Eugéniusz:

Életminőség-rontás leltár – III.

Istengyermek-táltosparipaðállatorvosi ló

Aranykor/Isten országa ðvaskor-földi pokol

Emberélet-minőség-vizsgálódások magyarán

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elv/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð terápiák

pppppppppppppppppp

Egy-egy elképzeltető, megértető, érzékenyítő és

fogalmat alkottató, emlékeztető, elgondolkodtató,

megítélendő, megfontolandó, súlyozandó, magunkra

ismertető és jó változtatásra serkentő kulcsmondat…

pppppppppppppppppppp

p Szabó Lőrinc:

p Kár

p

p Kár elrontani, kár,

p buta kis életünket,

p úgyis ritka az ünnep,

p úgyis jön a halál.

p Mind, ami konc, ami érdem,

p ami lehet, be kicsi!

p Maga az ember, ahogy van,

p túlhitvány valami.

p

p Sír bennünk az igaz szív

p s épúgy sír a komisz;

p kár, hogy túlsokat ártunk

p fölöslegesen is.

p Pénz, hiuság, becsület: mind

p szánalmas csatatér,

p s csábit a szó, hogy a lélek

p nyugalma többet ér.

p

p Csábit a szó, de a béke

p ahogy jön, megy is a perccel;

p (könnyü annak,

p aki helyett más a gazember!)

p Tűnik a perc, s az örök föld

p bestiái miatt

p meggyűlöljük az égi

p prédikátorokat.

p

p Kár elrontani, mégis

p rontjuk az életünket,

p pedig ritka az ünnep

p s úgyis jön a halál.

p Küzdünk, sírva, vagy árván,

p mint kit a cél megúnt,

p s mindegy a cél, az eszközökért

p együtt lakolunk.

p

p

p

p Azért van

p annyi bolond,

p mert kiki olyan fenemód

p nagyokosnak hiszi magát

p

p

p Némber:

p lenézett, „kivetkőzött”,

p magát kihívóan kellető

p nőszemély/perszóna vagy!?

p

p

p Az

p esélytelenség

p nyugalmával játszó,

p és pont ezért a papír-

p formát felborító ellenfél meg-

p szégyeníti az elbizakodott ellenfelet

p

p

p Kollektív

p balgaság:

p kölcsönös önáltatás pl.

p a mundér „becsülete” védelmében

p

p

p A

p kollektív

p bölcsesség hiánya:

p egymást nem kiegészíteni,

p és nem helyesbíteni, pedig

p több szem többet látna…

p

p

p Senkiben sem bízik,

p mindent maga s.k. csinálna,

p nem él az emberi munkamegosztás

p számtalan előnyével – kvázi Robinzon…

p

p

p Nem akar,

p már nem tud lazítani,

p non stop csúcsra járatja magát –

p el is pattannak a túlfeszített húrok…!

p

p

p Aki

p mindent

p tudatosan csinál,

p még a ki/belégzést is,

p nincs második természete,

p nem tehermentesíti magát

p a megszokás révén összetettebb,

p differenciáltabb tevékenységekre…

p

p

p Hős

p csatanyerése

p csak pirrüszi győzelem:

p magát a háborút veszti így el

p

p

p

p A

p rossz-

p kedvű adakozó,

p aki még magához is

p fösvény, zsugori, kupori

p

p

p Nap-

p hosszat

p gyötri az agyát:

p hajszálpontos álom-

p emlék idéző, hüvelyező

p

p

p Nem

p veszi

p komolyan

p fontolóra (rém)álmait,

p neki az nem is „valóság” …

p

p

p Mindent gyűjt,

p semmit nem selejtez:

p saját (raktár)lakásból kiszoruló

p

p

p Isten

p nem ver bottal:

p ronda, sötét lelke

p teljesen kiül arcára, képére

p

p

p A

p jótündér

p a bolond három

p kívánságát is teljesíti,

p ő meg azután attól koldul

p

p

p A

p kevesebb

p jóval több lenne:

p szesztestvérek helyett

p sehol egyetlen igaz barát!?

p

p

p Fék

p nélküli

p kerékpár –

p gátlástalanul száguld

p vesztébe a züllés lejtőjén

p

p

p Tényleg

p mindent tudni akar:

p legyen az rá nézve teljesen

p felesleges, sőt egyenesen káros…

p

p

p A

p tudás

p olykor keserű

p gyökereiből nem kér,

p csak édes gyümölcséből

p

p

p Nem

p tudja,

p hogy a fájdalom

p a gyógyulása jele:

p csillapítja, visszaesik

p

p

p Nem

p ver gyökeret,

p sehol nincs otthona,

p hajtja „cigány/muzsikus vére”

p

p

p Olcsó

p vigasz:

p savanyú a szőlő,

p amit ő itt és most

p még/már nem ér el

p

p

p Neki

p mindegy milyen,

p csak gomba legyen:

p ehető/mérges/bolond…

p

p

p Mindent

p dafke fordítva csinál:

p elbújva, zugban eszik,

p és utcán-tereken pisil-kakál

p

p

p Az

p örök

p haragot kitartva

p mások vétkéért ön-

p magát non stop „bünteti”

p

p

p Ha

p ingyen van,

p nem értékeli:

p hiába a szellemi

p közkincsek garmadája

p

p

p A

p sok/

p majd’ mindent

p pótló szerelmet

p holtig helyettesítené mással

p

p

p Újabb

p boldogság-

p pirulákat faló,

p majd a detoxikálás

p gyomormosójában végző

p

p

p Nem

p lesz soha

p felnőtt ember:

p kis/nagygyerekből válik

p infantilissé, majd szenilissé is

p

p

p Oly

p szerény mafla:

p az életszínjátékában

p csak tömeg-statisztaszerepű

p

p

p Gyakorlat

p teszi a mestert:

p nem akar/tud már

p semmi szépre emlékezni

p

p

p Napi

p mosakodás

p helyett mást

p bemocskolva,

p piszkolva tisztábbnak látszódó

p

p

p Leeszi,

p leissza maga fölül

p a „mézeskalács házikót”,

p (vagy bedőlt a csalfa hitele)

p vagyis elárverezik, dobra verik

p

p

p Vad, szilaj

p csikóként fickándozott,

p míg fel nem nőtt idomított

p és betört igavonó barommá

p

p

p Képtelenség

p jobb belátásra téríteni:

p a zárt elméjű fanatikus vagy

p aki nagy sebesen a vesztébe rohan

p

p

p Pitiáner

p Szánalmasan

p jelentéktelen dolog, ember,

p amelyre-akire nem érdemes

p túl sok/semmi figyelmet szánni.

p

p

p Véges

p lelki-szellemi erőit

p főleg, vagy kizárólag

p csak önigazolásra mozgósító,

p mintha mindig ellenséges táborban,

p vagy vádlottá tehető gyanúsított lenne…

p

p

p Lelki

p szemétláda vagy,

p mindenki használ,

p beléd ürít, de téged

p már senki sem ürít ki

p

p

p Életét

p defenzíven vezeti:

p csak nagyobb kudarc nélkül

p valahogy még „megúszni” szeretné

p

p

p Újoncként

p szörnyű bűzt érez,

p de nem mer szólni,

p majd megszokja…

p (ahogyan mást is)

p

p

p Ha

p azt mondják,

p hogy nem áll jó neki,

p úgy nem hord szemüveget:

p gödörbe zuhan, nyakát töri…

p

p

p Az

p abszolút

p anarchista

p milyen alapon

p parancsolna gyerekének:

p így persze egy zsarnokot nevel

p

p

p Makacsul

p lecövekelő:

p tehetetlenségi nyomatékos –

p az életlendülettelen toporgó

p

p

p Elmulasztja

p újból s újból feltölteni

p a lelki-testi akkumulátorát:

p így előbb-utóbb végleg lemerül

p

p

p Pont

p a sorsjátékban bízik,

p erre alapozza a terveit, ahol

p ritkán és csak egy nyerhet sokat,

p de milliók folyamatosan vesztenek

p

p

p Házi-

p orvosa

p szabja meg

p mindennapi élete

p tartalma s formája

p alap-minőségét, kvalitását

p

p

p Ha ez

p magasabb

p körökben előkelő:

p felerősíti lappangó

p melankólia-hajlamát

p (levertség, az önbizalom

p csökkenésével járó szomorkás

p hangulat; mélabú, búskomorság)

p

p

p Regressus

p ad infinitum!?

p (sem)miért kel fel,

p miért öltözik-vetkőzik,

p miért eszik, iszik és ürít,

p miért megy dolgozni

p és miért él?

p

p

p Bárkit

p ügyesen utánoz,

p parodizál, de közben meg

p elsorvad az eredeti hangja

p

p

p

p Egyoldalú:

p mindennek

p és mindenkinek

p csak rossz oldalát,

p de azt viszont nagyítva látó

p

p

p Senkiről

p nincs jó véleménye,

p de a legeslegrosszabb magáról,

p vagy a másik véglet: csak ő tökéletes

p (és ezért mindenkivel cudar irgalmatlan)

p

p

p Kegyetlen angyal

p akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,

p vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,

p s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,

p ahelyett, hogy „a nyakukat nyújtanák”,

p mint akik maguk is irgalomra szorulnak

p (Rilke: nincs kegyetlenebb az angyalnál)

p

p

p x

p

p Piszkosságok

p

p Sokszor elszörnyedek magamtól,

p hogy egy-egy rossz óra alatt

p mi minden megfordul fejemben,

p mennyi förtelmes gondolat;

p

p s ha visszanézek tíz-húsz évre,

p bűnökre – mennyi tévedés! –

p majdnem revolvert ad kezembe

p a kései szégyenkezés.

p

p És lassan mégis belenyugszom:

p ilyen voltam, hát mit tegyek?

p Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

p megváltoztatni nem lehet.

p

p És ez a megváltoztathatatlan,

p amit most már vállalni kell,

p azzal vezekeltet a rosszért,

p hogy sohase felejtem el;

p

p de vigasztal is, jóra oktat:

p szeretni, ami emberi –

p piszkosságaimból tanultam

p másoknak megbocsátani.

p

p Szabó Lőrinc - 1933

p

p x

p

p

p A

p kegyetlen ész

p explicit-implicit,

p kimondott-kimondatlan elve:

p Legyen igazság, ha belepusztul is a világ

p (vagy „csak” a családja: lásd Kohlhaas M. történetét)

p

p

p Az

p őszinteséget

p összetéveszted,

p vagy összekevered

p a tapintatlansággal,

p a kegyetlen igazmondással,

p így az nem több, nem más

p mint szalonképes szadizmus…

p

p

p A

p napi

p szépségverseny:

p szakértő szeme lepontozza

p szerelme-élettársa hibáit és hiányait

p

p

p Mindent bevesz:

p ezt sziruppal az anyukája,

p vagy a fehérköpenyes doktor,

p azt meg a cukros bácsi vagy

p a nép bölcs vezére kedvéért…

p

p

p A

p politikai

p pankrációt nem látó,

p család-baráti körben

p pártjáért tétre vitatkozó,

p veszekedő, sőt verekedő…

p

p

p Hipnotizált,

p elkábított ember:

p csak a rosszakaróinak

p bőven termő bamba diófája

p

p

p Nem

p használta el

p időben magát;

p „megkímélt állapotban”

p balzsamozzák/temetik jó mélyre

p

p

p Görnyedt

p testi-lelki tartású,

p mert más keresztjeit

p is egyfolytában cipeli:

p az áldozat szerepkörű,

p vagy a mindenkit mentő…

p

p

p Nincs súlya –

p egy „fajsúlytalan”

p egy-én: aki nem veszi fel

p még az amúgy édes

p saját terheit sem…

p

p

p Az

p élete

p veszélyes helyzeteire

p hasonmás dublőröket bérelne:

p helyettesítsék őt a mélyvízben,

p a vizsgákon, a leánykéréskor stb. …

p

p

p Ha

p ismeretlen

p tettes meglopja,

p ő mindenkin leveri,

p árnyékot bokszolva,

p még vagy pont a baráton,

p előszerettein is: kollektív büntető

p

p

p Nem mer

p kerékpározni,

p csak háromkeréken,

p vagy egy szobabiciklin,

p vagy pláne nem repülni:

p bőven beéri a szimulációs gyakorlással

p

p

p A bánat

p szétszedi eszét:

p annyi mindent nem képes

p az ő egy, véges életében jóvá-tenni

p (így azt sem teszi jóvá, amit lehetne)

p

p

p Alighogy

p szabadult a rabságból,

p máris vissza is vágyik és

p vissza is kéri/kérné magát

p a börtöne stabil létbiztonságába

p (szállás, fűtés, koszt, ruházat stb.)

p

p

p Hospitalizáció:

p érzelmi sivárság,

p tompultság, közöny stb.

p lesz óhatatlanul úrrá őrajta is,

p pedig oly csábító volt a szanatórium…

p

p

p Megszereti

p a kórház kényelmét,

p a teljes ellátást, a törődést:

p ott is ragadó, új bajt is találó

p (pláne, ha ez egy Varázshegyen épült)

p

p

p Mindörökre

p megcsonkítja magát

p az esetleges, és kicsi,

p de fix rokkantnyugdíjért

p

p

p A

p kábítószer

p ideiglenes, rövid

p mesterséges paradicsoma

p túl sokba, nagyon hosszú és

p drága egyéni pokolba kerül neki

p

p

p Nem

p szertelen –

p nyugtató, altató,

p izgató, élénkítő és

p serkentő, gerjesztő, bugató porok

p alkotják a mindennapi betevő falatját…

p

p

p Önként ad

p egy rakás pénzt:

p kétes fő-, de életveszélyes

p mellékhatású szirszarokra

p

p

p Kihagyva,

p megúszva

p a felnőtt férfikor

p neki ijesztő kihívásait

p ő már húszévesen mielőbb

p öregotthonos nyugdíjas lenne

p

p

p Fele-

p barátainak

p se szeri, se száma:

p de mindezekből egy

p egész sem rakható ki,

p aki egy feltétlen szerető,

p bármi becsületesre kész társ

p

p

p Méltatlan

p személyekre

p pazarolja-szórja el

p ifjú és felnőtt életszakasza

p szellemi/lelki-fizikai energiája jó részét

p

p

p Futkosó

p és nyüzsgő,

p fontoskodó kotnyeles,

p álpolitizáló közéleti ember -

p csak mert nincs hívó-váró otthona

p

p

p Felesége

p próbababa:

p ha nem alkalmazkodik-

p hasonul teljesen őhozzá,

p akkor azonnal lecseréli egy újra…

p

p

p „A

p pénz

p nem boldogít”

p jelmondattal

p úgy szórja azt,

p mintha égetné a markát

p

p

p Halottas-

p házat-kriptát

p csinál házából:

p szüksége van meghalt

p anyja, nagyanyja nyugdíjára

p

p

p Azt

p gondolja

p illő szerénységnek,

p ha bőszen becsmérli-

p pocskondiázza (kéz)műveit

p

p

p Ő

p csak

p azért szapulja

p fennhangon magát,

p hogy kiprovokálja a dicséretet

p

p

p A

p legkisebb ellenállás

p irányában megy mindig,

p a legkisebb konfliktust is

p kerüli, mint ördög a szenteltvizet…

p

p

p Úgy

p sodródik

p a szennyárral,

p mintha nem lenne

p önálló véleménye és

p saját erős akarata/döntése,

p mint egy magatehetetlen uszadékfa…

p

p

p Ha

p nem

p teheti meg azt,

p amit itt-most kellene,

p azt se teszi meg, amit lehetne,

p vagyis végül nem tesz semmit sem….

p

p

p Ha

p nem eheti

p jól elkészített kedvenc ételét,

p akkor inkább koplal, sőt éhenhal

p („vagy mindent vagy semmit” alapon álló)

p

p

p Az

p eltorzult kvietista

p az a „misztikus”, aki szerint

p az Istennel való egyesülés alapja

p a teljes passzivitás és a minden iránti

p közömbösséggel megszerzett belső nyugalom

p

p

p A

p nihilista,

p társadalmi értékek,

p erkölcsi normák tagadója;

p a lét értelmetlenségét, és

p a cselekvés hiábavalóságát

p hirdeti, vallja, és gyakorolja…

p

p

p A

p soha

p semmiben,

p és a mindig

p mindenben kételkedő:

p a fanatikus dogmatikus

p és a szkeptikus, aki azt is kétli,

p hogy ő most egyáltalán kételkedhet-e…

p

p

p Gyakorol

p és bele is jön:

p ő a legjobb abban,

p hogy az adott alapanyagból

p a legpocsékabb étel-élet készüljön

p

p

p A

p mások

p fényében

p sütkérező,

p aki azt hiszi, hogy

p ő maga világít (Nap/Hold)

p

p

p Ő

p olyannyira

p vágyik látni, hogy

p egyenesen a Napba néz –

p és lám, mit ad isten: megvakul

p

p

p Előítéletes,

p így megcsalja a látszat:

p a gebében nem látja meg

p a táltosparipát, amivel

p csodákra lenne képes…

p

p

p Ön-

p beteljesítő

p „bölcs” jóslata:

p „Ha megnősülsz:

p nagyon megbánod,

p de ha nem, akkor azt is!”

p

p

p Meghunyászkodó,

p lapuló, kussoló alattvaló,

p aki egy elaggott fogatlan, vagy

p már dög oroszlánt „bátran” rugdos

p (vagy háza rejtekében köpködi főnöke képét)

p

p

p Az

p ő bánata

p a legeslegnagyobb –

p már csak azért is, mert

p nincs kivel azt megosztania

p

p

p A

p kis örömét

p csak 1-gyel „szorzó”,

p mert nincs kivel azt

p megosztva sokszoroznia

p

p

p Egy

p individualista

p önelégült önfejű,

p aki lemond a kollektív

p bölcsesség erőforrásairól

p

p

p A

p házastársi

p hűségére büszke,

p pedig eddig még

p neki nagyobb próbája,

p kísértése sem nagyon volt

p

p

p Ő

p arra büszke,

p hogy más nőkben

p is csak embert lát,

p igaz, hogy már régóta

p feleségében sem látja

p és fedezi fel újra a Nőt….

p

p

p Olyannyira

p unikum lenne, hogy

p már egyáltalán nem is örül

p a hozzá kicsit is hasonlóknak

p

p

p Nincs hű,

p „ellentétes” társa,

p nem vonzotta magához,

p aki az ő hiányait kompenzálná,

p az hibáit meglátná és kijavíthatná

p

p

p Szakítópróba

p Egy húst hússal evő

p egy megrögzött vegánnal

p ülne naponta együtt az asztalnál,

p avagy egy rendetlen, trehány férfi

p egy pedáns, rendmániás nővel egy lakban…

p

p

p Nem tud,

p nem képes

p egymást kerekké kiegészítő

p szereposztású csapat-játékra:

p alázat nélküli egyénieskedő, ill.

p ő akar a kapus is lenni és gólt is lőni…

p

p

p x

p

p

p Szabó Lőrinc –

p Az álmodó halott

p

p Elnyúlok a fűben. Aludjunk.

p Én már mozdulni se birok.

p Élni? – Sárba tiportak a

p kalmár hadak, a nyilt, buta

p és álszent terrorok.

p

p Én már nem mozdulok, aludjunk –

p A napot hunyt szemembe zárom.

p Csontjaim vasként folynak el, –

p de hozzám búvik s magába ölel

p megváltó szeretőm, az álom.

p

p Már egész testem benne fekszik,

p egész testemben fekszik ő –

p Álom! Óh, együtt lebegünk!

p Óh, föld! föld! asszony! te leggyönyörűbb,

p te sír, te éltető!

p

p Óh, édes föld, magadba húzol,

p s szállunk már, szállunk, keveredve:

p felnéz az álmodó halott

p s egyszerre ujra fellobog

p régi, hódító, büszke kedve:

p

p láng surran – megindúl s felröppen a kő!

p Óh megyünk a tavasz elé,

p mikor feszülő bimbók s rügyek

p küldik kéjes sortüzeiket

p az ég felé!

p

p Óh élet! szent feltámadás!

p Föld! Napfény! Mámor s hit zűrzavara!

p Dicsértessék a halál, a vidám,

p dicsértessék nagypéntek után

p husvétom hajnala!

p

p Dicsértessék a föld, s aludjunk!

p Én már csak rozsdás roncs vagyok –

p de vasak nőnek belőlem, csodák,

p fények, s uj, büszke katonák

p és szentséges diadalok!

p

p x

ppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség rontás Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…