Eugéniusz: Régi-új Parainézis – I.

Intelmek ifjaknak, bátor keresőknek

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppp

Amit egy ember akarva-akaratlan önmagának

és amit előszeretteinek és másoknak is árthat,

és amit jó/álbarátok, ellenségek árthatnak neki,

ha gyenge az ön- és emberismerete, az önvédelme

ppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Csokonai Vitéz Mihály:

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállja ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztúlt reményén

Egy magános árva szív.

Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A boldogság karjain,

Vígadoznak a kies Fürednek

Kútfején és partjain;

Addig én itt sírva sírok.

És te, Nimfa! amit én nem bírok,

Verd ki zengő bérceden.

Verd ki zengő bérceden.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!

Harsogjátok jajjaim!

Tik talám több érezéssel bírtok,

Mintsem embertársaim,

Kik keblekből számkivetnek

És magok közt csúfra emlegetnek

Egy szegény boldogtalant.

Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak

Még felkőltek ellenem,

Űldözőim pártjához hajoltak:

Óh! miket kell érzenem,

Amidőn már ők is végre

Úgy rohannak rám, mint ellenségre,

Bár hozzájok hív valék.

Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat rándít, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.

Nincsen szív az emberekbe:

Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe

Szívem bús panasszait.

Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek

Még egy élesztője volt,

Jaj, Lillám is a tiran törvénynek

S a szokásnak meghódolt.

Hogy vagy most te, áldott lélek?

Én ugyan már elhagyatva élek

A tenger kínok között.

A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,

Régi barlang, szent fedél,

Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást

E setét hegyekben lél?

Hol csak egy kő lenne párna,

Hol sem ember, sem madár nem járna,

Mely megháborítana.

Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal

Ellenkezni nem fogok,

Hogyha én egy megvetett virtussal

Itt egy kőben helyt fogok,

S e szigetnek egy szögében,

Mint egy Russzó Ermenonvillében,

Ember és polgár leszek.

Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel

Ébresztgetni lelkemet.

A természet majd az értelemmel

Bőlcsebbé tesz engemet.

Távol itt, egy más világban,

Egy nem esmért szent magánosságban

Könnyezem le napjaim.

Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdőben

A szomszéd pór eltemet.

Majd talám a boldogabb időben

Fellelik sírhelyemet:

S amely fának sátorában

Áll egyűgyű sírhalmom magában,

Szent lesz tisztelt hamvamért.

Szent lesz tisztelt hamvamért.

p Milyen/olyan ember ne légy/maradj…

p

p 1

p

p Akit lehet sugarazni-kemózni-vágni, csak a lelkében ne „vájkáljanak”

p

p Aki csakis oly zenét hallgat, amelyik a lelkében max. könnyűbúvárkodó

p

p Aki csak azért jelentkezik felhívásra, válogatásra: rá ne számítsanak!

p

p Aki azért él, hogy játsszon, de azért nem játszik, hogy teljesebben éljen

p

p Aki az eleve elrendelés-tanból házilag önfelmentő fatalizmust machinál

p

p Aki oly merev vallási törvénytisztelő: szombaton nem is kér/ad elsősegélyt

p

p Aki rigorózus-dogmatikus vegetáriánus: inkább éhen hal, húst nem eszik

p

p Aki akkorát vajúdik, mint a hegyek: végül nagy nevetségre kisegeret szül

p

p Aki annyira gyűlöli ex szerelmét, hogy még az ördöggel is összefog ellene

p

p Aki csak azért bírja ki fogcsikorgatva e siralomvölgyben, mert van másik…

p

p Aki csak egy telekakált pöcegödröt és egy nagy szemétdombot hagy hátra

p

p Aki csak azt tartja igazi értéknek, ami pénzben kvantifikálva kifejezhető

p

p Aki pont csak azt az egy arcot látja, aki nem figyel rá, nem nevet viccén

p

p

p 2

p

p Aki csak titokban ellenkezik a házisárkány becses nejével (cukorbeteg)

p

p Aki úgymond a házi béke kedvéért sokáig papucs alatt van, majd ölne is…

p

p Akinek nemi élete nem örök örömforrás, de muszos házastársi kötelem

p

p Aki a zanzából véli igen jól ismerni a Nagyregényt, és a „dugásból” a Nőt

p

p Aki egy olyan „férfi”, akit egy nő tart el – vagy „csak” alkalmi selyemfiú

p

p Aki csak annyit „lát” a világból, amit autóvezetés közben kinézve elkapkod

p

p Aki csak álnévvel vagy arc/szem nélkül „mer” nyilatkozni, kommentálni

p

p Aki csak akkor „tud” mással együtt-táncolni, ha pont a kályhától indulhat

p

p Aki férfiként már csak akkor tud könnyezni, ha jó sokáig hagymát pucol…

p

p Aki csak akkor ír naplót vagy zongorázik stb., ha ez - rögtön - piacképes

p

p Aki csak akkor-addig hisz Istenben, ha épp általa felvitt s jól megy dolga

p

p Aki csak akkor merné más bűnét megítélni, ha ő maga bűn nélküli lenne

p

p Aki csak a lebukás szégyenétől félve tartja be az ún. erkölcsi normákat

p

p

p 3

p

p Aki a tetteskereséskor lapul, mint kaki a fűben, vagy másra keni a bűnét

p

p Akinek lakat van a száján. (Betömték, megvesztegették, hogy hallgasson.)

p

p Aki csak a szétszórtság és a drákói-önfegyelem közül véli választhatni…

p

p Aki csak a halálos ágyán döbben rá: ő más valaki életét „élte” és „halja”

p

p Aki csak a kisujját nyújtja az ördögnek – pl. csak azt dugja konnektorba

p

p Aki csak addig nyomozza/kéri elszántan az igazságot, míg rá jó fényt vet

p

p Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt

p

p Aki nem szeret versenyezni – ha más is udvarol a lánynak, ő meghátrál…

p

p Aki csak addig udvarol-bókol/harcol, míg el nem ejti a szexpréda-nőstényt

p

p Aki csak addig akar nős/férjezett lenni, míg a nászút/mézeshetek tartanak

p

p Aki csak a házasságkötés után vallja be betegségeit és a túl nagy múltját...

p

p Aki cinikus „bölcs”: mindennek ellen tud ő állni, egyedül a kísértésnek nem

p

p Aki cinkos összekacsintással fizeti a receptíró orvost/a köz-gyógyos placebót

p

p

p 4

p

p Aki akkor csodálja meg először a lábát, amikor már akár amputálhatják is azt

p

p Aki egy belterjes gyülekezeti életben/szektában aggodalmaskodik lelki üdvéért

p

p Aki azért bűntudatos, mert nem tud életében anyjának minden jót viszonozni

p

p Aki bizton tart a pokolba a jó édesanyja által jószándékkal kikövezett útján

p

p Aki a biszexualitása „felfedezésével” duplázná esélyét a párkapcsolatokra…

p

p Akiből szülei/tanárai anno sikeresen kiölték az isteni kíváncsiságot: hagyta

p

p Aki betegesen kíváncsi: fölös, sőt káros tudása terhével túl hamar öregszik

p

p Aki beszédében, gesztusaiban fontoskodva mindent, így semmit se hangsúlyoz

p

p Aki belerokkan: megfeszülve folyton mosolyt erőltet az arcára (keep smiling)

p

p Aki az utcán, munkában az idegenekkel egy angyal, de otthon már egy ördög

p

p Aki befogadja, babusgatja, eteti az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókákat

p

p Aki beleharap a neki segítő kézbe, vagy elzavarja, vagy berántja a verembe őt

p

p Aki kicsit bele is betegszik, ha egyszer egy lassabban fogyó sor végére állt be

p

p

p x

Csokonai Vitéz Mihály

Zsugori uram

Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:

Régen eladta már aztat is a kincsen;

Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,

Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -

Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,

Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.

Van két palotája a Piac-utcába,

De azt a rácoknak adta árendába;

Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,

S elméjébe mindég a drágaság forog.

Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.

A bús gond béesett orcájában hever,

Mérget kedveltető kincseiből kever.

Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,

Mint aranyára vert királyok képei:

Mint a sírból feljött halott útálsága,

Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,

Mért nem adhatja az áert árendába.

S öszvekalkulálván saját számadását,

Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -

Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget

Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,

Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

Azonba mely szörnyű károm következe: -

Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -

Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,

Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,

Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

EGY FÖSVÉNYNEK LEÍRÁSA

Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,

Amíg meg nem vesztett sokat édes szerrel;

S mihelyt az Úr őket veré gazdagsággal,

Bemocskolták éltek sok rút gonoszsággal.

Mert ebből származott az a fösvény elme,

Amellynek csak a pénz minden segedelme;

Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,

Ha pénzt kérnek tölle, mindjárt van mentsége.

Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,

Csak hogy bús ládája pénzzel telhessen be,

Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,

Bosszantja az Istent, ha nem éri célját.

A pénz kívánságát addig el nem únja,

Míg örökre szemét maga bé nem húnyja,

A gondtól gyötretik lelke s tetemei,

Nem esmérnek álmot béesett szemei.

Leesik lábáról szörnyű rohanással,

Búsúlt orcájára borúl nagy sírással,

Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;

Nem bánja, ha testét epesztik sok bajok,

Így felel a fösvény keserűségébe,

Mikor gyötrettetik súlyos inségébe:

Ama boldog idők, jaj, úgymond, elmúltak,

Mellyekben szegények lábamhoz borúltak,

És tetszésem szerént magokat intézték,

Mert pénzemért szavam mint törvényt, úgy nézték.

Cs.V.M.

p Milyen/olyan ember ne légy/maradj…

p

p 5

p

p Aki a barátait csak vallási vagy politikai hovatartozása alapján szelektálja

p

p Aki a barátai közé nem való, mindenes olcsó házicselédnek tartja b. nejét

p

p Aki azt nézi és erősíti, ami a szövetségesétől az elválasztó, nem összekötő

p

p Aki azért veszíti el, ami/aki értékes, mert oly görcsösen markolta kezében…

p

p Aki azért nem választ egy izgalmas élethivatást, mert az szegénysorsot ígér

p

p Aki azért vonul kolostorba, mert Jézus menyasszonya nem lehet vénlány!?

p

p Aki azt a hajót süllyeszti el, amin ő maga is evez és él (egy új Búvár Kund…)

p

p Aki hiszi: a kárörvendőnek azért sokkal jobb, mert dupla örömforrású az élet

p

p Aki bagóért/ingyen óvhatta volna egészségét - most vagyona se állítja vissza

p

p Aki bamba birkaként hagyja magát terelni, nyírni, fejni és vágóhídra hajtani!

p

p Aki képes az aranyból szart, jószerencséből balt csinálni: pl. három kívánság…

p

p Aki bármit elhisz, csak azt nem: állattól, gyerektől, véntől, ellentől is tanulhat

p

p Aki beéri uraságtól levetett kulturális javakkal, divattal, cipővel, életformával

p

p

p 6

p

p Aki pont az őt segítőre haragszik meg, mert olyan egyoldalú ez a kapcsolat!

p

p Aki ugyan az orránál nem lát tovább, de hiúságból nem vesz fel szemüveget

p

p Aki eltitkolja, nem kúrálja nagyothallását: tragikus félreértés forrása lehet

p

p Aki az elemi szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazárdjátékosa

p

p Aki az egyszeri kegyelmi ajándékra innentől jogos követelést akar formálni

p

p Aki az egyik szavával agyonüti a másikat, így lesz ő egy nagy semmitmondó

p

p Aki artikulált beszéd helyett, felnőttként is csak óbégat, jajveszékel és sipákol

p

p Aki pont arra tör, ami nem végcél, csak eszköz lehet: hírnév, pénz, hatalom…

p

p Aki ennyire „gyerek-centrikus”: Liliputot varázsol az otthonából – ő Gulliver

p

p Aki sosem lesz szép, arányos felnőtt, csak egy koravén, gnóm, liliputi törpe

p

p Aki fix szereptévesztésben van: anyja helyett ő a lánya testvére/barátnője

p

p Aki holtig kíméli és menti magát: így újszerű állapotban rohad el a földben…

p

p Aki nem használta el jól magát – egy mihaszna, felesleges-káros lény maradt

p

p

p 7

p

p Akit hiába intettek: méltatlanra pazarolta a fiatalságát/legszebb éveit

p

p Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit: míg végül bele nem csömörlött

p

p Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből stb. cinkosan falaz…

p

p Aki gonoszul arra számít, hogy áldozata szégyenkezene nyíltan vádolni őt

p

p Aki az önsajnáltatásban verhetetlen tud maradni, mindig elhozza a fődíjat

p

p Aki abban versenyez, hogy ki tud jobbat mondani-lódítani saját magáról

p

p Aki abban a legjobb, hogy másokat a lehető legrosszabb színben állítson be

p

p Aki arra büszke, hogy önmagát ócsárolja, pocskondiázza, piszkolja, leértékeli

p

p Aki bizonytalan műve értékében: a „lebukástól” félve túlteljesítő „imposztor”

p

p Aki a legszegényebb vevőre bízza árusított lakóháza forgalmi értékbecslését

p

p Aki bedől a látszatnak/kábult: nem látja, hogy a báránybőrbe egy farkas bújt

p

p Aki a veszett farkas szelídségét egy új földi paradicsom mai előjelének veszi

p

p Aki a válságban/betegségben nem látja a jóval jobb folytatás reális esélyét is!

p

p

p 8

p

p Aki egy türelmetlen vadmalac - vagy birkatürelmes: hátából szíjat hasogatnak

p

p Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből „ismeri” országát-hazáját, szülőföldjét

p

p Aki a tengert már hőn óhajtaná látni, de egy tócsában még nem gyönyörködött...

p

p Aki a tudóstól-szakembertől elvárja: adja meg neki az ő egyetlen élete Célját

p

p Aki a tökéletes élettársakra vár, nem tudja szeretni a gyarló élőket - mizantróp

p

p Aki a többi barát rovására fűz szorosabbra kapcsolatot a felmenő, sikeres ágon

p

p Aki a tisztító bűnvallás/rendezés helyett ön-szerecsenmosdatással próbálkozik

p

p Aki az ún. tékozló fiú testvére, ő most már nagyon bánja, hogy eddig oly jó fiú volt…

p

p Aki a teljességre vágyik: egyszerre férfi-nő lenni, mint Isten vagy a „biszex” csiga

p

p Aki a társával gonosz zsarolós játszmákban egymást frigiddé-impotenssé teszik

p

p Aki büszkén tüntetve nem tanulta az oroszt – sajnos helyette más nyelvet sem…

p

p Aki tárgyrongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: a törő és zúzó vandál

p

p Aki a szülői gond/felelősség – és örömök - elől menekülve sterilizáltatja magát…

p

p x

Az emberiség s a szeretet

Felfogadtam száz-meg-százszor,

Nem fogok szeretni másszor;

Felfogadtam, semmi lyány

Rabbilincsre már nem hány.

Azt mondám, bolond is voltam,

Hogy szerelmekhez hajoltam:

Azt is mondám, mind bolond,

Aki rólok le nem mond.

Felfogadtam, hogy míg élek,

Egy asszonnyal sem beszélek;

S bár Heléna volna is,

Még sem kapnék rajta is.

Gyűlölöm minden nemével,

Bájoló tekintetével,

Gyűlölöm! - Mind csalfa kép,

S még talán csalfább, ha szép.

Felfogadtam mindenekre,

Rá se nézek őkemekre;

Mert mind vesztembe kerűl. -

Meg is álltam emberűl.

Jaj, de fojtó únalommal

Bánat szálla rám egynyommal,

S a szerelmes kény helyett

Gyűlölség foglalt helyet.

A barátság s kedv megszűnék,

Tréfa, nyájasság eltűnék;

Csak setétes gondolat

Vont körűltem gőzfalat.

Csak rettentő képzelések,

Csak kegyetlen érezések

Ostromolták lelkemet,

Úgy gyötörtek engemet.

Semmi virtust nem kerestem;

Embergyűlölésbe estem,

S már egészen ellepe

Lelkestől a sárepe.

Már az elmém is tompúla;

És csak - csak kevésbe múla,

Hogy fejembe nem lövék. -

Mégis elmémhez jövék.

Légyen hálá! észrevettem,

Hogy bolondgombákat ettem.

S felkiálték: "Grácia!

Megbocsáss, szép Cipria!"

Jertek, óh angyal-személyek,

Hogy megint, mint ember, éljek!

Elvetettem pisztolom -

Szép orcátok csókolom.

Véletek hát szívet váltok,

Szép embernék, s így kiáltok:

"Mind bolond, ki nem szeret,

Vágasson magán eret!"

Csokonai Vitéz Mihály

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

p INTELMEK

p Legalább ne árts, se másoknak, se önmagadnak

p Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

p hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x