Eugéniusz: Igazlátó tükör p

Boldog(talan) életek minősége – I.

ppppppppppppppppp

Az emberélet mennyisége/minősége

Poézis, bölcselet és (társas) lélektan

A létjavítás/romlás Nagy Jenciklopédia

magyarán írt előmunkálatai, mag-csírái

pppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

Vörösmarty Mihály:

AZ EMBEREK

1

Hallgassatok, ne szóljon a dal,

Most a világ beszél,

S megfagynak forró szárnyaikkal

A zápor és a szél,

Könyzápor, melyet bánat hajt,

Szél, melyet emberszív sohajt.

Hiába minden: szellem, bűn, erény;

Nincsen remény!

2

Hallátok a mesét: a népnek

Atyái voltanak,

S amint atyáik vétkezének,

Ők úgy hullottanak:

A megmaradt nép fölsüvölt:

Törvényt! s a törvény újra ölt.

Bukott a jó, tombolt a gaz merény:

Nincsen remény!

3

És jöttek a dicsők, hatalmas

Lábok törvény felett.

Volt munka: pusztított a vas!

S az ember kérkedett.

S midőn dicsői vesztenek,

Bújában egymást marta meg.

S a hír? villám az inség éjjelén:

Nincsen remény!

4

És hosszu béke van s az ember

Rémítő szapora,

Talán hogy a dögvésznek egyszer

Dicsőbb legyen tora:

Sovár szemmel néz ég felé,

Mert hajh a föld! az nem övé,

Neki a föld még sírnak is kemény:

Nincsen remény!

5

Mi dús a föld, s emberkezek még

Dúsabbá teszik azt,

És mégis szerte dúl az inség

S rút szolgaság nyomaszt.

Így kell-e lenni? vagy ha nem,

Mért oly idős e gyötrelem?

Mi a kevés? erő vagy az erény?

Nincsen remény!

6

Istentelen frígy van közötted,

Ész és rosz akarat!

A butaság dühét növeszted,

Hogy lázítson hadat.

S állat vagy ördög, düh vagy ész,

Bármelyik győz, az ember vész:

Ez őrült sár, ez istenarcu lény!

Nincsen remény!

7

Az ember fáj a földnek; oly sok

Harc - s békeév után

A testvérgyülölési átok

Virágzik homlokán;

S midőn azt hinnők, hogy tanúl,

Nagyobb bűnt forral álnokúl.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény:

Nincsen remény! nincsen remény!

1846. május előtt

*

Három fazék

rotyog a pokolban.

Az egyikben németek,

a másikban oroszok,

a harmadikban magyarok vannak.

Lucifer meglátogatja mindet.

Az elsőnél csak az van kiírva,

hogy "ne gyere ki".

Megkérdezi Lucifer a segítőit,

hogy miért nincs itt őr.

Mire mondják,

hogy ebben németek vannak,

ők szabálybetartóak,

ők úgysem jönnek ki.

A másodiknál nincs kiírva semmi,

de ott van egy őr.

Mire a segítők: ezek az oroszok.

Ők mindig próbálkoznak,

de erővel vissza lehet tartani őket.

A harmadik fazéknál csodálkozik Lucifer,

hogy nincs se őr, se tiltás.

Hogy lehet ez?

Mire a segítők azt mondják:

azért, mert ebben magyarok vannak.

Ha az egyik megpróbál kimászni,

a többiek úgyis visszahúzzák!

(ez csak egy – magyarellenes? - vicc,

de talán van benne némi igazságmag is...)

*

Ördög-

ismeret/gyűlölet

Ne fesd a falra, mert megjelenik

Az ördög vén és nemigen alszik

Mint a népmesékben: a szavadon fog!

Serény az ördög a maga dolgában

Aki ördöggel lakik, ördöggé válik

Ott támad az ördög, ahol erősebb az ellenállás

A semmittevés az ördög párnája

Angyal képében is ördög

Beteg volt az ördög, barát akart lenni

Békét az isten, civódást az ördög szereti

Az ördög sokat ígér, keveset ad - az is keserű

Vén banya ördögök hadnagya

Amit istentől szánsz, elviszi az ördög

Büdös, mint az ördög

Első feleség istentől, a második embertől,

a harmadik ördögtől van

Fél, mint ördög a tömjéntől, szenteltvíztől

Fekete, mint az ördög

Negyven éves lánnyal ördög se táncol már

Az ördög az nagy kísértő

Nem csak egyféleképpen kísért az ördög minket

Szegény az ördög, mert nincs lelke

Az ördögnek tartoztál ezzel a (hiábavaló) úttal

A nyakassal az ördög se bír

Mivel az ördög a pokolban lakik, mást is oda kíván

*

Wass Albert:

Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjjel.

Emberek,az álom szörnyű volt!

Még le sem ment a nap egészen,

s már följött véresen a hold!

Indulót kürtölt frakkosan a Halál!

Körben a világ valamennyi népe

megtöltötte a páholysorokat,

s minden szem az arénát nézte.

Ott gyilkolták egymást a magyarok,

Torz jelmezekben, részegen!

Szemükben láz, kezükben kés

s csorgott a vér a késeken....!

Mindenki küzdött ott mindenki ellen,

s ezer bohóc röhögött!

A világ jelszavakat ordított

és fogadásokat kötött.

- Én erre a vörösre fogadok!

- Enyém a zöldinges legény!

- Szorítsd te Árpád-címeres !

- A gatyás paraszt az enyém!

S a magyarok csak ölték egymást.

Tombolt a halál-zenekar

S Európa cirkusz-porondján

Fogyott, fogyott a magyar.

Aztán a végin egy maradt csak.

Ezer sebéből folyt a vére.

Bámult fáradtan eszelősen

a véráztatta csatatérre.

A nézők elszámolták a fogadásokat.

Aki vesztes volt, fizetett.

Nehányan már ásítottak is.

Aztán mindenki hazament.

Pár kapzsi suhanc még összeszedte

Az elesettek rongyait.

Aztán már csak a hold bámulta

Borzadt szemével, vörösen

Az új magyar Káint.

*

Elfuserált

kis messiások

Elrontás – megrontás

Minden újszülött egy csodagyerek -

hogy tesszük-hagyjuk hülye-gyerekké válni?

a szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,

a maradék munkát meg ő maga már önerőből...

*

Kíváncsiság

Addig még, de csak addig

nem voltál reménytelen eset,

amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

és nem rettegtél: megütköznek vagy kinevetnek.

Vagy épp túl kíváncsi vagy: a fölös-káros „tudás”

miatt nagyon hamar megöregszel és korán is halsz…

*

Le

- azokkal -

az iskolákkal!

Ahol a végén már nem kérdezel - válaszokat biflázol

Ahol a végén gyötrések után olvashatatlan a kézírásod

Ahol meg se szeretsz, sőt meg is utálsz könyvet olvasni

Ahol levagdossák vizuális és szociális fantáziád szárnyait

Ahol hamar és végleg beskatulyáznak, és sínre tesznek

Ahol lefelé, a középszerhez nivellál a középszerű tanári kar

Ahol eltompítják társadalmi igazságérzeted - beverik a fejed

Ahol elsorvad az együttérzésed: fogyatékos, szegény, cigány stb.

Ahol a stréberség és az öncélú renitenskedés közül választhatsz

Ahol a vadcsikót betörik és cirkuszi mutatványra idomítják

Ahol nem te írsz verset, játszol színműben - csak befogadsz...

Ahol a morgás jogát megtartó manipulálható alattvalóvá válsz

Stb. stb. stb.

*

Nevelés…

„A mívelt világban,

a jólnevelt osztályban

ezen borzasztó hit látszik megöröködve lenni:

igazságos úton, saját fáradságából senki sem boldogulhat,

hanem minden módon mások izzadsága gyümölcsének

valamely részét legalább el kell sajátítanunk;

s a nevelésnek fogásai abban állnak,

hogy ez szembeszökő lopásnak,

csalásnak ne tartassék"

Táncsics Mihály

*

Mód-

szertelen

Próba-szerencse!?

Vak tyúk is talál szemet!? -

de lehet ennél szisztematikusabban is keresni,

mert így magad minimalizálod a találati esélyt...

Minden elképzelés nélkül keresed a tűt a szénakazalban…

*

Via activa -

via contemplativa

ideje van a láblógatásnak

és van a tenger-átúszásnak…

Ideje van, illetve ideje lenne,

ha megéreznéd ezt, de te pont

akkor „szemlélődsz” /bambulsz,

amikor dönteni, lépni/ugrani kellene,

és pont akkor güzülsz, jársz csúcsra,

amikor a töltekezés/ihletre várás ideje van…

*

Buridán szamara

Amikor a szamár nem tud dönteni,

két egyforma nagyságú/illatú széna között

mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg -

s a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

(mint aki két szék között a pad alá esik,

két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,

és a végén mégis/pont ezért agglegény mard...)

*

Korrumpálhatóság

."- És... téged... uram,

nem lehet megvesztegetni?... 

A köpcös szeme villant egyet,

és szembefordult Baluzzal. 

- Azt próbáld meg!! 

- É... én nem tettem még ilyet... 

- Mindegy. Azért csak próbáld meg.

Menni fog. 

És ment."

(Rejtő Jenő –

A három testőr Afrikában)

*

Színt vallás

Kibújik a szög a zsákból

Elválik az ocsú a búzától

Kimutatja a foga fehérjét

Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból

Lemeztelenedik a valóság(ra)

Elszólja magát (freudi elszólás)

Lelepleződik az álruhás képmutató

Ami összetartozik, az összenő

Megtalálja a zsák a foltját...

*

Kegyelem

A napot az akasztófa alatt

kezded és ott is fogod végezni,

mert ha nincs egy férfi vagy nő,

aki élettársául választ magának,

ez földi pályafutásod végállomása...

*

Félszívvel

mész a templomba

és a hangversenyre, a színházba,

és csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,

semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, 

purgatórium és mennybeszállás...

*

Magas mérce

„Tégy oly célt fel,

amelyre soha senki nem ért.

mert szép dolog a középszerű

tudós emberekkel elérkezni,

de szebb még a legtudósbakkal

egyarányú messze hagyíttani,

a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

és a nagy hegynek oly részében állani,

ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,

s talán soha nem is hág.”

Apáczai Csere János

*

Lehetetlen-

lehetséges

1.

kimerni a tengert,

elhordani a hegyet,

tízmillió embernek

egyenként elmesélni

egy tanulságos történetet

2.

vagy egy könyvet megírni,

azt elvileg mindenki kezébe adni,

és így még jóval a halálod után,

még tízezer év múlva is lehet

értő, élvező és hálás olvasód...!

*

Képzelőerő

szerencsés dolog,

ha egy ideig megtapasztalhatod,

milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

az egyiktől nem fogsz már annyira rettegni,

a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,

hogy ne áltasd magad akár életfogytiglan is:

boldog lennék, ha én is közibük tartozhatnék...

*

Ha gazdag vagy

Ahol a kincsed, ott a szíved

Minden ajtót zársz (többszörösen)

Otthonodból börtönt, erődöt alakítasz

Rettegsz, mikor lopnak meg/rabolnak ki

Rengeteg, temérdek veszítenivalód van

Tudják, hogy téged érdemes zsarolni is

Minden új reklám egyben egy új kísértés

Állandóan titkolózol: mid van és az miből

El is szótlanodsz, nehogy elszóld magad

A gondolataid mindig a tőzsdén stb. járnak

Gyanú: téged csak a pénzedért szeretnek…?

Lehet neked igaz szerelmed és barátod?

Stb.

*

AZ UNALOMHOZ

Holdvilág az arcod,

Kályha termeted,

Régi fejkötőtől

Boglyas a fejed.

Épen nem mondhatni,

Hogy szép dáma vagy,

Mégis tisztelőid

Száma vajmi nagy.

Válogatni nem tud

Tompa ízleted;

Aki hozzád hajlik,

Azt mind szereted.

A pimasz körökbe

Makkfilkózni jársz,

Lesben a vadásszal

Sült galambra vársz.

Régi duska társad

Minden jó uracs,

Kinek esze tálban

S szíve a kulacs.

S ami ellen annyi

Finnyás nőke küzd,

Téged el nem hajt a

Drága pipafüst;

Sőt, hol orrboszontva

Porzik a tobák,

S illatot, hiú fényt

Rejtnek a szobák,

Ott is ásitozva

Gyakran megjelensz,

S bűvös álomírral

Szájt, szemet befensz.

Sok kis és nagy úrnál

Ülsz te pamlagon,

Karjaidba dőlnek

Nő és hajadon.

S akik érdeketlen

Nézik a hazát

S nyugton veszni hagynák

Legnagyobb fiát;

Kiknek embertársok

Jaja puszta hang,

Melyre nem csendűl meg

Lelkökben harang;

S aki a dologtól,

Könyvtől idegen:

Az mind édeleghet

Vaskos kebleden.

Sok munkás henyével

Írsz te verseket;

Hajdan így csináltak

Nálunk könyveket,

És mondák: "A téli

Est unalmiban

A magyar nemzetnek

E könyv írva van.

Olvasd el, magyar nép,

S tartson meg az ég!"

Mert erő, egészség

Kell hozzá elég.

Íme, szép asszonyság,

Mily sok érdemed!

Ráadásúl hozzá

Adj még egy kegyet:

Valahára köztünk

Únd meg magadat,

S hordd el más világra

Régi sátrodat.

Szállj, oh szállj el tőlünk

Túl a tengeren:

Nyűg elég marad még

E jó nemzeten.

Vörösmarty Mihály

1841. január 14. előtt

*

Szegény emberek

Közmondások

1. a sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt

2. a szegény, ha kevély, az ördög is neveti

3. a szegény húsvét napján is fekete vasárnapot ül

4. a szegényt mindenki kerüli

5. bőrét is lehúznák a szegénynek

6. eleget élt a szegény, ha korán meghalt

7. falatját a szegény nyállal ereszti fel

8. szegény ember vízzel főz

9. olcsó húsnak híg a leve

10. gazdag hízik, szegény fázik

11. bús, mint télen a szegény

12. a szegényt a kutya is megugatja

13. ha szegény vagy, ne táncolj

14. jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el

15. ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik

16. kinek szegény sorsa, eleven megholt az

17. könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni

18. mindig valami bibéje van a szegény embernek

19. ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét

20. nehéz a szegénynek tisztre hágni

21. nehéz a szegény legénynek becsület kapni

22. nincs nagyobb bolond, mint a szegény

23. nincs rosszabb a szegény zsidónál

24. senki sem barátja a szegénynek

25. szegény ember étele helyett is aluszik

26. szegény embernek szerencséje is szegény

27. szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg

28. szegény mindenütt láb alatt van

29. szegény sors az, amelynek nincs irigye

30. szegény ajándéka drága

31. szegénynek szegény a barátja

32. szegény embert az ág is húzza

33. végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények

34. sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat

35. sok bűn oka a szegénység

36. szegénység és öregség két nagy teher

*

A

közmondás

fogalma és értéke

A közmondás rövid és velős,

könnyen érthető mondás,

mely közönségesen a mindennapi élet

valamely tapasztalati,

vagy gyakorlati szabályát,

erkölcsi elveket,

vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz,

mely a nép ajkáról szállván el,

az irodalomban is megtartja népies formáját.

Más szóval:

a közmondások oly szólásmódok,

melyek a józan ész alapigazságait,

az apák tapasztalatait

a népnél örökölt formában,

velős szavakban

adják át az utókor fiainak

s igy szájról-szájra élnek

és közkeletnek örvendenek.

Tehát a közmondás

valamely

általános tapasztalaton alapuló

igazságnak

rövid alakban való kifejezése

és mintegy leszűrődése

azon ősrégi tapasztalatoknak,

melyek évszázadokon keresztül

a gyakorlati életben

megdönthetlen igazságnak bizonyultak be.”

Sirisaka Andor:Magyar közmondások könyve

*

Él

Magyar

közmondások

Az él soká, a ki jól él.

A ki jól él, királyt sem fél.

A ki tud élni, tud az valamit.

Ki nem akar élni, akassza fel magát.

Annyit él az ember, mennyit örömmel él.

Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.

Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.

*

Haza

ne félj,

ne szégyelld

szeretni a hazát!

ma a világpolgárság a divat,

de te ne hódolj e divatnak.

inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi".

mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak,

annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.

Benedek Elek

*

Munka

Mint teleológia: célkép-eszközválasztás

Mint az emberré válásnak a kulcstényezője

Mint amit csak rab szolgaember végezhet

Mint az ótestamentumi örök evilági átok

Mint amire büszke a szenvedélybeteg

Mint ami nélkül nincs megélhetésed

Stb.

*

Nyomorultak

Az igazság pedig ez:

nyomorultnak kell lennünk,

és azok is vagyunk.

Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,

melyek az embert érik,

az ember maga: homo hominis lupus,

az ember az embernek farkasa. (...)

De minek mennénk ily messze:

ötéves korban cérnafonóba

vagy másféle gyárba lépni

s ettől kezdve először 10, majd 12,

végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,

s ugyanazt a mechanikus munkát végezni -

valóban drága ár azért a gyönyörűségért,

hogy valaki lélegzetet vehet.

Pedig ez milliók sorsa

és sok más millióé cseppel sem különb.

SCHOPENHAUER

*

Helycsere

Irigykedsz a

beteg testvéredre,

hogy most kényeztetik,

hogy most kívánságait lesik,

és a legszívesebben rögtön

helyet is cserélnél vele –

ha viszont ő meg is hal,

de nagyon boldog vagy,

hogy most nem teljesült

a kívánságod...

*

Időzített bomba

Kóstolgatnak és te minden

sértést, alázást, bántást lenyelsz,

sőt odatartod még a másik orcádat is -

a végén a csikket arcodon nyomják el,

s akkor szégyenedben fejbe lövöd magad,

vagy annyira betelik a jó nagy poharad,

hogy akár még embert is ölsz, gyilkolsz...

*

Össze nem illő

Lábujjhegyre állva

próbálsz ideig-óráig

a nem hozzád teremtett testi,

lelki-szellemi társadhoz felnőni,

vagy hozzá lehajolni, leguggolni,

de egy kis idő után óhatatlanul

lefáradsz, elzsibbadsz, kifulladsz...

*

Megszokni

-megszökni

Mire összecsiszolódnátok

és megszoknátok egymást,

már meg is szöktök és

mással elölről, nulláról

újra és később megint

ismét újra kezditek,

mert nem változtok,

nem alkalmazkodtok...

*

Szabadsajtó

Előbb a jólétért

önként lemondasz

a szabadságjogaidról,

pl. szabad szólás/sajtó,

így utóbb a szociálisakat

már túl könnyen elvehetik,

mert már nem tudsz ellene

szót emelni, tiltakozni,

hatékonyan ellenállni...

*

Rosszkedv,

örömrablás

Nem elég, hogy

nem tudjuk egymást boldoggá tenni,

raboljuk el még azt az örömöt is,

amelyet időnként

minden szív

meg tud még

szerezni magának?

Mutasson nekem embert,

akinek rossz a kedve,

és mégis olyan tisztességes,

hogy elrejti, egymaga hordozza,

és nem rombolja szét maga körül az örömöt!

Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv

a saját méltatlan voltunkon,

nemtetszés saját magunkkal szemben,

egybekapcsolva mindig némi irigységgel,

amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl?

Látunk boldog embereket,

akiket nem mi tettünk boldoggá,

és ez elviselhetetlen.

(J. W. GOETHE)

*

Hiábavaló

A halál elleni

orvosságot kutatva

nem marad időd, hogy

élt az életed, éld világod,

és valami maradandót alkoss,

például jól felnevelt gyerekeket...

*

Se kutyája,

se macskája

Nem csak hogy haszonállat

nincs a háznál, baromfiudvarban,

de házőrző/házi kedvenc, egérfogó

sincsen, akiken keresztül az Isten

taníthatna a természetes életmódra,

a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre

*

Ál-

állatbarát

Nem mersz kockáztatni

„idegen”, ismeretlen eredetű

gyerek örökbefogadásával -

kutyával-macskával „pótolod”

a saját család/utódaid hiányát,

de sokszor még az élettársat is,

mert annak se lehetsz a gazdija...

*

Vörösmarty Mihály

ELŐSZÓ

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.

Zöld ág virított a föld ormain.

Munkában élt az ember mint a hangya:

Küzdött a kéz, a szellem működött,

Lángolt a gondos ész, a szív remélt,

S a béke izzadt homlokát törölvén

Meghozni készült a legszebb jutalmat,

Az emberüdvöt, melyért fáradott.

Ünnepre fordúlt a természet, ami

Szép és jeles volt benne, megjelent.

Öröm - s reménytől reszketett a lég,

Megszülni vágyván a szent szózatot,

Mely által a világot mint egy új, egy

Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.

Hallottuk a szót. Mélység és magasság

Viszhangozák azt. S a nagy egyetem

Megszünt forogni egy pillantatig.

Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.

A vész kitört. Vérfagylaló keze

Emberfejekkel lapdázott az égre,

Emberszivekben dúltak lábai.

Lélekzetétől meghervadt az élet,

A szellemek világa kialutt,

S az elsötétült égnek arcain

Vad fénnyel a villámok rajzolák le

Az ellenséges istenek haragját.

És folyton-folyvást ordított a vész,

Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.

Amerre járt, irtóztató nyomában

Szétszaggatott népeknek átkai

Sohajtanak fel csonthalmok közől;

És a nyomor gyámoltalan fejét

Elhamvadt várasokra fekteti.

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült;

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölengedend,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud:

Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,

Hová tevé boldogtalan fiait?

Baracska, 1850-1851 telén, télutóján

*

Szájtépés

Te még az ostromállapotban is

mindent újra és újra megvitatnál,

nem fogod fel, mi a vészhelyzet,

mikor jogos szükségállapotot hirdetni:

az égő házban emberek maradtak,

te vitatod, nem járt-e le munkaidőd...

*

Esküdtszék

Ne akadékoskodj,

hisz egyértelmű az eset,

és a 12 dühös ember is siet –

de hát itt egy gyilkossággal vádolt

fiatal ember további élete a tét, ugye!?

*

„Kollektív büntetés”

Ha te elkövetsz valamit,

akkor az elöljáród nem téged vesz elő,

vagy meg sem próbálja a tettest megkeresni,

hanem mindenki kellemetlenséget szenved el,

és azután ők majd együttesen leverik ezt rajtad…

*

Nép-

irtás

Vedd el/hamisítsd

meg egy nép történelmét,

és akkor kényed-kedved szerint

(el)bánhatsz vele...

*

Betarthatatlan

Olyanok az előírások,

hogy képtelenség azokat

maradéktalanul betartani,

és ezért bármikor bárkit

tetten lehet érni, s persze

akkor meg is lehet büntetni

(vagy úgy sztrájkolnak az üzemben,

hogy tényleg pontosan betartják azokat)

*

In effigie

Amikor éppen

arról értesülsz,

hogy távollétedben

a bábudat felakasztották,

és az ott himbálózik a főtéren...

*

A nép ellensége

Ibsen drámája egy közíró polgárról,

aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –

hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,

állását veszti, még családja is elfordul tőle...

*

Igazság kritérium

Amiben minden nép

emlékezete megegyezik,

annak igaznak kell lennie:

pl. vízözön – tűzözön stb.

(Ciceró)

*

Noé

(a pokoljáró dudás sors)

Képzeljük el, hogy valaki

egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

*

Vízözön

Lehet olyan a mi teremtő

és gondviselő Jóistenünk, hogy

a minden emberi életet elpusztító

természeti csapást küldjön a Földre?

(kataklizma)

*

A szükséged végezni

Amit csak egy ideig lehet visszatartani,

amit előbb-utóbb ki kell engedni magadból,

akár a sorod kivárva, akár a tábori latrinán,

akár a bérház közös vécéjén, akár az utcán...

*

Öngyilok

Megöregedve

feleslegesnek és/sőt

károsnak minősíti magát:

kimegy a nagyon nagy hegyre,

vagy a gyilkos büdös barlangba

(Sántha Ferenc: Sokan voltunk)

*

Holttest-szépítő

Nem próbálsz feltámadni

a szellemi halálból, de s.k.

- értsd: saját kezűleg -

kifested a hulládat...

*

Hamis

Megszólalásig,

sőt: még utána is

megtévesztően meglepően

jó hamisítvány az ő élete,

oly tökéletesen utánoz/másol...

(elmehetne a modell dublőrének)

*

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved -

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be...

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

*

Szolgai másolás

„rossz úton kezdettünk

a rómaiaktól tanulni....

ahelyett, hogy segédöknél fogva

a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,

szolgai követésre hajlottunk;

ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk

és saját világunkban sajátunkká tettük volna,

az ő világukba költöztünk által;

de ott egészen fel nem találhatván magunkat,

honunk felé visszapillongunk,

s örökre megoszlott képzelettel

itt is, ott is idegenek maradunk.”

Kölcsey Ferenc

*

Üdv

A pap

és a buszsofőr

egyszerre kopogtatnak

a mennyország kapuján.

Kijön Szent Péter,

röviden elbeszélget velük,

majd beengedi a buszsofőrt.

A pap fölháborodva kérdezi:

- És én?

- Engem, aki egész életemben

Isten szavát hirdettem,

nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

mindenki aludt. Bezzeg amíg

a buszsofőr vezetett,

addig mindenki imádkozott.

*

Numerus clausus

"Mi nem az idegen fajjal szemben

követeljük a numerus clausust,

hanem a saját fajunkkal szemben

követeljük a numerus apertust,

mert tébolyodott

és öngyilkos nemzet az,

amely az értelmiséget

nem elsősorban

a saját fajtájából

akarja rekrutálni."

Tormay Cecile

*

Ünnep
1.

Nincsenek ünnepeik,

Mintha hosszú úton vándorolnának,

de vendégfogadó, munkaszünet nélkül

Ők nem tartják meg az ünnepet,

így azután az sem tarthatja meg őket

2.

Ünneprontók

Vagy a megszállóikat „ünneplik”

Vagy Hivatalos pátosz, dögunalom van,

Vagy az ünnep tivornyát, zabát, piálást jelent

*

Vörösmarty Mihály

A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,

Ne lógasd a lábadat hiába;

Mit ér a gond kenyéren és vizen,

Tölts hozzá bort a rideg kupába.

Mindig igy volt e világi élet,

Egyszer fázott, másszor lánggal égett;

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,

Rendüljön meg a velő agyadban,

Szemed égjen mint az üstökös láng,

Húrod zengjen vésznél szilajabban,

És keményen mint a jég verése,

Odalett az emberek vetése.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,

Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,

Fákat tép ki és hajókat tördel,

Életet fojt, vadat és embert öl;

Háború van most a nagy világban,

Isten sírja reszket a szent honban.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,

Mi üvölt, sír e vad rohanatban,

Ki dörömböl az ég boltozatján,

Mi zokog mint malom a pokolban,

Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,

Vert hadak vagy vakmerő remények?

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán

A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását,

S az első árvák sirbeszédeit,

A keselynek szárnya csattogását,

Prometheusz halhatatlan kínját.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld

Hadd forogjon keserű levében,

S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől

Tisztuljon meg a vihar hevében,

És hadd jöjjön el Noé bárkája,

Mely egy uj világot zár magába.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,

Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon,

Akkor húzd meg ujra lelkesedve,

Isteneknek teljék benne kedve.

Akkor vedd fel ujra a vonót,

És derüljön zordon homlokod,

Szűd teljék meg az öröm borával,

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július-augusztus(?)



A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,

csak ő lehet végtelenül boldog, vagy éppen boldogtalan…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!



