henyélve szerencse keblében

Mint hasztalan here méhek közepében.

Utálom ilyenek veszett gyengeségét,

Csak semmiben tartom kölcsön nemességét,

Bátor fitogtassa aranyas galandját,

Kicsiny énelőttem, s elvesztette rangját.

Hamis bírák vagyunk, ha másképp ítélünk,

És nagyfülű szamárt nyergéről dicsérünk,

Becsület abban áll, közjónak szolgáljunk,

Magunknak, másoknak hasznára dolgozzunk.

Balgatagság téged, köznép! meggyalázni,

Te tudsz országodért mind élni, mind halni.

De még más jó vagyon, ki benned tündöklik,

Mely a nemességben ritkán találtatik:

Szelid ártatlanság tenálad megvagyon:

Vétkek uralkodnak csak a gazdagokon.

Gazdagoknak a kincs jóra akadálya,

Parasztnak jó erkölcs s igazság osztálya.

A királyok bírnak roppant országokkal:

A nagyok birkóznak sok méltóságokkal:

Te együgyű lévén, a fehért fehérnek

Mondod, embere vagy te igéretidnek.

Mint tetszik énnékem paraszt egyenesség,

Kit el nem csábított mostani veszettség!

Ennek daróc alatt a szíve tündöklik,

Hasonló a gyöngyhöz, ki sárban feneklik.

Sok te dicséreted jólelkű parasztság,

Nálad lakik, mulat még az ártatlanság,

A gyilkos kéz akar koronához nyúlni,

Felszentelt fejekről le kívánja húzni,

Vagy békés országot felháborítani,

És a törvényeket zúzni és zavarni:

Ily cselekedetbe te nem avatkozol,

Árulást, pártütést soha nem okozol,

S ha megtörtént, szélvész téged elragadott,

Akkor is uraknak hajója hordozott.

Sőt ha oroszlánok tigrissel ütköznek,

Ordítással hegyet és völgyet töltenek

Te munkás-hangyácska magad zsombikjában

Kuppaszkodol s élést hordasz garmadában.

Köszönöm az égnek e jótéteményét,

Hogy meg nem engedte sorsom veszedelmét:

Életemnek rendét oly sorsban ejtette,

Honnan az irígység alább nem vethette.

Mert kincs és gazdagság, s a többi fényesség,

Születéstől reánk terjedett édesség,

Szerencsés életnek kelepcét vethetnek,

De alacsony rendűk messze nem eshetnek.

Nem fényes palotán lakik a boldogság,

Arany kárpitok közt több a szomorúság.

Bár nézzünk ezüsttel megrakott táblákat,

Unalom rakja fel ide a tálakat.

Hat pompás ló húzza az arany szekeret,

De búskomor nagyúr ablakán tekinget.

Fényes ugyan neve, kit vett ősatyjától,

De ő messze perdült régi jó fajától.

S mi haszna, ha szíve nem hajlik emberhez?

Keze ki nem terjed a szűrös szegényhez?

Ámbár késérőknek nagy legyen serege,

Kicsiny az ilyenek belső tisztessége.

Bár mennyezet alatt dicsérve vezessék,

Térddel, főhajtással utcán köszöngessék,

Ily szines semmiből nem mérem azokat,

Tőlem nem préselnek ők áldozatokat.

Többször az ilyenek fényes nyomorultak,

Noha szemeinkre hályogot felhúztak,

Nézd, község, nagyoknak elbágyadt testeket,

Halálos beteghez hasonló színeket.

Alig hágtak által harminc esztendőket,

Máris támogatják reszkető térdeket.

A sok gyönyörűség fogyasztja élteket,

Idején és korán töltnek temetőket.

Mert az irígységnek forr bennek epéje,

Bosszúállásokra törődik elméje,

Fáradván szüntelen terhelő munkával

Gyulladnak vágyódás epesztő lángjával.

És a bársony alatt szív dobogásával

Fedik haragjokat s közlik barátjával:

Te pedig, jó közrend, ment vagy mindezektől,

Nem félsz, nem is rettegsz komoly betegségtől.

Mert munkás fáradság erőt ad tagoknak

Nem tartozol hinni hazug doktoroknak:

Te zöld gyepen nyugszol, nyújtózol kedvesen,

Az úr bársony párnán virrad keservesen.

Láttam én sok nagyot annyira botlani,

A szent szokásokat akarván bontani,

Szívekből kivettek legszentebb neveket,

Nevezni nem mertek fiakat, férjeket:

Te pedig egyenlő a régi atyákhoz

Fiadat bocsátván szomszéd leányához.

Nem félted, nyúlhasson másnak falatjához,

Ki halála után just kérjen osztályhoz.

Hány szegény üresen megy el urak mellett,

Kit a te házadban vár jó meleg szeglet?

Kinek ha nem lehet segíteni sorsát,

Zokogod szívedből romlott állapotját.

Igaz, nem oly színes, nem csinos te módod

Életben, beszédben s a te forgódásod

Nem oly formás, mint a mostani grófoknak,

Srófon járó mozgó cifrázott báróknak:

Kik szavakat szokták kettősen ejteni,

Káros hazugsággal a valót rejteni,

És hogy a barátot külsővel csalhassák,

Az álarcát szemek s nyelvekre felhúzzák.

Valamint együgyű vagy te ruházatban,

Olyan vagy, és még jobb, beszédben, szavadban,

Tiszta és ártatlan is életed,

Nincs rosszal keverve te gyönyörűséged.

Szurkos fiacskádnak hamis mosolygása,

Szeretett társodnak cuppant csókolása,

Szép idő, friss szellő, madarak szólása

Végzik örömödet, s egy tál zsíros kása.

Ha az innep eljött, fűzfa furuglyával,

Beelégszel danolsz vígan a dudával,

És jó szomszédoknak leülvén padjára,

Mosolyogva nézel ifiak táncára.

Végre közelítvén életed végnapja,

Bánat nélkül látod, hogy eljött órája;

Törődött test vígan száll koporsójában,

Lelked emelkedik isten országában:

Úgy van, te a halált nagy szívvel nézheted,

Merthogy a kisbíró nem gyötri lelkedet.

Szabadabb költözöl ez árnyékvilágból,

Mint nagy úr, ki mézet ivott poharából,

Azonban mint néked, császárnak, királynak,

Ki kell menni egyszer minden halandónak

Még nagy különbség is vagyon elválásban

Könnyebben szál paraszt mint király a sírban.

Tudod-e, hogy napnak, időnek folytával,

Porod öszvevegyül uradnak porával.

S e hosszas álomban mit használ, ki voltál?

Kapa volt, kard, király-pálca mit forgattál?

Nem kérdik jövendők: s csákót koronával

Összehúznak, csuklyát vitéz sisakjával.

Köznép, ne szidolmazd többé a szerencsét;

Nem néked osztotta nehezebb bilincsét.

Becsüld életedet, ne félj a haláltól,

Ez a part, hová kell jutni a világból.

Boldog a te sorsod, nagy a dicsőséged,

Megmarad, örökös lesz te fényességed.

Mert minthogy a virtus adja a nagyságot

A hibák, a vétkek az alacsonyságot.

A szelíd s jó ember király lesz igazán

Így emeltetik fel a füstös kacagány.



Veremben

Beleestél a verembe,

De fel se fogod, hogy hol vagy,

Vagy megpróbálod lakályossá tenni

Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod

Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni

Vagy mindenkit utálsz, aki kint van,

Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,

Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…

Eckhardt Sándor: Ur és paraszt a magyar élet egységében | könyv | bookline



Egyirányú

Megharagszol arra,

aki rendszeresen támogat,

mert olyannyira egyoldalú,

aszimmetrikus ez a kapcsolat,

és a másik nem ad lehetőséget,

hogy ezt te viszonozhassad, nem

mutatja: jobb adni, mint kapni…!?

(és neked meg folyton hálálkodni

kell az uraságtól levetett cuccokért...)



Hála/

hálátlanság

Aki csak akkor tesz jót,

ha rögtön kiplakátolt hálát kap.

(mi értelme van, ha titokban marad…)

Aki hálátlan a jótevőjével –

esetleg a jóért még rosszal is fizet,

Így többi segítségre rászoruló

embertársával is rosszat tesz,

Mert ez jó eséllyel csökkenti

a illetőben az adakozási kedvet…



Spiritus rector

A szellem hatalma

Ki tette, ki hajtotta végre?

És ki ötlötte, ki eszelte ki?

Ki volt az értelmi szerző?

Ki volt a felbujtó, rábeszélő,

az ötletadó a sötét háttérben…



Munka-

megosztás

A természet gyógyít,

de az orvos kasszíroz

Én valahogy kikaparom

a gesztenyéket a tűzből,

te meg nélkülem befalod

Én megmondom, kit ölj meg,

te elvégzed a piszkos munkát…



Frusztrált

Ha egy váratlan kudarc ér,

rosszul mérted fel képeségedet,

akkor olyan alacsonyra teszed a lécét,

hogy azt biztosan bármikor átugorhassad…

Így „sikered” lesz, „csak” magadat értékeled le...

Vagy pedig pont ellenkezőleg: még magasabbra…!?



Protezsált

Ha felgördül a függöny,

véget ér minden protekció,

s jön a felsülés, a leégés, a blama

a közönség, az ezerfejű cézár előtt…

(leéghet szégyenedben az arcodról a bőr…)



Jótanács

Életed nagy döntései,

például házasságkötés,

vagy pályaválasztás előtt,

nem a téged régóta ismerő

és szerető társakhoz fordulsz,

hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,

akik megérzik, hogy te mit szeretnél hallani -

súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,

ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,

ami „nesze semmi, fogd meg jól” – vagy

éppen a hamis vágyaidnak adnak tápot…



Kevés elég

Sőt az a kevés

olykor már túl sok is

Elég egy csepp méreg az ételedbe,

hogy akár végzetes kimenetelű legyen

Elég egy pillanat kihagyás az autópályán

a tragikus balesethez, családod vesztéhez

Elég egy részeg éjszaka, egy „félrelépés”,

hogy tönkre tegyed a jó házasságodat?!

És még a nyakadba szakad az anyjával

együtt egy nem kívánt zabigyerek is…



Arányérzék

Sokat akar a szarka,

de nem bírja a farka –

Avagy: a kevesebb több lenne!

Mint amikor a túl sok kinccsel

megrakott hajó elsüllyed,

Mint amikor a mohó, nyerés helyett

még azt is elveszíti, amije már volt…

Mint amikor két nőnek udvarolsz,

és a két szék közt pad alá esel...

Mint amikor túlvállalod magad,

és így egyik dolgod sem végzed jól



Heroikus pótcselekvés

Nem inkább komikus, mint tragikus,

vagy mondjuk úgy, hogy tragikomikus.

Melletted, karnyújtásnyira él a hozzád illő.

de te az elérhetetlen, a nem neked való

társ után vágyódsz, s tékozlod drága időd,

és hozol hiábavaló fölös és káros áldozatokat...

Ha a hátad mögött volt az a kincs/a Jóisten,

miért kerülted meg érte többször az egész földet?



Szabotázs

Rész és egész

Ha egyszer tévedésből

rossz helyre ütsz a kalapáccsal,

akkor rögtön szándékos szabotázsakció a vád,

mert így a gyárat, a termelést akartad tönkretenni,

vagyis végső soron a Rendszer, a népi demokrácia,

a kommunizmus kiirtandó belső ellensége vagy...



Politizálás...

Három ember iszogat némán egy kocsmában.

Egyszer az egyik sóhajt egy nagyot.

Kis idő múltán a másik lemondóan legyint.

Mire a harmadik köp egyet a padlóra.

Ezt már megelégeli a kocsmáros és odaszól:

- Ne politizáljanak, mert elvitetem magukat!



Politikus

A politikus pályafutásában

mintha hirtelen törés következne be,

amint megválasztják hivatalába.

E fordulat egyik oka talán az,

hogy egyéni erkölcsi kódrendszerét

- akaratától függetlenül –

közösségire cseréli.

Amellett a csúcsról

egészen másképp festenek a dolgok,

és egyetlen ember élete

nagyon kicsinynek látszik.

Amíg a politikus csak jelölt,

látja az egyedi szenvedést;

amint felért a csúcsra,

mindez statisztikává válik.

Szent-Györgyi Albert



Statisztika

Kis hazugság,

nagy hazugság és a statisztika

Ma egy magyar lakás átlagban

kb. két szoba összkomfort

(igaz, sokan ma is padon,

aluljáróban, híd alatt aludtak,

ha aludtak, mert éppen nem

kergette, zaklatta őket senki…)



Start és cél

Elérkezett hát végre

az ún. szabad verseny korszaka,

csak az esélyek nem teljesen egyenlők – sőt:

neked több kört kell futni, és hátadon egy gyerek,

míg az ellenfelednek elnézik, ha csal és gáncsot is vet…

Az egyik monopolhelyzetből diktálja az árakat/béreket,

a másik meg csak akkor kap munkát, ha éhbért vállal…



Ál-piac

Amit te állítasz elő

és viszel eladni a piacra,

az kőkemény és nem fair play versenyben van,

amit neked kell venni: áram, gáz, benzin stb. stb.,

azt mesterséges monopolárakon kellene megvenned



Nem

ön-azonos

Másnak adod ki magad

De nem tréfából vagy haszonszerzésből

nem szorultságban, netán vészhelyzetben,

nem csak ideig-óráig, csak átmenetileg -

de úgy, hogy magad sem tudsz róla –

holtodiglan más „szerepét játszod”

(bár még saját szerepeiddel sem

lehetnél soha teljesen azonos)



A szajkóról.

Szajkó egyszer fel ékesíté magát a pávának tallaiba,

és mikoron magának ő maga szépnek láttatnék,

meg utálá az ő feleit, és mene a pávák közibe.

Amazok mikoron meg ösmerték volna az ő csalárdságát,

a balgatag madarat meg foszták a nem ő talljától,

és vereséggel illeték,

osztán el haza szégyengeték.

Értelme.

Mindennek ő magát jól meg kell rostálni,

És önnen feleit meg nem kell utálni,

Ha szégyent fejére nem akar szirkálni.

Esopus – Pesti Gábiriel



Biflázás

Egy szerepet szóról

szóra be lehet magolni,

Csak akkor van baj,

ha kizökkentenek,

s kiesel a szerepből,

Mert akkor már spontán

reagálni, rögtönözni kell

(ilyenkor már bajban van

a papagáj, a szajkó)



Késő bánat

Csak túl későn,

netán csak halálod óráján,

„esik le a tantusz”, döbbensz rá:

ez idáig buzgón élted másnak az életét!

Csak másoknak a gyenge utánzata voltál,

mechanikusan kopíroztad az ún. példaképedet…



Névadó

Bac Ilus

Bekre Pál

Beviz Elek

Budipa Piroska

Cicz Imre

Csecs Emőke

Dil Emma

Eszte Lenke

Fejet Lenke

Feles Elek

Füty Imre

Hü Jenő

Kandisz Nóra

Kispál Inka

Körm Ödön

Nyomo Réka

Pár Zoltán

Para Zita

Pofá Zoltán

Pop Simon

Szalmon Ella

Vak Cina

Vég Béla

Zsíros B. Ödön

stb.



Név

A névadás jelentősége

Keresztnév vagy utónév…!?

Védőszellem – védőszent választása

Mit is ünnepelhetünk a nevünk napján?

Jenő/Eugéniusz - Nomen est ómen

A neved, mint jó-rossz előrejelzés

A neved, mint gyerekgúny tárgya

A gyerek J. Attila átnevezése: Pista

A neved, mint hitelesítő védjegyed

Felnőtt névadás: indián/Sólyomszem

A tiszta és a bemocskolt név

Felvett név, művésznév, szerzetesnév

Királyi vagy pápai keresztnév

Álnév és névtelenség, anonimitás

Gúnynév, becenév, ragadványnév

Ha egyedi neve helyett számot kap

Más nevével visszaélni…

Stb. stb.



Sánta

A téged

nagyon zavaró

szinte megszokhatatlan

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív...

Talán csak akkor kezded értékelni,

hogy te csak sánta vagy, amikor

először látsz láb nélküli embert…



Sántaság

Aggszó, de igaz, hogy

betegséget, sántaságot,

szegénységet senki el nem tagadhat.

Hazug embert hamarabb utolérik,

mint a sánta kutyát…

Nagy erkölcs után sántít az irigység.

Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)

Nem mindenkor igaz,

hogy sántít a sereghajtó.

Kétfelé sántikál. (Rosszban.)

Oda vertek neki,

a hol meg nem sántul. (Farára.)

Egy szeg miatt sántul meg a ló.



Szerencsepatkó

A rész(letek)ben

bújik el az ördög...

Egy rosszul bevert

patkószeg miatt a patkó leesett,

A patkó miatt a ló/lovas elbukott,

emiatt csata veszett,

Emiatt a háború is,

és így az egész ország odalett...

És te meg babonásan örülsz is,

ha úton-útfélen egy patkót találsz…!?



Köszönetnyilvánítás

Utolsó leheletemmel is

köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam

és az értelem egy szikrája világított

az én homályos lelkemben is.

Láttam a földet, az eget, az évszakokat.

Megismertem a szerelmet,

a valóság töredékeit,

a vágyakat és a csalódásokat.

A földön éltem és lassan felderültem.

Egy napon meghalok:

s ez is milyen csodálatosan

rendjén való és egyszerű!

Történhetett velem más,

jobb, nagyszerűbb?

Nem történhetett.

Megéltem a legtöbbet

és a legnagyszerűbbet,

az emberi sorsot.

Más és jobb

nem is történhetett velem.

Márai Sándor



Könyv: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában (Ö. Kovács József)

Benedek Elek
Mezei élet

Én, ki papíroson sokat szántogattam,
Baconi mezőben szántogatok mostan.
Aszfalt helyett járok keskeny barázdában,
Szívem gyönyörködik pacsirta dalában.

Világ pompájára szívem nem vágyódik,
Nem és nem irigylem nagyváros lakóit.
Dalos színházakba míg tódulnak mások,
Pacsirtadal mellett virágágyat ások.

Amikor felpirkad a szép piros hajnal,
Megtelik a kertem vidám madárdallal.
Érzem a szívemnek ő megifjodását,
Testemnek, lelkemnek ő megújhodását.

Nem irigylem én a gála úri népet,
Reggeltől estéig éntőlem henyélhet;
Kísérem az ekét csendes dalolással,
Bizony, nem törődöm léha mulatással.

Paraszti mód szerint nagy boldogan élek,
Nagy úr ám a király: véle sem cserélek.
Kedves ekém után ahogy én sétálok,
Megirigyelhetnék tőlem a királyok.

Óh, mezei élet, te vagy a szép élet,
Világ sok javáért el nem cserélnélek!
Te benned terem meg sok szép gondolatom,
Én aztán lassankint mind eldalolgatom.

Amikor én járok az eke nyomába,
Kedves jó pajtások, nem járok hiába.
Egy-egy dalomat, ha szépnek találjátok,
A baconi mezőt áldva áldhatjátok
Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában - A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945-1965 | könyv | bookline



Jókor

A lejtő elején

még megállhattál volna,

de ahogy lejjebb kerülsz,

egyre jobban felgyorsulsz,

és már csak életveszélyes

manőverekkel próbálkozhatsz,

vagy végképp elhagyod magad,

és ahogy lesz, úgy lesz a végén...



Büszke-gőgös

Még kijavítható hibát csinálsz,

de mert röstellsz segítséget kérni,

ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,

valami deus ex machina égi segítséget,

vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,

a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,

így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz

a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...



Hübrisz

(görög: elbizakodottság, gőg)

A görög elképzelés szerint a hübrisz

az ember mértéktelen és bűnös önteltsége,

mikor elvakultságában (até) túlteszi magát

az istenség által megszabott korlátokon,

és ezért a Nemeszisz lesújt rá.

Az elképzelés a görög mondákban

(pl. Tantalosz), a tragédiában

és a világértelmezésben

döntő szerepet játszott

(a szerencse hirtelen változása

és a türannoszok bukása).

Az ókorban még a szerencsében való

túlzott bizakodás is hübrisznek számított

(Niobé- és Oidipusz-mítosz).



Tantaluszi kínok

Tantaluszi - a kéznyújtásnyira lévő,

és mégis elérhetetlen dolgok után

érzett ‹reménytelen vágyódás›’: tantaluszi kínok.

Tantalosz görög király, hogy próbára tegye

az istenek mindentudását, vendégségbe hívta őket,

amelyen a saját megölt fia húsából készült ételt

tálalta fel nekik: iszonyú vétkeiért

azzal bűnhődött az alvilágban, hogy örök időkig,

noha nyakig vízben ült, a víz rögtön eltűnt előle,

amint gyötrő szomját csillapítani akarta…

Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)



Kevélység

és esztelenség testvérek.

Minden emberben annyi gőg van,

amennyi az eszéből hiányzik

A gőg a bukás előhírnöke,

jobban megrészegít,

mint a legerősebb bor.



Kevélység.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék

A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.



AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,

Oly kevélységben, olyan gőgben él!

A világot fitymálják ajkai,

S minth' az eget akarná szántani

Orrával, oly magasra tartja fel.