Eugéniusz:

Életminőség-javítás vagy rontás – II.

Életlényeg kulcsmondatok magyarán

Ön/ember-ismeret és szeretet(hiány)

A boldog(talan) élet és/vagy halál a tét

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség példatár: magyarán

ppppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

A bajok és tünetekð a diagnózisokð oki terápiák…

ppppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

p A szellemi rövidlátó

p az aranytojást tojó tyúkját levágó,

p egy nap dínom-dánom, sok hó szánom-bánom

p

p

p Jótündér-szerencse

p A három kívánságát balgán elszórakozó

p A lehetséges jobból egy rosszabb helyzetbe kerülő

p

p

p Önismeretlen

p Az igazmondó tükör ripityára törő -

p és ki mást, pont a hízelgőket barátnak tekintő

p

p

p Borúlátó

p A fekete szemüveges ős-pesszimista

p Most ugyan süt a Nap, de majd be fog borulni…

p

p

p Erkölcsben alkudozó

p Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

p de az nem krampuszka: elkapja és bedarálja

p

p

p A csalétekre ráharapó,

p beetetett és rászoktatott horogra akadó

p (jó eset, ha elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

p

p

p A disznók elé

p kevés-drága gyöngyét szóró

p Hamisgyöngyért a pöcegödörbe fejest ugrató

p

p

p A fogaival

p a saját sírját ásó önmérgező

p A bélpoklos falánk – akinek a hasa az istene

p

p

p Lankadatlanul

p A tengerbe vödörrel vizet hordó

p Fölöslegesen-károsan hangyaszorgalmas

p

p

p Mindenkiben,

p főképp előszeretteiben ellenséget látó

p és árnyékbokszolással még ellenséggyártó

p

p

p Elhallgató,

p kussoló, szarként lapuló

p A cinkos bűnpártoló, vagyis bűnrészes

p

p

p Az önkéntes,

p önerőből lett ideiglenes őrült:

p a lerészegedő ön- és közveszélyes

p

p

p A heroikus pótcselekvő

p Például a háta mögött álló Istenért

p jobb ügyek szolgálatát mulasztva Föld-kerülő

p

p

p Az utánzó majom

p Aki nem tud/mer újat teremteni

p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti

p

p

p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó

p A nem az ő isteni hivatását gyakorló,

p mint egy széklábfaragó kisiparos Michelangelo

p

p

p A felnőttként is önismeretlen

p súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzen szerepre jelentkező

p

p

p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró,

p a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató:

p Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje

p

p

p Makacs

p A csak magára hallgató konok, önfejű,

p aki süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre

p

p

p Dackorszakos

p A csak azért is ellentmondó:

p lesz, ami lesz - ha török, ha szakad

p

p

p Önimádó/öngyűlölő

p A magába szerelmes, sőt önistenítő, majd

p a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó

p

p

p Hamisított,

p és/vagy idegen istenképet követő

p Magát örök adósrabszolgaságra ítélő

p

p

p „Önellátó”

p Az öndicsérettől messzire bűzlő

p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető

p

p

p Az ökör következetes,

p vagy a teljesen következetlen nevelő

p (pl. kiszámíthatatlanul dicsérő és szidó)

p

p

p Rapszodikus személy

p Hangulati szélsőségek között ingadozó,

p kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan

p

p

p Valódi önérdekét

p fel nem ismerő, sőt önellenség:

p A maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p

p

p Duzzogó

p Sértődöttségében magába zárkózva,

p csendesen morgolódik, lázong, elégedetlenkedik.

p

p

p A szélhámosok balekja

p A hiszékeny ideális áldozat,

p aki vevő Napóleon drága gyerek-koponyája

p

p

p Pancser

p A rábízott munkához se tehetsége, se tudása –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen, kétbalkezes…

p

p

p Nagyotmondó

p Hic Rhodus, hic salta

p A megszégyenülő blöffölő, szájhős

p

p

p A csaló

p A más tollaival ékes/éktelenkedő

p A csatában bujkáló, utána a mellét verő…

p

p

p Hencegő, a nagyzoló

p úgy beszél, viselkedik, hogy kiválóbbnak,

p előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen

p

p

p Elvakult szolgalélek

p A gazdától ezer szálon függő lekötelezett

p A meztelen királyt már szép ruhában „látó”

p

p

p A rózsa

p szépségében-illatában gyönyörködő,

p de a tövisét már háborogva kifogásoló

p

p

p Aki nem csak az orvosnál,

p vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

p A két lábon járó napi Élet-panaszkönyv-író

p

p

p Szemérmetlen koldus

p A sebeit feltépő és mutogató

p Az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó

p

p

p Az isteni kegyelemre váró,

p a magán semmit nem segítő,

p a puskaporát szárazon nem tartó

p

p

p Aki Istenkáromló lesz,

p ha nem Ő jön el személyesen,

p és „csak” mentőcsónakot küldözget…

p

p

p Az alváson, pihenésen spóroló

p az éjt nappallá tevő módszeres életrövidítő -

p az ő életgyertyáját mind a két végéről égető

p

p

p Ábécére

p tanítja a szamarat.

p Az az: siker nélkül fáradozik,

p hogy kinek isten nem adta,

p azt tanitás által bölccsé varázsolja.

p

p

p Naplopó

p Az életét átalvó, hétalvó,

p ellustálkodó, elpazarló lébecoló tolvaj

p

p

p Légy résen!

p A tündér-tünékeny szerencsét,

p az egyszeri jó alkalmat örökre mulasztó

p

p

p Nem alkalmazkodó -

p a kompromisszumra képtelen, aki

p okosan nem enged, szamárként szenved

p

p

p Az elvi engedményeket tevő

p A megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Neje kedvért hivatást feladó, barátleépítő

p

p

p A házi béke időzített bombája

p A papucsférj és a házisárkány párosa

p Mikor mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p

p

p Otthontalanság-ok

p Az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja

p Amikor bármilyen élettevékenység rendbontó

p

p

p Minden eladó

p A pénz mindenhatóságában hívő

p A „szerelmet” pénzért vevő nagy csalódása

p

p

p Végletes ön-félreértékelő

p A magát semmibe nem vevő

p A magát mindenkinél különbnek tartó

p

p

p Önlealázó

p A pitiző kutyába lemenő kéregető

p A kidobott csontért/koncért marakodó

p

p

p Finnyás válogató

p Akinek semmi/senki nem elég jó,

p majd csak a maradék jut/hoppon marad

p

p

p Dupla vagy semmi

p Egy fenékkel két lovon ülő

p A két szék közt pad alá eső…

p

p

p A két úr szolgája

p Előbb a császárnak mindent megadó,

p majd a maradékból Istennek is valamit juttató

p

p

p Semmilyen

p Se hideg, se meleg

p Az Úr által kiköpött langyos

p

p

p Végkiárusító

p Minden értékét kis pénzzé tevő

p Még a lelkiismeretét is bérbe adó

p

p

p Önkritikátlan

p A véges szellemi-lelki erőit

p a fölös-káros önigazolásra fecsérlő

p

p

p Külcsín-centrikus

p a belbecse rovására - csak

p a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító

p

p

p Hiábavalóság

p Fölösleges, értéktelen holmi, csecsebecse.

p A szobája tele van mindenféle hiábavalóságokkal

p

p

p Hiábavaló az az istentisztelet is,

p amely bálványok imádásával történik, mivel

p e bálványok segítségre képtelen emberi alkotások

p

p

p Álbölcs

p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember

p csak beprogramozott hangya, hiába hősködő lény

p

p

p Társfüggő – szexrab

p Az orránál/hiúságánál fogva vezetett,

p bármikor bárhova/vesztébe vezethető ember

p

p

p Vak vezérimádó

p A könnyen-sokáig jól manipulálható,

p aki erőn felül áldoz, sőt ellenségének használ

p

p

p Álomfeladó alkoholista

p A talentumát elásó, nem kamatoztató,

p aki borba fojtja bánatát, így vigasztalódik

p

p

p Áldásból átok

p A tehetségét nem hagyja parlagon,

p de szinte csak, vagy főleg rosszra használja

p

p

p Eb gondolat

p A (sok) mindent, de már túl későn bánó

p Lépcsőházi gondolat – eső után köpönyeg

p

p

p Alkalom szülte tolvaj

p A kísértésnek nem ellenálló, majd vérszemet

p kapó: a kísértést nem kerülő, de inkább kereső

p

p

p Fegyelmezetlen

p Az önkontroll/önuralom-hiányos

p Aki pl. nem tudja gátolni, elfojtani dühkitörését

p

p

p Ösztönlény

p Az ösztöneinek vakon engedelmes

p Ha megkíván egy nő(stény)t, megerőszakolja

p

p

p Önmegerőszakoló

p Az ösztöneit mind jól elfojtó –

p majd később/részegen/külföldön robbanó

p

p

p Rondító

p A saját fészkébe piszkító

p A családi szennyest kiteregető

p

p

p Ádáz pereskedő

p A tyúkért perlő, majd disznót vesztő

p Magát szegényítő-betegítő, ügyvéd gazdagító

p

p

p Bagatellből dráma

p A lejtő elején meg nem álló

p Kis füllentésből hazugságlavinát eszkaláló

p

p

p Hiteltelenné váló

p A hazugságai miatt megszégyenülő

p Akinek már azt sem hiszik, ha igazat mond

p

p

p Igazságfájdalom-fóbiás

p Élethazugságát nem felismerő/pátyolgató

p Az elé igaz tükröt tartókat ellenségnek tartó

p

p

p A soha nem „hazudó”

p A kegyes csalást nem ismerő

p Még az ellenségének is igazat mondó

p

p

p Az abszolút őszinte

p A szalonképes (?) szadista lélek

p A nyers szókimondó, tapintatlan igazmondó

p

p x

Dayka Gábor:

Az új esztendőnek első napjára

Eggy esztendő ismét el-múlt,

S által-repűlt setét honjába:

De kedvem újra bé-borúlt.

Mit várom végemet heába?

S esdeklem a halál után?

Vélvén, hogy fájdalmim meg-szűnnek,

Ha napjai majd által-tűnnek,

Bús éltemnek, s az Ég meg-szán -

O Sors! mert nints többé reményem -

Alá nyomott a tsüggedés -

Hogy fel-virradhat még Nap-fényem:

Utól értt a bal-végezés -

O szánj-meg, s vond-elébb halálom!

Meg-halni nékem tsendes álom.

Tekéntsd keservim! nem de nem

Lassú halál bús lételem? -

Ha e világon annyi élni:

Mint úntalan jajgatni, félni,

Sorvadni a kereszt alatt:

Még nem az ember által-hat

Az életnek keskeny köréből,

S a főld gyomrába vissza tér,

S a Végezés rejtett töréből

Ki-fejtve gyászos véget ér: -

Ó már meg-érttem a halálnak,

Szegezzd rám mérges íjjad! ím

Már nintsenek több könnyeim -

Szép napjaim mord télre válnak,

Pályámat el-futottam; ints!

S indúlok önnként a határra,

S bé-zárom éltem – a halálra

Már senkinek több jussa nints.

{Talán eltűnök hirtelen}

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

József Attila - 1937. november

p Mazochista

p Az önkínzásában élvezkedő, vagy (nemileg)

p azt élvezi, ha megalázzák/fájdalmat okoznak neki

p

p

p Szadista - beteges hajlamú ember,

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő

p

p

p Furcsa pár

p Egy rendmániás és egy trehány együttlakása

p Egy szadista és egy mazochista szerelmespár

p

p

p Aszkéta - az önsanyargatástól

p lelki épülést váró, a szellemi javakért

p önmagát megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató

p

p

p Toprongyos koszfészek

p A tisztálkodást végleg elhanyagoló

p A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó

p

p

p A ködösítő

p A (saját) tisztánlátás(á)t korlátozó

p Zavart kelt és a zavarosban halászgató

p

p

p Megtévesztett

p A két egyforma/hamis alternatíva közül választó

p A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó

p

p

p Kohlhaas Mihály

p Legyen igazság, ha belepusztul is a világ

p Az ő sértett igazáért még előszeretteit is feláldozó

p

p

p Irgalmatlan

p Az igazsággal a jóbarátait is (magától) elverő

p Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

p

p

p Hidakat felégető

p Ex szerelmével hidegháborús válóperes

p A párbeszéd folytatását a gyerek rovására nehezítő

p

p

p Vak tyúk

p Tű a szénakazalban…

p A próba-szerencse alapon kereső

p

p

p Hebehurgya

p Az előbb vágó és csak azután mérő

p A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

p

p

p Megélhetési bárcás koldus

p A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,

p vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…

p

p

p Az önfeladó/megalkuvó gyáva,

p vagy a nagy áldozathozó mártírkodó…

p A lelki öncsonkító: az isteni vágyairól lemondó

p

p

p Hipochonder –

p az élősködő képzelt „nagybeteg”,

p aki egy életen át terrorizálja az „előszeretteit”

p

p

p Átvitt értelem

p és a képletes jelentés…!?

p A mindent csak szó szerint értő szemkiszúró együgyű

p

p

p Az elvakított „paraszt”

p A szemfényvesztő szélhámos áldozata

p Akinek a hátán kokárdával szántani is lehet…

p

p

p Rossz végletes

p Aki soha nincs középen, nem bátor -

p hol gyáva nyúl, hol meg vakmerő vak ló

p

p

p Az istenkísértő

p extrém sportoló, rekord/hírnévhajszoló -

p és Salto mortale, halálugrás védőhálótlanul

p

p

p A hazárdjátékos

p Mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

p egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

p

p

p A játék-

p szenvedély-beteg

p Aki a vesztőhelyre jár hamar sokat nyerni

p

p

p A rossz matekos

p Akinek holtbiztos a szisztémája:

p minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

p

p

p A büszke munkaalkoholista,

p akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

p a – bánatára meg nem értett - szeretetnyelve

p

p

p A mamahotel

p védett házas inkubátor-lakója

p A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

p

p

p Páni félelem

p Az ifjú pályanyitási

p és a szépkorú kapuzárási pánikos

p

p

p Antiklerikális/ateista

p A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő

p Egy pályatévesztett pap miatt magát az Istent tagadó

p

p

p Falánk, homo mohó

p A telhetetlen jóból besokalló

p (még a jóból is megárt a sok: sokk)

p

p

p Az önkínzó

p esztelen fogyókúrázó,

p aki a kudarca után habzsol, dőzsöl…

p

p

p Az önleértékelő,

p aki elégedetlen az alakjával…

p Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

p

p

p Nem szobatiszta

p Az önbezáró, magányos inkontinenciás

p Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik…

p

p

p Halálfóbiás

p A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

p aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

p

p

p A hibaismétlő

p és halmozó-fokozó lény

p A saját kárán se okuló oktondi, ostoba

p

p

p Javíthatatlan

p Aki mindig mást akar megmenteni

p Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot

p

p

p Ész nélkül menekülő

p Kis veszély elől nagyon nagyba futó

p Egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

p

p

p Öngyilkos

p A szemetet szőnyeg alá seprő nyaktörő

p A restanciák halmozásával magát eltemető

p

p

p Struccpolitikus

p A bajban fejét homokba dugó –

p így vészelné át, amíg magától elmúlik a veszély…

p

p

p Kirakatpolitikus

p Patyomkin falu építő/lakó

p Fenn az ernyő, nincsen kas

p

p

p A mániás és depressziós

p Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

p hol összeroskadt, roncs, mosott rongy

p

p

p Felelőtlen

p és komolytalan infantilis/szenilis lény

p Az egész életet csak egy nagy játéknak vevő

p

p

p Komor,

p munkamániás robot

p A játék, illetve játékosság nélkül élő/üzemelő

p

p

p Könnyelmű

p Gondatlanságával mást is bajba sodró

p Mint aki nem tudja, mily törékeny az emberélet

p

p

p Léha, frivol élethabzsoló aranyifjú

p Egy köteleségmulasztó életművész,

p akinek élete, napjai megkomponálása a fő célja

p

p

p Aki apró ügyeskedésekkel

p és embertársainak a megkárosításával is

p biztosítani tudja a saját előnyeit - életművész

p

p

p Mindenkihez ősbizalmas

p A kulcsot a lábtörlő alá tevő,

p és ezt a gyengébbek kedvéért még ki is író…

p

p

p Bizalmatlan

p Betegesen gyanakvó, rosszhiszemű –

p ha egyszer becsapták, már a barátjában sem bízik

p

p

p Az átok-

p bumeráng dobó

p Az Égre és így végül magát is szembeköpő

p

p

p A vizet könnyen felkapó

p A könnyen dühbe guruló, begőzölő

p A bosszankodó, fortyogó önmérgező

p

p

p Haragtartó

p A könnyen haragvó, nehezen békülő

p A más vétke miatt önmagát büntető

p

p

p Az örök háborgó

p örök lelki békétlenségben élő,

p vagy a már semmin fel nem háborodó lény

p

p

p Örök vívódó

p Magával belső lelki-háborúzó

p A lelki békét nem kereső, és így nem lelő

p

p

p Érzelmi-észbeli fogyatékos

p A csupaszívű naiv oktondi, vagy

p a még magához is szívtelen észlény

p

p

p Rossz helyre célzó

p A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

p de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő

p

p

p Rézbányai Győző

p A táplált kisebbrendűségi érzése miatt

p oly könnyen sértődős mimóza lelkületű

p

p

p A kritikára,

p az építő bírálatra immunis vagy allergiás

p Az önkritikát nem ismerő/szerető/gyakorló

p

p

p Önmagát, ill. döntéseit

p a maga kárára akár dühödten is védő

p A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó

p

p

p Szerepcsapdás

p A bezzeg gyerek szerepet,

p a növekvő közutálat ellenére még élvező

p

p

p Szereptévesztő

p A lányának szükséges anya

p helyett a neki imponáló barátnőként tetszelgő

p

p

p Idő/helytévesztő

p Az előadás után is Napóleont játszó,

p és így egykönnyen a bolondokházában végző

p

p

p A gyászában

p tüntetve ön-eltemető, belebetegedő

p A halottjait útjukra elengedni nem tudó

p

p

p Önkívület

p A mindig magán kívül levő

p Az extázist nem értő/el nem érő

p

p

p Jelen

p nem levő - hiányzó

p A lélekben mindig máshol/máskor levő

p

p

p Szexmunkás

p A teljesítmény-kényszeres lény

p Mindig és mindenhol túl-teljesíteni akaró

p

p

p Ön-fogyatékosító sznob

p Az általa „előkelőnek” vélten rezignált,

p spleen-es, világfájdalmas, melankóliás

p

p

p Önöregítő

p Egyre több „életjátékról” végleg lemondó

p Felnőttnek már nem kell mese, játék, tréfa-móka stb.

p

p

p Akit a sznobsága kötelez

p Ízlésficamos elit divathullám könnyűlovasa

p Az ízlésvezérei döntik el, milyen művet értékel-élvez….

p

p

p A rang- és címkóros

p A szamárlétrán külső elismerésekért törtető hiú

p Aki pénzzel, árulással, behódolással szerez plecsniket

p

p

p Jelentéktelenségét

p szereplési viszketegséggel kompenzáló pojáca

p Társaságban éretlen bolondozó nevetséges figura

p

p

p A szenvedést kereső

p Az önmagát a keresztre feszítő

p Ha valamit élvez, akkor már bűntudata van

p

p

p Élvhajhász

p A kéjsóvár lelkiismeretlen szoknyabolond,

p aki sportból, fogadásból stb. lesz szívrabló, szívtipró

p

p

p Álöröm-valódi üröm

p A megcsömörlött élvhajhász, „hedonista”

p Az ördög sokat ígér, keveset ad, és az is keserű

p

p

p A kevesebb gyakran több

p És van, ahol-amikor az egy a legtöbb

p Egy elmélyült párkapcsolat helyett sok felszínes

p

p

p Az önmaga elől menekülő

p Önvizsgálat, tanulság és változás helyett

p gyorsan elváló és egy új ideális lénnyel összeálló

p

p x

BOLOND,

AKI NEM SZERET

Felfogadtam, nem szeretek,

Minden asszonyt már megvetek,

Felfogadtam, semmi lány

Rabbilincsre már nem hány.

Egy álnokkal sem beszélek,

S bár Helena szeret is,

Farba rugom őtet is.

Azt mondám, bolond is voltam,

Hogy szerelmekhez hajoltam,

Azt is mondám, mind bolond,

Aki rólok le nem mond.

Felfogadtam, hogy míg élek,

Gyűlölöm mind egész nemét,

Szép orcáját, ráró szemét,

Gyűlölöm, mind álnok kép,

S még álnokabb, hogyha szép.

Felfogadtam földre s égre,

Hogy nem nézek több szépségre,

Mert mind halálba kerül -

Meg is álltam emberül.

De bezzeg szerelem helyett

Rút gyűlölség foglalt helyet,

Bánat jött rám egy nyommal,

A komor únalommal.

A fekete gondolatok,

A rettentő indulatok

Szállották meg szívemet,

S úgy gyötörtek engemet.

A jó kedvek, nyájasságok,

A tréfák és barátságok

Elfutottak előlem,

Az öröm eltűnt tőlem.

Minden virtustól elváltam,

Minden embert megutáltam,

S már egészen ellepe

A fekete sárepe.

Borzasztó melanchólia,

Rettentő hypochondria,

S minden, ami fertelem,

Egyre csatázott velem.

Elmém szinte megbódúla,

És már kicsinybe is múla,

Hogy fejembe nem lövék:

De mégis észre jövék.

Észre jövék, észre vettem,

Hogy én bolond gombát ettem.

S felkiálték: Grácia,

Grácia, szép Cypria!

Jertek, ó, angyal termetek,

Megint emberré tegyetek,

Elvetettem pisztolyom,

Szép orcátok csókolom.

Már véletek kezet-váltok,

Ó, szép lyánkák s így kiáltok:

Mind bolond, ki nem szeret,

Vágasson magán eret.

Csokonai Vitéz Mihály

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…