Eugéniusz:

Embercsoda +/- ABC – I.

ppppppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szempont és témaötlet-gyűjtésem:

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

(Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

pppppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppppppp

p Reviczky Gyula

p Az uj nyolcz boldogság

p

p Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

p Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

p Ki mértéket tart, higgadtan hevül

p S járt útadon halad, középszerűség.

p

p Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

p Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

p Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

p Közelségét nem sejtve a kigyónak.

p

p Boldog, ki mint az óraszerkezet

p Szabályszerűen jár le minden órát,

p Egyformán ütve, delet, éjfelet,

p Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

p

p Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

p Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

p Kinek, mint kit természet olta bé,

p Fogékonysága sincs más fájdalomra.

p

p Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

p Vak ösztönét követve, mint az állat.

p És nem vesz ama küzdelembe' részt,

p Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

p

p Boldog, ki elveket könnyen cserél;

p Igazságot tipor, ha ez a haszna;

p Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

p S a sértést kamatostul visszaadja.

p

p Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

p S tanulva emberek rosz fajzatátul,

p Magának útat fölfelé harap

p Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

p

p Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

p Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

p Önzés az élet, háború, vihar,

p S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

p

p

p

p Túlélő

p Minden egy nap reggelén

p próbálsz felkapni egy gondolatod,

p amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot –

p s ha sikerült, akkor másnap megint így tovább…

p

p

p

p Nagylábon

p Tovább nyújtózkodsz takaródnál,

p s önként dugod fejed a hurokba,

p ugrasz fejest az adósságcsapdába

p (nevetve veszed fel, sírva fizeted vissza)

p

p

p

p Ora

p et labora

p Imádkozás helyett is

p csak ihlet/lélek nélkül dolgozol, vagy

p munkálkodás idején meg imádkozol

p

p

p

p Prokrusztész ágy

p Fakó minden teória,

p a lét aranyló fája zöld -

p de te addig csonkítod,

p míg bele nem gyötörhető…

p Ha nem illik koncepciódba:

p fel se fogod, nem is látod meg…

p

p

p

p Eloldalgó

p Nem távozik/

p vesz szépen búcsút

p pl. a focicsapatától,

p hanem csak úgy kimarad,

p amúgy angolosan távozik

p Nem rak maga után rendet,

p nem teszi tisztába a dolgait…

p

p

p

p „Homokosok”

p Az első nagyobb hetero kudarc után

p elmentél a könnyebb ellenállás irányába…

p Így még kis mártír glóriában is tetszeleghetsz,

p mehetsz „büszkén” tüntetni: már ne üldözzenek,

p legalább engedjenek, de inkább támogassanak,

p sőt: akár ajánlott alternatív orientáció lehessél…

p

p

p

p Ágy-

p vető és arató

p Haraggal szívedben, vagy

p rossz lelkiismerettel „nyugszol le”:

p nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz

p és reggel már ingerülten ébredsz fel

p (Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)

p

p

p

p „Kármentő”

p Ha a „Jóisten”

p jégesője elveri a termést,

p akkor ő dühében ásóval-

p kapával még „be is segít” -

p karót ragadva maga veri tönkre

p a még megmaradt szőlőtőkéket….

p „Hadd lássuk Uramisten,

p mire megyünk ketten…!”

p (Arany János: Bolond Istók)

p

p

p

p „Várúr”

p Enyém a vár,

p tied a lekvár!

p Te vagy az úr,

p de csak a szemétdombon…

p Ez még az ún. pünkösdi királyságnál

p is jóval kevesebb (anno ez - egy évig –

p tényleges kiváltságokkal járt…)

p

p

p

p Maximalizáló

p Sarokba szorítod

p a cicust, az anyamacskát

p kihozva belőle a legrosszabbat,

p akár a karmoló-vérengző vadállatot is.

p

p

p

p Állatsimogató

p Csak meg szerette/

p akarta volna cirógatni a nyuszit,

p de ő ezt rosszra vélte és menekült,

p amire egyre nagyobb dühre gerjedsz,

p hogy végül már agyon is vered, ha eléred…

p

p

p

p Leköteleződés

p Szabadnak gondolod magad,

p hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,

p pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja,

p kiváltképp, ha ez egyoldalú, vesztegető adomány…

p (vagy mintha aláírnál egy üres papírt, kötelezvényt:

p egyszer majd kérhet tőled valamit az állam/maffia…

p

p

p

p Trójai faló

p Nem gyanakodtál,

p nem óvakodtál a görögök ajándékára,

p és magad vitted be a védett váradba/házadba

p az ellenséges katonákat/szellemi műveket stb.

p

p

p

p Árnyéklét

p Önmaga árnyéka,

p csak hálni jár belé a lélek

p Árnyékbokszoló: üt, vág amerre lát, nem lát

p Non stop árnyékként követsz valakit/ő téged stb.

p Nem látod a dolgokat, csak árnyképüket a falon…

p (Platón barlanghasonlata az emberi megismerésről)

p

p

p

p „Tudatos

p táplálkozó”

p Úgy veszed magadhoz

p mindennapi kenyered, ételed,

p mintha az az orvosság legyűrendő,

p hamar kiürítendő keserű pohara lenne

p Úgy is méred ki és úgy is állítod össze:

p patikamérlegen, grammra pontosan,

p Görcsbe rándult gyomorral eszegetsz,

p mert ott mocorog: hátha épp tévedtél…

p

p

p

p Alkudozó

p A nagy szerelmedet

p te úgymond imádod,

p az Istent viszont csak

p feltételesen szereted:

p ha pl. teljesíti „imába

p foglalt” kívánságlistádat,

p mert te – még nála is –

p jobban tudod, mi jó neked…

p

p

p

p Antipaternalista

p Abban a téves hiszemben élsz,

p hogy mindig te tudod, mi szolgálja javadat

p (Így gondolta ezt anno Midasz király is, ugye?)

p Még arra az esetre sem hatalmazol fel másokat

p akár erőszakos beavatkozásra, ha részegen fekszel,

p vagy beszűkült tudatállapotban a hídról ugranál le…

p

p

p

p Áladakozó

p Nagylelkűnek hiszed magad,

p pedig a kalácskérőt tanácsadással ráztad le

p (akinek meg halat adtál, azt nem tanítottad halászni)

p Vagy a rablottból, vagy csak a feleslegből, selejtből,

p abból is nehezen és kioktatva, hálát várva adogatsz…

p

p

p

p (F)osztogató

p Amikor először kifoszt a rabló,

p majd a zsákmányából nagykegyesen alamizsnát oszt

p Ki is oktat, hogy mire – ne – használd, és te hálás vagy

p Így tesz a rabló állam is az extra (in)direkt adóztatással

p

p

p

p Névleges-tényleges

p Örül, ha nominálbére nő,

p mennyiségileg, de nem minőségben:

p mert hisz a reálérték-vásárlóerő csökken,

p hiába kap „milliókat”, hiperinfláció van…!

p

p

p

p Jereváni rádió

p Megkérdezik e rádiótól, igaz-e, hogy

p Moszkvában Mercedeseket osztogatnak?

p A hír igaz - közli a jereváni rádió -,

p de azzal az apró korrekcióval, hogy

p nem Moszkvában, hanem Leningrádban,

p nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat,

p és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

p

p

p

p Naiv

p Ember a fronton,

p a lövészárokban:

p Kérem! Ne lőjenek,

p itt emberek vannak…!

p S amúgy meg: hát nem neki van igaza!

p A Ne ölj! isteni főparancsolat megszegése,

p a szándékos emberölés lehet a kötelező…!?

p

p

p

p Rövidlátó

p 1.

p Elvakít a hozomány, a fényes esküvő

p de elmegy a hozomány és megmarad a nő…

p 2.

p Mintha csak egy nap lenne a világ, carpe diem,

p levágja levesbe az aranyt tojó csoda-tyúkocskát

p

p

p

p Szabó Lőrinc:

p A LEGFŐBB BOLDOGSÁG

p

p A legfőbb boldogság, a legkötőbb,

p a legodaadóbb, istenitőbb,

p az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,

p az, amelyben két világ egy zene,

p az, amelyben a szellem szárnyra kél,

p az, amely már tán nem is szenvedély,

p az, amely fény, súlytalan súlyegyen,

p az, amelyben minden jel végtelen

p az, amelyben már mozdulni se mersz,

p az, amelyben örökbéke a perc,

p az, amelyben megszakad a tudat,

p az, amelyben kicseréled magad,

p az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,

p s ha ébredsz, a költészet kezdete:

p A legfőbb tudás nem a szépeké -

p bárkié, ki a túlsó partra jut,

p s tovább vinni, a közös menny fölé,

p Kué Fi és Kleopátra se tud.

p

p

p

p Szép-vak

p Csak az érinti meg igazán,

p amihez közvetlen, pragmatikus érdeke fűződik,

p vagy amit a piacon pénzben magasra felértékelnek…

p Így ő szinte teljesen vak marad a szépség dimenzióra

p

p

p

p Bolhából elefánt

p Ha megcsíp egy szúnyog,

p már elönt a világfájdalom és arra gondolsz:

p talán mégsem a Jóisten teremtette a világot…

p Ha véletlenül rálépnek a lábadra, hadat üzensz…

p

p

p

p Heroikus

p pótcselekvő

p A hátad mögött volt a Jóisten

p s te megkerülted érte az egész Földet?

p Bejártál egy épp felkapott zarándokutat…

p És mire visszatértél, már távolabb került,

p mert közben sok kötelességet mulasztottál…

p

p

p

p Kontár

p bűvészinas

p Abban a tévhiszemben

p engedi ki a szellemet a palackból,

p hogy már neki is a hatalmában áll

p azt az ellenőrzése alatt tartani, és

p azt oda bármikor visszatuszkolni…

p

p

p

p Hárítás

p Tanácsot kérhetsz –

p és én adhatok is neked,

p tőlem telhető legjobbat is,

p de a döntésedért vállalt felelősség súlyát

p csak te viseled, ne magadat ments ki velem…

p

p

p

p Dilemma

p Aki betartja a szabályokat,

p az egy élhetetlen, egy hülye,

p az – szinte bizonyosan - éhen hal.

p Aki meg nem tartja be, az viszont

p egy cinkos bűnpártoló lesz…!?

p

p

p

p BABITS

p MIHÁLY

p SÍRVERS

p

p Itt nyugszom. Végre megnyugodtam

p a hosszú szenvedés után.

p Keserű lelkemet kiadtam

p s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.

p Keserű lelkemet kiadtam,

p mint fájó gennyet a beteg:

p magamtól is védve maradtam:

p akarva sem szenvedhetek.

p

p Nincs jobb világ a másvilágnál,

p a másvilágon nincs világ,

p s nincs jobb világ a nincs-világnál,

p mert féreg nélkül nincs virág.

p Nincs jobb világ a nincs-világnál,

p hol féreg van csak, nincs virág,

p hol féreg nem kár, hogyha rágcsál.

p Hol féreg nem fáj, hogyha rág.

p

p Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.

p Elszállt az álom és a láz.

p Ma föld fölöttem, föld alattam,

p és nem emel, és nem aláz.

p Ma föld fölöttem, föld alattam,

p koporsó kerít, néma ház.

p Keserű lelkemet kiadtam

p és nem boszant a léha gyász.

p

p Nincs jobb világ a másvilágnál,

p mely halkan létlen létre bont,

p mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

p s hol semmi érzés, semmi gond.

p Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

p és jobb a száraz, puszta csont

p ez ideges, husos világnál,

p mely oly keserves és bolond.

p

p

p

p Fejfa-rovás

p Élt 80 évet, de igazán

p csak 3 napig volt boldog

p Élt 100 évet, ami kb. 10 percben

p jól teljes egészében elmesélhető,

p csak statisztált az ő életfilmjében…

p Meghalt mielőtt játszott, szerelmes,

p bölcs, otthonteremtő, újat alkotó lett volna…

p

p

p

p Sírvers

p A szabad ég alatt tanyáztam.

p Gyermek voltam és karikáztam.

p Míg karikám gurult előre,

p ránéztem fűre, fára, kőre,

p holdfényre, napra, csillagokra,

p férfiakra és asszonyokra

p s mindenen - legyen új vagy ódon -

p elcsodálkoztam szörnyűmódon.

p Nem nézve így lábam elébe,

p e roppant gödör éjjelébe

p zuhantam. - Istenem, ha árva

p útfélen fekvő karikára

p találsz, kérlek, keress meg engem:

p E rút veremből végy ki engem

p Dsida Jenő

p

p

p

p Betanított

p életvezetők

p Aki csak a kályhától

p elindulva „tud” táncolni…

p És a vicc a gonosz manóról,

p aki minden éjszaka bepisiltet,

p Majd, amikor a pszichiátere

p tanácsára ő már ellentmondana,

p akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:

p erre a verzióra már nem volt kész válasz

p

p

p

p Helyett

p Ne éld mások életét,

p a neked rendelt helyett -

p ott legjobb esetben is csak

p a legjobb imitátor, epigon lehetsz,

p De helyetted ne éljen, érezzen, egyen,

p értsen, szeressen, álmodjon, alkosson, más!

p

p

p

p Önállótlan

p Más emberektől várod:

p találják ki a feladatod, szereped,

p másként feleslegesnek érzed magad,

p mint egy ötödik, otthon hagyott pótkerék…

p

p

p

p Neked mindegy!?

p Amnéziát vagy amnesztiát kapsz…

p Egy lányt le/kicsinálsz vagy felcsinálsz…

p Ítéleted felfüggesztett, vagy felakasztás…

p Téged igaz vagy gaz embernek tartanak

p (hiszen csak egy jottányi különbség)

p

p

p

p „Farkas!”

p Aki unalmában,

p játékból riogat, lármázik,

p azt már nem veszik komolyan,

p s pont akkor nem jönnek segítségére,

p amikor a helyzet már tényleg vészesre fordul…

p

p

p

p Emberkísérlet

p Szabad-e például

p egy jónak tartott barátodat

p olyan kiagyalt, mesterséges,

p általad előidézett helyzetbe hozni,

p ahol kiderülhet róla például, hogy

p ő most mennyire tud titkot tartani?

p Könnyen rámehet egy értékes-

p pótolhatatlan kapcsolat…

p

p

p

p Önkritikátlan

p Aki amúgy nagyon ítélkező…

p A saját házad előtt seperj előbb,

p mielőtt a szomszédéra mutogatsz

p Pont az kiabál, akinek a háza ég?

p Más szemében még a pici szálkát is,

p míg sajátodban a gerendát se látod?

p

p

p

p Öcsi kérdez

p Sétál a család az állatkertben.

p Papa, mama, öcsike.

p - Papa, miért van az elefántnak ormánya?

p - Nem tudom, kisfiam...

p - Papa, a zsiráf csak lombot eszik,

p vagy a földről is le tudja legelni a füvet?

p - Nem tudom, kisfiam.

p - Papa, mit eszik a gólya a békán és a legyeken kívül?

p - Nem tudom, kisfiam.

p A mama már elunja a folytonos kérdezősködést,

p és rászól a gyerekekre:

p - Öcsike, ne nyúzd már folyton apádat!

p Mire a papa fejcsóválva:

p - Csak hagyd, szívecském!

p Úgy tanul a gyerek, ha kérdez!

p

p

p

p Iskola-ártalmak

p A kisgyerek az őrületbe kerget

p a vég nélküli kérdezősködéseivel, de

p néhány év iskola után már semmi sem érdekli,

p sikeresen kiölték belőle a „beteges kíváncsiságot”?

p

p

p

p Exhibicionista

p Mint egy magamutogató pedofil cukros bácsi?

p Mint egy nudizmus stb. örve alatt pucérkodó?

p Mint egy szereplési viszketegségben szenvedő?

p Mint egy önmagát kiállító testművész/„szobor”?

p Mint a lelkét kitevő-kiadó író, kiállító festőművész?

p (és zeneszerző – Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)

p

p

p

p Takaró

p Nem botránkoztatok meg

p senkit, pláne kisdedeket nem -

p például: eltakarom szeméremtestem.

p És például, ha az apám, Noé részeg,

p és meztelenül fekszik, alszik,

p akkor meg én takarom be…

p

p

p

p Választékos

p Nem madárijesztőnek öltözök fel –

p vizsgálom és tudom, mi áll jól nekem,

p kikérve mérvadó ismerősök véleményét

p (és ez nem pénzkérdés, hanem a jó ízlésű)

p

p

p

p Extrém vegán

p Ha nincs más élelem,

p és állatot kellene ölni,

p akkor inkább a gyerekeivel koplal,

p de még akár éhen hal velük együtt…

p (pedig volt és lehet még olyan helyzet,

p hogy a végszükségben embert is kell enni...)

p

p

p

p Házasságkép

p A nősülés a szerelem halála -

p a feleség(ből lett anya) kizsarol,

p kizsákmányol, majd kidob, megöl…

p Ha így indulsz, borítékolt a kudarc

p (önbeteljesítő jóslat)

p

p

p

p Hangerő

p Képes vagyok

p halkan suttogni

p és hangosan üvölteni is

p Tudom azt optimalizálni:

p se túl halk, se túl hangos…

p Ideje van a lehalkításnak

p és ideje a felerősítésnek is…

p

p

p

p Túlzó fokon

p Vagy sótlan, vagy elsózott

p A mindennapi ételed/életed –

p Nem ismered a helyes mértéket,

p nem tudod eltalálni az optimálist…

p

p

p

p Testügyes

p Tudok teli poharat

p vízszintesen tartva egyensúlyozni,

p ha már nem vagyok csecsemő, és

p nem vagyok reszketeg, szédülő beteg,

p vagy éppen imbolygó-tántorgó részeg -

p de képes lehetek a kötélen táncolni is….

p

p

p

p Kakukkfióka

p Kakukk száll fészkedre,

p a tojásait már te költöd ki

p és az általuk kilökdösött tieid

p helyett csak az ő fiókáit eteted…

p

p

p

p Játszma

p Légvárat építesz,

p a pszichiáter meg

p hetente szedi a lakbért –

p ő jól jár, te meg rosszul:

p lassan, de biztosan leépülsz…

p

p

p

p Álsegítő

p Még, és nem is

p keveset fizetsz is,

p ha partra vetett halként

p valaki téged szépen simogat,

p ahelyett, hogy visszajuttatna

p az éltető elemedbe, ahol te

p lubickolnál, ficánkolnál…

p

p

p

p Késő bánat

p Már csak az eső után,

p de akkor két köpönyeg…

p A kimondott szó visszaszívó…

p És egy lépcsőházi (eb) gondolat,

p mit kellett volna ott-akkor mondanom…

p

p

p

p Post

p humusz

p „Az élőket

p mi kutyába vesszük,

p Az alkotókba belerúgunk.

p De ha meghalt, sírja fölé

p Meaculpázva odahullunk.”

p Alföldi Géza

p

p

p

p Etikett

p 1.

p Annyi illemszabály

p vonatkozik az evésre,

p Hogy abban már semmi

p öröm nincs, nem is lehet

p 2.

p A zsebtolvaj, vagy a markecoló

p Az etikett szerint öltözött fel az estélyre…

p

p

p

p Vas István -

p Dal az etikettről

p

p Az etikett, az etikett,

p Mire tanít az etikett?

p Hát arra, hogy bármi is adódik,

p A halat késsel sose edd.

p De arról megfeledkezett

p Az etikett, az etikett,

p Mi illendőbb az emberöléshez:

p Ágyú, gáz, vagy bajonett?

p Ó, ó, etikett,

p Csak a halottak tudnak illemet.

p Az etikett, az etikett,

p Mire tanít az etikett?

p Hát arra, hogy úri társaságban

p A hölgyeknek csókolj kezet.

p De arról megfeledkezett

p Az etikett, az etikett,

p Hogyan tisztelj gyerekes anyákat,

p Ha rájuk dől az emelet.

p Ó, ó, etikett,

p Csak a halottak tudnak illemet.

p Az etikett, az etikett,

p Mire tanít az etikett?

p Arra, hogy milyen alkalomra

p Való a frakk, szmoking, zsakett.

p De arról megfeledkezett

p Az etikett, az etikett,

p Hogy akkor mit is lehet csinálni,

p Ha már a tetü ellepett?

p Ó, ó, etikett,

p Csak a halottak tudnak illemet.

p Az etikett, az etikett,

p Mire tanít az etikett?

p Hogy mikor húzd fel a lakkcipődet

p S az antilopbetéteset.

p De arról megfeledkezett

p Az etikett, az etikett,

p Hogy akkor mit is szokás viselni,

p Ha mindkét lábad elveszett?

p Ó, ó, etikett,

p Csak a halottak tudnak illemet!

p Hubay Miklós-Vas István-Ránki György:

p Egy szerelem három éjszakája ... (1961)

p

p

p

p Gondolatolvasó

p 1.

p Kitalálom a titkos vágyad,

p mert úgy ismerlek és szeretlek…

p 2.

p Senkinek nem lehet

p tartósan semmilyen titka,

p mert 1984 óta a gondolatrendőrség

p már folyamatosan és kiválóan üzemel

p

p

p

p Perspektíva

p Ami ily messziről

p oly kicsinek látszik,

p azt kicsinek is veszi,

p nem veszi azt észre -

p pedig egy elefántcsorda

p közeleg, dübörög felé…

p

p

p

p Komornyik szemlélet

p Aki csak annyit lát a nagy emberből,

p hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le,

p és olykor/sokszor nem is mos lábat stb. -

p de meg is van neki róla a rossz véleménye…

p (Persze azért sok az olyan „nagy ember”,

p aki kicsit közelebbről, a kirakat mögé

p nézve már egyre kisebb lesz…)

p

p

p

p Maga-

p mentő/vesztő

p Semmit nem kockáztat,

p és nem ülteti el a magot:

p hetvenszeres termés helyett

p így még az az egy is elpusztul…

p Aki menteni akarja éltét, elveszíti azt…

p Esetleg csak a halálos ágyán döbben rá,

p hogy addig-addig kímélte magát, míg

p semmit sem használva fog elporladni…

p

p

p Underground

p Csak a föld alatt

p Lehet építkezni és közlekedni

p A felszín már lakhatatlan vagy

p pedig közembereknek tiltott terület

p Csak a föld alatt lehet ellenzéki mozgalmat,

p ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…

p

p

p Skatulya

p Életed abban

p a fekete dobozban „éled”,

p Ahova gyerekként szüleid-

p tanáraid beskatulyáztak

p Engedelmes, jó fiúként elfogadod,

p és már soha nem is törsz ki belőle…

p

p

p

p Vaksötét

p Az emberek besötétítik otthonukat,

p s bekötik, elrontják, kiszúrják a szemeiket

p Vagy büntető kínzásból sötétzárkába zárva.

p Vagy rosszul/félrekezelt „betegség” miatt

p vesztik el lassan/hirtelen a szemük világát…

p

p

p

p Fekete ország

p Minden feketére festenek,

p s mindenkin fekete szemüveg van,

p sokan vannak a feketelistákon is,

p és a feketén munkát vállalók is…

p Vagy „örökgyász” van, mint

p Mikszáthnál: A fekete város

p

p

p Babits Mihály:

p FEKETE ORSZÁG

p

p Fekete országot álmodtam én,

p ahol minden fekete volt,

p minden fekete, de nem csak kívül:

p csontig, velőig fekete,

p fekete,

p fekete, fekete, fekete.

p Fekete ég és fekete tenger,

p fekete fák és fekete ház,

p fekete állat, fekete ember,

p fekete öröm, fekete gyász,

p fekete érc és fekete kő és

p fekete föld és fekete fák,

p fekete férfi, fekete nő és

p fekete, fekete, fekete világ.

p Áshatod íme, vághatod egyre

p az anyagot, mely lusta, tömör,

p fekete földbe, fekete hegybe

p csap csak a csáklyád, fúr be furód:

p s mélyre merítsd bár tintapatakját

p még feketébben árad, ömöl

p nézd a fü magját, nézd a fa makkját,

p gerle tojását, csíragolyót,

p fekete, fekete, fekete,

p fekete kelme s fekete elme,

p fekete arc és fekete gond,

p fekete ér és fekete vér és

p fekete velő és fekete csont.

p Más szin a napfény vendég-máza,

p a nap a színek piktora mind:

p fekete bellül a földnek váza,

p nem a fény festi a fekete szint

p karcsu sugárecsetével

p nem:

p fekete az anyag rejtett lelke,

p jaj,

p fekete, fekete, fekete.

p

p x

pppppppppppppppppppp

A (nem) rendeltetésszerűen használt ember

Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,

csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,

amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,

csak ő lehet végtelenül boldog, vagy éppen boldogtalan…

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!



