Eugéniusz:

Életminőség-rontás leltár – V.

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

p Reményik Sándor

p Kegyelem

p

p

p Először sírsz.

p Azután átkozódsz.

p Aztán imádkozol.

p Aztán megfeszíted

p Körömszakadtig maradék-erőd.

p Akarsz, egetostromló akarattal –

p S a lehetetlenség konok falán

p Zúzod véresre koponyád.

p Azután elalélsz.

p S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

p Utoljára is tompa kábulattal,

p Szótalanul, gondolattalanul

p Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

p A bűn, a betegség, a nyomorúság,

p A mindennapi szörnyű szürkeség

p Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

p

p S akkor – magától – megnyílik az ég,

p Mely nem tárult ki átokra, imára,

p Erő, akarat, kétségbeesés,

p Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

p Akkor megnyílik magától az ég,

p S egy pici csillag sétál szembe véled,

p S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

p Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

p

p Akkor – magától – szűnik a vihar,

p Akkor – magától – minden elcsitul,

p Akkor – magától – éled a remény.

p Álomfáidnak minden aranyágán

p Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

p

p Ez a magától: ez a Kegyelem.

p

p x

p

p

p Aki

p éjjel leveri

p a folyóba a cölöpöket,

p majd nappal hencegve „vízen jár”

p

p

p Az

p örökös

p raktárra aggodalmaskodás

p miatt betegeskedő, oly koravénülő

p (Szent Pio atya: az aggodalmaskodás

p rosszabb, mint maga a betegség…)

p

p

p A

p keblén,

p felengedve maró

p mérges kígyót melenget,

p de az önzetlenül és jól is

p segítő kézbe beleharapó…

p

p

p Az

p ún. pálforduló

p látványos megtérő:

p de aki így csak közelebb

p kerül a húsos fazekakhoz…

p

p

p Kakukk-

p fiókákat

p jó édesanyaként tápláló,

p mikor az övéit azok már rég

p kilökdösték a meleg fészekből…

p

p

p Akinek

p a sokértelmű

p ún. dodonai jóslat

p maga a tuti orákulum –

p megköszöni és jól meg is fizeti…

p

p

p Teher alatt

p magasra nőne a pálma,

p de így csak elsatnyul, fonnyad,

p mint a Feladat nélküli emberlélek…

p

p

p Akinek

p minden arany,

p ami fénylik: buzgó

p üvegszilánk gyűjtő szarka,

p de a trágya-aranyat nem becsüli…

p

p

p Homo mohó

p Sokat akar a szarka,

p de nem bírja a farka –

p a kevesebb több lett volna,

p sőt, a túlterhelt ladik elsüllyed,

p és így tényleg lélekvesztő lesz…

p

p

p Aki

p harmadnapra

p már meg is szokja:

p egy büdös ketrecben „él”

p és a szagot illatnak tartja/mondja…

p

p

p A

p tüzet

p csírájában

p el nem fojtó,

p el nem taposó –

p így martaléka lesz

p a lakóháza, a vagyona,

p de emberéletben is kár eshet…

p

p

p A

p kis

p füllentésnél

p nem áll meg:

p vérszemet kap

p és egy hazugság-

p lavinát indít el, ami

p őt maga alá temeti…

p

p

p Hull

p a pelyhes

p fehér hó… és

p elvarázsolja a tájat,

p és mikor ugyanezen

p sokmillió hópehelyből

p pusztító félelmes lavina lesz

p

p

p Egyirányú,

p visszafordíthatatlan folyamat:

p könnyű a borból ecetet csinálni,

p de nehéz ecetből bort…. Könnyű

p a hangyát eltaposni, de nehéz,

p sőt lehetetlen az életét visszaadni…

p

p

p Aki

p nagy

p gyerek mard,

p vagyis infantilis lesz,

p és komolyan azt hiszi,

p hogy nem csak a játékban

p van neki és másnak hét élete…

p

p

p Aki

p nem képes

p megkülönböztetni,

p hogy mi a komoly és

p mi a tréfás, viccelődő beszéd,

p ezért bármin könnyen megsértődik…

p

p

p Aki

p nem mer

p tréfálni, ugratni,

p mert fél a félreértéstől,

p ezért inkább végleg lemond

p az életnek erről a dimenziójáról…

p

p

p Érti ő

p a viccet,

p csak nem szereti,

p vagyis nem élvezi/neveti

p (mert pl. attól fél, hogy

p ez mind róla szól és

p rajta nevetnek…)

p

p

p

p Kövér

p hasnak

p nincs éles

p elmélkedése –

p és az éhgyomros,

p üres hasú bölcselkedő?

p

p

p Kérkedékeny jó vitéz,

p sokat kodácsoló tyúkban szaporán tojó?

p

p

p Amely orca

p bocskorbőrré lett,

p nem tud szégyent

p (vastag bőr)

p

p

p Csak

p a felnőttség

p szabadsága kéne,

p de a hozzá tartozó

p felelősség már nagyon nem,

p akkor már ismét gyerek lenne…

p

p

p Felnőttségfóbia:

p gyerekből előbb infantilis,

p majd öregkorára szenilis lesz,

p mintha egy elmeszociális otthon

p mindentől megkímélt lakója lenne…

p

p

p Aki

p kisökörként

p a nagy Jupiternek

p képzeli/tartja magát

p az első nagy szégyenvallásig…

p Amit szabad már a felnőttnek,

p azt még nem teheti azt a gyerek…

p ("Quod licet Iovi, non licet bovi")

p

p

p Ambivalens

p Az önképében

p végletes a hullámzás:

p ő hol porszem, hol kisisten,

p hol semmirekellő, magatehetetlen,

p hol meg mindenható teremtő-gondviselő

p (mint Csipike, a gonosz törpe, az erdő „ura”)

p

p

p Egy

p gonosz

p pletykás

p ember/némber:

p a hátad mögötti

p piszkoló emberszóló,

p megszóló, rágalmazó…

p

p

p A

p ravasz

p rágalmakat

p név nélkül gyártó

p és/vagy terjesztő intrikus

p aki lejáratna, éket verne,

p meg- és összeugrasztana stb.

p

p

p Két

p huncut ember

p van a világon:

p az egyik, aki a másét elveszi,

p a másik, aki a magáét hagyja…

p

p

p Gőg

p Isten

p gondoskodik

p arról, hogy a fák

p ne nőjenek az égig…

p A másokat önhitten

p megvető ember megaláztatik…

p A kevélyeket követi hátul a büntető Isten.

p Isten hamarosan lyukat fúr a felfújt hólyagon,

p akkor annak vége…

p

p

p A

p büszke

p önfeláldozó

p önmegerőszakoló:

p holtáig kényszerpályán masírozó,

p szülői kívánságra hivatást választó,

p csak megfelelési kényszerből elvett

p házastársa rabigájában szenvedő…

p

p

p Nagy

p ravaszul

p és maximális

p erőbedobással

p örökké csak kíméli, menti,

p minden teher alól kivonja stb.

p és pont ezért így elveszti éltét,

p mármint az emberélet minőségét…

p

p

p Nem

p ülteti el

p jó időben és jó helyre

p a magot, illetve magát:

p semmit sem kockáztatva

p így a hetvenhétszeres termés

p helyett így holtbiztosan ki is hal…

p

p

p Olcsó János

p Kenyérkereset:

p nem kell tehetség,

p parlagon is hagyja,

p nem kell szakértelem,

p mesterség vagy szakma,

p ő a nyers erejét olcsón árulja

p

p

p Az ő

p egész háza

p egy nagy tisztaszoba,

p a lakók, vagyis a család

p szinte ki vannak tiltva onnan,

p mert csak piszkot-rumlit csinál

p (a pedáns asszony házi terrorja)

p

p

p Ami

p katonai

p parancsnokként erénye,

p az otthonában éppen a bűne:

p parancsuralmi rendszeres,

p aki nem tűr el semmi vitát,

p pláne nem ellenkezést

p (ezt szigorral bünteti)

p

p

p Pénze

p a párnában,

p maximum a bankban:

p ő kölcsön nem kér/ad -

p a kölcsönről ő azt tartja:

p vele elveszik pénze és a barátja is

p (rá nagy bajban se számítson senki –

p így nem is lehet senkinek a barátja)

p

p

p Pató Pál úr

p Mindenre ráér,

p amíg nem dőlt

p össze a lakóháza –

p de akkor meg már

p túl késő kármentő…

p Nincs nála preventív

p értékőrzés és javítás,

p csakis max. tűzoltás,

p az örökös kármentés

p

p

p Folyik

p el már

p az ő drága vére,

p de ő még mindig

p csak a sminkjével babrál,

p a frizuráját, ruháját igazgatja

p (mint a halott-kifestő, sminkelő…)

p

p

p Teljesíti,

p panaszra

p vagy zsarolásra letudja

p az ún. házastársi kötelességét:

p ez csak unott szex, rutin gimnasztika…

p

p

p Kevélység

p és esztelenség testvérek.

p Minden emberben annyi gőg van,

p amennyi az eszéből hiányzik

p A gőg a bukás előhírnöke/

p jobban megrészegít,

p mint a legerősebb bor.

p

p

p Mire büszke,

p mivel dicsekszik:

p mije van, mit nem Istentől kapott?

p Akkor fog rádöbbeni arra, hogy

p mennyi az ő érdeme, amikor

p fordul a szerencse, és akár

p mindent elveszíthet…

p

p Aki

p egy kicsit

p megtollasodott,

p azt hiszi, hogy végleg szárnya nőtt,

p és most már akár bárhova elrepülhetne…

p

p

p Minél

p tudatlanabb,

p annál hiúbb ő –

p a hiú remény szívfájdalom…

p

p

p Aki

p azt kérdi, hogy

p kell-e, vagy: mire kell,

p az nem szíves-örömest ad…

p

p

p Ha

p nem adok,

p akkor te haragszol,

p ha meg adok: én is…!?

p Az a legjobb, ha köztünk

p nincs semmilyen adok-

p kapok kapcsolat…!?

p

p

p Ha

p adtál,

p felejtsed,

p ha vettél,

p említsed hálás szóval!

p A hálátlan nemcsak magát

p zárhatja ki a további adományból,

p de teljesen elveheti az adakozó kedvet…

p

p

p Adós fizess,

p beteg nyögj.

p Nevetve felvett,

p sírva megadott hitel.

p Adós embernek sokszor

p kell hazudni is - pl. letagadnia magát…

p

p

p Ki

p vagyonánál

p már többel adós,

p annak tulajdonképpen

p semmije sincs: ő egy koldus

p

p

p Régi

p adósság

p sem ajándék -

p annyira fölmegy,

p hogy utoljára el sem éred.

p Fülig adós. Úszik az adósságban

p és könnyen bele is fullad…

p

p

p x

p

p

p Jóakarat

p

p "Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."

p Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

p Mellyel a szív magának ád halált,

p S önnön hajába markol szaggatón

p A Kétségbeesés?!

p

p "Én jót akartam.

p Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

p Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

p S az megindult alattam,

p Mint a horkanó paripa, vadul.

p Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

p Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

p

p Én jót akartam"

p Mikor eljő az ítéletnek napja,

p A végső nap

p S a maga jussát minden szív kikapja,

p Mikor a Bíró rátekint merőn:

p Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

p Egy hópehely a másik serpenyőn;

p Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

p Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

p Jóakarat - elég lesz ez a szó?...

p

p Reményik Sándor

p

p

p x

p

p

p A katonák

p

p Külön-külön mind csöndes emberek,

p Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,

p Együtt: a katonák.

p

p Külön-külön, úgy lehet, mindenik

p Beleborzadna, mikor öldököl,

p Együtt: egy rettentő, véres ököl.

p

p Külön-külön halk, bús pásztortüzek,

p Itt-ott csillan a lángjuk tétován,

p Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

p

p Magukra mind külön kis életek,

p Fáradt ívük magasból mélybe száll,

p Együtt, jaj együtt: a halál.

p

p Reményik Sándor

p

p

p x

p

p

p Az

p utolsó

p pillanatig hitegető,

p és pont a csata, vagy

p esküvő előtt dezertáló

p cserbenhagyó…

p

p

p Ha

p bajba kerülsz,

p még azt is letagadja,

p hogy valaha ismert téged:

p lásd pl. Péter (apostol) és Jézus

p

p

p Az

p élettársa

p hibáit felnagyító,

p az erényeit viszont kicsinyítő

p önmagát tökéletesnek gondoló,

p amúgy titokban önleértékelt

p párkapcsolatra képtelen lény…

p

p

p A

p szájából

p segget csinál,

p csak disznóláb a keze

p (ha netán kezet is ad rá)

p

p

p Nem

p tudja-tudhatja az ember,

p holta napjáig még mit érhet meg –

p kivéve őt, aki pontosan ismeri a jövőt…

p (ha így lenne, neki annál rosszabb lenne)

p

p

p Nincs

p olyan

p nyomorúság,

p amit a sír szájáig

p ne lehetne viselni –

p különösen, ha valaki

p elfogadja azt, hogy az evilági

p élet a Földön egy siralomvölgy…

p

p

p A

p saját

p fészkébe piszkít, rondít –

p aki kiteregeti a családi szennyest,

p hogy közfigyelmet keltsen, vagy

p befeketítse öröklési riválisát,

p vagy jobban fogyjon könyve…

p

p

p A

p szájhős

p „oroszlánvadász”,

p akire egy kisegér frászt hoz

p Szájhős – csak a szája jár,

p de egy leányt csókolni sem mer

p Szájhős - Ember vagy te a gáton,

p mint szar a lapáton!

p

p

p A

p nagy,

p görcsös akarásnak

p nyögés, beszarás a vége –

p vagy ő akarja eldönteni,

p hogy mikor könnyít magát,

p de a nagy erőlködésnek

p csak sérv lesz a vége…

p

p

p Aki

p mer,

p az nyer,

p ill. nyerhet is…

p Az akarót repíti,

p a lustát és gyávát,

p a nem akarót viszont

p csak vonszolja a sors

p

p

p Mértéktelen,

p arányérzéketlen,

p ami akár az életébe is kerülhet:

p ami kicsiben az orvossága lenne,

p pont ugyanaz nagyban mérge lesz

p (ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész)

p

p

p Adj

p kölcsön,

p ha azt akarod,

p hogy rossz embered legyen!?

p Ő majd rád fog haragudni s rossz

p híredet költi, ha az adósod marad…

p (de ez legyen az ő baja, és ne a tied)

p

p

p Ő

p már

p nem győz

p folyton hálálkodni,

p inkább megharagszik jótevőjére,

p akivel tartósan aszimmetrikus a kapcsolata

p (nem gondol arra, hogy ő is ad: lehetőséget,

p hogy a másik adhasson – ami jobb, mint kapni)

p

p

p Az

p előítéletes

p kölcsönkérő, aki

p már az úton lejátssza

p magában a beszélgetést,

p hogy mivel lesz elutasítva,

p így ezzel nyitja rá az ajtót

p - Dögölj meg a kapáddal együtt!

p

p

p Az

p örök

p halogató:

p lustaságból,

p túlgondolásból

p a (tűzoltó)munkát

p érzékeny körömre égető

p

p

p Gyorsan,

p hevesen felbuzduló,

p de hamar feladó szalmaláng lélek,

p akinek a fellángolásából másnapra

p csak kihűlt hamu marad…

p

p

p Az

p önfelmentő,

p és pont ezért

p ádáz bűnbakkereső,

p aki nem egy Oidipusz király,

p aki még az akaratlanul elkövetett

p „bűnökért” is felelősséget vállaló…

p

p

p Színlelő

p Színház a világ

p Csak majd a halálos ágyadon vallod be…

p hogy soha ne rontsd el a kedvesed kedvét:

p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz…

p

p

p Kegyetlen csaló

p Titkos örökbe-fogadottaddal

p tényleg - csak - az ő érdekében

p nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?

p Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata…

p

p

p Szükség-

p állapotos

p Aki örökre berendezkedik a szükséglakásba

p és a szükségmegoldásokra – a buherált szerelésre

p (ezért lóg ki mindenhonnan csupasz villanyvezeték)

p mint aki mindig a tűzoltásra rendezkedik be…

p

p

p Jó tanuló

p Aki mindenből

p minimum jó érdemjegyre vágyik

p Szégyelli a közepest, hát még az elégségest

p és olyannyira bukásfóbiás, hogy ezért bukik

p Aki főleg az iskolának/tanárnak/szülőnek tanul –

p így lehet azután osztályelsőből akár életutolsó is…

p

p

p Via activa

p – via contemplativa

p Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak”

p De pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene,

p vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell.

p vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz…

p

p

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Addig üsd a vasat, amíg meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p

p

p Torzó

p Torzszülöttség

p Születési rend-

p ellenességeire

p rátett egy lapáttal,

p s nyíltan utál vagy

p titkon gyűlöl minden rendest,

p minden normális testi adottságú

p embert, aki élt és él, és még élni fog

p A folyamatos gyűlölettől, irigységtől

p eltorzult az arca is. (és közben nem

p fejlesztette azt, amiben ő jobb lenne…)

p

p

p Mód-

p szertelen

p Próba-szerencse

p Vak tyúk is talál szemet

p De lehetne ennél szisztematikusabban is keresni,

p Mert így magad minimalizálod a találati esélyeidet…

p

p

p Csoda

p Se-se, vagy is-is

p Semmin ne csodálkozz!?

p Csodálkozz rá (sok)mindenre!?

p Úgy nézzél magadra mindig, ahogy…

p s mintha most látnád a feleséged először!

p

p

p Kíváncsiság

p Addig nem voltál

p reménytelen eset,

p amíg bátran bármit

p bárkitől meg mertél kérdezni,

p és nem rettegtél: megütköznek,

p vagy még rosszabb: kinevetnek…

p

p

p Kis hazugság,

p nagy hazugság és a statisztika

p A nagy családotok/a rokonság átlagjövedelme

p mára jóval meghaladja a magyar átlagértéket stb.

p (Igaz a bátyád milliomos, te meg az utcán koldulsz)

p

p

p Zsákbamacska

p Csak a gyermekszülés

p után derül ki, kit vettél el?

p A rangsorban életfogytiglan

p max. a második helyre kerülsz

p És még örülhetsz, ha az a gyerek

p tőled és nem mástól van…

p

p

p Az

p ún.

p minőségi éhezés

p Olcsó húsnak híg a leve

p A mennyiséggel soha nem laksz jól,

p nem is ízlik, és legfeljebb csak hizlaló…

p Íztelen és emészthetetlen mindennapi kenyeretek

p

p

p Képmutatás

p Úgy tenni, mintha jó lennél

p A hipokrízis a bűn hódolata az erény előtt

p Jónak lenni és látszani – jónak látszani, rossznak lenni

p És: jónak lenni, rossznak látszani (Pl.: A vén gazember)

p

p

p Nosztalgia

p Ez nála nem

p egy kellemesen bizsergető,

p vagy netán katartikusan drámai emlékidézés,

p de egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most” -ból,

p ami nemhogy előre vinne, de gátol az előre lépésben…

p

p

p Félkarú óriás

p Van autód, de nincs motorja

p Van lemezed, de nincs lejátszód

p Lenne egy társaságotok, de nincs lelke

p

p

p Nem

p az igazi

p Mindig csak jobb híján,

p Mindig csak kénytelen-kelletlen

p Mindig csak átmeneti megoldás, élet-buherálás

p

p

p Illedelem

p Teszel az illemre,

p de így elsikkad életbevágó mondandód,

p és sérülnek, elvesznek a kapcsolataid is…

p És az illemtudó elvetemült családirtó gyilkos

p

p

p A

p feje-nagy

p Avagy a vízfejű

p Hipertrófia - túlburjánzás

p Óriás fejet cipel egy vézna test

p A tested használat híján elsatnyul…

p

p

p Buzgó

p Mócsing

p Diák szleng és más

p Törtető diák; akarnok.

p 'Fontoskodó személy' –

p kotnyeles, púposkodó, stréber

p

p

p Örömködők

p Mintegy „hivatalból” mosolyog,

p Sőt feltűnően és tüntetően örömös –

p esetleg azért, mert a gyülekezet így kívánja,

p Mert ez bizonyítéka, hogy Isten ott jelen van stb.

p

p

p Bánatvirág

p Aki csak azértis

p mindörökké szomorú,

p mert ő örökre vigasztalhatatlan,

p mert ezt diktálja a vallása, világképe,

p vagy úgy gondolja, neki csak ez áll jól,

p neki ez illik egy komoly intellektushoz stb.

p

p

p Dögszagú

p Külcsín-belbecs

p Tiszta az udvarod,

p Rendes a házad, lakásod is –

p csak éppen dögunalomtól bűzlik,

p mert már csírájában eltaposol mindent,

p ami spontán és szertelen életvirág lehetne…

p

p

p x

p

p

p Reményik Sándor

p HA SZÁMBAVETTED...

p

p Ha számbavetted mind a vétkeid

p Szemed ha metszőn önmagadba látott:

p Az ismeretlen sok-sok bűnödért

p Még mondj el egypár miatyánkot!

p

p Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

p Mert végtelen a vétkeinknek száma

p S talán nem az a legölőbb csapás,

p Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

p

p A legsikoltóbb seb talán nem az,

p Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

p S tán az se, mit suttogva, hátmögött

p Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

p

p A legsikoltóbb, legégőbb sebek

p Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

p Mely indult jóakarat ösvenyén

p És öntudatlan gúnyba tévedett.

p

p A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

p Indulnak egy elejtett szó nyomán,

p Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

p S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

p

p S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

p Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

p S virágoskertből sivataggá lesz,

p Mert azt az igét nem mondottuk ki.

p

p Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

p A léptünk rajta döngve áthaladt,

p Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

p És eltapostuk, mint egy bogarat.

p

p Oh végtelen a vétkeinknek száma,

p Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

p Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

p Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

p

p Ha számbavetted mind a vétkeid,

p Szemed ha metszőn önmagadba látott:

p Az ismeretlen sok, sok bűnödért

p Még mondj el egypár miatyánkot

p

p x

ppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség rontás Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…