Eugéniusz: Egy mondatban p

Az önsorsrontás igaz tükre – I.

Élet-kulcsmondatok magyarán

Létjavítás, őrzés és/vagy rontás

Az oly boldog(talan) élet-halál a tét

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

pppppppppppppppp

Amit közvetlen/közvetve magadnak árthatsz

Szellemi, lelki, testi és társas életek s halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppppp

Reményik Sándor
Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza

p 1

p A szabadidős/vasárnapi vallásgyakorló álszent

p Az éjt is nappallá téve délibábot/ábrándot kergető

p A szellemi/lelki köldökzsinórt nem elvágó infantilis

p Egész életében a napi betevő falatért kolduló, tarháló

p

p 2

p Egy átutazó nézelődő turista a hazájában, a szülőföldjén…

p Önként megy nagyobb (fekete) kenyérért számkivetésbe

p A keblén kígyót melengető, de a segítő kézbe beleharapó

p Ő a mély verembe berendezkedő, és azt „otthonná” varázsló

p

p 3

p Kártya- és légvárakat épít, a segítője még lakbért is kap

p Aki partra vetett halként kizárólag egy kis simogatást vár

p A bevallatlan kis hazugságból induló lavina temeti maga alá

p Ordas hazugságát füllentéssé szépítő, átmaszkírozó Eufémia

p

p 4

p Akinek nem drága a véges ideje: ő a gumicsonton rágódó

p Aki időrablóknak nyit ajtót és terít meg, és így marasztal…

p Az alvó harci házőrző cerberust, vérebet piszkáló, ingerlő

p Akinek az élősködő, a szesztestvér stb. az ő „jó barátja”

p

p 5

p Teknőcként mi másban, futásban versenyez pont a nyúllal

p Ő soha nem rögtönöz, improvizál: bemagolt szövegelő szajkó

p A múltbeli hibázásán rágódó, ön-marcangoló: új potyagólt kap

p Ő senkivel nem szoroz és nem oszt: se az örömöt, se a bánatot

p

p 6

p „Dupla örömforrás”: saját/más öröme/kára – a kárörvendő

p Nem a lelki kincseit őrzi: ezért magára zárt ajtós házlakó

p Non stop pénzét számolgató, fialtató sóvár örök elégedetlen

p Csak a protekció repíti fel - a kegyből kiesve mélyre zuhan

p

p 7

p A mester-hegedűjével (és magával) veri a falba a szögeket

p Olcsón neki akár a Lánchidat, Vérmezőt is el lehet adni: balek

p A palackba zárt S.O.S. üzenete enigmatikus: titkosírás-kódolt

p Az egyszer volt aranykorban ő is boldog lett volna, de most…?

p

p 8

p Ő az egyetlen kivétel: a forgandó szerencsére bérlete van

p Szilárd elve: legyen igazság bármi áron - pusztulhat családja

p Részeg otromba elefánt az érző-vérző szívek porcelánboltjában

p Még önmaga előtt is hétpecsétes lakat holtig őrzi az inkognitóját

p

p 9

p Ő kétszer is tenné ugyanazt/lépne bele ugyanabba a folyóba

p Egy az egyben másolná mások sikeres útját: a kudarcra önítélt

p Másoknak kapar ki forró gesztenyét/bőven termő bamba diófája

p Kínzó bajuszhiánya miatt vagyona szélhámosok martaléka: hiú…

p

p 10

p Egy nő miatt nem mond le a többiről: így egyet se ismer/szeret

p A kincsesbarlangban eszét és életét vesztő, a koporsója is lesz

p A kevesebb több lenne: sokat akar a tolvaj szarka, de nem bírja…

p A mindent tudni akaró: tele már a feje fölös-káros ismeretekkel

p

p 11

p Az önbecsapó „boldog”: a sarat is hetykén aranynak mondó

p Bolha-elefánt: társa botlásból már-már halálos bűnt kreál

p Az önvétkét nem dramatizáló, sőt: bagatellizáló, elmismásoló

p Korán beskatulyázva: e fekete dobozba végleg berendezkedő

p

p 12

p Elmérgesedő vita: olajat önt a tűzreðveszekedés/verekedés

p Minek neked is oltani, hiszen csak a szomszédod háza ég-vész…

p A jégeső pusztítását magánszorgalmú bevégző, „Istent” kisegítő

p Az ostoba hiú holló: könnyen kiénekli a sajtot a szájából a róka

p

p 13

p A „vak tyúk is talál szemet” „módszerrel” hiába is keresgélő

p Fél lábú, de Tarzan szerepre jelentkező végletesen önismeretlen

p Többet erővel, mint ésszel: egyszerű gép-ellenző, sérvig szakadó

p Szimultán sok dologba kap bele: így végül semmit se bevégző

p

p x

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt

ppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p p.s.:

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…