Vukán György doktort itthon és Magyarország határain túl zeneszerzőként és zongoraművészként ismerik. Lenyűgöző virtuóz, Európa egyik legsokoldalúbb zenésze. Azt már kevesebb zeneszerető tudja, hogy Vukán György fogorvosnak is kiváló. 42 éve, 1964-ben kapott diplomát a SOTE fogorvosi karán. Szombathelyen dolgozott egy évig, majd Budapesten, a Honvéd kórházban. 1971-től a Központi Sztomatológiai Intézet osztályvezető főorvosa. Az interjú a Doktor Plusz magazinban jelent meg.
– Hogy mennyire komolyan gyakorolja orvosi hivatását, mutatja találmánya, a DMA (DentMetAct), amely nemzetközileg elismert világszabadalom. Mi a műszer lényege?
© Doktor Plusz
|
Elengedhetetlennek kellene lennie, hogy minden beültetésre vagy „csak” beépítésre (például koronák, hidak esetében) kerülő fémnél, illetve ötvözetnél alkalmazásuk előtt vizsgáljuk meg viselkedésüket, hatásukat az adott szervezetre. A műszer segítségével meg tudjuk állapítani a fémek elektrokémiai állapotát, megtudhatjuk, hogy az adott fém vagy ötvözet oldódik-e a szájban vagy máshol a szervezetben. A vizsgálati érték megmutatja, hogy az adott anyag használata patologikus-e vagy nem. Csak akkor okoz ugyanis problémát, ha oldódik. Nagyon sajnálatos, hogy ezt az egyszerű mérést általában mégsem végzik el a fogorvosok – talán sajnálják rá az időt, vagy üzleti szempontok vezetik őket –, mivel behatárolja a használható fémeket. Csak akkor veszik igénybe, amikor már kialakult valamilyen kóros reakció.
Érthetetlennek találom azt is, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja a készüléket. Pedig az allergia napjainkban tömegeket érintő probléma, aminek oka a rossz immunrendszer és a rossz pszichés állapot is. Nem beszélve arról, hogy mennyi anyagi ráfordítást és munkát igényel egy már elkészült fogmű lecserélése. Emellett a műszert persze nem csak a fogászatban lehet használni, bőrgyógyászok is gyakran kérnek konziliáriusi tanácsot.
– Mi vezette a műszer elkészítéséhez?
– Sokszor lesznek nagy találmányok is hirtelen ötletből, egyszerű „meglátásból”. Így fedezte fel Szent-Györgyi a C-vitamint, vagy írta le Newton a szabadesést…
– Úgy tudom, személyesen is találkozott Szent-Györgyi Alberttel.
– Valóban, az Egyesült Államokban, amikor az életéről szóló filmhez írtam zenét. Nagy hatással volt rám rendkívüli, szerény egyénisége. Szent-Györgyit érdekelte a találmányom, azt kérte, mondjam el egy mondatban – mert ami nem mondható el egy mondatban, az már nem is találmány! Beszélgetésünk végén elővette zsoltárjainak kottáit, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a lényeg az életben – és a szeretet.
– Hogyan látja a szakma jelen helyzetét és jövőjét?
– Komoly problémának érzem, hogy úgy tíz-húsz éve megváltozott a betegeknek az a szemlélete, hogy az orvosban hinni és bízni kell. Pedig meggyógyulni csak így lehet igazán. Persze ehhez olyannak kell lennie az orvos személyiségének is. A mi intézetünk is tele van rezidensekkel, akiket – tisztelet a kivételnek – elsősorban az üzleti szempontok érvényesülése érdekel. Sokan adják el magukat, tudásukat a gyáraknak. Hibás ebben a felvételi rendszer is: csak tesztlapokból nem lehet megítélni, alkalmas-e valaki az orvosi hivatásra. Szeretném megtanítani a fiatalokat a hivatástudatra, a munkánk szeretetére.
A szakma privatizálása azt eredményezi, hogy elsődleges szempont lesz, mit tud megfizetni a beteg. Temérdek új termékükkel a gyárak kezdik uralni a szakmát. Véleményem szerint a kompozit tömőanyagok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, inkább üzleti érdekeket szolgálnak. Nagy kitörési pontnak vélem az implantálást, ezzel a kivehető fogsor szinte eltűnik. Bár az implantátumra használt titán is jelenthet idegenanyag-problémát, előnye, hogy szinte mindenre jó.
– Belefér az idejébe a magánrendelés?
– Nincs és nem is volt magánrendelésem, így nem vagyok kiszolgáltatva. Számomra a világon a legnagyobb dolog a szabadság. Az ember ne legyen szakbarbár. Az én életemet a zene teszi teljessé. Mint orvos megtanultam, hogy az életet teljességében nem ismerhetjük meg. Kellő szerénységgel kell megélni.
– Beszéljünk a zenéről! Mikor és hogyan került kapcsolatba vele?
– Kora gyermekkorom óta koncertezem és folytatok zenei tanulmányokat. Tizennyolc évesen diplomáztam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klasszikus zongora szakán. Számomra a művészet: ÖRÖM! Hihetetlen adománynak érzem, hogy minden megerőltetés nélkül, bármikor tudok komponálni. Leülök és közel tíz óra alatt megszületik pl. tíz oldal egy szimfóniából. Ugyanakkor nagyszerű dolog, hogy el is tudom játszani, amit írtam, bármilyen nehéz is legyen, hiszen a zenét az előadóművész „viszi át a túlpartra”. Az előadóművésznek nagy a felelőssége. Nem elég jól lejátszani a kottát, érezni kell a mű lelkét. Nem lehet kétszer ugyanúgy játszani, óriási az improvizálás jelentősége.
Nagyon sokat koncertezem, bejártam egész Európát, rengeteg fesztiválon vettem részt, több hónapot töltöttem az USA-ban, szólókoncertem volt Japánban. Egyik legnagyobb sikeremnek érzem a Creative Art Trióval való részvételünket az 1991-es sevillai világkiállításon. A Creative Art Együttest 1985-ben alapítottam, ebből alakult később a Creative Art Trio, melynek másik két tagja Berkes Kálmán bőgőn és Balázs Elemér dobon. Az év koncertje lett 1996-ban Hollandiában a Chopin-átiratok, ezt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszottam el.
– Kikkel játszott még szívesen?
– Sok világnagysággal léptem fel, így például Duke Ellingtonnal vagy Phillip Joe Johnsszal. Itthon a Szakcsi Lakatos duóval, Lakatos Györggyel. 1999 óta sokat koncertezünk együtt Horgas Eszter fuvolaművésszel, klasszikus zenét játszunk dzsesszformában. Feladatunknak tartjuk, hogy különböző zenei műfajokat egyesítsünk egységes zenei rendszerben.
– Azt hiszem, nincs is olyan zenei műfaj és társművészet, amivel ne foglalkozott volna.
© Doktor Plusz
|
– További tervei?
– Újabb DVD-im készülnek, Szakcsi Lakatossal kétzongorás Chopin-átirat, CD Horgas Eszterrel, és ünnepi nyitányt írok a most százéves Matáv-zenekar számára.
Dr. Soltész Katalin
Doktor Plusz/2006/06