Eugéniusz: Régi-új Parainézis – IV.

Intelmek ifjaknak, bátor keresőknek

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

*

Milyen/olyan ember ne maradj /légy fiam…!

p 1

p

p Aki másra sem törekszik, mint a gazdagságra, ami gazságát is igazolja…!?

p

p Aki mást befeketít, mocskol hogy ő tisztább, kevésbé koszos látszatú legyen

p

p Aki imák mechanikus elhadarása után felajzva várja az ún. isteni választ

p

p Aki még másról készült karikatúrán se tud jóízűen nevetni - vagy csak azon

p

p Aki még az ádáz ellenségének is hamar megbocsát - de magának soha sem…

p

p Aki még akkor is janicsár marad, ha már rájön: ő a saját népe ellensége lett

p

p Aki még az ünnepeken se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani: „puritán”

p

p Aki soha nem boldog, de mindig tudni véli, hogy most még ehhez mije hiányzik…

p

p Aki a reklámdömping ideális áldozata, ha nála a szerzés pótolná a szeretetet

p

p Aki még azt se veszi zokon, ha kilopják a szemét - másnak jobban kellett…!?

p

p Akinek az alapelégedetlensége a mindig újabbb dolgok után vágyban ölt testet

p

p Aki még be se lép egy társas helyre, máris a vészkijáratot keresi, és odaáll

p

p Aki csak a Vidám Park álveszélyes kalandjátékaira fizet be, de azt élvezi is

p

p

p 2

p

p Aki Cassanova módján bizonyságokat gyűjt, hogy ő is egy szerethető lény

p

p Aki abban a tévképzetben él, hogy a gazdag nő meghódítása őt boldoggá tenné

p

p Aki azért tunya, rendetlen stb. gyerek, hogy így tesztelje: önmagáért szeretik-e

p

p Aki az anyapótlékot az alma mater nyújtotta elismerések gyűjtésében látja meg

p

p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, s így könnyen kap egy újat (egy potyát )

p

p Aki szeresen ér el jó közérzetet, majd növekvő adaggal, hogy ne legyen rossz

p

p Aki kis ideig élvezi a mesterséges paradicsmot: ha túléli, jön az elvonókúra kínja

p

p Aki még Isten előtt sem hajt fejet, térdepel vagy borul le - egy büszke döglégy…

p

p Aki még nem élte át, milyen lehet önfeledten játszani, átszellemülve alkotni stb.

p

p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben ültetett, ápolt, szedett eper íze

p

p Aki még nem járt mezítláb füvön, erősítő anyaföldön és nem úszott át vadvizeket

p

p Aki még nem lakott ott, ahol az égő tűz rakható, látható, hallható, szagolható volt

p

p Aki még nem tud bukfencet hányni, de lépcsőt átugorva szaltózni akar: mortale

p

p Aki meg se próbál a saját lábán megállni, járni - nem kel fel…

p

p

p 3

p

p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből baracklekvárt

p

p Aki még soha nem ült fel a lóra - mindig átesik a túloldalra: zsugori vagy tékozló

p

p Aki megfeledkezik magáról s az utcán levetkőzik magától: ő már a Paradicsomban…

p

p Aki megtanulta: ha épp sebes vagy beteg, akkor addig szinte mindent elnéznek neki

p

p Aki megveti, sőt gyötri a testét: rossz ágyon fekvő, rozoga széken billegő, szögesöves…

p

p Aki nem győzi puhánnyá kényeztetni magát: komfortfokozat-növelő keleti kényelem

p

p Aki non stop méltatlankodó: többnyire miért neki kell alkalmazkodnia a világhoz!?

p

p Aki tökélyre viszi az adaptálódást: „egy test és lélek” lesz a párjával, de ő felolvad

p

p Aki mélyebbnek hiszi/látatja magát, ha folyton rejtvényben, rébuszban fogalmaz

p

p Aki menten rondának, frigidnek vagy kurvának lát és tart egy nőt, ha kosarat kap

p

p Aki gyakorlott mesterember: hogyan (f)okozzuk a - családi - élet feszültségét?

p

p Aki főként mesterséges, kiagyalt helyzetekbe kerülve ismerné meg önmagát…

p

p Aki nem találja el a jó bioritmust: vagy egy lassított, vagy egy gyorsított felvétel

p

p

p 4

p

p Aki míg lassan felfogja az első poént, már rég lemaradt a három jobb újabbról

p

p Aki feldolgozhatatlan mennyiségű vizuális ingerrel szőnyegbombázza az agyát….

p

p Aki, ha fizetett érte, a kiállítás minden egyes képére vet egy pillantást: ezret…

p

p Aki nem láthatja-értheti-értékelheti jól a képet: túl közel/túl messzire áll tőle

p

p Aki minden ártatlan kis párbeszédet is már egy ki kit győz le párbajnak fog fel

p

p Aki minden, bármi áron is menti az életét - még a becsületét is veszni hagyva…

p

p Akinek minden betegség büntetés - ezért betegítő bűntudata is van (ördögi kör)

p

p Aki minden egyes kicsiny ún. jótettéért minimum busás túlvilági jutalmat vár el

p

p Aki minden kéznél levő fűszert belerak az ételbe - hogy semmi ne hiányozzon…

p

p Akinek az életéből hiányzik a „megbolondító” fűszer: a móka, a játékosság stb.

p

p Aki minden egyes gójba egy potenciális, látens, tettre-kész antiszemitát lát bele

p

p Aki minden családi hagyományt éltet-ápol, de főleg a rosszat vagy idejétmúltat…

p

p Aki a családja múltját is végkép eltörölné – aki előtte élt, az mind hülye lehetett

p

p x

*

Szabó Lőrinc:

Kár

Kár elrontani, kár,

buta kis életünket,

úgyis ritka az ünnep,

úgyis jön a halál.

Mind, ami konc, ami érdem,

ami lehet, be kicsi!

Maga az ember, ahogy van,

túlhitvány valami.

Sír bennünk az igaz szív

s épúgy sír a komisz;

kár, hogy túlsokat ártunk

fölöslegesen is.

Pénz, hiuság, becsület: mind

szánalmas csatatér,

s csábit a szó, hogy a lélek

nyugalma többet ér.

Csábit a szó, de a béke

ahogy jön, megy is a perccel;

(könnyü annak,

aki helyett más a gazember!)

Tűnik a perc, s az örök föld

bestiái miatt

meggyűlöljük az égi

prédikátorokat.

Kár elrontani, mégis

rontjuk az életünket,

pedig ritka az ünnep

s úgyis jön a halál.

Küzdünk, sírva, vagy árván,

mint kit a cél megúnt,

s mindegy a cél, az eszközökért

együtt lakolunk.

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre – mennyi tévedés! –

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi –

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

1933

*

Milyen/olyan ember ne maradj /légy fiam…!

p 5

p

p Aki minden kéregetőnek erőn felül ad, egészen addig, míg ő is koldus lesz

p

p Aki minden utcai koldus mögé egy maffiát lát, s jó lelkiismerettel lép át rajta

p

p Aki csak minden (!) könyv elolvasása után merné majd a sajátját is megírni

p

p Aki minden nap reggelén „szépségversenyre” indul - kudarcélmény halmozó

p

p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes, s nincs vesztes

p

p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, a konstruktív együttműködésben rossz

p

p Aki minden nap más, olcsóbb helyen vásárol, kávézik - sehol se hű törzsvendég

p

p Aki minden öröm/ünnep rontásában az igazán ötletes, leleményes (öngólt lő…)

p

p Aki minden valós/vélt sérelmet sokszorosan megtorol - „Ez a vicc vért kíván!”

p

p Aki minden tettét hangosan-írásban indokolja: azt is, ami amúgy jogában áll

p

p Aki minden új életpéldát ugyanazzal a már egyszer bevált képlettel „old meg”

p

p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és hozzá új előéletet is konfabulál

p

p Aki mindenáron Úr akar lenni - az is lesz végül: de csak kakas a szemétdombon

p

p

p 6

p

p Aki mindenét áruba bocsátja, eladja - csak az ép eszét nem, azt ő elissza…

p

p Aki mindenben a rajongott-imádott (épp részeg) mestert követve kútba ugrik

p

p Aki mosakodás helyett mindenkit befröcsköl sárral: így az ő sara se tűnjön ki...

p

p Aki mindenre oly kíváncsi: így végül égő zsírt vízzel oltva lakásfalat robbant!

p

p Aki mindig mindent csak félgőzzel, félszívvel, csak úgy tessék-lássék teszeget

p

p Aki mindent csak nyelvileg, azon belül meg csak írásban fejezne ki: világa határa

p

p Aki redukálja a világot a verbálisan kifejezhetőre, az élőszót meg a „holt nyelvre”

p

p Aki mindent kedvességet elutasít, vagy úgy fogad el: ne legyen benne örömed…

p

p Aki mindent intézményt - iskolát, kórházat, egyházat – már eleve ördöginek lát

p

p Aki naiv: az iskola a tudásért, a kórház az egészségért, az egyház a hitért van…

p

p Aki mindent kidob, vagy mindent megőriz, megörökít, raktároz, s nem szelektál

p

p Aki mindig mindent elejétől a végéig élvezni akar, másként végleg abbahagyja

p

p Aki mindent szigorú kötelességtudattal és ízzel csinál végig, az egész életét is

p

p

p 7

p

p Aki minden olyat tud, ami tök felesleges, nagyon káros - sőt: életveszélyes

p

p Aki mindent újra fel akar találni - még a kereket is: addig azt nem is használja

p

p Aki többet él az erejével, mint az eszével: nem használja az egyszerű gépeket

p

p Aki viszolyog az egyszerűtől, mindig bonyolultabb módon tesz: így vakar fület is

p

p Akire, a balekra mindent vackot rásózhatnak: nem lát át a szélhámos trükkön

p

p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez, mindent beruház…

p

p Aki pecázásból jól élt, de rébeszélték: legyen halászflottája, hogy pecázhasson

p

p Aki mindig a távolba vágyódó kincskereső - nem látja: a háza tája aranybánya!

p

p Aki spórol-ment: mindig az éppen már rohadó almát eszi meg, sosem eszik épet

p

p Aki mindig azok társaságát keresi, akiknek most éppen jól megy-felment a sora

p

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik: így maradt

p

p Aki mindig úgy érzi: Ő különb ember mindenki másnál - vagy pont ellenkezőleg!

p

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára esküszik örök hűséget: gúzsba köti lelkét

p

p

p 8

p

p Aki, mint a korsó, addig járt a kútra, míg el nem tört/alkalmi tolvaj: vérszem…

p

p Aki, mint a részeg és így őrült, pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével…

p

p Aki mintha a frappáns, eklatáns élő példa lenne az áldozattani nagykönyvből

p

p Aki mintha elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik s háromesélyes

p

p A humán szakbarbár, aki büszke, hogy nem tud becsavarni egy villanykörtét

p

p Aki egy büszke munkaalkoholista, pedig az élethazugságok glóriája a Munka

p

p Aki mögé már nem kell kijátszható hajcsár: belsővé vált a kényszermunkamorál

p

p Aki beléphetne az oázisba, ha előbb vesz „felesleges” nyakkendőt - szomjan hal

p

p Aki mire „szalonképesre” felöltözik, már elmúlik a program - nyugovóra is térhet

p

p Aki múzeumba teszi a Bibliát, hisz telefonból/bölcsességből a legújabb a legjobb

p

p Aki nagy igyekezettel fogja meg a törököt - de aki ezután már őt nem ereszti el…

p

p Aki mindig csak egy picit görnyed egyre tovább, de azután már végleg úgy marad

p

p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell/kellene tennie

p

p x

*

Szabó Lőrinc –

Az álmodó halott

Elnyúlok a fűben. Aludjunk.
Én már mozdulni se birok.
Élni? – Sárba tiportak a
kalmár hadak, a nyilt, buta
és álszent terrorok.

Én már nem mozdulok, aludjunk –
A napot hunyt szemembe zárom.
Csontjaim vasként folynak el, –
de hozzám búvik s magába ölel
megváltó szeretőm, az álom.

Már egész testem benne fekszik,
egész testemben fekszik ő –
Álom! Óh, együtt lebegünk!
Óh, föld! föld! asszony! te leggyönyörűbb,
te sír, te éltető!

Óh, édes föld, magadba húzol,
s szállunk már, szállunk, keveredve:
felnéz az álmodó halott
s egyszerre ujra fellobog
régi, hódító, büszke kedve:

láng surran – megindúl s felröppen a kő!
Óh megyünk a tavasz elé,
mikor feszülő bimbók s rügyek
küldik kéjes sortüzeiket
az ég felé!

Óh élet! szent feltámadás!
Föld! Napfény! Mámor s hit zűrzavara!
Dicsértessék a halál, a vidám,
dicsértessék nagypéntek után
husvétom hajnala!

Dicsértessék a föld, s aludjunk!
Én már csak rozsdás roncs vagyok –
de vasak nőnek belőlem, csodák,
fények, s uj, büszke katonák
és szentséges diadalok!

pppppppppppppppppp

p INTELMEK

p Legalább ne árts, se másoknak, se önmagadnak

p Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

p hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x