Értelmiségiek-elitek árulása 

Szellemi-lelki ön/honvédelem – IV.

Az „írástudók” dicsérete/korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Küldetés és pokoljárás - vagy árulás

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva,

tétlen, kártevő, a pályával járó pokoljárást

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb., vagyis

a hatalmát jó helyett semmire, de bűnös

tudatlansággal/szánt szándékkal inkább

a rosszra használó ún. segítő, és szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági/politikai elit



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálóm: típuspéldatár magyarán



Czuczor Gergely

Riadó

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk
Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég
Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,
S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszuért!
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,
A zsarnokok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Elé, elé, jertek, haramiahadak,
Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,
Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,
S csatára milliók imája bátorít,
Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

1848*

------------------------------------

*

Petőfi forradalmi dalai mellett

Czuczor Riadó című verse volt

1848-49 leghatásosabb lázító költeménye.

A bukás után csaknem életével fizetett érte.

Kis híján halálra ítélik,

végül hatévi, vasban töltendő börtönre.

A börtönben is folytatja a szótár készítését.

Végre az Akadémia kérelmére

1851-ben kegyelmet kapott.

p Trükkös:

p eltereli a figyelmed:

p úgy a jó alkalomról,

p mint leselkedő veszélyről

p

p

p Bérben,

p de akár még

p önként is vállal

p hamis terhelő tanúskodást bárki ellen

p

p

p Képzettségét

p és készségeit

p „jól” hasznosítja,

p ügyesen kamatoztatja:

p a rossz eszközöket „szentesíti”

p

p

p Mintha

p egy ép,

p felkészült

p versenyparipa

p sértődött durcásan

p a lelátóról-kispadról

p nézné végig a nagy derbit

p

p

p Ő

p az örök

p paternalista:

p ő nálad mindig

p jobban tudja, hogy

p mi is a jó neked, és

p erre késztet, sőt kényszerít…

p

p

p Az

p ún. janicsár

p értelmiséget,

p a szülőhazája esküdt

p ellenségét buzgón kinevelő

p

p

p Soha

p nem is

p derülhetett ki,

p hogy a tanítványa

p jobb lehetett volna nála –

p nem adott neki erre esélyt…

p

p

p Stréber tanítvány –

p mesterét ájultan tisztelő,

p majd később felfaló kannibál

p

p

p A

p nemzeti értékeket

p raktárba süllyesztő,

p zároló, hamisító múzeumigazgató

p

p

p Pártállami

p üdülőkben, alkotóházban

p kipárnázva és kiszolgálva

p serényen dolgozgathatott

p a nemzeti amnézia előmozdításán…

p

p

p A

p felavató,

p szigorú normákat állító

p orvosi fogadalom/eskü

p letételét végleg törlő

p egyetemi dékáni kar---

p

p

p Egyszer

p magas vérnyomást mérve

p alkalmi paciensét jól tejelő

p krónikus beteggé ijesztő, rémisztő…

p

p

p Az

p alkotói

p kételytől, válságtól

p örök életére mentes

p oly termékeny dilettáns

p

p

p A

p döglött oroszlánt

p már „bátran” rugdosó,

p azt újra s újra ölő-levágó vitéz ítész

p

p

p Az

p ún. tömeg

p és az ún. magas-kultúra közé

p jó magas és erős falat építgető

p

p

p Gyereket

p és kis/nagydiákot

p a kéregetés mellett

p manipulációval, vagy

p nevetségessé tevéssel stb.

p a kételkedésről/kérdezésről is leszoktató

p

p

p A

p gyerek

p - potenciális –

p alkotó lángelme:

p az iskolamester ebből gyárt hamut

p

p

p Csiga-

p lassan működő,

p a bűnügyet szabotáló,

p eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész,

p és igazságszolgáltatási gépezet…

p

p

p Bolhából

p elefántot:

p karrier-vágyból

p durván „aránytévesztő”

p nyomozó, ügyész, ítélőbíró

p

p

p A

p méltányosságot nem ismerő,

p a törvény kegyetlen szigorával sújtó,

p esetleg még személyes bosszútól is hajtott,

p amúgy a vádlottnál sokkal bűnösebb ítélőbíró

p

p

p A

p megszálló hatalom

p garantált, havi zsoldjáért

p történelmet át-író/elhallgató

p

p

p Kamu

p súlyt emelgető,

p fizető közönségét átverő

p cirkusz(művész)i erőművész,

p vagy a célegyenes előtt beálló

p és így maratoni versenyt nyerő futó…

p

p

p Utánam?

p Vagy: - Előre!

p A katonáit a halálba küldő

p világhódító tábornok, hadvezér

p

p

p Arctalan,

p vagy ironikusan

p mosolygó hóhérok:

p gondolatcsecsemőket ölők,

p termékeny kérdéscsírát eltaposók

p

p

p A

p gazdag

p műgyűjtő,

p aki felvásárolja a festő képeit,

p majd el is zárja őket a közönség elől,

p és így azt is megakadályozza, hogy

p e művek hassanak akortársakra…

p

p

p Állás-

p hivatáshalmozó:

p ő egyszerre orvos is,

p patikus és temetkezési vállalkozó is:

p ő ezeket a zsebére hallgatva jól össze

p is tudja egyeztetni…

p

p

p Mind egy?

p Egymást kizáró,

p összeegyeztethetetlen

p szerepeket játszó jogász:

p ő az ügyet kinyomozó, de

p ő a védő, a vádló, a bíró és

p még az ítéletvégrehajtó is

p

p

p Szerep-

p osztó díványos

p alfahím szerepválogató,

p teljhatalmú basa: rendező, direktor

p

p

p A

p jó darabot

p is rosszul rendező –

p rossz darabot választó,

p és még azt is tovább rontó

p

p

p A

p főnöke

p köz- és magán-

p erkölcsi disznóságainak

p rutinosan falazó titkár(nő)

p

p

p Ha

p ő nem boldog,

p ezt mér eleve/rég feladta,

p akkor a másokét is besározza:

p szellemi arzenállal hiteltelenítené

p

p

p A

p Vezér,

p aki permanens

p forradalmat hirdet,

p aminek része, hogy

p non stop/hullámokban

p tisztogatni kell a belső ellenséget

p

p

p Egy

p meg nem értett

p mizantróp zseni:

p a melegvíz vagy

p a perpetuum mobile feltaláló

p

p

p Az

p állam-

p hivatalnok,

p aki eldöntheti, hogy

p mi számít értékes műnek,

p mit vásárolnak meg közpénzből,

p kinek nyújtanak stabil megélhetést…

p

p

p A

p magán-

p levelet elolvasó,

p cenzúrázó, elsüllyesztő,

p bejelentő belügyes „postás”

p

p

p Aki

p - mikor máskor! –

p éppen az éles, döntő

p ütközet előtt dezertál a seregéből,

p de győzelem esetén kitüntetést kérne

p

p

p Aki

p aktív

p és profi

p közreműködő

p úgy a forradalom kirobbantásában,

p mint annak a kegyetlen leverésében,

p az elrettentő megtorlásban…

p

p

p A

p hívőket is

p és a lelkiismeretüket is elaltató,

p vagy épp káros bűntudatot gyártó

p hivatásos igehirdető, ún. prédikátor

p

p

p Lelkes

p és termékeny,

p de tehetségtelen

p (újság)író, képzőművész,

p pap, tanár propagáló, agitátor:

p akik a zsarnok tenyeréből esznek…

p

p

p Anno ő,

p mint pl. Rákosi

p politikai fogolyként

p még olvashatott/tanulhatott,

p de ő már okult ebből, és ha ő regnál,

p akkor már papírt-ceruzát se ad a kézbe…

p

p

p Náci

p megszálláskor

p nyilas-hungarista,

p a szovjet alatt meg

p egy ávós kommunista –

p mindig a győztes mellé álló…

p

p

p Csak

p a szorosan

p értelmezett munka-

p időben, és csak tessék-lássék,

p ímmel-ámmal védi a várat/hazát

p

p

p Rossz

p példát mutatva

p feloldja az ő tisztelőit,

p a fogékony tanulóifjúságot

p a lopás elleni erkölcsi gátlás alól

p

p

p Pitiáner

p ügyet tűz ki,

p és tart napirenden,

p hogy így elvegyen helyet

p és időt a nagytól, a fajsúlyostól

p

p

p Az

p idióta

p szintre

p lebutított,

p leredukált embereket

p szellemi/vegyi kábítószerrel „boldogító”

p

p

p Csak

p addig,

p de addig nagyon

p keresi a kegyeidet,

p míg megválasztod képviselőnek –

p utána már fütyül, fittyet hány rád,

p mert pl. ő már nem visszahívható

p

p

p Végtag-

p amputációról (!) döntve

p nála főleg, vagy csak a kór-

p háza gazdasági érdeke diktál…

p

p

p Azért

p gyárt le,

p vagy minősít át

p „vírusbeteget”, sőt hullát,

p mert őt ezért dotálják, premizálják…

p

p

p Dezinformáló,

p járvány-pánikkeltő

p propagandista, agitátor,

p csak a javadat akaró „orvos” -ügynök

p

p

p Csak

p addig nagy

p és önzetlen jótékonykodó,

p amíg te az ő gyülekezetébe jársz,

p mert ő nem egy irgalmas szamaritánus…

p

p x

Czuczor Gergely

Ítélőszék előtt

Hogy hazámat ne szeressem,
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!

Hogy hazámat megtagadjam,
Megvetés jelét hogy adjam:
Azt se követelheti!

Főbe lőhet, nyakaztathat,
Bitófára fölakaszthat,
Most erősebb, tegye meg!

De az érzelem honában,
Keblem titkos templomában:
Én urat nem ismerek!

1849

*

Czoczor Gergely

A rab

Ki szép s jó vagy, mint égnek angyala,
Hozzád sohajt e börtön gyászdala,
Vágyam tiéd, melytől keblem dagad,
Mig kínaim rablánca nem szakad.

Ülök magányban én sápadt alak,
Őriznek zárvasak, szirtkőfalak,
Távol tőlem honom, szerelmesem,
Szemem törten mereng, s könnynedvesen.

Lehajtanám pihenni bús fejem,
De vasba vert kezemre hogy tegyem?
Imádva égre nyújtanám e kart,
De ah békóm lábörve visszatart.

Enyhet vajon, mikor találok én?
Ki gyújt reménysugárt búm éjjelén?
Hazám felől ím ott fölleg repül,
Szárnyán, te drága hölgy, fényképed ül.

Ó jer, vidítsd föl e komor lakot,
Leplezd le a hótiszta homlokot,
Én azt sovár ajkú idvezletem
Hőn lángoló csókjával illetem.

Beh megsimítanám a hajfodort,
Melyet válladra a szellő sodort,
Beh átölelném e hattyúnyakat,
De félek, sértné a békólakat.

Mint tiszta csillag ég bogárszemed,
S ah mily szelíd, midőn reám veted,
És mintha törlené bársonykezed
Az arcomon leomló könnyeket.

Én balgatag, mindez csak képzelet,
Mily egy ábrándozó rabé lehet,
Ez is szalad tőlem, mert íme jön
Az őr, ki űz szigort a börtönön.

Már este van, zárt nyit bilincsemen,
A fölmezet le hagyja öltenem,
S megint rámcsukja a békói zárt,
S fagyos mosollyal mond jó éjszakát.

"Jó éjszakát!" keserves gúnyszavak,
Melyek szivet ketté hasítanak:
Csak Isten tudja, és a rab maga,
Mily tőrdöfés az ily jó éjszaka.

Az éj leszálla, s nyúgalomra int,
De a rabnak hoz óriásnyi kint,
Láz dúlja véremet, nem alhatom,
Tenger gyanánt zajong indúlatom.

Ez ingerült idegzetű kebel
Két eltökéllett szenvedélyt nevel:
Egyet szerettimért, s érted hazám,
Halállepel borong a másikán.

1850 körül

p Engem ő

p élet-veszélybe,

p salto mortale ugrásba provokál,

p amíg az ő „halál-ugrása” védőháló feletti

p

p

p Magáról

p minden közterhet

p és közfeladatot - mint

p kutya a vizet - lazán lerázó,

p csak azt nézi és reklamálja,

p hogy mi – nem – kaphat a hazától…

p

p

p Egy

p jó ideig

p harcos ateista,

p majd neofita túlbuzgó,

p heroikus pótcselekvő térítő,

p majd meg aposztata gyalázkodó

p

p

p Halál-

p komolyan veszi,

p és meri és nagyban teszi:

p Győzzük le a természetet!

p Még a folyókat is visszafordítaná,

p de legalábbis kiegyenesítgeti

p a profitérdek balekjaként…

p

p

p A

p hierarchia

p jelentése neki

p nem szent, isteni rend-uralom,

p de pápai-katolikus egyházi diktatúra,

p ill. bármilyen militáris alá-fölérendeltség…

p

p

p Alá-

p rendelő:

p nem érti/érteti

p (vagy nem is akarja)

p a magyar nyelvi/emberi

p mellérendelő viszonyokat,

p a hát-társi kapcsolat stb. jelentését

p

p

p A

p csak

p a „vagy-vagy”,

p a kizárólagos „görög”

p leredukált logikát ismeri –

p az „is-is” logika neki nincs.

p Például az orvostudomány

p vagy humán, vagy reál szak

p

p

p Lebetegítve/

p elszegényítve

p hoz és tart meg

p kiszolgáltatva, örök függésben

p

p

p A

p csatába-harctérre,

p a vágóhídra küld, hogy

p megkörnyékezze a feleséged,

p mint a híres-hírhedt Dávid király

p (aki amúgy, miközben zsoltár írt,

p lemészároltatta a legyőzötteket…)

p

p

p Úgy

p alkotna

p halhatatlan remekművet,

p hogy egyszerre tízen fogják,

p irányítják, sőt rángatják a kezét

p

p

p A

p világi

p hívságok,

p élvhajhászás,

p tivornyák ellen

p úgy tiltakozó, hogy

p a nyomorig ingerszegény

p életű absztinens, aszkéta -

p aki inkább riasztó, s nem vonzó

p

p

p Mi-

p közben

p ő Téged

p teljesen átvilágít(ana),

p ő maga inkognitóban marad,

p mint egy kihallgató, kivallató,

p vagy csak egy szelíd pszichiáter…

p

p

p A

p bizalmunkba

p beférkőző kémet

p le nem buktató, és el nem hárító

p (esetleg tőle hallgatási pénzt szedő)

p

p

p Aki

p szinte

p úgy elzsibbaszt,

p lebénít, megdermeszt,

p mint anno egy Gorgó fő

p

p

p A

p félrevezető

p ún. idegenvezető:

p bevisz a sűrű erdőbe,

p és ott a sorsodra hagy

p (a tiszteletdíját előre elkérte)

p

p

p Szellemi

p hatalmával

p visszaélő, erősítés címén

p önmagad értékeit lefokozó,

p lelki immunrendszer-gyengítő

p

p

p Unfair play –

p bármi nemtelenre,

p aljas dologra képes,

p csakhogy ő nyerhessen,

p mert benned csak riválist lát,

p aki akadály vagy a győzelmében…

p

p

p Aki

p bűnösen

p elfecsérli,

p eltékozolja

p az alkotásra nyíló

p időablakot, kegyelmi időt

p

p

p A

p háborúban,

p és a háborúval,

p ha lehet az élessel,

p de a hideggel mindig

p élesztgeti és felerősíti

p a lappangó idegengyűlöletet

p

p

p A

p sorozatos

p emberölést,

p gyilkosságot

p lelkileg megkönnyítő

p torz ellenségképet festő

p

p

p Ő

p idejét-

p múltként

p a katedráról gúnyol

p „konzervatív”, „ósdi”

p ún. nemi erkölcsöket,

p és a „szabad” szerelemre,

p és a nyitott házasságra biztat…

p

p

p Ő

p csak

p egy felbujtó

p és egy tippadó

p a te testi és lelki,

p és szellemi kifosztásodhoz

p

p

p Mást

p a perifériára,

p margóra szorít, ha tud,

p hogy ő mindig centrumban maradjon

p

p

p Naponként

p újra s újra

p nyakon önt

p az ő keserű, cinikus

p életbölcsességeivel…

p

p

p Szellemi

p ereje csúcsán

p „bizonyítja” – bizonygatja,

p hogy nincs és nem is lehet a Földön

p már itt és most, az életében boldog ember

p

p

p A

p figyelem-

p elterelő tolvaj,

p aki a piaci tömegben

p ő maga kiált „Tolvaj!” -t

p

p

p Az

p ember-

p ismerő csábító,

p aki arra vesz rá, hogy

p nyújtózkodj tovább a takaródnál

p

p

p Ő tüntet

p a homoszexuálisok

p üldözése, hátrányos

p megkülönböztetése ellen,

p de otthon veri a leszbikus feleségét

p

p

p Ő még

p indokolni

p is tudja, hogy

p miért is nem

p szabad hazudni,

p de mégis hazudik…

p

p

p A koldus/

p szegény ember

p gyerekében nem is keres,

p és így nem is gondoz talentumot,

p nem keres neki pártfogó mecénást,

p nem segíti a társadalmi mobilitást

p

p

p A

p szemét-

p dombi gebében, és így tebenned,

p nem látja, illetve nem láttatja meg

p a táltoslovat – légy te állatorvosi ló…

p

p

p Mindenekelőtt

p megtisztítja a pályát:

p aki nála jobb, azt kizárja,

p elüldözi, bezáratja, lejáratja,

p (vagy megöli, mint Káin Ábelt)

p hogy ne legyen fajsúlyos „riválisa”

p

p

p A

p felbérelt/

p tehetségtelen

p perverz, közszemérem-

p sértő, obszcén, provokáló „művész”

p

p

p Ha

p nem megy neki

p a tekintély alapon,

p nyers parancsolgatással,

p akkor lovak közé dobja a gyeplőt,

p akkor majd mindent megenged

p a rá bízott kiskorú gyereknek….

p

p

p Az

p új Noét

p is lehülyéző,

p és az, aki abba is hagyja

p a bárkaépítést, hisz úgyse lesz özönvíz

p

p

p A

p hatalomtól

p torz lelke elé

p fizetett kegyenc

p hízelgő tart hamis tükröt

p

p

p Az

p eugenika,

p a fajnemesítés/

p embertenyésztés

p teoretikusa, apostola

p ill. amerikai pionírja…

p

p

p

p A

p népet-

p nemzetet

p lakossággá, sőt

p tömeggé minősítő,

p süllyesztő/züllesztő

p

p

p Lapuló,

p és kussoló -

p ő csak akkor üvölt,

p ha pont az ő tyúkszemére lépnek

p

p

p Az

p ingyen

p kegyelmet

p nem ismerő/kitagadó

p érdemelvű „keresztény” egyházfi

p

p

p A

p „pogány”

p magyar népdalt,

p népmesét, pláne

p az apokrif/archaikus imát

p kitilt(tat)ja a szentbeszédből

p

p

p A

p keresztényeket

p mentő zsidó hősök

p díját meg sem alapító,

p azokat így ki sem tüntető…

p

p

p Szigorú

p erkölcsi alapon áll,

p a „titkos” Talmudén:

p a gój csak egy haszonállat!?

p

p

p Másnak

p erkölcsi

p balek-törvényt hozó:

p ha megütik arcod, tartsd oda...

p (ha nem tudja legyőzni, akkor

p az élére áll a keresztényeknek…)

p

p

p Professzor,

p aki egy profi

p a hazudozásban,

p a csűrésben-csavarásban,

p az úgynevezett rabulisztikában stb.

p

p x

Czuczor Gergely

Tanulj, hogy boldogulj

Ujjábul tudományt egy ember sem szopott,
Hová mitsem tettek, kincset ne keress ott.
Régen eshetett az, s egyszer bolondjába,
Hogy sült galamb repült az éhes szájába.

Mégis furcsa dolog, no de mit tegyünk hát,
Ha a tudatlan is igen okosra lát?
S belekottyan minden dologba a kába,
Noha féllábbal sem lépett iskolába.

Kukoríkolásra jérce tanít kakast,
Lógós csikó akar igazgatni rudast,
Rák kengyelfutóul ajánlgatja magát,
S beszél a színekről, ki egy cseppet sem lát.

Varga feszegeti ország-világ dolgát,
S nem tudja felvarrni jól a saru talpát,
Jámbor atyámfia bejár gyüléssorba,
Pedig a tanácshoz esze ugyan csorba.

De hogy is ne volna csorba szegény esze,
Azt sem tudja, mi fán terem az ábéce,
Vagy ha úgy nagyjábul tanult is öreg Á-t,
Azontúl nem igen erőltette magát.

Mégis ő akarna lenni falu szája,
Sőt a vármegyét is teli kiabálja,
Jámbor atyámfia, pedig jobban tennél,
Ha addig szántani, vagy kapálni mennél.

Megverte az Isten mind a két kezével,
Ki keveset gondol kötelességével,
S ki nem tanulja azt, ami hivatása,
Szerencséjének már előre sirt ása.

Ha azzal áldott meg a sors, hogy gazda légy,
Szert a gazdasági tudományokra tégy,
Szemesen nézz körül, kövesd a jó példát,
Melyet a náladnál tanultabb gazda ád.

"Ne tanítson engem oly úrféle senki",
Igy szól e tanácsra talán egy valaki,
"Én gyermekségemtől földmivelő lettem,
Mindig húztam vontam, szántottam, vetettem."

Bizony csudálom, hogy fejed lágya benőtt,
És mégsem akarod látni a bökkenőt,
A dolog bibéje hisz éppen ott vagyon,
Hogy saját eszeddel el vagy telve nagyon.

Nem tudsz-e kovácsot, ki mindig kovács volt,
Szántóvasat mégis soha jól nem nádolt?
Avagy csizmaziát, csizmazia fiát,
Aki foltozni sem tud helyesen csizmát?

De az ily kovácsot, az ily csizmaziát,
Hogy rossz munkát tesznek, te épen ne csudáld,
Mert mindenik hitvány mesternél dolgozott,
Az cigánykovács volt, ez meg csak foltozott.

De van bezzeg kovács, aki érti magát,
S tudok szabni, varrni értő csizmaziát,
De volt is mesterök, tanultak is tőle,
Van is mindkettőnek szép haszna belőle.

Sok csinja-binja van a jó gazdaságnak,
Ha valahol, itt kell lenni tudománynak,
Hogy tudjuk tehát azt ugy félvállon venni,
Mintha csak kanállal meg lehetne enni?

"Mi tevő legyek hát" azt kérdezed tőlem,
"Hogy oly okos gazda válhassék belőlem?"
Örülök barátom, hogy e kérdést tetted,
Csak azt sajnálom, hogy már rég nem kérdezted.

Tanulj, ez legyen a fő-fő parancsolat,
Haszonra fordítsad tapasztalásodat,
Ne várj mindent csupán Isten áldásátul,
Hanem egyszerismind magad munkájátul.

Ha látod, hogy másnak vetése szebben áll,
Ne érd be vele, hogy rajta csudálkozzál,
Hanem tudd meg okát tövérül hegyére,
S te is ugy miveljed magadét jövőre.

Ha szépek szomszédod csikai, tinai,
Míg a tieidet nem birják inai,
Ne irigyeld neki, hanem járj nyomába,
Hogy te is juthass ily jószág birtokába.

Gyümölcsösöd vackort, s fűzfaalmát terem,
Pedig jobb is nőne ugyanazon helyen,
Nézz csak amaz okos gazdának kertébe,
Mily drága gyümölcsű fával ülteté be.

Újra mondom, tanulj, s ha könyvbül is értesz,
Tapasztalásodat nevelni fogja ez,
Olvasd szorgalmasan az olyan könyveket,
Melyekből a gazda okosabbá lehet.

Hej, de ott van a baj, szintén elfeledtem,
Pedig erről szólni előre föltettem,
Hogy az olvasáshoz még sok gazda nem ért,
Vagy ha ért is, könyvre nem adna egy fillért.

Hány apa nem küldi fiát iskolába,
S eltarisznyáztatja az időt hiába,
Felnő a sok gyerek, mint paszkoncakender,
Hogy válnék ezekből szemrevaló ember?

Nem tanulják-e ott a kötelességet,
Istenhez, hazához, királyhoz hűséget?
Emberré az embert csak oktatás teszi,
Mégis ezt hány apa lelkére sem veszi.

Olvasó barátom, adj hálát Istennek,
Hogy téged szülőid jobban neveltenek,
Vedd te azért hasznát, mit egykor tanultál,
Mást is példád után vonni iparkodjál.

1848



„Értelmiségiek”

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

