Eugéniusz: Igazmondó tükör:

Boldog(talan) életek minősége – II.

pppppppppppppppppp

Az emberélet mennyisége/minősége

Poézis, bölcselet és (társas) lélektan

A létjavítás/romlás Nagy Jenciklopédia

magyarán írt előmunkálatai, mag-csírái

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Vörösmarty Mihály

1843. február vége - március eleje

   

Fantaszta

Olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal,

ahogy te itt és most éldegélsz,

ami semmire nem kötelezve

csak passzív várásra kárhoztat,

és közben kifolyik kezedből aranyad…

(‘szemét mélán a semmibe mereszti’)



A

rád bízott

kicsinység

A szög miatt a patkó elveszett

A patkó miatt a ló elveszett

A ló miatt a lovas elveszett

A lovas miatt a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett

Hát verd be jól a patkószeget!



Különc

Aki amúgy éldegéli ugyan

konformista, nyárspolgár életét,

de akut, kínzó hiányérzete miatt

ezt olykor/folyton különcködéssel,

extravagáns gesztusokkal színesíti.

Egy unalmas akadémikus filozófus,

aki a pódiumon le-letolja gatyáját.



Számadás

a talentumról

Hát nem égbekiáltó

szörnyű igazságtalanság,

hogy egyikünk egy,

másikunk két, vagy

több talentumot kapott?

Csak az lehet boldog,

aki legalább kettővel indul?

De mennyivel könnyebb

az egyet megduplázni?

Mily könnyen lehet

a nagy tehetség áldásából átok?

És Jézus példa-beszéde szerint,

mindenkitől csak azt kérik számon,

hogy ő hogyan gazdálkodott

a rábízott talentummal!

Elásta vagy megforgatta...

Akinek többje volt/van,

az többre is kötelezett –

noblesse oblige...!



Utolsó pár

előre fuss...

Ahogy a magyar népmesékben

a legsoványabb gebéből táltosparipa,

a legszegényebb gyerekből királyfi lehet,

úgy lehet halmozottan hátrányos helyzetűből is

teljes - értékű - életet élő, boldog ember,

nem csak hogy a hátrányai ellenére is,

de pont a hátrányukból előnyt kovácsolva!?

(A szarból aranycsinálás szellemi alkímiája –

ha valami, akkor ez az igaz bölcseleti kihívás...)



Jó vagy

balszerencse

Egy taoista történet szerint

volt egy öregember, aki már

sok-sok éve keményen dolgozott a gabona földjén.

Egy nap a lova elszökött,

és mikor ezt a szomszédjai meghallották

együtt érzően azt mondták:

micsoda szerencsétlenség.

Az öreg csak annyit válaszolt: talán.

Másnap reggelre a ló megkerült,

és magával hozott három vadlovat is.

Milyen nagyszerű, kiabálták a szomszédok.

Az öreg annyit válaszolt: talán.

A következő nap az öreg fia

megpróbálta betörni az egyik vadlovat,

mire az ledobta magáról, így eltörött a fiú lába.

A szomszédok ismét eljöttek, hogy elmondják,

mennyire együtt éreznek egy ilyen szerencsétlenségben.

Az öreg annyit mondott: talán.

A rákövetkező nap katonák jöttek,

hogy fiatal fiúkat vigyenek a seregbe.

Látva a törött lábát, a fiút békén hagyták.

A szomszédok most gratuláltak

a dolgok szerencsés alakulásához.

Talán, mondta az öreg…



Balhit

Azt hitted,

hogy te választottál,

büszke vagy magadra,

hogy meghódítottál egy Nőt...

De ez épp ellenkezőleg történt:

hölgyválasz volt, s te lépre mentél,

jól bevásároltál egy zsákbamacskát,

és már nincs/csekély vigasz a reklamáció...

(„Mindig különös nekem,

mikor valakiről azt mondják:

Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.

Olyan, mintha azt mondanák valakiről,

hogy: - Úszni tanította ezt meg ezt a halat...”

– Gárdonyi Géza)



Jó-

szerencséből bal

A mesék ősi és örök

bölcsessége szerint

a szerencse forgandó

és nem személyválogató,

mindenkit meglátogat,

csak jól kell tudni élni vele,

mert a bölcsnek hasznára van,

a bolondnak még kárára is lehet.

Igaz ugyan, hogy az aranyhal

a telhetetlen feleség miatt

a halászt a viskójába rakta vissza.,

a kiinduló helyzetébe,

de ez már nem ugyanaz volt,

mert megtapasztalta a jobbat,

és tudja, hogy mit veszített...



A sárkány

és a papucs

Miért mindig a nők azok a mesékben,

akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek,

mint annak a halásznak a felesége,

aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

és akitől egyre többet és többet kér,

mert küldi az erős akaratú asszony -

míg el nem veszítik a mértéket…

És most már úgy jutnak

vissza oda, ahol voltak,

hogy már tudták, milyen fent,

illetve egy kicsit feljebb a nyomornál…

De miért lett/maradt ilyen papucs a férj?

(amilyen például már az 1945 előtti

magyar filmek túlnyomó részében is)



Három kívánság

Nem mert nagyot álmodni, kívánni

a szegény öreg ember

s csak egy kolbászt kért elsőre

a váratlanul betoppanó jótündértől,

akkor házisárkánya egyből megátkozta,

s azt a rosszat kívánta neki,

hogy - világ csúfságára -

ragadjon hozzá az orrához,

s az ige testté lőn...

Mentve a menthetőt,

a harmadik kívánságukat  

arra kellett pazarolniuk,

hogy az váljon le onnan...

Így oda jutottak, ahonnan indultak.

Illetve mégsem, mert elpazarolták

ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!



Csapdahelyzet

1.

Az is baj, ha a katona fején sapka van

Az is baj, ha a katona fején nincs sapka

(Az a cél: ne tudj megfelelni az elvárásnak,

hogy bármikor bármiért le lehessen szúrni,

sose érezhesd azt, hogy megtetted a dolgod...)

2.

"Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta..."



Bemenet Elek

Az egyik ajtóstól ront a házba,

A másik még csak nem is kopog, zörget,

és méltatlankodik, hogy nem eresztik be…

És élethossziglan várja, hogy mikor hívják.

És van, aki nyitott, kitárt kapukat dönget.

És van, aki, ha kidobják az ajtón,

akkor visszamegy az ablakon...



Ácsingózó

„nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…



Átlagember

Van a kis és a nagy hazugság.

És van a statisztika. A hivatalos.

Mely szerint átlagban mindenki jól van:

lakik, eszik, iszik, takarékoskodik stb. stb.

(Átlagban mindenkire jut egy lakás/házrész –

csak éppen több tízezer ember hajléktalan...)



Egyszeri szőlősgazda

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

Arany János



Ölelés-ölés

Tragikomikus meg nem értés

Csak simogatni szerettem volna a nyuszit,

de ő nem értette/akarta, menekült előlem,

mire én egyre dühösebb lettem,

hát nem érti: a javát akarom,

és már baltával üldöztem,

hogy agyonüssem...

(Karinthy Frigyes)



Semmi

végzet,

fatalizmus

Ha úgy vesszük,

nem történt az életemben semmi.

Ennek bizonyára én voltam az oka

s nem a "végzet".

Nem hiszek a végzetekben.

Az ember maga csinálja az életét.

Ha még egyszer kezdhetném,

talán másképp csinálnám.

Egészen biztosan másképp csinálnám.

Gyáva voltam és kényelmes.

Így nem viszi az ember semmire.

(…)

Néha,

pillanatokra, úgy érzem,

mintha minden,

ami életemben történt

és nem történt velem,

minden, amit szerettem volna,

amihez gyáva vagy kényelmes,

vagy erőtlen voltam,

most tető alatt lenne.

Ilyen pillanatokban

úgy látom magamat

és az életem folyását,

mint egy nagy rendszert. (...)

Úgy érzem magam,

mint aki mély, beteg álomból

felébred s ocsúdik,

és látja, hogy fejbe verték régen

és kirabolták és ájultan hevert;

és a rablók a kinccsel messze futnak.

Márai Sándor



Ön-stigmatizáló

Úgy akarsz nagyobb,

teljes szólásszabadsághoz jutni,

hogy önként magadra veszed

a bolond bélyegét, stigmáját -

félcédulás szabad szájúként

arra már nem gondolsz,

milyen nagy ennek az ára:

nem veszik komolyan szavaidat!



Vesztegess!?

Nemcsak a vas,

de itt-most minden ember,

sőt sajna minden közszolga is

vesztegethető, korrumpálható -

pénzzel mindent el lehet érni,

több pénzzel az ellenkezőjét is,

ennek a társasjátéknak leszel te is

a résztvevője, és kis haszonélvezője,

majd a nagy kárvallottja, szenvedő alanya...



Kutyasor

Csak rémálom!?

Úgy bánnak veled

mint kivert kóbor kutyával,

kővel dobálnak, elhajtanak,

üldöznek és ütnek-vernek,

vagy befognak kísérleti alanynak -

legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

Ha a lelked halhatatlan és van lélekvándorlás,

akkor nem kizárt, hogy ilyen lesz a következő…



Csúnya szó

Az ígéret meg nem tartása

Mindenkinek mindent ígérsz,

besöpröd a hálás pillantásokat,

de eszed ágában sem volt, vagy

nem is lennél képes azt megtartani,

ezért azután folyton bujkálnod kell,

netán álruhában osonni, lopakodni, hogy

elkerüld a szembesítést, a számonkérést...



Hálapénz

Erős szervezet

Doktor a betegéhez:

- Barátom,

maga csak az erős

szervezetének köszönheti,

hogy végül meggyógyult.

- Jó, hogy mondani tetszik.

Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!



Test-lélek: „betegség”

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,

Ha ha ha!

Péter és bú! a mennykőbe,

Mi baja?

Anyja kémli hű szemekkel -

Jó öreg!

Azt gondolja, fiacskája

Tán beteg.

"Kell galuska, Peti fiam,

Eszel-e?"

"Dehogy eszem, dehogy eszem,

Ki vele. "

"Kell bor, édes szép fiacskám,

Iszol-e?"

"Dehogy iszom, dehogy iszom,

El vele."

"Kell-e sarkantyú csizmádra,

Petikém!

Kalpagodra toll s mentédre

Rókaprém?"

"Mit nekem toll, mit nekem prém,

Sarkantyú!

Ha szivemben, mint a róka,

Rág a bú!"

"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,

Biblia?"

"Mit nekem könyv, a beszéd mind

Szó fia.

Egy barátom van nekem csak,

A halál;

Az, tudom, hogy innen-onnan

Lekaszál."

"Az egekre! Peti fiam,

Meg ne halj:

Annyi benned a sohajtás,

Mint a raj.

Átidézzem tán Juliskát?

Láthatnád?"

Szól mogorván Péter úrfi:

"Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!

Még mi nem volt a bibéje!

Sem kalapja, sem mentéje,

Sem a sarkantyú zenéje,

Nem kell neki róka málja,

Sem a szomszéd bibliája;

Nem kell neki bor, galuska,

De bezzeg kell a Juliska,

Bár negédes és hamiska,

De vidor, szép és piroska.

Sem ehetnék, sem ihatnék,

Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát

Ez a baj!

Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj

S meg ne halj.

Most takarodj iskolába,

Rosz fiú!

Meg ne lássam, hogy pityergesz.

Félre bú!

Iskolában a Juliskát

Elfeledd:

Isten éltet, tíz év mulva

Elvehet'd."

Vörösmarty Mihály:

1841. január 19. előtt



Kis-nagy

Nincs olyan kicsi segítség,

ami ne lehetne életmentő

Ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik

Ha a fuldokoló egy szalmaszálba kapaszkodna

Ha csak éppen egyetlen krajcár híja van a hétnek

Ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,

Ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.



Halmozódás

Sok kicsi sokra megy

- sok lúd disznót győz:

Ha minden törpe rátámad a szundikáló Gulliverre...

Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál...

Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből...

Ha mindenki egyetlen párt jelöltjére adja le a voksát...

Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel...

Stb. stb.



Konstruktív versengés

A sportbéli, szakmai, gazdasági,

politikai stb. riválisom: ellenfél,

de nem az ádáz ellenségem,

hisz nem ellehetetleníteni akar,

hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -

jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső

soron a köz profitál ebből a nemes versengésből



Destruktív versengés

Van persze destruktív rivalizálás is,

amikor az együttműködés helyett versenyzünk,

pedig végső soron mind egy csapatban játszunk,

egy csónakban evezünk, és épp azt lékeljük meg.

Vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,

és energiáimat, kreativitásomat stb. éppen

a saját teljesítményem javításától vonom el...



A nevető harmadik

és a síró-rívó többi áldozat

(Ahogy a latin mondás szól: Divide et impera)

Miért hagyod magad a társaiddal összeugrasztani,

vagyis egy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,

vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni…!?

(Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,

a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)



Csak

egyikünk

járhat jól?

Vagy te nyersz vagy én?

Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

tulajdonképpen ilyenekből áll az életünk?

Ki kit győz le a megjelenésével, szépségével,

a társalgásban, a karrierben, a párválasztásban,

a gyarapodásban? És mindig a másik rovására!?

Így csak az ördögöt boldogítjuk,

ő lesz a nevető harmadik...



Fülemilepör

Azon vitatkoztok,

veszekedtek, pereskedtek,

ami nem az enyém, tiéd, övé –

ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,

ahogyan pl. a fülemile „éneke” -

és ebből hosszú, drága per indul,

ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,

és rossz szomszédság származik,

illetve tartósul, sőt romlik…



Alacsony sorba

"A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

nem az, hogy szolgaságba süllyed,

és hatalmasabb, nagyobb számú,

erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

Szolganépek lehetnek nagyok,

a szegénység, a munka,

a megalázás ellenére

élhetnek magas sorsot.

A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

hogy primitívvé válik,

hogy eldobja magától

a tudatos gondolkozást,

és a tudatos gondolkozót,

s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

Így válik csőcselékké, söpredékké,

züllik és oszlik fel…

Hamvas Béla



Bukás

"Egy uralkodó csoport

csak négyféle módon bukhat meg.

Vagy legyőzik kívülről,

vagy annyira ki nem elégítően kormányoz,

hogy a tömegek fellázadnak ellene,

vagy megengedi,

hogy erős és elégedetlen

középső csoport jöjjön létre,

vagy pedig elveszti önbizalmát

és a kormányzásra való hajlamát.

Ezek az okok

nem külön-külön hatnak,

rendszerint mind a négy

jelen van bizonyos mértékig.

Az az uralkodó osztály tud

állandóan hatalmon maradni,

amelyik mind a négy ellen védekezni képes.

Végső fokon a döntő tényező

magának az uralkodó osztálynak

a szellemi attitűdje."

George Orwell



FÓTI DAL

Vörösmarty Mihály

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk."

1842. október 5.



Ballaszt

Azt hiszi, akkor repül szabadon, 

ha minden kötelessége terhét ledobja… 

Így lesz létezése elviselhetetlenül könnyű!

Vagy épp azért vergődik és zuhan lefelé, 

mert felesleges/káros terhektől túlsúlyos,

foggal-körömmel ragaszkodik mindenhez,

amit ez-idáig kapott/szerzett, és birtokol…



Közteherviselés

Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.

(Lukács evangéliuma)



Judeo-krisztián!?

Idegen isten imádtatni!?

Vagy mindenért bosszút állok,

vagy önvédtelen áldozat leszek?

Ha én zsidó pap/teológus lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42



Valamit valamiért?

A patkányok is segítik egymást?!

Egymás között, a csoporton belül,

aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

az értelmes önzés erkölcse értelmében.

Keresztelő János azt tanította,

hogy ha van neked két inged,

add oda a rászorulónak az egyiket.

Jézus még ennél is többet követel:

add oda mindkét, az összes inged...

Biztos, hogy őt akarod követni?



Jótett

helyébe jót várj

A népmesék szerint

azon állhat vagy bukhat

a mesehős szerencsepróbálása,

hogy segített-e például útja elején

egy hangyának kimászni a pocsolyából,

amikor még nem tudta/tudhatta róla,

hogy később majd ő fog rászorulni,

mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.

Csak úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus.



Követések

Ne a Mestert kövesd,

hanem azt, amit Ő követ -

úgy is felfoghatjuk ezt a mondást,

hogy maga az a lelkület, az a szellemiség

van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,

aminek azzal a gesztussal tanúbizonyságát adja,

hogy pl. kisegít egy kis hangyát a bajból -

ez csinált csodát, ahogy ennek hiánya okozza

azon testvéreinek vesztét, akik pontosan

le akarják másolni az ő lépéseit, de csak

pusztán technikailag kopírozva...



Megismételhetetlen

(avagy a szolgai másolás átka)

Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

Egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

S megkérdi a púpost:

- Mi van a hátadon púpos?

- Egy púp

- Kell az neked?

- Nem.

A púpos hirtelen felegyenesedik,

S boldogan sétál keresztül városon.

Szembejön vele a sánta,

Akinek elmeséli mi történt.

A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

Elé is odaugrik a törpe.

- Mi van a hátadon te sánta.

- Semmi...

- Akkor nesze itt egy púp!



Becsület-

hiányos/vesztő

Pesten egy gazdag kereskedő

el vesztette a' betsületét,

a' ki meg találta,

jó jutalomért adja elő.

Ő egy gazdag zsidóra gyanakodott,

de ez azzal mentette magát,

hogy ő félvén az éhenhalástól

illyen portékát nem szokott tartani,

de a' magát károsodottnak vallónál

is soha sem látott;

mellynek tsak az is elég bizonysága,

hogy semmije sem vólt, most száz ezerrel bír.

(Fáy András: Híradások.)



Diszkrepancia

Nem egyezés, eltérés

Egyre tágul a távolság –

és szakadékká mélyül:

éppen most mi vagy,

és mi szeretnél lenni,

hogy becsüld magad.

És így annál sűrűbben nyúlsz

az egyre nagyobb pohár után…



Meghalt

még mielőtt

igazán élhetett volna,

még mielőtt

„halálosan” szerelmes lett volna,

még mielőtt

épített volna egy családi házat,

még mielőtt

felnevelt volna fákat, gyerekeket,

még mielőtt

tett volna egy téglát a köz épületébe,

még mielőtt

vagy írt volna egy jó könyvet,

még mielőtt

elvégezte volna dolgát, küldetését…

stb. stb.



Fent vagy lent

„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?”

(Vörösmarty Mihály)



Lagymatag

Istenkereső

"A tanítvány mindennap

Ugyanazt a kérdést tette fel:

- Hogyan találom meg az Istent?

S minden egyes alkalommal

Ugyanazt a misztikus választ kapta.

- Vágyakozással.

- Dehát én teljes szívemből vágyom erre.

Akkor miért nem találom meg őt?

Egyik nap a Mester együtt fürdött

a folyóban ezzel a tanítvánnyal.

A víz alá nyomta a fejét,

a szerencsétlen persze

elkeseredetten kapálózott,

hogy kiszabaduljon.

Következő nap

a Mester kezdte el a beszélgetést.

- Miért küzdöttél annyira,

amikor a víz alatt tartottalak?

- Mert levegőért kapkodtam.

- Majd, ha megkapod a kegyelmet,

hogy úgy kapkodj Isten után,

mint a levegő után, akkor megtalálod őt."

Anthony de Mello



Rend

és szabadság

A szabadság szülte

rend paradoxona…

Ha nem ismerem,

nem sajátítom el

és nem tartom be

például a sakkjáték

néhány egyszerű szabályát,

akkor nem tudok sakkozni,

csak összevissza tologatom

vagy dobálom a figurákat

mint egy éretlen kisgyerek.

Hogy egyáltalán sakkozzak,

ehhez szabályokat kell követnem.

Ez a minimális előfeltétel -

persze egy ellenfél is kell,

akinek az eszén túl akarok járni,

és a győzelmemnek

akkor lesz sportértéke,

ha minél jobbat választok,

akinek van gyakorlata, taktikája,

netán ismer kombinációkat stb. stb.

A maximumnál a csillagos ég a határ...



Gondolkodás,

nyelv és logika

Ha nem ismerem

értsd: nem tudom jól használni –

édesnek mondott anyanyelvem,

akkor nem tudok vele értelmes,

érthető mondatokat alkotni…

Ha nem ismerem a logika szabályait,

akkor nem tudok valamit állítani,

pro és kontra érvelni,

bizonyítani és cáfolni,

helyesen következtetni,

és nem tudok vitatkozni...

Hiába vág jól az eszem,

s vannak jó gondolataim,

ha azokat nem tudom közölni, 

illetve nem a helyén,

s nem jó összefüggésben:

nem tudok részt venni a "játékban",

ezekben a nyelvjátszmákban...



Dőre

„Mind azon szók között,

melyekkel a magyar

az esztelent, bolondot

nevezni szokta,

a legkíméletesebb kifejezés,

kevesebb tehát a féleszű,

esztelen, bolond, eszeveszett,

őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,

s tulajdoníttatik oly embernek,

ki az okos ész szabályait

holmi kisebb tárgyakban szegi meg,

s ferde beszédei vagy tettei által

gyakran nevetséget,

sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,

s nem annyira a megzavart észnek,

mint inkább a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.

Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek

a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.

Vétetik néha bohó, bohóc, tréfálkodó értelemben is.

Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,

azon őr gyöknek előtétes módosítványa,

melyből őrül, őrült származnak.”

Czuczor-Fogarasi szótár



Ki a bolond?

aki poéta lesz Magyarországon

aki az utcán magában hangosan énekel

aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse

aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király

aki az egész életét felteszi egy nagy ügyre

aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják

aki szabadságért koldusbotot választ pásztorbot helyett

aki hite miatt hagyja magát akár oroszlánok elé vetni

aki a siker reménye nélkül évekig dolgozik művén

aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni

aki szerelméért kész akár még elkárhozni is

aki minimálbérrel négy gyereket vállal

stb.



Balgák Krisztusért 

(or. jurogyivije, 'szent őrültek'):

fanatikus orosz ortodox aszkéták.

Családot nem alapítottak, nem dolgoztak,

elutasították a birtoklást és a megszokott életformákat.

Rongyokba öltözve állandóan úton voltak, sem világi,

sem egyh. joghatóságot nem ismertek el maguk fölött.

Mint a koldusokat, szívesen látták őket is minden házban.

A közvélemény Isten kegyeltjeinek, prófétának

és csodatevőnek tartotta őket.

Az irántuk tanúsított tiszt. és jóindulat következtében

megtorlás nélkül szót emelhettek az öregek, a nyomorultak

és elnyomottak védelmében.

Olykor botrányokat okoztak

(pl. Isten nevében átkozódtak),

de büntetlenül tehették,

mert minden megnyilvánulásukat

egy felsőbb akaratnak tulajdonították.

Viselkedésüket azzal magyarázták,

hogy az ördög bújt beléjük,

majd amikor az Úr megszabadította őket,

a roham elmúltával szelídek és jámborak lettek.

Állításuk szerint többször részesültek istenélményben,

mint a hívek és az egyháziak többsége.

Erkölcstelenségük szt borzadályt váltott ki,

szelídségük és aszkézisük példaképpé tette őket,

ám többségük igazában szerepet játszott…

A 18. sz-tól a balgákat gyógyíthatatlan betegnek tartották,

s mert viselkedésük zavarta a tp. ájtatosságokat,

menhelyekre gyűjtötték össze, 1850 u. őrültként

ápolták és gyógyították őket. Tiszteletük megszűnt…



Szent

részegek és őrültek

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma

és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Szenvedély! Részegség! Őrület!

Oly nyugodtan,

oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,

ti, erkölcsösek!

Szidjátok a részeget,

megvetitek az esztelent,

elhaladtok mellette,

és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,

hogy nem teremtett benneteket olyannak,

amilyen ezek közül egy.

Nemegyszer voltam részeg,

szenvedélyeim sohasem

estek messze az őrültségtől,

és egyiket se bánom,

mert a magam mértékén megtanultam,

hogy mindig és szükségképpen

részegnek és őrültnek kell mondani

minden rendkívüli embert,

aki valami nagyot,

valami lehetetlennek látszót csinált.

De a mindennapi életben is

tűrhetetlen hallani,

hogy minden,

csak félig is szabad,

nemes, váratlan tett esetén

rögtön kész az ítélet:

ez az ember részeg,

ez az ember bolond.

Szégyelljétek magatokat, ti józanok!

Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

(J. W. GOETHE)



SZÓZAT

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

"Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Vörösmarty Mihály

1836



A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,

csak ő lehet végtelenül boldog, vagy éppen boldogtalan…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!







