Életminőség-rontás tükör - I.

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

pppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

Petőfi Sándor:

A TÜRELEMRŐL

Türelem, te a birkák s a

Szamarak dicső erénye,

Tégedet tanuljalak meg?

Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be

A földet s kérsz menedéket:

Kérj akárhol, csak ne tőlem,

Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,

Diadallal a világot;

Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,

Melyre nevedet nem vágod.

Türelem, kicsépelt szalma,

Melyet a bárgyú világnak

Telt kalászokként árulnak,

Kik magodból jóllakának;

Te üres fazék, melyből a

Macska a tejfölt kiette,

S a szakácsné most szájtátva,

Fejcsóválva áll mellette.

Türelem, te... nem tudom, mi?

Mint gyülöllek, mint utállak!

Mert ahol van kezdeted, ott

Vége van a boldogságnak.

Oh a föld boldog lehetne,

Hogyha rajta te nem volnál,

S míg te rajta lész, mindaddig

Megmaradunk a nyomornál.

El veled, te élet átka,

El veled, le a pokolba!

Nyeljen el, ki rút pofádat

Erre a szép földre tolta!

Pest, 1847. április

*

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled'

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj', magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj',

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod'.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe' majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád' ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

*

Ady Endre:

A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

p Szerecsent mos/mosdat – a feketét fehérnek mondó

p

p Rablógazdálkodó – az édenkertből sivatagot varázsló

p

p Sokkal többet vagy idegenek, mint előszeretteid között

p

p Vadidegen állami tanerőkre bízni a gyermeked 5 napját

p

p Elrabolt keresztény gyerekek janicsárként térnek vissza

p

p Haynau példát statuál: egy nő meztelen vesszőfuttatása

p

p Az utált stréber nem lesz Mester, sőt még fel is falja azt

p

p Alamuszi, magát alvó gyanánt tettető macska fog egeret

p

p Lassú víz: partot mos/A víz cseppenként kivájja a követ

p

p A gördülő kőre nem tapad a moha – maradj lendületben…

p

p „Autista”: leépült (ön)megér(te)tési és közlési szintre redukált

p

p Házastársak közvetítő, lebutított, szegényes angol konyhanyelve

p

p Újítás-kreativitás, teremtés nélkül csak egy gépies üzemelő

p

p A „családi békéért” vállalt papucs szerep: egy időzített bombán ül

p

p El- és lefojtja isteni-természetes vágyait: majd jön a detonáció:

p

p Nincs önuralma: amit/akit megkíván, azt rögtön eszi/magáévá teszi

p

p Aktuális politikai kurzus felkapott, majd meg elejtett percembere

p

p A(z elő)szeretet-kapcsolat új rangsora: otthagyja anyját-apját…

p

p A pályacsúcsán jégszoborrá merevedő, csupa póz és allűr „sztár”

p

p Nagy és szép volt ő valaha, de mára már ő csak „élő” múmia

p

p Csak a panoptikum kitömött viaszbábúja (esetleg épp a szörnyeké)

p

p Rövid életfilmjében még a statiszta-szerepet is rosszul játszó

p

p Sok kis hópehely vétke összeáll - kritikus tömeg: bűnlavina

p

p Ha elég sokat és jó sokáig néz a tükrébe, sokszor lát majmot

p

p Világpolgár, kozmopolita: mindenütt/sehol se van/nincs otthon

p

p Házastársához holtig hű, de nincs értéke: nem is volt kísértése

p

p Rá sem néz más nőkre – igaz, férfiként már a feleségére sem

p

p Nősülő: így jóval olcsóbb a lakásrezsi, és ingyen van a cseléd…

p

p Minden kérdésében nyílt-rejtett vizsgaszándék, hátha lebőgsz…

p

p Amibe belehalt, az méreg, de kellő mértékben orvosság lett volna

p

p A jóból is megárt a sok: untig-undorig eszi-hallgatja kedvencét

p

p Mint egy kiöltöztetett, sminkelt/kifestett illatos többnapos hulla

p

p Állatbolond: egy ágyban hálása már-már maga a szodómia

p

p Se kutyája, se macskája, akiknek gondját viselné s akik tanítanák

p

p Állat-emberidomár - gyermekét is produkcióra, kunsztra képezi

p

p Frusztrált-agresszív gyerek: előbb állatot, majd embertársat kínzó

p

p Csak simogatná a menekülő nyuszit – bedühödve már agyonverné

p

p Orrába fűzött karikán táncoltatott medve – aki így már játék…!?

p

p Nincs mentsvár, menedékhely: ha üldözik, hova bújj, merre menekülj?

p

p Könnyű adni abból, a mi nem kell: a feleslegből…vagy a selejtből…

p

p Szép ott is adni, a hol senki se kér: megérezni és felajánlani

p

p Ki nem akar adni, azt mondja: nincs. Elhallgatás, mint hazugság…

p

p A máséból/lopottból „nagylelkűen” és hálát várva adakozni.

p

p Olyan, mint a diófa: mentől jobban verik, attól inkább terem

p

p Aki másoknak, sőt ellenségének is bőven termő bamba diófája

p

p Örökkétig egymásban laknak. Folyton, furtonfurt veszekednek

p

p Pontosan annyit markol, amennyi a tenyerébe fér. Nem kapzsi

p

p Rossz hír szárnyon jár, a jónak meg a nyakát szakasztják

p

p A károssal együtt minden hasznos illúziót is porig leromboló

p

p Ha nem érti a perspektíva illúzióját: a távoli óriás neki törpe

p

p A mocskos mosdóvízzel gyereket, rossz pap miatt Istent kiöntő

p

p Aki a becsületkasszába nem tesz, de vesz: a piti tolvajok alja

p

p Ő mindent tudatosan csinálna, még az éjjeli ki- és belégzést is

p

p Agresszív-parazita nép istenképét-imádó: szolgaságra önelítélt

p

p Agyaglábakon álló óriás, kétlábú szék, egy/féllábú ember stb.

p

p Aki csak akkor beszél csak, ha kérdezik: már a neve is „Kuss!”

p

p Aki a cukros bácsi kedves szavait hiszi, és névértékben veszi

p

p A hízelgő álbarátok miatt téves tévés stb. pályán futó-maradó

p

p Felfelé seggnyaló, oldalt könyökölő, lefelé taposó karrierista

p

p Az ún./tényleg bölcs embereket csak a külsőségeiben utánzó

p

p Három lépés távolságot megkövetelő: ki simogatná így meg?

p

p A képmutató, álszent, hipokrita: legalább hódol az erény előtt

p

p A bűnt/bűneit ajnározó – aki pont azzal dicsekszik, ami szégyen

p

p A csalárd róka-gólya rossz vendégbarátság mindkét kárvallottja

p

p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti: éppen ő legjobb barátja

p

p Kedvtelen nem kezd semmilyen munkába, így az nem is jöhet meg

p

p Ételt soha nem dob ki, inkább romlattan eszi és betegen kifekszik

p

p Hazardírozó vevőlegény: akár zsákbamacska feleséget „vételező”

p

p Akinek örökké üres a zsebe: még a csóró kóbor kutya is lepisili

p

p A materialista rossz tudást jól csináló, templomban idealista orvos

p

p Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére: uniformizáltság

p

p Székek körül forogtok körbe - egy mindig a süllyesztőben végzi

p

p Mesterséges amnézia – semmi emlék, és így semmi önazonosság

p

p Feléled a jövőd - rövidlátó mohó: az aranytojást tojót is levágó

p

p Ülsz, csücsülsz a babéraidon – csak a múltadból akarsz megélni

p

p Előbb vág, s csak azután mér – végzetes, fatális sorrendetlenség

p

p Játéknak veszi az életet: ha baj van, akkor neki „nem ér a neve” …

p

p Beletörődve beszédhibás: dadog, raccsol, selypít, pösze, hadar stb.

p

p Senki sem dadogással születik, mégis sokan úgy vénülnek/halnak

p

p Hülye nevet kap, amit őriz – nehéz nem csúfolódni vele (Vég Béla)

p

p Az anyanyelv csodafegyvere van kezében – de ő alig használja ki

p

p A hiú a hencegőt háta mögött kinevetik, mint szánalmas alakot

p

p Vak vezet világtalant – vak ember mesél és vitázik a színekről

p

p Vakok között félszemű király/gyerekek közt birkózóbajnok felnőtt

p

p Ha a lustaság/elhízás fájna, akkor te egész nap csak üvöltöznél

p

p Amiben ő a legjobb: mindig keres és így talál okot az ivászatra

p

p Te nem vagy vétkes: te nem kakáltál a kútra, csak a kávájára…

p

p Akinek nincs (igyekezete), azt is elveszíti, amije mégiscsak van

p

p Nincs helyben-járó, ki nem lép előre, az visszaesik az időkeréken

p

p Egy világ, ahol nincsen mentsvár, menedékhely, menedékjog stb.

p

p Amiért ma még jutalmaznak, azért holnap akár már büntethetnek

p

p Nem konzekvens: következetlen - vagy ökörkövetkezetes nevelő

p

p A fogoly katona is kínozható, sőt megölhető temetetlen ellenség

p

p A halott ellenség is ellenség: hullagyalázás/eltemetni is tilos…!

p

p Hiányzik Antigoné, az isteni törvény polgári engedetlen betartója

p

p Az országos rabló szigorral ítélkezik az éhében tyúkot lopó felett

p

p Az élethely-tévesztő „rút kiskacsa”, aki amúgy szép hattyú lenne

p

p A minden útjába kerülőt felfaló, telhetetlen kisgömböc kipukkanása

p

p Rossz, elhasznált, büdös levegőt szív be: maszk, szellőzés-hiány stb.

p

p Ő is egy „katona”: betörték, és bármire mozgatható már vezényszóra

p

p Addig hencegő-hőbörgő vakmerő, amíg az ital tart, majd hunyászkodó

p

p Az a „bátor” legény, aki a már döglött oroszlánba rugdos jó nagyokat

p

p Rigorózus könyvelő: az adott és a kapott szívesség precíz mérlege

p

p Sehol egy szabad gyerekszáj: márpedig a király teljesen meztelen!

p

p A jégszívű, ezért fázó, erdő/országfelgyújtó szeretetlen Didergő király

p

p A lelki könnyűbúvár, pedig igazgyöngye mélyen van (nehézség-kerülő)

p

p Az ember időzített bombán ül és rettegve-őszülve csak siránkozik…

p

p Előre iszol a medve bőrére, ittasan meg megesz a – nem játék - maci

p

p A szüleit is besúgó gyerek az állami iskolai pozitív minta, példakép

p

p Az ügyes rágalmazó, profi karaktergyilkos nagy becsben, jólétben

p

p Az ún. írástudók lelkiismerete már régóta elég olcsón kibérelhető

p

p Mára kikapcsolhatatlanok már az agitációs-propaganda néprádiók

p

p A sírást szégyellő férfi és az érzelmi zsaroló bőgőmasina nő párosa

p

p A három kívánság mesék: éppen a jóból csinálsz balszerencsét…!?

p

p Csak azért löksz a vízbe, hogy majd hősként a hálámért kimenthess

p

p A partra vetett hal hálapénzt fizet, ha a lelki gondozó őt simogatja

p

p A bolond ember légvárat épít, a pszichiáter meg szedi a heti lakbért

p

p Aki rátartian válogatós volt, és ezért így penészvirág vénlány lett

p

p Ha az indián nem jó rabszolga, akkor már nem is ember (irtható)

p

p Ha nem Jehova a nép istene, akkor az ki is irtható/irtandó (ne ölj!)

p

p A gyilkosság=szándékos emberölés főbűn, de a háborúban érdem!?

p

p x

Reviczky Gyula

Bünhődés

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat.

Oh, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szivemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amig telt, semmisem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kinált az alkalom.

Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amig egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.

*

József Attila:

A BŰN

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

de jól érzem magam.

Csak az zavar e semmiben,

mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

De bármit gondolok,

az én bűnöm valami más.

Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,

e bűnt keresem én;

elhagytam érte egy anyát,

bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon

az erény hősein;

s hogy gyónjak, kávézni hivom

meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom

kit, talán az apám -

elnéztem, amint vére folyt

egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,

hisz emberek vagyunk

s mint megdöföttek, hirtelen

majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),

ki fut, hogy dolga van;

megnézem, ki tünődik el;

ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,

ki szemmel, melegen

jelez, csak ennyit: Vannak itt

s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.

1935. aug.

*

Kosztolányi Dezső

Inferno

Szörnyű volt a pokolnak feliratja,

csak a nagy Dante írhatott olyat,

de lelkem a bűnöst mégsem siratja,

ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat.

Nagy bánatát elfödte a nagy éjjel,

s jól tudta már, hogy ott nincsen remény,

a borzalomba lelkét szörnyű kéjjel,

haló kacajjal ásta el szegény.

Szörnyűbb, ha a menyország boltja tűn fel,

s eléd ragyog szikrás gyémánt-betűkkel

a szörnyű szó a drága ív fölött:

Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,

csak támolyogsz, mint a fény éji foltja

s kacag feléd hószínü ördögöd.

pppppppppp

p Nagy létrontás-javítás

p Jenciklopédia ötlet-gyűjtő

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p A mese nem másról, de pont terólad szól –

p ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

p Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

p átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

p és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x