|
Eugéniusz: Elit-bűnlajstrom - IV.
A megalkuvó, gyáva, tétlen, kártevő
rab, korrupt, alkalmatlan, destruktív,
ártó, bűnöző, terrorista, zsarnoki stb. stb.
Poklot nem járó dudások
Az áruló ún. írástudók korholása
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Vörösmarty Mihály
ORSZÁGHÁZA
A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Kik gyülölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs békében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerűl a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.
A hazának nincsen háza. Mért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerűlne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.
Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.
1846. június - augusztus (?)
*
p 1
p
p Aki az országrablókat „príma” pénz-díj elfogadásával szalon-képesíti
p
p Aki az Urakkal egy tálból cseresznyéző, mert főleg velük akar jóban lenni
p
p Aki fekete szómágus: gyereket beszél hasadba, vagy feketét fehérnek mond
p
p Aki szerecseneket mos/mosdat előbb csak kis-, majd nagyüzemi méretekben
p
p Akitől akár még éhen is halhatsz, ha nem ővele vagy, mert az mind ő-ellene…
p
p Aki már nem is csak egy képmutató, de már például egy tüntetően parázna
p
p Aki olyan, mint aki az idegenek előtt pont a saját becses családját becsmérli
p
p Aki ha egy kis koncot kap, akkor már jól ki is van fizetve az ő (el)hallgatása
p
p Aki destruktívan rivalizál – ilyen/bármi áron kerülne „jó” monopolhelyzetbe
p
p Aki idegen formákba erőszakolva magyar szellemet csak bénít, sorvaszt stb.
p
p Aki nem áll a kenyérharcosok mellé, de napi ingyen-cirkuszt azt szolgáltat
p
p Aki introvertált/belterjes, saját levében fő, még álruhában sem jár nép közé
p
p Aki kerüli a megmérettetést: ő lesz/lenne önmaga bírája, esetleg a cimborái…
p
p
p 2
p
p Aki az igazságot csak szeretné, mert „barátait” előnyben kell részesítenie
p
p Aki pont azzal követi el a legocsmányabb hazugságot, amikről most hallgat
p
p Aki már régóta nem a sportért stb. él-hal, hanem már csak a sportból él
p
p Aki leértékeltetné a szerves kultúránkat – radikális: elvágná gyökereinket
p
p Aki egy epigon, hamisító és tolvaj, rabló, plagizátor - egy utánzó majom stb.
p
p Egy óvatos duhaj – szigorú öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is
p
p Aki „szellemi alkimista”, aki a szart próbálja neked aranyként bemutatni
p
p Aki nem tud fontosabbat, mint eldalolni a saját, privát (világ)fájdalmát
p
p Aki se a Jóistent nem keresi, így se hazáját, se családját nem szeretheti
p
p Aki csak a gyilkos szakmai rutinból dolgozva öl lelket, ízlést, egészséget stb.
p
p Akinek az álpálfordulása csak egy szervilis, szélkakas köpönyegforgatás
p
p Aki képes csodagyerekekből szisztematikusan hülye-gyerekeket nevelni…
p
p Aki büntetlenül, sőt! szellemi kábítószert gyárt, hirdet, terjeszt és árul
p
p
p 3
p
p Aki hírözönvízzel árasztja el a „lakosságot”, hogy ne tájékozódhasson jól
p
p Aki azon dolgozik, hogy a nemzetből nép, lakosság, sőt: tömeg stb. legyen
p
p Aki módszeresen szellemileg kiskorúsítja, értelmi fogyatékosítja a jónépet
p
p Aki kiforgatja az embereket magukból - így mások meg majd mindenükből
p
p Aki cserbenhagyja a globális pénzvilági terror kiszolgáltatott áldozatait
p
p Aki az ún. zsidóságával stb. tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát
p
p Aki mintha tűzoltóként az égő házba szorultakkal alkudozna a mentésükről
p
p Aki mintha egy pókember akrobatikájával szövögetné orv hálócsapdáját
p
p Aki egy patikus, aki egy lassan, de annál biztosabban ölő mérget kever
p
p Aki bonyolultan, rébuszokban fogalmaz, mert ő maga se érti, mit mond
p
p Aki mint egy bokszoló főleg övön alul akarna ütni, övön aluli humora
p
p Aki mintha az óceánt titokban egy luxusjacht medencéjében úszná át
p
p Aki bolondnak mondja a teória igazolásáért az óceánon tutajjal átkelőt
p
p
p 4
p
p Akinek az obszcén viselkedése/műve megbotránkoztatja a kisdedeket
p
p Aki mintha pl. az egri várat szigorúan csak a fix munkaidőben védené
p
p Aki szédelgőn feldicsér dilettantizmust, hogy örökre pályatévesztő légy
p
p Aki úgy tesz, mintha csak a szakács döntene róla, milyen finom a főztje
p
p Aki mintha leveleket cenzúrázó ill. szelektíven kézbesító postás lenne
p
p Aki egy szürke eminenciás, aki a háttérből orvul mozgatja a szálakat
p
p Aki egy pszichopata cezaromán sátánista, aki visszaél nagy hatalmával
p
p Aki büszke, mert a macskakaparását gyönyörű sormintával választja el
p
p Aki mintha újra és újra ki akarná találni a kést és a villát/melegvizet is …
p
p Aki mintha a Holdon élne: nem tudja, hogy itt és most kinek hirdeti az Igét
p
p Aki mintha az a bölcsőt ringató kéz lenne, aki az épp bontakozó életre tör
p
p Aki a piramis csúcsáról irányít: beetet naiv, balek lelkes embercsoportot
p
p Aki mintegy szívességből teljesítgeti hivatali tájékoztatási kötelességét
p
p x
*
Vörösmarty Mihály
JÓSLAT
Ki mondja meg, mit ád az ég?
Harag, káromlás volt elég;
Gyülöltünk mint kuruc, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért
Sikert nem ért.
Pedig neked virulnod kell, o hon,
Lelkünk kihalna hervadásodon.
Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyülöljünk szellemet,
Azt, mely közöttünk lakozott,
És eggyé lenni nem hagyott:
E gyülölet
A szeretet.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Túl és innen sok késő századon.
A gyülöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.
Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon.
A verseny nyilt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér;
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb,
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.
Itt még e föld, mély sírjaiból
Az elhúnyt ősök lelke szól.
Munkát reá s szabad kezet:
Dicső kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérc és homok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Miért volnál az éggel oly rokon?
Mit a müvészet, tudomány
Csodásat, üdvöst hagy nyomán,
Adjuk meg e hazának azt
A hervadatlan szép tavaszt.
Mult és jövő
Igy egybe nő.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Fölül időn és minden sorsokon.
Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:
Ártunk egymásnak eleget.
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, mely eget ér;
De tisztelet
A gúny helyett!
Mert még neked virulnod kell, o hon,
A szellemek kincsével gazdagon.
Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, o hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.
Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, o hon,
Mert isten, ember virraszt pártodon.
1847 eleje
*
ÁTOK
Görgeinek híják a silány gazembert,
Ki e hazát eladta cudarúl.
Kergesse őt az istennek haragja
A síron innen és a síron túl.
O százezernyi hős fiak vezére,
Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,
Ki úr leendett, milyennél nagyobb nincs,
Meghajlott a lábtúrta fövenyig.
Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.
Hallgatnak ágyuink, a puska nem szól,
E némaság oh mily réműletes!
A hajdu nem küzd, a megjött huszárnak
Kardján most nem vér - csak köny csergedez.
Harc nélkül, alku nélkül így elesni!
Egymásra néznek a bús harcfiak
S a hitszegő vezérre szíveikben
Kihalhatatlan átkot mondanak.
"Isten, vagy ördög - így kérdik magokban -
Melyik teremté ezt a Görgeit?
Ily férget isten soha nem teremthet,
Ezen megtörnék emberben a hit.
Hervadjon a fű, ahol megpihenne,
Akadjon fel, midőn a fára néz,
Enyhet ne adjon éhe, szomja ellen
A föld, s ne nyujtson soha emberkéz...
Kergesse őt a balszerencse, mint
Szilaj kutyák a felriadt vadat.
Éljen nyomorból, kínból mindhalálig
S ha elhal, verje meg a kárhozat."
Vörösmarty Mihály
Gebe, 1849. október 10.
*
p 5
p
p Aki, mint megalomániás tudós, azt képzeli: ő a mindent látó isteni szem
p
p Aki legsötétebb emberiség elleni konspirációt filantróp kirakattal fedezi
p
p Aki rossz társadalmi szeizmográf: nem érzi/jelzi a „földindulás” előjeleit
p
p Aki az a stréber tanítvány, aki kannibálként fel is falja a nagy mesterét
p
p Aki az idegen zászlós politikai (had)műveletek kiötlője s kivitelez(tet)ője
p
p Aki, mint paternalista „kívánságműsor” -vezető: diktálja, hogy mit akarsz
p
p Aki, mint a kommunista Liszenko: parancsolni akarna a természetnek is…
p
p Aki, mint új Kohlhaas: nem enged igazából, ha belepusztul is a családja is
p
p Aki inkvizítor lesz, ha egy outsider új paradigmája átformálná szakterületét
p
p Aki a konteó stigmát süti a titkos szervezkedéseket leleplezni próbálókra
p
p Aki rossz vendéglős-fogadós, idegenvezető: nem kiszolgál, de parancsol
p
p Aki, mint rossz nagymami: nem tanít imádkozni, nem beszél a Jóistenről
p
p Aki karosszék tudós, de aki életrajzában vagány kalandhős: Indiana Jones
p
p
p 6
p
p Aki elsőgenerációs értelmiség: megalkuvó alkalmazkodó/teljes hasonuló
p
p Aki az oly élvezetesen ismereteket terjesztő mai Öveges profok leszólója
p
p Aki, mint egy „jó” titkárnő, aki falaz főnöke köz/magánéleti disznóságainak
p
p Aki, mint egy társalkodónő, aki csak hevesen legyezgeti úrhölgye hiúságát
p
p Aki rossz szereposztó rendező: képzetlen, alkalmatlan, protekciós jelöltek
p
p Aki csak a jegybevételre figyelő, így sikerdarab-választó színházigazgató
p
p Aki a kortárs magyar drámának esélyt sem adó Nemzeti Színház-direktor
p
p Aki Cassandra (bal)jóstehetségét kenyérféltésből hiteltelennek minősíti le
p
p Aki, mint elrabolt keresztény gyerek: janicsárként jön vissza mi-ellenünk!
p
p Aki az egyetemi tanár, aki közpénzből magyarellenes értelmiségit képez ki
p
p Aki, mint arctalan hóhér: iróniájával mészárolja le a gondolatcsecsemőket
p
p Aki, mint egy hülye civil, aki a harctéren szerencsétlenkedve galibát okoz
p
p Aki olyan, mint amikor egy cirkuszi erőművész „óriás” kamu súlyokat emel…
p
p
p 7
p
p Aki olyan, mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrik: produkció…
p
p Aki bolond lenne háborgó tengeren kerülgetni Szkülla-Kharübdisz szikláit
p
p Aki csak egy aszfalt/kapcabetyár, de ő egy Rózsa Sándornak adja elő magát…
p
p Aki „okosan” kerülgeti az ún. érzékeny témákat, ami felsőbb köröket érinthet
p
p Aki csak addig elszánt oknyomozó újságíró/rendőr, amíg egy kishal a gyanús
p
p Aki a „zsidó”, „szabadkőműves” szavakat a vitákból kitiltó köztévé-vezér
p
p Aki a szellemi törpék országába tévedt óriással szörnyetegként elbánó
p
p Aki rossz „vadász”: rövid türelemmel ül felajzott íjjal, s nem vár az ihletre…
p
p Aki se nem gyermek, se nem részeg: majd ők mondják az igazat, a teljest
p
p Aki egyszer-egyszer még kis/féligazságot is mond, hogy ez hitelesítse őt
p
p Aki felrajzolja a helyes irányt is, de elrejti azt sok-sok hamis vektor közé
p
p Aki, mint a Gazda jó pulikutyája: mindenkit a nyájba terel és el is birkásít
p
p Aki, mint egy „örök, nagy (fene)gyerek”: ő oly igen szörnyen kegyetlen is
p
p
p 8
p
p Aki minőségellenőrként arányt tévesztve a kis bolhából elefántot csinál
p
p Aki műszaki átvevőként az életveszélyes épületre adja a szakmai áldását
p
p Aki harácsol: ő csak addig lehet helyén, amíg a kinevezője le nem váltja
p
p Aki rablógazda – minden rá bízott értéket kiuzsorázó: utána az özönvíz…
p
p Akit ne azért fizessenek, ha egészség van - ő a betegeiből éljen meg jól!
p
p Aki nem vigasztal, ritkán enyhít, de soha nem gyógyít beteg(ség)eket!
p
p Aki botcsinálta doktor: betegpanasza ömlik rá – ő erre süket/neki is fáj…
p
p Aki minimum 8+4+5=17 év szorgos biflázás után már legalább jól keresne!
p
p Aki annál fényesebben világító és villogó, minél sötétebb a nép „világa”
p
p Aki, ha komolyabban venné hivatását, úgy sűrűbben kételkedne magában
p
p Aki mindkettő kárára rombol tömeg/magas kultúrát elválasztó (mű)falat
p
p Aki nyitott minden rosszra: jó érzékkel meglátja, átveszi, alkalmazza stb.
p
p Aki rossz példával jár elő: hogyan értsük direkt félre a vitapartnerünket
p
p x
*
Vörösmarty Mihály
AZ EMBER ÉLETE
Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.
S erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.
De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.
Hiába volt dicső
Ifjú, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.
Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.
Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.
Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.
S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.
Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.
De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.
Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.
S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.
S idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.
1854. július 12. és szeptember eleje közt
p Áruló elitek
p A hivatása alján levő,
p és a pokoljárást kerülő,
p az alkalmatlan, hitvány,
p értelmiségiek-vezetők típusai,
p és azok korholó számonkérése,
p tükörbe néző megtérésre hívása…
p
p A nemhogy javító-segítő,
p de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
p A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
p és gazdasági/politikai vezetők árulásai
p
p Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
p avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
p akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
p Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
p
p Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
p legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
p Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
p Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
p
p Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
p akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
p a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
p hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
p
p Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
p patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
p tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
p törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
p
p Mindenki érintve érezheti magát,
p hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
p ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
p és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
p
p A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
p ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
p nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
p és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
p
p Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
p A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
p a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
p ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p
p Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
p akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
p akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
p de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p
p p.s.:
p A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
p nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
p hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
p de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
p az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
p és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
