|
Eugéniusz: Elit-bűnlajstrom - II.
A megalkuvó, gyáva, tétlen, kártevő
rab, korrupt, alkalmatlan, destruktív,
ártó, bűnöző, terrorista, zsarnoki stb. stb.
Poklot nem járó dudások
Az áruló ún. írástudók korholása
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán
Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
Petőfi Sándor
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
(Pest, 1847. január.)
*
Milyen/olyan írástudó, „értelmiségi”,
szellemi stb. vezető, lelki stb. segítő ne légy…
p 1
p
p Aki főleg a hallgatási pénzből él jól – hogy csak ki ne nyissa a száját
p
p Aki csak fülemüle perek bírója, de még ő is könnyen megvesztegethető
p
p Aki közutált stréber tanítvány, aki végül még fel is falja a nagymestert
p
p Aki „bátor” ítész, aki a döglött oroszlánba rugdos, de abba jó nagyokat
p
p Aki a minden útjába kerülő lényt felfaló telhetetlen mohó kis gömböc
p
p Aki a hiányzó egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen!
p
p Aki szellemi könnyűbúvár (képző) - pedig az igazgyöngy jó mélyen van
p
p Aki műhibás: a jó lábát vágja le – de van vigasza: a „rossz” gyógyul…!?
p
p Aki sokáig oly hű volt a hamison, hogy majd meg csapodár lett a jón
p
p Aki tapintat/empátia-hiányos nevelő: mint elefánt a porcelánboltban
p
p Aki olajat önt a tűzre – a segíteni akarásával csak tetézi a bajokat
p
p Aki az a békeközvetítő: ki mindkét peres felet átveri/szakadékot mélyít
p
p Aki a multikkal előnytelen szerződéseket kötő, országfosztó főminiszter
p
p
p 2
p
p Aki majd belülről bomlaszt? De végleg beépül, és bedarálja a Rendszer
p
p Aki a közmédia félelem-keltve népbetegítő esze, napszámosa/sztárja
p
p Aki a ténymegállapításait a kisujjából szopva állít oly meghökkentőket
p
p Aki a gyereknevelésben az ökör-következetes: az ész-elvei bebetonozva
p
p Aki hetenként más és más nevelési elvet követ/elvet - emberkísérletek
p
p Aki otthon semmiért is dicséri, idegenek előtt mindenért csak szidja fiát
p
p Aki anyafarkasként védi kölkét, ha azt akárcsak egyetlen „rossz szó” éri
p
p Aki ellenségtől igen, még élete árán is, de a Gonosztól nem védi gyerekét
p
p Aki a még szüleit is besúgó gyerek teszi meg az iskolai pozitív mintának
p
p Aki ige-hirdeti: ha nem Jehova az istene, az kártékony, s így irtható lény
p
p Aki a szabadon gondolkodó főket ön-, de főleg közveszélyessé nyilvánító
p
p Aki a materialista rossz tudást igen jól alkalmazó, amúgy idealista orvos
p
p Aki a közbaj okát kinyomozó (újság)írót megbélyegző: „a nép ellensége”
p
p
p 3
p
p Aki a lehúzó középszer zseni-gyilkos közvélemény-terrorvezér zsarnoka
p
p Aki, mint a zsoldos katona: csak addig-úgy szolgál, amíg-ahogy őt fizetik…
p
p Aki az álpálforduló „megtérő” – aki így közelebb kerül a húsos fazékhoz…
p
p Aki egy neofita túlbuzgó: mindenkit térítő és aki pápább lenne a pápánál
p
p Aki éjjel leveri a folyóba a vaskos cölöpöket, s így majd nappal „vízen jár”
p
p Aki, amit/akit nem tud legyőzni, annak az élére áll és így azt félre is viszi
p
p Aki egy kontár: vagyis nem a szakmájának a mestere, de pont a hóhérja!
p
p Aki egy ravasz csábító, aki arra vesz rá: nyújtózkodj tovább a takaródnál
p
p Aki csak azért ad hitelt/kölcsönt, hogy majd jöhessen dobra verni a házad
p
p Aki bűnösen eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, az ún. kegyelmi időt
p
p Aki óriási fejlődésnek ábrázolja és tanítja is a Nyugat/Európa alkonyát…!
p
p Aki csak más farkával veri a csalánt, aki csak más bőrét viszi a vásárra
p
p Aki csak fizetőképességi alapon-arányban véd ügyet, gyógyít beteget stb.
p
p
p 4
p
p Aki a jó imázs kedvéért szegénynek is rendelő: böjt, diéta a receptjén…
p
p Aki az óriás-nagy jótékonykodó cégérrel takargatja el a sötét üzelmeit
p
p Aki még a sírodban sem hagy nyugton, még ott is megforgat, sőt kirabol
p
p Aki a mostoha diák, színház, régió stb. rovására kivételez a kedvenccel
p
p Aki az életteredbe időzített szellemi bombát, v. trójai falovat telepít be
p
p Aki tényleg a hathatós tettek embere: a rémtetteké, a gaztetteké stb.
p
p Aki úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt stb., mint anno egy Gorgó fő
p
p Aki mindig vindikálja magának az utolsó szó jogát, összegzést- zárszót
p
p Aki átengedi a tanácskozási és határozathozatali munkát, de övé a vétó
p
p Aki csak sejtelmesen utal, célozgat, hogy ne értsd/ki tudja magyarázni
p
p Aki önkényesen kódol, rejtjelez, hogy csak a beavatottak érthessék meg
p
p Akit csak az érdekli-izgatja, amivel épp itt és most a nőknek imponálhat
p
p Aki nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják…
p
p x
Petőfi Sándor
SORS, NYISS NEKEM TÉRT...
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.
Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden sziv-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.
Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!
Meghalni az emberiség javáért,
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.
Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!... s én elkészitem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.
(Pest, 1846. április 24–30.)
*
Petőfi Sándor:
15-DIK MÁRCIUS, 1848
Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.
Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.
Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.
Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.
Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!
Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!... -
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.
És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.
Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.
Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.
S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.
A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -
Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.
S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.
Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!
Pest, 1848. március 16.
*
Milyen/olyan írástudó, „értelmiségi”,
szellemi stb. vezető, lelki stb. segítő ne légy…
p 5
p
p Aki mindent csak szétszed/szételemez, összerakni már nem tud/akar
p
p Aki mindent megtesz, hogy te el ne mondhassad az ellenvéleményedet
p
p Aki majd mindent megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el…
p
p Aki mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarja átépít(tet)eni a hajót
p
p Aki mindent elkövet azért, hogy azért ne nagyon vegyék túl komolyan…
p
p Aki mindig úgy szól, ír stb., hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét
p
p Aki mindent csak imitáló s ezt a mentalitást szánt szándékkal terjesztő
p
p Aki a nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő
p
p Aki mindenkit megnyugtat: a Tudomány-isten minden problémát megold
p
p Aki egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást
p
p Aki bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt
p
p Aki áldott magányból házisárkány-kormánya alá menekülő költő, tudós
p
p Aki szelektíven oszt áldást, és nem nyitja ki a templomot hajléktalannak
p
p
p 6
p
p Aki nem politizáló Egyházfő: pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben
p
p Aki nyíltan rajtad röhögő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén
p
p Aki mindenki mást is megállítana, ha neki már itt van a Kánaán bősége
p
p Aki a legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgot
p
p Aki csak egy kicsit térít el az igazságtól és a tempód fokozását javallja
p
p Aki mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni
p
p Akinek nincs tanulmányút/zarándoklat - ez csak tivornya a leépülésre
p
p Aki ingyen az alkotmány szellemében jogszabályt soha nem vizsgál át…
p
p Aki abba bele se fog, amire itt-most nincs leelőlegezett megrendelése,
p
p Aki nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: „szerződés” kp. nélkül?
p
p Aki szakmai jótanácsot nem fontolgat, döntést sem hoz: majd úgyis eldől…
p
p Aki a napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló
p
p Aki minden művet/alkotót stigmával skatulyáz: elit-tömeg, könnyű–komoly
p
p
p 7
p
p Aki a közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként
p
p Aki mintha egy kis isten lenne: lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat
p
p Akinek minden kezedet túl nehéz: a világ jobbítását sem önmagán kezdi el
p
p Aki nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot
p
p Aki minden hagyományt a magáénak vall: még az egymást kizárókat is…
p
p Aki az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre
p
p Aki az ígéretes civil kurázsis kezdeményezést szétcincáló/aggályoskodó
p
p Aki rendőri, megélhetési, önigazolási stb. kényszer nélkül nem tanúskodik
p
p Akinek mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz, csak beszéljenek róla…
p
p Aki zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is
p
p Aki zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t)
p
p Aki a legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni
p
p Aki a rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből pl. a cigánybűnözés szót
p
p
p 8
p
p Aki önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra
p
p Aki nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket
p
p Aki kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen
p
p Akinek a nép szava isten szava: a „népítélet”, lincselés is az, helyesli is azt
p
p Aki nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait
p
p Akié a mikrofon-erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget
p
p Aki miközben megkerüli, úgy tesz, mintha megválaszolná a lényegi kérdést
p
p Aki meddő órákat tölt írógépénél, miközben felesége szül, főz, mos, takarít…
p
p Aki nem akar alázattal-fáradtsággal jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni
p
p Aki épp rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy
p
p Akinek bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég megalkuvása álruhája
p
p Aki stréber tanítvány: mihelyst bajba kerül Mestere, ő tagadja meg először
p
p Aki miért is lenne pont ő egy tisztességes értelmiségi? Kiterítik őt is úgyis!
p
p x
*
Petőfi Sándor:
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
p Áruló elitek
p A hivatása alján levő,
p és a pokoljárást kerülő,
p az alkalmatlan, hitvány,
p értelmiségiek-vezetők típusai,
p és azok korholó számonkérése,
p tükörbe néző megtérésre hívása…
p
p A nemhogy javító-segítő,
p de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
p A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
p és gazdasági/politikai vezetők árulásai
p
p Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
p avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
p akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
p Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
p
p Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
p legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
p Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
p Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
p
p Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
p akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
p a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
p hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
p
p Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
p patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
p tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
p törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
p
p Minden egyes ember érintve érezheti magát,
p hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
p ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
p és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
p
p A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
p ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
p nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
p és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
p
p Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
p A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
p a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
p ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p
p Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
p akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
p akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
p de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p
p p.s.:
p A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
p nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
p hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
p de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
p az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
p és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
