Ön/társ-sorsrontás

igazmondó tükör – I.

pppppppppppppp

Emberhez méltó élet: mennyi és minő

A balga, „fogyatékos”, gonosz és gyáva

(M)ilyen ember vagy: ön/társsorsrontó!?

Szellemi segítség bátor nem megalkuvóknak



Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Létminőség-vizsgálódások: típus-példatár



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére."

La Fontaine

p Provizórikus élet

p "Ránk, emberekre nagyon jellemző,

p hogy amíg a dolgok függőben vannak,

p és van még esélyünk rá, hogy tovább

p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk,

p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,

p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy

p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.

p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy

p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt.

p Nem fordul felénk a szerencse, sőt

p meglehetős feszültséget okozva várat magára.

p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,

p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő

p felhők között eltűnhettünk.

p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,

p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat,

p és kergetjük egyre tovább az álmokat,

p és közben provizórikus életet élünk."

p C. G. Jung

p

p

p Igazolatlan hiányzó

p Sohasem vagy itt és most jelen!?

p Mindig máshova és más korba vágyódsz:

p vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással

p egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,

p vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,

p mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…

p Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…

p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

p

p

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p

p

p Münchhausen báró

p Saját hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra,

p vagy agresszív kismalacként

p harapj a segítő kézbe…

p

p

p Ölel/öl

p Tragikus

p meg nem értés

p Csak megsimogatni

p szerettem volna a nyuszit,

p De a folytonos menekülésével,

p értetlenségével annyira felbosszantott,

p hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

p

p

p Rossz

p fokozatok

p Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

p és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

p a tanmese se róla, mindig másról szól -

p de azért elbizonytalanodik (moratórium)

p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!

p

p

p Tettető

p Van, amikor a legjobb túlélési stratégia,

p ha folyamatosan hülyének tetteted magad –

p Persze a barátaiddal ellenőrizd magadat,

p mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz…

p (v. ö.: Jaroslav Hasek: Svejk a derék katona…)

p

p

p Fent és lent

p Az emberiség jótevője az,

p aki az este folyamán jól el tudja

p játszani Napóleon jól megírt szerepét,

p De az már egy kötözni való bolond,

p barát/feleségűző, gyerekrontó stb.,

p elviselhetetlen agresszív zsarnok,

p aki az előadás után úgy marad…

p

p

p Kis bajból fut nagyba

p Büntetés, kényszermunka helyett

p valami „dilis” viselkedést színlelsz,

p hogy így azt kényelmesen megússzad.

p De itt vagy hospitalizálódsz, illetve

p akivel folyamatosan bolondként

p bánnak, az akár azzá is válhat,

p vagy lázadsz, és akkor jöhet

p a „nyugtató”, az elektrosokk,

p sőt még az ún. lobotómia is

p (Száll a kakukk fészkére)

p

p

p Diliház

p A szabad élet

p kihívásai elől megfutamodva

p agyad valami „elmebajt” produkál,

p mert neked most nem ér a neved…

p Netán még be is kéredzkedsz egy

p létbiztonságot nyújtó intézetbe,

p és inkább elviseled a főnővér

p lelki terrorját, drogterápiáját

p (Száll a kakukk fészkére…)

p

p

p Drága

p neked a szabadság,

p értsd úgy: túl nagy az ára.

p Nem akarsz télen a híd alatt hálni,

p inkább elkövetsz valamit, hogy így

p bekerülj az ingyen meleg börtöncellába,

p de ahol a „meleg” főnök köcsögnek használ…

p

p

p Mankó

p Segédeszköz

p Jól jön a harmadik láb, egy mankó,

p amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,

p De ha idejében nem dobod el: fogyatékos maradsz…!

p Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is

p

p

p Leskelődő

p Mások élik helyetted a Nagy Életet,

p te megelégszel a drukkolással, kukkolással?

p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,

p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…

p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…

p

p

p Piszkító-tisztító

p Jobb ügyhöz méltó bugalommal

p mindenkit bemocskol, befeketít

p és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

p

p

p Esetleges ember

p Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

p Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

p Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

p Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

p Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

p

p

p Istenkísértő

p Feltűnési, bizonyítási

p vágyból „extrém sportoló” …

p Próbára teszed védőangyalod -

p segítségét kérve kiugrasz a repülőből…

p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

p

p

p Besokalló

p A kedvenc zenéd és ételed:

p mást se hallgatsz, mást se kérsz:

p így ebből a jóból tényleg megárt a sok,

p és lehet, hogy akár egy életre megutálod...

p Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra

p legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre

p életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz…

p

p

p Heroikus pótcselekvő

p Pár- vagy hivatáskeresés helyett

p az egész világot akarja megtéríteni…!?

p A háta mögött levő/benne lakozó istent

p nem látva megkerüli akár az egész Földet,

p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg

p egy ilyen Isten háta mögötti helyen…

p

p

p Nagy bajgyártó

p Egy bajból legalább kettőt,

p vagy egy sokkal nagyobbat

p és jóval tartósabbat csinálni

p Például a be nem vallott kis

p füllentésből beinduló és így

p eszkalálódó hazugságlavina)

p

p

p „Megfelelő ember”

p Arra vagy a legbüszkébb,

p hogy veled soha semmi baj nincs:

p Megfelelsz a közvélemény, a rokonok,

p szomszédok, a családod elvárásainak?

p De így alighanem te is úgy fogsz járni,

p (egymásnak ellentmondó elvárások)

p mint az öreg-gyerek-teher-szamár

p mese szereplői…

p

p

p A nevető harmadik

p és a síró-rívó többi áldozat

p Hagyod magad társaddal összeugrasztani,

p vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,

p vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni

p (Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,

p a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)

p

p

p Fülemilepör

p Azon vitatkoztok,

p veszekedtek, pereskedtek,

p ami nem az enyém, tiéd, övé –

p ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,

p ahogyan pl. a fülemile „éneke” -

p és ebből hosszú, drága per indul,

p ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,

p és rossz szomszédság származik,

p illetve tartósul, sőt romlik…

p

p

p A piperkőc

p A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll

p Aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit

p Aki pacsulikkal, kenceficével keni, fújja be magát

p (míg szép lassan, de biztosan lassan este lesz,

p és másnap majd kezdheti az egészet elölről)

p

p

p Ápolatlan

p Önelhanyagoló,

p nem cifrálkodó, sőt…

p Életfogytig tartó „nazír” fogadalom:

p nem nézel tükörbe, nem adsz magadra,

p nem tisztálkodsz és nem szépíted magad,

p nem vágod-mosod a hajad, szakállad stb.

p és még te csodálkozol, ha elriasztod társaidat…

p

p

p Ördögi körös

p - Miért iszol?

p - Mert bánatos vagyok.

p - Miért vagy bánatos?

p - Mert iszok…

p (A kis herceg utazásából)

p

p

p Absztinens

p Aki arra büszke,

p hogy semmi alkoholt nem iszik

p pedig csak a bor igazságától,

p rossz gátlásai feloldásától,

p vagy a lappangó, elfojtott,

p látens alkoholizmusa

p visszatérésétől tart…

p

p

p Ambivalens

p Az ellenkezőjébe,

p a másik rossz végletbe

p átcsapó viselkedésű lény

p Aki például a kocsmában

p egyre ittasabb állapotban

p egy „bátrabb” szókimondó,

p hőbörgő és hőzöngő nagylegény,

p de azután kijózanodva már otthon

p és a munkahelyén meghunyászkodó,

p nem ellenkező, nem „visszapofázó” …

p

p

p Meghunyászkodó

p A behódoló viselkedés

p Behúzni füled, s farkad

p Mindenben – őt dicsérve –

p a Másikhoz alkalmazkodni

p (de azért persze a háta mögött

p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,

p állandó belső ellenállással, ami egy

p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)

p

p

p Jellemtelenség

p e kor bélyege;

p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

p Ami az embert emberré teszi,

p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

p Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

p S az emberiség kettős szent nevében:

p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

p Olts gyermekid szivébe jellemet,

p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

p És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

p Mindent adál, ha jellemet adál.

p (Petőfi Sándor: Kovács Jánosné emlékkönyvébe)

p

p

p Szabadságos rab

p 50 hétig csak gürcölsz,

p és behúzod a füled, farkad…

p De két hétig, és 52 hétvégén

p évi rendes „szabadságon vagy” –

p kitombolhatod magad – majd

p másnap(osan) húzod az igát tovább

p (feltéve, hogy este, illetve hétvégén

p nem mellékállásban/házadon gürcölsz)

p

p

p Balszerencse-játékos

p Aki csak egyszer volt pár percig bolond,

p megkísértette a szerencsejáték ördöge…

p Annyira elkábította a kínálkozó kis esély,

p hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen!

p De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,

p és élete további részét dologházban stb. tölti

p (vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt)

p

p

p Zsugori uram

p mások szorultságát,

p szükségét kihasználva

p egyre csak halmozza a vagyonát,

p de ő maga nem is élvezi a bőséget,

p még magához is a végtelenségig fukar…

p (majd végig-nézi fiai esztelen tékozlását)

p

p

p Ingyen

p A legjobb dolgok

p az életben ingyen vannak –

p ami ajándék, szerencse/kegyelem…

p (persze némi érdemmel is alapozva)

p De te teljesen biztosra akarsz menni,

p és pénzért venni, vagy kizsarolni stb.

p szeretetet, szerelmet, megbecsülést –

p végső soron boldogságot/egészséget…

p

p

p Két félidő a pokolban

p Életed első fele a pénz utáni hajszával telik,

p nem kis részben telhetetlen nejed nyomására,

p és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz,

p hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél,

p a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél…

p A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza,

p mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem…

p

p

p Ha majd

p Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz

p Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz!

p Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb.

p Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott?

p De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt,

p már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög,

p ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét...

p

p

p Ha majd

p Ha majd nagy leszel

p Ha majd elvégzed az iskolád

p Ha majd megnyered a versenyt

p Ha majd nagy szerelmed téged választ

p Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz

p Ha majd megnősülsz és gyereked lesz

p Ha megnyered a lottó főnyereményt

p Ha… akkor majd boldog leszel?

p (ha-ha-ha: hahota)

p

p

p A láthatatlan ember

p De nem a sci-fi filmből.

p Vagy mert lénye lényege

p csak jó szívvel lenne „látható”.

p A mimikris kaméleon rokona ő…

p Aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz,

p de annak elmúltával se változik vissza –

p úgy marad (jó esélyes: szklerózis multiplex)

p

p

p Csak majdnem

p Csak majdnem érted el a vonatot

p Csak majdnem költöztél kertes házba

p Csak majdnem született meg a gyereked

p Csak majdnem lett hivatásod és otthonod

p Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét

p (de végül mégsem, éppen lecsúsztál stb. róla)

p

p

p A hetvenkedő katona

p A mások hőstettével dicsekvő gyáva,

p vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:

p a messzeség operetté szépíti a háborús időket?

p (pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

p s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál)

p

p

p Hátralékhalmozó

p Aki addig halogatja

p azt, amit ma is megtehet,

p míg azok hegyekké nem gyűlnek,

p és végképp maguk alá is temetik:

p ő egy „tűzoltómunkás” Pató Pál úr…

p

p

p A tűzoltó

p Akit zavar, hogy tétlen,

p ezért tüzeket csinál, gyújtogat,

p hogy neki is legyen napi munkája,

p hogy ne érezze lógósnak magát

p (és ha a tűzoltó netán piromániás…)

p

p

p Stockholm szindróma

p Először kézzel-lábbal tiltakozol,

p amikor terroristák túsznak elrabolnak,

p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.

p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján,

p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkudva,

p szép lassan azonosulsz emberrablóid eszméivel,

p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!?

p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…)

p

p

p Kételkedő

p Ha elrabolják

p és túszul tartják gyereked,

p és pénzt vagy életet alapon

p váltságdíjat követelnek érte,

p és egy levágott ujját küldik el,

p hogy hitelesítsék a követelésüket,

p akkor ő még több bizonyítékot kér…

p

p

p Semmilyen

p Fantomképtelen

p Aki annyira jellegtelen,

p Hogy még különös ismertetőjele sincsen…

p Ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető…

p Egy nagy előnye, hogy nehéz őt köröztetni,

p mert igen nehéz róla személyleírást adni

p

p

p Rendetlen

p Soha semmi

p nincs a megszokott helyén,

p mindig mindent keresni kell,

p két kézzel szórva a drága időt.

p szerencse, ha előbb, mint utóbb

p ráakad a saját kuplerájában…

p (vagy anyád „rakott rendet” …)

p

p

p

p Fekete szemüveg

p Mindent szürkének vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy

p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt…

p Az eredendő, elvi pesszimizmusod ugyanúgy működik,

p soha nem a félig tele, hanem a félig üres pohárt látod,

p és még azt sem, hogy most éppen telik, és nem ürül…

p

p

p Aktív-passzív

p Nem passzív befogadó,

p de aktív világteremtő ember

p A hiba az ön készülékében van…

p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz.

p Vagy hiába jönnek az „éteren át” a közkincsek,

p ha nem elég érzékeny a rádió-vevőkészüléked,

p vagy nem tudtál jól ráhangolni a csatornára…

p

p

p Utánzó sánta majom

p Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

p s megkérdi a púpost:

p - Mi van a hátadon púpos?

p - Egy púp

p - Kell az neked?

p - Nem.

p A púpos hirtelen felegyenesedik,

p s boldogan sétál keresztül városon.

p Szembejön vele a sánta,

p akinek elmeséli mi történt.

p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

p elé is odaugrik a törpe.

p - Mi van a hátadon te sánta.

p - Semmi...

p - Akkor nesze itt egy púp!

p

p

p Az ellenség haszna

p Húzz hasznot ellenségeidből.

p Értened kell hozzá, hogy

p mindent a jó végén fogj meg,

p ne a pengén, hogy megvágjon,

p hanem a markolatán, amely megvéd.

p Kivált, ha ellenségről van szó.

p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

p mint az ostobának barátaiból.

p A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,

p melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.

p Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

p A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,

p mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

p melyeket amaz elhallgat.

p Az okos tükörnek használja a kajánságot,

p mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,

p és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

p vagy kijavítja azokat.

p Aki a torzsalkodás,

p vagy rosszindulat mezsgyéjén él,

p nem lehet eléggé résen.

p (Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)

p

p

p Személyválogató

p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –

p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,

p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,

p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó

p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy valaha is helyes önismerete legyen,

p és hogy életében jó döntéseket hozzon…

p

p x

16. fabula

Az oroszlánról és egérről

Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék.

Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle.

És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra.

Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.

Az egér monda az oroszlánnak.

Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám:

ellened nem akartunk vétni szánszándékkal

és semmivel nem akartunk megbántani.

Kérlek, megbocsásd vétkeinket,

mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc.

Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez?

Egy szegény és nyavalyás féreg.

Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna?

Csak szömérem dolog volna.

Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.

Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki

és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle.

Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe.

És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá,

miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna.

Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,

hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt.

És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda:

Ne félj, légy jó reménységben,

eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál.

Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken,

és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz.

És megrágá a köteleknek a csomójokat

és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula

és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.

ÉRTELME

Senki el ne higyje magát az ő uraságában,

nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy

ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.

Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot,

nem kell az okáért mindjárást megnyúzni.

Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben:

ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.

Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől

és meg ne utáljad a szegény nyavalyást:

hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá.

Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény,

ugyan nagy és igen szükséges dologban s

zolgálhat és használhat tenéked.

Heltai Gáspár

pppppppppp

p Az ön/társ-sorsrontás

p magyar nyelvű-szellemű

p Nagy Életminőség Jenciklopédia

p ötlet-, nyitott szócikk-gyűjteménye

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

ppppppppppppppppppppp