Eugéniusz:

Életminőség-javítás vagy rontás – III.

Életlényeg kulcsmondatok magyarán

Ön/ember-ismeret és szeretet(hiány)

A boldog(talan) élet és/vagy halál a tét

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség példatár: magyarán

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð oki terápiák…

ppppppppppppppppppppp

ARCHAIKUS APOLLÓ-TORZÓ

Rainer Maria Rilke

Nem ismerhettük hallatlan fejét,

Melyben szeme almái értek. Ám a

Csonka test mégis izzik, mint a lámpa,

Melybe mintegy visszacsavarva ég

Nézése. Különben nem hintene

Melle káprázatot, s a csöndes ágyék

Íves mosollyal, mely remegve lágy még,

A nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő

Lenne, lecsapott vállal meredő,

Nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

S nem törnék át mindenütt busa fények,

Mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,

Mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

Tóth Árpád fordítása

p Ha

p verik,

p sőt ölik egymást,

p vagy a gyereket a szomszédban,

p ő közönyös/imádkozik a kibékülésért

p

p

p A

p szabad prédát

p nagy „bátran” felhajtó-

p és levadászó, megnyúzó…

p

p

p Aki

p buzgó

p kis/nagycserkészként

p jóval erő felett is jótékonykodó,

p így gyűjtögeti az üdvözölése jópontjait

p

p

p Becsszóra

p el is hiszi, ha azt hallja, hogy

p mindenki más rászorultabb nála a segélyre.

p Ő inkább még szorosabbra húzza a nadrágszíjat…

p

p

p Ha

p munkabére

p még a rezsire se elég,

p akkor csak túlmunka a megoldás,

p a – fokozott – önkizsákmányolása…

p

p

p Ideális

p „munkaerő”,

p kevéssel beérő,

p soha nem sztrájkoló

p ultralojális és hiperaktív kvázi biorobot

p

p

p Hamis

p kártyásokkal

p ül le nagy pénzre játszani –

p ő „persze” tiszta lapokkal játszik…

p

p

p Hamar

p azonosul

p ember-elrablói eszméivel,

p (ex) túszként már rajong értük

p

p

p Minden

p unatkozó időrabló,

p vagy álbarát energiavámpír

p nála otthonra, terített asztalra talál

p

p

p Inkább előbb,

p vagy akár helyette is

p a házi kedvenc kutyája

p lakjon jól, legyen meleg kuckóban

p

p

p A

p hős(ködő)”

p elvált egyedülálló anya,

p aki telis-tele jószándékkal

p nagy buzgón kövezi a saját

p és a gyermekei útját a pokolba

p

p

p Személyválogató

p Magához szigorú könyörtelen,

p de viszont másnak mindent elnéző

p

p

p Kilophatják a szemét,

p meg se nyikkan: ez így volt megírva –

p ő az eleve elrendelés dogmatikus fatalistája

p

p

p Másból

p ő úgymond nem húz hasznot,

p még minimálist, tiszteset sem,

p de viszont magát végletekig kihasználó

p

p

p Mindig

p a tengert úszná át,

p hegyeket hordana el,

p a szemlélődés és a láblógatás bűnös luxus

p

p

p Csalfa,

p vak remény!?

p Minél rosszabb

p itt a sorsa ezen a Földön,

p majd annál jobb lesz neki a mennyben…

p

p

p Ő nem akar

p mindig jól járni,

p sőt, inkább büszkén

p mindig csak rosszul…!?

p

p

p Nem ízlik,

p nem esik neki

p jól a betevő falat,

p ha tudja, hogy most

p még pl. Etiópiában éheznek

p

p

p Jobb

p adni, mint kapni

p Nem tud, ill. nem szeret elfogadni,

p mert mindig csak ő akar adni és adni,

p még ha magatehetetlen ápolásra szoruló is

p

p

p Nincs szíve

p nem végighallgatni

p bármeddig mindenkit:

p ritkán ürített lelki szemétláda

p

p

p Olyan

p szerény, mint

p egy igazi mihaszna

p (legfeljebb ő erre még büszke is)

p

p

p Ő

p mindig

p igazmondó –

p még az ellenségének sem hazudik –

p és a kegyes hazugságot sem ismeri

p

p

p Őt

p érdemes becsapni:

p Istenre bízza a rendrakást,

p a földi igazság-szolgáltatást…

p

p

p Őt

p nevetségessé

p és szánalmassá teszi,

p hogy gyávaságát befényezve

p ő úgymond egy (túl) hosszan tűrő…

p

p

p Ő

p az a „pacifista”,

p aki tétlenül nézi háza

p és a hazája pofátlan kifosztását

p

p

p Szerinte

p minden kormány

p Istentől van és az ő javát akarja

p (és nagyon meglepődik, ha majd el is veszi)

p

p

p A politika

p szerinte úri huncutság,

p ezért még a civil összefogától,

p kezdeményezésektől is elzárkózik

p

p

p Dekorátor –

p felcicomázza a szemétdombját,

p sorminták a macskakaparás közé…

p

p

p Szalmaláng-lélek

p Gyorsan felbuzduló,

p de hamar elcsüggedő, feladó

p

p

p Egyszerre

p két urat is szolgáló:

p Istent is és Mammont is

p

p

p Protekcióra bazírozó:

p de egyszer felgördül a függöny,

p és ítél az ezerfejű cézár, nem klakk...

p

p

p Hasra ütő,

p aki a kisujjából

p szopná ki a jó választ

p

p

p

p Mértéktelen:

p kicsiben orvossága,

p nagyban halálos mérge lesz

p

p

p Az önfelmentő,

p sőt a bűneit ajnározó,

p viszont ádáz bűnbakkereső

p

p

p Ön-

p leselejtező –

p végkiárusító,

p ön-elkótyavetyélő

p

p

p A kisebbik

p rosszat nem választó:

p a kisujja helyett inkább

p egészélet-áldozó, „öngyilkos” …

p

p

p Aki fogaival

p ássa a saját sírját:

p önmérgező és zabáló-gép

p

p

p A szájából

p segget csináló

p – disznóláb a kezed!?

p

p

p Szájhős –

p csak a szája jár,

p de csókolni sem mer

p (fél az elutasítástól)

p

p

p Ön-lenullázó

p Egyik szavával

p agyonüti a másikat –

p

p

p Veremlakó

p Ha gödörbe esik,

p oda egyből be is rendezkedő

p

p

p A csalárd

p róka-gólya vendégség

p mindkét kárörvendő kárvallottja

p

p

p Akinek

p a félig vicces-

p félig komoly jelszava:

p fogjuk meg és vigyed/vigyétek!

p

p

p Ha

p siker van, az övé,

p ha kudarc: az közös,

p de inkábba tied, a tietek

p

p

p Aki,

p ha bajba kerülsz,

p azt is letagadja, hogy ismer

p (mint Péter Jézust, a mesterét)

p

p

p Aki

p csak fogadásból udvarló

p frivol, kegyetlen szívtipró

p

p

p A

p jó szomszéd

p orra alá borsot törő,

p vagy fülemile pereskedő

p permanens hidegháborúzó

p

p

p Az

p élettárs

p hibáit felnagyító,

p az erényeit kicsinyítő,

p az „igazit” holtig kereső…

p

p

p Akivel

p a parazitája elhitetheti:

p ő legjobb barátja, és csak

p a javát akarja (és el is veszi)

p

p

p Aki

p spicli:

p pl. a család

p befogadott barátjaként

p jelentéseket ír a házi titkaikról

p

p

p Aki

p egy álbarát:

p csak a lakománál az első,

p de a betegágynál a legutolsó,

p a magáncsődben meg el is tűnik

p

p

p A

p gonosz pletykával

p ravasz, hihetőnek tűnő

p rágalmakat gyártó-terjesztő

p

p

p Az

p utcán angyal,

p de otthon éppen

p az előszeretteivel ördög

p

p

p Az

p utolsó

p pillanatig hitegető,

p majd a döntő pillanatban

p hirtelen rútul cserbenhagyó…

p

p

p Aki

p kisökörként

p a nagy Jupiternek tartja magát,

p azt hiszi, neki is annyi mindent lehet…

p

p

p Ha

p az irigy

p egy vészcsapást szenved,

p dögöljön meg a szomszéd tehene is

p (és akkor majd tőle sem kaphat tejet…)

p

p

p Irigy kutya

p bújj a lukba,

p onnan meg a WC lyukba,

p ha nem annak örülsz, hogy neked elég,

p hanem az idegesít, hogy a másiknak is van…

p

p

p Aki

p csak kisujját kínálja

p a lebecsült öreg ördögnek,

p és megdöbben, ha ő bedarálja

p

p

p Aki

p kedvetlenül

p nem kezd munkába,

p így nem is jöhet meg a kedve

p (bár annak elvégzése nem kedv kérdése)

p

p x

Tóth Árpád

Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergődő és fénytelen harcokon

El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögő senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

1927.

*

Tóth Árpád:

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

*

p Akinek

p nem szóltak, hogy

p már vége a háborúnak és

p állandó harckészültségben van...

p

p

p Három lépés

p távolságot megkövetelő:

p így viszont ki simogatná meg?

p (enélkül meg lelki hiánybeteg lesz)

p

p

p Hazardírozó vőlegény:

p nincs ideje keresgélni,

p ismerkedni és válogatni…!? -

p zsákbamacska feleséget „vételező”

p

p

p Az ún.

p bölcs embereket

p csak a külsőségeiben,

p de abban majomként utánzó

p

p

p A

p Mestert

p vakon követő:

p ha Ő kútba ugrik,

p akkor a stréber is utána…

p

p

p A

p balga/tudatlan,

p ember/világismeretlen hiszékeny:

p ő piti/nagystílű szélhámosok ideális balekja

p

p

p Nemcsak

p mások, de így maga

p alatt is bőszen fát vágó.

p Azt a csónakot, lélekvesztőt

p lékelő „Búvár Kund, amin ő is utazik…

p

p

p Addig-addig

p halogatja a döntést,

p míg az magától is eldől:

p és a fariás rá-dől a lakóházára…

p

p

p Felfelé

p buzgó seggnyaló,

p oldalt keményen könyökölő,

p és lefelé meg durván taposó:

p így nyomul ő a szamárlétrán…

p

p

p Csak

p azokon segítő,

p akiktől gyors viszonzást remélhet –

p miért mentené ki a hangyát a pocsolyából?

p

p

p Ritkán

p adó, ajándékozó,

p akkor is a feleslegből,

p tüntetően és kioktatva,

p és nagy hálálkodást követelve

p

p

p Ad is,

p meg nem is

p Amit egyik kezével ad,

p azt a másik hamar visszaveszi

p (ha B-t mond, akkor Á-t is mond:

p megemeli a bért, de jobban az árakat)

p

p

p Akinek

p örökké üres a zsebe,

p önhibás-önsajnáltató

p kéregető, tarháló, kolduló:

p őt még a kutyák is lepisilik…

p

p A

p szemérmes

p éhező koldus,

p akinek a kérés szégyen,

p adjanak úgy is, ha nem kér?

p (pedig még a jó édes anyja se

p érti a néma gyerek jajszavát…)

p

p

p Őszintesége,

p amire ő oly büszke,

p olykor, sőt legtöbbször

p maga a szalonképes szadizmus

p

p

p A

p műfajtalan művész -

p az életművészkedése miatt

p a napi kötelességeit bűnösen hanyagoló

p

p

p A

p nudista,

p szabadtest-kultúrás,

p aki inkább szabados pucérkodó,

p kisded botránkoztató exhibicionista

p

p

p Akinek

p a szamár is

p éppen elég jó,

p neki sosincs ló

p (akin luk van, nejnek jó…)

p

p

p Pókerarcú

p érzelmi fogyatékos,

p vagy az, akinek minden

p azonnal az arcára van írva

p

p

p A hízelgő

p álbarátok miatt

p visszacsinálhatatlan

p károkkal, esélyvesztőn

p téves pályán futó-maradó,

p másnak is ártó orvos, pedagógus…

p

p

p Aki az

p életválságaiból

p mindig csak rosszabbul,

p és soha nem jobban jön ki,

p mert pl. nem engedi a beavatkozást…

p

p

p Aki

p elszórakozza,

p vagy papucsférjként

p rosszul használja fel

p az egyszeri három kívánságát

p (a jószerencséből balsorsot csinál)

p

p

p Aki

p ősbizalmas

p naiv infantilis:

p őt mindenki szereti,

p a cukros bácsi kedves

p szavait is névértékben veszi

p

p

p A

p halálfóbiás,

p halandósága miatt

p bősz Jóistenkáromló,

p de aki már a délutánját

p Élet helyett dögunalomban tölti

p

p

p Előbb

p állati ösztönösre,

p majd növényi vegetálóra,

p vagy gépiesre, netán még

p kő(szív)re önredukáló lény

p

p

p Két szék

p között a pad alá eső –

p két vasat tart a tűzbe,

p két lánynak udvarol egyszerre,

p és végül így mindkettőtől kosarat kap

p

p

p Akinek

p úgymond

p nem parancsol senki -

p csak mikor mondják „Mars ki!”

p

p

p Aki

p akkor beszélhet,

p jobban mondva felelhet,

p de csak akkor, ha kérdezik:

p neki amúgyis „Kuss!” a neve

p

p

p Gyámság

p alá helyezett:

p a nagyobb horderejű döntéseit

p előbb mindig jóvá kell hagyatnia,

p majd mindent engedélyeztetni kell,

p mint egy kisgyereknek, elítéltnek stb.

p

p

p Tantaluszi kín:

p a terített asztal/lakoma

p mellett nemcsak éheztetett,

p de külön megalázva kigúnyolt is

p

p

p Aki

p azt hitte,

p hogy „hogy”,

p pedig „dehogy”

p Azt hitte, hogy

p a vezeték áramtalanított,

p és így ezzel ártalmatlanított –

p de a vesztére ez nem így volt…

p

p

p A

p tanult tinó,

p ökör lett belőle:

p egy kiherélt igavonó

p

p

p A

p kerékkötő,

p aki nemhogy tolná,

p de visszahúzza a szekeret,

p miközben jó-rosszhiszeműen

p buzgó segítő szándékot mutat…

p

p

p Mint

p az agyaglábakon álló óriás,

p vagy mint a homokra épített ház,

p amit az első vihar már romba dönt,

p oly „szilárd” a szellemi fundamentuma…

p

p

p A

p takarásba rejtett

p óriásnak a vállán álló,

p mindenki fölé magasodó

p hőzöngő cezaromán törpe

p

p

p A

p magát

p örök szolgaságra ítélő:

p idegen/ellenség istenét imádó,

p a földi siralomvölgybe berendezkedő…

p

p

p Aki

p mindent

p megad a gyerekének,

p csak egy kistestvért nem –

p helyette őt kényezteti: rontja…

p

p

p A zajártalom

p elől hiába menekülők

p fülében még „hallgató” is,

p nehogy hallja a csendben

p a lelke/istene belső hangját

p

p

p Defetista

p Háborúban, politikai harcban

p saját népének, saját táborának

p győzelmében nem bízó, kishitű

p magatartásával bomlasztó hatást keltő

p

p

p Holtbiztos tipp

p A sorshúzás után

p kitöltött nyertes szelvény,

p és vad költekezésbe kezdeni

p (a lottó a hülyék önkéntes adója)

p

p

p Lottó ötös

p De ha netalántán öt találata lesz,

p aminek esélye amúgy minimális,

p az is csak tönkreteszi, és izolálja,

p boldogtalan embert csinál belőle

p

p

p Éberség altató

p A tüntetően nyájaskodónak hiszel,

p pedig ő ezzel csak figyelmedet altatja,

p mert közben rút orvtámadásra készül,

p kutatja gyengéid, s gyűjti a munícióját

p

p

p Önismeretlenül

p Annyira se ismered magad,

p hogy ha iszol, s elkábít egy nő illata,

p akkor elveszíted józan ítélőképességed,

p és még egy olyan nő is el tud csábítani,

p akivel egy napig sem tudnál együtt-élni,

p s akinek nem szeretnél gyerektartást fizetni,

p pedig házasságod is bomlik, s utcára kerülsz…

p

p

p Miután elment

p a „kedves vendéged”,

p amúgy állítólag jóbarát,

p már úgy nézel az otthonodra,

p ahogy ő látta és láttatta veled:

p mint egy szegényszagú szükséglakásra,

p pedig előtte pont úgy rendezted át,

p hogy neki imponálj vele…

p

p

p Vendég-

p barátságtalan

p Vendégségbe hívja,

p de ott úgy bánik vele

p mintha ingyen-konyhára

p jött volna egy potyaleső -

p még ahhoz is feltételt szab,

p hogy odalökje neki

p a kegyelemkenyeret.

p Pl.: az ő szája íze szerint

p el kell mondani egy imát.

p

p

p Infantilis

p Azzal szórakozol,

p hogy ismeretleneket hívsz fel,

p és trágárságokat mondasz neki,

p vagy becsengetsz egy házba és elrohansz…

p (Otthon kitünteted magad a Bátorság érdemrenddel)

p

p

p Itt és most

p e kultúrkörben

p még nincs tisztában

p a szavak jelentésével:

p a sértését ő bóknak szánta,

p szándékával ellentétes hatást ér el...

p

p

p Arányérzék

p Végszükségben

p ne légy szerény,

p néma gyereknek

p anyja se érti a szavát -

p de ha már egy szúnyog-

p csípést kígyó-marásnak mond,

p úgy legközelebb már nem veszik

p halálkomolyan az S.O.S. kiáltását

p

p

p Félsz

p mindenféle

p mámortól, részegségtől stb.,

p ezért sem játszol, mulatsz, ölelkezel stb.,

p nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts,

p „önkívületbe” kerülj, „eláruld” magad stb. -

p mintha mindig csúcsforgalomban vezetnél...

p Hogyan lehet egy ilyen emberrel együtt-élni?

p

p

p x

Tóth Árpád:

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szivembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le,

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek –

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szivembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…