Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálóm: típuspéldatár magyarán
Értelmiségiek-elitek árulása
Szellemi-lelki ön/honvédelem – II.
Az „írástudók” dicsérete/korholása
A legszebb isteni-emberi hivatások,
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek
Küldetés és pokoljárás - vagy árulás
Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva,
tétlen, kártevő, a pályával járó pokoljárást
ön-kíméletesen elkerülő stb. stb., vagyis
a hatalmát jó helyett semmire, de bűnös
tudatlansággal/szánt szándékkal inkább
a rosszra használó ún. segítő, és szellemi,
kulturális, társadalmi, gazdasági/politikai elit
p Petőfi Sándor
p SORS, NYISS NEKEM TÉRT...
p
p Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
p Az emberiségért valamit!
p Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
p Nemes láng, amely ugy hevit.
p
p Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
p Fölforraló minden csepp vért;
p Minden sziv-ütésem egy imádság
p A világ boldogságaért.
p
p Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
p De tettel mondhatnám el ezt!
p Legyen bár tettemért a díj egy
p Uj Golgotán egy új kereszt!
p
p Meghalni az emberiség javáért,
p Mily boldog, milyen szép halál!
p Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
p Minden kéjmámorainál.
p
p Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
p Ily szentül!... s én elkészitem
p Saját kezemmel azon keresztfát,
p Amelyre fölfeszíttetem.
p
p (Pest, 1846. április 24–30.)
p
p
p x
p
p
p A dolgát
p nagyon rosszul tudó,
p de azt igen lelkiismeretesen,
p túl jól csináló „protokoll orvos”
p
p
p Élsportoló példa:
p dopping-szerelő, kokszoló,
p unfair play „sportoló”, destruktív rivalizáló
p
p
p Megélhetés-rab:
p ő nem főleg a sportért stb.,
p de a sportból stb. él akkor is jól,
p amikor a sportága ügye rosszul áll
p
p
p Jó rossz pap:
p ő tényleg holtig
p - csak – tanul és tanul:
p végtére
p egy vén diák marad
p
p
p A rang-
p és címkóros:
p a szamárlétrán külső
p elismerésért törtető hiú
p
p
p Aki
p pénzzel,
p árulással,
p behódolással szerez
p a mellére „plecsniket”
p
p
p Önellátó:
p garantált a siker!
p Ő maga/klakkja tapsol,
p éljenez produkciójának
p
p
p Alább-adó
p megalkuvó:
p nem hivatását gyakorló,
p de széklábfaragó ex művész
p
p
p Az
p országrablókat,
p a privatizáló fosztogatókat
p a príma kitüntetés és pénzdíj
p elfogadásával szalonképessé teszi
p
p Az
p urakkal
p cseresznyézik egy tálból,
p az ő kegyencük, ha le is köpik…
p
p
p Szómágus:
p gyereket beszél hasadba,
p a feketét meg fehérnek mondó
p
p
p Szerecsent/
p pénzt mos/mosdat
p előbb kis-, majd nagyüzemi keretben
p
p
p Aki
p nem vele,
p az mind ő-ellene:
p tőle akár éhen is halhat, sőt haljon!
p
p
p Már
p csak
p nem is képmutató,
p de már hangosan tüntet
p például a paráznaságával
p
p
p Olyan,
p mint aki
p az idegenek előtt még
p a saját családját is becsmérli
p
p
p Ha
p egy kis koncot kap,
p akkor már ki van fizetve
p a bűnös (el)hallgatása, lapulása…
p
p
p Destruktívan
p verseng, rivalizál –
p ilyen áron kerülne ő
p tartósan monopolhelyzetbe
p
p
p Bénít, sorvaszt:
p idegen formákba
p erőszakolja a magyar szellemiséget
p
p
p Nem áll
p a kenyérharcosok mellé,
p de napi ingyen-cirkuszt szolgáltat
p
p
p „Introvertált”:
p saját levében fő,
p még/már álruhában se jár nép közé,
p csak hazug tanácsadóit hallgatja meg
p
p
p Kerüli
p a megmérettetést, kritikát:
p ő önmaga bírája, esetleg a cimborái
p
p
p Az
p igazságot
p csak szeretné,
p de hát „elvtársait”
p még jobban kell szeretnie…
p
p
p Amikről hallgat,
p pont azzal követi el
p a legocsmányabb hazugságokat
p
p
p Már régóta
p nem a sportért stb. él-hal,
p hanem már csak a sportból él,
p miközben a sportága meg hanyatlik
p
p
p Le-
p értékelteti
p honfitársaival
p a szerves kultúrájukat,
p elvágja életadó gyökereket
p
p
p Egy epigon,
p hamisító és tolvaj,
p rabló, plagizátor, utánzó majom stb.
p
p
p Óvatos duhaj –
p szigorú öncenzúrával
p kiheréli még a saját műveit is
p
p
p „Szellemi alkimista”,
p aki a sarat próbálja neked
p aranyként bemutatni és ráadásul
p az aranyad meg sárként ábrázoni…
p
p
p Ő nem tud,
p nem is akar jobbat,
p mint eldalolni a saját,
p privát (világ)fájdalmát
p
p
p Aki
p az Istent sem keresi,
p ezért nem is találhatja meg -
p így se a hazáját, se a családját nem szereti
p
p
p Csak
p a gyilkos
p szakmai rutinból dolgozva
p öl, gyilkol ízlést, egészséget
p
p
p Akinek
p az álpálfordulása
p csak szervilis, szélkakas
p köpönyegforgatás, közelebb
p kerülés a húsos fazékhoz…
p
p
p Csoda-
p gyerekekből
p (ki nem születik annak!)
p képes szisztematikusan
p hülye-gyereket nevelni…
p
p
p Ő büntetlenül,
p sőt busás jutalomért.
p szellemi kábítószereket
p gyárt, hirdet, terjeszt és árul
p
p
p Hírözönvízzel
p árasztja el a „lakosságot”,
p hogy az ne tájékozódhasson,
p és így ne dönthessen szabadon
p
p
p Azon ügyködik,
p hogy a nemzetből
p egyszer s mindenkorra
p csak nép, lakosság, tömeg legyen
p
p
p Jónépet
p módszeresen
p szellemileg kiskorúsító,
p értelmi-érzelmi fogyatékosító
p
p
p Kiforgatja az
p embert magából,
p hogy mások, a megbízói
p meg majd a mindenéből
p (vagyonából, de házából is)
p
p
p Cserbenhagyja
p a globális pénzvilág,
p az uzsoracivilizációs terror
p kiszolgáltatott, kisemmizett áldozatait
p
p
p Olyan
p nyomorult helyzetbe hoz,
p hogy vesztedre csak a banki
p uzsorások karmaiba menekülhessél
p
p
p Elhúzza előtted
p a csábosnak látszó
p hitelkonstrukció mézesmadzagát,
p és ha lépre mész, adósrabszolga leszel..
p
p
p Aki
p az amúgy csak
p ilyenkor elővett
p zsidóságával stb. tenné
p védett vaddá, mentelmi jog alá magát
p
p
p Aki
p már azt is
p antiszemita stigmával látja el,
p aki zsidókérdésről mer beszélni, írni
p
p
p Mintha
p egy tűzoltó
p az égő házba szorulttal
p alkudozna a mentésükről
p (vagy ahogy az 1938-as pesti árvízkor
p a mentőcsónakot várókkal – ahogyan
p ez a Kárpáthy Zoltán c. filmben látható)
p
p
p Mintha
p egy pókember
p akrobatikájával
p szövögetné orv hálócsapdáját
p
p
p Egy patikus,
p aki egy lassan,
p de annál biztosabban ölő mérget
p kever vagy javall a ravasz gyilkosnak,
p pl. a hírhedt tiszazugi asszonyoknak…
p
p
p Bonyolultan,
p rébuszokban,
p szakzsargonban fogalmaz,
p mert nem akarja, hogy értsék
p az amúgy pofonegyszerű dolgot,
p vagy pedig ő maga se érti, mit mond,
p de így kiváltja a balga sznobok ámulatát…
p
p
p Mintha
p egy bokszoló
p főleg övön alul akarna ütni,
p vagy egy vicceskedő stand up-os
p főleg, vagy csak övön aluli humora
p
p
p Mintha
p az óceánt titokban
p egy luxusjacht medencéjében úsznám át,
p míg a többiek a cápák között versenyeznek…
p
p
p Bolondnak mondja
p a merész teória igazolásáért
p az óceánon ókori tutajjal átkelő,
p még az életét is kockáztató tudóst
p
p
p Mintha
p (mikor máskor?)
p éppen az éles ütközet előtt
p dezertálna csatából/csapatból
p
p
p Mintha
p ő a(z egri) várat szigorúan
p csak a fix munkaidőmben védené
p (v.ö. rádiókabaré Dugonics Tituszról)
p
p
p Nem gyűjti,
p vagy nem rögzíti,
p nem őrzi, írja stb. le,
p vagy nem teszi közkinccsé
p a szóbeli néphagyományokat,
p a „pogány” szakrális örökséget,
p pl. az archaikus népi imádságokat,
p a népi bábaság, gyógyítás kincseit…
p
p
p Lélektani tudós:
p aki pánikba ej, hogy
p légy egy nem jól érző, de félő,
p nem gondolkodó engedelmes báb
p
p
p Mintha
p mindig csak a szakács
p döntene róla, milyen finom a főztje
p (tagadja, hogy a puding próbája az evés)
p
p
p Mintha
p a postás
p cenzúrázná
p ill. szelektíven
p kézbesítené a leveleket
p
p
p Ő egy
p szürke eminenciás,
p aki a háttérből orvul mozgatja a szálakat
p
p
p Egy
p pszichopata,
p empátia hiányos
p cezaromán sátánista,
p aki visszaél nagy hatalmával
p
p
p x
p
p
p Petőfi Sándor:
p A KUTYÁK DALA
p
p Süvölt a zivatar
p A felhős ég alatt;
p A tél iker fia,
p Eső és hó szakad.
p
p Mi gondunk rá? mienk
p A konyha szöglete.
p Kegyelmes jó urunk
p Helyheztetett ide.
p
p S gondunk ételre sincs.
p Ha gazdánk jóllakék,
p Marad még asztalán,
p S mienk a maradék.
p
p Az ostor, az igaz,
p Hogy pattog némelykor,
p És pattogása fáj,
p No de: ebcsont beforr.
p
p S harag multán urunk
p Ismét magához int,
p S mi nyaljuk boldogan
p Kegyelmes lábait!
p
p Pest, 1847. január
p
p
p Petőfi Sándor:
p A FARKASOK DALA
p
p Süvölt a zivatar
p A felhős ég alatt,
p A tél iker fia,
p Eső és hó szakad.
p
p Kietlen pusztaság
p Ez, amelyben lakunk;
p Nincs egy bokor se', hol
p Meghúzhatnók magunk.
p
p Itt kívül a hideg,
p Az éhség ott belül,
p E kettős üldözőnk
p Kinoz kegyetlenül;
p
p S amott a harmadik:
p A töltött fegyverek.
p A fehér hóra le
p Piros vérünk csepeg.
p
p Fázunk és éhezünk
p S átlőve oldalunk,
p Részünk minden nyomor...
p De szabadok vagyunk!
p
p Pest, 1847. január
p
p
p x
p
p
p Büszke,
p mert a macskakaparását
p gyönyörű sormintával választja el
p
p
p Mintha
p a kést és a villát/
p melegvizet is újra
p és újra ki akarná találni…
p
p
p Mintha
p a Holdon élne:
p nem tudja, hogy
p itt-most kinek is hirdeti az Igét
p
p
p A pesztra,
p a bölcsőt ringató kéz
p az éppen kibontakozó kis életre tör
p
p
p A
p piramis
p csúcsáról irányít, beetet
p naiv, balek lelkes embertömeget
p
p
p Mintegy
p szívességből
p olykor-olykor teljesítgeti
p hivatali tájékoztatási kötelességét
p
p
p A
p megalomániás
p tudós/lelkész/pszichiáter
p képzeli: ő a mindent látó isteni szem
p
p
p Legsötétebb
p emberiség elleni konspirációm
p filantróp, emberbarát kirakattal fedem
p (mint pl. a mi korunk szabadkőművessége)
p
p
p Rossz
p társadalmi szeizmográf:
p nem érzi/jelzi a „földindulás” előjeleit
p
p
p Mint
p egy stréber tanítvány,
p aki kannibálként felfalja a nagy mesterét
p (de így sem lesz belőle soha samesznél több)
p
p
p Az
p idegen zászlós
p politikai (had)műveletek
p kiötlője s kivitelez(tet)ője
p
p
p Mint
p paternalista
p „kívánságműsor” -vezető
p ő diktálja, hogy te mit is akarsz
p
p
p Mint
p a materialista Liszenko:
p ő parancsolni akarna a természetnek is…
p (mint Csipike, a gonosz törpe az erdőnek)
p
p
p Mint
p Kohlhaas:
p nem engedek igazamból,
p ha belepusztul is világom,
p de mindenekelőtt a családom…
p
p
p Inkvizítor,
p ha egy outsider
p új jobb paradigmája
p átrendezné szakterületét
p
p
p Aki
p nem
p az orvosi protokollt követi,
p az azonnal stigmát kap tőle: sarlatán
p (és mögötte áll az egyetem, az akadémia,
p és végső soron még az egész államhatalom)
p
p
p Konteó
p bélyeget süt
p a titkos szervezkedéseket
p nyilvánosan leleplezni próbálókra
p
p
p Egy
p rossz vendéglős-
p fogadós, idegenvezető:
p nem ajánl és szolgál, de
p mindenkinek parancsolna…
p
p
p A rossz
p „korszerű” nagymami:
p nem tanít imádkozni/beszél a Jóistenről
p (de már főzni sem tanít családi szakácskönyvből)
p
p
p Önáltató
p ál-Indiana Jones:
p ő komoly professzor
p és vagány kalandhős is!?
p (el sem hagyja karosszékét…)
p
p
p Elsőgenerációs
p karrierista értelmiség:
p megalkuvásig alkalmazkodó,
p teljesen hasonuló, asszimilálódó
p
p
p
p Leszólod
p a mai Öveges profot,
p aki oly élvezetesen terjeszt jó ismeretet!
p (csak mert te erre nem vagy képes,
p és ily módon nem lehetsz ismert…)
p
p
p Mint
p egy „jó” titkárnő,
p aki falaz főnöke köz-
p és magánéleti disznóságainak
p
p
p A szervilis,
p kenyérféltő társalkodónő,
p aki csak hevesen legyezgeti az úrhölgy hiúságát
p
p
p Egy
p rendező,
p aki rosszul osztja ki a szerepeket
p (képzetlenek, protekciósak, ágyasak…)
p
p
p Cassandra
p jóstehetségét
p kenyérféltésből stb.
p hiteltelennek mutatja be –
p ha mégis beválik, akkor letagadja
p
p
p Mint
p az elrabolt
p keresztény gyerek:
p hazaáruló janicsárként tér vissza!
p
p
p Mint
p arctalan hóhér:
p ő gyilkos iróniájával
p mészárol gondolatcsecsemőket
p
p
p Egy
p hülye
p civil góré:
p a harctéren
p szerencsétlenkedve
p csak galibát okoz és
p balesetet, tragédiákat okoz
p
p
p Mint
p amikor
p egy csaló cirkuszi erőművész
p „óriás” kamu súlyokat emelget
p
p
p Mint
p amikor
p az állatkirály
p tüzes karikába stb.
p ugrabugrálással produkálja magát
p
p
p Nem
p bolond ő
p a háborgó tengeren
p kerülgetni Szkülla-Kharübdisz szikláit
p
p
p A
p városi
p aszfalt biztonsága –
p ingoványosabb önellátásra
p nem merészkedik, másnak se javallja,
p nem segít benépesíteni a magyar falut/tanyát
p
p
p Okosan
p kikerülgeti
p az ún. érzékeny témákat,
p ami felsőbb köröket érinthet
p (nehogy véletlenül megüsse a bokáját)
p
p
p Ő
p csak addig
p elszánt oknyomozó
p újságíró vagy rendőr,
p amíg kis hal a gyanús…
p
p
p A
p szellemi törpék
p országába tévedt óriással
p ő is szörnyetegként bánik el
p
p
p Mint
p rossz vadász,
p oly rövid türelemmel
p ül felajzott íjjal, s vár az ihletre
p
p
p Ő
p se
p nem gyermek,
p se nem részeg:
p így már csak ők
p mondják helyette az igazat
p
p
p Egyszer
p -egyszer
p még kis/féligazságot is
p kimond, hogy ez hitelesítse őt
p
p
p Felrajzolja
p a helyes irányt is,
p de azt elrejti a sok-
p sok hamis vektor közé
p
p
p Mint
p a gazdi
p pulikutyája:
p mindenkit a nyájba
p terelve véd és el is birkásít
p
p
p A
p bűn
p rossz dajka,
p aki a mocskos
p fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti
p (egy rossz pap miatt istentagadó tanító)
p
p
p Mint
p egy „örök,
p nagy (fene)gyerek”:
p oly szörnyen kegyetlen is vagyok
p
p
p Minőség-
p ellenőrként
p arányt tévesztve
p a kis bolhából elefántot csinálok
p
p
p Rossz/
p korrupt műszaki átvevő
p kontármunkában készült,
p életveszélyes épületre ad szakmai áldását
p
p
p Harácsol:
p hiszen csak
p addig lehet helyén,
p amíg a kinevezője le nem váltja őt
p
p
p
p Rablógazda –
p a rá bízott értékeket kiuzsorázó:
p utána az özönvíz és/vagy a sivatag…!
p
p
p Őt
p ne azért
p fizessék meg,
p ha egészség van:
p ő pont a betegeiből akar jól megélni
p (és tesz is róla, hogy minél több legyen)
p
p
p Ő
p nem vigasztal,
p ritkán enyhít, pláne
p végleg nem gyógyít beteg(ség)eket!
p
p
p Botcsinálta doktor:
p ha betegpanasz ömlik rá –
p ő erre vagy süket, vagy neki is fáj,
p és a betegségbe belenyugvásra bír rá…
p
p
p A
p minimum
p 8+4+5=17 év
p szorgos biflázás után
p legalább jól akar keresni,
p ezért lelkiismeretét is bérbe adja…!
p
p
p Minél
p sötétebb
p a köznép „világa”,
p ő annál fényesebben
p világíthat, sőt akár villoghat
p
p
p Ha
p komolyan
p venné a hivatását,
p úgy sokkal sűrűbben
p kételkedne magában
p (így termékeny dilettáns)
p
p
p Mindkettő
p kárára épít/rombol
p tömeg/magas kultúrát
p elválasztó (mű)falakat…
p
p A
p rossz
p példával elöljáró:
p hogyan értsük direkt
p félre a vitapartnerünket
p
p
p Mindig
p tud üzenni?
p A börtön falára már
p minek írjon utolsó csepp vérével?
p
p
p Mindig
p „összekeveri”:
p civilizáltság/kulturáltság –
p így látja-láttatja az ún. fejlődést…
p A kultúra neki nem az, ami az egyén/
p társadalom erkölcsi színvonalát emeli…
p
p x
p
p
p Petőfi Sándor:
p HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p S ne hitvány gyönge báb,
p Mit kény és kedv szerint lök
p A sors idébb-odább.
p Félénk eb a sors, csak csahol;
p A bátraktól szalad,
p Kik szembeszállanak vele...
p Azért ne hagyd magad!
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p S ne szád hirdesse ezt,
p Minden Demosthenesnél
p Szebben beszél a tett.
p Építs vagy ronts, mint a vihar,
p S hallgass, ha műved kész,
p Mint a vihar, ha megtevé
p Munkáját, elenyész.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Legyen elved, hited,
p És ezt kimondd, ha mindjárt
p Véreddel fizeted.
p Százszorta inkább éltedet
p Tagadd meg, mint magad;
p Hadd vesszen el az élet, ha
p A becsület marad.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Függetlenségedet
p A nagyvilág kincséért
p Árúba ne ereszd.
p Vesd meg, kik egy jobb falatért
p Eladják magokat.
p "Koldusbot és függetlenség!"
p Ez légyen jelszavad.
p
p Ha férfi vagy, légy férfi,
p Erős, bátor, szilárd.
p Akkor, hidd, hogy sem ember
p Sem sors könnyen nem árt.
p Légy tölgyfa, mit a fergeteg
p Ki képes dönteni,
p De méltóságos derekát
p Meg nem görbítheti.
p
p Pest, 1847. január
p
p
p x
„Értelmiségiek”
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|