Eugéniusz: Elit-bűnlajstrom - I.

A megalkuvó, gyáva, tétlen, kártevő

rab, korrupt, alkalmatlan, destruktív,

ártó, bűnöző, terrorista, zsarnoki stb. stb.



Poklot nem járó dudások

Az áruló ún. írástudók korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni:

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Reviczky Gyula:

Márczius tizenötödikén

Hivatlanúl is megjösz minden évben,
Szép márczius, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márcziust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szivnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszméletlenül,
Multon mereng a költő és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.

Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros konczért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harczra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.

Nem, ez nem az a márcziusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rablánczát tépje le!
A nagy, a negyvennyolczas márcziusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol, hol czitrom és narancs virulnak,
Honán kivül a legnagyobb magyar!

Ezért löktél hát annyi hősi sirba,
Hogy a mi véred, óh hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszivja
Egy ingyenélő parazita-had?...
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd' oszt' arczátlanul felosszák
Kétszínü, romlott, léha kegylesők?...

Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjuk, hivjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhütők, kik mint a barmok
Csak ettek-ittak és meghiztanak.

*

Milyen/olyan írástudó, „értelmiségi”,

szellemi stb. vezető, lelki stb. segítő ne légy…

p 1

p

p Aki míg a társa lopkod, addig előad egy figyelemelterelő magánszámot

p

p Aki nemhogy „orvosolja”, de ő maga idézi elő pl. az olvasási nehézségeket

p

p Akinek előbbre való a „mundér becsülete”, mint a beteg emberek érdeke

p

p Aki nem él sorsközösségben, álruhában se, csak kampányban jár nép közé

p

p Aki önkényes, önző rangsoroló: ki a rászorultabb testi-lelki beteg, szegény

p

p Aki viccelődési, nevettetési képeségét max. morbid, fekete humorban éli ki

p

p Aki bolondnak mondja Antigonét: eltemetni halott testvért az élete árán is?

p

p Akinek nem kell sokáig kínálgatni a „dísz-gój” ideig-óráig hálás szerepét

p

p Akinek igenis van programja: hát a kisdedek megbotránkoztatása nem az?

p

p Akinek a hőn vágyott, és tervezett programja a zsidóhecc, a pogrom stb.

p

p Akinek nemcsak a kis igazságai, de még nagy tévedései is terméketlenek

p

p Akinek, a hivatalból, fizetett bomlasztóként soha semmi nem lehet elég jó

p

p Akinek csak élettét nélküli játék a hivatás, ahhoz képest nem rossz benne

p

p

p

p 2

p

p Akinek csak elő-futárja, és csak epigonja, utánzója van: ő az örök Csúcs…

p

p Akinek egyedül az ún. magas művészet a szent - maga az élet viszont profán

p

p Akinek a Mű csak egy ürügy, hogy impresszionista „kritikája” csapongjon

p

p Akinek a családja csak életnyersanyag, kísérleti terep és a személyzet

p

p Akinek rangon aluli megfogni a csákányt, inkább kampány-beszédet firkál

p

p Aki nemcsak sok öndicsérete miatt büdös, de mert már egy erkölcsi hulla

p

p Aki nagyokat mozdít ugyan az ügyön, de soha nem előre, de mindig hátra

p

p Aki platóni „idealista”: a gyerekeket egységesen az állami intézet nevelje

p

p Aki jól csinálja/tanítja is a sajt-kiéneklés minden csízióját, csínját-bínját

p

p Aki bárki után és bármilyen eszközzel nyomoz, ha ezért bárkik megfizetik

p

p Akinek csak jogtiszták az eszközei, de bűnöző ellenfele nem válogat: na ne!

p

p Aki a Belzebubbal akarja kiűzni a Sátán – a cél szentesíti az eszközöket!?

p

p Aki nem öngyilkos: az oroszlánbarlangba csak egy hangszerrel bemenni!?

p

p

p 3

p

p Aki a zord, vészidőben a szigligeti alkotóház melegében húzza meg magát

p

p Aki a nehéz, veszélyes küldetése teljesítését halogatja, sőt elszabotálja

p

p Aki tűri-segíti: politikai-gazdasági érdekből kitalált mumus riogatja népét

p

p Aki „összetéveszt” szerepeket: egyszerre lenne rendőr-ügyvéd-ügyész-bíró

p

p Aki bűn-segédkező: találmánya elsinkófálása, ill. emberellenes használata

p

p Aki röstell bulvárlaptól is tanulni: olvasóbarát tipográfia, címadás, humor…

p

p Aki visszahőköl: teóriát igazolandó akár rozoga tutajjal kelni át az óceánon

p

p Aki engedi, sőt sürgeti a napirendről levenni az ún. nemzeti sorskérdéseket

p

p Aki hagyja beskatulyázni magát: ír, vagy fest, vagy régész vagy feltaláló

p

p Aki jogosan kirúgott kispap, „ezért” élenjár a szerzetrend felszámolásában

p

p Aki hagyja magát piti csetepatéba berángatni: legyek után kapkodó sas

p

p Aki bedugja fülét a szirénhangra, ill. nem kötözteti ki magát az árbochoz

p

p Aki csak efemer sikerért, ill. a cím- és rangkóros kitüntetésért stb. hajtó

p

p

p 4

p

p Aki önkritikátlan és önbiztosító: csak a hiúságának hízelgői veszi körül

p

p Aki bérmunkába fordít, és nem győzködi a kiadót, mi ma igazi hiánycikk!

p

p Aki aufklérista: a társadalmi bajok pusztán felvilágosítással megoldhatók

p

p Aki nem radikális: nem nyomozza ki a hamis tudatok társadalmi gyökerét

p

p Aki aszerint törődik a hozzá forduló beteggel, hogy ki ő, ad-e „hálapénzt”

p

p Akinek se naprakész szakmai tudása, de jó formaidőzítése a Feladathoz

p

p Aki önmagát szentté avató, a gyarlóságait meg nem valló, sőt takargató

p

p Aki a szentté avatási perekben ő az ördög megvesztegethető ügyvédje

p

p Aki nappal szervezkedő, adminisztráló - éjszaka alkotás helyett elalvó…

p

p Aki nappal hallgat, kussol, csak „álmában beszél” , mikor senki se hallja

p

p Aki az egykori politikai üldözöttről ír – de nélküle, sorsa iránt közönyösen

p

p Aki nem hálás azoknak, akik lehetővé teszik alkotói szabadnapjait, sőt…!

p

p Aki megveti, lenézi honfitársait, és nem „szór gyöngyöket disznók elé” …

p

p

p x

Komjáthy Jenő:

MÁRCIUS 15-ÉN

Üdvöz légy, Március! Köszöntlek!

Villámot szór szemem, szivem remeg.

Öröm s harag vív énbennem tusát

Dicsőjtve március nagy idusát;

Homlokomon kigyúl a büszkeség,

Szivemben düh és bosszu tüze ég.

Sírjából a megholt idő kikél;

Rajzik a múlt s újfent pezsegve él;

Az üdvözült naptestü szellemek

Élőkkel fognak immár társkezet.

Boldog az értő, jaj, ki nem érti meg,

Amit e más világból intenek!

Ó, mennyi fény s utána mennyi gyász!

Félistenküzdelem, új hősvilág;

Minő csaták, minő lelkesedés!

- Fukar talajba pazar vérvetés; -

Szent őrület, csodás álomvaló,

Gondolni is gyönyör, vérforraló.

Új Tirteusz és új Démoszthenesz:

Petőfi és Kossuth: félistenek. -

Száműzve virraszt lángszavú Kossuth,

Petőfi meghalt s halhatatlanult. -

Új Golgotán elvérző nagy fiak,

Gyászos bukás: Nagyvárad és Arad.

Majd álhalál, virrasztók kardala;

Majd a nagy éjre új nap hajnala:

Álcsillag volt, ah nem a büszke nap,

Hisz keleten nem: - nyugaton hasadt.

S a nemzet él, - él mint idült beteg,

Türelme nőtt, akarni feledett.

Élsz, nemzetem, de még nem vagy szabad!

Megalkuvás lőn, s mit tőn jelszavad?

Hizelgés, zsarnokkedv, fondor cselek

Beköték nyiladó, szilaj szemed!

Kegy s alkalom megadá félig azt,

Mi teljes szent jogunk volt, ős, igaz.

*

Ady Endre

Köszvény-ország márciusa

Március-Isten keresésre

Indít ma minden friss szelet:

Volt egy ország valaha, régen,

Negyvennyolcnak nagy idejében

S ez a szép ország elveszett.

Az élén jártunk a világnak,

Micsoda áldott, nagy tusák,

Föltört a hunn szívből a láva,

Mi voltunk a világ Japánja

Akkor s maga az - Ifjuság.

Nép volt az és nem rongyos horda,

Az márciusban nem aludt:

Sziken nőtt piros csoda-rózsa.

Bámult is a vén Európa.

Rómák lettek a hunn faluk.

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.

Bús egek, hát mi lett velünk?

Barmok, akik mindent megszoknak,

Helótái puhult latroknak:

Ezek vagyunk, ezek leszünk.

Grófok hű nyája, Köszvény-ország,

Pupákok, senkik és vakok,

Új ifjaink bódítva állnak,

Mária-zsoltárt kornyikálnak

S lesik az úri abrakot.

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,

Pimasz pap, lelketlen cseléd,

Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,

Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,

A régi március hevét.

Bús Hunnia, podagra-nemzet,

Kis Köszvény-ország, baj vagyon:

Ma március van. Csúzod óvjad,

Húzd magadra a takaródat,

Szelek járnak víg hajnalon.

Kossuth népe, Petőfi népe,

Ma március van, ha tudod,

Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd

Urad, bíród, sorsod, köszvényed:

Kegyelmes Franz von Kossuthot.

Budapesti Napló, 1907. március 15.

*

Milyen/olyan írástudó, „értelmiségi”,

szellemi stb. vezető, lelki stb. segítő ne légy…

p 5

p

p Aki nem tud/akar ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak…

p

p Aki csak egyes kisembert hibáztat, és nem az őt így katalizáló Rendszert

p

p Aki háborúra uszít stb., mely békés család-apákból is kihozza a gyilkost…

p

p Aki leveszi a Napirendről: hogy lehet a korrupció lehetőségét minimalizálni

p

p Aki napi, pregnánsan visszajelzett sikerélmény-éhes, vagy nem működik

p

p Akinek a pozitív – vagy negatív - visszhangtalanság hirtelen szellemi halál

p

p Aki nem ad átfogó kitekintést/összehasonlítási alapot: hogyan él más nép

p

p Aki nagyszájú kérkedő: ütközet alatt lapul, majd más hőstettét orozná el

p

p Aki féltékeny tehetséges tanítványára, ezért csak minimumot követel tőle

p

p Aki kisebb erővel keresi-kutatja tétele/állítása cáfolatát, mint igazolását

p

p Aki elhallgat örömhírt: nem hiába a bűnbánat, mert hiszen van bűnbocsánat

p

p Aki nagybani adócsalóknak tár fel kiskapukat, és ad titkos „jótanácsokat”

p

p Aki versek, novellák helyett életfogytig csak reklámszöveget, brosúrát ír

p

p

p 6

p

p Aki nagy ötletet, jó találmányt lop/felvásárol, begyűjt, és akár el is temet

p

p Aki eléri, hogy a diákja csak megúszni akarja a tanulást, s ne is kérdezzen…

p

p Aki nem ad tanúvédelmet az életveszélyben levő Nagy idők nagy tanújának

p

p Aki nagy idők kis tanúja: igazat ő addig-úgy ír, míg az nem „önfeljelentés”

p

p Aki a polgári engedetlen tiltakozókat terrorista váddal börtönözi be évekre

p

p Aki a politikai emigrációba üldözött író állampolgárságát nem adja vissza

p

p Aki nagy hűhót csap semmiért - avagy hegyek vajúdnak, egérke születik

p

p Aki a nagy eszét otromba tréfa, durva, alázó ugratás kiötlésére használja…

p

p Aki Nagy Ellenálló volt/maradt, épp csak a Gonosz kísértésének engedett…

p

p Aki tudja: létfontos a sajtószabadság - de hogy ezt ő is újra ki is harcolja?

p

p Aki mintha egy marslakó lenne itt, olyan idegenül mozog a „való világban”

p

p Aki mintha már ő maga is úgy látná, hogy az ő királya nem is mezítelen

p

p Aki mintha szóban lerombolná a templomokat, és felégetné az iskolákat

p

p

p 7

p

p Aki Kolumbusznak képzeli magát, ha ligeti tavon csónakázgat Új Világ felé

p

p Aki, ha így bíboros stb. lehet, akkor kész az indiánt nem-embernek minősíteni

p

p Akinek a térítő/szociálantropológiai ténykedése főleg gyarmatosítást-szolgáló

p

p Aki mintha csak az ún. ingyen-konyhákra főzne, ahol nem is illik reklamálni

p

p Aki a szegények segítése címén magának teremt közpénzből luxuséletvitelt

p

p Aki csak fedőnévként használja az egyházat, a kedvező adóbesorolás miatt

p

p Aki mintha a fehér abrosznál tárgyalna, vagyis leülne alkudozni az ördöggel!

p

p Aki ártatlan a szellemi kútmérgezésben – hiszen ő csak a kávájára kakilt…

p

p Aki koncért vétkes néma cinkosságot vállal bármily elnyomorító rendszerrel

p

p Aki nem választható ellenséget nem ismer(tet): az öreg és ravasz ördögöt

p

p Aki maga választaná meg szellemi vitapartnereit a leggyengébbek közül…

p

p Aki semleges, mint a szofisták: úgy tanít, hogy a rossz ügy mellett is érvelj jól!

p

p Aki nem hiú: ő „szerényen”, név/cím nélkül jelent fel/mószerol be a Főnököknél

p

p

p 8

p

p Aki nem becsületes megtaláló: eltulajdonítja mások szellemi értékeit

p

p Aki nem tudja/nagyon nem is akarja tudni: prekoncepciója/előfeltevése

p

p Aki már a kutatása, vagy a tárgyalása előtt tudja az eredményt, ítéletet

p

p Aki nem tud félrevonulva, magányosan és türelmesen a nagyvadra lesni

p

p Aki intésre nagy csinnadrattával „leleplez” egy-egy beáldozott piti alakot

p

p Aki kiégett (művész)tanár: az éneklést, zenélést megutáltatja nebulóival

p

p Aki a „művészfilm” -rendező „fenegyerek”: forró drót köt össze a Góréval

p

p Aki nem művel-tanít logikus gondolkodást, szabatos és szép fogalmazást

p

p Aki legjobban tudta, hogyan kell(ene) gyereket nevelni - amíg neki nem volt…

p

p Aki a neki kiszolgáltatott gyerekeit „szelíden” erőszakmentességre „terrorizálja”

p

p Aki kitagadja gyermekét, ha nem az lesz, ami ő lehetett volna, ha nem megalkuvó

p

p Aki rögtön kollaborál a megszálló, és majd berendezkedni próbáló ellenséggel

p

p Aki még akkor is janicsár marad, ha rájön: ő saját hona/népe kiképzett ellensége

p

p x

Babits Mihály: 

Petőfi Koszorúi

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 1. szám



p

Áruló elitek

p A hivatása alján levő,

p és a pokoljárást kerülő,

p az alkalmatlan, hitvány,

p értelmiségiek-vezetők típusai,

p és azok korholó számonkérése,

p tükörbe néző megtérésre hívása…

p

p A nemhogy javító-segítő,

p de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

p A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

p és gazdasági/politikai vezetők árulásai

p

p Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

p avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

p akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

p Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

p

p Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

p legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

p Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

p Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

p

p Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

p akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

p a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

p hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

p

p Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

p patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

p tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

p törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

p

p Minden egyes ember érintve érezheti magát,

p hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

p ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

p és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

p

p A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

p ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

p nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

p és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

p

p Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

p A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

p a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

p ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p

p Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

p akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

p akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

p de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p

p p.s.:

p A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

p nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

p hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

p de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

p az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

p és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

