Eugéniusz: Régi-új Parainézis – II.

Intelmek ifjaknak, bátor keresőknek

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

p Milyen/olyan ember ne légy/maradj…

p

p 1

p

p Aki a szükségállapotát a vészkorszak elmúlta után is fenntartaná/úgy marad

p

p Aki a háborús időkben létmentő spórolásán nem tud változtatni, annak a rabja

p

p Aki a szeretni vélt utódaira hagyja eltitkolt sötét múltja rejtegetett csontvázait

p

p Aki még a szájából segget csinál, és így szavainak akár végleg elveszik a hitele

p

p Aki csak a sok semmittevésben „fárad ki”, így nem édes: keserű utána a pihenése

p

p Aki a rövid karját és kardját nem meri megtoldani egyetlen kis árva lépéssel sem

p

p Aki a sikert egészen a magáénak tartja, de a kudarcot mindig a társakra hárítja

p

p Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja: ez a kutya ártalmatlan, nem harap

p

p Aki semmiért nem vállal felelősséget- és aki a világ össze bűnét a magára vállaló

p

p Aki olyannyira szemérmes koldus, hogy nagy titokban éhezik, majd meg éhen hal

p

p Aki annyira szeretné magát, legalább testét megmutatni: exhibicionista pucérkodó

p

p Aki így perverz: a fütyije mutogatásával botránkoztat, s így nyer szexuális élvezetet

p

p Aki ennyire önellátó: ő önmaga bírája és dicsérője - még ebben sem szorul másra…

p

p

p 2

p

p Aki új Nárciszként annyira imádja magát, hogy a saját tükörképbe szerelmes

p

p Aki annyira imádja/gyűlöli ex szerelmét, hogy még az ördöggel is összefog ellene

p

p Aki annyira gyáva nyúlember, hogy se istene, se hazája - se párja, se otthona

p

p Akinek minden dolga félbe van hagyva, ő ráér - mintha csak ő élne mindörökké

p

p Aki olyannyira bolond, hogy alapjában nem az örökkévalóságra rendezkedik be

p

p Aki úgy – maradt - ősbizalmas anyjával, hogy ő választhat neki hivatást és párt

p

p Aki olyan földhözragadt, lehajtott fejű: nem látja-csodálja Ikarosz szárnyalását

p

p Aki az anyja szoknyája mögé-alá bújik, ha most legény kell a gátra: miért pont ő?

p

p Aki öl/belehal, ha az általa rég kiszemelt hölgy nem pont őt, de bárki mást választ

p

p Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni/feküdni a földre pl. az eperért

p

p Aki amíg rosszul van, bármit megfogad, az ördög is szerzetes akar lenni - de felejti…

p

p Aki áldozatból cinkos tettestárs lesz: hamis szégyenérzetéből falaz a gonosztevőnek

p

p Aki egy nagy nulla, de alattomban él az erejével, hiszen ártani-rontani még ő is tud…

p

p

p 3

p

p Akinek az a titkos jelszó, hogy mindenki egyért, vagyis értem - de én meg senkiért

p

p Aki addig válogat, míg hoppon/vénlány-agglegény marad, vagy már bárkit elfogad

p

p Aki ágyúval lő a verébre: vele, vagy akár helyette elpusztítja még az öreg diófát is!

p

p Aki hova lép, ott fű többet nem terem – még az írmag is kipusztul: elsivatagosodás

p

p Aki egy ajtófélfa ember - ő sehol sincs se bent, se kint: csak a küszöbön, átmenőben

p

p Aki még akkor sem eszik húst, ha ezzel megmenthetne egy embert: tiltja a vallása…

p

p Aki hiperaktív az örvényben, illetve minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse

p

p Aki olyan igen alacsony tűrésküszöbű, hogy még egy légy is kihozza a béketűréséből

p

p Aki addig-addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg már túl késő lesz…

p

p Aki addig söpöri a szőnyeg alá lelki szemetét, míg el nem bukik és a nyakát nem töri

p

p Aki addig piszkálódik, kötekedik, ingerli az alvó vérebet stb., míg ki nem húzza a gyufát

p

p Aki mindaddig nem vall színt, nem voksol, míg nem tudni biztosan, hogy ki lesz a győztes

p

p Aki nem tudja, hogy hol a helye a családban/csoportban – csak helytelenül viselkedhet…

p

p

p 4

p

p Aki a jó és a rossz szellemiség élet-halálharcában örök semleges akar maradni

p

p Aki gőgösen nem kér, ill. fogad el beavatkozást válsághelyzetben: bele is pusztul

p

p Aki lelki-társas krízisben nem lát meg az előző állapotnál is jobb minőségű kiutat

p

p Aki nem veszi észre, hogy aki őt nem tudta legyőzni, mostantól már pont ő vezeti

p

p Aki a házasságával vesztére sorvadni hagyja egyéb létfontos baráti kapcsolatait

p

p Aki a gyermekszülések után már szinte kizárólag (végül magára maradó) anya…

p

p Aki a fegyvert hibáztatja, noha ő töltötte meg, és tartotta a kezében és a célra!

p

p Aki a dögunalmas élettől félve inkább istenkísértő: egy ön/közveszélyesen élő

p

p Aki a „csata/ütközet” előtt már kész kudarca magyarázatával - önbeteljesítő jós

p

p Aki a boldogságot vagy hamis illúziónak, vagy csak gyerekkori ábrándnak veszi

p

p Akinél a biztonság a fő dolog: nem vág el lelki köldökzsinórt, s nem dob el mankót

p

p Aki sorsdöntő jótanácsot kér a barátjától, de pont a lényeges tényeket elhallgatja

p

p Aki kéri a barátját, hogy akár fájót, de igazat is mondjon, de utána megharagszik rá…

p

p

*

Petőfi Sándor:

TÜRELEMRŐL

Türelem, te a birkák s a

Szamarak dicső erénye,

Tégedet tanuljalak meg?

Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be

A földet s kérsz menedéket:

Kérj akárhol, csak ne tőlem,

Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,

Diadallal a világot;

Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,

Melyre nevedet nem vágod.

Türelem, kicsépelt szalma,

Melyet a bárgyú világnak

Telt kalászokként árulnak,

Kik magodból jóllakának;

Te üres fazék, melyből a

Macska a tejfölt kiette,

S a szakácsné most szájtátva,

Fejcsóválva áll mellette.

Türelem, te... nem tudom, mi?

Mint gyülöllek, mint utállak!

Mert ahol van kezdeted, ott

Vége van a boldogságnak.

Oh a föld boldog lehetne,

Hogyha rajta te nem volnál,

S míg te rajta lész, mindaddig

Megmaradunk a nyomornál.

El veled, te élet átka,

El veled, le a pokolba!

Nyeljen el, ki rút pofádat

Erre a szép földre tolta!

Pest, 1847. április

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled'

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj',

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod'.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe' majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád' ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

*

p Milyen/olyan ember ne légy/maradj…

p

p 5

p

p Akinek léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan: teher alatt nő a pálma

p

p Aki azt szeretné, ha minden egyes esetre lenne fix szabály vagy ukáz/utasítás

p

p Aki azt tanítaná, amit maga se tud: pl. az orvosi tanácsot adó nagybeteg (orvos)

p

p Akit kiköp az Úr is, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg, de mindig langyos

p

p Akinek ez a kompromisszum: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák

p

p Aki infantilisen azt kívánja: bárcsak mindig csak csokit ehetne/minden abból lenne

p

p Aki téves hiszemű: barátja mindig igazmondó, ellensége csak hazugot/hamist szól

p

p Aki hiszi: amiről önként mond le, az könnyen vissza is jön: pedig épp ellenkezőleg!

p

p Aki lemond a szabadságról a létbiztonságért, majd így azt is elvehetik a börtönben

p

p Aki felettébb sokallja a szabadsága árát, olcsóbban megússza mint örök szolga…

p

p Aki azt hiszi: bizton üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut

p

p Az a gazdag ifjú, akinek Jézus a vagyontól szabadulást javasolja: de hiába, eloldalog…

p

p Aki azzal áltatja magát: majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül s képeket fest…

p

p

p

p 6

p

p Aki nagyoskodva sietteti a felnőttséget, de csak egy kiégett koravén lesz belőle…

p

p Aki hiszi: felnőve semmit nem veszít, csakis nyerhet hozzá: fejlődik (de vissza is)

p

p Aki felnőve nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a mentendőt, menthetőt

p

p Aki nem is akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor lehet boldog – infantilis…

p

p Aki úgy hiszi: a szabadság a boldogság szükséges és egyben elégséges feltétel is

p

p Aki az emberiség nagy barátja, de hidegen hagyja a mellette szenvedő hitvese…(K.F.)

p

p Aki irgalmatlanul előadott igazságaival leszűkíti, nullára redukálja baráti védő körét

p

p Aki nem ismeri/érti: tapinttat, kegyes hazugság – ő szinte egy szalonképes szadista

p

p Aki nem ismeri a bűvös igéket, nem mormol egy sor Petőfit, nem teremt varázskört

p

p Aki az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalizmusként tartja maga elé

p

p Aki az egyszeri isteni kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot akar formálni

p

p Aki a hálátlan tarháló: állomásfőnöktől kér cigit, de bakternak köszöni a tüzet

p

p Aki a mindennapi kenyerét megtermelő paraszt nevét csak sértésként használja

p

p

p 7

p

p Aki az Égre köpköd: visszahull az arcába – az átka is bumerángként tér vissza

p

p Aki az egész emberiséget megveti, de közben/a legvégén legfőként önmagát is

p

p Aki az amúgy is nehéz, de fél sikert jelentő jó kezdetet folyton csak halogatja

p

p Aki az egyoldalúan képzelt életekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot…

p

p Aki szinte bárki mással cserélne, mert úgymond ő annyira hátrányos helyzetű

p

p Aki pont arra büszke, azzal henceg, amit csakis a szerencséjének köszönhet

p

p Aki addig issza kedvenc kakaóját, míg végleg megutálja – jóból is megárt a sok

p

p Aki annyira zsugori, hogy még önmagát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él

p

p Aki annyira titokban áll ellen, hogy - csak megtévesztésből - nagy karriert csinál

p

p Aki annyira tiszteli az anyját, hogy őt soha az életben nem előzheti meg a hitvese

p

p Aki bosszús, ámul-bámul, mint a cezaromán Csipike: nélküle is jól működik az erdő

p

p Aki nem képes önfeledten szeretkezni, mert a kínos lebukás Damoklész kardja alatt…

p

p Akinek „keresztény” igékkel, vagy hiúságára apellálva kiéneklik a szájából a sajtot

p

p

p 8

p

p Aki a bírótól már rég nem igazságosság-, maximum csak jó jogszolgáltatást vár el

p

p Aki a fülemile hangjáért perre megy szomszédjával, és megvesztegeti a falu bíróját

p

p Aki szerint a boldogságkeresés tömény egoizmus, ő lesz az altruista nagy lemondó…

p

p Akinek például egy bolti számla ellenőrzése már-már sértő gyanúsítgatással ér fel

p

p Aki kisgyerekét még szelíd erőszakkal sem kényszeríti, majd csak rájön, mi jó neki…

p

p Aki nem akadályozza meg erővel a szeme előtti öngyilkosságot, hisz ő tudja, mi jó neki…

p

p Aki szerint a gyermekáldás neki istentől van, ezért a fogamzás sehogy nem is gátolható

p

p Aki már 18 évesen tudni véli, hogy soha nem akar szülni – ezért sterilizáltatja magát…

p

p Aki úgy tartja: a házasság az Égben köttetik, ember azt nem oldhatja fel, holtig érvényes

p

p Aki szerint a férje által elhagyott, elvált nő nem mehet férjhez, csak várhatja vissza Őt…

p

p Aki naivan úgy tartja: a köztévé szolgáltatja az összes fontos hírt/helyes magyarázatot…

p

p Aki ősbizalmas mindenkivel: kulcsot a lábtörlő alá teszi, és még ki is írja, hol van…

p

p Aki, ha egyszer becsapták, betegesen gyanakvó, rosszhiszemű lesz és marad, míg él

p

p

p x

Ady Endre

A hőkölés népe

Biró Lajosnak,

akivel szerencsés

volt régi találkozásom

s örök a barátságom.

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

pppppppppppppppppp

p INTELMEK

p Legalább ne árts, se másoknak, se önmagadnak

p Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

p hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x