Életminőség-rontás tükör - VI.

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

ppppppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

Komjáthy Jenő

ÉLETSOR

Futó gyönyörben, hosszu gyászban

Éltem az emberpusztaságban,

Nem tudva mibe kezdeni.

Világ zugában elfeledve,

Csupán magamnak énekelve, -

De fönnen tudtam érzeni!

Bár megtiport az élet átka;

S kietlenűl, az út sarába,

Hosszú homályban éltem én:

A végzet éles, zord csapásit,

Bár egyre sújt még, egyre kábit,

Rovásra sohasem szedém.

Szivembe nyúlt a szomorúság,

Huzattam is, de csak a búsát,

Vigadtam sírva, bús magyar.

Hadat üzentem óriásnak,

S a törpék síri gödröt ásnak, -

Csak vissza még, ne oly hamar!

Fölöttem elrohant a kába,

Gyémántot, országút porába

Nem látott engem senki sem;

Vad télvizek árjai mostak,

A nyegle hősök rám tapostak,

Csillogva fönt a semmiben.

Teremtő szó után epedtem,

De visszahullt a szárnyi szellem,

Közhelybe fúlt a gondolat.

Ha róla szép mezét letéptem,

Mindjárt a puszta űrbe léptem,

Vázat fedett a foglalat.

Képzeltem eszmét tetterősnek,

Költőt világjavítva hősnek,

Költőnek képzelém a hőst.

És láttam az eszmék királyát

Szegényen, trónuson a gyávát,

Koldulni láttam az erőst.

Embert kerestem. Földi társat,

Kinek a szíve szívbe áthat,

Lelkében él az ideál.

S láttam sok emberarcu szörnyet,

Zsarnok előtt sok szolga görnyed,

Minden tekintetük halál.

Embert kerestem. Fönnen érzőt,

A költő álmait megértőt:

De nyomban éles gúny fogad;

Kacagnak rajtam emberárnyak,

És meggyülöltem mindahányat,

Nem leltem én, csak korcsokat.

Istent kerestem. Szolga-arcok

Sápadtak, hogyha neve hangzott

S betölte minden csarnokot.

De én haragtól megremegve

Kiálték fel a fellegekbe:

Nem tűr a szívem zsarnokot!

Istent kerestem. S mutogatták

Pőrén nekem az istenadták;

Az áhitat undorba fúlt.

Utáltam őket istenükkel,

Sosem nyilik az ő szemük fel, -

S kezem most önszivembe nyúlt.

S egyszerre mindent megtaláltam,

És ragyogó szinekre váltan

Levetlek, hosszu, méla gyász!

Örök gyönyörben, gyors viharban

Kizengem mélyid én a dalban,

Lelkem, te istenlakta ház!

*

p 1

p

p Letudva: évente a nőnapra egy szál virág és egy kis bók és csók

p

p Egy közös nevezőn vagytok? Lehetnétek – de ti százfelé húztok

p

p A megtévesztő sokféleségnek bedőlsz, alapvető egység: autópiac

p

p Egyszer mondtam már, szeretlek - ha változás lesz, akkor szólok

p

p Sok beszédének sok az alja – a szóhegyek eltakarják az igazságot

p

p Egyben elmondhatnád, de két-három mondat lesz belőle: időhúzó

p

p Nincs tartozása/hiánya: ő sem hív senkit, és ő sem megy senkihez

p

p Ha megütnek, akkor automatikusan odatartod orcád másik felét is

p

p Hallgatni neki arany, pedig szar - ha az itt most cinkos bűnpártolás

p

p Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, legalábbis most/egy ideig

p

p Bájcsevegő – hosszú udvariassági társalgási menetekből ki nem lépő

p

p Heti 1 óráig mellverő keresztény, de 167 órában meg pénzisten-imádó

p

p Egyszerre nyitsz több frontot – megosztod, elfecsérled véges erőidet

p

p

p 2

p

p Igyekezz észrevétlenül a hátérbe beleszürkülni – ebből nincs baj

p

p Eltelt az élete, és semmivel nem rukkolt elő - nyomtalan tűnik el…

p

p Nem álruhában, de hencegve keres feleséget: érdekházasság a vége

p

p Élete őrjítő tétlenség vagy lázas semmittevés rapszodikus hullámzása

p

p Bolondnak tetteti magát: rövid büntetés helyett határidőtlen diliház…?

p

p Hetvenkedő katona békében, aki még nem esett át a tűzkeresztségen

p

p A politikai pankráción késhegyig marakodók – és a nevető harmadik

p

p Párja sem nem hasonló, sem nem ellentétes vele: idegesítő hasonmás

p

p „Homo ludens” – már barátaidnál is eljátszottad kisded játékaidat: vége

p

p Érdemes lenne rád figyelni, ha nem piszkálnád orrod, vakarnád fütyid…

p

p Ha úgymond nem a ruha teszi az embert – akkor madárijesztőnek öltözik

p

p Önfegyelmezett-önuralmas: parancsszóra megrendül, vagy kacag stb.

p

p Nagy bajban van, mert van hiteles próbája a pudingjának: az evés…

p

p

p 3

p

p Pont arra nem figyelt, aki egyedül mutatott rá a hibáira: az ellenségre

p

p Csak magadtól mentsen meg a Jóisten, az ellenséggel magad is elbánsz

p

p Aki 19-re mindig még egy új lapot kér, s lássatok csodát: be is fuccsol…

p

p Aki hosszú távon a hazárdjátékra alapozza a mindennapi megélhetését

p

p Homlokra/arcra szégyenbélyeget süt a rossz magaviselete/lelkiismerete

p

p A nemi élete nyomor a köbön: egy önkielégítő, egy voyeur, egy frottőr stb.

p

p Mások nemi szervei, szeretkezése nézése útján kielégülő perverz egyén

p

p Tényleg a legjobb szándékkal buzgón kövezed gyerekeid útját a pokolba

p

p Oly jó anya ő: csak nem adja nőül egy vadidegenhez egyszem gyerekét

p

p Még sosem feküdtél, aludtál a szabadban, sátorban, a csillagos ég alatt

p

p Az álarcosbál után sem veted le az álarcod/jelmezed – úgy maradsz…

p

p Érzi, tudja, hogy rossz napja van, mégis kimegy a jégre: peches ember

p

p Nem keresed/találod meg a – nem tolvaj - kulcsot a szeretteid lelkéhez

p

p

p 4

p

p A körtét hasonlítgatod az almával - a hattyú szép kiskacsa lenne

p

p Inkommenzurábilis – az életed értékét akarod pénzben kiszámolni

p

p Ha nem – rögtön - piacképes, akkor minek is írjál naplót, verset stb. …

p

p Jobb ügyhöz méltó szorgalom-ügyesség: maga/mások alatt fát vágó

p

p Rejtett alkoholista, aki itt-most absztinensként büszkén veri a mellét

p

p Óvatlanul: már csak a lejtőn lefelé derül ki, hogy gyenge, rossz a fék

p

p Havonta sikeres feleségvizsga – különben kitoloncolod nejed a házból

p

p Úgy él, mintha tényleg szigorú szobafogságban, házi őrizetben lenne

p

p Biztosra megy, nyerni akar: ezért jó nagy tétben önmaga ellen fogad…

p

p Ügyvéd zsebet töm degeszre: tyúkért perelő, s már nincsen malaca se

p

p Más szemében szálkát is észrevesz, magáéban a gerendát sem látná…

p

p Annyira kerülné az „örökölt” prüdériát, hogy a trágárság karjába esel

p

p Addig-addig hülyéskedő, és ezt sikeresen, míg végleg úgy maradó

p

p x

*

Komjáthy Jenő

SZÁLLJ MAGADBA!

Szállj magadba, könnyü lélek!

Ifju, csillapítsd le véred!

Jobb, ha lángra gyúl az agy.

Nézz magadba éles szemmel,

Ősmivoltod ásd fel, ember,

Gondold által, hogy mi vagy!

Szállj magadba, élv betegje!

Eszményekért lelkesedve

Jobb, ha a jövőnek élsz.

Élve élsz majd s többszörözve;

Átfinomul tűzkörödbe

És megolvad minden érc.

Szállj magadba, bűn halottja,

Ki magad körűl forogva,

Önimádva elbukál!

Szívből szívbe öntsd a véred,

S int, ha a bűn köre széled,

Új magasság, új sugár.

Szállj magadba, s törj előre!

Az igazság levegője

Jól tudod, hogy edz s emel.

Győzd le, győzd le szenvedélyed,

Nyugasztald meg lázad véred:

Szíved szívért esdekel.

Szállj magadba, szállj a mélybe!

Járj a lelki, benső égbe,

Mely sokáig volt pokol!

Ragyogd be az éjek éjét,

És meglátod tiszta kékjét,

Melyből derü s fény omol.

Szállj magadba, szállj magasba!

A magasnak mély a magva,

Mélység az, mi szárnyra kél;

Ott honol a tiszta mellben

Az erdő, mitől a szellem

A magasba visszatér.

Szállj magadba, és magadbol

Irtsd ki, ami benned tombol,

S összeroncsol szívet, észt!

A gyávára vár a nemlét,

Egy istennő tárja keblét,

S várja hévvel a merészt!

[1893. július 21.]

*

p 5

p

p A sok haragvó, utálkozó, sopánkodó stb. arckifejezés árt a szépségének

p

p A mindenáron élni akaró, a mindent túlélő, még a becsületvesztését is

p

p Egyre nehezebb feladat, egyre kevesebb gondolkodási időt ad magának

p

p A fanatikus kemény magba keveredve nem leplez: ellenfélnek szurkoló

p

p A „Szabadiskola” preferáló: itt nincs követelmény, nincs számonkérés

p

p Az egyre jobban felfuvalkodó, majd hirtelen halállal kipukkanó béka

p

p A tücsök és a hangya mese neki hazug, nem hangyaszorgalom-hívő

p

p Jószerencse, semmi más nem számít!? Így lesz ő élet-hazárdjátékos…

p

p Önképe: született vesztes, lúzer, csődtömeg – napi öncsőd bejelentő

p

p Ő nem kérte, hogy a medve törölje a halállistájáról: így eledele lesz

p

p A szabály az szabály – merev katonai reglama szerinti családi „élet”

p

p Semmi melegség, kedvesség, csak a pattogó vezényszók hűs légköre

p

p A szigorú ész mindenekfelett, a szívirgalom csak a női gyengeség jele

p

p

p 6

p

p Hiba beismerés, bűnei megvallása neki csak a gyengeség jele lenne

p

p Úgy mentegeti, tagadja, takarja bűneit, mint akit ellensége vallatna

p

p A bulvárlap napi gagyi horoszkópja szabja meg a fontos döntéseidet?

p

p Igen formás volt valaha – most meg a széle, hossza egy: bánathájas

p

p Az étel/élet nagyjából rendben van, csak épp sava-borsa hiányzik…

p

p Az ingerkedő pimaszt a célpont túlreagálja - az ettől vérszemet kap

p

p Nem egyszer-egyszer vagy nagyon hülye, de rendszert csinálsz belőle

p

p Sokat mutogattál és így rászoktál a lopásra (mutogatás=átokverés!?)

p

p Az alkalom megszülte a kísérthető tolvajt, s ő még vérszemet is kapott

p

p Ha cigit kunyerál, állomásfőnök vagyok, ha már rágyújtott, csak bakter

p

p A szellemóriások hátán ugrabugráló, melldöngető kivagyiságú törpe

p

p A jót nem, vagy nagyon rosszul, a rosszat meg nagyon is jól csináló…

p

p Nem használt-edzett a bokád, egy rossz mozdulattól ripityára törik

p

p

p 7

p

p Nem óvakodsz a görögök ajándékától: trójai falovat viszel lakodba

p

p Napestig gyönyörködsz abban az aranyban, amiből a kalitkád van

p

p Pénzed az ablakban – a lakáskulcsod a lábtörlő alatt (ki is írod…)

p

p A segítő kézbe jól beleharapó, de a keblén mérges kígyót melengető

p

p Nem törsz össze, ha mély gödörbe esel, ott tartósan berendezkedsz…

p

p A vészhelyzet szülte ideiglenes, kényszermegoldásokat állandósítod

p

p Amiben a legjobb: zseniálisan tudja a felelősségét el- és áthárítani

p

p Nagyon szabad szerettél volna lenni, de felelősségre nem vonhatóan

p

p Te is csak kft, egy egyszemélyi korlátolt felelősségű társaság vagy?

p

p Minden-mindenki eladó, van az ára: ő is, neki is - próbálja felverni)

p

p A gyerekedtől vonod meg a falatokat, amivel az ellenséged hizlalod

p

p Ha elkezd menstruálni, akkor már kezdődhetne is a szexuális élete

p

p Egy tüntetően ateista, aki mellesleg „ártalmatlan” babonákban hisz

p

p

p 8

p

p Ördögadta gondolatolvasó vagy: így még az élettől is elmegy kedved

p

p Gyáva „férfinak” biztosan nem lesz se hivatása, se párja, se otthona

p

p Csak messziről méregetitek egymást, de még szóba se elegyedtek…

p

p Még csak nem is táncoltatok együtt: nem volt próbaházasságotok

p

p Kölcsönadtál, de rosszul, és így elveszett a sok pénz is, a régi barát is

p

p Ismerősnek se szeri, se száma - senki, aki kezességet vállalna érted?

p

p Rossz társaságba, korpa közé keveredsz, és fel is falnak a disznók…

p

p Felül a rémhíreknek - vevő rá és fontoskodva, kiszínezve terjeszti is

p

p Befogadod a cigányt, a zsidót, a tótot: kitúr a saját házadból/hazádból

p

p Nem akarsz semmiben sem kilógni a sorból, te is cifrán káromkodsz…

p

p Sok kárt is okozol, de fel sem fogod: még nagyobb az elmaradt haszon…

p

p Csak addig volt szent a családi béke, amíg öröklési ügyetek nem lett

p

p A nagy, szent barátság elbukik az első komoly próbán: elszegényedik

p

p x

*

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

A régiek már haldokolnak...

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

pppppppppp

p Nagy létrontás-javítás

p Jenciklopédia ötlet-gyűjtő

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x