Eugéniusz: Egy mondatban p

Az önsorsrontás igaz tükre – II.

Élet-kulcsmondatok magyarán

Létjavítás, őrzés és/vagy rontás

Az oly boldog(talan) élet-halál a tét

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppp

Amit közvetlen/közvetve magadnak árthatsz

Szellemi, lelki, testi és társas életek s halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppp

Litánia

Az én koromban:

zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:

nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:

beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:

vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:

öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:

méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:

kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:

lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:

mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:

recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:

mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:

prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:

mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:

sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:

nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:

álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

Kosztolányi Dezső

p 1

p Az aranytojó tyúkjából húslevest főző rövidlátó: carpe diem

p Egy nap/hét dínom-dánom, majd akár sok év szánom-bánom

p Egy jóbarátot, sőt egy riválist küld el maga helyett udvarolni

p Nem érti a jeleket, nem mer csókolni, fél, hogy nem kapja vissza

p

p 2

p Panaszkönyvet ír tele a nyilvános strand „botrányos ricsajáról”

p Éjt nappallá téve hosszabbítaná, de igazából rövidíti az egy életét

p Az önmaga elől menekülő, az újabb házasságot/búvóhelyet kereső

p Ő csak simogatná az ódzkodó nyuszit, végül feldühödve agyonverné

p

p 3

p Boldogítja társát akkor is, úgy is, ha az végül akár bele is döglik

p Évekig építi, de egy pillanat alatt lerombolja: mi az? (a jó hírnév)

p Naiv felszarvazott balek: nem lát, de az esküdöző „hű” nejének hisz

p Tékozló fiút nevelő magához is fösvény, kupori-zsugori pénzimádó

p

p 4

p Papírpénzéből repülőt hajtogató elkényeztetett elzüllő aranyifjú

p Gyermek, részeg, bolond mondják az igazat és hát ő egyik sem…!?

p Mindig mindenkinek igazat mond: még ellenségnek/tapintatlanul is

p Ő egy „kétéltű” ember: ő vagy részeg disznó, vagy másnapos rongy

p

p 5

p A rossz körbe, a korpa közé keveredő és disznóvá váló társaslény

p Társas körét/éltét beszűkítő kórosan előítélő ún. személyválogató

p A pofont jól tűrő önérzet-hiányos, a rúgáshoz még kedvet is csináló

p Aki soha nem mérlegelő merev elvtartó: tartsd oda másik orcád is…

p

p 6

p Bajelhallgató, mismásoló: időzített bombán jópofizgató ücsörgő

p Szemét szőnyeg alá seprő, majd azon orra-bukó, és nyakát törő

p Sürgető intézni-valót örökké halogató háza alá temetett Pató Pál

p Régit pont el nem találó, de új ellenséget gyártó árnyékbokszoló

p

p 7

p Ki másra: kecskére káposztát, pedofil pesztonkára gyerekét bízó

p A nem kúrált önleértékelő: ön/társgyötrő-űző betegesen féltékeny

p Emberkerülő fertőzésfóbiás balga: önbetegítő magányába hal bele

p Szeretetzsaroló, család-keserítő betegség-játszmás, aki úgy marad

p

p 8

p Az ő „testgépét” az orvos szervízbe beadó bigott materialista lélek

p Idejét és lelki erőit önsorsrontó irigykedésre pazarló, vadul tékozló

p Az önmagának is folyton zajártalom-okozó csendfóbiás boldogtalan

p Nem lesz elveszett ember: ő a rossz pénz!? Pedig nem találja magát!

p

p 9

p Nem végez félmunkát: ő a buzgó, szakszerű maga alatt favágó

p Az akaratgyenge: így őt nemhogy repíti, de épp vonszolja a sors

p Kiagyaltan, erőlködve, vért izzadva vicceskedő (otthon csak síró)

p Aki nem mer tréfálkozni, hátha most éppen az rosszul sülne el

p

p 10

p Mint kutya a vizet: napi kötelesség-lerázó frivol életművészkedő

p Ön-gyengítő láncszem: miatta az egész vállalkozás bukik, szakad

p Az évi divatdiktátorok önkínzó elcsúfított pénzszóró alattvalója

p Nagyon nem szertelen: altató, nyugtató, serkentő, doppingoló stb.

p

p 11

p A kocsmai bősz hőzöngő – az otthoni/hivatali meghunyászkodó

p A legkisebb bátorságpróbától is rettegő és leégő nagy szájhős

p Köznevetségesen tudatlan felszarvazott balek ostoba férjecske

p A gyáva lapuló, aki provokálva egy ön- és közveszélyes vakmerő

p

p 12

p A gátlástalant hangosan elítélő, megbélyegző szörnyen gátlásos

p A borban rejlő igazmondástól betegesen rettegő büszke absztinens

p A jótanácsra süket gőgös öntelt - szinte menthetetlen/segíthetetlen

p Mű-mumusokkal könnyen sakkban, sőt rettegésben tartott beszari

p

p 13

p Nem önmagát, vagy nem egészen adja: fölös/kárt okozó jótanács

p Betömött fülű/nem kikötözött életfogytig a szirénszigeten ragadó

p A bírhatót álompénzért eladó, kótyavetyélő ábrándozó balga lélek

p Ördöggel cimboráló: az ígért sok nagy örömből több és erős üröm

p

p x

Egy bús férfi panaszai

Beírtak engem mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.

Porzó-szagú, sötét hivatalokban

énrólam is szól egy agg-szürke lap.

Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,

hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.

Nem az enyém már a kezem, a lábam,

és a fejem, az is csak egy adat.

Jobb volna élni messze sivatagban,

vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,

mivel beírtak mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.

*

A nagyvárosban éltem, hol a börzék

déltájt, mikor magasba hág a nap,

üvöltenek, és mint megannyi torzkép,

az ember-arcok görcsbe ránganak.

Középkorban, fényén egy régi délnek,

szólt a harang, letérdelt a paraszt,

ők így imádkoznak, kik mostan élnek,

csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,

ijedt számokkal istenről vitáznak,

az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",

hódolnak az aranynak és a láznak,

magasba szállnak és a mélybe vesznek.

Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak

és a tengerben egymást fojtogatják,

kéken sötétlik ere homlokuknak,

nem ismeri itt a fiú az atyját.

Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,

amelyre most a déli csönd alászáll,

mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,

a pénz ura a császár és a császár.

Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,

mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,

egekbe vágyó, óriási gúlánk,

bár meg se látják e kor Fáraói.

Én is szolgálok, mint a többi árva,

a láznak és aranynak, kósza lélek,

irgalmat esdek, a karom kitárva,

s alázatos vagyok, mivelhogy élek.

Harminckét éve járok hőbe-hóba,

s az életemnek kedve már hunyóba,

szeretnék el-kivándorolni innen,

hogy még lehetne az életbe hinnem.

Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,

mennék az országúton, vándorember.

El innen, el-el, messze, édes álom,

és élni kissé, nem ily eltiportan,

két kedvesem elül egy kis szamáron,

s én kampós bottal, lenn az úti porban

Kosztolányi Dezső

ppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p p.s.:

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…