Értelmiségiek-elitek árulása 

Szellemi-lelki ön/honvédelem – VII.

Az „írástudók” dicsérete/korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Küldetés és pokoljárás - vagy árulás

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva,

tétlen, kártevő, a pályával járó pokoljárást

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb., vagyis

a hatalmát jó helyett semmire, de bűnös

tudatlansággal/szánt szándékkal inkább

a rosszra használó ún. segítő, és szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági/politikai elit



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálóm: típuspéldatár magyarán



p Ábrányi Emil

p LAKÁJOK KARDALA.

p

p Be nagyszerű annak a sorsa,

p Akit táplál nagyúri kéz!

p Nem küzd a létért! Kényelemben

p Hallgatja, hogy' sír künn a vész!

p Puhán vetett, jó, meleg ágyban

p A takaró füléig ér!...

p Utálatos szabadság! Távozz!

p Nekem livrée kell és kenyér!

p

p Hideglelősként dideregjek?

p Éhezzem, mint erdei vad?

p Csupán azért, hogy elmondhassák;

p "Nézzétek! Független! Szabad!?"

p Nem! A kegyetlen koplalásnál

p A kegy falatja többet ér!...

p Utálatos szabadság! Távozz!

p Nekem livrée kell és kenyér!

p

p Mily kellemes, könnyű mulatság

p Szolgálni a nagy urakat!

p Egy kis hajlongás, kis hizelgés,

p S a jutalom csak úgy szakad!

p Mit árt az, hogyha rosz kedvükben

p Megrúgnak néha? Csigavér!

p Utálatos szabadság! Távozz!

p Nekem livrée kell és kenyér!

p

p Csak egyszer él az ember! És ezt

p Koplalva, fázva, élje le?

p Rossz társaság a büszkeség, ha

p Koldustarisznya jár vele.

p Ej! a busás borravalónál

p Nincs finomabb, szebb pályabér!

p Utálatos szabadság! Távozz!

p Nekem livrée kell és kenyér!

p

p Vígan hörpintem uraságom'

p Borával töltött nagy kupám!

p Éljen a függés! A szabadság

p Zsiványoknak való csupán!

p Koplaljon a bölcs és a költő,

p Az én szám enni, inni kér!

p Utálatos szabadság! Távozz!

p Nekem livrée kell és kenyér!

p

p

p x

p

p

p Az

p ún. pálforduló

p látványos megtérő:

p de aki így csak közelebb

p kerül a húsos fazekakhoz…

p

p

p Nem

p írja le,

p csak négyszemközt

p és ott is csak halkan

p mondja/másként letagadja,

p nyilvánosan nem vállalja el….

p

p

p Ha

p bajba kerülsz,

p még azt is letagadja,

p hogy valaha ismert téged:

p lásd pl. Péter (apostol) és Jézus

p

p

p Egy

p gonosz, irigy

p piszkoló emberszóló,

p megszóló, rágalmazó

p Nálunk a … bírálat-

p mondásnak csaknem

p egyedüli faja az emberszólás.

p (Ady Endre)

p

p

p

p A

p saját

p fészkébe piszkító, rondító –

p aki kiteregeti a családi szennyest,

p hogy közfigyelmet keltsen, vagy

p befeketítse öröklési riválisát,

p vagy jobban fogyjon könyve…

p

p

p Aki

p csak egy

p átutazó turista,

p vagy gyüttment,

p vagy rossz, készületlen,

p és magyargyűlölő idegen-

p vezető a hazájában-szülőföldjén

p

p

p Az

p önfelmentő,

p és pont ezért

p ádáz bűnbakkereső,

p aki nem egy Oidipusz király,

p aki még az akaratlanul elkövetett

p „bűnökért” is felelősséget vállaló

p

p

p Aki

p csak

p monologizál -

p látszólag beszélget,

p nem kíváncsi, hogy értik-e,

p csak utólag nézi: reagáltak-e,

p kerüli az élő adás kínos kihívásait…

p

p

p Kiszámított

p Csak semmi

p spontaneitás,

p semmi rögtönzés,

p semi improvizálás,

p vagy pláne elragadtatás:

p csak mereven a kottát lejátszani…

p

p

p Aki

p alá-kérdez

p az interjúalanynak,

p vagy csak olyat kérdez,

p amire a tanára biztosan

p és lehengerlőn tud válaszolni

p

p

p Már

p nem támogatja,

p hogy működjenek

p az ún. becsületbíróságok,

p ezt a múltat is végképp törli…

p

p

p Aki

p „nagy”

p és főleg

p nyilvános adakozó:

p csak olyat ajándékoz,

p ami naponta az ő és

p a cége jóságát hirdeti…

p

p

p Dudássors

p Előbb próbálnak

p csak agyonhallgatni,

p majd később kigúnyolnak,

p megbélyegeznek és harcolnak ellened

p (te egyedül, meztelenül az igazságoddal,

p ők meg minden eszközt, fórumot uralva…)

p

p

p Tisztogatás

p (ami a mocsoknak nyit szabad utat)

p Aki néven nevezi a Sátánt, a Gonoszt,

p azt bolondok házába zárva lehetetlenítik,

p jobb esetben a nép ellenségévé stigmatizálják

p

p

p Bábel tornya

p Az ország lerohadt elitje

p nagyobb zsebpénzért, koncért

p éjt nappallá téve azon dolgozik,

p hogy összezavarja az egy közös nyelvet,

p nehezítve/ellehetetlenítve az együttműködést…

p

p

p Akik

p farizeusok,

p gőgös képmutatók,

p akik elviselhetetlenül

p nehéz terheket hordanak össze

p és raknak az emberek vállára,

p de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta

p

p

p Az

p idegen

p tollakkal ékeskedő,

p jobban mondva éktelenkedő,

p a diadal-lóvét érdemtelenül besöprő

p (a csatában hátul álló, megfutamodó,

p de a meghalt helyett hősként előálló)

p

p

p Aki

p csak

p operettet

p nézet veled,

p ahol fix a happy end

p és ahol biztos nincsen

p sem tragédia, sem katarzis

p

p

p „Salto

p mortale”

p Halálugrás:

p egy világszám!?

p Ő rejtett védőhálók,

p te meg a mély szakadék felett…

p

p

p Minden

p új évben

p magát érdekessé

p és jól keresővé téve

p újabb világvéget hirdet,

p - hamarosan jön a vízözön! -,

p és arra biztat, hogy élj a mának!

p

p

p Nem

p figyelmeztet

p a – részben titkos –

p tudományos kutatások

p potenciális és aktuális

p társadalmi veszélyeire:

p ezeket bagatellizálva altat…

p

p

p Másokban

p fölösleges,

p sőt káros bűntudatot,

p és ezzel még betegség-

p melegágyat is gyártó és

p fenntartó szülő, pap, tanár stb.

p

p

p A

p házasság-

p törő nőre ő

p a rossz példa-

p mutatással elöljáró,

p a tüntetően az első követ

p dobó, gyilkoló kegyetlen pap

p

p

p A

p Jézust

p lejáratni kívánó:

p - Lám, az ő követői,

p tanítványai között még

p egy parázna perszóna is van…

p (és még egy vámszedő is…!)

p

p

p Hamis

p illúziókba ringató -

p ő még mindig zenél

p a már rég süllyedő,

p és menthetetlen hajón

p (Titanic szindróma)

p

p

p A

p műkincs-

p rejtő/rabló régész,

p illetve a vele feketéző,

p seftelő műkincskereskedő

p

p A

p kegyelet-

p sértő, sírrabló,

p hullagyalázó és kincskereső

p amatőr/kontár/profi régészek

p

p

p Cinkos

p bűnpártolás:

p pl. a műtárgy-

p árverésen a kikiáltási árak

p beépített magasra felverője

p

p

p Aki

p szervez,

p és aki be-

p szervezhető:

p és napidíjért

p vállaja, hogy

p megbuktasson

p egy új jó operát

p (p. Bellini: Norma)

p

p

p Ügyel ő,

p nehogy a tanítványa

p túlszárnyalja Őt, a Mesterét:

p jó sameszt, epigont, rajongót képez…

p

p

p A

p vad-

p csikó ifjúság

p hatékony betörése,

p idomítása, mint fizetős

p szakma, sőt: „hivatás” …

p

p

p De-

p szakrális kiürítő:

p a halál kultúrjáját,

p illetve civilizációját

p hirdető, terjesztő stb.

p ördögi-démoni apostol…

p

p

p Ő

p az,

p aki pontosan

p azt „tanítja”, amit

p még ő maga sem tud

p (esetleg egy leckével van előrébb)

p

p

p Ő

p az, aki

p önmagával

p maximálisan elégedett,

p csak éppen a protekciója kevés,

p és ezért nem vitte eddig semmire,

p ezért most már „tüntetően” passzív…

p

p

p Aki

p mindig

p más farkával

p veri a csalánt,

p csak más bőrét

p viszi a vásárra,

p csak más rovására

p viccelődik, humorizál…

p

p

p Úr-

p hölgye

p hiúságait

p legyezgető,

p rossz pletyka-

p éhségét keltő és

p etető társalkodónő…

p

p

p A

p szakmányban,

p órabérben szerecsen-

p mosdató, feketét kifehérítő bűvész

p (aki olykor varázslónak képzeli magát)

p

p Aki

p az ijedős jónép

p ijesztgetésére, riogatására

p jó pénzért Mumusokat kreál,

p vagy akár játszik is elő…

p

p

p Piszlicsáré

p „gondos” magamutogató,

p ön-sajnáltató média-telebőgő,

p kivándorlással is „fenyegetődző”

p kozmopolita hálátlan követelőző…

p

p

p „Csak”

p rossz, képzetlen,

p vagy gyakorlatlan

p tolmács, szak/műfordító –

p vagy beépített csalfa-csaló…

p

p

p Fizetett

p hirdetésben,

p cikkekben, óriásplakáton,

p lemutyizott tv interjúkban

p az egekbe dicsér(tet)i fel magát

p

p

p Ön-

p kezével csonkítja,

p túl-cenzúrázza, vagyis

p kiheréli a jó műveit,

p kihúzza méregfogát…

p

p

p Idegen

p meg-vezető:

p akit te fogadtál meg,

p bevisz a sötét erdőbe,

p majd lelécel és sorsodra hagy

p

p

p Kollektív

p balgaságok:

p kölcsönös önáltatás,

p a sorok összezárása,

p igazságra süket fülek

p a mundér „becsülete” védelmében

p

p

p Az

p önkritikátlan

p termékeny dilettáns,

p aki elég tehetség és ihlet

p nélkül is nagyüzemben „alkot

p

p

p Semmit

p nem bíz a véletlenre:

p így ő önmaga ellenzéke,

p illetve kritikusa, bírálója

p és a kitüntetője, honorálója is

p

p

p Az

p általa/

p szponzorja

p fizette tapsolók,

p az ő klakkja előtt

p frakkban hajlongó…

p

p

p ZOLA EMIL.

p

p I.

p AMIKOR BÖRTÖNRE ITÉLTÉK.

p

p Csak klasszikus vers ünnepi mérete

p Illik tehozzád ó nemes, ó szilárd!

p Te nemzeteddel pörbe szálltál,

p Hogy kiderüljön a szent igazság!

p

p A régi és nagy Róma erénye az,

p Amely te benned küzd a jogért dicsőn.

p A régi elv: Legyen igazság,

p Bár a világ darabokra hull is!

p

p Itéltek. Ám jó! Börtönöd éjjelén

p Az irgalom szép angyala űl veled...

p Nagy könyje fénylik, mint a csillag,

p És ez a fény kisugárzik onnan.

p

p Magadra hagynak s mégse maradsz magad.

p Lesz társaságod. Nincs odakint külömb.

p A néma csöndben millióknak

p Lelke beszél a te szellemeddel!

p

p Nincs benne kétség: a pulya hallgatás

p Javadra vált vón a sokaság előtt,

p Mely ráköpött vak, bősz dühében

p Esztelenűl a saját szivére...

p

p De nem! Te szóltál! Félre, hiú babér!

p Hisz a silányok tapsa utálatos...!

p A szenvedőnek egy sohajját

p Többre becsűlted az éljeneknél.

p

p Buktál, de szépen... mint az a vértanú,

p Kinek fejére glória száll alá,

p Mert rendületlen hittel omlik

p Durva bakók s buta nép elébe.

p

p Börtönbe dobhat földi birák szava,

p De trónusán, fönn, szól az örök biró:

p "Te vagy, kiben kedvem telik! Jőjj

p Zóla fiam...! Szivedet megáldom!"

p

p 1898.

p

p

p II.

p AMIKOR MEGHALT.

p

p A szájhős még rikoltoz. De te, nagy

p Igazságmondó, immár néma vagy!

p

p A szent kéz nyugszik. Már nem tépi szét

p Hamis próféták ünneplő mezét.

p

p Nem bélyegez meg - írván szörnyü szókat -

p Ál-szenteket s valódi árulókat!

p

p A toll Szent Györgye többé sose fen

p Irtó acélt. Először most pihen!

p

p De ellenségeid most sem pihennek.

p Koporsód mellé szitkozódni mennek.

p

p Óhajtanák karóba húzni rút

p Gyűlölséggel a meghalt vértanút!

p

p E sír-gyalázó, bősz hetvenkedés

p Javadra vált: nagyságod most egész!

p

p O gúny!... A rikkancs, a bohóc, aki

p Hazát szaval: mind hű és hazafi!

p

p A vad, tudatlan, gőgös, léha vér,

p Mely Berlint ordít és Szedánhoz ér...

p

p A reklám-páthosz, a Boulanger-nóta

p Sok léhütője: mind nagy patrióta!

p

p De te, aki fölvágtad hályogát,

p Mert az megy csak előre, aki lát...

p

p Te, aki tépted durván a gyomot,

p (Bölcs durvaság!) mert mindent elnyomott...

p

p Aki erényt, igazságot papoltál:

p Te a hazádnak ellensége voltál!

p

p Ó balga nép!... Az Isten adjon néked

p - Hogy nagy lehess! - még több ily ellenséget!

p

p De addig kettős temetés legyen!

p Temessék Zólát ott fönn, a hegyen.

p

p Mi meg temessük a kezünkbe itt

p Égő arcunkat... s szégyen-könnyeit!

p

p Ábrányi Emil - 1902

p

p

p x

p

p

p Szellemi

p időzített bomba

p hatástalanítását

p gondosan elvégző pedagógus

p (lásd például: az ún. delfinológia)

p

p

p Az

p ifjúság,

p a kiskorú nép

p számára letompít

p ingyen örökölt éles

p szellemi kardot, fegyvert

p

p

p Zárol,

p megsemmisít,

p vagy elkótyevetyél,

p vagy akár meg is hamisít

p értékes kulturális hagyatékot

p

p

p Busás,

p akár extra profitért

p dodonai jóslatot gyártó

p és a kormánynak értékesítő

p jövő-tervező, futurológus cégvezető

p

p

p Orvosi-

p tudósi álruhás,

p rejtett ügybuzgó

p gyógyszergyári ügynök,

p aki minden embert (!) nem

p is egyszer évente oltatna stb.

p

p

p Nem

p gyógyít,

p de/sőt gyárt-fenntart,

p maximum tünetileg kezel,

p és így súlyosbít is betegségeket,

p mert nem érdekelt az ok-keresésben…

p

p

p Fontos

p pontos

p adatokat úgy ad,

p hogy a hasára üt,

p vagy kozmetikáz-manipulál,

p trehány/csaló adatszolgáltató,

p vagy kormány-kinevezett statisztikus…

p

p

p A

p susztertől

p kérdezi meg, hogy

p pontosan hogyan fessen jó képet

p (miután előbb a véleményét kérte,

p és neki épp nem tetszett ez a képe)

p

p

p Neki

p még-már

p csak – maximum –

p látszólagos, vagyis

p költői kérdése vannak,

p kérdés formában feltett

p előre eldöntött válaszok…

p

p

p A

p privát

p megélhetési gondjaival

p (visszaesett luxusjövedelme)

p a közismertségével visszaélve

p telebőgi a Panaszkönyvét/tévét…

p

p

p Ő

p nem

p „remete”,

p nem kersi

p az áldott alkotói magányt,

p mindig nyüzsgő exhibicionista,

p folyton mutogatnia kell magát

p (ha már a Műveit nem tudja…)

p

p

p Éhenkórász,

p olcsó napibéres

p elvtelen bértollnokok

p hízelgő dicshimnuszán

p hízik az ő mája és a hája…

p

p

p Ő

p imád

p kérvényt,

p pályázatot elbírálni,

p amivel növeli hatalmát,

p gyarapítja a kegyencek számát

p (és igyekszik olyan helyzetet teremteni,

p hogy az alkotók erre rá is szoruljanak…)

p

p

p A

p „másként”

p gondolkodóval

p egy levegőt nem szívó,

p de még szellemileg sem érintkező,

p őket a szellemi alvilágba besoroló,

p a nyilvános vitát is kerülő, megúszó…

p

p

p Büszke rá:

p ő teljesen önerőből

p lett mára egy jónevű senki

p És ennek a tréfás mondatnak

p is igaz a fele: ugyan nem ön-

p erőből, de tényleg senki lett…

p

p

p Nemcsak

p az öndicsérete

p miatt olyan büdös,

p de azért is, mert ő

p már rég egy erkölcsi hulla

p

p

p A

p Rendszer

p igazi, komoly

p nagyformátumú

p kritikusait elmebeteggé,

p bolonddá nyilvánító pszichiáter,

p aki kényszergyógykezelésnek veti alá,

p (elektrosokk, nyugtatók, drogok stb.)

p és a „bolondok házába” is zárja,

p hogy igazát „bizonyítsa” …

p

p

p Ha

p bűnön/

p tetten érik,

p akkor ő éppen

p beszámíthatatlan,

p példásul részeg volt,

p ami szerinte enyhítő,

p és nem súlyosbító körülmény

p (pl. magyar írók 1957-es nyilatkozata)

p Vagy a Mester példájával védekezik,

p mentegetőzik, mint egy kisgyerek…

p

p

p Ő

p aláírta ugyan

p az ’56-ot mocskoló

p nyílt levelet: de részegen…

p (igaz, utána sem vonta vissza,

p hülye lett volna, akkor nem volna

p a zsarnokság kedvenc fenegyereke…)

p

p

p Tanítványa,

p pályatársa eredményét

p a saját nevén publikáló

p plagizátor, szellemi tolvaj…

p A plágium vádas perekből

p „jó” ügyvédekkel kimosdatja magát

p

p

p

p Akár

p olimpiai

p bajnoki, érmes

p címről is döntő,

p életsorsokat befolyásoló

p részrehajló, csaló stb. stb.

p megvesztegetett sportbíró

p

p

p A

p riválisokat

p módszeresen

p gyérítő vagy irtó:

p szilenciumra ítélő,

p börtönbe, vagy más

p zárt intézetbe juttató,

p emigrációba üldöző stb.

p

p

p A

p téma

p kijelölési

p hatalom mellé

p az értelmezési

p keretet is bitorló:

p mit lehet s mit nem

p mind-erről gondolni,

p persze politikailag korrekt módon

p (vagyis mi az egyedüli helyes narratíva)

p

p

p

p A

p néplapba,

p a köztévébe,

p vagy ma már

p az ún. közösségi oldalakra

p pártos pozitív „munkáslevelet”

p vagy rágalmazó feljelentéseket író,

p vagy bomlasztó fizetett zugfirkász…

p

p

p Rivális

p politikai pártba,

p társadalmi szervezetbe

p telepített-beépülő, infiltrálódó

p titkos kommunista/liberális stb. tégla…

p

p

p A

p médiumot

p nyilvánosan

p pl. a cirkuszban

p alázó-manipuláló hipnotizőr

p (mint például a naiv Mariót

p „elvarázsoló” gonosz Cipolla)

p

p

p Mások

p ötleteit,

p találmányát elorzó,

p és a feltalálót kisemmiző –

p az ún. Találmányi Hivatallal

p igen jó kapcsolatokat ápoló….

p

p

p Két-

p éltű,

p skizofrén,

p tudathasadt lény:

p nappal szadista smasszer,

p este-éjjel szentimentális költő…

p (így a végítéletkor jó lesz az átlaga…)

p

p

p Szellemi

p „nagysága”

p egyetlen jele:

p mást gondol, és

p mást mond és mást ír/fest stb.,

p és ennek az összehang-hiánynak

p még csak nincs is tudatában…

p

p

p A

p parancs

p az parancs:

p a saját népére,

p sőt még anyjára

p is lő vagy lövet, hisz

p a zsarnok népvezér az ő

p élő és tévedhetetlen Istene!

p

p

p Rugalmas,

p illeszkedő szakember:

p bármely rezsimet jól és

p lelkesen kiszolgáló hivatalnok…

p Mintha egy asztalosnak, ácsnak

p mindegy volna, hogy ágyat-házat,

p vagy éppen bitófákat fabrikál…

p

p

p Pusztuljon

p az elvhű tölgy!

p Úgy kell neki…!

p Ő minden rendszert túlélő,

p sőt mindegyikben jól élő nád,

p aki rugalmasan tud hajlongani,

p minden széljáráshoz alkalmazkodni…

p

p

p Az

p újgazdagék

p torz ízlését jó pénzért

p teljesen kiszolgáló „építész”

p (legyen csiricsáré eklektika,

p vagy szürke trafó-stílus,

p ha itt-most nekik az kell

p (úgy kell nekik…!?)

p

p

p A

p homlokára

p nyalt bankóért

p bármilyen nótát

p elhúzó cigányzenész,

p akár olyat is, ami a „faját”,

p vagy egész nemzetét gyalázza…

p

p

p Az

p idővel

p „haladó”

p magyar cigányzenész,

p aki átképezi magát a jazzre,

p ha erre van fizetőképes kereslet,

p illetve erre adnak ösztöndíjakat,

p vagy fellépési lehetőségeket stb.

p

p

p Szépítve,

p magát áltatva/

p a világot csalva

p mecénásnak mondja

p az amúgy diktátor szponzort,

p aki jogot formál arra, hogy

p művészi kérdésekbe is

p bele-beleszóljon…

p

p

p Mostoha-

p szülőként,

p pályatévesztett

p pedagógusként „bebizonyítom”:

p te egy buta, csúnya, és a velejéig

p romlott, javíthatatlan kisgyerek vagy

p

p

p Munka-

p időn túl,

p magánszorgalomból

p már nem korrepetálom diákom,

p már nem gyógyítom a „betegemet”,

p már nem üldözöm az ismert tettest stb.

p

p

p Munkaköri

p kötelességeim

p átlagos vagy még éppen

p megfelelő teljesítéséért is

p már kitüntetést és jutalmat

p is elvárok, vagy magam döntök róla…

p

p

p Muszáj,

p letudandó

p kötelességet

p és nem pedig

p várt, lélekemelő

p ünnepi alkalmat csinálok

p a dicső elődjeinkre való

p új megemlékezésekből…

p

p

p Beszédíró

p Munkahelyi

p pszichológusként,

p megszolgálva bérem,

p pl. én írom meg a főnök

p mismásoló/hurrá optimista

p ún. ünnepi beszédét…

p

p

p Műfaj

p és hivatás-

p tudat híján,

p ha lehetséges,

p akkor közpénzen

p magánéletem meg-

p komponálásával játszadozó

p úgynevezett életművész vagyok

p

p

p x

p

p

p KÓBOR LANTOS

p AZ UDVARONC ELŐTT.

p

p "Jer udvarunkba!... Fényes ünnepélyen

p Szabunk dalodnak árt.

p Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen

p Ily édes szavu bárd?"

p - ""Míg él a földön egy boldog szegény,

p Ki ért kacajhoz, csókhoz

p S remélni tud: nem vágyom addig én

p Boldogtalan nagyokhoz...! -""

p

p "Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!... A pástot

p Hervasztja már az ősz.

p Ruhád mily vékony!... Kapsz meleg palástot

p Ha udvarunkba jősz." -

p - ""Míg egy szarvas lesz, mely vígan szökel

p Magányos rengetegben

p S búgó szelek sirámin szunnyad el:

p Hogy tudtok hívni engem? -""

p

p "Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a

p Legízesebb falat!...

p Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta

p Dalolsz ebéd alatt!..."

p - ""Míg zöld fűben találhatok nyugalmat,

p Patak, forrás üdít,

p Míg lesz egy koldus, ki dalomra hallgat,

p Ó kérlek, hagyj meg itt!...""

p

p "Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,

p Annyi jutalmat kapsz ott!

p Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl

p Nyersz kincset, rózsát, tapsot!..."

p - ""Míg lesz egy árva, aki rejtve sír

p Magányos bánatában,

p Kinek dalom fájó sebére: ír,

p E port tapodja lábam!...""

p

p "De nincsen semmid! Foltos a ruhád!

p Bolyongsz, mint egy kisértet!

p Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e hát?

p Hirnévre, rangra, - érted?!"

p - ""Míg lesz kék mennybolt, messze láthatár,

p Hűs erdők, vad hegyek...

p Míg lesz a földön egy szabad madár -:

p Szolgának nem megyek!...""

p

p Ábrányi Emil - 1879.

p

p x



„Értelmiségiek”

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.