Életminőség-rontás tükör - V.

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

Magamról

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszuságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott

S kiderült rá szíved, arczod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed';

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',

Semmiségek üdvezítnek.

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet,

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhitod,

S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szived:

Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Mig, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe';

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod' búban éled;

S csak ha lelked' szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő sziv sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sohajtoz, ki mulat.

A világ csak - hangulat.

p 1

p

p Ne hallgass soha senkire, mindig menj csak a saját jó fejed után

p

p Mindig a többségnek van igaza, annyi légy a szaron nem tévedhet

p

p Egyél-igyál, zabálj, ami beledé fér, a pukkanásig – pláne a potyát

p

p Az a tied, amit megeszel - azt már nem vehetik el tőled/kihányod

p

p Ami ízlik, az csak jó lehet, amit szemed még kíván, az nem árthat

p

p „Táplálkozz” mindig a legutolsó „tudományos” eredmények alapján

p

p Az élet legfőbb célja semmi más, mint a jó (nagy) evés és jó ivás...!?

p

p Böjtölj, ha kel, ha nem – légy aszkéta: ha valami ízlik, azt köpjed ki

p

p Spórold meg a hosszas ebédidő, kapjál be inkább tablettákat stb.

p

p A gyorsétkezdébe gyorsan kapj be valami mű-kaját, attól hízol majd

p

p Add meg a módját: étkezésedből csinálj vallási ceremóniát, kultuszt

p

p Ne gyógyítsd testkép-zavarod: éheztesd magad a végelgyengülésig…

p

p Az önkínzó fogyókúrák után kényeztesd magad: folyamatos nassolás

p

p

p 2

p

p Gyűjtögesd szorgos kiscserkészként a napi jótetteket: így üdvözülsz…

p

p Ne életedet tereld helyes irányba: karitatív tett könnyítsen lelkeden

p

p Nyugodtan tombold ki magad, majd életed vége felé megtérsz...

p

p Életed végén jó pontjaidat majd mind beválthatod a Paradicsomban

p

p Legyen egy Példaképed és kövesd őt, akkor is, ha ő a kútba ugrik

p

p Legjobb meg sem születni, de ha már késő, akkor halj meg mielőbb

p

p Akit Isten szeret, az fiatalon halhat meg, a csúcson kell abbahagyni

p

p Ami nem megy elsőre, ne erőltesd - mondj le egyszer s mindenkorra

p

p Ne olvass végig egy önismereti tükröt, ami nem lektűr-ponyvaregény

p

p Orzott, meglopott titkaiddal zsarolható vagy - örökre rab maradsz!?

p

p A kínos nyílt bűnvallás elkerülve oly aljas dolgokra lettél rávehető

p

p Megtanult ellenfél előtt póker arcot vágni, de vesztére így maradt

p

p Ő csak a másik rovására akar/szeret nyerni, győzni, „diadalt aratni”

p

p Nem rendeltetésszerűen használja testét-lelkét: dögrováson van

p

p

p 3

p

p Mint süketnéma „pár-beszéd” a vaksötét éjben: ő így „kommunikál”

p

p Mintha ő időkorlát nélkül házi őrizetben, kijárási tilalomban „élne” …

p

p Mögötte állt az Isten: de ő Földet kerülő „heroikus” pótcselekvő

p

p Nagy igazságával agyonveri/„csak” elüldözi még a hű jóbarátait is

p

p Örülsz, ha ő „nagylelkűen” trójai falovat ad/hagy neked ajándékba

p

p Nem úgy él: pedig minden, pl. éppen a mai napja is lehet a legutolsó

p

p Halogatja bűnei rendezését, azok feltorlódnak, halálosan ráomolnak

p

p Ő olyan léha, könnyelmű, mintha csak egyetlen egy nap lenne a világ

p

p Ő álnokul szembe dicsér, csak hogy te önkárodra túl elbízzad magad

p

p Ő csak „javadat akarva” tukmál rád drága szert, szirszart/mérget

p

p Presztízskérdés: így egyikük sem enged, mind szamárként szenved

p

p Rafinált (ön)áltató: trükkösen kikerül(tet)i az igazi megmérettetést

p

p Sok hűhó semmiért: nagy hegyek vajúdnak, de kisegérke születik

p

p x

Reviczky Gyula

Magány

Nevedet még alig gagyogtam,

S mégis már jól ismertelek.

Nap fényiben, sötét sarokban

Borongó árnyad reszketett.

Te vettél át, midőn születtem,

Kis bölcsőmet te ringatád.

Bús dajkadal gyanánt fülemben

Zsong most is: nincs apád, anyád!

Azóta részvétlen világban,

Magány! karöltve jársz velem.

Bolygok, mindig sötétben, árnyban:

Szülőföldem' sem ismerem.

Bús télidőn családi fészek

Védő melegje nem fogadt;

Anyai csók, epedtem érted,

S leltem közömbös arczokat!

Más gyermek anya-ölbe fogva

Csitúl el, hogyha könnyezik:

Az én szemem sivár homokra

Hullatta forró gyöngyeit.

Nőttem s velem nőtt, mintha árnyam

Lett volna, a sötét magány.

Egy sírra hullt, hogy azt se lássam;

Abban feküdt szegény anyám!

Tavasz nevetgélt; ujra éledt

Virág a földön, lomb a fán;

S kit izzó vágyak perzselének,

Szomjam' csak én nem olthatám.

A féreg is meglelte párját,

Virág ölén szeretkezett;

Én akkor voltam a legárvább,

Kit senki, senki sem szeret.

Lihegtem, boldogság, utánad,

De hajh, nem leltelek sehol!

Csak azt láttam, hogy a világnak

Gyönyöre, fénye éjbe foly.

A mozdulatlan, komor árnyban

Olvastam ezt a mondatot:

Neked a napban is homály van,

Ahol te jársz, ott nem ragyog.

Óh gyászos árny, hát sose lészen

Nyugalmas, nyájas otthonom?

Igaz barátom, feleségem,

Olyan, ki lelkemmel rokon?

Hiszen nincs szív, hogy ne találja

Meg sorsa mását, részesét!

Csak az enyim maradna árva,

Magános, gyászoló, setét?

Küzdjek közönnyel, félreértve

(Van-e magány irtóztatóbb?),

És könnyet ontsak a szemétre,

Mint Jehova szolgája: Jób?

Az élet gyors hullámverését

Epedve halljam, mint a rab;

S az életszomj, a lelki éhség,

Mint Tantaluszt, úgy marjanak?

Mindegy! Ne jajgass, árva lélek.

Azért magány a végzeted,

Mert titkon, öntudatlan' érzed,

Hogy a tömeg közt nincs helyed.

Avagy ki óhajt oda menni,

Hol a virág is sárba' nyit?

A hol varangyot költenek ki

Óh égi nap, sugáraid?

Csitt, gyönge szív! Hiszen ha nézed,

Kik úsznak itt a felszinen:

Pusztába rejtőznél, ugy érzed,

Hogy ott élj vadmézen, vizen.

Pusztába, mert ott csúszva-mászva

Kutyák a konczot nem lesik;

Mert ott nincs sujtva, megalázva,

Ki érző szívvel születik!

A földi vágyak, gerjedelmek

Lefoszlanának rólad ott;

Szennyüktől megtisztulva, lelked

Azt hinné, hogy csak álmodott.

Erős szivek nehéz erényét,

A lemondást gyakorlanád,

És Nirvánával így cserélnéd

Fel a kábító Szanzarát.

S majd egy nap', eljövén az óra,

Mely egyszer üt mindenkinek:

Megtudnád, álmok álmodója,

Hogy élni szép, de halni szebb.

Nap szórna fényt haló szemedbe,

Rád hullna hervadó virág,

S a lombok közt szellő rebegne

Fölötted halkan gyászimát.

*

p 4

p

p „Sorsközösség” - az irigy vigasza: dögöljön a szomszéd tehene is

p

p Ő még a fülemile hangjáért is ádázul pereskedik jó szomszédjával

p

p Az aluszékony, álomkóros, mintha álompor lenne a napi italában

p

p Az ön-élve-boncoló/rossz lelkiismeretű: csoda, ha alvászavaros

p

p Életgazdagító, lélektisztító szép mű(élvezet) helyett semmi/giccs

p

p Életigenlő gyermekáldás helyett meddő, magzatgyilkos/egykés átok

p

p Élménygazdag, látókörbővítő helyett: rémálomút, drága tor-túra

p

p Nem ér rá erdőn-réten szemlélődni: hatja a pénzt egzotikus útra

p

p Kreatívan elrontaná a jó kedvedet, és megkeserítené a szád jó ízét

p

p Ő mindig csak a pót/tartalék beugró, és örül, ha nem kerül rá a sor

p

p Igyekszik mindenütt feleslegessé válni, ami túl jól sikerül is neki..

p

p Elhiteti magával: ő a nélkülözhetetlen – egyedül ő a pótolhatatlan…

p

p Amiben csak neki szabadna tenni/dönteni: dublőrt küld a nászágyba

p

p

p 5

p

p A könnyű rászokó, és a kínkeserves leszokó: pia, élet-pótszerek…

p

p A belehabarodott: még kezét is levágná, ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p

p Ha fontos pontos adatokat kérnek őtőle és őérte: ő a hasára ütve ad

p

p Minden tárgyból elég a kegyelemkettes: az életvizsgákon bukdácsoló

p

p Örök háború és/vagy gyász az egész élete: ott nincs helye humornak

p

p Ő fizetett házassági hirdetésben ömleng magáról, és várja az ideálist

p

p Ő abban verseng, kinek fáj a szíve jobban, kinek a baja a halálosabb…

p

p Ha rosszabb – volt - a gyerekkorod/sorsod, mint neki: akkor te csalsz

p

p Egy unikum szeretne ő lenni és az is: a Teremtés legnagyobb vesztese

p

p Felháborodik, ha az „ellensége” inti, hogy lehetne hátrányokból előny…

p

p Maga alatt marad, ha becsukódik egy ajtó: nem látja a nyíló ablakot

p

p Beleharap a segítő kézbe, vagy mélybe rántja az utána ugró mentőt

p

p Túl büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen: beleroskadva kontárkodik

p

p

p 6

p

p Megengedi magának: pár napig finom, majd pár hónapig durva pokróc

p

p Harag és főleg minden elfogultság nélkül lenne/lesz a maga ön-bírája

p

p Senkiben nem bízik meg - nem oszt ki és meg feladatot: ön-túlterhelő

p

p Az Evilágban már túl otthonos ő, de az Égiben meg teljesen vadidegen

p

p Az alkalmi „szíverősítő” mindennapi ital lesz: legyengít, nyomorba dönt

p

p Úgy akar jó fej apa lenni, hogy semmi nagyot nem követel, sőt bratyizik

p

p Reggel ő még a Napnak is parancsol: kelj fel! És láss csodát: így is lesz…

p

p Mást, például egy családot akar vezetni, de önfegyelme/uralma sincsen

p

p Népvezér/csapatkapitány-önjelölt, de még kisfiának se tud parancsolni

p

p Ha egyszer idegen csúnyán becsapta, többé már nem hisz barátnak se...

p

p Holtig hiszi: mindenki csakis az ő javát akarja – és nem látja: el is veszi

p

p Ha oly szépen kéri, s mosolyog rá, akkor a cukros bácsi is csak jót akar

p

p Vesztett szavát súlyos esküvel súlyozza: „Apám-anyám tűzben éghet…!”

p

p

p 7

p

p Miért ne venné ő Isten nevét hiába is szájára: Égre-földre esküdöző…

p

p Ha megígér valamit, ez nem jelent semmit: nem teljesít, de kimagyaráz

p

p Ha egy részegen orbitális baromságot ígért, ő még akkor is betartja azt

p

p Sokszor még a legeslegutolsóként se jön rá, hogy ő régóta felszarvazott

p

p Unos-untig hallgatja/nézi, pedig könyökén jön ki: ő egy életunt akar lenni

p

p Semmi spontaneitás: a napi életben is csak megkoreografált mozdulatok

p

p Ha egy bizonyos pózban-gesztusban-mimikával ő szép, akkor így marad

p

p A legszebb efemer lég/jég/kártyavárat ő építi fel az örökkévalóságnak…

p

p Úgy kellett neki: a piacon pellengérre áll – kereste a megszégyenítést!?

p

p Nem enged ki, nem tud lazítani: feszülve mindig csúcsra járatja magát

p

p Még soha nem érezte, hogy itt és most neki mindent bele kellene adnia

p

p Mintha mindig lábujjhegyen, spiccen állna: mindig feszeng, nem ernyed

p

p Azért olyannyira rab, mert azt hiszi, hogy most szermámorban szabad

p

p

p 8

p

p Nem élte még át a szerelmi mámort: mindig józanul mérlegel, számol

p

p Mintha hipnózisban lenne: ő másnak engedelmes akaratátviteles lény

p

p Nem képes semmibe se belefeledkezni, nem varázsolja el egy jó regény

p

p Azt hiszi, hogy itt és most jól lát, pedig csak épp trükkel elkápráztatták

p

p Hallucinációja mi más, mint az Isten szava – intésre süketen követi is…

p

p Nemhogy vízen, de a biztos háromlábon állás végett még mankóval jár

p

p Az első fikázásra, beszólásra összetöri, elégeti a becses mű-alkotását

p

p A félt-rettegett, beképzelt megalázást megelőzve inkább ő aláz meg

p

p Csak a bevásárláskor érzi, hogy ő Valaki: érte van a bolt, az eladó stb.

p

p A vendéglőben érzi Úrnak magát - nem a pincér, de ő a Főúr, aki fizet

p

p Ne fájjon semmi: végérvényesen érzéstelenítő – semmi kín (semmi kéj)

p

p Megkeményíti a szívét, hogy ne zavarja a jólétét az irgalom-könyörület

p

p x

*

Reviczky Gyula

Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony

(Örömnek éje, áldalak!)

S angyalka jár kis csöngetyűvel,

Hol gyermekek zsivajganak:

A házhoz tartozók szemében

Mosolygó békefény derül.

Mindenki vígad a családban,

Az agglegény busúl csak egyedül.

Vannak talán jó ismerősi,

A kik meghívják szívesen?

Mit ér! az agglegény e körben

Karácsony-este idegen.

Az egygyé tartozó családdal

Érzése, kedve nem vegyül.

Csak elmereng, busul magában.

Mily szomorú sors lenni egyedül.

És mennél hangosabb a kis kör,

Annál inkább elmélyed ő.

Az ifjuság elszállt fölötte.

S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...

Óh, mert olyan sivár az élet

Feleség és család nélkül.

Köznapnál szomorúbb az ünnep,

Nem izlik a falat sem egyedül.

Leverten tér rideg lakába,

S vádolja némán önmagát:

Elvesztegetted ifjuságod',

S ujat az ég többé nem ád.

Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,

Nyüg nélkül élsz, függetlenül...

Ah, annál nehezebb leszen majd

Utód nélkül halnod meg egyedül!

pppppppppp

p Nagy létrontás-javítás

p Jenciklopédia ötlet-gyűjtő

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x