Eugéniusz: Elit-bűnlajstrom - III.

A megalkuvó, gyáva, tétlen, kártevő

rab, korrupt, alkalmatlan, destruktív,

ártó, bűnöző, terrorista, zsarnoki stb. stb.



Poklot nem járó dudások

Az áruló ún. írástudók korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Vörösmarty Mihály

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény - véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez "ember!" advák örökűl -

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis - mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

p 1

p

p Aki nem mindig tud üzenni: a börtön falára írjon utolsó csepp vérével?

p

p Aki mindig „összekeveri”: civilizáltság/kulturáltság - így fejlődést vél látni…

p

p Aki sandán magáról rád vetíti a gyanú árnyékát: Te a Hatalom embere vagy

p

p Aki le nem írná, legfeljebb négyszemközt mondja – másként meg letagadja

p

p Aki az utolsó pillanatig hitegető, majd pont a vészben cserbenhagyó, lelécelő

p

p Aki, ha nagy bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: ahogy Péter…

p

p Aki a fő riválisa hibáit jól felnagyító, viszont az erényeit meg le-lekicsinyítő

p

p Aki a szájából is segget csináló – akinek csak egy disznóláb az adott keze…!

p

p Aki a szájhős nagy „oroszlánvadász”, akire már egy patkány is frászt hoz

p

p Aki a felfelé seggnyaló, oldalt könyöklő, és lefelé taposó bősz karrierista

p

p Aki egy sportszerűtlenségei miatt világhírhedt unfair play díjas ún. vérprofi

p

p Aki csak az állami/kormánypárti védettségben lett oly nagy „fenegyerek”

p

p Aki elvállalja a hóhér Haynau szerepét: a kíméletlen megtorló „szabad kéz”

p

p

p 2

p

p Aki haraggal és elfogultsággal igazságtalanul ítél főbenjáró ügyedben

p

p Aki a naiv, gyanútlan kis fogyasztók átverési trükkjeinek a nagymestere

p

p Aki az a végrehajtó, aki nem szól, nem figyelmezteti jogaira a kifosztandót

p

p Aki a kisajátítási eljárásban a független értékbecslővel összejátszó ügyvéd

p

p Aki szándékosan vagy gondatlanul, de nem gyógyszer-, hanem méregkeverő

p

p Aki a lázas semmittevéssel hatékonyan szabotálja a szellemi közmunkákat

p

p Aki az óriási jótékonykodó cégérrel takargatja el a sötét sátáni üzelmeit

p

p Aki bujtogat, felbiztat stb., majd időben felszívódik, és ki is hátrál mögüled

p

p Aki kéretlenül is osztogatja – a kalács helyett – az oly „bölcs” tanácsait

p

p Aki úgy „győz le”, hogy egy-két idegen óriást hív be magának segítségül

p

p Aki elcsábít, majd eldob, hogy lelki vergődésem közelről tanulmányozza

p

p Aki elfoglalja, okkupálja házam-hazám, majd a kedvére átírja történetem

p

p Aki megtámadja a hazámat, majd háborús bűnösnek kiáltja ki az áldozatot

p

p

p 3

p

p Aki előbb másol, leutánoz, majd meg még engem vádol meg plagizálással

p

p Aki a menten az élünkre álló Pál apostol, ha másként nem tudott legyőzni

p

p Aki az éjjeli menedékhelyen a vendég-dalos: szerinte itt van már a Kánaán…

p

p Aki engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt még aktív botrányhős is

p

p Aki csak annyira enged egy icipicit érvényesülni, hogy őt el ne homályosítsd

p

p Aki az építő-tápláló szellemi eledel helyett álkérdést-gumicsontot lök eléd…

p

p Aki a rabság kis körében mutatja meg: így kell a rabosítást nagyban is csinálni

p

p Aki nem mutatja be a teljes választékot: ő így korlátozza a döntési szabadságot

p

p Aki a(z ál)tekintélyével visszaélve rávesz szellemi aranyaid elkótyavetyélésére

p

p Aki a „Beszélni nehéz” címmel egy nagyon rossz üzenetű rádióműsort vezető

p

p Aki papírtalpú bakancsot stb. küld a téli frontra, ilyen áron gazdagszik meg…

p

p Aki csak egy tudásvágy-lehűtő, igazság-szomjúság kioltó képesítetlen tanerő

p

p Aki arra képesített, hogy bármelyik csodagyerekből hülye-gyereket csináljon

p

p

p 4

p

p Aki egy kibúvó, kifogás kereső-ajánló, alibiszállító kényszer-kisvállalkozó

p

p Aki hipnotizőri képességű: fizikai erőszak nélkül is kifoszt, megaláz stb. stb.

p

p Aki az emberek gondolkodását a balek-birka szerepre sunyin átprogramozó

p

p Akinek a közünnepek államosítása, kiüresítése vagy elszabotálása a célja

p

p Aki az erkölcsi balek-törvényt hozó: ha megütik egyik arcod, tartsd oda...

p

p Aki az örök hallgatási fogadalmát (omerta) be is tartó cinkos bűnpártoló

p

p Aki az élő fába is belekötő, a kákán is csomót kereső felbérelt profi fikázó

p

p Aki „Csak a kísértésnek ne állj ellen!” cinikus „bölcs” igének a hirdetője

p

p Aki abortuszt mond: latin tolvajnyelvű magzatgyilkosság szépítő, tussoló

p

p Aki a kisebbrendűségi érzése miatt olyan betegesen hiú, allergiás mimóza

p

p Aki pártállami-állampárti rendelésre gyárt, hamisít/kozmetikáz, töröl hírt

p

p Aki az ingyen kegyelmet nem ismerő/tagadó/kicsinyítő érdemelvű egyházfi

p

p Aki a kereszténymentő – sok/kevés? – zsidót nem díjazó, ki nem tüntető…

p

p x

*

Vörösmarty Mihály

AZ ÚRI HÖLGYHÖZ

Fürtidben tengervészes éj

Szemekkel, mint a csillagtűz;

Hol annyi gőg és annyi kéj,

Ki vagy te márványkeblü szűz?

Bírván az istenek minden kegyét,

Imádva férfiaknak általa,

Szép és dicső, s lélekben oly setét,

Milyen derűlt arcodnak hajnala.

Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?

Hiába minden esdeklés szava?

Hiába kér a leghőbb érzelem?

Nem olvadoz fel kő kebled hava?

Egy eskü kell, egy néma fogadás:

"Szeretni e mindent adó hazát!"

Mért hát szemedben büszke tagadás?

Mért áruló a hang, mit ajkad ád?

Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.

Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,

Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,

És selymidért imádod a bogárt:

Mind állat, és hívságos semmiség,

Hizelgőd is, ki hűséget hazud!

És mégis, mégis - oh türelmes ég! -

Kedélyed rajtok édelegni tud,

Míg a könyűk hiába fénylenek

A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,

Megemlekezz, hogy vannak istenek,

S még van kezökben bűnt torolni nyil.

Az apaátok teljesedni fog,

Az apaátok súlya szörnyü lesz:

"Tennen fajodban éljen ostorod,

Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.

Hervadjon el szépséged! a gyönyör

Váljék utálattá, ha ízleled;

S midőn panaszban bánatod kitör,

Legyen kacaj reá a felelet."

De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd

Jellemtelen kornak volt gyermeke.

Gyengéd szived hajlott a kény előtt,

S megvette a szellemtél hidege.

Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.

Angol talán? vagy német, francia?

Igen, ha megtagadnák fajokat;

De ah előttök szentség a haza!

Te azt nem ismered, - nincsen hazád -

Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.

És ami van, gyalázat szennye rád;

Mert esdeklő szülődet megveted.

Erényeidnek senki sem hiszen;

Mert ami fő, nincs meg sugári közt;

Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;

Félünk, csodálunk, mint az üstököst.

Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!

Nemednek nincsen tiszteltebb neve:

Gyöngéd, hol annak lenni árulás,

Szivetlen, ahol égned kellene;

Buzognod e hon - és e nemzetért,

Mint égnek minden nemzet hölgyei:

Nem kérünk munkát s áldozatra vért;

Miért esdünk: részvéted kegyei.

S mindeddig ezt te megtagadhatád!

Láttad, miként küzdénk és epedünk,

S csak egy enyhítő szót nem monda szád;

Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!

De még előtted áll egy új világ,

Anyára vár egy újabb nemzedék:

Akard, s erényed a fő polcra hág,

Neved dicsőség lángtüzében ég.

Mit szűz hevében égő szív teremt,

Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,

És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent

Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.

Kezedben a gyermeknek álmai,

Tündérvilága lelkes ifjunak,

A férfi boldogsága; játszani

Ily drága kincsek nem adattanak.

Emeld fel bájaidnak zászlaját,

Utánad kelnek a hon jobbjai:

Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,

Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.

Teremtsd elő azon dicső időt,

Hol a magyar szó s név imádva lesz;

Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt

Ki e kettőnek ellenére tesz.

A kisdedeknek néma szája kér,

Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.

Áldás vagy átok vár e válaszért:

Határozz, és kimondtad sorsodat.

1841. november-december(?)

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

p 5

p

p Aki szigorú erkölcsi alapon áll, a „titkos” Talmudén: a gój csak egy állat!?

p

p Aki egy professzor, aki egy profi a hazudozásban, a rabulisztikában stb. stb.

p

p Aki a kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazol vagy cáfol”

p

p Akinek a mondandója: magyartalan, képzavaros, konfúzus stb. mondatok…

p

p Aki a gyerek rajzoló, mesélő képzelőerejét sorvasztó, csonkító szülő/óvónő

p

p Aki a „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” –féle „állásfoglaló”

p

p Aki nem a mindenséggel méri magát – ő oly „szerény”: a kevéssel is beéri…

p

p Aki a „pogány” magyar imát/népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédekből

p

p Aki egy szellemi meddő, aki hegységként vajúdva max. egy kis egeret szül

p

p Aki az a hadvezér, aki soha nem mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!”

p

p Aki egy szakbarbár: nem látja a nagy Egészet, így a részről se tud eleget

p

p Aki csak még töredezettebbé teszi, ha már „Minden Egész széttörött”?

p

p Aki az egyetemes műveltséget összerakhatatlan puzzle-ra szedi szét…

p

p

p 6

p

p Aki babonának minősíti a népi csillagjóslást, bölcseletet/asztrológiát…

p

p Aki harcos antiklerikális és istentagadó: neki a vallás a nép ópiumja…

p

p Aki a szentségek és az egyházi méltóságok árulója-vevője (szimónia)

p

p Akik az ún. bűnbocsátó cédulák ötletgazdái és annak templomi kufárjai

p

p Aki egy nihilista „bölcs”: nincs abszolút érték, relatív, hogy mi a jó/rossz

p

p Aki örül, ha indiszponált/gyenge napot fogott ki a nagy sportellenfele

p

p Aki a kápók csapatkapitánya: haláltáborban hívja ki meccsre a rabokat

p

p Aki a szólásszabadság nagy híve: ő az országos tévében, te a blogodon

p

p Akivel „vitáztok”, de nála van a mikrofon ki-, s a süllyesztő bekapcsolója

p

p Akinek a vadcsikó ifjúság hatékony betörése, idomítása a tanult szakmája

p

p Aki a monopolhelyzetből „tárgyaló”: árak, bérek, munkakörülmények stb. …

p

p Aki ott áll a sírodnál, és nekrológja elmondja=elhazudja, hogy ki is voltál

p

p Aki csalással intéz/szerez felvételit, jó érdemjegyet, orvosi stb. diplomát

p

p

p 7

p

p Aki a politikai kapcsolatai segítségével szorít ki jobbakat a pályáról

p

p Aki meggyőződés nélkül, sőt dacára megélhetési oltáspropagandista

p

p Aki meghamisítja, kifényezi a saját életrajzát és sötétíti, feketíti másét

p

p Aki megesett lányok gyermekét zabinak csúfoló rigmust költve bántja

p

p Aki eltorzítva, kiforgatja „idézi” a vitafele súlyos szavait, komoly érveit

p

p Aki rossz osztály/munkahelyi rossz főnök: szapul, stresszel, fenyeget stb.

p

p Aki kegyetlen kiképző katonai őrmester: egzecíroztat, megaláz, betör stb.

p

p Aki a bűneit erényként dicséri, mást meg káros-kórosan „bűn” -tudatosít

p

p Aki mindig csak a súlyosbító, és sohasem az enyhítő körülményeket látó

p

p Aki a szellemi erőfeszítést kerülő: csak semmi kemény szellemi eledel!

p

p Aki a „mostoha” diákjai rovására folyamatosan kivételez a kedvenccel

p

p Aki az édes/gondjára bízott gyereket elhanyagoló, átverő, megrontó stb.

p

p Aki aranyaid takarva/sárnak mondva tenne egy örök elégedetlen lénnyé

p

p

p 8

p

p Aki fizetőképesség alapján-arányában tanít, véd ügyet, gyógyít beteget

p

p Aki a fölös-káros méreg(drága) „gyógyszerek” felírásáért kéjutazó orvos

p

p Aki egy fizetett agent provocateur, aki lejáratja a tisztes tüntetéseket

p

p Akit társadalmi pozíciója/vagyona semmire nem kötelezi, csak jogosítja…

p

p Aki csak előjogokat vindikáló elit: neki jobb kezelés, autó, villa, levegő jár

p

p Aki az idegen tollakkal éktelenkedő, a diadal-lóvét érdemtelenül besöprő

p

p Aki egy világszámot mutat be, de rejtett védőhálók felett - „salto mortale”

p

p Aki beépített ember: pl. az aukción a kikiáltási árak felbérelt felverője stb.

p

p Aki a házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó álszent parázna rabbi

p

p Aki hamis illúziókba ringató muzsikus/kapitány a már régóta süllyedő hajón

p

p Aki fizetett hirdetésben, cikkekben stb. az egekbe dicsér(tet)i fel önmagát

p

p Aki önkezével csonkítja, majrézva cenzúrázza/heréli ki a jól induló műveit

p

p Aki szellemi bombát hatástalanít, ártalmatlanít: „ifjúsági verzió” készítő…

p

p x

Vörösmarty Mihály

Liszt Ferenchez

Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?

Sors és bűneink a százados baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
Ennek láncain élt a csüggedett faj
S üdve lőn a tettlen nyugalom.
És ha néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.

Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.

És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjük minden szenvedését,
Szégyenétől lángra gerjedünk;
És ohajtjuk nagynak trónusában,
Boldog - és erősnek kunyhájában.

Nagy tanítvány a vészek honából,
Melyben egy világnak szíve ver,
Ahol rőten a vér bíborától
Végre a nap földerűlni mer,
Hol vad árján a nép tengerének
A düh szörnyei gyorsan eltünének;

S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenésszel;
Fárad a nép óriás kezével:

Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.

Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba a halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.

És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon,
Melynek andalító zengzetére
Fölmerűl a gyásznak régi tére;

S férfi karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyekbe vész a szem sugára,
Enyh jön a szív késő bánatára.

És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékzetével
Csügg a múlton és jövőt teremt,
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;

S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.

S még a kő is, mintha csontunk volna,
Szent örömtől rengedezzen át,
És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevűlve járja a Dunát;
S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
Lelkesedve feldobogjon e föld.

És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.

1840. november, december eleje



p Áruló elitek

p A hivatása alján levő,

p és a pokoljárást kerülő,

p az alkalmatlan, hitvány,

p értelmiségiek-vezetők típusai,

p és azok korholó számonkérése,

p tükörbe néző megtérésre hívása…

p

p A nemhogy javító-segítő,

p de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

p A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

p és gazdasági/politikai vezetők árulásai

p

p Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

p avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

p akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

p Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

p

p Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

p legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

p Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

p Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

p

p Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

p akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

p a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

p hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

p

p Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

p patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

p tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

p törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

p

p Mindenki érintve érezheti magát,

p hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

p ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

p és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

p

p A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

p ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

p nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

p és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

p

p Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

p A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

p a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

p ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p

p Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

p akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

p akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

p de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p

p p.s.:

p A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

p nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

p hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

p de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

p az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

p és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

