Sükösd Miklós

A cenzúra: gondolatgyilkosság

Táncsics Mihály a sajtószabadságról és a társadalmi nyilvánosságról

Milyen érveket fogalmazott meg Táncsics Mihály a cenzúra ellen és a sajtószabadság mellett nevezetes művében, a Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című 1844-es kis könyvben?

Honnan merítette szellemi inspirációját, kik voltak szellemi forrásai?

Hogyan küzdött a cenzúrával, saját könyvei és lapjai megjelentetéséért?

Táncsics a szó szoros, fizikai értelmében vett sajtó (a nyomda) állami korlátoktól mentes használatáért harcolt. Hogyan illeszkednek a sajtószabadság melletti elméleti érvei saját lapkiadói és aktivista tevékenységéhez?

Hogyan tagolódnak elvei a sajtószabadságról folytatott 19. századi hazai vitákba?

Kulcsszavak: cenzúra, médiaszabadság, mély felvilágosodás, nyomda, nyomtatás, plebejus nyilvánosság, polgári nyilvánosság, sajtótörténet, szamizdat, tamizdat

„Hol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat”

Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak (1844/1846: 16)

1. Bevezetés

Az alábbi tanulmány egy rövid életrajzi vázlat után amellett érvel: Táncsics Mihályra az amerikai sajtószabadság-felfogás hatott reformkori kortársai és a felvilágosodás francia és német klasszikusai mellett. Táncsics egész élete összefonódott a szabad sajtóval és a cenzúra elleni harccal. A szabad sajtó melletti mozgalom vezére és jelképe lett elvi, politikai és gyakorlati értelemben is. Plebejus demokrataként egész életét a paraszti és a munkás-érdekvédelemnek, a művelődésnek, a népfelvilágosításnak szánta – és ez a sajtó nélkül, nyomtatott tankönyvei és néplapjai nélkül lehetetlen lett volna. Táncsics célját új fogalommal mély felvilágosodásnak nevezhetjük. Ez a paraszti és a munkástömegek állampolgári-jogi, politikai és társadalmi felvilágosítását jelenti a cenzúrától mentes sajtószabadság alapján. A felvilágosodás mély hatását a magyar társadalomban: földművesek és kétkezi munkások felvilágosodását az elitfelvilágosodás mellett. Az eszköz ehhez a paraszti és a munkás olvasóközönség művelődése. Táncsics az elitek mellett a paraszti és a munkástömegeket akarta ellátni könyvekkel és lapokkal – a kritikus sajtó szabadságával, a nyilvánosság erejével jogtudatosságra, mozgalmi szerveződésre, demokratikus nyomásgyakorlásra, a feudális maradványok elleni fellépésre tanítva őket. (A magyar irodalom hagyományosan szűk olvasóközönségéről, a felvilágosodás íróinak magányosságáról lásd Komlós 1947/2006, vö. Darnton 1971, 1979). E mély felvilágosodás és a nyomtatás, a sajtó (a könyv- és a lapkiadás) egymást feltételezi. A nyomtatás a felvilágosodás természetes médiuma. Táncsics felismeri: a népművelés csak szabad sajtóval és az elvek tömeges terjesztéséhez kötődő érdekvédelemmel, vagyis plebejus társadalmi nyilvánosság kialakításával lehetséges. Sajtó és népfelvilágosítás, tágabb értelemben média-kommunikáció és társadalmi érdekartikuláció kéz a kézben jár, egymás nélkül nem létezik. Táncsics cenzúrát megkerülő kiadói tevékenységét 20. századi fogalmakkal pedig nemegyszer szamizdatnak (önkiadásnak) és tamizdatnak (Nyugaton kiadott és hazacsempészett kiadványoknak) nevezhetjük.Táncsics a sajtószabadság magyar hagyományának legtisztább szószólója. A sajtószabadságról szóló felfogását, elméleti és lapszerkesztői munkásságát minden magyar újságírónak és médiakutatónak érdemes megismernie a médiaszabadságról és a média demokratikus feladatairól szóló nyugati források mellett. Táncsics Sajtószabadságról szóló könyvecskéjét pedig érdemes volna kötelező irodalomnak megadni minden hazai média és kommunikáció szakon.

https://epa.oszk.hu/03000/03056/00080/pdf/EPA03056_mediakutato_2021_2_091-104.pdf