Életminőség-rontás tükör - IV.

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifju pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

p 1

p

p Egy poénért anyád is eladod, még a barátságod is feláldozod

p

p Nem hagyod abba a csúcson – megszégyenülve kell elkullognod…

p

p Csak simogatni szeretné a húzódozó nyuszit/baltával szétveri a fejét

p

p Ha naponta bele is döglik házasságába: odaát ezért nagy jutalma lesz

p

p Ha hitvesed nem felel meg mindenben az eszményednek, tovább állsz

p

p Feleséged naponta vizsgáztasd, és sose adjál kegyelemkettest neki

p

p Ha elvette az eladó lányt, akkor Ő a tulajdona, így vele bármit megtehet

p

p A konfrontációkerülő nő, aki mire tiltakozna, már régen ingyen cseléd

p

p Zsarold meg, tedd élesben próbára az Istent egy nagy követeléseddel

p

p Ha Isten nem teljesíti a követeléseid, úgy keress másik, bőkezűbb Urat

p

p Nyújtózkodj mindig tovább, mint amíg a takaród ér – levágják lábad

p

p Életmottó: majd csak lesz valahogy - úgy még soha nem volt, hogy…

p

p Kihozod a vadállatot még a sarokba szorított párhetes kiscicából is…

p

p

p 2

p

p A gazdag király álruhájában járod az országot jövendőbelid keresve

p

p Vakon megbízol a vadidegen, max. egyszer látható kereskedőben

p

p Akiket csak otthon éri a kellemetlen meglepetés: a zsákban macska

p

p Neki az ezermilliméteres kell, nem a csak a háromméteres kolbász

p

p Elvakítható a fizetése névleges értékével, nem nézi a vásárlóerőt

p

p Ha egyszer visszaéltek bizalmával, betegesen rosszhiszemű lesz

p

p A kecskére bízod a káposztát… Sőt: pedofil kéjencre a kisgyereked?

p

p Abbamaradna az idétlenkedő adás, ha nem lennél rá vevő-közönség

p

p Akinek pechje van, az kap reakciót, és így az osztály bohóca marad

p

p A magát éretlen bolondozásával nevetségessé tevő társasági pojáca

p

p Projektor: a falra vetíti a diafilmet, a másikra meg az ellenségképét

p

p Kis dolgok, telefonbetyárkodás stb. indíthat el a nagy bűnlavinákat…

p

p A hecchívás – a bombariadó, már nem diákcsíny, de bűncselekmény

p

p

p 3

p

p Az a legény, aki állja - Te mindenkinek odatartod mindkét arc-feled?

p

p Nagyban hazárdjátékos, hátha egyszer bejön a kárpótló főnyeremény

p

p Mire vigyázol a legeslegjobban? Pénztárcádra: a bármikor pótolhatóra

p

p A teljes gyógyulásodban van egy hiányzó láncszem: ez pont Te vagy…!

p

p Mintha űrhajón lenne: elküldi a leleteit, s várja a diagnózist-javallatot

p

p Levetkőzik meztelenre, de azt nem engedi, hogy az orvos lelkébe lásson

p

p Ha hagyod, hogy hülyét csináljanak belőled, akkor jöhet az agyvérzés…

p

p A permanens önsorsrontó gondolat-érzésvilág táptalaj a „testi bajra”

p

p Zöldszemű szörny él benne: átkozott féltékenység gyötri éjjel-nappal

p

p Te még csak féltékeny sem vagy rá? Akkor te nem is szeretsz engem!

p

p Szertelenül szerettél élni - ma altatószerek/serkentők a napi betevők

p

p Ő bosszankodó, zsörtölődő - ez nála a igényesség-kritikusság jele…!?

p

p Békés egymás mellett élők, (el)táncolók - és az ő páros önkielégítésük…

p

p

p 4

p

p Illetlenséget semmi „pénzért” el nem követ, akkor inkább meghal…!?

p

p Job eseteben drága placebo bogyót mérnek neki az ún. depresszióra

p

p Aktív-passzív partner az élethosszig tartó orvos-beteg játszmában.

p

p Szerelmi indulás, érdekházasság vég: a gyáva megszokás tartja össze

p

p Aki áldozatával még bűncselekménye közben is végtelenül udvarias…

p

p Keresd mindig másban, másokban a hibát – a hiba az ő készülékében

p

p Keresd mindig és csak magadban a hibát, mégpedig irgalmatlanul!?

p

p Magadnak soha ne kegyelmezz: még esélyt se adj a bűnbocsánatra…

p

p Mint egy farizeus: kívül illatos fehérre meszelt, belül büdös rothadó…

p

p Soha semmivel ne légy elégedett: lázadj/lázíts a minden rend ellen!

p

p Legyen igazság, ha elveszíted is barátod, vagy belepusztul is a világ?

p

p Ha nem vállalod a bűnöd, akkor fogd rá - vitesd el mással a balhét

p

p Ha nem ment a 2 méter, rakd nagyon magasra/alacsonyra a lécet

p

p x

Schopenhauer olvasása közben

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok!

p 5

p

p Távolítsd el a szövetségeseid - emberben ne bízz, csak magadban

p

p Szaporítsd és növeszd ellenségeidet, így értékesebb a győzelem

p

p Ha felnagyítod az ellenséget, akkor jóval menthetőbb a vereség…

p

p Tanulj az állatoktól: például légy olyan következetes, mint az ökör...

p

p Különbözz mindenáron: (öncélúan) különcködj - légy csodabogár!

p

p Ne kérj, pláne ne fogadj el tanácsot – Te erre nem vagy rászorulva…

p

p Tanácsot legfeljebb álbarátaidról vagy a nyílt rosszakaróidtól kérj

p

p „Tetszhalott” - beolvad a környezetébe: mimikri, mintha itt se lenne

p

p Véges energiáit rosszra fordító: önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás

p

p Elegendő, ha mások előtt jónak látszol – a látszatra gondosan ügyelj …!

p

p Mindenki halandó, kivéve téged – csak a te halálod elképzelhetetlen

p

p A teremtés botrányának tartja a halandóságot, de az élete dögunalom

p

p Bármikor a fejére eshet egytégla: a halálfóbiás, rettegő életképtelen

p

p

p 6

p

p Akkor legalább híres lesz, ha feltűnősködő – pár percig, pár napig…

p

p Sokára sem ért meg, pláne élvez viccet/humort, nem esik le tantusz

p

p Elvi, vagy presztízs-okokból belemész minden piszlicsáré csetepatéba

p

p Egy sas nem kapkod legyek után – fénytelen harcokban lassan elkopsz

p

p Egy rossz pillantásra lecsapsz, és kihozod a maximumot: kardpárbaj…

p

p Vak tyúk is talál szemet? De legalább tudná ő, hogy hol és mit keressen!

p

p Hogyan repülhetne: az élet-léghajó tele van fölös-káros ballasztokkal?

p

p Hogyan repülhetne, ha társa az éj leple alatt megnyirbálja szárnyad?

p

p A piszkos munka és a tiszta kéz: nem én öltem, csak a bérgyilkosom

p

p A férj forrón, a feleség hidegen szereti – a középút langyosan eszik

p

p Vagy a sárba ragadsz - vagy belerepülsz a Napba, és szénné égsz?

p

p A ház szükséges-elégséges feltétel: az otthonteremtést megoldja…

p

p Mire munkamániásan felépül háza, már sehol békés meleg otthona

p

p

p 7

p

p Fölös-káros hősködő, aki a bátorságát bizonyítandó a mélybe ugrik

p

p Életmentő érdemrendért ott vizslat a parton, hátha beleesik valaki

p

p Akárki kimenthetné a fuldokolót: miért pont én, hátha mélybe ránt…

p

p A szeretet-hiánybeteg didergő király, aki lángba borítja az országot

p

p A rút kiskacsa tanmese rólad szól: szép hattyú lehetett/lehettél volna

p

p Te nem az a teknős eset vagy, ki egész életében nyúllal fut versenyt

p

p Nem kell trükkös lopás/kirablás: te, az áldozat önként adod át javaid

p

p Kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Kétszer akarja ugyanazt megfőzni?

p

p Kegyes csalásra is képtelen – az ő őszintesége szalonképes szadizmus

p

p Saját fészkedbe belerondítani, és a családi szennyest is kiteregetni?

p

p Még meg sem hívták a lakomára, képzeletben már elrontotta a gyomrát

p

p Az élet/a szentmise oly komoly, hogy csak komoran lehet végig-csinálni

p

p Ha rosszkor kísért a nevethetnék, feszülve gondolj temetésre, templomra...

p

p

p 8

p

p Mindig viccesen beszélj, menj biztosra: magad nevess rajta legjobban

p

p A humor annyira emberi: csak ironizálj, gúnyolódj a többiek rovására

p

p Ne légy mástól függő: dicsérd és jutalmazd, vagy épp büntesd te magadat

p

p Soha ne maradj adós - sőt: a rosszat duplán fizesd vissza, torold meg!

p

p Az oda-vissza bosszúhadjáratokkal tegyük ember-néptelenné a Földet

p

p Amit ma, megbosszulhatsz, ne halaszd holnapra (elpárologhat haragod)

p

p Életed végéig fogadj szót a szüleidnek: ők jobban tudják, mi a jó neked

p

p Rejtsd el, sőt fojtsd vissza a könnyeidet, egy férfinak szégyen a sírás…

p

p Sírással, rívással annyi mindent elérhetsz, kizsarolhatsz – ezt vesd be!

p

p Ha nincs más, mindig zokszóval zokogj - csak megszánnak: alamizsna

p

p Puhány, folyton nyafogó, a kis megpróbáltatástól is irtózó/katonadolog…

p

p Ha az elektromos áram halálosan üt, akkor majd hülye lesz bevezetni

p

p Mindig annak ad igazat, akivel beszél, így elkerüli a tisztázó vitákat is

p

p x

Tartsatok bűnbánatot!

Megromlott már a régi erkölcs.

Egy kor veszőbe' van megint.

Szakadj le, új idők viharja!

Pusztíts, dühöngj kedved szerint.

Bábel tornyának épitői,

Hogy' összezagyválódtatok.

Kezdhetitek megint elülről...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,

Mi az az Isten ostora?

Mért kellett jönni vízözönnek,

S hogy mért pusztult el Szodoma?...

Erős Spartára, bölcs Athénre,

Rómára nem gondoltatok?...

Egy népvándorlás jöhet újra!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század

Mily bölcs, erős, mindenható.

Nem leli kedvét délibábban

S abban, mi szép, de nem való.

Ledöntött minden régi bálványt;

De a sziv semmit sem kapott.

Nem boldog és nem jó az ember!...

Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem

Az ember dísze, jobb fele;

De jaj, ha csak józan sivárság,

Örömtelenség jár vele.

Mely megöli a gyermekálmot,

Óh, az a szellem átkozott!

Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...

Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,

Vigan bársonymezőt tapos.

Czukorról annyit tud, hogy édes

S a virágról, hogy illatos.

A természet még egyre dajkál,

A nap reánk áldást ragyog;

Csak a bölcs ember szíve parlag!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?

S a tudás haszna óh, mi lesz!...

A föld s nap élte is mulandó

S velük az ember is kivesz.

S ki végsőnek marad, bevallja,

Hogy boldogság itt nem lakott;

Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;

Gyöngék vagyunk és kicsinyek.

Áldott, ki a könnyet letörli

S megért egy szerető szivet.

Ugy jártok, mint a zord titánok; -

Csupán az istenek nagyok.

Az ő hatalmuk víhatatlan!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;

Verjétek bünös melletek',

S a szeretet nagy istenétől

Jó, tiszta szívet kérjetek.

A könnyezőhez, búsulóhoz

Vigasztaló szót szóljatok.

Egymást ölelve, megbocsátva:

Igy tartsatok bünbánatot!

pppppppppp

p

Nagy létrontás-javítás

p Jenciklopédia ötlet-gyűjtő

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x