Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálóm: típuspéldatár magyarán



Értelmiségiek-elitek árulása 

Szellemi-lelki ön/honvédelem – I.

Az „írástudók” dicsérete/korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Küldetés és pokoljárás - vagy árulás

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva,

tétlen, kártevő, a pályával járó pokoljárást

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb., vagyis

a hatalmát jó helyett semmire, de bűnös

tudatlansággal/szánt szándékkal inkább

a rosszra használó ún. segítő, és szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági/politikai elit



p Petőfi Sándor

p A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

p

p Ne fogjon senki könnyelműen

p A húrok pengetésihez!

p Nagy munkát vállal az magára,

p Ki most kezébe lantot vesz.

p Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

p Saját fájdalmad s örömed:

p Nincs rád szüksége a világnak,

p S azért a szent fát félretedd.

p Pusztában bujdosunk, mint hajdan

p Népével Mózes bujdosott,

p S követte, melyet isten külde

p Vezérül, a lángoszlopot.

p Ujabb időkben isten ilyen

p Lángoszlopoknak rendelé

p A költőket, hogy ők vezessék

p A népet Kánaán felé.

p

p Előre hát mind, aki költő,

p A néppel tűzön-vízen át!

p Átok reá, ki elhajítja

p Kezéből a nép zászlaját,

p Átok reá, ki gyávaságból

p Vagy lomhaságból elmarad,

p Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,

p Pihenjen ő árnyék alatt!

p

p Vannak hamis próféták, akik

p Azt hirdetik nagy gonoszan,

p Hogy már megállhatunk, mert itten

p Az ígéretnek földe van.

p Hazugság, szemtelen hazugság,

p Mit milliók cáfolnak meg,

p Kik nap hevében, éhen-szomjan,

p Kétségbeesve tengenek.

p

p Ha majd a bőség kosarából

p Mindenki egyaránt vehet,

p Ha majd a jognak asztalánál

p Mind egyaránt foglal helyet,

p Ha majd a szellem napvilága

p Ragyog minden ház ablakán:

p Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

p Mert itt van már a Kánaán!

p

p És addig? addig nincs megnyugvás,

p Addig folyvást küszködni kell. –

p Talán az élet, munkáinkért,

p Nem fog fizetni semmivel,

p De a halál majd szemeinket

p Szelíd, lágy csókkal zárja be,

p S virágkötéllel, selyempárnán

p Bocsát le a föld mélyibe.

p

p (Pest, 1847. január.)

p

p x

p

p Sandán

p rágalmaz,

p magáról rád vetíti

p a gyanú árnyékát:

p a Hatalom embere vagy

p

p

p Ő nyit(ott)

p minden rosszra:

p jó érzékkel meglátja, átveszi,

p alkalmazza é tovább „fejleszti”

p

p

p A

p rábeszélő gép,

p aki akár még egy gyereket is

p beszél a hasadba/vagy épp onnan ki…

p

p

p A

p testi-lelki

p következményekre

p nem figyelmeztető:

p abortusz bagatellizáló

p

p

p Nem avat be,

p engedélyem nélkül

p rajtam/rabon kísérletezi ki

p az új szereit és a mó(d)szereit…

p

p

p Szorgosan

p lelki időzített bombákat,

p pl. Pató Pál ideált telepít be életteredbe

p

p

p Ő zsarolhatóvá tesz,

p zsarolhatóságban tart,

p s szüksége esetén meg is zsarol

p

p

p Csak

p annyit fizet

p a kemény munkádért,

p termékért/áruért, hogy

p éppen még ne halj még éhen

p

p

p Rászoktat

p az „ingyen-konyhára”,

p hogy végleg kiszolgáltatott,

p és így az ő csicskása maradj

p

p

p Ő

p ijesztő,

p feloldatlan

p rémmesékkel traktál,

p és így még az álmodat is elrontja

p

p

p Tanulás

p helyett is

p pénzt keresni

p küldi a kisgyerekét -

p csoda, ha buta marad,

p és koravén lesz…!?

p

p

p Addig

p járatja az iskolákba,

p halmoztat diplomákat,

p hogy utódja infantilis lesz/marad

p

p

p Oly

p pozícióval bízza meg,

p csábítja el a „delikvenst”,

p amibe ő csak belebukhat

p

p

p Úgy

p és akkor szponzorálja

p a tehetséged gondozását,

p ha te elárulod a nemzetedet

p

p

p Tud-tesz:

p összeuszítani

p két embert/országot,

p és így ő lesz a nevető harmadik

p

p

p Ócska strici:

p a züllésbe vitt

p elszédített, szerencsétlen

p lányok zsarnok élősködője

p

p

p Monopolhelyzete

p biztonságából szemléli

p a többi pályázó öldöklő kenyérharcát

p

p

p Ő

p egy ujjal

p se nyúl hozzád,

p testileg nem fenyít,

p ő „csak” nyilvánosan megszégyenít…

p

p

p A rossz tanár,

p aki a kudarcélményeid

p naponta gyarapítva tesz

p óhatatlanul ön-agresszívvé

p

p

p Salvus conductus -

p menlevél, ha tetten érik:

p ő egy ártatlan „bűnbak” cigány, zsidó stb.

p

p

p Lerontja

p a közoktatás színvonalát,

p de az ő gyerekei elit magániskolába járnak

p

p

p Csak

p mást kötelez

p az ún. védőoltásra,

p ami nemigen használ,

p de legalább árthat/irthat

p

p

p Beolt:

p az életellenes családrombolás,

p nyitott házasság neoliberális ideológiája

p

p

p A

p gyerekrontó

p gonosz mostoha,

p ill. a még rosszabb:

p a kényeztető szülő/nevelő

p

p

p LMBTQ

p kamu diplomával

p kenyerét az embergyilkos

p Sátán szolgálatával keresi

p

p

p Cinikus-nihilista:

p kifigurázza, kigúnyolná

p még legszentebb vallási érzéseidet is,

p ha már neki még-már nincs szent meggyőződése

p

p

p Lelketlen bürokrata:

p magát többszörösen is védve

p nem ismer „kivételező” méltányosságot

p

p

p Nem

p piszkolja be

p az ő „tiszta” kezét,

p ő „csak” tippeket ad

p a - szív, ház, pénz – rablónak

p

p

p A

p szépnek-

p jónak mutatott

p fantazmagóriát-utópiát kergető

p aki áldoz mindent, akár még embereket is

p (hisz még szellemi kiskorúak, így indokolt

p az akaratmegtörő paternalista erőszak is…)

p

p

p Az

p intrikus,

p cselszövő, falazó –

p mint például Biberach,

p és Gertrudis Melinda bukásában

p

p

p Fűt-fát ígérve

p külföldre csábító,

p de persze nem szexmunkára,

p konzumnőnek - á nem, dehogy!

p

p

p Egy

p - jóval –

p nagyobb fizetésért

p menten cserbenhagyja

p az őt felnevelő szüleit/hazáját

p és tudásával idegen országot épít…

p

p

p Titkos

p politikai rendőrként

p vállalja a szolgálati fegyelmet,

p de úgy tesz, mintha szabadúszó lenne,

p még mindig egy szabad szájú szókimondó…

p

p

p Nyáj-birkásító:

p a langyos, kiherélt,

p már Pál „apostol által is zsidós

p „keresztény” tant untig ismétlő

p

p

p Ő

p állítólag

p a nép ügyvédje:

p évi egyszer ingyen

p adna is szaktanácsot, ha elérik

p

p

p Ő

p állítólag

p a szegények orvosa –

p heti egyszer rendel is:

p mindenkinek olcsó hashajtót ír fel

p (Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes)

p

p

p Ő

p állítólag

p a szegények etetője,

p ő az ingyen konyhát üzemeltető,

p szélhámosként meggazdagodó Róbert bácsi

p

p

p Ő

p óriásplakáton/

p köztévé-főműsoridőben –

p te baráti körben hirdeted,

p reklámozod most megjelent műved,

p amit te nem pályázati, de kosztpénzből adtál ki…

p

p

p Ő

p néptribunnak

p kiáltja ki magát,

p de csak egy önjelölt

p utcasarki hordószónok

p

p

p Fejbe

p kólint/letaglóz:

p rossz híreket non stop

p ügyesen keresve, színesítve tálalva

p igyekszik elvenni munka- és életkedvedet…

p

p

p „Hőst” csinál:

p ágyútöltelékként

p miatta lehet s legyen

p más az ún. hősi halott –

p az idegenben elesett Mesebeli János

p

p

p A

p „szent”

p céljai eléréséhez

p ő igen sokra, akár még

p emberáldozatra is képes,

p de soha nem önmagát áldozza fel…

p

p

p Ő

p mindig

p csak/főleg

p önmagát ajánlja,

p mert jobbat nem tud,

p illetve nem is nagyon akar

p

p

p Levédetté tenné,

p szabadalmaztatná,

p jó pénzért árulná még

p az ingyen Evangéliumot is

p

p

p Kanonizál

p szent iratokat,

p stigmatizál apokrifeket,

p kiképezi és pórázon tartja papot –

p kiskorúnak nézi az ún. laikus hívőket

p

p

p Gyönyörű-

p szépre festi az idegen,

p az ellenséged Rosszisten-képét:

p így szolgálja a szellemi „rabosítást”,

p ami előkészíti a gazdasági kifosztásod

p

p

p A

p talmi aranyra

p mutogatva elvakít, hogy

p te ne lásd meg a ketreced és bilincsed

p

p

p A saját

p szakmáját/tantárgyát

p más rovására (leg)többre tartó –

p sőt: mást, másokét meg semmire

p

p

p A gyerek

p otthon/iskolában

p szabadon kukkolhat,

p akár pornót is nézhet:

p ez nála az ő „nemi felvilágosítása”

p

p

p Reklám/

p szponzori pénzekért

p tönkreteszi, lerombolja

p saját hiteles ember képét,

p amit egy élet munkája formált

p

p

p Ez

p az ún. sportember

p bokszoló csakis övön alul,

p vagy a ringen kívül akar ütni –

p a győzelem célja minden eszközt szentesít…

p

p

p Egy

p olyan tűzoltó,

p aki piromániás,

p vagy az égő házba

p szorultakkal alkudozik!?

p

p

p Ő

p a tűzoltót/

p baktériumot,

p vagyis a segítőt

p vádolja és még irtja is:

p ha ott vannak a tetthelyen,

p nyilván ők a baj/kórokozók…

p

p

p x

p

p

p Petőfi Sándor

p A MAGYAR NEMZET

p

p Járjatok be minden földet,

p Melyet isten megteremtett,

p S nem akadtok bizonyára

p A magyar nemzet párjára.

p Vajon mit kell véle tenni:

p Szánni kell-e vagy megvetni? -

p Ha a föld isten kalapja,

p Hazánk a bokréta rajta!

p Oly szép ország, oly virító,

p Szemet-lelket andalító,

p És oly gazdag!... aranysárgán

p Ringatózik rónaságán

p A kalászok óceánja;

p S hegyeiben mennyi bánya!

p És ezekben annyi kincs van,

p Mennyit nem látsz álmaidban.

p S ilyen áldások dacára

p Ez a nemzet mégis árva,

p Mégis rongyos, mégis éhes,

p Közel áll az elveszéshez.

p S szellemének országában

p Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

p S mindezek maradnak ott lenn,

p Vagy ha épen a véletlen

p Föl találja hozni őket,

p Porban, sárban érnek véget,

p Vagy az ínség zivatarja

p Őket messze elsodorja,

p Messze tőlünk a világba,

p Idegen nép kincstárába,

p És ha ott ragyogni látjuk,

p Szánk-szemünket rájok tátjuk,

p S ál dicsőséggel lakunk jól,

p Hogy ez innen van honunkból.

p Ez hát nemes büszkeségünk,

p Melyről annyiszor mesélünk?

p Azzal dicsekedni váltig,

p Ami szégyenünkre válik!...

p Csak a magyar büszkeséget,

p Csak ezt ne emlegessétek!

p Ezer éve, hogy e nemzet

p Itt magának hazát szerzett,

p És ha jőne most halála,

p A jövendő mit találna,

p Mi neki arról beszélne,

p Hogy itt hajdan magyar éle?

p S a világtörténet könyve?

p Ott sem lennénk följegyezve!

p És ha lennénk, jaj minékünk,

p Ezt olvasnák csak felőlünk:

p "Élt egy nép a Tisza táján,

p Századokig, lomhán, gyáván." -

p Oh hazám, mikor fogsz ismét

p Tenni egy sugárt, egy kis fényt

p Megrozsdásodott nevedre?

p Mikor ébredsz önérzetre?

p

p Pest, 1846. december

p

p

p x

p

p

p A talentum elásó,

p befagyasztó, sorvadni hagyó,

p vagy azt kiárusító, vagy aprópénzre váltó

p

p

p Ő

p nem

p töri - be - a fejét,

p ilyen áron már nem mond igazat

p (így épen maradt testében torzul a lélek)

p

p

p Kapa-

p kaszakerülő:

p akinek büdös a munka,

p ezért az úr ír, firkál stb.,

p miközben bohéméletet él…

p

p

p Vészmadár:

p ijesztő rémhírekkel

p behavaz, sőt szőnyeg-bombáz,

p pánikot kelt, félelem „járványt” okoz…

p

p

p Ha

p a plebsz,

p a csőcselék cirkusza

p az állathecc/viadal betiltva,

p akkor is marad még szabad préda,

p pl. vészkorszakokban az ún. zsidóhecc

p

p

p Platóni

p „idealista”:

p a gyerekeket ne

p az „anarchista” szülő,

p de az állami intézet nevelje

p (ahogy ezt az Állam c. műve javasolja)

p

p

p Csinálja is

p és tanítja is

p a sajt-kiéneklés minden

p útját-módját, csínját-bínját:

p hogy kell a hiúnak hízelegni……

p

p

p Magán-

p detektív

p Ő bárki után

p bármilyen úton

p bármilyen eszközzel nyomoz,

p ha ezért jól és kápéban megfizetik

p

p

p Csak

p úgy nyomozgat,

p csak úgy tessék-lássék,

p csakis a látszat kedvéért,

p hogy ki ne derüljön a teljes igazság

p

p

p Teljesítményét

p utcahosszal kenterbe veri

p a folyamatosan táplált, hizlalt hiúsága

p

p A

p meggyőzés

p nagymestere ő,

p aki nem válogat az eszközeiben:

p a Célja eléréséért szinte bármire kész…

p

p

p „Csodás

p metamorfózison” megy át:

p az egykori néptribunból pártkatona,

p az egykori fenegyerekből bürokrata stb.

p

p

p Istenképet

p hitelesnek tűnő

p helyről, pozícióból,

p szónoki tehetséggel,

p vagy jó íráskészséggel

p hihetően torzító, hamisító

p

p

p Ő

p szolgálni akar,

p de mindenáron,

p mindegy, hogy kit,

p mindegy, hogy mit -

p elszegődik ezért akár

p egy idegen titkos Szolgálathoz is

p

p

p Aki csinál

p valami őrültséged,

p vagy nagy botrányt stb.,

p hogy így, immár kis időre

p valamennyire ismertebben

p vegyék 12 egy tucat könyvét

p

p

p Aki

p egy pojáca:

p csak úgy tud

p figyelmet kelteni,

p ha infantilisen bohóckodik,

p és közben nem veszi észre,

p hogy csak magát teszi nevetségessé…

p

p

p Aki

p csak ugatja

p a magas tudományt –

p így tartja magától jó távol,

p de a kulcspozíciókat bitorolja…

p (pl. a titkosügynöki érdemei miatt)

p

p

p

p Az

p unikum,

p hungarikum

p szellemi-tárgyi kincsed

p leértékelő, és azt szarért-

p húgyért kótyavetyéltető…

p

p

p A

p hiszékeny

p naiv balekot

p kipécéző és átverő piti,

p vagy inkább nagystílű szélhámos

p

p

p A

p szellem

p szabadon szolgálna,

p de ő csak egy magát

p oly szabadnak tartó rab,

p vagy netán egy szabados,

p aki tagadja az isteni rendet,

p az abszolút emberi értékeket…

p

p

p

p Érti

p a módját:

p mesterséges

p társadalmi amnézia

p előidéző és tartósító

p társadalom/történelemtudós

p díszruhás/mezes politikai ügynök

p

p

p A

p társadalom

p nagyon nem éber, de

p alvó-elaltatott lelkiismerete

p (vagy az, aki az altatást végzi)

p

p

p Akár még

p tengerfenékre,

p a pöcegödörbe is

p ugratna veled fejest

p a nem igaz, de hamisgyöngyért

p

p

p Visszaél

p helyzeti stb.

p előnyével, előjogával,

p nála/miatta más nem

p nagyon/sűrűn rúg labdába…

p

p

p Köz-

p szerepelési,

p vagyis feltűnési

p viszketegségben

p „szenvedő” exhibicionista,

p aki stand up műsorokat ad

p a családi életét kiárusítva,

p az jobb elődöket utánozva,

p a közönséget kiszolgálva…

p

p

p Öncélú

p botrányhős –

p egy polgárpukkasztó

p aranyifjú álfenegyerek

p akinek az agyára ment a jólét,

p és a tétlensége az ördög párnája

p

p

p A

p rá bízott

p (szellemi) kiskorút

p kihasználó és megrontó gyám(ügyes)

p (akár anyagilag, akár szexuálisan kihasználó)

p

p

p Vaklárma

p Játékból is

p veri a lármafát:

p a köz veszélyérzetét,

p éberségét „direkt” tompító, rontó

p

p

p Szellemi

p tápláléknak látszó

p szellemi/lélekméreg

p készítő-tukmáló-adó

p

p

p Gumi-

p csontokon rágódó:

p ő tét nélkül jól elvan,

p sőt még kínál is belőle,

p netán igazinak is tartja…

p

p

p Ál-

p problémákat gyárt

p épp a jó tanulói idejének,

p szellemi erőinek, és lelki

p teherbírásának a lefoglalására

p

p

p Zárt körben,

p részegen kocsmában

p egy habzó szájú hőzöngő,

p amúgy a hivatalban/otthon

p egy nyíltan kussoló, hunyó…

p

p

p Gyilkos

p gúnya nyilával

p mindig csak a gyenge,

p az épp védtelen vadra célzó,

p A szabad prédát nagy „bátran”

p felhajtó-és levadászó, megnyúzó…

p

p

p Védtelen,

p bebörtönzött,

p politikai emigráns

p művész-írótárs művét

p nyíltan, kifigurázva ledorongoló

p vagy azt elhappoló, plagizáló stb.

p (lásd pl. Kertész Imre: Csacsifogat)

p

p

p A

p más hitű,

p más elvi alapú

p politikai üldözöttekkel

p semmilyen szolidaritást nem vállaló,

p sőt, üldöztetésüket kárörvendve szemlélő…

p

p

p Iskola-

p mester

p Az ő iskolája

p soha nem előzi meg korát –

p sőt inkább messze utána kullog

p Iskola-rendszere-módszere

p nem jobb jövőt anticipál, előlegez,

p hanem egy régi rosszat konzervál

p

p

p Személyes

p hiúság, sértődés

p vagy kényelem, vagy

p karrierérdekek miatt

p nem csak a politikai,

p de a szellemi közéletből

p is végleg durcásan kivonuló

p

p

p A

p köztéri/

p magánéleti szemetet-

p szemetét konokul letagadó,

p azt trükkösen a szőnyeg alá seprő,

p a politikai Rendszert és önmagát

p a lehető legjobbnak prezentáló…

p

p

p Az

p arányos

p közteherviselést

p büszkén trükkösen

p elbliccelő nem adózó,

p és a neki segítő szakember…

p

p

p Még

p a szín-

p aranyból is

p sarat/szart csinál(tat)ó,

p gyémántot szénporrá égető

p „alkimista” nagymester…

p

p

p Ő

p a fűzfa

p poézisében

p harsogva danolász

p saját privát bánatáról/öröméről –

p ennél nem tud/nem is akar jobbat…

p

p

p Nem él,

p sőt visszaél vele:

p a közfigyelembe kerülés,

p a nyilvános megszólalás üzenet-esélye:

p vagy semmitmondó, közhely szajkózó,

p vagy piszlicsáré gondjaival a magamutogató,

p ön-sajnáltató, média-telebőgő, aki még

p kivándorlással is „fenyegetőzik” …

p

p

p x

p

p

p Petőfi Sándor

p A magyar politikusokhoz.

p

p Lenézik a szegény költőket

p Ez elbizott, kevély urak,

p Kik a megyék s ország gyülésén

p Fényes szerepet játszanak.

p Pusztulj az utból, jó fiú, ki

p Kopottan ballagsz ott gyalog,

p Mert eltiportat ezen úr, ki

p Hintón melletted elrobog.

p Azért vannak tán olyan nagyra,

p Hogy őket paripák viszik,

p S mig a költő tengődik éhen,

p Az ő szolgájok is hizik?

p Vagy, a mi még szebb, azt gondolják

p Talán, hogy fontosabbak ők

p Az emberiség mérlegén, mint

p E haszontalan verselők?

p Ti, kik ugy fölfuvalkodátok,

p Tudjátok-e, mik vagytok ti?

p Az apró napi események

p Mulandó pásztortüzei.

p Éjenként lát a vándor, a mint

p Föl-föllobogtok magasan,

p S reggel felé a nagy tüzeknek

p Már csak hideg, holt hamva van.

p Hozzátok képest, mikor égtek,

p A költők kicsiny csillagok,

p E messze csillámló szikráknál

p Százszor nagyobbak lángitok;

p De hamvatokat is midőn már

p A szellők régen elvivék,

p A távolságban a kis csillag

p Még akkoron is egyre ég.

p Tanuljátok meg, mi a költő,

p És bánjatok szépen vele,

p Tanuljátok meg, hogy a költő

p Az istenség szent levele,

p Melyet leküld magas kegyében

p Hozzátok, gyarló emberek,

p A melybe örök igazságit

p Saját kezével irta meg.

p S habár más nemzet föl se venné

p A költőket, ti magyarok,

p Költőitek előtt, ti nektek

p Illő, hogy fejet hajtsatok.

p Oh, a magyar költőknek vajmi

p Nagy honfi-érdemök vagyon…

p Szégyen, ha elfelejtettétek!

p Még nincsen túl fél századon.

p Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet

p Apáink örökségiből

p El nem rabolt még az enyészet,

p Az ellenünk eskütt idő,

p Nyelvünk is veszendőben volt már,

p Hozzája közel volt a vég,

p Az országútra kitaszítva

p Halálos bajban feküvék.

p Kevély urak, e szent betegnek

p Milyen segélyt nyujtottatok?

p Ha hozzá léptetek, azért volt,

p Hogy rajta egyet rugjatok!

p Költők valának ápolói,

p E rongyos, éhes emberek,

p Ők ápolák s menték meg… és ti

p Őket még is lenézitek!

p (Pest.)

p

p x



„Értelmiségiek”

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

