Eugéniusz:

Emberélet-minőség +/- ABC – IV.

ppppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szempont és témaötlet-gyűjtésem:

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

ppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott & szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppp

Arany János

TENGERI-HÁNTÁS

Ballada

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.

„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.

- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
Derekának hajladozni.

Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
- Teli a hold, most buvik fel -
Az egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.

Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
- Töri a vadkan az „irtást” -
Ne tegyétek, ti leányok!

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
Ti, leányok, ne tegyétek.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér’ rí.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.

Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.

Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe’, jó időbe’:
- Kuvikol már, az ebanyja! -
„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: „gyere! jöszte!”

Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -”

Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.

(1877. július 15.)

+

Jegyzetek

mételyt:

a kérődzők májában élősködő szívóféreg.

„irtást”:

Irtvány föld, mely kukoricával vettetik be,

s a közel erdők miatt ki van téve a vaddisznók pusztításának.

(Arany János magyarázata)

Muzsikát hall

nagy-fenn, messze:

Mezőn háló emberek sokszor vélnek

magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani,

a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova.

(Arany János jegyzete)

csuhába:

a tengeri lehántott haja (Arany János magyarázata).

p Milyen

p volt-lehetett

p annak a költőnek

p a szerelmi-házasélete,

p aki sok évtized alatt se írt

p egyetlen szerelmes verset,

p amit pedig minden ember

p ír vagy mond, amikor először

p nagyon-nagyon szerelmes lesz…

p (de Arany balladában, ami tragédia

p dalban elbeszélve, figyelmeztetett

p a szerelem-démon hatalmára...)

p

p

p A ballada műfaj

p lényeges vonása, hogy

p az embereket kiélezett lelkiállapotokban,

p lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran

p a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be.

p Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység,

p házasságtörés, általában a szerelem gyötrelmei és bűnei

p (Arany János: Ágnes asszony, Tetemre hívás, Tengeri hántás)

p

p

p Aki

p hipnotizőri

p képességével,

p bűbájával, boszorkaságával

p erőszak nélkül is kifoszt, megaláz...

p

p

p Aki

p megtagadja

p a „nagy szerelmünket”,

p ha nem falazok a disznóságaihoz,

p és nem hagyom rá a hülyeségeit,

p amikkel balgán a vesztébe rohan...

p

p

p Aki

p kis sebéről

p panaszkodik neked,

p aki vérben fekszel mellette,

p aki a náthájával küszködik,

p miközben te megszülöd gyereketeket...

p

p

p Aki

p sikertelen

p csábítási kísérletei után

p ócska kurva híred költi

p (vagy erőszakkal vádol...)

p

p

p Aki

p magán-

p bosszúból

p a városnak jólétet ígérve

p tűz ki nagy vérdíjat annak fejére,

p aki fiatalon elcsábította, tönkretette....

p (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)

p

p

p Aki

p a válóperben

p egykori nagy szerelmedből

p a lehető legádázabb ellenséged lesz:

p kisemmizésedre/megbélyegzésedre tör,

p kárörömmel figyeli hajléktalan sorsodat...

p

p

p Aki

p a bírói

p gyakorlatot

p ismerve-kijátszva,

p jó – drága – ügyvédi

p segítséggel, praktikával stb.

p tartat távol téged a saját gyerekedtől...

p

p

p „Ha

p ló nincs,

p szamár is jó” alapon

p fordulsz csak hozzám,

p csinálsz velem programot!

p (vagy veszel el feleségül…)

p

p

p Én

p komolyan

p veszem adott szavad,

p te meg bezzeg szeretsz

p könnyelműen ígérgetni,

p és zokon veszed, ha ezt

p netán számon is kérem…...

p

p

p Állítólag

p szeretsz engem,

p de ezt olyannyira

p nem tudod kifejezni,

p (beszédes tettekben)

p hogy ez sose derült ki -

p inkább csak az ellenkezője...

p („pokolba már a szép szavakkal...”)

p

p

p „Szerelmednek”

p nem kis feltétele van:

p fel kell adnom szent meggyőződésem,

p és át kell térnem a te üdvözítő hitedre...

p Majd akkor halálosan belém szeretsz…

p

p

p Hiába

p vagyunk magyarok,

p keresztények és amúgy

p is mindenben összeillők,

p ha te római katolikus, én

p meg református felekezetű –

p ezt a házasságot szüleink ellenzik,

p akár kitagadással is fenyegetnek stb.

p

p

p Olyan vagy

p mint egy kakukkfióka,

p aki betolakszik a fészekbe,

p majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...

p (mint az új feleség/mostohaanya)

p És a lekvár apa lánya Hamupipőke lesz…

p (előbb a legutolsó, majd viszont legelső)

p

p

p Ha

p akár egyszer is

p megbuktam a „vizsgádon”,

p nem adsz új esélyt javításra…

p (te amúgy naponta vizsgáztatsz,

p mesterséges próbák elé állítasz)

p

p

p Vagy

p ok nélkül,

p szeszélyből,

p szülői nyomásra,

p féltékenységből stb.

p durván és véglegesen

p ellöksz/taszítasz magadtól

p vagy pedig lelki függőségben,

p szinte leláncolva tartasz!

p

p

p Bármi

p rosszat elhiszel,

p amit rólam hallasz,

p és ezek után már egyáltalán

p nem is vagy kíváncsi énrám,

p és sértett hiúságodban

p akár meg is fojtasz,

p mint egy Otelló…

p

p

p Azért

p csúfolnak ki

p hangosan és kórusban,

p ami neked is nagyon fáj:

p a már véglegesnek vehető

p vénlányságod miatt,

p hogy hátha te mégse

p akarsz így maradni...!?

p (közvélemény-nyomás)

p

p

p Éhes

p gyermekeid

p és becses nejed

p szemrehányó tekintete dacára

p te továbbra s csak a hobbidnak,

p passziódnak, hóbortodnak élsz

p szabotálva a családfenntartást...

p

p

p Mindenről,

p pláne fajsúlyos dolgokról

p egyedül-kizárólag te döntesz

p - hiszen te keresed a pénzt! -,

p kész tények elé állítod a másikat,

p aki „csak” házi munkát végez,

p gyereket nevel, lakást szépít,

p otthont varázsol...

p

p

p Mintha

p atyám vagy

p papom, istenem lennél:

p te mindig jobban tudod,

p hogy nekem épp mi a jó...

p Az atyáskodó férj, aki kiskorúsít,

p és kiskorúságban is tartja a nejét…

p

p

p Amíg

p pénzem, hírem

p és befolyásom van vagy lehet,

p addig a közelemben sündörög,

p kikezd velem, velem kacérkodik,

p majd, ha fordul a kocka,

p úgy eltűnik, mintha

p sose látott volna...

p

p

p Titokban

p még esetleg

p beszélsz vagy

p találkozol még velem,

p az ágyban még kellenék,

p de mások előtt már régóta

p szégyellsz velem együtt mutatkozni...

p

p

p Minden

p lehető helyzetben

p tüntetően érezteted velem,

p hogy én „rangon aluli” hitves vagyok,

p és csak könyörületből, vagy jobb híján

p vettél el feleségül, jöttél hozzám nőül…

p

p

p Az

p ellened

p elkövetett vétkem

p nem bocsájtod meg,

p hiába bánom és

p tenném jóvá azt:

p legyen így inkább

p mind a kettőnknek

p életfogytiglan rossz?

p (a gyerekekről nem is beszélve)

p

p

p In flagranti

p Úgy érlek tetten,

p a „dolog” hevében,

p a saját hitvesi ágyunkban,

p hogy viszem a gyereket is,

p hadd lássa, mit művel az apja...

p Ha rosszul reagálok a sokkra,

p a megalázó beszennyezésre,

p akkor én betegedhetek bele…

p (de a gyermek is traumás lesz)

p

p

p Ha

p egy lány

p nem lehet a tied,

p akkor inkább megölöd,

p hogy így másé se lehessen –

p akkor ő se élhessen boldogan,

p ha már azt nem veled képzelte…

p Gyilkosságok szerelemféltésből...

p (enyhítő vagy súlyosbító körülmény)

p

p

p Ágy

p és asztal

p Mindketten

p más-más ételeket szerettek,

p a külön konyha jó út a külön-alváshoz?

p Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,

p a másikótok meg csak húst hússal enne...

p Vagy „csak” az a hiba, hogy a menyecske

p nem tanul(hat)ta el anyjától a sütés-főzést…

p

p

p Elveszed a lányt,

p pedig látod az anyját,

p milyen csúnya, kövér,

p zsémbes, házsártos lett,

p aki nem szeret sütni-főzni…

p (és nem is vagy rá kíváncsi,

p miért hagyta el őt előző férje…)

p

p

p

p Mindig

p van dugipénzed -

p csak azt vallod be,

p amit nem tagadhatsz le

p (a titkolózások elszigetelnek,

p és hazugságokba bonyolítanak)

p

p

p Ha

p a legkisebb

p zűr, ütközés van –

p elmenekülsz anyukádhoz,

p aki - sajnos - tárt karokkal fogad,

p mindenben neked ad igazat, és együtt

p szapuljátok az „urad”, és a férfiakat -

p ahelyett, hogy visszazavarna férjedhez...

p

p

p Kishitűséged

p állandó hódítással

p próbálod kompenzálni:

p mindenkivel gyorsan lefeküdni -

p mint aki száguldó autóból kinézve

p ismerkedne meg a tájjal/emberekkel?

p

p

p Nem

p hangoljátok össze

p a hangszereiteket –

p nincs köztetek összhang,

p - hármas egység: harmónia -,

p csak villa-kanál csörömpölés,

p és repülő/zuhanó csészealjak...

p

p

p Nem

p vallod be

p kellő időben

p a hűtlenséged,

p de úgyis kiderül,

p így párod még többet is feltételez,

p és érthető, ha nem nagyon hisz neked,

p és elhagy vagy állandó bizonyítási

p kényszerben ragadsz...

p

p

p Nincs

p kedved

p időben hazamenni -

p még meg sem érkeztél,

p és máris csak a panaszáradat dől rád,

p vagy az egész nap otthon unatkozó nej

p jobb/más híján mindent veled beszélne meg...

p

p

p Nem tudsz

p tréfálkozva, jókor

p és jól „beolvasni”,

p hogy a másik is érzze:

p érte, nem ellene „haragszol” -

p csak a már színültig megtelt bilit

p a másikra hirtelen ráönteni,

p amire jön a sár-szar dobálás:

p kis igazatokkal mocskoljátok,

p sőt (n)agyon veritek egymást...

p

p

p Sokáig tűrsz,

p egy árva panaszszó

p sem hagyja el ajakad,

p sőt: mindenhez jó képet vágsz,

p majd egyszer csak kiborítod a bilit,

p és dührohamban alaposan beolvasol,

p amit a párod méltán érez igazságtalan,

p szinte orv támadásnak, és védekezésre,

p sőt, akár ellentámadásra kényszerül

p a részigazságot belátása helyett...

p

p

p x

p

Arany János -

ÁGNES ASSZONY

Ballada.

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853.)

+

Jegyzetek

372.irgalom atyja:

bibliai fordulat, Pál apostolnak

a korinthusbeliekhez írt második levele, 1.3.

373.sulyka:

mosófája.

A szabad folyóvizekben a szennyes ruhát ezzel csapkodva mosták.

374.holló:

a fekete hajra tett hasonlat bibliai eredetű: Énekek éneke, 5.11.

*

Arany János

VÖRÖS RÉBÉK

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
- „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”

Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”

„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” -

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

(1877. szeptember 26.)

+

Jegyzetek

343.„Vörös Rébék általment a / Keskeny pallón s elrepült -”:

e két sor népmondai töredék (Arany János jegyzete).

[A „Rébék” a Rebeka - becézve: Rebi - népies alakja.]

493.addig főzte... bocskorát:

a meghódítani kívánt személy

ruhadarabjával történő szerelmi varázslás.

494.fehér pénzt:

ezüstpénzt.

495.sárkányt:

régi pisztoly vagy puska

elsütő szerkezetének az a része,

amely a töltény gyutacsára csapódott.

„Felvont” állapota a lövésre kész fegyvert jelentette.

496.görög:

a régi népnyelvben kereskedő, kalmár.

266.ne’kűl:

nélkül.

*

p x

p

p Vagy

p sosem tudtál

p a nemi betegségekről,

p vagy túl sokat is láttál,

p az orvosi protokoll azokat

p rosszul is tálalta, magyarázta,

p és így tartósan szex-fóbiás lettél...

p

p

p Akit

p nem Isten

p rendelt neked,

p azt próbálod erőlködve,

p babonás női praktikákkal,

p bűbájjal, zsarolással stb.

p megszerezni és megtartani...

p

p

p Az ismerkedés,

p az udvarlás időszakában

p még csúcsra járatod magad –

p az egybekelésetek után viszont

p már csak takaréklángon üzemelsz...

p

p

p Túl

p sokat

p mutattál

p először magadról,

p nem tudod ezt a szintet

p folyamatosan fenntartani,

p egyfolytában lábujjhegyen állni...

p Mindig minden extrát be kell dobni,

p hogy ideig-óráig megtarthasd a másikat...

p

p

p Egy

p pillanatnyi

p kihagyás és kész:

p elröppen az arany-

p ketrecbe zárt madárkád,

p mert nem tudod őt éjt

p nappallá téve őrizni...

p

p

p Fittyet hánysz

p a rossz előjelekre,

p a baráti intelmekre:

p annál inkább belevágsz

p egy áldatlan házasságba

p és hamar kitöröd a nyakad,

p érzelmileg-anyagilag kifosztva

p átkozódsz és örökre magányos maradsz...

p

p

p Rész

p az egész helyett:

p neked csak a melle,

p feneke, csípője, alakja,

p szeme, arca tetszik,

p ahogy és ameddig

p most fiatalon kinéz,

p a csúcsformájában...

p (ha öregszik: selejt)

p

p

p Neked

p csak este tetszik,

p vagy ha jókedve van,

p szinte eufóriában stb.,

p amikor éppenséggel

p a legjobb passzában,

p szép ruhában csinosítva,

p kivirulva épp a legszebb –

p olyankor színed elé járulhat…

p

p

p Neked

p itt és most

p nagyon tetszik,

p de hogy mi lesz egy év múlva,

p az titok – azt te sem tudhatod,

p de mégis örök szerelmet ígérsz?!

p Ha elmúlik, mert hagyod, a szerelem,

p vagy éppen nem olyan erősen lobog,

p akkor szeded a sátorfádat és otthagysz

p csapot, papot, asszonyt és gyereket…

p

p

p Frottőr

p Teljesen kielégíti

p szexuális vágyadat,

p csiklandja érzékiséged

p ha odadörgölőzhetsz

p egy vadidegenekhez

p a tömött, túlzsúfolt buszon...

p

p

p Gyerek-

p lányokra utazol,

p - legális keretekben -,

p mert ott apáskodhatsz,

p imponálhatsz felnőttségeddel

p és a feneketlen pénztárcáddal...

p Majd később próbálnád megőrizni,

p de száz bolhát is könnyebb lenne…

p

p

p Fixálódó

p Megrögzül

p a korakamaszkor:

p meghógolyózva és

p hajat húzogatva stb.

p fejezed ki tetszésed,

p és elvárnád, hogy így

p nyerd el választottad szívét…...

p

p

p A

p munkába,

p programra indulva

p kiöltözik, kicsinosítja magát,

p de otthon már nem ad magára:

p szőrös, trottyos, legatyásodott, slampos

p (esetleg kivéve, ha „illusztris” vendég jön...)

p

p

p Minden nap

p újra és újra

p nulláról indulni,

p és újra elnyerni kegyeit,

p mintha ma először találkoznál vele?

p Mintha egy légvárat építenétek újra?

p Nincs eredendő és erősödő fundamentum?

p

p

p Ha

p már

p egyszer

p nőül elvetted,

p nem kell többet

p udvarolni, bókolni stb. –

p ez egyszer s mindenkorra

p le van tudva, ki van pipálva...

p

p

p A

p pornó-

p film hatása:

p az első öt perc izgat,

p majd a többi óra undorít

p (és akár egy életre is elveszi

p a kedved: annyira gusztustalan...)

p

p

p Nem

p egyszerre

p akarnak/szeretnének

p legalább/max. egy gyereket:

p a nő retteg a szülési fájdalomtól,

p testének elváltozásától, csúfulásától,

p és még csak rabságnak látja az anyaságot...

p

p

p Biztosra mész

p a védekezésben:

p fogamzás-gátláshoz

p sterilizálod-kiherélteted magad,

p majd, amikor később észbe kapsz,

p akkor már hasztalan a keserves sírás...

p

p

p Az

p abortuszt

p elbagatellizáltad,

p később lett lelki dráma,

p non stop mardosó bűntudat,

p nehezen feldolgozható trauma...

p

p

p Ki szeret,

p s párra nem találhat,

p oly hontalan, amilyen gyámoltalan

p a szükségét végző vadállat (József A.)

p Görcsös humorizálgatással szépítgetné

p magára maradottsága, szinglisége előnyeit…

p

p

p Az

p ódivatú,

p anakronisztikus

p iskolai tánciskolában

p belé vert illemszabályokra görcsösen figyelő –

p vagy fittyet hány minden udvariassági szokásra:

p semmi lovagiasság, előzékenység, nőtisztelet stb.

p

p

p Méltatlanra

p pazarolod el

p a hamvas, üde,

p szép ifjúságodat,

p bókod, csókod, ölelésed,

p és leleményes, akár önkínzó

p és így gyötrelmes önfeláldozásod

p

p

p Prűd

p családi

p légkörben

p nevelkedtél fel:

p te is ilyen vagy,

p vagy ellenkezőleg:

p egy mocskos-szájú nő,

p aki ocsmányul trágár...!?

p

p

p A

p neked

p túl kevés,

p sosem optimális -

p vagy rosszul időzített,

p házasélet-szeretkezés

p helyetti kamaszos önkielégítés...

p (nincs mersz a megbeszélésére,

p a lelki gubancok kibogozására…)

p

p

p Az

p önkielégítéshez

p élő gumigésa a partner,

p ez neked így már illúziókeltő...

p És ha már nincs rá szükséged,

p akkor kikapcsolod, félretolod,

p már nem kell tovább vele bajlódni,

p nem kell hozzá folyton alkalmazkodni…

p

p

p Fütyi

p komplexus –

p neked túl kicsi van

p egyáltalán/többiekhez képest,

p esetleg még csúfoltak is ezért,

p ami miatt gátlásos, kisebbségi

p komplexusos leszel és maradsz,

p mert nem találkozol tapasztalt,

p felszabadító hatású hölggyel…

p

p

p Csak

p az erotikus

p kisugárzása,

p szexepilje hiányzik,

p amúgy tiszta, rendes és

p még helyes is a leányzó,

p akit leszoktattak a „kacérságról” ...

p

p

p Nincs

p türelme

p tovább várni

p a szülés után,

p és félrelépett, –

p a felesége meg

p inkább már csak anya lett,

p akinek az ún. házasélet már

p csak házastársi kötelesség,

p ill. a gyerek fogantatásának

p szükséges rossz eszköze...

p

p

p A

p párod

p elzár a világtól -

p háremben őriznek

p kandi pillantásoktól,

p az utcára is csak alig, illetve

p talpig burkolva, fátyolban mehetsz...

p

p

p Erekció

p Ha feláll a farkad,

p gyorsan belevered

p és kielégülsz benne,

p és szaporítod a fajod,

p ha te érsz oda előbb,

p hisz biztos ő is „tüzel”

p (az állat az emberben)

p

p

p Nem

p készültél fel

p a házaséletre,

p a háztartásvezetésre,

p a takarékos gazdálkodásra,

p a jó és változatos sütés-főzésre,

p az árubeszerzésre, a tartósításra,

p a mosásra, mosogatásra, rendrakásra –

p azt képzelted, hogy a nászéj-nászút,

p a mézeshetek örökké tartanak…

p

p

p A

p változatosság

p gyönyörködtet!?

p A már rutinossá

p beszürkült, nem

p megújított házas-

p szexuális élet helyett,

p vagy mellett gyakran cserélni,

p vagy egyszerre több szexuális

p partnerrel élvezni ezt az isteni

p adományt, az embernek non stop

p meglévő nemi vágya kielégítését...

p

p

p Ha

p túl szép a nőd,

p túl sokan kerülgetik,

p sokat kerül kísértésbe,

p folyton résen kell lenni,

p ha ronda, neked se kell,

p naphosszat kerülgeted:

p még ránézni is rossz...

p

p

p

p Először

p az esküvőn

p láthatod Őt élőben,

p meztelenül meg még

p azután, még az ágyban sem...

p Vagy úgy „öltözik fel”, hogy

p már így is megmutat: semmi

p takarás, sejtelmesség, titok stb.

p

p

p

p A

p divat-

p diktatúra

p lojális alattvalója:

p uniszex viselet és

p viselkedés: ruha, arc,

p frizura és mozgás, hang-

p szín és erő, beszédstílus stb.

p

p

p Rakoncátlan nyelved,

p locsi-fecsi lelkületed,

p szereplési viszketegséged

p miatt kifecseged a családi,

p sőt a hálószoba titkaitokat,

p háborgatva, sőt lerontva ezzel

p a létfontos kapcsolati/családi békét...

p

p

p Kipróbált,

p igaz szerelmeddel

p egyáltalán nem úgy bánsz,

p mint becsülhetetlen kincset illetne,

p a süllyedő hajóról is előbb mentenéd

p könyveid, értéktárgyaid, csecsebecséid,

p és ha marad még rá időd, akkor hitvesed...

p

p

p Te

p csak

p újabb

p lelki-anyagi

p terheket raksz

p a kapcsolatotokra/

p kis családi sajkátokra,

p amiben te nem is evezel,

p de inkább lékeket fúrsz rá:

p így aztán együtt süllyedtek el...

p

p x

Arany János

TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”

„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”

„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.

„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

(1877. október 27.)

*

Jegyzetek

497.radványi:

a történeti Magyarországon kb. tucatnyi falu

és puszta viselte ezt a nevet; Arany - akár az időpontot –

a ballada színhelyét is szándékosan általánosította.

498.Bárczi Benőt:

a színhelyhez hasonlóan

Arany egy rendkívül kiterjedt, sok ágra szakadt,

több vármegyében honos nemesi családot választott.

499.Ki se terítteti:

díszesen, rangjához illően fel se ravatalozza.

500.Állata:

állított, régies, bibliai szóalakban.

Maga Arany magyarázta meg egy magánlevélben,

miután némelyek sajtóhibának vélték.

501.Vissza! neki:

Annyi, mintha azt mondaná:

Ha anyja, nővére jönne is, kiáltsatok rá,

parancsoljátok neki: Vissza!

(Arany János magyarázata)

502.pecséttel:

a középkorban a hivatalos eljárásra idézést

pecsétes levél felmutatásával tették.

503.palotát:

nagyterem, díszterem.

504.tiszti pörosztó:

Istenítéleteknél hazánkban (...) világi részről

a pristaldus nevű tisztviselő járt el.

(Arany János magyarázata)

505.kánoni pap:

kanonok. Arany János magyarázata:

egyházi részről a káptalanok ügyeltek föl. (...)

Ezért van jelen a költeményben egy kanonok.

506.Bárc:

nem létező falu.

ppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség javítás-rontás Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

nagyon boldog lehetne, mégis nagyon boldogtalan lesz…!?

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…