Amint látjátok, nem bírtunk ellenállni a nemzetközi közhely nyomásának, s első (bemelegítő jellegű) örményországi posztunk arról az intézményről szól, amely (valljuk be: roppant igazságtalan módon) talán még mindig a külföldön legismertebb jereváni must see.

Igen, ma a számtalan vicc főszereplőjeként világhírre szert tett örmény közszolgálati médiumról mesélünk egy kicsit.

Aki nem ismerné, íme a rövid háttértörténet: a komancsos időkben a jereváni rádiós viccek nagyon elterjedtek voltak a Szovjetunióban, illetve az egész keleti blokkban. A viccek a klasszikus kérdés-felelet kettősre épültek: mindegyik úgy kezdődött, hogy “A Jereváni Rádiótól megkérdezi egy hallgatója: …“, majd úgy folytatódott, hogy “A Jereváni Rádió a következőt válaszolja: …“.

K: egy hallgatónk kérdezi, hogy igaz-e a hír, mely szerint a csernobili katasztrófa után az atomerőmű teljes vezérkara öngyilkos lett?
V: igaz, egyetlen kivétellel: a főmérnököt nem találták otthon.

Kérdeztem is Garikot (az örmény idegenvezetőnket), hogy mindez honnan eredeztethető? Válaszként elmondta, hogy a szovjet időkben (az ötvenes évektől egészen a hetvenes évek végéig, amikor is megszüntették) az örmény központi rádió nemzetközi adásának minden hétköznap volt egy közönségszolgálati félórája, ahová a hazai (és a külföldi!) dolgozók írhattak és feltehettek kérdéseket, amelyekre a rádió munkatársai (gondolom hosszas utánajárást követően) válaszoltak.

K: egy hallgatónk kérdezi, hogy miben halt meg Andropov elvtárs?
V: sajnos nem tudjuk, hogy miben halt meg, de hogy a boncolásnál még nagyon szenvedett, az biztos.

Mivel rengeteg volt a hülye, kincstári kérdés (“Mennyit nőtt az életszínvonal Szovjet-Örményországban 1955 és 1970 között?“, vagy “Miért igazságtalan az amerikaiak vietnámi háborúja?“, stb.), a néplélek elkezdte kitermelni magából a proteszt-kérdéseket és -válaszokat, amelyek aztán szép lassan átlépték Örményország, majd a Szovjetunió határait, s az egész KGST-térségben kiváló táptalajra hulltak; a magyaroktól a cseheken át a bolgárokig mindenki (saját nemzeti sajátosságainak megfelelően) továbbfejlesztette a műfajt, de a viccek váza változatlan maradt.

K: egy hallgatónk azt kérdezi, hogy tényleg lehet-e tíz év börtönt kapni azért, ha azt mondjuk: Brezsnyev elvtárs félkegyelmű?
V: lehet bizony, mert ez államtitoksértés.

Napjainkra a hajdani Rádió Jereván az Örmény Közszolgálati Rádió Nemzetközi Főszerkesztőségévé lényegült át, s a neten angolul is adnak, a honlapjukon pedig egy csomó idegen nyelven (egészen pontosan 13-on) olvashatók a hírek, többek között kurmadzsiul, asszírül (!) és kurdul (hogy csak a különlegesebbeket említsem).

És akkor lássunk pár tipikus példányt napjaink Örményországából:

1.) K: egy hallgatónk azt kérdezi, hogy mi a különbség egy dollár és egy dram [az örmény fizetőeszköz] vásárlóereje között?
V: egy dollár.

2.) K: egy hallgatónk kérdezi, hogy mi a különbség a demokrácia és az örmény demokrácia között?
V: körülbelül ugyanaz, mint a karosszék és a villamosszék között.

3.) K: milyen teológiai következtetést lehet levonni Örményország függetlenné válásából?
V: hogy az Apokalipszisnek nem kötelező az egész világon egyszerre beköszöntenie.

4.) K: mi változott Örményországban a függetlenség óta?
V: a függetlenség előtt a fejlődés nehézségeivel szembesültünk, a függetlenség óta pedig a nehézségek fejlődésével.

5.) K: igaz, hogy az örmény kormány Tengerészeti Minisztérium létrehozását fontolgatja? [Örményországnak nincs tengerpartja!]
V: igaz; Azerbajdzsán példáját szeretnénk követni, ahol viszont van Kulturális Minisztérium.

Ha tudsz valami jó kis rádiójerevános viccet, ne habozz: kommenteld ide!