Eugéniusz: Testamentum p

Boldogság Jenciklopédia – I.

Létjavítások és/vagy rontások

A boldog(talan) élet-halál itt-most a tét

ppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgálódás magyarán

pppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppp

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,

Oly kevélységben, olyan gőgben él!

A világot fitymálják ajkai,

S minth' az eget akarná szántani

Orrával, oly magasra tartja fel.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?

Ember barátom, a te életed.

Rohanva jő az idő s elrohan,

Egy kezében bölcsőd pólyája van,

S másikban koporsódra szemfödel.

Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?

Hódítál népeket, országokat?

Hódítani csak gyávákat lehet,

S az uralkodás ilyenek felett

Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.

Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?

Veled hal meg s a föld alá viszed,

Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,

S ott őrzi azt egy pár kis századig,

S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?

A nép is elvesz, melyhez tartozol.

Az ország, melyben most él nemzeted,

Tenger volt egykor, s újra az lehet,

S e föld is semmiségbe oszlik el.

Kevély ember, miben kevélykedel?

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. szeptember

*

Négy ökerről és egy oroszlánról

Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban,

és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre,

és semmi fenevad nem mere reájok támadni,

miérthogy igen egyenlő akaratúak valának,

és egyik a másik mellett támad vala.

Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni,

és noha igen éh volna,

azért, látván az egyenességet köztek,

nem mere hozzájok kezdeni.

Végre álnakságot gondola,

és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki:

"Tudod-é, mint vagyon dolgod?

A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet,

és végözést végöztenek ellened.

Kirekesztnek a társaságból.

Ez okaért megójad magadat tőlek."

Az öker meghivé az oroszlán beszédét,

és kétséges kezde társaihoz lenni,

és idegenséget hozzájok mutatni.

Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz,

és eláltatván egybeveszté őket.

Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz,

ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént,

megkezdé, és lemará azt és megövé.

Annak utána mind a többét is.

Mikoron kedig a negyedikhöz

és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az:

"Ó, te álnaksággal megtölt fenevad,

mely igen megcsaltál minket.

Ha a kétségnek és gyűlölségnek

magvát nem hinted vala közünkbe,

bizony győze­delmet nem vöttél volna rajtunk.

De immár oda vagyunk.

Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk,

hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen,

és a régi barátságot és társaságot

minden apró véleködésért meg ne vesse.

Mert ha mi a mi barátságunkban

és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala:

bezzeg ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk;

de ez a mi bolondságunknak jutalma."

Heltai Gáspár

*

A nevető harmadik

és a síró-rívó többi áldozat

Hagyod magad társaddal összeugrasztani,

vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,

vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni

(Így szerezi meg Csongor az ördögfiókáktól,

a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)

*

A piperkőc

A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll

Aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit

Aki mindenféle pacsulikkal keni, fújja be magát

(míg lassan este lesz, s másnap kezdeti az egészet elölről)

*

Nem cifrálkodó, sőt…

Életfogytig tartó „nazír” fogadalom:

nem nézel tükörbe, nem adsz magadra,

nem tisztálkodsz és nem szépíted magad,

nem vágod-mosod a hajad, szakállad…

*

Absztinens

Aki arra büszke,

hogy semmi alkoholt nem iszik

pedig csak a bor igazságától,

vagy a lappangó, elfojtott

alkoholizmusa vissza-

tárésétől tart..

*

Hátralékhalmozó

Aki addig halogatja

azt, amit ma is megtehet,

míg azok hegyekké nem gyűlnek,

és végképp maguk alá is temetik:

ő egy „tűzoltómunkás” Pató Pál úr…

*

A tűzoltó

Akit zavar, hogy tétlen,

ezért tüzeket csinál, gyújtogat,

hogy neki is legyen napi munkája,

hogy ne érezze lógósnak magát

(és ha a tűzoltó netán piromániás…)

*

Stockholm szindróma

Először kézzel-lábbal tiltakozol,

amikor terroristák túsznak elrabolnak,

és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.

de jobb híján, illetve szilárd meggyőződés híján

szép lassan azonosulsz emberrablóid eszméivel,

és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!?

*

Rendetlen

Soha semmi

nincs a megszokott helyén,

mindig mindent keresni kell,

két kézzel szórva a drága időt.

szerencse, ha előbb, mint utóbb

ráakad a saját kuplerájában…

(vagy anyád „rakott rendet” …)

*

Fekete szemüveg

Mindent szürkének vagy feketének látsz,

de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő,

ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy

meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt

*

A hiba

az ön készülékében van…

Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.

Vagy hiába jönnek az „éteren át” a közkincsek,

ha nem elég érzékeny a rádió-vevőkészüléked,

vagy nem tudtál jól ráhangolni a csatornára…

*

Istenkísértő

Próbára teszed védőangyalod.

Segítségét kérve kiugrasz a repülőből,

ejtőernyő(s ismeret/gyakorlat) nélkül…

Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

*

Sportfogadó

Nagy pénzben fogadsz,

és halálra izgulod magad,

pedig csak egy bundameccs,

vagy pankráció folyik előtted

*

Struccpolitika

A homokba dugod a fejed

avagy a szőnyeg alá söpröd a problémákat,

pedig nem mindegyikük oldódik meg magától -

a kis kupac addig halmozódik, míg nyakad törik

(Úgy, mint egy kisgyerek: amit nem lát, az nincs…)

*

Halhatatlanságra vágyó

Nincs megváltó halál, nincs kegyelemdöfés…

Végeláthatatlan kínszenvedés, kiszenvedés…

Vagy egyszerűen csak túlélsz minden kortársat,

szellemileg és testileg-lelkileg is nagyon leépülve,

ember alatti szinten vegetálva, mint egy biomassza…

*

Látatlanban

Aláírsz egy üres papírost

Látatlanban vásárolsz a neten

Zsákbamacska feleséget veszel

Előre beleegyezel a végső döntésbe

*

Mindentudó

Aki látatlanban

teszel fogadalmat,

teszel ígéretet az ördögnek,

hogy ha Ő most itt megsegít,

akkor az övé lehet, amit otthon új,

s ez nem más, mint az újszülötted…

*

Egy/sok

Amiből az egy is sok…

Egy csepp méreg elég a kútvízbe

Egy rossz szó agyonvágja a többi jót

Egy szál égő gyufa felgyújthatja az erdőt

Egy rossz gesztus elronthatja a szeretkezést

Egy félrelépésre rámehet az amúgy jó házasság

*

Rossz barát

A más farkával veri a csalánt

Aki a más nevében tesz ígéretet,

A másik nevében művel gazságokat

A bukásban másikra veri rá a közös „balhét”

A másikat küldi-juttatja maga helyett a börtönbe

*

A hárító

Aki bemutatja testét, és

előadja panaszait az orvosnak,

akár be is adja a testét a kórházba,

mint a mosógépét a szakszervízbe:

tessék a szakembernek megjavítani…

(így adja gyerekét iskolába: neveljék meg)

*

Önerős

Annyira „büszke”,

hogy még az orvosi vizsgálaton

sem sorolja baját, ő nem „panaszkodik” …

A gyenge beteg nem tud önerőből felkelni.

de magatehetetlenül se kér külső segítséget.

Inkább maga alá vizel és székel…

*

Erősködő

Megszakadsz az erőfeszítéstől,

pedig csak az eszedet kellene használni:

egy csigával, emelővel, kerékkel könnyen menne

De te nem élsz az ilyen civilizációs vívmányokkal,

és nem „alázod meg” magad, hogy segítséget kérj,

inkább meggebedsz, vagy sérvet kapsz stb.

*

Az öntelt

pöffeszkedő

mondatai kétséget

sem hagynak afelől, hogy

az elért siker legnagyobb részét,

vagy egészét önmagának tulajdonítja…

(kudarcaihoz meg nyilván bűnbakot keres…)

*

Rossz kereskedő

A bírhatót eladod álompénzen

A pénzben kifejezhetetlent (apró)pénzért

A leértékelt szüzességed ziziért kótyavetyéled

Hamis gyöngyökért lemondasz szülő- és termőföldedről

*

Előrelátó

Jövendőmondó, jós, vátesz…

Mekkora csapás, megátkozottság lenne,

ha mindent pontosan és biztosan előre látnánk:

mintha „isten-átkozta” ördögi jóstehetséggel bírnánk -

és mégis mily sokan kérnék pont ezt a „jótündértől”!

De áldott az a karizmatikus próféta, vátesz stb.,

aki figyelmeztet a még nem látható veszélyre…

*

Rövidlátó

Az biztos, amit – ma - megeszel

Vágd le az aranytojást tojó tyúkot!

Mit tudni, mit hoz a holnap – ha megéred…

Miért nélkülöznél/áldoznál ma a holnapért?

(káros-kórós rövidlátás: csak egy nap a világ)

*

Képmutató

Szálka és gerenda

Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát,

és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy

kivehesd esetleg atyádfia szeméből a szálkát,

amit te most látászavartan gerendának nézel…

*

Hitel/életvesztett

Akit már többször hazugságon kaptak,

vagy hiába/játékból kiáltott „Farkas!” -t,

annak lehet, hogy pont akkor nem hisznek

amikor valami életbevágó igazságot mondana,

illetve tényleg a vészhelyzetben kérne segítséget…

*

Irreverzibilitás

Előbb vág, azután mér…

Kolbászból már nem lehet disznó…

A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

*

Kedv

és kötelesség

Azon kesereg, hogy

nem azt csinálhatja,

amit épp most szeretne,

abban nem keresi/leli örömét,

amit itt-most éppen csinálnia kell,

inkább tovább rontja saját/mások kedvét…

*

Nagyon fáj

Fájdalomenyhítő lenne,

ha szóba öntöd vagy kidalolod,

pláne, ha rokon szívben megértő

és együttérző meghallgatásra találsz…

De te némán magadba zárulsz:

és csak keseregsz és kínlódsz,

ami királyi út a betegséghez…

*

„Jó keresztény”

Ha megütnek egyfelől,

odatartod arcod másik felét is

Ha egy inged kérik, akkor menten

odaadod az összest, a gyerekét is…

Nem veszed magadra a konkrétum

mérlegelése szellemi munkaterhét,

csak e könnyű merev szabálykövetéssel

maradhat továbbra is jó a lelkiismereted…!?

*

Macska Jancsi

Az egykori oroszlánszívű ifjú titán,

akiből jelentéktelen, ügyefogyott lett,

aki még annak is örül, ha balek lehet,

mert legalább így ő is szerephez jut...

*

Macska

Álnok, törleszkedő,

hűtlen macskaként viselkedő ember,

aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,

s ha úgy adódik, az első alkalommal még meg is lopja őt.

*

Bemenet Elek

Az egyik ajtóstól ront a házba,

A másik még csak nem is kopog, zörget,

És méltatlankodik, hogy nem eresztik be…

És van, aki viszont nyitott kapukat dönget.

És van, aki, ha kidobják az ajtón,

akkor visszamegy az ablakon

*

Hiábavaló

A halál elleni

orvosságot kutatva

nem marad időd, hogy

élt az életed, éld világod,

és valami maradandót alkoss,

például jól felnevelt gyerekeket...

*

Halhatatlan test

A teremtés elhibázott,

ha te sem élhetsz örökké,

de már a délutánod dögunalom,

és sem mű, sem utód nem örökít át

*

Szimuláns

A tűzzel játszol,

a sorozáson, a harctéren, a munkatáborban

úgy teszel mintha beteg lennél, és úgy maradsz

(vagy buzit játszol, vagy ön-csonkítod magadat…)

*

Öntelt

Annyira el van telve magával,

azt gondolva, mindent ő ért el

a tehetségével és szorgalmával,

hogy az első kudarc padlóra küldi

*

Petőfi Sándor

A TÜRELEMRŐL

Türelem, te a birkák s a

Szamarak dicső erénye,

Tégedet tanuljalak meg?

Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be

A földet s kérsz menedéket:

Kérj akárhol, csak ne tőlem,

Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,

Diadallal a világot;

Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,

Melyre nevedet nem vágod.

Türelem, kicsépelt szalma,

Melyet a bárgyú világnak

Telt kalászokként árulnak,

Kik magodból jóllakának;

Te üres fazék, melyből a

Macska a tejfölt kiette,

S a szakácsné most szájtátva,

Fejcsóválva áll mellette.

Türelem, te... nem tudom, mi?

Mint gyülöllek, mint utállak!

Mert ahol van kezdeted, ott

Vége van a boldogságnak.

Oh a föld boldog lehetne,

Hogyha rajta te nem volnál,

S míg te rajta lész, mindaddig

Megmaradunk a nyomornál.

El veled, te élet átka,

El veled, le a pokolba!

Nyeljen el, ki rút pofádat

Erre a szép földre tolta!

Pest, 1847. április

*

16. fabula

Az oroszlánról és egérről

Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék.

Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle.

És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra.

Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.

Az egér monda az oroszlánnak.

Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám:

ellened nem akartunk vétni szánszándékkal

és semmivel nem akartunk megbántani.

Kérlek, megbocsásd vétkeinket,

mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc.

Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez?

Egy szegény és nyavalyás féreg.

Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna?

Csak szömérem dolog volna.

Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.

Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki

és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle.

Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe.

És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá,

miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna.

Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,

hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt.

És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda:

Ne félj, légy jó reménységben,

eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál.

Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken,

és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz.

És megrágá a köteleknek a csomójokat

és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula

és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.

ÉRTELME

Senki el ne higyje magát az ő uraságában,

nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy

ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.

Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot,

nem kell az okáért mindjárást megnyúzni.

Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben:

ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.

Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől

és meg ne utáljad a szegény nyavalyást:

hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá.

Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény,

ugyan nagy és igen szükséges dologban s

zolgálhat és használhat tenéked.

Heltai Gáspár

*

Petőfi Sándor

Kovács Jánosné

emlékkönyvébe

Jellemtelenség e kor bélyege;

Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

Ami az embert emberré teszi,

E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

S az emberiség kettős szent nevében:

Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

Olts gyermekid szivébe jellemet,

Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

Mindent adál, ha jellemet adál.

Debrecen, 1846. november 15.

*

Az önhittség ára

Mások, légáramok vittek fel magasra,

De te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

Vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,

Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

Mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad

*

Köldöknéző

Minden kegyelem/szerencse

Azt várod, hogy a sült galamb

egyenesen berepüljön a szádba

Istenben bízol, puskaporod nedves

*

Savanyú a szőlő

Okosan megideologizálod

amúgy kínzó magányosságodat,

tartósan és végleg becsapod magad,

alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,

az egyedüllétnek az – amúgy létező - előnyeit,

a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!

*

Öngyilkos

Hullához kötözve

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

*

Mag(a)-mentő

Nem ülteti el a magot,

hetvenszeres termés helyett

még az az egy mag is elpusztul…

(aki menteni akarja, elveszíti azt)

*

Árnyékbokszoló

Mindenfelé üt-vág,

nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés

hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is

(Igaz, hogy beszerez közben még hozzá pár újat is…)

*

Veremlakó

A másnak ásott verembe ő esik bele,

ahova nem csak hogy otthonosan berendezkedik,

de másokat is invitál, sőt a segítő kihúzót berántja

*

Agresszív kismalac

A hírhedett viccfigura,

aki, ha eltaknyol a bringával,

nem kér együttérzésből: ő így száll le,

ha pedig a száguldozása közben verembe esik,

akkor kis időt sem ad a segítségnyújtónak: nem vár!

*

Mű-fajtalan

Nem jól keresed

és így találod meg az életműfajodat,

és teknősként a nyúllal futsz versenyt,

így eleve biztos kudarcra ítélve önmagad

(az kivétel, a nyúl elbízva magát alszik közben...)

*

Kisebb rossz

Amikor rossz választás:

a „mindent vagy semmit”!

Semmiről nem mondasz le –

pl. nem engeded levágatni a kisujjad,

Inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…

*

Etető

Nem koplalsz,

nem éheztetnek, sőt…

Kapsz ugyan bőven enni,

de előtte a három fogást össze-turmixolják,

de úgy tömnek meg, mint egy libát - kényszertáplálás,

de tudod, hogy ha meghízol, akkor vágóhídra visznek

(lásd Swift szerény javaslatát/Jancsi és Juliska mesét)

*

Igétlen

Életfogytig toporog

a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni

(avagy Franz Kafka: A törvény kapujában)

Vagy bejutott ugyan, de a kapzsi mohósága

teljesen elvette eszét, és elfelejtette a jeligét,

mint Ali Baba rossz testvére a keleti mesében…

*

Szirénhang

Evezz, evezz az Élet tengerén,

és vagy köss ki végleg a szirének szigetén,

vagy ne is hallgasd meg őket, a füledet tömd be.

Bár Odüsszeusz egy harmadik utat választott:

kikötöztette magát, hogy hallja az éneküket,

de parancsba adta, hogy bárhogy is kérné,

ne oldozzák fel kötelékét…

*

Félreismerő

emberismeret-hiányos…

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

és minden hülyeséged lelkesen támogatta,

és minden hiúságodat buzgón legyezgette,

arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid

(mint az a bizonyos egyszeri felszarvazott férj…)

*

Szabadságos rab

50 hétig csak gürizel,

lélekölő munkával telnek

a napjaid értékes nappalai,

és behúzod a füled, farkad…

De két hétig, és 52 hétvégén,

és jó esetben még esténként is

évi rendes „szabadságon vagy” –

kitombolhatod magad, berúghatsz stb.,

majd másnap(osan) húzod az igát tovább...

*

Besokalló

A kedvenc zenéd és ételed,

mást se hallgatsz, mást se kapsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok –

a mennyiség minőségbe csap át: megutálod

egy életre azt, amit továbbra is kedvelhettél volna…

*

Fantaszta

Olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,

ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat,

semmi fájdalmasat nem kell változtatnod az eddigieken,

és közben nagyokat sóhajtozol és iszol: hogy romlik a világ…

*

Bili-borító

Sokáig nem tesz

szóvá semmilyen sérelmet,

szinte a hátán is fát lehet hasogatni,

majd, amikor már nála is betelik a pohár,

akkor kiborítja a bilit, s hidegháborús frontot nyit…

*

Be-képzelt beteg

Soha nem merül fel a gyanú benned,

hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?

Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,

a hátrányai mellett több a másodlagos előnye:

így tudod magad kivonni az élet kötelmei alól,

így akarsz extra törődést, figyelmet kizsarolni?

*

Esetleges ember

Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

*

Piszkító-tisztító

Mindenkit bemocskol, befeketít

és így ő sem fog annyira kiríni közülük,

ez könnyebb, mint tisztítótűzön általmenni -

vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

*

Hadicsel

Előbb csak beetetnek,

majd, ha megkedvelted az ingyen-kaját,

s már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,

akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…

*

Alamizsna

Vendégségbe hívnak,

de úgy bánnak veled

mintha ingyen-konyhára jöttél volna,

és még ahhoz is feltételeket szabnak,

hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.

Például el kell hangosan mondani egy imát,

ami nem szívedből szól, de kiráz tőle a hideg….

*

Éhen maradó

Annyira jólnevelt

vagy inkább szemérmes, gátlásos,

aki nem szeretne élelmesnek látszani,

hogy hiába kínálják meg egyszer a finomsággal,

nem fogadod el, vagy csak egy icipicit veszel…

Mivel ezt többet nem ismétlik, itt ez a szokás,

te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,

ezért nemcsak éhen maradsz, de neheztelsz

vendéglátódra és persze önmagadra is…

*

Kegyvesztő

Amit teneked

egyszer-egyszer

kegyként felajánlanak,

arra a sokadik alkalom után

már jogot is formálnál, hogy

már ne kelljen többet kérni -

amivel egyszer s mindenkorra

megfosztod magad e lehetőségtől.

*

„Kölcsönkérés”

Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

De közben azt gondolod, úgyse adja oda,

hisz fél, hogy nem kapja vissza, elrontod…

Lejátszod fejben már előre ezt a találkozást

és a megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

- Kell a francnak a te rohadt kaszád!

*

Büszke-gőgös

Még kijavítható hibát csinálsz,

de mert röstellsz segítséget kérni,

ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,

valami deus ex machina égi segítséget,

vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,

a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,

így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz

a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába,

süllyedsz a feneketlen ingoványba...

*

Megfelelhetetlen

Elvárás és megfelelés:

Ha épp van a fején sapka,

Az a baj - ha nincs, akkor meg az…

A lényeg, hogy bármikor le lehet szúrni,

hogy soha ne „neki állhasson feljebb”,

hogy még eszébe se juthasson semmilyen

jogos követeléstámasztás, igénybejelentés…

*

Befolyásolható

Mint egy szivacs, vagy nádszál

Mindig mindenki tetszését keresi

Mindig annak a véleményét osztja,

akivel éppen a legeslegutoljára beszélt

(vagy mindenben a véleményvezér szavát szajkózza)

*

Megfelelési

kényszeresség

Mások szokása, intése,

és kívánsága szerint élni –

amíg bele nem bolondulsz

az egymásnak ellentmondó,

teljesíthetetlen elvárások miatt

(mint az öreg-gyerek-szamár-teher

szereplős ősi klasszikus tanmesében…)

*

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére."

La Fontaine

*

MENNY ÉS FÖLD

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

Ott töltöttem ébren álmadozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

Petőfi Sándor,

Koltó, 1847. október

ppppppppppppppppppppppppppp

p.s.:

Nagy Jenciklopédia

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!

*

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

(József Attila: Ars poetica)

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznot is húzok belőlük

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

(Mekk mesterek, protokoll orvosok stb.), az (áruló) írástudók,

jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők, és

végül, - de talán mégsem utolsósorban? - a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondjad aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga és gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játékossága, humora, munkája-hivatása,

otthona, gyermeke, kutyája, társasága, mulatsága, műélvezete, hazája stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

A mese nem másról, de pont terólad szól –

ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

intenzív-extenzív teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p.s.:

A teljes-boldog élet mindenki lehetősége, így „joga”, sőt kötelessége!?

De hát nem kész, szellemileg-morálisan érett felnőttként születünk, de

magzatként, csecsemőként, kisgyerekként kiszolgáltatva szüleinknek…!

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerek esélyesebb, mint a kényeztetett,

az utolsóból lett első intő-követendő példái: Hamupipőke, Kukorica Jancsi…

ppppppppppppppppppppppppppppp