Mai evangélium – 2023. február 2., Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Lk 2,22– 40, vagy rövidebb forma a *-ig: Lk 2,22–32
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. *
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Magyar Kurír
*
2023. február 2. – Csütörtök, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
Evangélium
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés
Szent Lukács evangélista csak néhány eseményt jegyez le írásában Jézus gyermekkorából, amelyek közül a legjelentősebb Jézus templomi bemutatása. Negyven nappal születése után édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy mint elsőszülött gyermeket megváltsák, és bemutassák a mózesi törvények által előírt áldozatot. Innen ered az ünnep hivatalos elnevezése: Urunk bemutatása.
Az eseménynél jelen volt egy Simeon nevű férfi, aki Istent magasztaló imájában világosságnak nevezi a gyermek Jézust. Olyan világosságnak, amely nem csupán a választott nép, hanem a pogány nemzetek számára is világosság lesz. Prófétai kijelentése valóban beteljesedik Jézus személyében, aki nyilvános működése idején kijelentette magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Simeon és Anna prófétaasszony, aki szintén jelen volt Jézus templomi bemutatásánál, mindazokat jelképezik, akik a megelőző évszázadokban a világ világosságának jövetelére vártak, s akik most Jézusban felismerhetik az igazi világosságot. Mindketten felismerték Jézusban a Messiást és tanúságot tettek erről.
A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy az Isten látására hittel várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.
© Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. A veled való kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert képmutatás volna részünkről tőled gyógyulást kérni bűneinkre, ha szívünkben harag él felebarátunk iránt. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket megbocsátó lelkületre!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20230202.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
_______________________________________________
Evangélium365
https://www.evangelium365.hu/
*
Gyertyaszentelő napja, február 2-a: ezek a hagyományok, népszokások kapcsolódnak hozzá
A katolikus egyház február 2-án ünnepli Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, amely naphoz számos néphiedelem is kapcsolódik. Ehhez a naphoz Magyarországon is számos időjósló szokás köthető, illetve világszerte ez a dátum, amikor az állatok viselkedésébőlmegjövendölik, meddig tart még a tél. Európának ezen a felén a medve az időjós, aki enyhe idő esetén téli álmát megszakítva előbújik a barlangjából, más népek az ott őshonos téli álmot alvó állatok (mint a mormota), vagy például a farkasok viselkedéséből következtetnek a várható időjárásra.
Ezen az ünnepen a katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta a mózesi törvény által előírt tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomban és az Úrnak szentelte elsőszülött fiát. A templomban, ahol Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlott fel, jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a gyermekben felismerte az üdvösség hozóját, karjába vette és a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása; a szentelt gyertya, amely felemészti magát, hogy másoknak szolgálhasson, már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltse a híveket is, majd gyertyás körmenet következik.
Ez a nap az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, amikor fáklyás engesztelő körmenet járta be a várost. A szokást a kereszténység is átvette, Jeruzsálemben már a 4. században körmenetet tartottak az ünnepen. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A nyugati egyházban a 10. századtól egyre inkább Mária tisztulását emelték ki és Purificatio Beatae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária Megtisztulása) néven említették, 1960-tól ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartják számon.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, aki a világon megszentelt életet él.
Hiedelmek, népszokások
A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották. A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz. Megveregették vele a gyümölcsfákat is, hogy bőségesen teremjenek. Gyertyaszentelő Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól.
E naphoz számos időjóslás is fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik vackára, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java hátra van.
A sok évszázados megfigyeléseken alapuló népi regula ezt így fogalmazta meg:
Ha fénylik Gyertyaszentelő, az iziket (a takarmány hulladékát) is vedd elő
- vagyis ha február 2-án melegít a nap, sugaraitól ragyog a hó és a jég, a tél hátralévő része még nagyon hideg lesz. A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe, és úgy tartották, hogy amilyen mélyre le lehet dugni a sárba, olyan mélyen lesz még fagyott a föld.
Lupercalia, mormota-nap és más jeles napok
Az időjóslás hagyománya a gyertyaszentelő előképéhez, az őkori lupercalia ünnepéhez nyúlik vissza. Az ókori Rómában minden évben február 15-én tartották a lupercaliát a város megtisztítása, az egészség és a termékenység előmozdítása érdekében. Az ünnep másik elnevezései a februa és a február hónap (februarius) elnevezése után. A lupercaliát pedig az ógörög árkádiai lykai ünnepétől - a farkas-fesztiváltól - eredeztetik.
Sok vallási keresztény ünnep dátuma köthető régi pogány szokásokhoz, jeles napokhoz, gyakran teljesen egybe is esnek. Ilyen például a mormota-nap, amelyet Észak-Amerikában tartanak, amikor is nem nálunk megszokott medve, vagy az Európában őshonos borz, hanem a mormota jósolja meg, meddig tart a tél. Ez a nap egybeesik a gyertyaszentelő napjával. Egykor a farkas viselkedéséből ugyanúgy következtettek a tél várható hosszúságára, mint a téli álmot alvó állatokéból.
A gyertyaszentelő egyben a böjti időszak előszobája is lehet, hiszen az húshagyókedd húsvétig eltart. A húshagyókedd legkorábbi dátuma pedig február 3-a (a legkésőbbi március 9-e) lehet, mivel a húsvét mozgó ünnep. 2023-ban a húshagyókedd február 21-re esik, a húsvét vasárnap pedig április 9-re.
A most is tartó időszaknak elnevezése pedig a farsang, amely a vízkereszttől (január 6-tól) húshagyókedd éjfélig, vagyis a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig tart. A néphagyomány szerint ez a bálak, lakodalmak, mulatságok időszaka. Az időszak vége, egyben betetőzése a "farsang farka", más népeknél a karnevál, amelyet farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három napban tartanak - gyakorlatilag télbúcsúztató ünnep. Idén február 19-21 közé esik. Ennek az időszaknak a híres eseménye Magyarországon a mohácsi busójárás.
*
írta: P.Gabriella
avagy hogyan látom és élem én.
A Gergely-naptár szerint február 2-án ünnepeljük. Nekem fontos ez tény, mert van egy olyan érzésem, hogy valaha nem ekkor volt. Akit mélyebben érdekel a dolog, az igénybe veheti pl. a Naptár konvertálót ehhez.
A keltáknál Imbolc Ünnepe is ezen a napon van. Persze ez is a Gergely-naptár szerint. A Julián-naptár szerint ez a nap (febr. 2.) január 20-ára esik. Ez azért érdekes, mert nemrég láttam egy előadást Molnár V. Józsi bácsitól, ahol is elmondta, hogy a fák ébredése január 20-a körül van. Ez nem egy pontos naptári időpont, hanem egy megfigyelésen alapul, ami független a naptáraktól és az embertől. Ilyenkor megduzzadnak a rügyek és elindul a fákban a nedvkeringés.
Hová is akarok kilyukadni? Gondolkozzunk! Csak ide. Az ősi népek és ahol megvan még ennek a szerepe is, tudták mit miért ünnepelnek. A kereszténységben ez az Ünnep Urunk bemutatása. Ilyenkor gyertyát szentelnek, amit aztán lényeges napokon használnak fel az év során. A gyertya Jézus - A FÉNY teste.
Urunk...azaz Jézus. Mi is történt a keresztény egyház szerint ezen a napon? A Világ Világosságának bemutatása. Kitör a Fény. A növényekben is felbuzdul az életerő, éppen úgy, mint az emberben. Elindul a belső tűz. Várom a Kikeletet, búcsúztatom a telet. Magokat rendelek, elültetem őket bent a melegben, reményt adva így a jövőnek. Már gondolkodom a kerten, a virágokon. Eljön az enyhülés. Minden ünnepünk az ősök megfigyelésein alapszik. A keresztény egyház, csak átemelte a saját ünnepei közé az ősieket. Jézus tanításai tiszták és fontosak.
Hálásak lehetünk ezért, mert legalább töredékeiben megmaradt némely ősi ünnepünk. Már csak azt kell pontossá tenni magunkban, hogy nekünk mit jelent ez az ünnep...és a többi is. Hogyan ünnepeljük? Jelent ez nekem bármit is?
Igen, jelent. Mert bennem is felébredt az a bizonyos belső tűz. Próbálok együtt rezdülni a természettel, mégha nem is sikerül mindig, A világ elvonja az én figyelmem is. De újra és újra visszatérek, mert megerősít és értelmet ad. Felébreszti bennem azokat a női erőket, amiket A Boldogasszonyi energia is támogat ilyenkor. Ekkor szokás volt nagy tüzet is rakni. Összefonódik a farsang végi (Farsang farka) szokásokkal is. Kisze-baba égetés, télbúcsúztatás A régi ember sokat ünnepelt. Ez tette élővé az életét. Táncolt énekelt, tapsolt nagyokat és ezzel tette élhetővé a hétköznapok egyhangúságát. Erőt merített az ünnepekből. Barátnőimmel ilyenkor összegyűlünk és gyertyát merítünk, öntünk. Lassan elindul ennek az időszaknak a virága, a hóvirágnak a bújása. Ezzel is jelezve, hogy el kezdett élni a Természet. Nálam még nem látszik.
De a Mária-könnye liliom már igen.
Boldogasszony ünnepeink Ősrégiek. Tehát számomra Gyertyaszentelő Boldogasszony egy ébredés a téli álomból. A teremtett világban elindul az életerő.
Te hogyan indítod?
GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ÖRÖM ÜNNEPE.
Ezt a meglátást nagyon szépnek találom. Ha van kedved Kattints rá és olvasd el!
Utólag találtam, érdekesen egybecseng az általam meglátottakkal:
GYERTYASZENTELŐ A GYERMEKÁGYAS ASSZONYT ÉS GYERMEKÉT FENYEGETŐ VESZEDELMEKET ELHÁRÍTÓ, BŰNÖKTŐL MEGTISZTÍTÓ ISTENI LÁNG EURÓPA „BARBÁR” RÉSZÉN IS MEGMELENGETTE A SZÍVEKET. A NAPOT SZÜLŐ, SZENT LÁNGOT ŐRZŐ BRIGHIDRE, A SZÜLŐ ASSZONYOK VÉDNÖKÉRE POMPÁSAN ILLETT GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY PALÁSTJA, AZ IMBOLC NAPI TISZTÍTÓ TÜZEKET HELYETTESÍTHETTE A SZENTELT GYERTYA LÁNGJA. A TÖBBÉRTELMŰ „ÚJ” KERESZTÉNY ÜNNEP NEMCSAK ALKALMATOSAN ESETT EGYBE BRIGHID „SZÜLETÉSNAPJÁVAL”, IMBOLC-KAL, S A FÁKLYÁS FEBRUA-ÜNNEPSÉGEKKEL (RÁADÁSUL A HÓNAP ISTENNŐJÉNEK, JUNÓNAK VÉDNÖKSÉGE ALATT!). AZ EGYHÁZ AZOKRA IS GONDOLT, AKIK „TUDTÁK A CSÍZIÓT”. FEBRUÁR 2-A „MEGKERESZTELÉSÉVEL” A LUNISZOLÁRIS NAPTÁRAT IS MEGSZENTELTE, A KARNEVÁLI DUHAJKODÁSNAK IS KEGYES SZÍNEZETET ADOTT. E NAP ÜNNEPLÉSÉNEK ŐSI OKA UGYANIS A LUNISZOLÁRIS KALENDÁRIUMBAN REJLIK. HA HÚSVÉT A LEHETŐ LEGKORÁBBI IDŐPONTRA, MÁRCIUS 22-ÉRE ESIK, FARSANG HÚSHAGYÓJA FEBRUÁR 3-ÁRA KERÜL ÉS GYERTYASZENTELŐ LESZ A VIGILIÁJA, NEGYVENHAT NAPPAL, AZAZ ALIG TÖBB MINT MÁSFÉL HOLDHÓNAPPAL A HÚSVÉTI SÓDAR MEGSZEGÉSE ELŐTT. MERT ENNYI VOLT A NAGYBÖJT HOSSZA VALÓJÁBAN. AMINT EGY XVI. SZÁZADI TRÉFÁS VERSEZET ÍRJA A FARSANG ÉS A BÖJT PÁRVIADALA KAPCSÁN:
„MIKOR CZIBERE BÁN BESZÁLL AZ BÁNSÁGBAN,
KONCZ VAJDA HARAGSZIK, DÚL-FÚL HARAGJÁBAN,
MERT NINCS TISZTESSÉGE AZ NEGYVEN HAT NAPBAN.”
Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium (részlet) Gyertyaszentel
|
1
